Szolnok Megyei Néplap, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-13 / 86. szám
1985. ÁPRILIS 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 „Ha fmegkérdezi a betegeket. ismernek-e bennünket, legtöbben csak /csodálkoznak: műtősnő \is van a világion?” A kórházi folyosó végén kétszárnyú üvegajtó, rajta felirat: „Műtő! Tilos belépni!” A hosszú folyosó élete — lábadozók csoszognak, •műtétre várók sétálnak, beszélgetnek — itt, a kétszárnyú ajtónál véget ér. Az ajtó mögött másféle világ rejtőzik: vakító fényű lámpák, rejtélyesen villogó szikék, feszült csönd, kimért, rövid szavak, mondatok. Naponta remények születnek és halnak meg a műtőben. Az idegent, a beteget ezért is készteti megállásra, tiszteletteljes pillantásra a „Műtő! Tilos belépni!” felirat. Pedig nemcsak a műtők feszes világát rejti a kétszárnyú ajtó, hanem vidámabb, elevenebb közeget is: a műtősnők szobáit. És nem ájult el? A karcagi kórház műtősnői szobájában Szabó Mik- lósnéval és Varga Erzsébettel beszélgetünk. Mindketten évek óta az intézményben dolgoznak. Erzsébet éppen a fent idézett „Ha megkérdezi a betegeket...” mondatba kezd bele. A csinos, kedves, dinamikus teremtés indulat, megbántódás nélkül veszi tudomásul a tényt: a beteget érdekli az (Varga Erzsébet orvos, az ápolónő személye, a műtősnőről bizony gyakran nem is tud. Ha pedig mégis sejti létezését, a folyosón nem ismeri föl azt, aki a műtőben, beöltözve segédkezett az operációnál. A műtősnők így nem csak az esetleges hálapénzről maradnak le, hanem legtöbbször az egyszerű „köszö- nöm”-ről is. Aki mégis vállalja, választja ezt a pályát, a szakma szeretete, a kíváncsiság, a többet-tenni- akarás viszi a műtőasztalhoz, és köti oda akár évtizedekig is. Varga Erzsébet: — Az édesapám gyakran volt beteg. Akkoriban határoztam el. hogy ápolónő le- 'szek. Amikör a képzőbe jártam, és kórházi gyakorlaton voltam, odajött hozzám a főnököm, azt kérdezte: „Maga volt már a műtőben?” „Voltam.” „És nem ájult el?” Mire én: „Nem”. „Na, akkor jöjjön” — mondta ő, és újra bevitt a műtőbe. Azt hiszem, ekkor dőlt el, hogy mégsem ápolónő leszek. Adni tudni kell Szabó \Miklósné: — Én is ápolónőnek készültem. Nagyon jó érzés, amikor egy feladatra kiválasztják az embert, megbíznak benne. így hát nem sokat tétováztam, amikor megkérdeztek, lenne-e kedvem a műtőben dolgozni. Szakmai előrelépést jelentett, hiszen bonyolult műszerekkel bánunk, nagy figyelmet igényel a munkánk. Hogy milyen a jó műtősnő? A szakma-fortélyait talán úgy lehetne egy mondatban összefoglalni; adni tudni kell. A kívülállók bizonyára meglepődnek ezen: nem mindenki egyformán ad? Az operatőrhöz alkalmazkodnunk kell, a „keze alá dolgozni”. Ha a műtősnőtől kérnek egy műszert, biztonságnak, határozottságnak és ugyanakkor könnyedségnek kell lennie abban a mozdulatban, ahogy az orvosnak adja. Varga Erzsébet: . — Annak idején nagy dolog volt bekerülni a műtőbe. Büszke voltam rá, hogy engem kiválasztottak. Ma már nemigen kapkodnak a fiatalok ez után a szakma után. Az ápolónői, az asz- szisztensnői pálya vonzóbb számukra. Pedig a műtőben sokkal többet adhat az ember magából, ha van energiája. Igaz, többet is várnak tőlünk, mintha osztályon dolgoznánk. Azt kérdezi, van-e mindig energiánk? Én Szolnokon, a megyei kórházban kezdtem, Bogdándy és Münnich