Szolnok Megyei Néplap, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-08 / 133. szám

6 Nemzetközi körkép 1985. JÚNIUS 8 A nyugatnémet szociáldemokraták és a fegyverkezés Willy Brandt, a partner Szokatlanul meleg fogadtatásban részesí­tették Willy Brandtot Moszk­vában — írta egy nyugati tu­dósító. Mi nem csodálkozunk ezen, nyugati kollégánknak is inkább arra kellett volna odafigyelnie, hogy a Szovjet­unió kész gyümölcsözően tár­gyalni olyan nyugati part­nerrel. akiben megvan a jó­akarat. Kereken kimondva: akivel nem az a helyzet, mint a jelen amerikai kormány­nyal. Az ellenzéki Német Szociáldemokrata Párt és a Szocialista Internacionálé el­nökének moszkvai tanácsko­zásain a kor legégetőbb kér­déséről, a fegyverkorlátozás lehetőségeiről volt szó. A nyugatnémet szociálde­mokraták ellenzékben van­nak. s úgy látják, hogy Bonn, tehát a Kohl-kormány fegy­verkezési politikája hibás — nem önálló, túlságosan alá­veti magát az amerikai aka­ratnak. Brandt nyíltan meg is fogalmazta bírálatát, mondván: a szövetségesi hű­ség nem azonos a bírálat nél­küli egyetértéssel. Továbbá úgy gondolják a nyugatné­met szociáldemokraták, hogy meg kellene reformálni a NATO katonai elveit. Az el­rettentést — tehát a másik ol­dallal szembeállított katonai erőt — nem úgy kell értel­mezni, mint Reagan elnök, .aki szüntelenül fokozni óhajtja országa felkészültsé­gét. Az egyensúlyt a fölfegy- verzettség szintjének fokoza­tos és kölcsönös csökkentésé­vel kellene megőrizni. Ennek során elképzelhetők részle­ges, időleges egyoldalú lépé­sek is, (mint amilyen a nem régi szovjet bejelentés volt európai rakétatelepítésük fel­függesztéséről), végül azon­ban — így a szociáldemokra­ták — a kölcsönös kötele­zettségeket vállaló szerződé­sekhez kívánatos eljutni. Nem hívei Brandték annak a NATO-elvnek sem, amelynek értelmében a nyugatiak ké­szek lennének elsőnek bevet­ni az atomfegyvert — „eset­leges, hagyományos eszkö­zökkel megindított szovjet tá­madásra válaszul”. Inkább — hangsúlyozzák, — javítsák a politikai légkört, és Nyugat- Európa haderőit állítsák át kizárólag hagyományos fegy­verzetre. Szabaduljanak meg a nukleáris rakétáktól. A mostani — összegző jel­legű — moszkvai tárgyalás­nak azonban megvolt a má­sik oldala is. Willy Brandt záró sajtóértekezletén szük­ségesnek tartotta leszögezni, miben tér el vélemériye a szovjet politikusokétól, illet­ve (főképpen a hazai jobbol­dal és az otthoni közvéle­mény címére intézett megfo­galmazásokkal) igyekezett el­kerülni, hogy félremagyaráz­zák szándékait, moszkvai je­lenlétét, és a Helmut Kohlék- tól eltérő javaslatait. Hang­súlyozta, hogy az SPD nem Amerika-ellenes, és szüksé­ges intézménynek tartja a NATO-t. Azt a kívánságát fejezte ki, hogy „a Szovjet­uniónak bátrabban kellene egyoldalú leszerelési lépése­ket tennie”. Igaz, több tekin­tetben maguk a nyugatnémet szociáldemokraták sem egy­ségesek: van olyan vezetőjük, akj szerint most az amerikai­akon lenne a sor az egyolda­lú leszerelési gesztusok meg­tételében. Nem helyeslik Brandték az űr militarizálásának ameri­kai tervét, sem az NSZK csatlakozását ehhez. Brandt szerint ez a kozmikus rend­szer szemfényvesztés. Egyet­értenek azonban azzal, hogy Nyugat-Európa külön elek­tronikus jelzőhálózatot léte­sítsen: „Az európaiaknak is joguk van — jelentette ki — onnan ‘felülről kissé kukucs­kálni.” Mindenképpen az in­terkontinentális rakéták csökkentésének hívei, s ami az Európában elhelyezett kö­zepes hatótávolságú fegyve­reket illeti, helytelenítik, hogy az amerikaiak egyálta­lán elkezdték a telepítést. Mindkét oldalon s valameny- nyi rakéta leszerelése mellett vannak. Mint látni, Willy Brandt több tekintet­ben a Szovjetunióétól eltérő nézeteket vall, más érdekeket képvisel. Mégis megfelelő tárgyalópartner. Miért? Mert igyekszik megérteni a másik fél szempontjait, figyelembe veszi annak létérdekeit, nem elszigetelni akarja a túlol­dalt, hanem az együttélés és az együttműködés módjait keresi. Tatár Imre Coca kontra Popsi Üdítő-háborúskodá: Furcsa jogi háborúskodás zajlott le nemrég az Egyesült Államokban. Geraldine Fer­raro. aki tavaly Walter Mon­dale oldalán a Demokrata Párt színeiben alelnökjelölt- ként indult, fellépett egy te­levíziós reklámban, kijelent­ve, hogy ő is a Pepsi-generá- cióhoz tartozik. Igen ám, de egy New York-i tv-társaság- nak adott másik nyilatkozata során a szemfüles riporterek — micsoda vétek! — egy Co­ca Colás üveget fedeztek fel íróasztalán. Mivel a Pepsi Cola céggel kötött 750 ezer dolláros szerződése értelmé­ben a politikusnő semmilyen más üdítőitalt nem fogyaszt­hat nyilvánosság előtt, fel kellet, hogy kérje a műsor szerkesztőit a jelenet kiha­gyására, mondván, hogy az üveg nem az övé, hanem tit­kárnőjéé volt. Apró, ám korántsem kivé­teles adalék ez ahhoz a ki­terjedt konkurrenciaharc- hoz, amely az Egyesült Álla­mok két legismertebb üdítő­italát gyártó cége között fo­lyik. Akadnak persze más te­rületek is, ahova a reklám- kampányok átcsapnak. A Pepsi Cola például népszerű­ségfokozó fogásként bejelen­tette, hogy finanszírozza a pályája csúcsán álló énekes­nő, Tina Turner 70 várost érintő turnéját. A Coca Cola válasza sem sokat késett: a cég többek közt Julio Iglesi- asszal és a Duran Duran együttessel kötött megegye­zést. Ám a legváratlanabb és legnagyobb szabású húzás az üzleti csatározásokban más téren következett be: május közepén a Coca Cola ünne­pélyes külsőségek között hi­vatalosan is megkezdte új összetételű italának forgal­mazását. (Az új termék az eddiginél édesebb, kalória­tartalma magasabb, de még így is elmarad a Pepsi szint­je mögött.) A közvélemény megdöbbentőn reagált, hisz a Coca Cola szinte elválaszt­hatatlan részévé vált az amerikai életformának, így bármilyen apró változás gyakorlatilag a hagyomá­nyokkal való szakításnak tű­nik, nem pedig jelentéktelen gyártási módosításnak. Ta­lán rossz a kifejezés, de a Coca Cola csaknem nemzeti italnak tekinthető az USA- ban. Ezt szolgálják fel pél­dául valamennyi (sokezer) McDonald’s gyorsbüfében. No és a világ számtalan — a statisztikák szerint 155 — országában, ahol másfél ezernél is több töltőüzem gyártja a kedvelt, frissítő hatású üdítőt Kínától az arab világig, Kelet-Európá- tól Dél-Afrikáig. A szabály az szabály Japán sajtókörökben óriási felháborodást keltett, sőt még a külügyminisztérium is erő­sen zokon vette, hogy egyik legmagasabb rangú beosz­tottját egyszerűen nem en­gedték golfpályára lépni. Mégpedig azon oknál fogva nem, hogy az illető, Morija- ma Majumi külügyminiszter­helyettes a gyengébb nem képviselői közé tartozik, azaz hölgy. Mindez a legutóbbi vasár­nap történt, amikor is a kül­ügyminisztérium és a tokiói diplomáciai testület közötti golfmérkőzést rendezték. A helyszín az egyik legelőke­lőbb golfklub volt, s a kül- ügyminisztériumi csapatban Morijama is játszott volna. A klub azonban értesítette a minisztériumot, hogy Morija­ma Majumi játékáról szó sem lehet, mivel a pályát az alapító szabályok szerint höl­gyek hétvégeken és ünnepna­pokon egyáltalán nem hasz­nálhatják. A golfklub gazdái leszögezték, hogy a szabály az szabály, s azt még az an­gol királynő vagy Margaret Thatcher miniszterelnök ked­véért sem szegnék meg. A mérkőzést így Morijama asszony nélkül játszották le, de hiányzott Abe Sintaro külügyminiszter is. A sziget- országi diplomácia vezetője ugyanis beosztottjával való szolidaritásból távol maradt, s ugyanezt tette a külügymi­nisztérium ENSZ-osztályának vezetője is. Elvégre az ENSZ a nők egyenjogúságának leg­következetesebb