Szolnok Megyei Néplap, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-11 / 109. szám

10 Barangolás az országban 1985. MÁJUS 11. „Kisváros egy nagy város kellős közepén; zárt vi­lág, konzervált műemléknegyed. M űeim lékek ? Aki ismeri Pisa cin- quecento-han- gulatát, a német kisvárosi gótikát, sétált a mór Gra­nada házai között, látta a „misztikus, ’halott” flamand Bruggét, s csa­vargóit a Carcas­sonne Szent Lajos építette alsó ne­gyedében — az, úgy lehet, meg­mosolyogja ezt a műemlékegyüt­test. Valóban, nem „útikönyv túris­ták”, nem „édes- szájúak” vagy művelt stílus­sznobok kevere­dése, a vakolatból kimeztelenített gót vagy rene­szánsz töredékek, a mejdnem semmihez is ra­gaszkodó görcsös igyekezet. Aki itt meg nem érzi a hely lelkét: a tragikumot és a szün­telen, konok megújulást — az jobb, ha beéri a Halász- bástya nyújtotta panorámá­val ...” írja Száraz György a budai várnegyedről, amely­nek lakossága 800 év alatt négyszer cserélődött ki. Előbb magyarok és néme­tek jöttek azután franciák és olaszok: kézművesek, ke­reskedők, orvosok, muzsiku­sok. A sok nemzetiségű vá­ros Corvin Mátyás alatt olasz reneszánsz mázt kap. A hó­doltság idején török város, másíél6záz esztendőre Buda az iszlám nyugati bástyája. A török kiűzése után a vár­negyed csak újabb 150 év múltán kezd magyarosodni. Kormányszékhely, admi­nisztrációs központ; hivatal­nokok, főúri magánpaloták cselédei „hígítják” fel a né­met polgári várost. Ez a ger­mán arcú Buda pusztult el az 1944—45-ös eszeveszett német „védelemben”. A díszes vaskapun át vezet az út a déli palotaudvarra Itt minden háznak megvan a maga valós vagy legendás története. A Palota északi bejárata közelében a mezít­lábas barátok egykori kolos­tora, amely a török lőporto­ronnyal együtt repült a le­vegőbe, hogy barokk kar­melita templomként éledjen újjá, majd egyházi „szent- 6égtelenítés” után színházzá alakuljon át. A színházból megint katonai raktár lesz, 1945Jben akna Toppantja be a boltozatát. Ma — ismét színház. A város kilenc nagy és tíz kis színháza, két ope­raháza, két gyermek- és egy bábszínháza közül csak ez az egy, a Várszínház található a budai oldalon. — Aki nem ismeri a házak legendáját, azt hiszem az is érzi a várnegyed különös hangulatát és macskaköves utcáin sétálva, bámészkod­va nem érzi az órák múlá­sát, — mondta rajongva egy busznyi japán, angol és né­met túristát a Halászbástyán kalauzoló idegenvezető. Mire kíváncsi a Tokióból érkezett fiatal mérnök? — Igaz-e, hogy a budai hegyekben a Palotában és a Vár környékén úgy őrizték meg a múltat, történelmet, hogy ötvözni tudták a mo­dern kor összkomfortjával. Ha nem láttam volna a vi­lághírű múzeumi ritkaságo­kat. a lenyűgöző és monu­mentális középkori várat ak­kor is érdemes lett volna el­jönnöm, mert élmény ez a természetes környezet, a vá­ros képe a Halászbástyáról és nekem nem a luxust je­lenti elsősorban a Hilton szálló, hanem a műemlékek­kel összefonódó építészeti bravúrt. A Zenetudományi Intézet épülete Táncsics utcában Az egykori kolostor, amely ma a Várszínháznak ad ott­hont A boltív hátterében a Történeti Múzeum épülete A kiégetten meredező fala­kon, a beroppant gerincű há­zak homlokzatán és belső tereiben, a repeszek és a lég­nyomás leszaggatta vakolat alól előbukkantak a török és német előtti fénykor szegé­nyes töredezett emlékei. Ki­derült: a betelepülők mindig megtartották a falakat, ahol csak tudták. Nem kegyelet­ből, nem is valamiféle mű­emlékvédő buzgalomból, ha­nem a nyomorúság okán: kel­lett, hogy mielőbb tető le­gyen a fejük fölött. így áll­tak össze a rombolások és újjáépítések során az olyan „műemlékegyüttesek”, mint például