főorvos voltak a tanítómestereim, sokat köszönhetek nekik. Abban a gárdában, amelyikben dolgoztam mindenki első akart lenni, a legjobb. Ott tanultam meg: midennap úgy kell bemenni a műtőbe, hogy képes vagyok mindenre, amit várnak tőlem. A mi dolgunk tisztítani, elrakni a műszereket, kötszereket, előkészíteni a műtétet és segédkezni az operációnál. Nem mondanék igazat, ha azt állítanám. hogy soha nem vagyunk fáradtak. Az ügyeletben bizony előfordul, hogy egyik műtét követi a másikat, és nincs társunk, aki leváltson. De ott bent. a műtőben az ember már nem foglalkozik a fáradtságával. Mire bemegy, egyetlen gondolata marad csak: most én vagyok itt, nekem kell helyt- állnom. Szabó Miklósné: — Ha fáradt vagyok, és megtehetem, inkább elteszem a műszert, és akkor I Szabó Miklósné tisztítom meg, ha már kipihentem magam. LeLkiisme- retesen kell dolgozni, nem lehet tévedni, félvállról venni. Közhely, de így igaz: lehet, hogy azzal a műszerrel, amit ma sterilizálok, holnap az édesanyámat fogják operálni. Az én családomban bizony felmerült olykor a kérdés, nem kellene más pályát választanom? Strapás ez a munka, sokat kell állni, egy idő után gerincbán- talmak jelentkezhetnek, vagy a lábon a visszér. Aztán itt vannak az ügyelétek hétvégén, ünnepnapon. Két gyermekem van, az anyósom és a férjem sokat vállal magára az otthoni munkából, a nevelésből. Persze, a gyerekek így is megérzik, ha távol vagyok. Néha panaszkodnak is: „Anyu. te sose vagy itthon”. De jó, hogy itt vagy! Varga Erzsébet: — A mi kórházunkban összeszokott gárda van, kevés a lemorzsolódás. A sebészeten — műtősnők, orvosok — évek óta ismerjük egymást. Olykor kitaláljuk egymás gondolatát is. Ügy érzem, az orvosok elismerik a munkánkat. Tudják, hogy (nélkülünk aligha boldogulnának. Szabó Miklósné: . — Szerencsés alkat vagyok, a feszültséget, a szorongást nem viszem haza maigammal. Pedig időnként kijut belőle. Ha például olyan gárdával dolgozom, amelyikben van egy-két ideges ember, szorongva lépek be a műtőbe. Persze, vannak megható pillanatok is. Előfordul. hogy ismerős beteg kerül a műtőasztalra. Amikor meglát, földerül az arca: „De jó, hogy itt vagy!” Pedig nem is én operálom. Paulina Éva Fotó: Tarpai Zoltán Ha a hegy nem megy... Vevőket visszahódító ötletek Túrkevéről A vállalatok, szövetkezetek általában igyekeznek „bebiztosítani magukat és termelési lehetőségeik .kihasználását garantáló szerződéseiket kötni partnereikkel. Könnyebb így tervezni, ugyanis hogy mennyi munkája lesz a termelőnek, nem attól függ. mikor hány vevő „téved be”. A szerződésből azonban nem lehet megélni, mert korántsem biztos, hogy a megtállapodósból bevételt hozó üzlet lesz — ezt tavaly kénytelenek voltak jól megtanulni a túrkevei XVII. Autójavító Vállalatnál. Ilyenkor aztán minden azon múlik, a vállalat miként képes alkalmazkodni a vásárolni nem igen akaró lehetséges partnerek szokásaihoz. Spórolós üzembentartók Jó évnek indult a tavalyi a túrkevei autójavítóknál, partnereik a teljes teherautójavító kapacitás lekötéséhez elegendő szerződést kötöttek. Valójában mégis csak körülbelül háromnegyed részét sikerült hasznosítani ezeknek a lehetőségeknek. A „vevők” ugyanis — mert pénz híján kénytelenek voltak így is takarékoskodni. — a bejelentett gépkocsikat nem küldték el felújításra, karbantartásra