Szolnok Megyei Néplap, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-13 / 86. szám
4 SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 1985. ÁPRILIS 13. lArcképváziatí fl tanár úr kiváló társadalmi munkás Bánhalmi életképek A hatutcányi falu A fényképről biztosan sokan ráismernek, és sorolják régi-friss emlékeiket. Nem csoda, hiszen Miklós József huszonnyolc éve tanít, méghozzá igencsak a legnagyobbnak mondható megyeszékhely; iskolában.' Volt, amikor több ezer tizenéves tanáraként, igazgatóhelyetteseként dolgozott. Most a 605-ös F. Bede László Ipari Szakmunkásképző Intézetben és Szak- középiskolában „csak” ezerkétszáz fiatal készül a műn. kápéletre. Amíg a szakmunkásképzőik megyei központtal működtek, 8—9 ezer fiatal sorsának formálása, tanítása volt az intézet pedagógusainak gondja. Miklós József magyarból és történelemből szerzett diplomát Szegeden. Amikor, jó tízévi tanárkodás után igazgatóhelyettessé kinevezték, első dolga volt elmélyedni a képzés különféle területein, a szakmában, hiszen munkaköre már azt is megkívánta. Nem esett nehezére. Sőt. A hatvanas évek végén né- • hány társával, népművelőkkel újat hozott a szakmunkástanulók életébe. Megszervezték a diáikok színházát és komolyzenei hangverseny- sorozatát. Emlékszik, kicsit kesernyés volt a szájuk,amikor a kezdet kezdetén alapos nyomtatott kritikát is kaptak miatta. A sokféle indíttatású és érdeklődésű gyerekek az elején nem értették, nem tudták egyszerre elfogadni, befogadni az újat. Ma se egyszerű egy színházte- remnyi tizenévestől elvárni, hogy úgy viselkedjék, ahogyan a hely, az alkalom kívánja. Mégis, sok próbálkozás, sok kudarc után a szakmunkástanulók színháza és komolyzenei hangverseny-sorozata él, talán a nevelésben, tanításban ;s sokat jelent. Pár év múlva, pontosan 1973-lban MSZBT-tagcsoport (Tudósítónktól) Február óta hetenként két alkalommal tanfolyamon ismerkednek az érdeklődők Mezőtúron a Basic program- nyelv alapjaival. A város üzemei közül a KAEV és a Volán dolgozói külön is, önálló csoportban hétfőnként találkoznak. Nagyobb a csoportlétszám a csütörtöki napokon, amikor szinte minden korosztály megtalálható a alakult az iskolában. Nem töprengett, amikor rá esett a választás. Máig ügyvezető- elnöke. — Azt gondolom, hogy a hazafias és internacionalista nevelés a pedagógus szerves munkája, mindennapi feladata. Ennek pedig nyilvánvalóan 1fontos elemé a béke, és a barátság. Értelmét láttam, látom ma is a barátsági munkának, a fiatalok isme. rétéi gyarapításának, s a szovjet emberekkel való ismerkedésnek. Lassan évtizedes a kapcsolat, amely az inteni iskolát a rigai szakmunkásképző intézettel összeköti. Miklós József vezette az első tanár-tanuló küldöttséget Rigába, s évek óta szívesen jönnek a Balti-tenger partjáról is Szolnokra, már jó ismerősiként a pedagógusok és szakmunkástanulók. Legújabban a nyári szünetekben Szolnokon üdül pár rigai gyerek, s az itteniek is viszonozzák. Vannak persze közelebbi barátságok is. A szakmunkásképzőnek legalább 20—25 középiskolával van baráti viszonya, részt vesznek egymás ünnepségein, közös akciókat is szerveznek. 