Szolnok Megyei Néplap, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-11 / 109. szám
Nemzetközi körkép 6 1985. MÁJUS 11. Több iparágban a világ élvonalában Negyven évvel ezelőtt szabadult fel Csehszlovákia Négy évtized történelmi mértékkel nem nagy idő — mondjuk sokszor. Mégis az elmúlt negyven esztendő rácáfolt erre a megállapításra: sok nép számára ez az időszak meghatározó jelentőségű volt. Osztják ezt a véleményt csehszlovák barátaink is, akik most ünnepük hazájuk felszabadulásának 40. évfordulóját. Ezekben a napokban, amikor végigtekintenek a megtett úton, maguk jóleső érzéssel, mások elismeréssel nyugtázzák azokat az eredményeket, amelyeket — az idő rövidsége ellenére — elértek. A mostani kiemelkedő ünnepen van miről számot ad- niok, van minek örülniük, van mivel büszkélkedniük. Először a számok, mégha száraznak is tűnnek, mégha idegenkedünk is tőlük, mondják a legtöbbet ilyen sorsfordító út áttekintésekor. Csehszlovákia nemzeti jövedelme hatszorosára, ipari termelése több mint tizenháromszorosára növekedett, ma az ipari üzemekben egy hónap alatt többet termelnek, mint a háború előtt egy esztendő alatt. Szlovákia például, amely az elmaradottság földje volt, ma csaknem 30 százalékkal részesedik az ország ipari termeléséből, a háború előtt ez a szám mindössze 7,8 százalék volt. Oj gyárak sokasága épült, új iparágak honosodtak meg, a mezőgazdaságban a legkorszerűbb.mód- szerek, eszközök hasznosításával gazdálkodnak, a lakosság döntő többsége az elmúlt évtizedekben épült modern lakásokban él országszerte. * * • De vannak dolgok, amelyekről a számok nem képesek beszélni. A második világháborúban megélt szenvedésekről, borzalmakról, a német megszállás gyötrelmeiről, az 1938 szeptemberé, ben kötött müncheni egyezményről, amellyel a nyugati hatalmak kiszolgáltatták az országot a fasisztáknak. A hatéves ellenállásról, előbb 1944-ben a szlovák, majd 1945 tavaszán a cseh nép nemzeti felkeléséről, a prágaiak helytállásáról 1945. májusának első napjaiban, az emberek hősiességéről, akik a legreménytelenebb helyzetekben is hitték, hogy sorsukat jobbra fordíthatják. * * * Nem túlzás, ha azt mondjuk: az elmúlt negyven évben megfiatalodott az egész ország. Óriásiak a változások. 1948. februárjától, amikor végleg sikerült visszaszorítani a hatalomra törő reakciós erőket, Csehszlovákia népei a kommunista Az ország második atomerőműve Dukoványban február óta ad áramot. A képen: az erőmű gépterme Ünnepel Csehszlovákia 15,5 millió lakója. Ebből az alkalomból a mostanihoz hasonló, szép ünnepeket és hétköznapokat kívánunk csehszlovák barátainknak. A felszabadító szovjet hadsereg katonáit köszöntik az emberek millió tonna szenet és lignitet termeltek ki. A Jaslovske Bohunice-i atomerőműben üzembe helyezték a harmadik reaktort, így az atomerőművek teljesítménye 1320 megawattra nőtt, a nukleáris energia részaránya elérte a 9 százalékot. A leggyorsabban a gépipar, ezen belül is az elektrotechnikai ipar fejlődött. Tavaly több mint 180 ezer személygépkocsi gördült le a szerelőszalagokról, s új taggal bővült a nálunk is igen népszerű Skodák családja. A mezőgazdaság is jó évet zárt: rekordmennyiségű, összesen 12 millió tonna gabonát takarítottak be. Az idei tervek is imponálóak. Ismét a nemzeti jövedelem 3,2 százalékos növekedésével számolnak, s ezt a termelékenység fokozásával, még nagyobb anyag, és energia-takarékossággal kívánják elérni. Különösen szembetűnőek az elektrotechnikai ipar fejlesztési előirányzatai : a félvezetők gyártásában 24 százalékos, a mikroelektronikai áramkörök előállításában 55 százalékos többletet kívánnak elérni az előző évhez képest. ♦ * * A Csehszlovák Szocialista Köztársaság kezdettől fogva a