Szolnok Megyei Néplap, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-01 / 127. szám

10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. JÚNIUS 1. Építsük fel az új megyei könyvtárat! Mit tesz a könyvtár7 Kérésre házhoz visszük a könyvet Százhúsz idegen nyelvű, ötszáz magyar nyelvű folyóirat várja az olvasókat A klasszikus könyvtár; szolgáltatások mellett (könyv­kölcsönzés, helyben olvasás) új formák, eszközök, módszerek alkalmazásával több irányba is „nyitni kell” a korszerű könyvtárnak! Ezt teszi a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár is. A közel 300 ezer kötetes állomány gazdag választékot kí­nál a kölcsönzéshez a szépirodalmi műveken kívül, a min­den tudományterületet felölelő szakirodalomban Í6. Vannak szerencsével megáldott országok, melye­ket a történelem viharai meg­kíméltek, s vannak évszáza­dos könyvtárak. A két dolog összefügg, és nem is vélet­lenül: könyvtárak ott szü­lettek, ahoi létrehozásukhoz megfelelő gazdasági alapok, viszonylag nyugodt politikai körülmények voltak, s mind­ezek egyfajta szellemi igény­nyel párosultak. így működ­hetett Rómában már a IV. században 28 könyvtár, s így születhettek Európa hí­res egyetemi könyvtárai a XIII—XIV. század folya­mán. Hazánk történelmében rit­kán fordultak elő olyan pe­riódusok, melyekben ez a három kritérium találkozott volna. A kora; századokban létrejövő egyetemeket szinte születésük pillanataiban bé­nították meg a történelem viharai. A Nagy Lajos ala­pította pécsi egyetem ugyan működött egy ideig, de Má­tyás corvináit már Európa- szerte szórta szét a barbár ellenség. Éppen a törökdúlás követ­kezménye, hogy még me­gyéink között is jócskán fel­lelhető múltunkra visszave­zethető különbségek: Szolnok megye, földrajzi helyzete kö­vetkeztében volt „a népek országútja” szinte a felsza­badulásig. A vándorok pedig nem hoznak létre maradan­dó értékeket, vagy a még meglévőket is megsemmisí­tik. Ez az oka, hogy a megye városaiban és annak székhe­lyén, Szolnokon, oly kevés a becses műemlék, és évszáza­dokra emlékező épületek sin­csenek. A Verseghy Ferenc nevét viselő megyei könyv­tár is csupán 50. születésnap­ját ülhette meg a múlt év decemberében. Pedig ígéretes tehetségek itt is születtek — elég, ha ismét Verseghy nevét említ­jük — s kedvező körülmé­nyek között a szellemi igé­nyek sem maradtak (volna) el más területek, más népek szellemi igényeitől. Egy szó, mint száz, nem a múlt med­dő felhánytorgatásának a Szándéka vezet bennünket, amikor a könyv ünnepén megállapítjuk: van mit be­pótolnia Szolnok megyének, s oka is van a négy évtize­de megkezdett pótlások foly­tatására, hiszen végre a nyu­godt és biztos politikai felté­telek adottak, s egyfajta koncentrálással a gazdasági alapok is bizonyára megte­remthetők. Nem kis ügyről, nem olcsó akcióról, hanem egy megye •könyvtárhálózatának élén ál­ló bibliotéka megépítéséről van tehát szó, s ez felelős­séggel járó vállalkozás! De hát mi szükség van új könyv­tárra — kérdezheti bárki—, mit nyer általa a megye la­kossága, nem felel-e meg az igényeknek a mai? Nemcsak a „nagyok” utánzásáról, egy­fajta divatról van-e szó? Ugyanezt a kérdőjelet érezzük abban a most már szakmailag és közgazdasági szempontból is találóan meg­fogalmazott kérdésben, mely így hangzik: „Mit termel vissza a könyvtár a társada­lomnak? — azaz rentábilis-e létesítése, fenntartása ?” Ezen utóbbi kérdésre gya­korlatilag választ ad az az ellenőrizhető tény, hogy az extraprofitra törekvő fejlett kapitalista államokban ma sorra nyílnak a számítógép­hálózatba is bekapcsolt, ma­gas színvonalú szolgáltatást nyújtani képes könyvtárak. A könyvtáraknak a szocia­lista társadalomban betölten­dő szerepével Szabó