Szolnok Megyei Néplap, 1985. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-18 / 115. szám
6 Nemzetközi körkép 1985. MÁJUS 18. i„d.a. külpolitika "Változatlan alapelvek Feszült figyelemmel követte a világ az utóbbi időben az Indiából érkező híreket. A szikh válság kiéleződése, az .Indira Gandhi ellen elkövetett gyilkos merénylet. a terrorcselekményt követő összecsapások, az elharapódzó megtorláshullám, majd a Radzsiv Gandhi kormányfővé választása utáni megnyugvás periódusa hirtelen a világpolitika egyik fő színterévé tette a 700 milliós, földrésznyi dél-ázsiai államot. Nem kisebb érdeklődés kísérte az elmúlt év utolsó napjaira kiírt általános parlamenti választásokat, az új miniszterelnök Nemzeti Kongresszus Pártjának elsöprő győzelmét, majd kezdeti tevékenységét az elmúlt hónapok során. A megnövekedett figyelem tehát johbára az indiai belpolitika fej Ha menyeihez kötődött, s ez a tragikust gyorsan zajló események ismeretében teljesen érthető. Mégis, tény, hogy némileg háttérbe szorult az Indiai Köztársaság külpolitikai ténykedésé — helyesebben szólva a belső nehézségek óhatatlanul háttérbe szorították a nemzetközi diplomáciát. Ezt az átmeneti szakaszt voltaképp hat állam- és kormányfő január végén Űj- Delhiben tartott csúcsértekezlete zárta le. A svéd, a mexikói, a tanzániai, a görög és az argentin vezető jelenlétében Radzsiv Gandhi az indiai fővárosban intézett felhívást a világ atomhatalmaihoz a fegyverkezési hajsza megfékezése, s különösen a nukleáris fenyegetés elhárítása céljából. A „Hatóik” kezdeményezése meggyőzően bizonyította: töretlen maradt India Gandhi irányvonala, s Radzsiv maradéktalanul felvállalja anyja örökségét. Radzsiv Gandhi a csúcstalálkozó befejezése után rendezett sajtótájékoztatóján azt is nyomatékosan leszögezte: az alapelvek változatlanok maradnak, s országa továbbra is az el nem kötelezettek mozgalmának aktív tagja lesz, e helyezet- iből ítélve meg a világpolitika aktuális kérdéseit. Az ifjú politikus egyébként örökölte a sokszínű, befolyásos mozgalom soros elnöki tisztét is. A folyamatosság hangsúlyozása ellenére jónéhány szakértő, sajtóorgánum kezdett találgatásba: nem jár-e a vezetésváltás,, a Radzsiv Gandhi hatalomra kerülésével következetesen beindult tfilatalíltási, az aktívabb-fel- gyorsultabb kormányzati stílus külpolitikai következményekkel. A kombinációkat többnyire két tényezőre alapozzák. Egyrészt arra, hogy Radzsiv jóval ütemesebb gazdasági növekedést irányzott elő, s nagyobb fontosságot tulajdonít a korszerű iparágaknak, az állami és a magánszektor arányos fejlesztésének, valamint a nemzetközi kereskedelembe való szorosabb bekapcsolódásnak. Mindez — így az elemzők — elkerülhetetlenül elsősorban az Egyesült Államokhoz kötődést erősíti. A másik mozzanat, hogy Űj- -Delhi, amely védelmi eszközeit hagyományosan a Szovjetunióból szerezte be, Washingtonnal többfajta hadfelszerelés vásárlásáról folytat előrehaladott tárgyalásokat. Módosul-e India viszonya a Szovjetunióhoz és az Egyesült Államokhoz? — így summázható tehát a kommentátorok kérdése. Az eltelt hónapok cáfolni látszanak a túlzó feltételezéseket, s a jelek szerint Űj- De'hi nemcsak szomszédaival, a térségbeli államokkal akarja a viszony javítását, hanem változatlanul a kapcsolatok harmonikus, kiegyensúlyozott fejlesztésére törekszik a nagyhatalmakkal. Ezt a célkitűzést tá- masztia alá Radzsiv Gandhi mostani moszkvai és júniusra kitűzött USA-beli látogatása is. A Szovjetunióval fenntartott. több évtizedes töretlen barátság kiálta az idők próbáját — így értékelte nemrég épp maga Radzsiv Gandhi a két ország kapcsolatait. A jó viszony alapja a hasonló külpolitikái álllés- foelalésok egész sora, a világhelyzet többnyire azonos megítélése, másrészt a hasznosnak bizonyult gazda- Ftigi együttműködés. Túlzás nélkül állítható, hogy a Moszkvával ápolt, kölcsönösen nagyra értékelt kötelékrendszer India nemzeti érdekeit szolgálja. Mi sem támasztja alá ezt jobban, mint hogy a jó viszony a hetvenes évtized végén sem romlott meg, amikor pedig néhány éve a