1979 óta előtérbe került a honvédelmi nevelőmunka is. Az MHSZ honvédelmi klubjának ugyancsak Miklós József az elnöke. A leendő szakmunkások étdeklődése a sportversenyekkel kezdődött, de a katonai pályák utáni vonzalom se késett/ Számtalan fiatalember ott, az intézetben határozta el, hogy pályát módosít, mások gondosan, alaposan felkészülnek arra az időre, amikor a haza iránti kötelességek teljesítésére szó- lítiák őket. Miklós József kis, igazgató- helyettesi irodájában sok kézzel fogható, szép bizonyítéka is látható a barátságnak, a tagcsoport munkájálabb, alig ötödikes általános iskolástól a legidősebb szövetkezeti elnökig nagy lelkesedéssel ismerkednek a programozás fortélyaival. Igaz, a gyakorlás; lehetőségük egyelőre korlátozott, többnyire saját vagy kölcsön kért gépeken próbálkoznak f Spectrum 16. és 48. K. géptípusok mellett egy Primo áll rendelkezésükre. nafc, a honvédelmi klub sportolói eredményeinek. Pedig nem csak ennyi a társadalmi munkája. Tagja a megyei ifjúsági központ társadalmi vezetőségének, a megyei műszaki bizottságnak, a Népfrontban is ellát sok feladatot, s hosszú évek óta népi ellenőr. • — 1978-ban megválasztottak az MSZBT Országos El. nöksége tagjának. Valószínű, hogy nem tétlenkedtem ott, mert a második ciklusban is szükség |van rám. Országos szakági értekezletek előadói tisztével többször megbíztak, s nem egy kitüntetést is kaptam a társadalmi munkáért. Legutóbb tavaly, decemberben a megyei, barátsági munkát koordináló bizottság is tagjai \közé hívott. Elgondolkoztató, hiszen az ember a pedagógust kis és nagy iskolában egyaránt el- foglaltnak, reggeltől estig dolgozónak tudja. Nincs ez másképp az igazgatóhelyettes mindennapjain sem. Megszokta. hogy hosszú a nap. s nem halaszfgatja a teendőket. Nagyon őszintén azt is megír endja, a munkában — s a társadalmi munkáiban — keresi, s találja meg az élete értelmét. A munka, az egésznapos elfoglaltság a magányos embernek öröm. Miklós József ezért is élete részének, a teljes életének érzi sok önként vállalt társadalmi munkáját. Öröme telik benne. A negyvennyolc tanuló közül bizonyára nem sokan lesznek hivatásos programozók, de a személyi számítógépék felhasználásának jelentőségét, hogy a játéknál többre is képesek, mind többen felismerik. A túr; raikröklub az. országos hálózatnak is tagja. Tervezik, hogy májustól programcsere lehetőséget is biztosítanak. Előttem megsárgult, feltűnően részletes térkép hever, amelyet még 1914-ben készítettek. Rajta néhány nagykun falu, község akkori utcái, körülöttük, a határban pedig rengeteg, a tulajdonos neve szerint jegyzett tanya. Bánhalmát csak pusztaként említi ez a ma már ritkaságnak számító, hatvanegy esztendős irat. özvegy Balázs Mártonná — mivel a századforduló táján született — még szemtanúja volt az itteni, régi világ néhány, tovatűnt érdekességének. Csárda a kanyarban — Nem akadt errefelé semmi akkortájt, csak a nagy szegénység. Cselédtanyák árválkodtak a határban, amelyek körül ameddig a szem ellátott, urasági hereföld ■ zöldellett. Az útkanyarban, a Kákát partján állt a híres bánhalmi csárda, amelyik azért volt híres, mert a múlt század végén előtte, az árokparton végezték ki az utolsó környékbeli betyárt. Nem igazi, hanem afféle „kapcabetyárnak” számított őkelme, olyannyira, hogy még a legeltető gyerekektől is elhajtotta a libákat, a suhancoktól meg a csikókat. Azután utolérte a végzete. Hiába dugott négy pisztolyt is a kabátujjába, csak legyűrték az ivóban, imajd az árokparton átalütöttek rajta két szőlőkarót. Ültek is érte a tettesek egyenként hat-hat esztendőt. Szóval csúnya halált halt, de ahogy hallottam, az élete sem volt különb — simítja hátra fejkendőjét a sötét ruhás asszony, aki még ma is hajnali ötkor kel, mert — ha már lassabban is — de tesz-vesz a ház körül, mert az aprólékot azért ki kell engedni, el kell látni, mire megvirrad. Balázsné háza előtt a portán egy mutatós, modern ház ma-' gasodik: az örökösöké, mivel neki nem született gyermeke. Ha minden a tervek