Ervin­től Lunacsarszkijon keresz­tül Leninig többen foglalkoz­tak. Szükségességüket hang­súlyozva Lenin azok demok­ratikus szolgáltatási kötele­zettségét emelte ki, s ez hét­köznapi (és könyvünnepi!) nyelven szólva azt jelenti, hogy a műveltséget, az infor­mációt lakóhelytől, iskolai végzettségtől és foglalkozás­tól függetlenül mindenkihez ingyen juttatják el. Ilyen szempontból elvileg nem le­het különbség a fővárosban lakók és a tanyán élők kö­zött. Igen ám, de itt mindjárt felmerül az információáram­lásra fordítandó idő nagysá­gának a kérdése. Nem képes ugyanis a demokratikus al­kotmány biztosította nyitott­ság követelményének eleget tenni a könyvtár ma, ha jól kiépített hálózati rendszere nincs, vagy ha különböző okok — például a szükséges könyvtári alapterület hiánya — miatt akadozik annak mű­ködése. Fokozottan igaz ez a termelés eredményességét szolgáló — főleg műszaki — irodalom és információ ára­moltatása tekintetében, mely megfelelő számítógép-hálózat híján hovatovább akadálya lesz a korszerű termelésnek és gyártásnak. Nem kerülhe­tő meg ezzel kapcsolatban annak az észrevételnek a nyílt kimondása, hogy a könyvtárak funkciója — ép­pen a mi időnkben — erősen módosulni látszik: a megőr­zendő — főleg a szépirodal­mi művek regisztrálásával és kölcsönzésével kapcsolatos hagyományos funkció mellé a video- és auditív ismeret­hordozók kölcsönzésére is fel kell készülni, sőt egy megyei könyvtárnak a kialakítandó számítógép-hálózatba is be kell majd tudni kapcsolódnia. Párosítani kell a televíziótól megszokott gyors informálást a csak könyvtártól elvárható infor­máció-visszahívás lehetősé­gével. Ezen a ponton esetleg ellenvetésként persze megfo­galmazható olyan vélemény, mely szerint a fenti szolgál­tatásokra egy megyében nincs igény. Tegyük fel, hogy ez ma még így van. De a társadalmi igény tneim azo­nos a társadalmi szükséglet­tel. Az igény ilyen értelem­ben felszínre nem hozott, de rejtve már létező szükséglet. És ha ez így van, akkor Le­nin nagyon pontos, a könyv­tár nyitottságát érintő meg­fogalmazását 1985-ben to­vább kell gondolnunk, s ki kell mondanunk, hogy a szo­cialista társadalom ilyen irá­nyú szükségletét minden esz­közzel: nem csak könyvtári, hanem a propaganda széle­sebb (politikai) eszközeivel is érzékelhető társadalmi igénnyé kell emelni. Megtisztelő kötelességünk ezt tennünk Szolnok megye egész lakosságával szemben is — és nem csupán az ün­nepi könyvhéten. Mindezt végiggondolva eltörpülnek a fenti aggályoskodó kérdések, s gondolom, egyre többünk­ben fogalmazódik meg az az őszinte szándék, hogy a ké­sedelmet nem szabad hal­mozni, s lehetőleg a VII. öt­éves tervben föl kell építeni a megyei könyvtárat. A Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár hagyományos szol­gáltató tevékenységét „a könyvtár áldatlan állapota ellenére is figyelemre mél­tó színvonalon, eredménye­sen végzi” — így fogalmaz az olvasók táborán túl a leg­utóbbi miniszteri vizsgálat jegyzőkönyve. Talán nem szerénytelenség ma leírni, hogy a megye lakosainak 23 százaléka — szemben az or­szágos 15 százalékkal — könyvtári tag, tehát olvasó. Mindez felértékelődik, ha tudjuk, hogy a megyei könyvtár épületének alapte­rülete a város méretéhez előírt területnagyságnak csu­pán az égynegyede. Szűkös­ségének érzékeltetésére — az ünnepi könyvhéten nem ünneprontásként — jegyez­zük meg, hogy a folyamato­san beszerzett új könyvek egyharmadát az olvasóterem és az épület kiszolgáló rak­tárainak 100 százalékos telítettsége miatt, meg­óvás céljából, becsoma­golva, egy erre a célra bé­relt lakásba vagyunk kény­telenek szállítani, egyelőre kivonva ezzel azt az olvasói forgalomból. A zenei részleg ugyancsak méltatlan