az Országház utca 20. számú háza, amelynek „titkait” ugyancsak az utol­só ostrom hozta napvilágra. Pincéjének alapfalai a XIV. századból valók. Kapualjá­ban XV. századi csúcsíves ajtókeretkő és ülőfülkesor. Az északi tűzfal a XVI. szá­zad első feléből való, a pin­ceboltozat török kori. Belse­jében épségben megmaradt egy barokk „füstös konyha” a XVIII. századból, kapu­szárnyait pedig a XIX. szá­zadban állították... A Hilton kápolna és tar­tozékai valóban híres együt­tes a Várnegyed szívében. A Halászbástya, kerek és si­sakos tornyaival, a kolosto­ri kerengőt utánzó összekötő folyosóival, a kőmelivédes erkélyekkel, a Duna-felé ereszkedő lépcsők rendszeré­vel, a XIX, századvégi ro­mantikus építésziképzelet al­kotása. Mögötte a valaha egyszerűbb Mátyás templom, amelyből a századvég restau- rációs bódulata formált csipkedíszruhás, kívül-belül szupergótikus katedrálist, el­takarítván róla, belőle a XVIII. századi barokk gipsz ég márvány ornamentikát. (A legenda szerint e temp­lomban Rondult meg először Hunyadi belgrádi győzelmé­nek emlékére a déli harang­szó.) A kettő együtt — a bás­tya derékszögbe zárt térség közepén István király ünne­pélyes lovasszobrával — ha­tásos, középkori térillúzdó. Ide tartozik még a Hilton szálló együttese, szorosan csatlakozva a Mátyás temp­lom északi oldalához. A szálloda helyén valaha domonkosrendi kolostor állt a hozzátartozó templommal. A templom tornya átvészelte az ostromokat. Hajójának félköríves oszlopokkal áttört északi fala. a szentéj marad­ványa és a reneszánsz kúttal díszes kolostorudvar az 1944—45-ös ostromban ki­égett későbbi épületek bon­tásakor került elő, hogy af­féle szabadtéri múzeumként épüljön be a Hilton tömb­jébe. A templomfal csonka gótikus ívei összehajlanak a szálló modern szárnyával. A toronytól jobbra, balra lak­osztályok sorakoznak. A szer­zetesek egykori kerengőjéhez és a XVIII. századi jezsuita rendház homlokzatához il­leszkednek acél zsaluzatban az előregyártóit panelek (A BVM szolnoki gyárában ké­szültek.). Ez itt a budapesti idegen­forgalom középpontja. Szép a dunai, pestj panoráma, sze­met gyönyörködtetőek a templom és a bástya kőcsip­kéi. Intim részlet és távlat A 600 éves borozó cégtáb­lája egyaránt kínálkozik a fényké­pezőgép keresőjében. Ennek a tájnak nappali és éjszakai képével indul külföldi útjá­ra legtöbb üdvözlőlap. A tár. sasbuszokikal, gépkocsikkal zsúfolt téren mindig akad egy.egy — helyben megvá­sárolható alkotásán dolgozó — „művész”. A művészet és a kultúra központja is a Várnegyed. A kulturális események és le hetőségek széles skáláját kí­nálja: hangversenyt a Má­tyás templomban, a Zenetu­dományi Intézet Kodály ter­mében, délidőben a Nemzeti Galériában. Bemutató és ki­állítótermek tucatjai várják a látogatókat. A Várnegyed múzeumaiban a történeti, a munkásmozgalmi, a hadtör­téneti, a kereskedelmi és vendéglátóipari, az orvos- történeti, a zenetörténeti mú­zeumban) • kiállított tárgyi emlékeket végignézni sem elég egy nap. A kultúra kí­nálatából a bőség zavara mi­att nem könnyű választani. A vendéglátók az exkluzív, a hangulatosabbnál, hangú- atosabb budai vendéglők kí­nálta közül sem, mert hogy pénzzavarba kerülhet a ke­rülhet a kevésbé tehetős tu­rista. Ügy tűnik, mintha a borozók, éttermek, ételbárak áraiba benne foglaltatnék a történelmi környezet (az is, ami az ajtón kívül van). Megfizethetőbb a lacikonyha, a szürcsögő kávégéppel, a mustáros virslivel, a könyök­lős evőpultokkal, a parányi asztalokkal. Mindezek társa­ságában van jelen a „csak valutás” butikfolklór, a ma­tyó babákkal, a csikóbőrös kulacsokkal, a gyulai kol­básszal, az amerikai cigaret­tával, a dobozos