Szolnok Megyei Néplap, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-04 / 103. szám

1985. MÁJUS 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tímár Mátyás látogatása Szolnokon Ülést tartott a SZOT elnöksége n szakszervezetek közreműködése a vállati tervezésben Tegnap délelőtt Szolnokon, a megyei pártbizottság szék­házában Majoros Károly, a megyei pártbizottság első tit­kára fogadta Tímár Mátyást, a Magyar Nemzeti Bank el­nökét. Megbeszélést folytat­tak időszerű hitelpolitikai kérdésekről, valamint a gaz­dasági szabályozórendszer to­vábbfejlesztésének keretében megoldandó, a bankrendszer szervezeti átalakításához kapcsolódó feladatokról. A tanácskozáson részt vett Si­mon József, a megyei pártbi­zottság titkára, Kis Pál, az MNB agrár, ipari, kereske­delmi és szövetkezeti hitel­főigazgatóságának vezetője és Mrena István, az MNB megyei igazgatóságának igaz­gatója. Tímár Mátyás és Kis Pál a nap folyamán megbeszélést folytatott az MNB Szolnok megyei Igazgatóságának ve­zetőivel is. A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának elnöksége tegnap ülést tartott, s ezen a vállalati hetedik ötéves tervek előkészítésével kap­csolatos szakszervezeti fel­adatokról tárgyalt. Az elnökség mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy a szak- szervezeti szervek miként vegyenek részt a vállalati középtávú tervek készítésé­ben. Ezzel kapcsolatban rá­mutatott. hogy a vállalati tervezés demokratizmusa je­lentős fejlődés előtt áll. A vállalati irányítás új formái­nak bevezetése lehetővé te­szi, hogy a jövőben a kollek­tívák egész sora közvetlenül vegyen részt a tervezési döntésekben. Az elnökség megállapítot­ta, hogy a jóléti és kulturá­lis juttatások között a ter­vezésnél legfontosabb: a munkahelyi étkeztetés, a gyermekintézmények, az üdültetés., a segélyezés, a munkahelyi művelődés, a testnevelés és sport, a to­vábbi juttatások között pe­dig nagy hangsúlyt kap a la­káshoz jutás segítése. A munkavédelem fejlesz­tésének tervezésével kapcso­latos irányelvek hangsú­lyozzák: a gazdasági nehéz­ségekre való hivatkozással sem lehet háttérbe szorítani á munkavédelmi feladato­kat. Munkavédelemre a vál­lalat eredményével arányos összegeket kell fordítani, a feladatokat pedig rangsorol­ni kell. A továbbiakban az elnök­ség a szakszervezeti- testne­velési és sportmozgalom to­vábbfejlesztésének felada­tairól tárgyalt. Jelölő gyűlésekről jelentjük Tiszafüred A város szemmel láthatóan városiasodik Járom a megye legifjabb városa, a városiasodó Tisza­füred utcáit. A májusi eső szomorúan dobol az ablako­kon, ám még most, így a „szürkeségben” is szembe­tűnnek az üde színek; meg­újult a tanácsháza, vele szemben a Kiss Pál Általá­nos Iskola, csinos kis teret fog közre a két épület sok­sok virággal. Masszívan is eredeti a posta épülettömb­je, új a vásárcsarnok és tu­dom, érdemes volna szét­nézni az ifjúsági üdülőcent­rumban is. De az olyan ki­ránduláshoz nem vág ez az idő, meg aztán közeledik a jelölő gyűlések kezdési idő­pontja is; csütörtökön este négyet tartottak Tiszafüre­den, egyet Tiszaszőlősön. A 36-os tanácstagi válasz­tókerület polgárai a tégla­gyárban gyülekeztek. A vá­rosszéle tartozik ide. kertes /családi házak, a téglagyár környéke. Hallgatom a be- Iszámolót: nemcsak város­nak úi Tiszafüred, a lakói is fiatalok több óvodai helyre lesz szükség a közeljövőben. Kérdezik az emberek az új általános iskola ügyét is. A választ megnyugtató; hama­rosan megköti a tanács a szerződést, a Szotévvel. és ha minden igaz, jövő szep­temberben beköltözhetnék a 14 új tanterembe a kis­diákok, az Ady Endre úton. ABC áruházat kérnek a 36-os választókerület lakói, sorolják melyik boltba mennyit kell a város szélé­ről gyalogolni kerékpározi- ni. Persze, hogy jogos az igényük, évek óta az. Az áfész is szeretné bevenni a következő ötéves tervébe az új üzletet. Nem tétlenkedné­nek az emberek; társadalmi munkát ajánlanak az ABC