Szolnok Megyei Néplap, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-01 / 127. szám
1985. JÚNIUS 1. Irodalom, művészet 9 Garai Gábor: ígéret Fontosabb kívül az élet, mint belül a kínok, a poklok; nézd, napról napra növekszik, az a kis ember-ígéret, aki rmajd az időben megtoldja létezésed; fején friss haj pelyhedzik, már nemcsak sír, ha éhes, nemcsak alszik, ha álmos, de mongolosra metszett szemével s teli szájjal — benne két kicsi rizs-szem — rád nevet, ismerős vagy neki e furcsa világban, mely minden ébredéssel megváltozik körülötte és egyre érdekesebb lesz; jó lenne hát, ha mégis még élni tudnál, érte, apját s őt is kikisérnéd az ezredvég peremére, ahonnan már lelátni a jövendő időkre, és -úgy eresztenéd el a kezét, hogy akármi jöjjön, felvértezetten induljon majd elébe, az ígéretből ember cseperedvén, a próbát megállja, sohase félje. Kalász László: Már robban ezer orgona kinyílni vágyik millió bojt rátűzöm az ünneplő tájra a hétköznapi életet mert robban ezer orgona kinyílni vágyik millió bojt rátűzöm az ünneplő tájra a fontos feladatokat: a dolgot lenn a gyökerekben a munkát az éltető szárban míg föl nem szirmosodik fürtökben — lelkekben a megújult áram Ratkó József: ŐSZ Fény szivárog szúrt csillagokból s csavarodik a kövezetre. Faágak nyúlkálnak a tóba, eleven sebbe. Hegyek kifordult csigolyái, kövek sajognak, fájnak. Sűrű szövésű puha köd melegíti hátát a tájnak. Bárhová nézek — sebesültek. Egy madár az anyját kiáltja, nekirepül az éj falának, lobbot vet, lángol a szárnya. . Fekete kendőben a szél szárazon sír, mint az öregek. Hüppög, a szemére szorít egy-egy falevelet. Győri László: Emléktábla Ebben a házban lakott hatvanegy éjszaka a költő ki nem tudott elbújni máshova Ebben a házban süvít a Mátra szele ma is nem hatvanegy napig ezeregy éjszaka Vele egy fedél alatt a tört vers szelleme akinek parancsot ad és nem bír el vele Ebben a palackban élt hatvanegy éjszaka volt ifjúsága sötét akár az ablaka Bárány Tamás: Gőzfürdőben A gőzpamacsok úgy száildosnak le-fel a szűk kis mellékcsarnokban, mint tollak és pihék egy bősz kakasviadalon. A nagy icsarnok lürdőzőínek locsogó zaja tompítottan hatol el idáig, itt inkább csend van. Csak a tenyerek csattognak néha, ahogy a dögönyözők a vendégek izmait dolgozzák. A fal mellett két dikó, két vendég hasal rajtuk. Az egyik úr hatvan körül járhat, a másik még ötven sincsen. A masszőrök markos fogásai nyomán fel-fel jajdul- nak, s kéjeseket nyögnek. De mert az idő szinte megállt e párás vízivilágban, hogy szaporábban teljék az idő, beszélgetnek. — Eljöttem, barátom! Felálltam és hazamentem! Az első felvonás után! — Nem is csodálom. — Elképesztő! Színházban ilyet még nem adtak! — Hm... — réved el a másik. — A gyönyörű dikció, a cselekmény kemény logikájú vezetése, hol van az már! Csak ez az idegborzoló, daUlamtaípn muzsika mindenhez! Még azok a vad táncok! Pfuj! Emez legyint mély megvetéssel. — A fiataloknak persze tetszik! — Mi nem tetszik a fiataloknak? Azoknak minden jó... Én már, barátom, csak a cirkuszban érzem jól magam, istenemre mondom! Ott legalább nem csapják be az embert... Ott azt kapom, amit gyerekkoromban megszoktam. — Az! — horkan fel a másik. — Ezeknek fogalmuk sincs, mi a művészet! — Hát honnan is volna? Van ma1 komoly szinház? Meg van mondanivaló? — Nincs is igény rá, hidd el! Kezdem megérteni a színészeket, hogy olyan olcsón adják magukat. .. Ha egyszer ez