Szovjetunióval és a tpbbi szocialista országgal való szoros együttműködésre épít. Szövetségeseivel együtt az európai biztonság megszilárdítására, a békés egymás mellett élés bevált elvének érvényesítésére törekszik. Kapcsolatait hazánkkal a jó szomszédság, az elvtársi együttműködés, a kölcsönös megértés jellemzi. A szocialista államok részesedése az ország külkereskedelmi forgalmából meghaladja a 78 százalékot, Csehszlovákia legnagyobb partnere a Szovjetunió 45,1 százalékos részaránnyal. * * * Joggal vetődik fel a kérdés: hogyan élnek az emberek Csehszlovákiában? Kézenfekvő a válasz: ugyanúgy, mint más szocialista országban. Örömeik, gondjaik hasonlóak a miéinkhez. Dolgoznak, tanulnak, gyerekeket nevelnek, szórakoznak. Számíthatnak a társadalom támogatására, s hazájuk is számít rájuk. Már a háború utáni első években megszüntették a munkanélküliséget, pedig 1938-ban Csehszlovákia e téren az ötödik helyen állt a világon. A lakosság keresete 1953 óta több mint ötszörösére nőtt, amit jelentős összegű szociális juttatások egészítenek ki. Ez utóbbiak értéke 10,5 ezer korona évente, ami a legmagasabbak közé tartozik az egész világon. Ingyenes az egészségügyi ellátás, az oktatás. • • • párt irányításával fiatalos lendülettel és elszántsággal fogtak hozzá hazájuk újjáépítéséhez. A szocializmus útját választották, s — a hidegháború okozta nehézségeket felszámolva, a belső tévedéseket és hibákat kijavítva, az 1968-as válságot leküzdve — következetesen haladtak előre ezen az úton. * * * Ma már elmondhatjuk, hogy több iparágban — így a vas- és acélfeldolgozásban, a cipőgyártásban, a fémmegmunkáló gépek készítésében — a világ élenjárói közé tartoznak. Tavaly, a hetedik ötéves terv utolsó előtti esztendejében kiemelkedő évet zártak. Jól dolgoztak a bányászok: 1984-ben rekord- mennyiségű, összesen 129,3 (KS) Csehszlovákia kulcsra kész cukorgyárakat exportál. A képen: egy tandemgépet szerelnek Szervezet a békéért árom évtizeddel ezelőtt született meg a Varsói Szer. ződés. Létrehozására akkor került sor, amikor a hat esztendővel korábban megalakított NATO soraiba bevonták az újrafelfegyverkezés útjára lépett Nyugat-Németor- szágot, és így Európa szocialista országai szempontjából a fenyegetés új dimenziója alakult ki. Az azóta eltelt harminc esztendő alatt a Varsói Szerződés a sokszor változó nemzetközi helyzetben megbízhatóan hozzájárult a fenyegetés ellensúlyozásához, és Európa békéjének biztosításához. Ha feltesszük a kérdést, miért vált szükségessé a Varsói Szerződés érvényének meghosszabbítása, akkor látnunk kell: az Európa és a világ békéjét fenyegető veszély még nem szűnt meg, és ennek a veszélynek fennmaradása, sőt bizonyos értelemben a fokozódása elengedhetetlenül szükségessé teszi a védelmi szervezet fenntartását a szocialista államok számára. Ennek a veszélynek kiindulópontja elsősorban az Egyesült Államok globális politikája, illetve a globális politika szolgálatában álló katonapolitika. Ezekről szólva Mihail Gorbacsov, az SZKP főtitkára varsói pohárköszöntőjében kiemelte: napjainkban a NATO e politika szolgálatában állva újabb és újabb agresszív doktrínákkal áll elő, erőteljesen növeli mind nukleáris, mind pedig hagyományos fegyverzetét. Mi tehát az amerikai katonapolitika lényege, amelynek végrehajtásába az Egyesült Államok — bizonyos fenntartásaik ellenére — a NATO államait — is a lehető legaktívabb módon'bevonta? Caspar Weinberggr amerikai hadügyminiszter szerint „Direkt konfrontációs” hadászatra van szükség. Az ő irányítása alapján dolgozták ki a Pentagon védelmi Irányelvek 1944—1988 címet viselő okmányát, amely az amerikai katonai doktrína meghatározott tételeit tartalmazta. Ennek három fő vonása