Szolnok Megyei Néplap, 1985. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-29 / 151. szám

Ncmzctköii körkép 1985. JÚNIUS 29. KGST A tudományos-műszaki haladásért Az egész világon nagy érdeklődést váltottak ki azok az intézkedések, amelyeket Mihail Gorbacsov a közelmúltban ismertetett a tudományos-műszaki hala­dás meggyorsításáról és a szovjet gazdasági rendszer tökéletesítéséről tartott moszkvai tanácskozáson. Kü­lönös gonddal tanulmányoz­zák ezeket az intézkedése­ket azokban az országokban, amelyek tagjai a Kölcsönös Gazdasági Segítség Taná­csának. Ez érthető is, hiszen a termelés forradalmi átszer­vezésére irányuló szovjet in­tézkedések nemcsak újabb lehetőséget teremtenek a szocialista országok gazdasá­gai számára, hanem a KGST külgazdasági kapcsolataira is kedvezően hatnak, s emellett politikai jelentősé­gük is van. Korunk tudományos-mű­szaki forradalmának tapasz­talatai ugyanakkor azt bizo­nyítják, hogy egyetlen or­szág, még ha nagy és ipari­lag fejlett is, nehezen képes gazdaságilag optimális mé­retekben és a legmagasabb műszaki színvonalon művel­ni valamennyi iparágat. Ép­pen ezért nő a hatalmas tu­dományos és anyagi-műsza­ki bázissal, valamint az ed­dig felhalmozott együttmű­ködési tapasztalattal rendel­kező szocialista közösségen belül az integráció szerepe. Ez utóbibi különösen nagy jelentőségű napjainkban, amikor a szocialista álla­moknak az előttük álló fel­adatokat kedvezőtlen külső körülmények közepette kell teljesí teniök. Már egy évvel ezelőtt, a KGST-tanácskozás felső szin­tű tanácskozásán különösen időszerűnek ítélték meg a tudományos-műszaki fej­lesztés felgyorsítását. A ta­nácskozás résztvevői megál­lapodtak abban, hogy a nem­zeti programok alapján ki­dolgozzák a tudományos­műszaki fejlesztés 15—20 évre szóló komplex prog­ramját. Ez a program lehe­tővé teszi a KGST-országok számára, hogy kölcsönösen előnyös feltételek mellett, gyorsított ütemben haszno­sítsák a tudományos-mű­szaki forradalom eredmé­nyeit. Nyilvánvaló az össze­függés a KGST-tagállamok döntései és az 1985. júniusá­ban megfogalmazott SZKP- irányvonal között. Éppen az alkotja a szocialista közösség erejét, hogy az eredménye­ket mindenki egyformán hasznosíthatja. A tudományos-műszaki együttműködés hatékonysá­gának fokozása — az erőfe­szítések egyesítése és a leg­újabb műszaki vívmányok mielőbbi ipari alkalmazása révén — az anyagi termelés és a társadalmi produktivi­tás növekedésének legfonto­sabb tényezőjévé válik. A KGST-n belül egyeztetett, sőt részterületeken egységes tudományos-műszaki politi­kát alakítanak ki. A szocia­lista közösség országai már most, a tudományos-műsza­ki fejlesztés 15—20 évre szóló komplex programjának kidolgozásakor hozzáláttak ahhoz hogy egymás között megállapodjanak a prioritást élvező lépésekről. A szocialista országok legfőbb célja a dol­gozók életszínvonalának emelése, a béke megóvása. A KGST-országok e célkitűzé­seket szem előtt tartva emel­nek szót a kölcsönösen elő­nyös kapcsolatok kialakítá­sa mellett a fejlődő és a tő­kés államok gazdasági szer­vezeteivel. Igor Szinyicin Feltámadás Űj típusú közlemény jelent meg a minap a nemzetközi hírek tragikus eseményeket bőven hömpölygető folya­mában. Szívinfarktus, po­kolgép, háború — sokféle út vezet