Szolnok Megyei Néplap, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-18 / 115. szám

1985. MÁJUS 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Az éves tervnek megfelelően most tartják a megyében a munkásőrök felkészítését, to­vábbképzését. Felvételünk a több napos továbbképzés egyik mozzanatát örökíti meg, ahol a megyei törzs tagjai gyakorolják a törzsmunkát Városból falura Örömmel fogadják a letelepülőket Ha a gyerek üdülni szeretne Elég lehet-e a kevés? A szakszervezeti üdülés lehetőségeiről Nyakunkon a nyár. Mi le­gyen a gyerekikel? — főhet a dolgozó szülők feje. Aki te­heti. elküldi őket néhány hét­re a nagyszülőkhöz. Ám a na­gyi türelme is véges. No, és ott van még a nyári napkö­zi, De azt is meg lehet unni Szociális szempontok Ha gyermeküdültetésről esik szó, szinte elsőként me­rül föl a SZOT neve. Hogy megyénk vállalatai, intézmé­nyei, üzmej hány szakszerve­zeti beutalót kapnak évente, és ebből hány a családos vagy kifejezetten gyermek, arra vonatkozóan nincsenek összesített adatok. Válasz- szunk tehát egy ágazatot, nézzük meg a lehetőségeket! (Abból az elgondolásból persze, hogy más ágazatban is körülbelül hasonló a hely­zet.) Itt vannak például az egészségügyi dolgozók. A kórházakban, a rendelőinté­zetekben, a bölcsődékben, a laboratóriumokban sok nő dolgozik, ráadásul alacsony vagy közepes a keresetük. Nekik tehát egyáltalán nem mindegy, hogyan, mennyi té­rítési díj ellenében tudják biztosítani gyermekeik pihe­nését. Amikor Magyarj Miklósnét az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete megyei bi­zottságának titkárát kérdez­őén.” Öt kétgyermekes család Az EDSZ megyei bizottsá­ga hétezer-kilencszázhar- minckilenc egészségügyi dol­gozó részére az idén 805 szakszervezeti beutalót ka­pott (tavaly hétszázhetvenet, azelőtt hétszázhetvenhetet). Azt hiszem, hogy a tekinté­lyes számokból elsősorban a főidény fontos most szá­mukra. Hiszen gyerekekkel — hatéves koron túl — több nyíre csak nyáron mehetnek el a szülők üdülni. Esetleg a téli szünetben. Sokan éltek is idén e lehetőséggel, ám az egyetlenegy téli vakáció ide­jére szóló 'gyermekbeutalót sem kapott az EDSZ megyei bizottsága. Nos, a 805, egész évre szó­ló beutalóból az idén 5 darab főidényre szóló 2+2-est kap­tak. Vagyis öt, átlagos (két­gyermekes) család jut el a vállalatok, intézmények Horgászás, kirándulások, gyógyturizmus fiz idegenforgalom szakembereinek országos találkozója egyszer. (Ha hihetünk a ..gyerekszájnak”, nem is kell hozzá sok idő.) Es utá­na? Üdülni? Akár a család­dal, akár család nélkül megy a .gyerek, fontos szempont: hol, hogyan, mennyiért? tem a szakszervezeti üdülés problémáiról, szemmel lát­hatóan ideges lett. Aztán nyíltan mégis mondta: „Ha van valami, amivel nem sze­retek foglalkozni, akkor az a szakszervezeti üdülés. Az az igazság, hogy kevés beutalót kapunk, .különösen főidény­ben. Próbáljuk igazságosan elosztani, mégis rengeteg vád ér bennünket. Korábban a szakszervezeti üdülés a jó munka jutalma volt, az utób­bi időben azonban inkább a szociális szempontok döntik el. hogy ki kapja a beutalót.” Részlet a Szakszervezeti Értesítő 1983. szepetemberi számából: „A beutalók oda­ítélése alakalmával az álta­lános elveken, illetve felté­teleken túl a szakszervezeti bizottságoknak figyelembe kell venniük az érintett sze­mély szociális helyzetét, egészségi állapotát, részvéte­lét a munkáiban, a közösségi életben, a közös érdek szol­gálatéiban, továbbá azt, hogy milyen gyakorisággal része­sült kedvezményes üdültetés­nyáron szakszervezeti üdülői­be. Ezt, a