Szolnok Megyei Néplap, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-30 / 100. szám
1985. ÁPRILIS 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Fesztiválra készül a Tisza A Tisza táncegyüttes, a május 17—19. között rendezendő országos nép- táncíesztivál házigazdája. két táncszámmal készül a rangos bemutatóra. Műsorukból holnap délután a tiszaligeti szabadtéri színpadon is láthatnak ízelítőt az érdeklődők, délután 3 órától^ Felvételünk a fesztiválra készülő együttes egyik próbájának mozgalmas pillanatát rögzítette. Kisújszállásról Történeti monográfia 1945 május elsejéről Mit írtak a Szolnok megyei lapok ? Alkotó munkaközösség, középiskolai tanárok, muzeológusok elkészítették a patinás nagykun város, Kisújszállás történeti monográfiáját. A hatvan szerzői ív terjedelmű mű húszéves kutatómunka eredménye, a történetileg az őskorba visszanyúló település 1817-ben történt újjátelepítése óta teljességre törekvőén foglalja öasze a mezőváros múltját, fejlődését, változásait. Az olvasó,' aki Szabó László, a szolnoki Damjanich János Múzeum tudományos osztályvezetőjének a szerkesztésében kezébe veszi majd az immáron nyomdakész anyagot, megismerkedhet a település táj- és természeti környezetével, földrajzával, a feltérképezett száz régészeti lelőhelyi kutatás történeti anyagával. Külön fejezetek taglalják kultúráját. Mint köztudott Kisújszálláson a magyar szellemi élet olyan nagyságai jártak,, diákoskodtak, mint Arany János, Móricz Zsigrhond. A helyi gimnáziumban neves, tudósok, kutatók, közéleti emberek szereztek értékes alapismereteket. A munka összefoglalja, feldolgozza a város társadalmi és politikai történetét, szocialista építőmunkájának, fejlődésének eredményeit. A nagykun város első teljességre törekvő történelmi könyvének megszületését a , szocialista brigádok kezdeményezték, s anyagi hozzájárulást a városi tanács, az ipari és mezőgazdasági üzemek, szövetkezetek adtak. A két kötetet négyezer példányban a karcagi nyomda állítja elő. Az első kötet az ősszel, a második pedig a jövő év első felében készül el archív fotókkal, térképekkel illusztrálva. Felújítják a Dömötör tornyot Megkezdték az Alföld egyik legrégibb műemléke, a szegedi Dömötör torony felújítását. A fogadalmi templom előtt álló régi építészeti emléket az utóbbi években főként a nedvesség károsította, veszélyeztetve az épület belsejét díszítő Aba Nöyák- freskót is. A szegedi műemlékek gyöngyszemének nevezett Dömötör torony tetőzetét most megújítják. Csúcsára elhelyezik annak a keresztnek a mását, amely régi dokumentumok rajzáról ismert. A 100—140 centiméteres alapfalakat vegyszerrel szigetelik, az ablaknyílásokra új zsalukat tesznek. A torony külső homlokzatán kicserélik a porladó téglákat. Negyven évvel ezelőtt — XX. századi történelmünk során — második alkalommal ünnepelhették szabadon május elsejét a magyar dolgozók Az első szabad május az 1919-es Tanácsköztársaság ideje alatt adatott meg a munkásóknak, de az 1945- ös, a második szabad május elseje a történelem újrakezdésének lehetőségével megajándékozott dolgozó nép első igazi nagy seregszemléje .is volt egyiben. Ma már szinte el sem tudjuk képzelni az örömök és a felszabadultságnak azt a mámorát, amit akikor, a hazánk földjén dúló harcok befejeződése után alig egy hónappal érezhették az emberek, — akkor, amikor Európában még tartották magúikat a fasizmus utolsó bástyái, de a teljes béke már nem váratott magára sokáig. Az ünnep > nagyságára és a béke melletti demonstráció erejére — úgy hisszük — elegendő bizonyíték az az egyetlen adat is, hogy az 1944-es bombázások alatt 4—5 ezer lakosúra fogyott Szolnokon 1945 május elsején húszezres tömeg vett részt a felvonuláson, melynek során felavatták a szovjet hősök frissen elkészült emlékműveit is. A TISZAVIDÉK, a hetente egyszer, kedden Szolnokon megjelenő demokratikus néplap részletesen beszámolt a szolnoki eseményekről. A .tudósítóknak nem volt nehéz dolguk, mert őket is magukkal ragadta a felszabadultan ünneplők színes forgataga. „A tömegek lelkében fic- kándozott a tavaszi jókedv azon a icsodálatosan szép, napsütéses májusi napon. Még [néha gondok felhoznék a homlokokon, sok. még a megoldásra .váró feladat, az elvégzendő miinka, lesz ez a májusi ünnepség még derűsebb és vidámabb is, de már most is ragyogtak az arcok. Már érzik és megértik az emberek: Nem szólal meg többé ö sziréna üvöltő hangja, nem zúgnak többé városunk fölé a bombavetők, ítéletidőkig nem jár már ezen a földön