építéséhez, csakúgy, mint az utak, a járdák karbantartá­sához, rendbetételéhez. Dr. Péter Jánossal, a vá­rosi tanács vb-titkárával nemcsak egy kerület, hanem az egész város gondjairól váltunk szót. Bővíteni kell például a húsfélék, a tölte­lékáruk és a kenyér vá­lasztékát. különösen a nyári hónapokban fontos odafi­gyelni a kereskedelem, a vendéglátás színvonalára. Máris kicsi a kemping, nagv a zsúfoltság. Várhatóan még többen látogatnak majd ki a Holt-Tisza-partra, ha meg­épül a szabadstrand, sőt, új üdülőtelkeket — jövőre szá­zat. azután még kétszázat — osztanak a víz mellett. Jó hír a füredieknek — de nemcsak nekik, hanem Abádszalók. Tiszaszentimre és Tiszabura lakóinak is —, hogy hamarosan — talán már jövőre, — megkezdődik a crossbar rendszerű tele­fonközpont beszerelése. Bő­vül a posta, a takarékszövet­kezet, új székhazat épít az OTP. A 36-os választókerület jelölő gyűlésén Ferencz Má­tyás és Berta Kálmán neve került a jelölőlistára. Mond­ja a vb-titkár, hogy a ko­rábbiaknál jóval élénkebb az idén az érdeklődés, az embereket érdekli a kettős jelölés. Az aktivitás jele. hogy Tiszafüreden két ta­nácstagi körzetben három név szerepel majd június 8- án a jelölőlistán. És mintha nagyobb lenne a bizalom is. Egy másik jelölő gyűlésen — a Háziipari Szövetkezet­ben — azt kérdezték pél­dául. hogyan szavazhatnak az idős, nehezen mozgó em­berek, a betegek. Helyeslik, hoev őket mozgó urnával keresik fel a népfront meg­bízottjai. Még egy ú.i vonás; a böl­csőde szocialista brigádiá­nak tagjai utcáról utcára járva agitálták, hívták a vá­lasztópolgárokat a jelölő gyűlésekre. — E — Kengyel Bárkire szavaznak, lesz intézni valója Csütörtök este Kengyelen, a 21-es választókerületben tartották a település utolsó tanácstagjelölő gyűlését. Még pedig az égiek rosszallása imellett, amelyek úgy tűnik, inem fogadják kegyeikbe ezt ,a rendezvényt, hiszen a fel­feltámadó szélen kívül icsontig hatoló eső is riogatta az embereket az utcai köz­lekedéstől. Volt aki ezt ko­molyan vette, míg mások fittyet hányva a tócsákra, belterületi mini-tengerekre, fél hétkor már a Dózsa Ter­melőszövetkezet klubszobá­jában sepregették felöltő­jükről, ruhájukról a vizet. Tóth Józsefné jegyzőkönyv- vezető adatai szerint a vá­lasztókerület nyolcvanhat szavazójából tizenheten je­lentek meg. Bordás János a község népfront bizottsága nevében köszöntötte a jelölő gyűlés résztvevőit, majd röviden beszélt az ország elmúlt négy évtizedes fejlődéséről. Szólt a szűkebb hazában be­következett gyarapodások­ról is: kivezették a vizet a •temetőhöz; megjavították a itűzoltószertár tetejét; meg­oldották a fogorvosi ellátást; az iskolások úszóoktatását; felújították a sportudvart. Sürgős, helyi feladatként je­lölte meg az egyedül élő szociális segélyre jogosult idős kengyeliek további fel­kutatását, segítését. Ezután bemutatta a kerü­let két tanácstagjelöltjét. Közülük Krenák Józsefné Demeter Éva 23 éves, egy ■gyermeke van. a Tisza Ci­pőgyár dolgozója, Agilis, ha­tározott fiatalnak ismerik községszerte. Tanácstagje­lölt társa, Bálint József, 48 éves. kétgyermekes, he';,te­li lakos, áfész-dolgozó. Szo­cialista brigádtag, a Ki /áló Dolgozó kitüntetés tulajdo­nosa. Miután újabb jelölt neve nem hangzott el, a hallgató­ságé lett a szó. Egy felszóla­ló méltatta a jelöltek érde­meit, a többiek kivétel nélkül a körzet kisebb-nagyobfa, de számukra nagyon fontos hi­ányosságait tették szóvá... Kovács János például a Jó­zsef Attila úton elkészült gyalogjárda keskeny voltát kifogásolta. továbbá azt, •hogy a járdaépítést lehetne folytatni, mert bizony felé­jük vendégmarasztaló a sár. •Ehhez kétkezi munkáját is felajánlotta. Kovács István­ná és Kovács Ferencné az utcai égők halvány fényét 'ecsetelte, Márkus József az ivóvízellátás javítását kér­te, és a sáros utcákról is be­szélt. Köteles Sándorné pe­dig egy romházat nevezett meg, ahol az életveszélyes, Ibefedetlen kút komolyan veszélyezteti a