szerint alakul, még az idén beköltöznek az új lakásba, ott lesz majd az ő szobája is. Az építkezés mindenfelé látszik a faluban. A lélek- szám gyarapodása tulajdonképpen a Középtiszai Állami Gazdaság nevéhez fűződik, hiszen megélhetést, tisztességes keresetet biztosított és biztosít ma is az embereknek. Évente hat-nyolc új lakás „nő ki” a földből. A 25 éves pusztataskonyi Farkas József is itt építi új otthonát. r- Ide nősültem, jelenleg a feleségemmel, meg a kislányommal az anyósoméknál lakunk, de a Ságvári utcában már áll a nyeregtetős, két és fél szobás lakásunk. — Mi vonzotta ehhez a faluhoz? — Két dolog. Az egyik azj állami gazdaság, tnind- ketten ott dolgozunk az asz- szonnyal. A másik meg az olcsó telek. A 326 négyszögöles porta mindössze harmincezer forintba került. Ugyanennyi területért Kunhegyesen vagy Szolnokon, ki se merem mondani, mennyit kellett volna kiadnom! — Az építőanyag? * — Apránként innen is, onnan is összevásárolgattam. Azt azért sokan elfelejtik, mire ide mindent hazafuvaroz az ember, az sem olcsó mulatság! A betonelemeket például Szolnokról hozattam, a téglákat, a cementet, meg a meszel Kunhegyesről. Mezőtúrról, Karcagról szereztem be. Ráment pár hónapom, de nagyjából mindent előre megvásároltam. Czakó Sándorné. a kende- resi Nagyközségi Tanács elnöke szerint megfelelő telek- kínálatban ma sincs hiány. — Mintegy negyven, negyvenöt 3—400 négyszögöles, tartós használatba 'adható, állami telekkel rendelkezünk még a műút mentén. Ezeknek húsz-harmincezer forint körüli az áruk. A belsőbb utcákon viszont ennek a feléért, olykor kevesebbért is lehet már portát kapni. Bizonyára ezek is majd vevőre találnak, hiszen a bánhalmiak között akad mindenféle korú. A kilencszázöt- ven itt élőből nyolcvannégyen 60 esztendőnél idősebbek, de a 18 éven aluliak száma is kétszáznegyvennégy. Óvodába negyvennégyen járnak, az általános iskola alsó osztályaiba pedig ötvenhatan. Az is igaz, kezdetben némi berzenkedést váltott ki a szülők között, hogy af alacsony létszámú osztályok és a kevés nevelő miatt a felső tagozat „megszűnt”, és azóta ötiídik osztálytól felfelé a gyerekek naponta vagy Kunhegyesre vagy Kenderesre buszoznak. Ahogyan azonban telt. múlt az idő, javultak a diákok eredményei, sőt közülük egyre többen eredményesen megbirkóztak a középiskolákkal is, lassan (mindenki előtt igazolódott a korábbi döntés helyessége. Új áruház épült A falu bizony már évek óta kinőtte a régi, korszerűtlen, szűk élelmiszerüzletet. A közelmúltban rendeződött a helyzet, a Szövetség Áfész április elsején nyitotta meg a 2 millió 800 ezer forintba kerülő. 320 négyzetméteres, modern vegyesboltját. — Jelenleg öten dolgozunk az üzletben — mondja Sza- nyi István boltvezető. — Nemcsak a vásárlótér lett nagyobb, hanem mi is jobban férünk, tágasabbak a helyiségek. Az élelmiszerféléken kívül lehet itt kapni vas- és műszaki cikkeket, üvegféléket, rövidárut is, bár az is igaz, a kunhegyesi szaküzletekkel nem is tudunk, meg nem is akarunk versenyezni. Aminek viszont mindannyian nagyon örülünk, az, hogy itt már tőkehúst is árusíthatunk, hiszen rendelkezünk megfelelő hűtőtérrel is. Nem vitás, szép, korszerű, tágas ez az új ABC, de azért akad még a faluban tennivaló, elkelne néhány szolgáltatást segítő létesítmény. Kota Károlyné és Zabolai Jánosné erről beszél. — Legjobban egy gázcseretelep hiányzik. Így a teli palackokat rendszerint Kunhegyesről fuvarozzuk. Ki kerékpáron, ki autóval^ ahogyan bírja* Azután egy felvásárlóhely is jó lenne, ahol a felesleges tojást, baromfit, terményt le lehetne