Túrikevére. Augusztus elejétől szeptember végéig a vállalat igen kevés munkát tudott adni embereinek. Hogy végül mégis termelni tudott, az az alkalmazkodást segítő lépéseknek köszönhető. A „ha a hegy nem megy Mohamedhez” kezdetű szóiéi? autóipari „adaptációja” hozta a legtöbb eredményt. A túrkeveiek belátták, a többségében nehéz pénzügyi helyzetben lévő gépkocsi üzemeltetőktől csak akkor tudnak megrendelést szerezni, ha maguk is szolgálják spórolási törekvéseiket. Éppen ezért vezettek be az elmúlt éviben — a javítási igények megcsappanásiával párhuzamosan — egy új szolgáltatást: a járművek felújított fődarabjait a túrkeveiek ma a saját költségükön szállítják az üzemeltetőhöz, lehetőséget teremt'85 az erdők éve ve ezzel arra. hbgy a gépkocsi tulajdonosa azt maga építse be autójába. fl partnernek is hagytak munkát A javításra költött pénzzel takarékoskodni kénytelen teherjármű tulajdonosok megnyerését) Szolgálta egy másik megoldás is. Tavaly óta Túrkevén lehetőség van rá, hogy a főjavításra gépkocsit hozó és a vállalat képviselője közösen határozza meg, hogy milyen munkákat végezzenek el az „elöregedett” autón. A megrendelő kérheti, hogy csak a jármű teljesítményét, üzemboiztonságát leginkább rontó hibákat szüntessék meg. így aztán a felújítást olcsóbban, „meg is ússza”, mint egy* teljes főjavítást. Sőt — bár ezzel látszólag a tőle megrendelt munkák mennyiségét csökkentette — a vállalat, olyan, úgynevezett részszerelt fődarabokat (például motorokat) is „árusítani” kezdett. Ezeken csak azokat a munkákat végezték el a korszerű túrkevei műhelyekben, amelyekhez a legnagyobb szakmai felkészültség szükséges, többi teendőt és a beépítést az üzemeltető saját karbantartó műhelyében is elvégezhette. Afc alkatrészek emelkedő arának költségnövelő hatását is igyekeztek mérsékelni. Tavaly (üzemszerű körülmények között az országban először) ezért kezdte alkalmazni az úgynevezett termikus huzalszórásos technológiát. A kopott felületeteket • újra használhatóvá tévő eljárás segítségével a régi fékdobokat nem kell eldobni. így aztán nemcsak kevesebb új alkatrészt kell külföldről venni (a huzalszórás tavaly körülbelül 8 millió forint értékű importot tett fölöslegessé), hanem az új tevékenység növeli' a vállalat bevételeit is. |A túrkevei autójavítóban felismerték, csak akkor élhetnek meg, ha maguk mennek a lehetséges partnerek elé. Ezt a törekvést fejezi ki az is, hogy az ország különböző pontjain meglévő, a környékben működő gépjármű üzembentartókat Túrkevén felújított fődarabokkal ellátó 18 konszignációs raktár mellé tavaly Bábolnán, Szekszórdon, Tokajban és Székkutason további négyet alakítottak ki, újabb lehetséges megrendelőkkel teremtve ezzel kapcsolatot. A javítási igényekhez való alkalmazkodás azonban tavaly kevésnek bizonyult volna a bevételkiesés ellen- súlyozására, a lakatos és forgácsoló kapacitásának hasznosítására ezért kezdett a vállalat kooperációs kapcsolatok kiépítéséhez. Az elmúlt év legkritikusabb időszakában — szeptembertől október végéig — a jászberényi Aprítógépgyárnak 3 millió forint értékű munkát végeztek el Túrkevén, az idén pedig a Hűtőgépgyárral ' kezdték meg egy, mindkét fél részéről hösszútávúnak szánt együttműködés kiépítését: az autójavító különböző folyadékhűtők gyártásába kapcsolódott be. Nemcsak