kell! — No persze, ezeknek a taknyo- soknak! Csak a mulatság, meg a tánc... azok az illetlen táncok! Naponta hálát adok az égieknek. hogy nincsen leányom! — Az. az... — bólogat a másik. — Én nem győzök rá vigyázni, hiszen nekem van... Most lép a veszélyes korba. — Nagy gond lehet! — Irtóztató! Megint a tenyerek csattognak, kis csend van. Az idősebbik úr felnyög, aztán jólesőn sóhajt. — A fiaimon látom: ezek a mai gyerekek már azt sem tudják, mi a szerelem! Megfogni a nőt, és gyerünk! — Pedig milyen ostobák, ha tudnák! Hát hová rohannak? Most a másik vendég lapockájába vájnak, ő sóhajt. — Bezzeg a mi időnkben... emlékszel? Órákat kellett várnunk az utcasarkon, amíg megpillantottuk szívünk választottját, .. Most meg? — És az a nyegle hang! A há- nyaveti stílus! — És az öltözködésük! Undorító! És az a modern hajviselet! Egyszerűen fantasztikus! No és azok az újmódi saruk... — És a szakáll? A taknyoso- kon? A nagyapáink csak hajlott férfikorukban növesztették e fér- fidíszt, ezek már: alighogy elhagyják a serdülőkort! — A szakáll... — legyint a másik. — Az még hagyján. De a cinizmusuk! Ahogy semmin nem csodálkoznak, semminek nem örülnek. .. — És nem hisznek semmiben! — Pokoli ez! Rettenetes! Mivé lesz a világ? Az idősebbik úr égnek emeli szemét, aztán komoran maga elé mered. — Rohan a pusztulásba!... A két dögönyöző szinte egyszerre készül el. A hatalmasabbik — ez kezelte az idősebb vendéget — gyöngéd tisztelettel ráver az öregúr vállára. . — Meg is vagyunk, uram. Az öreg lekászálódik a dikóról, összeveri tenyerét. A kis csarnok függönye meglibben, és egy rabszolga lép be gazdája ruhájával. A másik urat is öltözteti már a rabszolgája: az öreg még csak a tunikánál tart, amikor emennek a tógája redőzetét igazítja a puer.. Már készen is van, már lendül keze a búcsúzásra. — Vale. Lucius Pontius! Az öreg csak biccent, mert keze a tógájával baiol. — Vale. Publius Septimus! óv-, janak az isteneink! összeállítóba: Rékasy Ildikó z asztalon nyugvó keze még színre is olyan, mint a göcsörtös. napszítta hantok. Szemében a tanyai kútgöd- rök apadt vizének rendületlensé- ge, bár öblében a riadozásrakész- ség is ott honol. Ruhája folton-iolt kezeslábas, vattabekeccsel, s csak a szőrevedlő sarkiróka íülessapka túlságosan fejedelmi ehhez a traktoros gúnyához, mely Vlagyivosztoktól Hegyeshalomig a magvetők egyenruhája lett. Maga a szakállas, vörhenyes fókabajszú ember is megtenné valamikori baskír sztalinyeces cimboráim egyikének — persze harminc esztendővel vénebb kiadásban —. ha nem tudnám, hogy éppenséggel Félszemű Vászoly Gyuri bácsi második fia, Elek, akinek úgy beborozdolt a sors, hogy helyette más a kétszeres öngyilkosságot vállalta volna inkább. Ö meg, lám, a gyermekkori tarlócimbora, nemhogy panaszkodni, de megszólalni is olyan beszédre rest, hogy még a hely dolgában is a kezét hívja segítségül, amikor az asztalnál a szabad székre mutat, a Körülhugyos kisvendéglőben, ahová még mindig utánam jött a téma. Köszönésemre feljebb mutatóuj- jazza a rókasapkát, a fröccsös jókívánságot koccintással pótolja, s amikor tovább forgolódok a paraszti " szófordulatok szérűjén, akkor is szívesebben a poharat forgatja, nehogy a tisztessége bele- sántuljon. Kétujjazva kéri az italváltást, pipadohányból, Népszabadságból tölcsérszivart, fogolynyelven kutyalábát teker, rápöfékel, játszik a gázöngyújtómmal, s időnként félszegen mosolyint, hogy azért ő centinyit se