biztatónak éppen nem mondható helyzetet lo­het némiképp szépíteni azzal, hogy az EDSZ.nek vannak családos üdülői Keszthelyen és Csopakon. Az idén Keszt­helyre 27 család, Csopakra 30 család mehetett el Szol­nok megyéből. Ez azonban egész évre vonatkozik. Fő­idényben Keszthely négy, Csopak 6 Szolnok megyei családot tud fogadni. Az EDSZ gárdonyi gyer­meküdülőjében évente 14— 15 megyében élő, egészség- ügyi dolgozó .gyermeke jut el. A SZOT-gyermeküdülők (Vajta, Fónyódliget, Zamár. di, Parádsasvár stb) az idén ötvenöt Szolnok megyei gye­reket várnak. A nagyobb Az elszórt jászsági telepü­lések közül Jákóhalma húzó­dott legközelebb Berényhez. A változás szele is korábban érintette mint más falvakat, gyorsabban értek ki a hírek, a divatok, hamarabb „váro- siasodtak” az igények és ve­lük együtt az életmód. A vá­ros közelsége hosszú ideig ennyit jelentett Jákóhalmá- nak, ami azért nem volt ke­vés. Minden bizonnyal szere­pet játszott abban, hogy rég­óta jómódú, iparos falunak számít. Fő útja Hevest köti Be­rényhez, Pesthez. Az átutazó kellemes benyomásokkal hajt tovább, virágok, parkok, megnyerő épületek képét vi­szi magával. Bár a három­ezer-kettőszázötven lakosú Jákóhalmára is jellemző, hogy több a halottja, mint az újszülött, a község lakossá­ga az utóbbi években mégis alig változott. Tavaly, tavaly­előtt még növekedett is a lé­lekszámúk. Nem új jelenség ez, 5—6 éve figyeltek fel a falusiak az új arcokra. fl folyamat megfordult Eddig a város nyelte el a jákóhalmiakat és a falu tehe­tetlenül nézte hűtlenné vált fiait. Megszokhatta már, hi­szen a háború óta megállít­hatatlan volt az elvándorlás. Az új nemzedéket nem kö­tötte semmi a faluhoz, nem is erősítették benne az ér­zést. Egy idő után pedig kénytelen-kelletlen a szülők is követték az ifjakat. Az üresen maradt házak gazdát­lanul várakoztak a fanyalgó vevőkre, nem volt jövője a falusi életnek. Így volt ez máshol is, Jákóhalma azon­ban mégis kilóg a sorból. Mivel oda és vissza ugyan­annyi a távolság, a vándor­lási folyamat az utóbbi idő­ben megfordult. Szabari István tsz-elnök 11 évig járt Apátiról, majd 10 évig Berényből Jákóhalmára. Munkája a faluhoz köti, ott is épített most. Járhatott volna ki Berényből tovább­ra is, az emeleti lakást azon­ban szívesen cserélte kertes házra a megszokott, megsze­retett faluban. — A szakembereink egy évtizede még inkább vállal­ták az ingázást — mondja az elnök. — Azután lassan ott is maradtak Berényben. Az újak ma már kifelé igyekez­nek. A lakásépítést pénztá­mogatással, fuvarkedvez- ménnyel segítjük, 4 év alatt harmincöt tsz-tag házépítését, családalapítását könnyítettük meg. Az elnök tisztában van azzal, hogy nem a tsz, ha­nem elsősorban a kedvező ingatlanárak csábítják ki a herényieket. Két-háromszor is olcsóbb a ház Jákóhalmán, mint a városban és 6 kilomé­ter ma már nem távolság. Harminc, oda-vissza buszjá­rat köti a falut Berényhez, ott mennek keresztül apáti, szentandrási, hevesi, de még a ladányi járatok is. Katona Györgyök 5 éve költöztek ki. A József Attila úti kis házuk helyén már új, emeletes áll, melybe ősszel mennek át a garázsnak szánt melléképületből. — Albérletből jöttünk, és most saját házunk van — mondja az asszony nem tit­kolt büszkeséggel. — A fér­jem Algériában dolgozik, az­előtt Pestre járt. Amikor ha^ zajön talál munkát a falu­ban is. A szomszédok kedve­sen fogadtak, a legnagyobb fiam is megbékült Jákóhai- mával, pedig az elején még sajnálkozott, hogy „kijövünk tanyára”. Nemcsak a szomszédok, a falu isi tárt karokkal fogad­ta őket. Minden évben meg­hívást