adni, így —nem kellene utazgatni velük. Meg az is gond, hogy vagyunk. itt a faluban asszonyok vagy tizenöten, akik szívesen vállalnánk valahová bedolgozást, olyasmit, amit itt helyben, a háznál, a jószágtartás mellett is lehetne végezni. Egyébként a faluban négyszázhetvenhat munkaképes korú férfi és nő él: túlnyomó többségük az állami gazdaságban találta meg boldogulását. Kívülük a településnek már mesteremberei is akadnak, akik közül vitathatatlanul Micsinai László vízvezetékszerelő a legnevezetesebb. A 41 esztendős fiatalember munkájára jellemző, hogy esetenként egy évet is várnak rá, mert bizony ő az alaposságot teszi mindenek elé. — Egyik szememre nem iátoké százszázalékos rokkantnak nyilvánítottak, de azért a restséget, tétlenséget, ma sem bírom. Évente szépen, csendesen tizenöt-húsz helyre -kötöm be a vizet, és „mellesleg" a helybeli vízműveknek is én vagyok a karbantartója. Nincsen már vízhiány Valóban néhány éve elkészült az új, ötven köbméter befogadóképességű víztorony, és azóta már a vezetékes ivóvíz hálózata két kilométer. Sőt, a megfelelő vízmennyiség érdekében az idén egy újabb, mélyfúrású kút építését is tervezik a tanácsnál. Bármennyire is hihetetlen ez a parányi település szállodával is rendelkezik. Hotel Kákát a neve, bár a szálloda megnevezés ellen Pásztói Lászlóné hotelvezető tiltakozik. — Az épület tulajdonképpen munkásszálló, ahol huszonhét háromágyas szoba található. Jelenleg húsz állandó lakónk, gazdasági dolgozónk él itt, akik a lakóhelyük távolsága miatt rendszerint csak hétvégeken járnak haza. Nekik százhúsz forint a havi lakbér. Kívülük akadnak privát vendégeink is, főleg nyáridőben, hiszen ide a Hortobágy, meg a kiskörei üdülőkörzet is jóval közelebb esik, mint Szolnokhoz. A település és az itt lakók érdekeit hat tanácstag képviseli a kenderesi Nagyközségi Tanácsban. Czudar Tiborné mérlegkezelő szerint nem is eredménytelenül. — Az elmúlt öt évben néhány értékes létesítménnyel gazdagodtunk, amelyekben benne van a mi két kezünk, a bánhalmi lakosok munkája is. Megépült a víztorony, a házak többségébe be is vezették a vizet, ezer méter villanyhálózat, 700 méter kő- út, meg az új ABC is a gyarapodás számlájára írható. — Szóval minden rendben? — Szó sincs róla, dehogy. Továbbra is maradtak feszítő gondjaink: nagyon kellene egy gázcseretelep, meg egy felvásárló bolt. Gazdasági, tanácsi segítséggel, remélem, jövő ilyenkorra mindkettő sikerül. Két nagyközség között A hatutcányi, alig több, mint néhány évtizedes falu lakói életéből, mindennapjairól, embereiről szerettem volna néhány sajátosságot, érdekességet felvillantani. Megemlítve, hogy 200 televízió, közel 100 személygépkocsi is akad a portákon. Naponta 117 Néplap, 58 Népszabadság, hetente 71 Nők Lapja, 61 Képes Űjság .jár Bánhalmára. Oda, arra a településre, amelyik a nevét állítólag a környező kun halmoktól kapta.. A bán előtag pedig több, idős helybeli szerint a hajdani, rettenetes környéket — a ki-kicsapó tiszai árt. a nádtengert, benne réti farkasokkal, mocsarast szikes területekkel, pangó vizekkel — jelentette. Egyszóval, aki véletlenül errefelé, itt vert tanyát: bizony megbánta. Hogy mindez a múlté, bizonyítja az a közel ezer lélek, akik többsége az utolsó három és fél, négy évtizedben itt talált szűkebb hazát, helybeli munkaalkalmat, megélhetési lehetőséget, a két nagyközség: Kunhegyes és Kenderes szomszédságában. D. Szabó Miklós A Volán mezőtúri ifjúsági klubjában ez a csütörtök esti' program — sj — Műkedvelő programozók Mezőtúr a mikroklub-hálózatban tanulók között. A legfiata-
