Szolnok Megyei Néplap, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-11 / 109. szám
Mi: ^ ■ ■ • ? Kiveres Ecseaen Túrkeve városát alig magunk mögött hagyva a halai hídnál tábla jelzi a Szolnok Megyei Tanács tavalyi határozatát, hogy Ecsegpusztát természetvédelmi területté nyilvánította. Ismerjük meg, fedezzük fel megyénk e kirándulóhelyét! a végeláthatatlan pusztát az öreg Berettyó uralja. A hatalmas kanyarait szegélyező nádasok adnak búvóhelyet a vízi'madaraknak (vízityúk, szárcsa, vöcsök). Az ártéri erdők fái alatt pihenő kirándulók és a gazdag zsákmányban reménykedő horgászok az énekes madarak sokszínű hangjában gyönyörködhetnek. A róna zöld tengerét tavaszi virágok színezik. A horizont vonalát itt is — ott is piros tetejű pásztorszállások, nyári állások, gémeskutak törik meg. Frissen nyírt juhnyájak legelésznek elégedetten a dús mezőn. A puszta Templomzugnak nevezett 120 hektáros területén is megindult az élet. Már kint legel a Vörös Csillag Termelőszövetkezet ménese, hamarosan elfoglalja nyári szálláshelyét az ezer birkából álló nyáj. A hét végén a „kiverés” is megvolt. Ki traktorral, ki' lovasfogattal, ki gyalog indult a pusztára — a rossz idő miatt úttalan utakon, —, hogy rábízza növendék állatát Balogh Károly gulyásra. Mintegy 70 marhát vett át Kazinczi' Ferenc háztáji agronó- mus és a pásztor Túrkeve, Ecsegfalva és Gyomaendrőd állattartóitól. A pusztára látogatóknak a „kiverés” minden évben valóságos majális. A bográcsokban ilyenkor pásztorételek főnek: bitrkapaprikás, topogó. Más kenyér-szalonnát vesz elő, hogy a friss levegőn jóízűt falatozzon. A kíváncsiskodó gyerekhad legnagyobb vágya, hogy Farkas Károly csikós hátaslovát „megölje”. Egy képünk a hajdani „kiverések” emlékét idézi. örsi Julianna Fotó; T. Katona László