Dzsanata-párt kiszorította Indira Gandhit a hatalomból. A Dzsanata vezetői jóval konzervatívabb elveket hirdettek belpolitikai téren, s annak idején sokan jósolgatták egy külpolitikai vonalváltás esélyét. Nos, végül semmi ilyenre nem került sor. A realistább helyzetmagyarózók most is úgy vélik, hogy az indiai külpolitika össznemzeti érdekeket tükröz, s ezért alapvető kapcsolatátrendezésre nem kell számítani. Különösen, hogy az Egyesült Államok és Pakisztán közeledése eleve bizonyos fokig határt szab az amerikai— indiai kapcsolatok bővülésének. Űj-Delhi ugyanisévek óta nehezményezi, hogy a Fehér Ház kiterjedt gazdasági és katonai segélyben részesíti az Indiával szemben álló pakisztáni kormányzatot. Indiának valóban szüksége van az amerikai technológiára, de ez nem enyhíti elítélő véleményét az Iszlámábádnak küldött korszerű fegyverszállítmányokról. Radzsiv Gandhi több nyilatkozatában megismételte, hogy Pakisztán atomfegyver előállítására törekszik, s ez veszélyes következményekkel, a dél- ázsiai erőviszonyok felborulásával járhat. Radzsiv Gandhi külpolitikai lépésedhez az útitervek máris készek: a nyilvánosságra hozott menetrend szerint a moszkvai tárgyalásokat a következő hónapban algériai, svájci, franciaországi, egyiptomi és Egyesült Államok-beli látogatás követi majd. A zsúfolt program egyértelműen jelzi, hogy a fiatal miniszterelnök a nemzetközi diplomácia terén is azt a dinamizmust; energikus fellépést akarja érvényre juttatni, amely otthoni tevékenységét mindeddig jellemezte. Szegő Gábor Wroclaw 1985 Ötezer termék üzenete Lengyelország nyugati és északi részeiben éL a lakosság 38 százaléka. A második világháborúban. a szóban forgó területeken óriási volt a pusztulás. Ez nemcsak a hadműveletek következménye volt, hanem a vidéket elhagyó hitleristák szándékosan leromobolták az ottani ipari üzemeket és lakóépületeket. Elpusztult a városi épületállomány 54, a falusi házak 27,5 százaléka. Szinte teljes egészében romokban] hevert Gilogow„ Kostrzyn, Kolobzeg,, 70 százalékban elpusztult Wroclaw, 50 százalékban Gdansk és Szczecin. Elpusztult a hidak fele és a vasútvonalak 70 százaléka. Az ipar 60—70 százaléka mesemmísült, 3,5 millió hektár mezőgazdasági haszonterület volt elaknásítva. Nagyjából ilyen képet festettek a nyugati és északi országrészek. Példa nélküli feladat állt akkoriban a lengyel társadalom előtt. Nemcsak alapjaiban kellett újjáépíteni, hanem gazdaságilag össze is kellett kapcsolni a nyugati és északi területeket, Lengyelország középső .részével A feladat szinte kivihetetlennek tűnt, s a nyugati nropagandaközpontok azt állították, hogv Lengyelország sohasem lesz képes újjáteremteni és gazdaságilag lábra állítani ezeket a területeket. Beszédes cáfolata ennek az a kiállítás, amely május elejétől fogadja a látogatókat Wroclawban. A nyugati és az Hajógyár Szczecinben északi országrészek négy évtizedes fejlődését mutatja be. A kiállító 500 állami és szövetkezeit i Vállalat, kisipari üzem több mint 5 ezer termékét hozta el a 'bemutatóra. S ezek a termékek sok mindenről tudósítanak. Ezekben a vajdaságokban készítik a nagy villamos gépek 100 százalékát, az elektronikai termékek 55, az autóbuszok és mikrobuszok 64 százalékát, a vasúti tehervagonok 86 százalékát, a személyszállító vasúti kocsik 35 százalékát. Ezeken a területeken található a hajóépítő Ipari kapacitás 98 százaléka. Innen származik az automata mosógépek 100 százaléka, a háztartási hűtő- szekrények és mélyhűtők 86 százaléka. Az országban egyedül itt fellelhető rézérc 60 százalékát helyben fel is dolgozzák. A nyugati terület, különösen. Alsó-Szilézia természeti kincsekben igen gazdag. többségüket a lengyel geológusok az elmúlt 40 év során fedezték és tárták fel. Ezek az ásványkincsek váltak a nagymértékű rézfel- dolgozó-ipar, a barnaszén- alapú energetika-, a kerámia-, porcelán- és üveggyártás alapjává. E. K. Összeállította: Constantin Lajos Csillagháború a kiskapun át? Ronald Reagan úgy tért haza az öreg kontinensről, hogy a bonni közvéleményben nem esett szó a nagy port felvert, csábító