egy megyei könyv­tárhoz. A kis helyiséget ré­gen kinőttük, s az oly fon­tos hangzó anyag kölcsönzé­sére nem is gondolhatunk. Fűtetlen raktáraink a váro­son kijvüil tanyán vannak, ahova egy-egy könyvért drá­ga gépkocsi jár ki. Könyvtárunk mai épületé­ben elképzelhetetlen a fen­tebb említett audio- és vi- deoszolgáltatás bevezetése, a számítógéprendszer kiépíté­se. A kívülről patinásnak tű­nő épület felújításra szorul, s végül — felújítva is — a múzeumnak van rá szüksége. A gondok egyedüli és vég­leges megoldása a címben megfogalmazódott: Szolnok város és a megye lakossága kulturális igényeinek a ki­szolgálása érdekében épít­sük föl a megye megfelelő alapterületű, korszerű köz- művelődési könyvtárát. Fon­tos, hogy az épület — mely ma már a tervezőasztalon készül — alkalmas legyen az ezredforduló igényeinek meg­felelő szolgáltatások nyújtá­sára is. A szolgáltatások említése­kor legyen szabad ismételten aláhúzni egy nem túl gyak­ran hangoztatott tényt, neve­zetesen azt, hogy a megyei könyvtárat csakúgy mint a megye más közgyűjteménye­it. Szolnok város polgárai és a megye lakosa; munká­juk árán tartják fenn. Ebből következik, hogy az az ő tu­lajdonuk, s annak juttatá­sait a mindennapi szolgálta­tások sorába van joguk so­rolni. A különbség legföljebb annyi, hogy ez a szolgálta­tás ingyenes! Az ország tizenkilenc me­gyéjének túlnyomó részében megfelelő épületben folyik a könyvtárak munkája. Egyik megyénkben éppen napjaink­ban adják át a felépített új könyvtárat, a másikban ez évben kezdődtek meg az építkezési munkák, s 87-ben tervezik a kész épület átadá­sát. A mi megyénk azok kö­zött van, ahol a lakosságnak átnyújtandó új megyei könyvtár még a „tartozik” rovatban szerepel. Az ünnepi könyvhét ren­dezvényei érthető módon hozzák felszínre a könyv ügyét szolgáló könyvtárügyet. Érthető ugyanakkor, hogy a könyvtár dolgozói máskor is mindent megtesznek az épí­tés ügye érdekében. Gyűjtő­munkánkat már ma az új épület lehetőségeit is figye­lembe véve próbáljuk szer­vezni, s az építkezés mielőbbi megindulásának a reményé­ben hívtuk össze a múlt hó­napban városunkban a két­napos országos könyvtárépí­tési konferenciát. Terveink­ben van egy könyvtárépítési bizottság létrehozása is, melynek egyetlen feladata lesz az indítandó építkezés ügyeinek társadalmi oldal­ról történő segítése. Törekszünk a megye * népének, a lakosság minden rétegének a megnyerésére. Azt szeretnénk, hogy a kivi­telezés segítésében, és a könyvtár szolgáltatásainak igénybevételében is tömegek mozduljanak meg. Az orszá* gos szervek várható támoga­tását csak annak biztos tuda­tában lesz erkölcsi alapunk kérni és elfogadni. dr. Horváth Károly a Verseghy könyvtár igazgatója Ha nem találja meg a ke­resett művet az érdeklődő, mert mások már kikölcsö­nözték. előjegyezzük a szá­mára. A kötet visszaérkezé­séről értesítjük az olvasón­kat. Ha olyan egyedi, speciá­lis művet keres az olvasó, amely nincs meg a könyvtár állományában, akkor könyv­tárközi kölcsönzéssel meg­kérjük más könyvtárból szá­mára. Országos nagy könyv­tárakból (hálózati központi könyvtárakból), esetleg köz­reműködésükkel külföldről. Nemcsak könyveket talál az érdeklődő könyvtárunk­ban. Hírlap- és folyóirattá­runkban, az olvasóteremben mintegy 120 féle idegen nyel­vű és csaknem ötszáz magyar nyelvű, illetve kiadású ma megjelenő folyóirat és 13 ezer kötet korábbi évfolya­mú szaklap várja az olvasó­kat. Védett könyv és folyóirat­állományunk helyben — az olvasóteremben — használ­ható. A könyvtár mem köl­csönözhető anyagáról — té­rítés ellenében — másolat készíthető. Minden reális kérdésre vá­laszt kap az érdeklődő a kö­zel 10 ezer kötet kézikönyv és a tájékoztató könyvtáro­sok