kapnak az iparosbál- ra, az asszony szívesen éne­kel a pávakörben, tagja a honismereti szakkörnek. Is­meretlenül érkezett a falu­ba, azóta helybelinek vallja magát. Ahogy közeledtek a nyug­díjas évek, Bíró Albert és felesége elgondolkozott a jö­vőről. A városközponti szűk udvaros házukból talán az elsők között próbáltak sze­rencsét Jákóhalmán. Tíz éve, hogy 80 ezerért nádfedeles házat vettek a Széchenyi ut­cában 400 négyszögöl kerttel. Ráköltöttek 150 ezret és most úgy élnek, ahogy a nyugdíjas éveket eltervezték. Ki lesz a szomszéd ? — Mikor az örökös a házat árulta, a szomsizédok aggód­va méregették az érdeklődő­ket — mondja Bíróné, mi­közben a virágjait csodál­juk. — Hamarosan egybenyi­tottuk a kerteket és ha üres a porta, van kire bízni a tyú­kokat. Az ellátás jó, Berény- be szinte csak a rokonok mi­att járunk, no meg a Ne­szűrben van egy kis szőlőnk. A Bem utca egyik ala­csony házába költöztek be Gondosi Lászlóék. A törékeny fiatalasszony kiábrándultán beszél, mert 2 év alatt sem szokta meg a falut. A férje ugyan megtalálta a számítá­sát a tsz-ben, de ő szüntelen vissza vágyik Berénybe. Ta­nyasi lány volt, mégis, világ­tól elzárt helyen érzi most magát. Hívták ugyan a kis­mamaklubba, de a 10 hóna­pos kisfiát nem hagyhatja senkire. Nincs egy rokon, egy jó ismerős a faluban, a kényszerűség hozta ki őket. Albérletből szabadultak, de 4 év után Berényben nem ta­láltak megoldást. fl tanács is segít Ha tehetik, költöznek visz- sza, el is adták már egyszer a házukat — közben duplá­jára nőtt az ára — de a pénzzel nem tudtak mit kez­deni. Az ingatlanárak tovább nőttek, nemcsak Berényben, Jákóhalmán is. A város közelsége, a jó közlekedés mellett Sziráki Benedek tanácselnök szerint számít az ellátás, a közmű­vesítés, a kulturális, szóra­kozási lehetőségek. (A mozi a legjobbak közé tartozik a megyében.) A bölcsődei, óvo­dai elhelyezés nem gond, ta­valy központi orvosi rendelő épült, fogászatra se kell Be­rénybe járni. Csökkent az eljáró dolgozók száma, így fs ötszázharmincöten a munka­képes korúak majdnem egy- harmada máshol — elsősor­ban Berényben — keresi a kenyerét. Persze Berényből is járnak ki, és az ingázók­nak nem kell többet utazni, mint a városszéli lakóknak. Felkapott hely lesz Jákó­halma? — Minden bizonnyal. Ezt maga a tanács is segíti, mert az emelkedő ingatlan­árak ellenére négyzetméte­renként 30 forintért kínál telkeket. Örömmel fogadják a kitelepülőket a falubeliek, mert általuk is nő, gyarap­szik Jákóhalma. Lukácsi Pál Penteléből gyárváros Tegnap ünnepi ülésen em­lékezték meg a városépítés megkezdésének 35. évfordu­lójáról Dunaújvárosban. A település az eltelt három és fél évtized alatt az egykori pentelei halászfaluból 62 ezer lakosú nagyvárossá for­málódott; 19 ezer 500 új la­kás épült fel a pentelei fenn­síkon, s .létrejöttek a telepü­lés kulturális, egészségügyi, szociális, közigazgatási in­tézményei. Ott termel a ma­gyar kohászat egyik bázisa, a Dunai Vasmű, jelentős a város .papír-, és építő-, tex­til-, valamint műszeripara. Gyógyszerészek emlékversenye Tegnap Gyulán befejező­dött a 20. Rozsnyay Mátyás emlékverseny, amelyet a 36 résztvevő közül Dénes Mar­git budapesti gyógyszerész nyert meg; a 35 éven aluli gyógyszerészek immár ha­gyományos előadói versenyét a négynapos rendezvény zá­rásaként az Erkel Ferenc Művelődési Közportban dr. Selmeczi Béla, a Szegedi Orvostudományi Egyetem gyógyszerésztudományi Ka­rának dékánja értékelte. Egy kellemes hetet sze­retnék tölteni a családdal, csendes, nyugodt környezet­ben, távol a várostól, a