amerikai ajánlatról, a szövetségesek részvételéről a csillagháborús tervek kivitelezésében. Mi több, Franciaország nyilvánosan nemet mondott, más kiszemelt partner.országok pedig bejelentették: még gondolkoniok kell az ügyön. Mindazonáltal tévedés lenne azt hinni, hogy a „hadászati védelmi kezdeményezés” — az amerikai űrfegyverkezés! -elgondolás — immár megmarad amerikai belső ügynek. Ha csúcsszinten és hivatalos államközi vonalon nem megy, Washington kész ezt a kooperációt más úton becsempészni, és a kormányok feje fölött átnyúlva közvetlenül a nyugat-európai vállalatokhoz fordulni. James Abrahamson tábornok, az SDIO — vagyis az amerikai terv végrehajtására létrehozott fegyverkezésikutatási ügynökség — vezetője kevesebb hírveréssel kísért, de a jelek szerint igen hatékony erőfeszítéseket tesz a washingtoni célkitűzés érdekében, és több aduval is rendelkezik ebben a hosszútávé játszmában. Az amerikai tervezet szívóhatásának felmérésekor a politikai tényező mellett figyelembe kell venni azt, hogy ha Reagan terve megvalósul, öt év alatt 26 milliárd dollárt injekcióznak az élenjáró technológiák kutatására. Az amerikai egyetemeken, laboratóriumokban, mint azt legutóbb a francia külügyminisztérium egyik tanulmánya megállapította, máris olya,n légkör uralkodik, mint például az Apcllo-program, a holdraszállás meghirdetésekor, a tudományos kihívásnak legalább olyan ösztönző hatása van, mint magának a pénznek. A szövetségesek mindazonáltal okkal ódzkodnak az SDI.ben való részvételtől: nyilvánvaló ugyanis, hogy a másodhegedűs szerepét játszhatnék, a prioritásokat, az elosztást Washington ellenőrizné. Éppen erre hivatkozva vetette fel a hivatalos Párizs a maga ellentervét, az „Eureka”-t. A cél az lenne, hogy közös nyugat-európai technológiai kezdeményezést, fejlesztést állítsanak szembe az amerikaival — olyan tervet, amely tudományos szempontból hasonlóképpen ösztönző lenne és indokolná nagyobb anyagi erőforrások mozgósítását is. A kérdés azonban az, hogy mi legyen a közös fejlesztési cél? Egyelőre még Párizsból is csak csurrannak-csöppen- nek a konkrét részletek: elektronikus szélkamra, amely feleslegessé tenné a költséges repülőgép-prototípusok megépítését a közös- piaci országok repülőgépipara számára, a számi tógépfejlesztésben a mesterséges intelligencia kutatása, lézerkutatás, új anyagok kikísérletezése az ipar számára, stb. Ezek mind ígéretes területek. de nem fogja őket össze olyan közös program, mint az amerikai űrfegyverkezési erőfeszítés, és eddig külön- külön elég szerény dotációban részesültek. Így az Eureka — amellyel Párizs továbbra is egyedül áll — egyelőre nem tűnik hatékony alternatívának a washingtoni csábítással szemben. Abrahamson tábornok rendelései viszont annál vonzóbbak a tőkés nagyvállalatok számára, amelyek nem országuk technológiaipolitikai függetlenségének összefüggésében mérlegelnek, hanem csak a várható hasznot kalkulálják. így történhetett. hogy a lézerekkel foglalkozó francia CILAS cég és a Thomson CSF lézerrészlege már néhány hónapja elfogadta Abrahamson tábornok ajánlatát a csillag- háborús tervben, való együttműködésre. A két francia vállalat a lézer-technika bizonyos részlet-területein még az amerikaiakat is megelőzi. Az együttműködés e formájában viszont nemhogy amerikai technolóeia nem áramlik az öreg Kontinensre, de még az is átsugárzdik a tengeren túlra, amit Európában kísérleteztek ki. S míg az Eureka tervével a hivatalos Párizs egyelőre sikertelenül házal közöspiaci partnereinél, Washington becsempészi a „csillagháborús” fejlesztésben való együttműködést ... a magáncégek kiskapuján. Baracs Dénes Választástól választásig Peruban Nyomornegyed Peru fővárosában Csak a vesztes ismeretes a perui parlamenti és elnök- választások első fordulója után, ez pedig a Fernandó Belaúnde Terry elnök vezette Népi Akció párt. Az új államfő személyére még júniusig várni kell, amikor is a második menet eldönti: Alan García, az APRA párt, vagy Alfonso Barrantes, az [Egyesüllt Ealoldal jelöltje lesz-e a győztes. Az első forduló