szószólója, s Morijama Majumi júliusban Kenyában épp országa dele­gációját vezeti majd a nők évtizedét lezáró ENSZ-kon- ferencián. Bár a történtek után biztos azért fog harcol­ni. hogy a nők évtizede soha ne érjen véget, s még a japán golfpályákon is tiltsák meg a diszkriminációt. Az ügy különös pikantériá­ja, hogy a japán parlament a közelmúltban fogadott el tör­vényt a nők munkahelyi egyenjogúságának biztosítá­sáról. Igaz, hogy a golfpálya Japánban sem munkahely. Pepsi-reklám az utcán (Fotó: Newsweek — KS) Challenge. Last week, for example, com­tlcntök a ringben (Fotó; A Time karikatúrája — KS) Nem vitás tehát, a Coca Cola óriási karriert futott be azóta, hogy a múlt század vége felé egy atlantai gyógy­szerész, dr: John Sfyth Pemberton először kínálta II harc egyre elkeseredettebb Hazafiak közt a salvadori őserdőben Joateca kis falucska a sal­vadori hazafiak által ellen- ■ őrzött területen. A harco­sak reggeliznek. A reggeli: kávé és kukoricalepény. Az ebéd és vacsora — ugyan­ez. Nem sokkal kilenc után helikopter zúg el a falu fe­lett, majd lőni kezdi a szom­szédos földeket. Az ott dol­gozó parasztok a legközeleb­bi fák alatt ikeresnek mene­déket. Mi beszaladtunk a házba — így kezdődik a nyu­gatnémet: Stern tudósítójá­nak beszámolója a polgárhá­borús országból. A tavaszi választásokon a hazafiak nem vettek részt. A szavazás ismét a keresztény- demokrata Napóleon Duar- tét segítette az elnöki szék­be. Duarte korábban meg­ígérte. hogy az öt éve tartó véres polgárháború befeje­zése érdekéiben tárgyal a ha­zafiakkal. S bár a hazafiak több ízben felszólították erre, Duarte — az Egyesült Álla­mok által támogatott had­sereg nyomására — nem haj­landó a tárgyalóasztalhoz ülni. A „Halálibrigádok” to­vább gyilkolnak és a had­sereg kíméletlenül lép fel mindenkivel szemben, akiről feltételezi, hogy egyetért a hazafiakkal. Az Egyesült Ál­lamok 1980, a polgárháború kitörése óta megtízszerezte a jobboldali kormányzatnak és a hadseregnek nyújtott se­gélyeket. A közeljövőben olyan harci helikoptereket szállít Salvadornak, ame­lyekből percenként 6000 lö­vést lehet leadni. A hazafiak a harcokban zsákmányolt amerikai fegyverekkel küz­denek. Aszfaltozott falusi út az erdő közepén. A fehér és ok­kersárga házfalak tele belö- vések .nyomaival. Az üres ajtókereten és az elszenese­dett gerendákon keresztül narancs- és banánbokrök látszanak. Amit a gránátok meghagytak, gyorsan birtok­ba veszi a trópusi növényzet. Az ország északi részén va­gyunk. San Fernando. Toro- la, Perquin, Airambala... szellemfalvak:. A hadsereg ezeket az elhagyott települé­seket rendszeresen támadja, mindent felgyújt, ami a dzsungeilharcosoknak hasz­nára lehetne. A falvakat gyalázkodó féliratok borít­ják. A felkelők ugyancsak e Coca Cola — űrhajósoknak (Fotó; AP — MTI — KS) saját keverésű italát fáradt­ság és letörtség ellen. A ha­mar népszerűvé vált üdítő összetétele azóta is titok: a pontos gyártási leírást ma is egy atlantai bank széfjében őrzik. Annyi közismert csak, hogy alapanyaga a colabokor leveléből és a coladióból ké­ssült őrlemény, de tartalmaz fahéjat, karamellt, vaníliát, koffeint és zöldcitromot. Utánozni sokan, sokhelyütt próbálták — ám siker nélkül, így a gyártás mindenhol im­portált koncentrátum fel- használásával folyik. Az idők folyamán azonban — s*ez nem mond alapvető­en ellent a népszerűségnek —. az ízlések, szokások vál­toztak. Megjelent a fő ve- télytárs, a Pepsi, majd a kof­fein- és cukormentes üdítők egész regimentje. A Coca Co­la piaci részesedése az elmúlt Kiképzés az őserdőben. A szabadságharcosok kis egységek­kel támadják a hadsereg alakulatait. „faliújságon” válaszolnak: „Katona, te szegény vagy. Gyere át hozzánk. Magukat védjék meg a gazdagok”. A parasztitok legtöbbje