Szolnok Megyei Néplap, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-04 / 79. szám
✓ 1985. ÁPRILIS 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kézfogás olajtiikörben — Bár az ALföldön 1945 előtt is foglalkoztak szénhidrogén-kutatással, az olaj- és földgázbányászat kifejlődése a felszabadulás utáni időszakra esik. Milyen szerepet játszott ebben a kezdeti időszakban a szovjet olajbányászat? — ezt a kérdést tettük fel dr. Hingl Józsefnek, a Kőolajkutató Vállalat vezérigazgatójának. — Ismeretes, hogy a fegyverszüneti egyezmény értelmében a német érdekeltségű felszerelések, a szabadalmi és koncessziós jogok a Szovjetunió tulajdonába kerültek. Ezt követően a magyar és a szovjet kormány 1946-ban Magyar—Szovjet Nyersolaj Részvénytársaság létesítésére kötött egyezményt. Erről az egyezményről a következő olvasható A magyar kőolajbányászat történeti dokumentumgyűjteményének II. kötetében: „A MASZOVOL rendkívül előnyös volt a magyar kormány számára: kiküszöbölte a hitleri Németország nyomására kikényszerített és a fasisztabarát magyar tárgyaló felek által aMANÁT-nak juttatott előnyökből származó veszteségeket: a magyar kormány részesült a MANÁT mintegy 30 millió márka befektetéséből származó eredményekből: reális lehetőséget kapott arra is, hogy a németek által Kőrös- szegapáti, Biharnagybajom és Tótkomlós térségében felfedezett olaj- és földgázmező hozamból 50 százalékban részesedjen. — Tehát már a kezdet is előnyt jelentett a magyar félnek. Ugyanígy könyvelhető el az, hogy 1954-ben a Szovjetunió a magyarországi összes volt német javakat átadta a magyaroknak, és lemondott a közös vállalatnak a tulajdonában lévő részvényeiről is. Ekkor mind a fúrási, mind a termelési célra önálló magyar vállalatok alakultak, melyek ma is dolgoznak az Alföldön. A szovjet szakemberekkel való együttműködés alapozta tehát meg az alföldi szénhidrogén-bányászatot. — És milyen kapcsolatuk van napjainkban a szovjet olajiparral? — A Szovjetunió illetékes kutatóintézetével több mint húsz éve kétoldalú és kölBeszólgotós az alföldi szánhidrogón-bányáazatról csönösen gyümölcsöző együttműködés alakult ki. A mi számunkra — többek között — ez azért volt hasznos, mert olyan technológiák (irányított ferdefúrás) devizamentes átvételét jelentette, melyek lehetővé tették fejlődésünk meggyorsítását. Csupán példaként említve: több mint száz irányított ferdefúrást mélyítettünk lakótelepek és folyómedrek alatti mezők kutatására. Természetesen egyéb példákat is említhetnék, — köztük azt. hogy a nagy mélységű’ fúrások lyukfalstabilitás kérdésének megoldásában is segítettek a szovjet szakemberek. Előnyt jelentett az is, hogy lehetővé tették számunkra szakembereink szovjetunióbeli képzését, illetve tudományos fokozatok ottani megszerzését. — Az imént kölcsönös előnyöket említett... — Mi is igyekeztünk hasznosítható dolgokkal hozzájárulni a szovjet kőolajipar fejlődéséhez. Elsősorban a nagy hőtűrőképességű, lyukba építhető modern eszközökre gondolok. Az utóbbi évtizedekben kialakult kapcsolatok természetesen nemcsak műszaki vonatkozásúak. Sok magyar és szovjet család között alakult ki meleg baráti viszony, ami által az új nemzedék is közelebb került egymáshoz. Ezeket a tradíciókat ma is ápoljuk. Oda-vissza alapon, különböző témákban évente tizenöt-húsz szakember tapasztalatcseréjére kerül sor. Arra is volt példa, hogy közösen tartottunk tudományos előadást, illetve szakcikkeket írtunk, amit könyvalakban megjelentettünk. Az ilyen példák természetesen nemcsak a mi vállalatunkra jellemzőek, hanem az egész olajiparra. — önnek milyen kapcsolatai vannak szovjet szakemberekkel? — Azt hiszem, elég annyit mondanom, hogy a Szovjetunióban végeztem az egyetemet. Ott ismerkedtem meg a feleségemmel, aki gépészmérnök ... — Tudományos fokozatot is ott szerzett? — Igen. Persze nemcsak én, hanem többen másokig. — Visszatérve a Kőolajkutató Vállalatra, milyen jövőt lát a vállalat előtt? — Amikor idejöttem, a szakemberekkel felmértük a jövő lehetőségeit. Azt állapítottuk meg, hogy negyvenötéves „távlatot tekintve biztató a vállalat dolgozóinak jövője. Az alföldi szénhidrogén-bányászatban mi leszünk a kapuzárók, mert akkor, amikor már az utolsó csepp olajat is