Tuborg sör­A Mátyás templom tornyai a Hilton szálló kerengősé­ből rel. De vannak csak forintos bódécskáik is, ahol gyolcs­kendőt, bokorugrós porcelán parasztlánykák, szűrrátétes, kézimunkát, vertcsipkét, kék­festő kötényéket, blúzokat, párnákat, festett tányérokat kínálnak. Az élelmes keres­kedők portékáiba botlik az ember lépten-nyomon. Míg a Várnegyedben eligazító, a megismerését elősegítő tá­jékoztató füzetek és térké­pek után. amit minden ut­casarkon az érdeklődő ide­genek kezébe kellene adni (uram’bocsá magyar nyelvűt is) nyomozni kell. — Naponta százszor mon­dom el, hogy nincs. Utoljá­ra két éve nyomtattak ilyen tájékoztató füzeteket, panasz­kodott Szilágyi János, az Ál­lami Könyvterjesztő Válla­lat eladója, alá a Mátyás templommal szembeni stan­don útikönyveket, művészeti albumokat és krimiket kínált. A szerencsének és a galéria együttérző pénztárosnőjének Bodnár Lászlónénak a segít­ségével tudtunk hozzájutni egy tízforintos tájékoztató füzethez, néhány érdekes in­formációval együtt. — Ha négy nappal előbb jöttek vol- négy nappal előbb jönnek láthatták volna milyen át­ütő sikere volt a Szolnok megyei múzeum kiállításá­nak a galériában. Nagyon tetszettek a közöngségnek a nagybányai festők képei. El­ragadó háziasszony volt a tárlatvezető művészettörté­nész, Egri Mária. — Miiyen a galéria láto­gatottsága? — A hétköznapok csende­sebbek, különösen az idegen- forgalmi szezon előtt. De m# délben volt a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus ze­nekarának a hangversenye. Több pénztáros van, csak én 1100 jegyet adtam el. Ezen kívül nagyon sok iskoláscso­port nézte meg a galéria ki­állításait. Hétvégékért pedig, amikor nincs belépőjegy, 4—5 ezer látogatónk van. Nemzeti Galéria termei, a királyi palotának azokban az épületrészeiben vannak, amelyeket a XVIII. század­ban építettek, majd Ybl Mik­lós és Hauszmann Alaljos tervei alapján bővítettek. Ugyanezek jellemzők arra az épületre is amely ma Törté­neti Múzeum. — Aki a Vár történetére kíváncsi, annak a sétát, az ismerkedést ebben a múze­umban keli kezdeni, — mondta Lengyel Lászlóné, aki tíz éve kalauzolja a Vár­ban a francia, bolgár, orosz és természetesen a magyar vendégeket. Készségesen sze­gődött mellénk idegenvezető­nek. — Ezért vagyok, és szí­vesen megyek végig ki tudja már, hány századszorra, ez­redszerre a múzeum épülete alatt húzódó, a XIV—XV. században épített gótikus nagytermen, királyi kápol­nán, királyi pincén, és me­sélek ennek a palotának a történetéről, amely 1242-ben kezdődött (bár erről az idő­ről már nem maradtak em­lékek). A palotát háborúk rombolták, királyok bontot­ták és építették századról századra. Míg végül a XVIII. században a Habsburg uralko­dók a pompás középkori vár romjai fölé új barokk palotát építettek. A második világ­háború után nem maradt ép Tanakodó német házaspár a várnegyed egyik utcáján ház a budai Várban, a fel- szabadulás után a magyar művészettörténészek és épí­tőművészek legkiválóbbjai az elpusztult épületek romjai alól régen eltemetett közép­kor; épületeket és emlékeket hoztak felszínre és restau­ráltak. Megmentettek, hely­reállítottak amit csak lehe­tett a középkori együttesből, de óvakodtak még a „stílus- hű” hamisítástól is. A hiány­zó részeket megkülönböztet­hető új anyaggal pótolták. A külső rész rekonstruálásával és egy teljesen modern bel­ső rész létrehozásával kiala­kított volt királyi palota épületében kapott helyet há­rom tekintélyes múzeum és a Széchenyi Könyvtár. Kovács Katalin Fotó: Nagy Zsolt Budavári séta A régi' és az új épület tökéletes harmóniában ,lr 4-/—»1 I—, „r, 1 r 1 1 n 1 rtrtir/vi 1 r,/\1

Next

/
Oldalképek
Tartalom