segítségével! Mikor in­dul vonat Debrecenbe, busz Besenyszögre, repülő Párizs­Visszanézve múlt évek tűnt örömeire, szürke hét­köznapok végtelen sorában 'nehezen várt ünnepek ritka adományaira, legemlékeze­tesebbek számomra mindig azok az alkalmak voltak, amelyek könyvvel kötődtek tudatomba. Mosit is magam előtt látom az első könyves karácsonyok színes borítású köteteit. Máiig sajnálok egy- egy tanévzáró ünnepély büszke örömét is magába rejtő, a kézen-jközön eltűnt könyvet. A felszabadulás ünnepi örömét idézik ma is az elásott és újra fellelt könyvesláda egykori köny­vei, amelyek máig megőriz­ték egyetemi éveim könyvre váltott reggelijeinek emlé­keit. Amint szemem újra meg úir-i végigipásztáz könyvállo­mányom tömött polcain, a féltaluló emlékekkel együtt erősödik bennem az a tudat, hogy a könyvek sorsa mi­lyen szorosan kapcsolódik az olvasó, a könyvet szerető ember sorsához. A dedikált kötetek például az írott szó legszebb ünnepeire, az ün­nepi könyvhetekre emlé­keztetnek. Most e történel­mi korszaknak is beillő fél évszázad olyan tanúit, sze­replőit, szervezőit szólalta­tom meg, akik így vagy úgy részeséi voltak az ünnepi könyvheteknek. 1929. március 2. Belügy­miniszteri körlevél hozza tudomására minden tör­vényhatóság első tisztségvi­selőjének, hogy a Magyar írók Egyesülete május 13- tól 20-ig Magyar Könyvhe­tet rendez. 1930. április hó. A Városok Kulturális Szövetsége elnök­sége állást foglal a „Magyar Könyvnap országos fontos­ságú ügye’’ mellett: „Ama­ba? Mit láthat a moziban, mit hallhat az Operában, mi­lyen kiállítást nyitnak, mi­lyen rendezvénysorozatot zárnak? Választ ad rá a könyvtár információs szolgá­lata. Zenét szeretne hallgatni, nyelveket tanulni ? Fonoté- kánk — zenei részlegünk — biztosítja ezt is a könyvtár tagjainak. Közel 4000 hang­lemez és 200 hangszalag vár hallgatóira. A lehallgatható nyelvlec­kék az idegen nyelv tanulá­sának legjobb segédeszközei. A tudományos kutatómun­kát segítik a kérésre össze­állított irodalomjegyzékek, témabibliográfiák. Igény szerint témafigyelést is vállalunk a kutatást, de a napi munkát is friss kutatá­si eredmények felhasználá­sával végzők részére. Az or­szágos szolgáltatások bizto­sítása, az igénylőkhöz való továbbítása fontos feladata a könyvtárnak, segítve ezzel a tudományos kutatómunka színvonalának emelését, a kutatómunka elvégzésére szolgáló időtényező csökken­tését is. A külfödi és a hazai mű­szaki szakirodalmi tájékoz­tatást az OMIK (Országos Műszaki Információs Köz­pont) a felhasználók kényel­mét és gyors tájékqzódását elősegítő referáló folyóiratai, gyár könyv a nemzeti lélek teste, a magyar vidék a nemzeti értékek őstalaja, városainkra hivatás vár mindkettő gondozásában. Ezt a munkát hittel és sze­retettel vállalnunk kell.” 1931. május 2. Túrkeve város polgármesterének vá­lasza a fenti tárgyú alispáni ügyiratra: „Miután váro­sunkban sem író, sem könyvkereskedési nincs..., mivel az adózó polgárok rendkívül súlyos anyagi helyzete a legelemibb élet- szükségleteinek az előterem­tésére sem nyújt módot, az elszegényedett és eladóso­dott polgárok újabb anyagi megerőltetésére irányuló minden propaganda teljesen céltalan és meddő ... a Ma­gyar- Könyvnap akció meg­szervezésétől eltekintünk. Irattárba teendő.” 1941. június 4. „Bármeny­nyire zúg is körülöttünk a világ, a könyv még szerete- tet kapott az olvasóközön­ségtől, ami annak a jele, hogy a szépért való rajon­gást még egy ilyen világ­égés sem tudja kiölni a ma­gyar lelkekből.” — olvass hatjuk a szolnoki lap ha­sábjain. 1949. június hó. A fordu­lat éve utáni első könyvna­pok. A sátraknál hangszó­rók, csasztuskabrigádok, a sátrak ormán jelmondatok: . „Művelt, erős, független né­pet, független hazában!” „Tanulj, műveld magad, hogy taníthass!” „A Szikra­könyv fegyver a dolgozó ke­zében!'’ 