kitermelték a földből, nekünk kell majd a kutakat felszámolnunk. Amikor a jövőről beszélek, meg kell említenem, hogy továbbra is gondot fordítunk a szabad kapacitásunk lekötésére. Közismert, hogy a Kőolajkutató Vállalat eddig is vállalt munkát külföldön. Napjainkban is dolgoznak embereink Irakban és Tunéziában. Ezt a gyakorlatot a jövőben is folytatni akarjuk. Most tárgyalunk például egy indiai szerződés megkötéséről. Szintén a jövő kérdéséhez tartozik az is, hogy OKGT szinten most folyik a földtani kutatás hosszú távú szervezeti kialakítása, ami után hosszabb stabilitás várható ilyen vonatkozásban is. — A vállalat kollektívájának döntő szerepe van a jövő formálásában. Milyennek tartja a Kőolajkutató Vállalat gárdáját? — Sokukhoz évtizedes munkakapcsolat és személyes barátság fűz. Csak a legjobbakat mondhatom erről a gárdáról. És igazam bizonyítására hadd említsem meg, hogy a rendkívüli hideg tél ellenére az utóbbi négy év legkiemelkedőbb első negyedévét zártuk, — pedig a fúrómunkások nem meleg csarnokokban dolgoznak, hanem kint a határban. Mostanában, amikor annyit hallunk a nagy ideg okozta károkról, azt hiszem egyértelmű köszönettel és dicsérettel kell szólni a fúróberendezések, a szállítás, geofizika és a vállalat többi dolgozójának helytállásáról, aminek eredményeként biztosnak tűnik az éves terv teljesítése. A legnehezebb negyedéven ugyanis túl vagyunk. — Köszönöm a beszélgetést. Simon Béla Fenti képünk Hajdúszoboszló bátrában készült, ahol a Kőolajkutató Vállalat egyik lyukbefejező berendezése dolgozik. Sablonok líbiai exportra A BVM kunszentmártoni gyárában líbiai exportra sablonokat készítenek (mintegy 20 millió forint értékben. Képűnkön: alváz-ctsszeálli- ' tás A hetvenes évek közepén országos érdeklődés kísért egy jászberényi beruházást: a Hűtőgépgyárban ekkor épült a nyugatnémet Bosch-cégtől vásárolt licencek alapján hűtőszekrényeket készítő új üzem. A fejlesztés eredményeként — a termékek és a gyártás korszerűsége alapján egyaránt — a világ élvonalához közel került a magyar hűtőgépipar. Nemcsak beletelepedtek a készbe — Hogy csak közel kerültünk és nem értük él a csúcsszintet — magyarázta Hubanov Mihály, a vállalat gyártásfejlesztési főmérnöke —, ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy nem volt teljesen. sikeres ez az üzletkötés. Valószínűleg nem Is tudtuk volna, ám nem is akartuk megszerezni e szakmában a „csúcsnak” számító gyártmányok készítésének jogát. A vállalat akkori stratégiájának kidolgozói azt ismerték fel (prognózisuk helyességét azóta az idő igazolta), hogy a hűtőgépeket gyártó világcégek egyre inkább a nagy űrtartalmú háztartási eszközök készítésére, eladására törekednek. Az „új irányzat” feladatainak megoldására készítik fel üzemeiket. Ám a fogyasztói szokásokat nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni, és különben is: közepes űrtartalmú háztartási hűtőkre is lesz elegendő vevő. A Hűtőgépgyár szakemberei észrevették a külföldi értékesítés igen jelentős növelésével kecsegtető piaci „rést”, ám a termelés megfelelő mértékű növelésének feltételeit nem volt könnyű megtalálni. Fejlett ipari országokba korábban is exportálta háztartási gépeit a vállalat, a vevők a termékek minőségével elégedettek is voltak. Csakhát a kivitel tervezett növelését biztosító, nagyobb termelési lehetőségeket — a beruházási változatok elemzése során ez hamar kiderült — nem szabadott a Jászberényben hagyományos hűtőgépgyártási technológiára alapozni: — A termelés kívánt növelésének ára túl nagy lett volna — érzékeltette az ösz- szefüggéseket Hubanov Mihály. — A nálunk akkor alkalmazott gyártósoron relatíve lényegesen több ember dolgozott, mint a gyártást, az élenjáró módszerek segítségével szervező üzemekben. A licencvásárlások révén viszont nemcsak korszerű, a potenciális vevők körében jól ismert terméket kaptunk, hanem hasznosíthattuk a Bosch több évtizedes termelési tapasztalatait, üzem-, gyártás- és munkaszervezési tapasztalatait. Az eredmény a beruházás befejezése, a kellő rutin megszerzése után jelentkezett is. Amíg a vállalat saját konstrukciójú kétcsillagos, 160 literes hűtőszekrényeinek elkészítéséhez a hagyományos technológiával 1975- ben 6,1 normaórára volt