a másvilágra: de eddig úgy hittük, nincs visz- szaút. Egy római bírósági terem­ből most váratlan fordulat­tal arról értesültünk, hogy esetleg mégis van. A közlés Ali Agcától, a pápa elleni merénylet tettesétől szárma­zik, aki második perében szinte minden nap új szen­zációval ejti ámulatba a vi­lágot. Az első perben, mint ismeretes, életfogytiglani bör­tönre ítélték a török ter­roristát a római merény­letért. Előzőleg, mint ugyan­csak ismeretes, Törökország­ban már halálra ítélték egy lapszerkesztő meggyilkolá­sa miatt, akkor azonban si­került megszöknie a börtön­ből. Azóta sok minden más is sikerült számára. Sikerült, visszaemlékeznie a börtön­ben arra,, hogy „mégsem egyedül cselekedett, hanem török és bolgár cinkosokkal együtt”. Aztán sikerült e vallomás részleteit is sok­szor módosítania, visszavon­nia, majd a visszavonásokat is visszavonnia. Majd ami­kor megkezdődött a második római per, ahol ő az egye­düli tanúja saját állításai­nak amelyekkel Bulgáriát és a szocialista országokat is megpróbálják a vádlottak padjára ültetni, szavahihető­sége igazolására kinyilvání­totta: nem más ő, mint Jé­zus Krisztus. Miután a per még ezután is folytatódott, a héten á vi­lág tudomására hozta, hogy nem egyszerűen Krisztus ő, de képes a halottak feltá­masztására is. A per eddigi alakulásának fényében ez a bejelentés lo­gikus. A „bolgár kacsolatra” vonatkozó bizonyítékokat ugyanis nem sikerült produ­kálnia. Nyilván ezért válasz­tott most könnyebb felada­tot... A győztes Papandreu hívei körében Hogyan tovább Hellaszban? Karnevál után Hogy fogják ezt a renge­teg hulladékot innen eltaka­rítani? Emlékszem, ez a kérdés motoszkált bennem, amikor a júniusi parlamenti választások másnapján Athén centrumában sétáltam. A görög főváros központja valóságos csatatérre hason­lított: a nagy pártok egy­mást követő zárógyűlései, a sokihetes, heves kampánype- riódus során olyan mennyi­ségű röplapot, zászlót, mat­ricát és egyéb propaganda­anyagot osztogattak szét, hogy eltakarításuk csak- ugyan komoly gondot okoz­hatott. Letisztult összkép ,.A karneválnak vége” — így foglalta össze a közhan­gulatot az egyik athéni na­pilap. A megállapítás találó: Görögország túljutott a ta­vasz óta tartó belpolitikai csatározásokon, amely Kara- manlisz államfő visszalépé­sével kezdődött, s a vokso­lást megelőzően az új elnök, Szarcetakisz kijelölése körül csúcsosodott ki. A kedélyek, úgy tűnik, tényleg megnyu­Tábornokper Argentínában „Napokon keresztül kínoz­tak, elektromos áramot ve­zettek az ínyembe, a fülem­be, a nemi szervembe. Köz­ben bottal verték a lábai­mat. Ez a kombináció ha­lálos is lehet, mivel az áram összehúzódásra, a botozás elernyedésre kényszeríti az izmokat. És a szív nem mindig állja ki a megpró­báltatást ...” A kegyetlenül szakszerű leírást Norberto Liwsky or­vos adta a Buenos Aires-i törvényszék épületében, ahol immár két hónapja fo­lyik a per, Argentína „nürn­bergi pere”. A katonai ha­talomátvételektől oly gyak­ran szenvedő Latin-Ameri- kában nem fordult még elő, hogy valahol felelősségre vonták volna a puccsista katonákat. Az argentin pol­gári elnök, Raul Alfonsin (képünkön) viszont — válasz­tási ígéretéhez híven — be­lenyúlt a darázsfészekbe. Harmincezer eltűnt Kilenc tábornokot — kö­zöttük