másult. Én pedig töröm a csürhejá- rást... — Mint megy a sorod, Elek? — Jól! — Hát az asszonyod? — Van.. . — Nem beteg? — Nem. Megoperálták a rákját! — A gyerek ? — Melyik? — Hát lett több is? — Még egy, tizenöt évvel később ... — Mit csinálnak? — Az első maholnap nagyapa, a kései jövőre orvos. — Nyugdíjas vagy? — A szövetkezetben, de megfejeltem. — Mivel? — Favágó gépre váltottam ipart. Az én újrázásom felett már megint néma gondolatokat őrölünk, de csak a saját lisztemet szelelhe- tem, nehogy a fenti párbeszéd ga- rasosnak tűnjön. Idézgetem az Elek tegnapjait, bizonygassák a vénülés mindenre legyinteni kész hajlandósága előtt, hogy mire képes az ember... Elek, a kilenccsaládos, nyolcholdas Félszemű Vászoly Gyuri bátyám második fia, 1915-ben született, mint a fiatalabbik bátyám. Véle vonult be katonának is 1936- ban, s a félesztendős megszakításokat figyelmen kívül hagyva valóban csak 1954-ben „szerelt le”, tizennyolc éves komiszélet, belőle tizenkét hadifogoly-esztendő után. Tudom jól. Kérvényeket íratott vélem Eszti, a' felesége, Horthy Miklósnak, a Nemzetközi Vörös- keresztnek, majd Sztálinnak is, hol vigaszért, hol válaszért, hol csak a reményéért, s fogságából hazatérve a belügyminiszternek is, 1955-ben, hogy legalább rendőri felügyeletének pányvaláncát ol- dozza el. S az csak természetes, magam is volt pleni hadifogoly lévén, hogy mindenkor köszönö- mért... ^ Ez is az a nyom, ahol adósom, s hátha fizetne érte legalább szóval ... — Végül is, hogy szabadultál a felügyelet alól? — Az ötvenhatos cuhárékor elkergettek a jelentkezőbárcával, utána meg azt mondták, akkor se volt jogos, amikor reám mérték. — De hát. hogy a Jóistenbe is lettél te SS-katona? Azt hihettem, hozzám vágja az asztalt, pedig tudom, hogy a borzongató rövidítés valódi jelentését se ismeri, nemhogy közösködött volna véle. Tímár Máté: Hat meg a fele — Miért gyorontatsz, amikor a falu bolondja is tudja! A hónom alá harapta a Csinos lovunk! — Ne haragudj, testvér! Valóban minden negyven alatti nk tudja, tehát ismét megkotló- sodunk... Az éppen hogy kaszára nőtt suttyó legényke tököt kasolt lovaik élébe a nyári jászolba, s a marós természetű Csinos a hóna alá harapott, melynek vérző sebéből hatalmas forradás hegedt, amit odakint a lágerben — másoknál nyilván nem is alaptalanul — eltűntetett SS-tetoválás nyomának ítéltek — tizenkét esztendőért... Jó-jó, dráma ez, ide is, oda is. Él, egyenlegbe könyvelte elrabolt esztendeit az élet. De vajon mindez hogyan munkálkodik most benne? Így csiklandozza bal fülem a kíváncsiság ördöge, csakhogy előbb szép csendeskén kivárom, míg ő is visszakérdezi az illendőt — persze sokkal kurtábban, mint én —, majd a kertek alá kerülök megint. — Azt hiszem, tüzér voltál, ugye? — Az, a bátyáddal, vagy hat esztendeig, csakhogy ő szabadságon járt, amikor fogságba estem ... Emlékezetem arcának beszédes barázdáit rója. Tényleges szolgálatát a felvidéki, kárpátaljai bevonulás szegte. Erdélybe, a Bácskába már tartalékból masírozott, rövidre mért leszerelésekkel. Ilyenkor vette el Esztit is, de a nászcsókból sarjadt nagyfiát - már tizennégy évesen láthatta utána. A Dont biztosították a németek hátában, nyári sapkában, kesztyű nélkül, negyvenfokos hidegben, amíg... Valamikor 1947-ben vöröskeresztes lap hozta a hírét, hogy valahol az Urálban sokemeletes munkásházakat épít. Addig csak a remény ökörnyálát csévél - gette kérvényeivel a párja ... — Hogy úsztad meg Donnál? — Szakács voltam, tüzeltem a kondér alá ... — És az oroszok? — Nekik is főztem, még a vonaton is, amelyik Cseljabinszkba vitt... — Ott vették észre az SS-bélye- gedet? — Ott, de a parancsnok jó szívvel volt irántam, íratoU haza és innen igazoltak. Velem esett fogságba az akkori tanácselnök is, csakhogy ő partizán lett, és hazakerült • ■ • — Hát akkor? — Negyvennyolcban, gmikor a magyar lágereket megszüntették, és min’-et is hoztak hazafelé, Lembergben már nem volt ott az az igazolás ... — Visszavittek Cseljabinszkba? — A lótökét oda, Vorkutára! Hanem ekkor már az idegesség sasmadara csipkedi a májam . .. Micsoda ember ez az Elek?! Rendületlenül faarccal emlegeti Vorkutát, ott az Északi-sarkkörön is túl. melynek említésére annak idején, kétezer kilométerre délebbre is dermedezett bennünk a lélek?! Vagy éppen az fagyott volna ki belőle? — És ott mit csináltál? — Szenet bányásztam, gyárban is megfordultam ... Fát vontattunk a befagyott Isza folyón... Fél évig bojtárkodtam egy jurák rénszarvaskolhozban ... De leginkább főztem, mert a tyurmás tisztek szerették a kosztom ... Ez azonban már nagy szusz volt néki. Kesere nóta. Meg is ereszkedett utána. Szóval tartottam, urálbéli Odüsszeia-járásomat idézgettem, nehogy cserbenhagyjon az ámen előtt. A Körülhugyos kisvendéglő szájtáti népe pedig gyülekezett körénk. bámulni a csodát, melyet Vászoly Elek szokatlan „bőbeszédűsége” jelentett. Némelyik bozontos ifjú értetlenül kérdezgette szomszédját, Bádogos Kovács félhangosan megjegyezte: ..Kígyóbűvölő vagy, komám, ez a feleségével se beszélt életében ennyit”; de hát a többiek lecsittel- ték a folytatás reményéért. — Azok a jurákok, saját szájukon nyenyecek, atyánkfiái, tudod-e. Elek? — A zűrjén tanító mondta, aki a priccsen mellettem feküdt... Szavakat köszörülgetett... vér, kéz. szem, hal... amik húztak is a miénkhez ... de a barakkparancsnok, egy Volga-német rám ugatott, hogy. ne politizáljunk... — Ott is kihallgattak? — Az elején, meg amikor elsí- ratták Sztálint... Azután jó esztendőre megbomlott a láger... — És a hazajövés? — Papírost kaptam, pénzt, száraz élelmet, menetlevelet... Jelentkeznem kellett a nagyobb állomásokon ... Sok jó szót, ennivalót is, míg hazaértem ... Csakhogy négy hónapig tartott az út... — És itthon? — Kihallgattak, orvosi vizsga, miminden, rövid átnevelés... A rendőrség bárcára tett... hiszen tudod ... — Hát a család? — Ismersz te olyan asszonyt, mint Eszti? A gyerek meg a fia ... — Tisztelet illesse őket! S restellem magam, mert úgy ítéltem idáig, hogy csúnyább nőszemélyt nemigen hordozott még a föld a hátán. A szememben lenne a hiba? A hűség meg a jóság csakis méltó fészekben lakhat... — Az egészséged? — Vanogat... Csak ne álmodnék soha! — Majd elmarad tőled, mintvén bikától az ugorhatnék! Mennyi az az annyi? — Hatvanhárom ... Hat meg a fele ... Egyik se jó szám ... Hat évig voltam katona, hat évig fogoly, az első hazaindulásig, hatig Vorkután ... Ez háromszor hat... Az egyszeregyből is kihagynám ... zután hörpinti a maradékot, feláll, elkur- tázza, megy fűrészelni a papok fáját, de a sarkirókabőr fülessapka még visszatéríti egy percre ... — Ez meg azé a zűrjén tanítóé volt... Én temettem el... Azt mondták, valami költő ... Pihenjen békén ott a Sarkcsillag alatt... S azután végképp viszi a hatot meg a felét, én pedig addig nézek utána, míg beléhomályoso- dik a szemem ... Trió Tabán