környék ap­róságait. Az elhangzott pa­naszokat a jelenlevő Kesz­tyűs Lajos tanácselnök jo­gosnak vélte, és válaszában 1— a költségektől függő — h->sszabb-rövidebb időn be­lüli orvoslásukat ígérte. ' Ezt követően Krenák Jó­zsefné 11, Bálint József pe­dig 14 szavazatot kapott a jelenlévőktől, így ők lettek ennek a választókerületnek ía tanácsitagrjelöltjei. Bár- fnelyikük is nyeri el június 8-án a szavazatoknak több mint az ötven százalékát, úgy tűnik, nem fog unatkoz­ni: lesz mit intéznie Ken­gyelen, a József Attila és az Arany János utca környé­kén. D. Sz. M. Meglepő döntés A tiszaörsi Petőfi Termelő­szövetkezet faipari mellék­üzemága a Bubiv egri bútor­gyára részére évente 17ff0 Pille összecsukható étkező­asztalt és 12 ezer dohányzó- asztalt gyárt Szén, bauxit, mészkő Hármas bánya Különleges külszíni fejtést nyitott a Tatabányai Szén­bányák Csordakút határá­ban. A nagy kiterjedésű te­rületen különböző földtörté­neti időszakokban — több tízmillió éves korkülönbség­gel — keletkezett szén, bauxit és mészkő rejlik. E három nyersanyag együt­tes előfordulása párját ritkító jelenség egész Európában. Három emeletben réteg­ződnek a természeti kincsek. A felszínhez legközelebb, 5— 30 méter vastagságú földta­karó alatt található a barna­szén. A szén alatt 10—15 méteres vastagságban a mész­kő van, s ez alatt bauxitré- teg. Az értékes nyersanya­gokat gazdaságosan, külszí­ni fejtéssel lehet kiaknázni. A becslések szerint a kül­fejtés egész területén 160— 180 ezer tonna szén, másfél millió tonna bauxit és egy­millió tonna mészkő termel­hető ki. A három réteg lefej­tése előreláthatóan 1989 vé­gén fejeződik be. Az 5000 ka_ lóriás szén lakossági felhasz­nálásra is alkalmas, a bauxit minősége is átlagon felüli, s az innen nyert kőből égetett mész pedig jobb minőségű, mint amit a tatabányai ce­mentgyár eddig saját nyers­anyagából előállított. Az új külfejtésen a Föld­gép Vállalat dolgozik, mint fővállalkozó, s bekapcsoló­dott a munkába a mészkövet hasznosító tatabányai ce­mentgyár is. Választások után vagyunk, legalább­is ami az egyes ke­resetszabályozási formák kö­zötti választásokat illeti. A végeredmény sokak szerint meglepő, mi több, úgymond: lehangoló. A vállalatoknak és a szövetkezeteknek alig negyven százaléka választot­ta a kemény teljesítmény­követelményeket, és a még keményebb adóvi sei ö-képes­séget követelő szintszabályo­zást; a többiek inkább a régi szabályozási formákhoz né­mileg hasonló — és enyhébb követelményeket diktáló — keresetnövekmény, illetve központi szabályozási for­mákhoz menekültek. És per­sze máris vannak, akik úgy vélik, hogy mindez nem vé­letlen; hogy lám csak: a ko­rábban agyonfé'kezett bér- szabályozás miatt hangosan panaszkodó vállalatok most — a szándékoltnál és a ter­vezettnél — jóval kisebb arányban választották a leg­korszerűbbnek titulált — mert a legdinamikusabb bér­illetve keresetnövekmény le­hetőségét ígérő — szabályo­zási formát, az úgynevezett szintszabályozást. Például az áfészek majd­nem fele az úgynevezett szi­gorított központi szabályozá­si formát választotta. Két­ségtelen előnynek tűnik, hogy a „szigorított központi” mel­lett csak egy évig kell kitar­tani, míg a szint-, illetve a növekiményszabályozás mel­lett döntő gazdálkodó egysé­gek három évig kell, hogy viseljék döntésük — esetleg kedvezőtlen — következmé­nyeit. Az áfészekkei való példálózás csak illusztráció a nagyon is kézenfekvő kér­déshez: vajon értelmes do­log volt-e az új keresetsza­bályozás indításakor máris három évig a szint-, illetve a növekményszabáiyozáshoz kötni azokat, akik végül ise szabályozási formákat vá­lasztották? Kérdés ez azért is, mert — viszonylag mérsékelt bér- fejlesztési lehetőséget ígérő — szigorított központi sza­bályozást választók feltehe­tően úgy gondolkodtak: va­jon miért válasszák — há­rom évi elkötelezettséggel — a növekményszabályozást, amikor úgy vélik; ennél rö- videbb idő is elegendő a