ter­mészetben és lehetőleg — természetesen — olcsón. Mit tud ajánlani? Ne tessék cso­dálkozni! Nagyon sok kérdés, tanácskérés kezdődik, kez­dődhet így napjainkban, szerte az országban. Nos. a Tiszatour — a megye ide­genforgalmi hivatala — né­hány tippet tartogat válasz­ként, például Tiszafüredet. Abádszalókot. Cserkeszőlőt. Berekfürdőt — és sorolhat­nám. , — Elégedettek a megyei vendéglátással az ügyfeleink, valóban azt kapják, amit ígérnek nekik — mondotta csütörtökön a Volántourist képviselője Cserkeszőlőn, az idegenforgalom szakemberei­nek országos találkozóján. A Tiszatour-napok egyhe­tes rendezvénysorozata zá-* rult az ország minden részé­ből összesereglett szakembe­rek — a megyei idegenfor­galmi hivatalok, a ..kis és nagy” utazási irodák képvi­selőinek — részvételével. Mi újat hallhattak a megye és ófz ország vendéglátói? többsége vállalati üdülőt, bérleményt tart fenn, így járul hozzá dolgozói pihen­tetéséhez. Az egészségügy eb­ből a szempontból nem túl­ságosan szerencsés, hiszen csak a megyei kórháznak, a gyógyszertári központnak^ a karcagi, a mezőtúri és a fegyverneki intézmények­nek vannak bérleményei. Elosztani pedig csak azt lehet, ami van. így aztán előfordul, hogy egy kétgyer­mekes családnak szóló szak- szervezeti beutalóra tizenkét jelentkező akad. Az alap­szervezetek a döntéskor fi­gyelembe veszik, a Szakszer­vezeti Értesítőben megfogal­mazott szempontokat. Mégis elkerülhetetlen, hogy ne le­gyenek olyanok, akik nem értenek egyet a döntéssel (többségében azok, akik nem kaptak beutalót.) A legolcsóbb A szakszervezeti üdülés térítési díja — bár az árak emelkedtek — még mindig a legkedvezményesebbek kö­zé tartozik. Hiszen, a legma­gasabb kategóriájú SZOT- üdülőkben ,is mintegy 4 ezier forintot térít a kéthetes üdü­lésért egy négytagú család. A baj persze az, hogy ke­vés a főidényre szóló beuta­ló. Az egészségügy példájá­nál maradva a több mint hétezer dolgozó 5 év alatt 190 családos ‘beutalót kapott .főidényben SZOT-üdülőbe, illetve Keszthelyre és Cso­pakra. Az elégedetlenkedéseknek, a vádaskodásoknak persze más okai is vannak. Létez­nek ugyanis „notórius” szak- szervezeti üdülők, akik elő­vagy utószezonban sokszor igénybe veszik a lehetőséget. Pedig nem is szorulnának feltétlenül erre a megoldás­ra. De mit tegyen az alap­szervezet; utasítsa el a je­lentkezőt, a beutaló pedig „beragad”, nem megy el sen­ki, és az alapszervezet pénzé­ből kell kifizetni. Az EDSZ megyei bizottsága évente 10— 12 felhasználatlan beutaló­val számol. Az előrejelzések szerint az idén ennél több lesz. Paulina Éva (Következik: Mi lesz ve­led, Bánhorváti?) Rengeteget! Néhány példa csupán, a teljesség igénye nélkül: a hat alföldi megye 44 gyógyfürdőjéből 10 Szol­nok megyei. Abádszalók mel­lett a Tisza }II. víztározó 14 négyzetkilométeres vízfelüle­tét sokan már az Al­föld Balatonjának ti­tulálják. Horgászat, va­dászat, lovasturizmus, kasté­lyok — röpködtek az újab­ban divatos idegenforgal­mi „kifejezések”. A megyé­ben mindez megtalálható, ajánlotta is okosan, megfon­toltan a többieknek a Tisza­tour. A megyék közötti kapcso­latra jó példa lehet a Tiszán a kirándulóhajó; a Tiszatour szervezésében indul Szol­nokról a Tihany vízibusz. Ti_ szakürtön a vendégek megte­kintik az arborétumot, az alatt a hajó már vissza is fordult Tiszakécskéről a Bács megyeiekkel. Hévizek, gyógyvizek és egészségügy. A gyógyüdülte- tés orvosi felügyelete. .Mind, mind továbbfejleszthető, to­vábbfejlesztendő feladat. Többek között erről is szó esett a Tiszatour-napokon. — E —

Next

/
Oldalképek
Tartalom