három volt elnököt, Vddelát, Violát és Galterit ültettek a vádlottak padjá­ra, igaz, csak képletesen, mivel a generálisok nem haj­landók megjelenni a polgári bíróság előtt. Harmincezer ember sorsát kérik számon az 1976-tól 1983-ig hatal­mon volt katonáktól, a pisz­kos háború letartóztatott, megkínzott, meggyilkolt, „el­tűnt” áldozatainak sorsát. Az alacsonyabb rangú tisz­tek, ahogyan az már lenni szokott, azzal védekeznek, hogy parancsra cselekedtek. A három, egymást követő katonai junta tagjai, védő­ügyvédjeik segítségével most azt igyekeznek bebizonyíta­ni, hogy ők is parancsot kaptak a „rendcsinálásra” méghozzá Isabel Perón asz- szonytól, a hadsereg által megbuktatott államfőtől. A parancsot pedig tágan ér­telmezték; a szélsőbalos ge­rillacsoportok felszámolása ürügyén lecsaptak minden­kire, akit haladó érzelmű­nek véltek, baloldaliakra, szakszervezeti aktivistákra, összesen 340 titkos központ­ban folyt a kínvallatás!. Ugrásra készen... ,,1976 áprilisában tartóztattak le, nyolc hónapos kislá­nyommal együtt. Mezíte­lenre vetkőz tettek. kíno-z- 'talk, meger őiszakoltak, a gyermek jelenlétében. öt később a betegszobába vit­ték, ahol altató injekciót ka­pott. Más gyermekekkel együtt repülőgépre tették, élve dobták őket a tenger­be.” A tanúskodó Norma Susa- na Burgos így veszítette el gyermekét. A piszkos hábo­rú áldozatai között 400 gyer­meket sorolnak fel. Sok Ha­lottnak hitt kisdedről ké­sőbb bebizonyosodott, hogy árvaházakba kerültek, majd gyermektelen katonadiázas- párok fogadták örökbe őket, hamis születési okmányok­kal. Az unokáikat kereső nagymamák 170 hasonló ese­tet derítettek fel, a bizonyí­tás azonban nagyon nehéz. A tábornokok tagadják, hogy tudtak volna a kínzá­sokról, a gyilkosságokról. A katonák vagy félkatonai szervezetek által elhurcol­tak egy részének földi ma­radványai tömegsírokból ke­rültek elő. Uruguay partjai­nál százával találták a holt­testeket a tengerben. Több mint nyolcezer ember sorsa azonban ma is ismeretlen. A férjeik, fiaik, unokáik sorsát számon kérő asszo­nyok követelik, ne csak a parancsok kiadóit, hanem a végrehajtókat is vonják fe­lelősségre. Csakhogy a ren­delkezésre álló bizonyítékok alapján a fél tisztikart a vádlottak padjára lehetne ültetni. Az ugrásra készen álló hadsereg pedig bele­nyugodott már ugyan a ki­lenc bűnbak feláldozásába, kérdés azonban, hogy tétle­nül tűrné-e az alapos tisz­togatást. Éppen ezért keltett figyelmet, hogy polgári bí­róság elé állítottak egy fia­tal tengerésztisztet. Alfredo Astiz szemtanúk vallomása szeri nt 1977-ben agyonlőtt egy 17 éves svéd lányt, aki barátja letartóztatása ellen tiltakozott. Ha elítélik, ügye precedens lehet. Az emberi jogi szervezetek mintegy 1200 hasonló esetet tartanak számon. A második front A tábornokok pere fájó sebeket szaggat fel, veszé­lyes feszültséget kelt a fegy­veres erők soraiban, de az argentinok azt remélik* hogy valamiféle társadalmi- meg­tisztulást hoz, nemzeti ka­tarzist, s hozzájárul az egye­lőre igencsak törékenynek látszó demokratikus rend­szer megszilárdításához. Alfonsin elnök még a tá­bornokper előestéjén kény­telen volt drámai hangú üzenetben fordulni az or­szág népéhez, mivel egyes jobboldali politikusok ál­lamcsínyre biztogatták a ka­tonákat. Az