van. Először: az Egyesült Államoknak ki kell alakítania azt a képességét, hogy egy nukleáris háború győzelmes megvívására alkalmas legyen. Másodszor: katonai fölényt kell elérni a Szovjetunióval, s a Varsói Szerződés országaival szemben. Ettől elválaszthatatlan azoknak az új amerikai nukleáris fegyvereknek rendszeresítése Európában, amelyeknek rendeltetése az eddigi hozzávetőleges egyensúlyi helyzet alapjaiban való megingatása: ide tartoznak a kifejezetten első csapásmérésre kialakított Pershing—2 rakéták, és a manőverező robotrepülőgépek. A katonai fölényszerzés a célja az Egyesült Államoknak az úgynevezett csillagháborús tervekkel is, amelyeknek végrehajtásába — a „tehenológiai ugrás” előnyeire való hivatkozással — bevonják a NATO-államokat és Japánt is. A programok kifejlesztése nyilvánvalóan destabilizálná a nemzetközi kapcsolatok, a fegyverkorlátozási megállapodások egész eddigi rendszerét, és a mostaninál is élesebb katonai szembenálláshoz vezet. Ezzel kapcsolatban Varsóban Gorbacsov rámutatott, hogy a szocialista államok védelmi szervezetének tagjai szükség esetén megteszik a megfelelő válaszintézkedéseket! S végül harmadszor: a Pentagon jelzett irányelveinek szellemében utasítja el az amerikai politika mindazokat a tárgyalási és megegyezési javaslatokat, amelyeket a Szovjetunió, illetve a Varsói Szerződés országai tettek és tesznek a különböző fórumokon. Válasz nélkül maradt a javaslat, amely arra szólít fel: a NATO kövesse a másik fél példáját, s mondjon le az atomfegyverek elősként való bevetéséről. Nem született eredmény a bécsi tárgyalásokon, és nehézségek árnyékolták be az első fordulót Genfben is, az atom- és űrfegyverekről folytatott tárgyalásokon. Pedig a Szovjetunió április 7-én élet. beléptetett moratóriumával nagymértékben megkönnyítette az előrehaladás feltételeit ezeken a tárgyalásokon, amelyeknek eredményéről oly sok függ. Amerikai részről elutasították azt a szovjet indítványt is, hogv ne hozzanak létre támadó kozmikus fegyvereket, a meglévő műholdromboló rendszereket pedig semmisítsék meg. A kontraszt szinte kiáltó: mialatt a fegyverkorlátozási tárgyalásokon nem lehetünk tanúi előrehaladásnak, olyan NATO hadgyakorlatokról érkeznek jelentések, amelyek már a „totális szembenállás” hadászatán alapulnak. Az ennek megfelelően kimunkált, az európai NATO erők főparancsnokának nevét viselő Rogers-terv az ellenségeskedések meglepetésszerű kirobbantását irányozza elő, nagyerejű offenzíva folytatását „ellenséges területek” el. foglalására. Ezek azok a veszélyek, amelyek előtt nem lehet szemet hunyni. A nyugati propaganda részadatok kiragadásával próbálja manipulálni a NATO-államok közvéleményét, hogy elhomályosítsa azt az alapvető tényt: a NATO és a Varsói Szerződés erői között hozzávetőleges erőegyensúly áll fenn. Az erőegyensúly képét pedig azért akarják elhomályosítani, hogy „politikai hátországot” teremtsenek azokhoz a tervekhez, amelyeknek célja az erőfölény, mégpedig a döntő erőfölény megteremtése. E tervekkel helyezkedtek szembe a Varsói Szerződés országai, amikor meghosz- szabbították védelmi szerződésük érvényességét. És természetesen nem a szocialista országokon múlik, hogy valóban további húsz vagy harminc évig marad-e fenn a szerződés, mint ahogy nem rajtunk múlt Európa tömbökre osztása sem. A Varsói Szerződés államai bármikor készek saját védelmi szervezetük feloszlatására — ha a másik fél is kész erre. S ha ez ma nem lehetséges, akkor készek mindarra, ami csökkenti a konfrontáció lehetőségét a két tömb között. politikában, sajnos, a feszültség fokozódásához az egyik fél szándéka is elegendő, az enyhüléshez mindkét fél óhaja kell. A NATO erre mutatott szándékot, a Varsói Szerződés államai a veszélyek láttán döntöttek a meghosz- szabbítás mellett. Mégpedig abban a szilárd hitben, hogy, amint Kádár János május elsejei sajtónyilatkozatában hangsúlyozta: „Ezzel növeltük népünk biztonságát, s — meggyőződésem — hozzájárultunk Európa és a világ békéjének megőrzéséhez, erősítéséhez is?’ A sandinisták álláspontja Eqv lépést se visszafelé A nyílt nyomás az egyetlen módszer arra, hogy a sandinistákat politikájuk módosítására lehessen rábírni — hangoztatta a Fehér Ház szóvivője, amikor bejelentette a Nicaragua elleni teljes amerikai kereskedelmi embargót. — Az egyetlen lehetséges út számunkra az, ha továbbra is folytatjuk a harcot az agresszió és ennek hatásai ellen — mutatott rá egyidejűleg a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front (FSLN) országos vezetősége Nicaragua lakosságához intézett üzenetében. A helyzet tehát nem változott: egy héttel azután, hogy az amerikai kongresszus nemet mondott 14 millió dollár kiutalására a nicaraguai ellenforradalmároknak, Reagen elnök más megtorló eszközt választott, hogy térdre kényszerítse „az amerikai érdekeket fenyegető” nicaraguai forradalmat. A sandinisták álláspontja is változatlan: egy lépést se visszafelé. A nicaraguai nemzetvédelmi minisztérium e heti közleményei feltűnően sok ellenforradalmár megsemmisítéséről számoltak be (csupán április utolsó két hetében 1122 ellenforradalmár halt meg, vagy esett fogságba a harcok során). Vezető nicaraguai politikusok nyilatkozatai is arra engedtek következtetni, hogy a december óta támadásban levő sandinisa fegyveres erők képesek lesznek döntő csapást mérni az ellenségre. Ramirez nicaraguai alelnök szavai szerint ez a helyzet vezette Reagent arra, hogy elrendelje a kereskedelmi embargót Nicaragua ellen. Reagen egyidejűleg kétségtelenül azt is bizonyítani akarta, hogy képes a kongresszus „áldása” nélkül is folytatni piszkos akcióit Nicaragua ellen. Egyes elemzők megállapítják, hogy az Egyesült Államok gyakorlatilag hasonló módszert vetett be most Nicaragua ellen, mint negyed- százada Kubával szemben. Az amerikai embargóintézkedések kedvezőtlen hatásainak mélységét egyelőre nem lehet pontosan felmérni. Nicaragua az utóbbi időben külkereskedelmének 16 százalékát bonyolította le az Egyesült Államokkal, szemben a forradalom előtti 40 százalékkal. Ez az arány természetesen gazdasági ágazatonként eltérő, például az iparban a behozatal 30 százaléka származott az amerikai piacról (1979 előtt 60 százalék). míg az energiatermelést már eddig is főleg nyugat-európai berendezésekkel biztosították. Az alkatrész-utánpótlás elmaradása ugyanakkor szinte minden ágazatban, s különösen a közlekedésben és a távközlésben, súlyos gondokat fog okozni. A május 7-én életbelépő embargó rendkívül kedvezőtlenül érinti a nicaraguai gazdaság 60 százalékát ellenőrző magánszektort, amely nagyrészt az Egyesült Államokkal kereskedett. A kieső amerikai termékek megfelelő pótlása más nyugati piacokról nagy nehézségeket jelent, hiszen a nicaraguai gazdaság súlyos kereskedelmi és költségvetési hiánnyal küszködik. Az FSLN országos vezetősége a nicaraguai néphez intézett üzenetében most világosan kimondta: az ország rendkívül nehéz, drámai gazdasági feltételek közé került, s a nehézségek még fokozódhatnak is. Az országos vezetőség az amerikai embargóintézkedésekkel kapcsolatban megállapította, hogy az Egyesült Államok Nicaragua gazdasági bajait kihasználva igyekszik megadásra kényszeríteni a sandinista rendszert. Ez azonban nem fog sikerülni — mutatott rá az országos vezetőség, — mert ez a forradalom, amely az egész nép forradalma — Sandino szavaival élve — végigjárja az általa választott utat. Összeállította: Majnár József