eredményei, és a megfigyelők véleménye szerint Alan García indul nagyob eséllyel, hiszen már most is csaknem elegendő voksot gyűjtött. A 35 éves politikus Spanyolországban védte meg jogi diplomáját Példaképeinek egyike Felipe González, s talán ezért is sokan a spanyol kormányfőhöz hasonlítják a fiatal perui politikust. Pártja, az 1924-ben alakult Amerikai Népi Forradalmi Szövetség (APRA) hat évtizedes fennállása óta most került legközelebb a hatalomhoz. A pártalapífó Haya de la Torre kezdetben antiimperialista, populista jelszavakat tűzött zászlajára, ám az idő folyamán a kezdeti haladó program igencsak átformálódott. Jelenlegi irányzata nyugateurópai fogalmak szerint szociáldemokratának tekinthető. Hogyan jutott el az egykori inka birodalom helyén kinőtt ország a választásokig, addig, hogy az öt éve még 45 százalékot kapó Népi Akció ezúttal a szavazatok 6 százalékát sem szerezte meg? Belaúnde Terry elnök 1980-ban ülhetett az államfői bársonyszékbe, ahonnan 1968-ban mozdította el éppen őt a hadsereg. Az egyenruhások 12 évig irányították saját elképzeléseik szerint az ország életét, míg azután belefáradtak a kormányzás egyre sikertelenebbé váló művészetébe, s polgári politikusoknak adták át a kormányaidat. Az „új” elnök eleinte élvezte a nyersanyagpiaci fellendülés és a parlamenti kormányzáshoz való visszatérésihez fűzött optimista remények gyümölcseit. Az ország helyzete iavult, a külső eladósodás csökkent, és az exoort is növekedett. Ez a tendencia azonban — részben a kedvezőtlen világgazdasági hatások miatt, — idővel gyökeresen megfordult. 1982—84 között a reálbérek 30 százalékkal csökkentek, az infláció ugrásszerűen növekszik, s már elérte a 130 százalékot. Az ország külföldi adósságállománya 14 (milliárd dollár, tartozásait képtelne törleszteni. Egyelőre késik a Nemzetközi Valuta Alap beígért segítsége, mivel a kormány nem tudta, s részben nem is akarta teljesíteni az IMF kemény, nadrágszíjmeghúzó követeléseit. Ezek a gondok természetesen éreztették hatásukat. A növekvő munkanélküliség és nyomor elleni tiltakozásul sztrájkok és tüntetések sorozata ásta alá a vezetés tekintélyét. Az erősödő megmozdulásokat a kormány mind gyakrabban erőszakos módszerekkel fojtotta el. és még a rendkívüli állapot 'bevezetésére is rákényszerült. A lakosság elégedetlenségét érintve óhatatlanul beszélnünk kell a mai Peru másik — egyelőre gyógyíthatatlannak tűnő — betegségéről, a terrorizmusról. A főleg indián származású mezőgazdasági dolgozók érzelmeire támaszkodva harcol a mindenkori vezetés ellen a maoista, szélsőbaloldali mozgalom, a Fényes ösvény (Sendero Luminoso). Harcosai egyforma szenvtelenség- gel végzik ki a jobb- és baloldali politikusokat, s e anarchi.stq-teiVorista tevékenységtől azt várják, hogy az ezredfordulóra a hatalom érett gyümölcsként hull a kezükbe. A mozgalom fő hazája az Andok-beli Ayacuc- ho tartomány, de akcióikkal^ jelen vannak Limában, a fővárosban is. A hatalom a terrorra ellenjterrorral válaszol; az öldöklés egyre több — többségében ártatlan — áldozatot követel. E két tényező: a gazdasági válság és a ibelháború nyilvánvalóan döntően befolyásolja a következő kormány politikáját. Alan García programjából az már ismerete®, hogy energikus intézkedéseket tervez a gazdasági válság leküzdésére. Elterjedt hírek szerint módosítja a külföldi társaságok olajkutatása szempontjából kedvezőtlen adózási szabályokat. nagyobb súlyt kíván helyezni a mezőgazdaság fejlesztésére. A külpolitikát illetően nem mértékadó, de legalábbis figyelemre méltó jelzés, hogy García bírálta Reagan amerikai elnök latin-amerikai politikáját, s egyebek közt kijelentette: pártja rokonszenwel követi a nicaraguai kormány tevékenységét. A jósolgatásokat félre téve nyugodtan kijelenthetjük, hogy júliustól valami új kezdődik az ország történelmében. Kérdéses azonban. hogy képes lesz-e az új vezetés megbirkózni a gondok sokaságával, Peru történelmének talán legnágyobb válságával. Ha nem, fennáll a veszélye annak, hogy a hadsereg ismét kivonul a kaszárnyákból.. Daróczi László