összeesküvésre fény derült, az államfő fel­hívására 250 ezres tömeg- tüntetésen tettek hitet a de­mokratikus folyamat mel­lett. A per megkezdése óta megszaporodtak a jobbolda­li szélsőségesek terrorakciói. Halállal fenyegetik a bírá­kat, a perről tudósító újság­írókat, a tanúkat. (A vád kétezer tanú meghallgatását tervezi a várhatóan még hó­napokig húzódó perben). Biztató ténynek ítélik ugyan­akkor az argentin főváros­ban, hogy a rendőrség haj­landó volt segédkezet nyúj­tani egy félkatonai szervezet felszámolásához amire ko­rábban, nem volt példa. Al­fonsin elnök beiktatása óta a félkatonai szervezetek 40 bombamerényletet hajtottak végre az emberi jogj szerve­zetek irodái ellen, 18 balol­dali aktivistát raboltak el. A most letartóztatottak koráb­ban a hadsereg titkosszolgá­latának kötelékébe tartoz­tak, s kapcsolatban álltak a hírhedt AAA-val, a szélső- jobboldali Argentin Anti- kommunista Szövetséggel, a piszkos háború talán leghír- hedtebb terrorszervezetével. Miközben folyik a tábor­nokok pere. a polgári kor­mányzatnak egy másik fron­ton is csatákat kell vívnia: a gazdaság frontján. 850 szá­zalék feletti az infláció, Bue­nos Aires 48 milliárd dollá­ros rekordösszegű külföldi adósságának átütemezéséről és újabb hitelnyújtásokról éppen nemrégiben állapodott meg a Nemzetközi Valuta­alappal. A megállapodás ér­telmében elkerülhetetlen újabb nadrág,szíjmeghúzó intézkedések és a tábornok­per traumája pedig igen­csak próbála teszik a de­mokrácia szakítószilárdsá­gát. Elekes Éva godtak, s ha a különböző po­litikai csoportok szembenál­lása előreláthatólag nem is csökken, összességében mégis egy letisztultabb helyzet jél- lemzi a görög közéletet. Ennek oka elsősorban az, hogy az 1981-ben hatalomra került Pánhellén Szocialista Mozgalom (PASZOK) a várt­nál némileg könnyebben őrizte meg helyét a kor- mányrúdnáL A parlamenti mandátumok megoszlása vi­lágosan jelzi, hogy Andreasz Papandreu miniszterelnök, aki újból abszolút többségre tett szert e törvényhozásban, saját ‘belátása szerint foly­tathatja a négy esztendővel ezelőtt meghirdetett „Allag- hi” (szó szerint: Változás) programját — kihasználva, hogy a tízmilliós balkáni ország szavazóinak zöme az ő személye, illetve irányvo­nala mellett tette le voksát. Hogyan tovább? — merül fel tehát a kérdés. Mi az, amit Papandreu kabinetje az előttünk álló hónapok, vagy évek alatt meg akar valósítani, s mi az, ami — az esetleges kampány ígére­tek ellenére — továbbra sem tűnik valószínűleg a FA­SZOK soron következő lépé­sei során? Jogkör-kurtítás Az első témakör, ahol ha­tározott intézkedések várha­tók, a köztársasági elnök jogállásának megváltoztatá­sa. A Karamanlisz—Szarce­takisz helycserével párhu­zamosan ugyanis Athén­ban kidolgozták a görög államfő jogkörének megkur­títására vonatkozó terveze­tet. Ennek lényege hogy az elnök meglehetősen kiter­jedt szerepét csökkentik, jó- néhány feladatát-kiváltsá- gát a parlament, vagy a mi­niszterelnök veszi át. A ja­vaslat elfogadásához termé­szetesen már nem volt ele­gendő az előző, idő előtt fel­oszlatott törvényhozás ál­lásfoglalása. így a végső megszavazás, vagyis az al­kotmány módosítása már az új, most júniusban megvá­lasztott parlamentre maradt. Az állaimfőnek a jövőben nem lesz joga