1954. október 8. Az 1954­es ünnepi könyvhéten Sar- kadi Imrét köszöntötték a szolnoki olvasók. „Volt már Szolnokon könyvnap is, könyvhét is, de ilyen mint a mostani, azt hiszem még nem volt. Pedig az elején tartunk még” — írta a meg­nyitót követően az újság. 1955. május 18. Felszaba­dulásunk 10. évfordulója, az összehasonlító számvetés ideje. 10 év alatt 97 és fél­ezer mű 37 millió példány­ban került az olvasók kezé­be. „A hálózattá szervező­a szakirodalmi tájékoztató, környezetvédelmi szakiro­dalmi tájékoztatók szolgál­ják. A helyismereti kutatómun­kát végzőket helytörténeti­helyismereti gyűjtemény se­gíti. A könyvtár azokat a könyveket, régi értékes hír­lapokat, folyóiratokat, pla­kátokat és egyéb nyomdai termékeket, kéziratokat, va­lamint a megyében élő vagy a megyéhez kapcsolódó szer­zők műveit gyűjti itt, ame­lyek a helyi történeti, és je­lenkori tájékozódás írott, for­rásai. A főként eredeti do­kumentumokból álló gyűjte­ményt mikrofilmre vett anyag is gazdagítja. A kutatók munkáját köny- nyítik meg a repertóriumok, bibliográfiák. (Szolnok Me­gyei Néplap-repertórium, Szolnok-bibliográfia, a me­gyéhez kötődő, de országos hírű személyek életrajzi bib­liográfiái.) Gondoskodik könyvtárunk a hátrányos helyzetűek ellá­tásáról is. Kérhetik olvasó­ink a könyvek házhoz szál­lítását is. Üj szolgáltatásunk a gyen- génlátókat segíti. Irodalmi alkotások hangszalagon köb csönözhetők lejátszó beren­dezéssel együtt. Kortárs költőkkel. írókkal, tudósokkal művészekkel ta­lálkozhat az érdeklődő a könyvtári rendezvényeken. Ismeretterjesztő sorozata­inkra, irodalmi estjeinkre, az ünnepi könyvhét rendezvé­nyeire minden érdeklődőt várunk! dött és megerősödött tanácsi könyvtárak az ünnepi könyv­hetek bázisintézményeivé váltak” — mutatott rá a Szolnok Megyei Néplap. 1964. május hó. Az ünnepi könyvhét az első ízben meg­rendezett szolnoki kulturális hetek szerves részévé vált, s az maradt a későbbiekben is. A 7(1-es években korszak- váltás következett be. Az ílró—könyvtáros táborozás, a rendezés-szervezés társa­dalmi bázisának kiszélese­désé, az Olvasó Népért moz­galom kiterebólyesedése, a máig élő Otthont a könyv­nek — otthont a művelődés­nek mozgalom indulása, az Együtt megjelenése, majd 1973-tól a könyvudvari ren­dezvények tanúskodnak er­ről. 1973. június 6-án írja a Néplap: „Egyszóval a könyv- udvarban valahogy minden jobban megy .. . odafigyel­nek a könyvre ... így szép. • Kár, hogy csak egy hétig tart.” - 1 1975. május 31. Az ünnepi könyvhét országos vidéki megnyitója a 900. évforduló­ját ünneplő városban. 1979. június 1. Jubileumi ünnepi könyvhét. Móricz- eentenárium. Tarján Tamás Kisújszálláson elhangzott megyei megnyitójából: „S ha visszatekintünk a magyar könyvünnepek történetére, a 20. századi művelődéstör­ténet jeles eseményeire pil­lantunk vissza.” A tallózást Boldizsár Iván­nak, az 1977-es megnyitón mondott szavaival zárjuk: „A szolnoki program sok­színű rendezvényei a könyv­hetet a szellem mézeshetévé teszik, amelyből minden bi­zonnyal hosszú házasságok születnek.'’ E szavak való­ban időt állónknak bizo­nyultak. Minden ünnepi könyvhét máig is a város kulturális életének jeles ese­ménye. Szurmay Ernő nyugalmazott könyvtárigazgató Ünnepi könyvhét — könyvtár: szorosan egymáshoz tartozó fogalmak. Ezt vallva adunk ízelítőt olvasóinknak a megye könyvtárhálózata élén álló Verseghy könyvtár tevékenységéről. A könyvtár a könyvpropaganda legfőbb hordozója. Róla szólva a.könyv ügyet nemes értelemben kívánjuk szolgálni. Széphalmi Istvánná Ünnepek könyvei — könyvek ünnepei

Next

/
Oldalképek
Tartalom