kényszermegoldás A kooperációt Túrkevén nagyon jó eszköznek tartják a hullámzó javítási igények miatt változó „leterheltség” kiegyenlítésére. De nemcsak azért foglalkoznak vele, mert a megélhetéshez dolgozni kell és időnként nem akad „profilba vágó” munka. A szakemberek szerint — mert a járművek különben rettentően elhasználódnak és ez nagyon megdrágítja üzemeltetésüket — a javítási igények nem maradhatnak sokáig a mostani alacsony szinten. A vállalat ezért hosszútávú kooperációs kapcsolatokat kezd kiépíteni. Arra számítanak ugyanis, hogy az együttműködések keretében kapott feladatokkal később majd foglalkoztathatják azokat a dolgozóikat is, akiket a hatékonyság növekedése után a gépkocsi javításoknál már nélkülözni tudnak. V. Szász József Negyven esztendő — negyven facsemete Megkezdődött a fásítási hónap Szemerkélő esőben gyülekeztek tegnap délelőtt Szolnokon a tiszaligeti szabadtéri színpad körül az idei fásítási hónap megyei rendezvényének résztvevői, de vé- gülis kegyes volt hozzájuk az időjárás. Vagy talán a ked- vts gyerekhangok csalogatták elő a felhők közül az áprilisi napsütést? A szolnoki Abo- nyi úti Általános Iskola Há- mán Kató úttörőcsapatának tag jai versekkel, dalokkal köszöntötték a résztvevőket — a megyei és városi tanács, a debreceni Erdőfelügyelőség a Teszöv, a Hazafias Népront megyei és városi bizottsága, valamint az Országos Erdészeti Egyesület képviselőit — és a meghívottakat. Török László, a Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság igazgatója nyitotta meg az ünnepséget. Hangsúlyozta erdeiink gazdasági, kör- nyezetvédelmi és szociális - üdülési funkciójának jelentőségét, méltatta a szorgos munkával önként vagy hivatalból fát ültetők tevékenységét. Ünnepi beszédet Gás- pár-Hantos Géza, a MÉM Erdőrendezési Szolgálat igazgatója tartott. Elöljáróban beszélt az 1958 óta, évente hagyományosan megrendezésre kerülő tavaszi akciónak, a fásítási hónapnak a szerepéről, a faültetés tömegmozgalommá szélesítésében, . a természetet, az erdőt szerető, a fákat ültető és ápoló emberek körében. Az erdőtelepítés, > a fásítás terén elért eredményekről szólva elmondta, hogy az ország erdőterülete a felszabadulás óta több mint félmillió hektárral gyarapodott. A VI. ötéves tervben eddig mint egy 35 ezer hektár erdőt telepítettünk. Kiemelkedő az országfásító munkában a népfront bizottságok kezdeményező, szervező és mozgósító tevékenysége. Tavaly például a népfront területi szervei között szétosztott 6 millió forintból a fővárosban és a 435 településen 19 ezer gyümölcsfa, 85 ezer egyéb fa és 122 ezer cserje került elültetésre. A fásításkor végzett társadalmi munka értéke meghaladta a 6 millió forintot. « A fásítási hónapot — folytatta Gáspár-Hantos Géza — idén az erdők éve jegyében rendezik meg országszerte. Ez ad jelentőséget az 1985-ös feladatoknak, a 7100 hektár erdőtelepítés és fásítás megvalósításának. Az elismerések átadása után a résztvevők hazánk felszabadulására emlékezve 40 törökmogyoró, nyírfa és akáccsemetét ültettek el a Tiszaligebben. T. F. Emlékfát ültettek a MÉM Erdészeti és Faipari Hivatal elismerő oklevelével kitüntetett Abonyi úti Általános Iskola úttörői is. Belső fotónkon: Eredményes fásításért emlékéremmel jutalmazták Túri László erdőfelügyelőt Akiket a beteg nem ismer Műtősnő, köszönöm!