a parlament feloszlatására, a kormányfő menesztésére, vagy új kor­mányfő kinevezésére, nép­szavazások kiírására, had­üzenetre vagy politikai el­ítéltek amnesztiában részesí­tésére. Részleteiben ennél egyelő­re jóval kidolgozottabb a PASZOK által ' követendő gazdaságpolitika. Az alapve­tő teendők természetesen adottak, hiszen a legégetőbb problémákat illetően nem le­het sok vita: le kell szoríta­ni a közös piaci átlagot jócs­kán meghaladó inflációt és az elmúlt években egyre fe­nyegetőbbé váló munkanél­küliséget — ez ugyanis az a • terület, ahol Papandreuék eddigi tevékenysége talán a legsoványabb eredményeket hozta. (Az áremelkedés je­lenleg évi 18,5 százalék kö­rül mozog, az állást keresők száma pedig körülbelül 400 ezer, vagyis közel 9 százalé­kos). Nem véletlen, hogy az ellenzék legerősebb pártja, a végül második helyre szo­rult Új Demokrácia vezető­je, Konsztantin Micotakisz kampányhadjárata során legtöbbször ezeket a kudar­cokat rótta fel a P ASZOK- kabinetnek. A belpolitikai helyzet tisz­tázatlan kérdései közé tarto­zik a kormánypárt és az or­szág változatlanul harmadik legbefolyásosabb erejének bizonyult Görög Kommunis­ta Párt jövőbeli viszonya. A Harilaosz Florakisz vezetése alatt álló kommunisták (akad ugyanis egy másik, úgynevezett „belső” kommu­nista csoport is, ám az mindössze egyetlen képvise­lői helyet szerzett a vokso­láson) véleménye szerint mindenekelőtt a PASZOK áltai meghirdetett célkitűzé­sek következetesebb valóra váltására lenne szükség, ha meg akarnak birkózni az or­szág előtt meredező nehéz­ségekkel. NATO-kérdöjelek Az ugyanis aligha tagad­ható, hogy Papandreu eddigi tevékenységét. gyakorlati politikáját nemegyszer a za­varba ejtő ellentmondásos­ság jellemezte. Különösen szemléletesen mutatkozott ez meg a nemzetközi diplomá­cia terén. A kormányfő vi­lágpolitikai léptékű, a nem­zetközi béke fenntartása, a fegyverzetkorlátozás előmoz­dítása érdekében kifejtett ténykedése, a sajátos bel- és biztonságpolitikai szempon­tokat előtérbe helyező ma­gatartása, Görögország való­di nemzeti érdekeinek hatá­rozott képviselete méltán keltett széles körben elisme­rést. . (Más szemszögből per­sze érthető, hogy a görög kormányfőt Brüsszelben sű­rűn emlegették a „NATO fe­negyerekeként” különvéle­ményeire. fenntartásaira a meghozott határozatoktól való gyakori elhatárolódásá­ra utalva). Ugyanakkor az is tény. hogy a szocialisták eredeti programjához képest nem került sor som az Euró­pai Gazdasági Közösségből, sem a NATO katonai szer­vezetéből való távozásra, s hogy Hellász területén mais fontos amerikai haditámasz­pontok találhatók. Az sem egészen világos, mi fog tör­ténni, ha 1988-ban lejár a bázisok fenntartásáról Wa­shingtonnal kötött szerződé­sek hatálya? Nem csoda tehát, hogy a PASZOK-kabinet kilátásait több szempontból bizonyta­lanság jellemzi. Athénban már beköszöntött az igazi mediterrán nyár, turisták százezrei zarándokolnak el az antik kultúra csodálatos műemlékeihez. A politiku­soknak most viszont csak rövidke vakáció jut, hiszen az előttünk álló hetekben dől el, milyen irányban in­dul tovább Hellász mit akar tenni Papandreu frissen el­nyert, újább négy esztendős hivatali periódusa kezdetén. összeállította: Jlajnár József

Next

/
Oldalképek
Tartalom