a ha­zafiak soraiban tanult meg ími-ol.vasni... A kormányhadsereg stra­tégiája, a földek felégetése, az állatok leölése, a falvak feldúlása, a gazdálkodás meghiúsítása nem maradt eredmény nélkül. Az északi Morazán, tartomány lakossá­gának egyrésze a szomszé­dos Hondurasba menekült, mások a salvadori városok táboraiban élnek. Akik mé­gis maradnak, kiteszik ma­gukat annalk. hogy a katonai őrjáratok elfogják, kihallgat­ják és megkínozzák. „Ha va­lakinél például gyógyszer! találnak, elég ahhoz, hogy az illetőt a felkelőkkel való együttműködéssel vádolják” — mondja egy öreg paraszt. Mélyen az őserdőben. Va­laki felkiált: „Harci .repü­lő! Azonnal fedezékbe!” Az 5—6 éve harcolók a levegő rezdüléseiből megérzik a kö­zeledő gépet. Egy - órával később megindul a támadás, holott a kormányzat és a hazafiak megegyezése alap­ján járvány ellenes oltásokra készültek ezen a vidéken. . A kormányhadsereg ismét ke­resztülhúzta a számításokat. Manolo, a hazafiak kikép­zőtisztje eredetileg a salva ­Duarte, a hatalom nélküli elnök. Az USA által támogatott katonák akadályozzák, hogy tárgyalóasztalhoz üljön a ha­zafiakkal. években folyamatosan csök­kent, bár az amerikai piacon még napjainkban is az első helyen áll. De a forgalmazá­si adatok, a sokkal dinami­kusabb kampányt folytató, s elsősorban fiatalokat cél- bavevő P< ;*.. felfutása jelez­te, hogy valamit tenni kell. Nos, a Coca Cola vezetői a jelek szerint úgy vélték, hogy egy ilyen átfogó, gyár­tási-forgalmazási lépésvál­tással tudják továbbra is biz­tosítani vezető szerepüket. A kísérleteket természete­sen hosszú időn át folytat­ták, s kis híján 200 ezer tesz- ;et végeztek. Az eredmény: a próbafogyasztók több mint 60 százaléka az új íz mellett adta le voksát. Hogy hosz- szabb távon beválik-e az üz­letpolitikai huszárvágás, az egyelőre bizonytalan. A Pep­si Cola mindenesetre saját győzelmeként ünnepli a tör­ténteket, azt hangoztatva, hogy az ő térhóuiiásuk kény­szerítette váltásra a Coca Cola irányítóit. Anti saját házunk táját illeti, Magyar- országon még jó ideig várni kell arra, hogy összehasonlít­hassuk az új aromát a tradi­cionálissal. Az amerikai, pia­con ugyan már csak az új terméket palackozzák, Euró­pában azonban még legalább egy évig a hagyományos tí­pusú marad forgalomban. Akkor majd mi is dönthe­tünk, melyik ízlik jobban: a Pepsi, vagv az (új) Coca Co­la? Összeállította: Majnár József dóri hadsereg őrnagya volt és részt vett a Romero dik­tátor elleni 1979-es puccsban. Felismerte azonban a hadse­reg korruptságát, majd ké­sőbb, amikor látta, hogy a szélsőjobboldal terroristái­val pák tál, átment a szabad­ságharcosokhoz. Az utóbbi időben megváltozott a haza­fiak stratégiája, amióta az amerikaiak 'korszerű heli­kopterekkel látták el a had­sereget.. „Visszatérünk az 1980-as stratégiához: vissza a falvakból őserdőbe” — mondja Manolo. 1982/83-ban úgy harcoltunk, mint egy normális hadsereg, még ne­héztüzérségünk is volt, amit zsákmányoltunk. Néha akár ezres egységéket is felvonul­tattunk. Erre ma is lenne le­hetőségünk, de túl nagyok lennének a veszteségeink.” Ma kis. 10—15 főből álló egységekkel támadnak hol itt. hol ott az ország egész területén. Négy éjszakai utazás egy rizzsel megrakott teherautón. A hallgatag gépkocsivezető egyiike a hazafiak „csendes munkatársainak”. A felke­lők az általiunk ellenőrzött terület határán elbúcsúznak a tudósítótól. A következő falu már . a kormányhadse­reg kezén van. A katonák semmiben sem különböznek az erdei harcosoktól: egysze­rű parasztfiúk. Azaz mégis mások: sokan közülük nem ismerik a betűket, hozzátar­tozóik sem. Ha elesnek, a hadsereg a családnak csak akkor fizeti meg a koporsót és a .gyertyákat, ha a kér­vényt meg tudják írni. Gáti István

Next

/
Oldalképek
Tartalom