számukra, hogy a legvon­zóbbnak tűnő szintszabályo­zás mellett döntsenek. Rá­adásul: a „szigorított” által hivatalosan engedélyezett 3 százalékos bérszínvonaleme­lés túllépése esetén sem keli sokkal nagyobb adóterhet vállalniuk, mintha például — a lineáris többletadóval megfejelt — növekménysza­bályozást választották volna. Egyébként is: a vállalati választások indítékai általá­ban — és a Gazdaságkutató Intézet legújabb megállapí­tásai szerint — a vállalatok és a szövetkezetek gazdálko­dási körülményeiből adódó kényszerhelyzetre vezethetők vissza. A vállalati választá­sokat megalapozó számítga- tások vezérelve — és ez ugye, érthető? —, hogy a lehető legkisebb adó mellett a le­hető legnagyobb átlagkere­setnövelést érjék el. E meg­fontolásból kiindulva a nö- vekményszalbályozás mellett döntöttek a viszonylag ked­vező piaci pozícióban lévő, termelésük és nyereségük növelését illetően nagy re­ményekre jogosító — ám sú­lyos hiteltörlesztési és va­gyonadófizetési kötelezettsé­gekkel bajlódó, s mind emiatt alaphiánnyal, illetve adófizetési gondokkal küsz­ködő — vállalatok is. És a vi­szonylag meszebbre látók is, akik ezért döntöttek például a növekményszabályozás mellett, mert jó előre' föl­mérték, hogy a szintszabá­lyozással együttjáró teljesít­ménykövetelményeket aligha stabilizálhatnák három évig, márpedig az esetleges vissza­esés gyakorlatilag a végve­szélybe sorolná őket. A „szigorított” mellett döntő vállalatok piaci érvé­nyesülésüket már az idén sem ítélik megnyugtatónak. Kalkuláltak — és nyilván fe­lelősen — azzal, hogy az anyagárak emelése miatt nyereségük alig-alig növeked­het. És persze óvatoskodtak is, mondván, hogy átmene­tileg — és a szabályok értel­mében egy évig—inkább ezt a formát választják lévén, hogy a hozzáadott érték az idén aligha növelhető, sőt csökkenésére kell számítani. A választások utáni hely­zet elhamarkodott értékelé­se helyett inkább a vállalati választások megfontolt — a döntések indítékait átgon­doltan mérlegelő — helyzet- elemzés szükségeltetik, ami­nek végkövetkeztetése aligha különbözhet a Gazdaságku­tató Intézet által elvégzett vizsgálat konzekvenciájától. Hadd idézzem a lényeget: az új szabályozási rendszer nemcsak láthatóvá tette, de jócskán kiélezte a vállalati gazdálkodás problémáit, hiá­nyosságait. A kedvezőtlen gazdasági helyzetben lévő vállalatok nem vállalták, mert nem vállalhatták a ha­ladó szintszabályozási for­mát, az ezzel együtt járó koc­kázatot, annak ellenére, hogy ez — ösztönzési szempontból — jócskán bővítené a moz­gásterüket. E vállalatok problémája tehát nem ke­resetszabályozási kérdés, ezért helyzetük rendezése csak a hatékonysági és az egyensúlyi követelményeket kikényszerítő irányítási, sza­bályozási rendszer egész esz­köztárának komplex és kö­vetkezetes alkalmazásával le­hetséges. v. cs. Aj szovjet műszaki központ Budapesten Nemrégiben ünnepélyesen avatták fel a Traktoroex- port, Machinoexport és Energomachexport szovjet külkereskedelmi vállalatok új budapesti műszaki köz­pontját Budapesten, a XV. kerületi Cservenka Miklós utca 100—102-ben. Az 1^8 ezer négyzetméter alapterü­letű, óriási és impozáns új létesítmény várhatóan első­sorban azon hazai vállalatok körében vált ki különösen nagy érdeklődést, amelyek szovjet gyártmányú trakto­rokat, kombájnokat és más mezőgazdasági gépeket, met­rókocsikat, generátorokat, hőturbinákat, egyéb ener­getikai berendezéseket, mozdonyokat, illetve külön­böző építőipari gépeket, da­dódhatnak, amiket nem tud­nak kielégítően megoldani a rutinszerű javításokra sza­kosodott magyar szervizek. Ilyen alkalmakkor a gépe­ket használó magyar válla­lat a rákospalotai műszaki központhoz fordulhat, ahol minden segítséget megadnak számára. rukat és más gépeket hasz­nálnak. E gépek üzemelteté­se közben ugyanis olyan műszaki problémák is előa­Részlet az új műszaki központ bemutatóterméből

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom