Szolnok Megyei Néplap, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-04 / 79. szám

I

4

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1985. ÁPRILIS 4.

Cél nélkül élni nem lehet

életútja sűrűsödik mondatai„Jé munkatársakkal jól lehet dolgozni”

Tóth János, az SZMT elnöke elmondhatja, hogy életünk szocialista átalakításának minden jelentősebb ;m az zsinatában réiszt vett. Munkásból lett tisztségviselő. A munkásmozgalommal negyvenötben azzal kezdődött a kapcsolata, hogy belépett a vasasszakszervezetbe. Később a Híd Újjáépítő KFT-hez került, ott lett iszakpzervezeti bizalmi. Pályafutása dióhéjban: szak- szervezeti tisztségviselő, majd pártmunkás. A megyei pártbizottság titkáraként ment néhány éve nyugdíjba. Az egyetemen hároméves üzemgazdasági tanfolyamot végzett és a pártfőiskolát is elvégezte. Sok ezer társa

ba:

— Az értelmem igazi gazdagodására csak a felszabadulás után kerülhetett sor. Az tette lehetővé, hogy ne csak lássam, hanem meg is értsem a világot.

Máig mély nyomot hagyó élmény számára, hogy a hatvanas években a megyei pártbizottság titkáraként jelentős szerepet tölthetett be a megye iparosításában.

— A nyugdíjazás megrázkódtatás nélkül senkinél sem megy — vallja. — Szádomra áthidalást jelentett, hogy . megválasztottak az SZMT elnökének. Éppen akkoriban történtek nagy erő* feszítések a szakszervezeti munka javítása érdekében.

A közelmúltban újabb megtiszteltetés érte: a megyei választási elnökség elnökévé nevezték kii. A választási előkészületek újabb erőpróbát jelentenek számára. És akarva-akaratlan egy kis visszaemlékezést is.

— A felszabadulásig nem volt választójogom, és az apámnak sem, mert kellő munka hiányában három évig nem dolgozott egyazon helyen. Csak a felszabadulás

után lett állandó munkahelye. Nem tudom elfeledni azt az időszakot, amikor 'szakmunkásként — műszerész és lakatos a szakmám — 12 fillér órabérért dolgoztam, egy kiló kenyér meg 24 fillér volt.

Van tehát összehasonlítási alapja a két rendszer között. Embersége mellett bizonyára az élettapasztalata is mondatja vele:

— Hatvannégy évesen sem lehet cél nélkül élni. Sok megbecsülésben volt részem, az is erősíti az embert. De ;nemcsak az. \Mindig akkor éreztem igazán jól magam, ha valamit jó irányba mozdíthattam. Azt tartottam: amihez hozzányúlok, az valamivel több, gazdagabb legyen. A jó munka révén az ember érzelemvilága is gazdagodik.

Tóth Jánost, az Április Negyediké Érdemrenddel tüntették ki.

Már tíz perce beszélgetünk, és önmagáról még alig mondott valamit. Szívesen magyarázza el viszont, hogy a Vasipari Vállalat zsírozókat gyárt néhány éve és ezzel egyedülállóak az országban. Évente harmincezer készülék kerül ki a műhelyükből, s elsősorban a Szegedi Kéziszerszámgyárnak és az Au- tókernek adják el.

Csömör János, a szolnoki

Vasipari Vállalat zsírozógyártási csoportvezetője, május 26-án lesz negyvenéves.

— Amikor az általános iskolában szóbakerült a pálya- választás, nekem nem kellett sokat gondolkodnom, hova, merre, hiszen kisgyerek koromban elhatároztam, hogy- esztergályos leszek. És mert Szolnokra helyhiány miatt nem vettek fel, elmentem a fővárosba, és a Ganz-Mávag- nál szereztem meg a szakmunkás-bizonyítványt.

— Miért éppen az esztergályos szakmához ragaszkodott?

— Tetszett, hogy a holt vasat életre kelthetem. A szakmunkásképző befejezése után, 1962-ben kerültem a Vasipari Vállalathoz, és tulajdonképpen azt mondhatom, sima út vezetett a csoportvezetői beosztásig. Teljesítménybérben dolgoztunk, csaknem kezdő létemre megkerestem a havi négyezret is, ami akkoriban igen jó fizetésnek számított. Remek munkatársaim voltak, ma is az a véleményem, hogy egyedül nem sokra megy az ember, jó kollégákkal lehet csak jól dolgozni.

A jó képességű, fiatal szakmunkás 1971-től 75-ig az esztergályosok csoportvezetője, egyúttal a műhelybizottság titkára. 1977-ben időközi választáson a Jósika úti és a Csanádi körúti íves házak körzetének tanácstagja lett. 1980-ban megválasztották a Szolnok városi Tanács végrehajtó bizottsága tagjának. A kétgyerekes családapa sok mindent vállal munkahelyi feladatain kívül is. Mindenben helytáll a vállalatánál is, így ott se feledkeznek meg róla: háromszoros kiváló dolgozó, a kohó- és gépipar kiváló dolgozója, kiváló újító, 1977-ben megkapta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, az idén januárban pedig átvehette a Kiváló Munkásőr jelvényt, s az általa vezetett raj is kiérdemelte a kiváló címet.

Felszabadulásunk 40. évfordulóján Csömör Jánost a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki.

B. J.

S. B.

Kitüntetettjeink

Aki új Tiszazugot akar

II traktoros, aki szereti gépét

ősz haj, kamasz tüzű szemek. „Hányas?” „Huszonnyol- cas. De megértem egyet- mást”. Meg bizony. Gyerek korában 42 kilométert biciklizett az iskolába, oda- vissza, hogy tanulhasson. Győrffy-kollégista volt, majd tanult paraszt. Gazdálkodó.

— Nem csinálhattam rosszul, emlékeztek rám, mert a Tisza túlsó oldaláról — akkor már ott voltam főkönyvelő egy téeszben, — haza hívtak elnöknek, idézgeti emlékeit. Éppen húsz éve.

Mondják a munkatársai, hogy kemény ember, ha kell, de nagyon megértő és igazságos. Azt hiszem, a tarlón — gyerekként marokszedő volt

— töltött nyarak, az esőben, hóban iskolába rótt negyven - két kilométerek, a vékonyan vágott szalonnaszeletek eleve meghatározóak voltak. Nem mindegy, hogyan, milyen körülmények között érik valaki vezetővé! Barta Mihály, az a fajta ember, akit vakon lehet követni, baj nem lehet. De ő éppen azt szereti, ha gondolkodó, képzett emberek veszik körül. Fiatal szakembereiről — a „gárda”’ mondja — szeretettel és tisztelettel beszél. Pedig nem „szép- lélek”, higgadtan, tiszta okfejA megyei kórház szülészeti-nőgyógyászati osztályának vezetőjeként szigorú főnöknek ismerték dr. Bene Zoltán főorvost.

Rend és fegyelem volt az osztályon. Nemcsak a betegek ismerték el az ott dolgozók munkáját, hanem a „szakma” is. A szülészet-nőgyógyászat a legjobb eredményt érte el az országban a csecsemőhalálozás ellen folytatott küzdelemben.

— Az eredmény nemcsak a mi osztályunk érdeme volt emlékszik vissza a főorvos. — Sok munkája volt benne dr. Katona János gyermek- gyógyásznak, aki sajnos nem él már. Lelkiismeretes, jó orvos volt.

téssel „mondja iá magáét”, illetve dehogyis a „magáét”, hanem a közösség igazát. Ezt sem panaszképpen teszi, — hiszen szükséghelyzetekről is „hallhatott” már egyet s mást — hanem a gondokat is vállaló ember igazával. „A fóliások fele annyiért kapják a tüzelőolajat, mint mi, de amikor a konzervgyárnak nagy tételben, olcsón kell tezmelni, akkor nekünk kell helytállnunk, a téesznek, az állami gazdaságnak”. Eél szavakból is érteni: 600 hektárnyi új telepítésű, korszerű művelésű, jó fajtájú szőlészetük van, mennyi pénz, mi munka, tehervállalás, amíg termőre fordult és fordul a Tiszazug új kincse! De a boron mindenki többet keres, mint aki szőlővel dolgozott — ez a krónikás megállapítása a rögtönzött kis számvetés után. Barta Mihály ezen sem kesereg, hanem dédelgetett álmáról beszél, amely már több mint ábránd: szőlészeti-borászati vertikumot akar létrehozni. A tőkétől a fogyasztóig akarják juttatni természetes, tisztességes haszonnal feldolgozott borukat. „Lát valami lehetőséget arra, hogy a szőlő, a bor, a gyümölcs, a zöldség

Egy kórházi osz'tály munkájáért mindig a vezető a felelős — vallja. — Hiszen akarva-akaratlanul is példát mutat munkájával, magatartásával.

Bene főorvos mindennap korán reggel ment be a kórházba. és sokszor csak az este hozta haza.

— Volt úgy — mondja — hogy a cipőm csaik addig vettem le, míg zuhanyoztam, aztán újra menni kellett. Az éjszakai telefonok szinte hozzátartoztak az életemhez.

A vezetői munka mellett a szakmaira is sok gondot fordított. Nem maradhatott el, ismernie kellett a legújabb eredményeket, kutatásokat, tanulmányozni a szakmai lapokat. így van ez most is, a pihenés éveiben. De nem

lenne teljes a munkában töltött évek mérlege, ha a társadalmi megbízatásokat — 22 évig volt országgyűlési képviselő, 16 évig tanácstag — nem említenénk, Ügyelt persze, hogy a társadalmi munka ne menjen a szakma rovására.

— Ezért kellett lemondanom a városi tanács végrehajtó bizottságának tagságáról — meséli. — Ráj ötrévén feléledjen, megújuljon a Tiszazug?” Kész a válasz- szal, érződik, nem érte váratlanul a kérdés, ezerszer végiggondolta. „Félholdnyi házhelyet, kertet adunk a fiataloknak, építsenek, gyarapodjanak. Ingyen kapják, csak alkotó éveik legjavát, tudásukat, a téesz, a közösség számára kamatoztassák. Nagyon bízom benne, hogy célszerűen és korszerűen újul meg a Tiszazug, mint nagynevű tájegység”.

Barta Mihályt az Április Negyediké Renddel tüntették ki.

— ti —

tem, hogy a sok tanácskozást nem tudom vállalni.

A mérleg még így is súlyos, a végzett munka soknak tűnik. Hogy lehetett mindezt energiával bírni? A választ a feleség, Eta asz- szony tudja.

— Az volt a véleményünk, hogy mindkét házasfél nem tud kiemelkedő munkát végezni. Ezért az én dolgom a nyugodt, kényelmes otthon megteremtése volt.

Eta asszony adta a biztonságos hátteret. Volt úgy, emlékeznek nevetve, hogy a feleség lakást cserélt, költözködött, és amikor minden rendben volt, telefonált a férjéért, hogy most már hazajöhet.

Bene főorvos néhány éve nyugdíjas. Készült ezekre az évekre. Bár még most is sok társadalmi megbízatása van — a HNF megyei bizottságának örökös tiszteletbeli elnöke, az Egészségügyi Dolgozók szakszervezete megyei bizottságának elnöke — szabadidejében sokat olvas, sétál, hangversenyre, színházba járnak.

Dr. Bene Zoltánt Április Negyediké Érdemrenddel tüntették ki.

— pé —

A porhanyósra simított föld úgy porzik a vetőgép után, mintha lovas szabadcsapat nyargalna a kenderesi határban, mindjárt balra, a 4-es út mellett. Földes Albert, a fegyverneki Vörös Csillag Tsz traktorosa vajon hányadszor vet?

— Az ötvenes évek közepén ültem gépre először, még a gépállomások időszakában, a kormos Hoffer volt a divat. Hogy mennyit fejlődött azóta a technika? Ezt csak azok tudják, akik végigpróbálták azokat a traktorokat, valamennyit. Ez az MTZ úgyszólván univerzális gép; majd minden mezőgazdasági munkára alkalmas. Szeretem-e? Nézze, ha az ember nem szereti azt, amivel dolgozik, akkor otthagyja. Ugye szerette a szántó-vető a lovát is, amivel együtt dolgozott, én meg a gépemet szeretem.

Ilyenfajta érzelmi í)tükrö- ződések után vessünk pillantást a kézzelfogható viszonyokra !

— Befolyásolja-e a traktoros munkája a vetés minőségét?

— Bizonyosan. Mindjárt meglátszik, ha kikel, — ez,

— Mit akartam, mit akarok? Most 31 évesen azt mondom: dolgozni úgy, hogy élvezzem a munkát. De jól emlékszem, mit akartam. 14 évesen. Kereskedő lenni. Nem vettek fel. Gondoltam egyet és elmentem Jászberénybe gyümölcskertészetei tanulni. Hogy miért pont oda azt már meg nem mondom. De nem is töprengtem sokat rajta, mert elkezdett érdékelni. Nemcsak a kertészet, hanem szőröst ől-bőröstől az egész szakközépiskola. Nyakig belemerültem a munkába. A KISZ-es dolgokba is. KISZ-titkár lettem. Elmondom- mert még most is büszamit most vetünkpéldául takarmányborsó — hogy odafigyeltem-e, nem ma- radt-e ki véletlenül bevetetlen sáv, mennyire merészen, vagy éppen komótosan vettem a fordulókat. Mi a módszere? Nincsen különösebb. Oda kell figyelni De már úgy osztja el reggel a munkát a főnök, hogy tudja rólunk, melyikünk hogy szokott vetni.

— Eddig tiszta sor. De elkerülhetetlen, hogy ne beszéljünk a téesz gazdálkodásáról is.

— A tavalyelőtti év nagyon gyengécske volt, a tavalyi már jobb, az ideiben meg bízunk. — összegezhető sommásan a traktoros véleménye. Csakhogy ebben már benne foglaltatik a tények, az ösz- szefüggések lenyűgözően alapos ismerete. Miért mondom, hogy lenyűgöző? Mert bizony, ha engem kérdeznének, mondjuk saját vállalatom gazdálkodásáról, hát csak a főkönyvelőhöz küldeném az illetőt. És az mégiscsak megnyugtató, hogy lám, másutt, teszem azt a mezőgazdaságban éppenséggel a fegyverneki téeszben a traktoros állást tud foglalni a gazdasági

ke vagyok arra, hogy előbb kaptam meg a szakmunkás - bizonyítványt, mint a többiek. Annak az országos versenynek köszönhetem, ahol negyedik lettem.

Azután mit akartam 18 évesen? Először csak kertészkedni, itthon Törökszemt- miklóson, az Aranykalász Tsz- ben (ez még az egyesülés előtt volt.) Nagyjából ezt is csináltam. A körte-, az alma-, a cseresznye-, a meggyfák, ribizli- és a szamócabokrok között éltem. Persze nemcsak gyönyörűségesen szép tud lenni ez a munka. Télen csípős hideg szélben, elgémberedett kézzel metszeni... Hát mit mondjak?! Nem csupán rügyfakadásból, virágzásból, szüretelésekből áll a gyümölcskertészét.

Mit akartam még? Tanulni. Leérettségiztem és egyben két újabb szakmát, á növény termesztést és az állattenyésztést tanultam. Beosztott agronómus lettem. Gondoltam úgy illik, ha legalább technikusi minősítő vizsgát teszek.

A filigrán, fiús alkatú, pergő beszédű — ő azt tanév mérlegéről. De nézzük a közös gazdaság után'a kiegészítőt, a háztájit:

— Hízókat tartok, de egyre kevésbé éri meg. A munka sok, a haszon kicsi.

— Akad-e segítség?

— A feleségem meghalt, a fiam katona. A lányom a portán épített, most vele tartunk össze, legjobban. Igaz, gyakran jön haza a fiam is, két-három hetente, Itthogy engedik.

Földes Albert beigazítja őszülő haját a sapka alá és visszaül a traktorra. A vetőgépből potyognak a földbe a szemek. Április 4-e alkalmából a Munka Érdemrend Ezüst fokozatát kapta.

E. S.

a csitri?”

ja magáról, hogy nagyszájú — agronómusnő Matusekné Rab Éva. ekkor 25 éves volt. „Mit akar ez a csitri ?” — fakadt ki ez idő tájt egy idős párttag, amikor megtudta- hogy Évát javasolják a termelőszövetkezet (akkor már Tiszatáj) egyik pártallapszer- vezetéban titkárnak.

— Nem volt egyedül a kétkedésével. Voltak ellen- szavazatok. Rosszul esett? Nem is tudom. Azt hiszem, nem nekem, inkább a koromnak szólt. Pedig a hovatartozásomat és már akkor régen eldöntöttem: tizennyolc évesen a szövetkezet kollektívájában. lettem párttag. Mindenesetre 5 évvel ezelőtt kevesebben hittek bennem, mint a mostani választásom, ahol egyöntetűen rám szavaztak. Azontúl, hogy jól esett, azt is jelentette, elhiszik, hogy az energiámból, a lendületemből nemcsak a munkámra futja, hanem a közösség dolgaira és a munkatársaimra is.

Munkaérdemrend bronz fokozata, ezt kapta. Amikor átvettem — mondja.

K. K.

A háttér is fontos

„Mit akar ez