szükség, a Bosch-licence alapján gyártott hasonló berendezéshez az új üzemben 1976- ban már csak 4,5 normaóráira. Az idei tervek szerint pedig 2,5 óra alatt kell elkészülnie a 160 literes, kétcsillagos gépeknek. Nem véletlenül sikerült ilyen sokat lefaragni az idő- szükségletből a beruházás befejezése óta is. Igaz, az úgynevezett Bosch-üzem építéséhez hasonló látványos változások nem voltak a vállalatnál, ám gyarapodó termelési tapasztalataikat rendszeresen kamatoztatták a hűtőgépgyári szakemberek. Egyáltalán nem elégedett meg azzal a vállalat, hogy a Egy licenc utóélete Jászberényben kedvező beruházási lehetőségek idején hozzájuthatott egy akkor igen korszerűnek számító üzemhez. A készen kapott fejlett gyártási kultúra nem elkényelmesítette a jászberényi műszakiákat, inkább megmozgatta fantáziájukat. Ezt bizonyítja például a saját tervezésű célgépek, a kevesebb ember foglalkoztatását lehetővé tevő, huzalpolcokat készítő automata vagy az új ajtógyártó gépsor. Az évek során többször is átalakították a HB üzem gyártósorán a műveletek sorrendjét, legutóbb például a „rendszerbe” újabb helyeken építettek be úgynevezett javító hurkokat. Ezeknél a félig kész berendezéseket ellenőrzik, s ha hibásnak találják, „mellékvágányra” tolják, majd javítják. Fölöslegessé válik így — a költségeket növelve — hiába elvégezni elrontott termékeken a gyártás következő műveleteit. (A változások után az exportra került jászberényi hűtőgépeknek tavaly — az előző évi 2 százalék után — már alig több mint 1,2 százalékát reklamálták.) Persze, nem lehet mindent saját tervek szerint „házilag” elkészíteni. Vásárolni is kell a réginél korszerűbb gyártóeszközöket. A Bosch üzemben az indulás óta új, a szekrényeket hőszigetelő anyaggal megtöltő, úgynevezett habosító gépeket szereltek fel, segítségükkel zárttá, így tökéletesebbé tették ezt a technológiát. Mondhatnánk azonban, hogy ehhez csak a berendezések megvásárlására elegendő pénz kellett. Csakhát az így gondolkodóknak egyáltalán nincs igazuk: csak már ma tűnik természetes apróságnak,'hogy a Hűtőgépgyárban a műanyaghulladékból is készítenek a késztermékbe beszerelhető tetszefos műanyaglemezeket. Nemcsak pénz kellett a szükséges műveletet elvégezni képes úgynevezett 'coextruder beszerzésére — legalább ilyen fontos volt a termelést gazdaságosabbá tévő ötlet kipattanása, például a műanyag elpazarlásának felfedezése. Nemcsak pénz kellett, mondtuk az előző két példában az ötletek fontosságát bizonygatva. Ám, ha egy kicsit tovább gondolkodunk, az is kiderül: a hasznos javaslatok nemcsak — kifizetődőén — elkölteni segítenek a pénzt. Maguk is pénzt hoznak a „konyhára”. Az új habosító berendezések és a coextruder megvásárlásához kellő összeget ugyanis az Ipari Minisztérium, illetve az OMFB átal kiírt pályázatokon nyerte el a Hűtőgépgyár. Kért a vállalat és kapott, mert szakembereinek voltak ötletei, és bizonyítani tudták, az országnak megéri, ha a közös kasszából nekik is juttatnak. Jászberényben ma egy új, a háztartási hűtőgép készítését gyökeresen átalakító gyártásfejlesztési terv kidolgozását készítik elő. A körvonalakból annyi már látszik, hogy megvalósítása után a hűtőszekrényeket készítő és az azokat kiszolgáló üzemekben körülbelül 100 dolgozó munkáját tudják helyettesíteni. A vállalat azonban korántsem csak a termelés korszerűsítésére törekedett az utóbbi években. Több újdonság után — különböző fagyasztó ládák, két hőfokú hűtőszekrények — mostanában kezdték meg azoknak a 160 literes háztartási gépeknek a .^’’-szériáját készíteni, amelyek 24 óra alatt már nem 1,4 hanem csupán 0,95 kilowattóra energiát fogyasztanak. Hogy miért nem elégedett meg a Hűtőgépgyár azzal a korszerű technikával, amit közel tíz éve megvett? A gyártásfejlesztési főmérnök erre így válaszolt: — Talán azokra a termékeinkre is lenne még elég vevő, amelyekkel „indultunk”, a tíz éve a pfacon megtalált „rés” azonban biztos eltömődik egyszer, újabbakat kell helyette keresni. De legalább ilyen fontos munkánk jövedelmezőségét is megőrizni. Mert igaz, hogy minden évben sikerült külföldön áremelést kiharcolni, a költségek azonban sokkal gyorsabban nőttek volna, ha mindent úgy csináltunk volna, ahogy elkezdtük. V. saász József