fegyveres ■ német katona, az öntudatra ébredt magyarság halálos szorítással fogja a háborús uszítok, a nyilasok, s egy korhadt feudális hatalmi rendszer hyakát. Itt egy szebb és jobb emberi élet alapját rakják most. Az emberek' tudják és érzik ezt, ezért ünnepelték május elsejét!" — írta erről a napról egyikük. A Hősök terén a szovjet hőseik emlékműve előtt felállított vörös emelvényről először Jusziiov alezredes, a szolnokiak megértő jó barátja beszélt. „Beszéde végén lehullott a lepel a márvány emlékműről, amely a Szolnokon elesett orosz hősök dicsőségét hirdeti.” A Kossuth téren is megtartották a népgyűlést. „Hajnalban ledöntötték Horthy István fel sem avatott szobrát, de az öreg koszorút elhelyező paraszt. alakját meghagyták, cédulát akasztottak a fcoszorú fölé, ráírták: Ezt a koszorút meg a földosztó bizottságnak szánta az öreg Mihály bácsi.” A JÁSZSÁGI SZABADNÉP is nagy cikkben számolt be a május elsejei színpompás ünnepségről, melyen tizenkétezren vettek részt Jászberényben. Szolnokon e -napon jelent meg a TISZAVIDÉK című de' mokratiilkus néplap, melynek második számából idéztünk az előbb a szolnoki május elsejei eseményekről szóló tudósításból. A felelős szerkesztő, Vidor Győző maga is a kommunista párt tagja vájt. A lap kezdetben főként a város problémáival foglalkozott, az egész megyét érintő cikkek csak a nyári hónapok után sokasodtak. Május elsejei számában hírül adta a Demokratikus Ifjúsági. Szövetség szolnoki szervezetének megalakulását. „Mint az ország minden részében, ;a kezdeti nehézségeket leküzdve, Szolnokon is összeforrott a munkás-pa raszt és a diákifjúság, hogy egységes erővel, felébredt öntudattal kivegyék részüket az újjáépítés munkájából, az igazi demokráciából. A DÍVSZ helyi szervezete minden szombat délután tagértekezletet tart, ahol az ifjúság kérdései mellett, tudományos, irodalmi és művészeti problémákat tisztáznak, legtöbbször vita keretében.” A NÉPLAP, a Magyar Hiiaezer főnyi tömeg vett részt . a május elsejei felvomiiáson. ; Uleztetiit az bánéi t.elikmieil ‘ Letess tesgaíatess Sssejeiit «siwt slssjsl a rsm 1U— Kommunista Párt kelet- magyarországi kerületének Debreceniben megjelenő napilapja május elsejei számában Májusi kiáltványt közöl: „A munkás egységfront szikláján épül a. nemzet jövőjeJ A f:árt sorokban menetelő munkásságot követni fogja az egész dolgozó nép. Kovácsoljátok szilárddá a munkásság egységfrontját! Az első oldalon Rudas László Seregszemle című írását olvashatták. „Seregszemlét tart ma Magyarország munkás népe. Huszonhat esztendő némasága után szabad hazájában, szabadon üli meg újra a magyar dolgozók élcsapata, a magyar munkásosztály a maga harcos ünnepét... Eldőlt az évezredes harc, évezredes igazságtalanságot tettünk jóvá... Száz- és százezer magyar paraszt nem feledi, hogy a magyar munkás juttatta földhöz... Legyen ez a május elseje a magyar munkás és a magyar dolgozó paraszt örök szövetségének ünnepe”. A TISZAVIDÉK arról is beszámolt, hogy megalakult az új demokratikus rendőrség. „Az átkos emlékű csendőrség helyét egyszerű, j-osz- szul öltözött munkásemberek foglalták el, azok, akik ellen az elmúlt rend annyit vétett, akiktől éppen ezért annyira félt. Ezek az egyszerű sokat rugdosott, éhezett és szenvedett munkásemberek vállalták a rend és a biztonság helyreállítását s azok vagyonának, életének védelmét, akik az új hazában élnek.” Az idézett három újságban — a május elsejei tudósítások mellett — az akikori olvasók tájékozódhattak az ellátás megszervezésére tett intézkedés ékről, az álgazati szabta'd sfeialkszerlve- zetek helyi csoportjainak, bizottságainak meg ialalkuláSiáról, hirdetményt olvashattak " a Vörös Hadsereg által kibocsátott pénz elfogadásáról, s egy tájékoztató írást arról, hogy „Jász- Éagykun-Szol- nok vármegyében 1945 május 1-re befejeződött a földosztás”! A cikkek azt tükrözik, hogy az ország felszabadulása után alig négy héttel már javában folyt az újjáépítés és kibontakozóban volt az új, demokratikus, békés élet. L.Gy. újabb Szabadidőben A panelházak között, a be- tonpályán gyerekek rúgják a labdát. Délután van, jó idő, végre tavasz. A lakótelep „éli’’ az életét. Egy srác íel- kiabál az emeletre: „Anya, dobj le pénzt fagyira!” A íémtízes csörög, pörög a járdán. Az ablakok kitárva, legalább öt discóra való zene árad ki a „másfél szobákból”. Egy idős hölgy a „kutyással” bíbelődik: „No, gyere ide ‘szépen a gazdihoz.” A kutyus engedetlen, vakkant néhányat, aztán fut tovább. „Öcsi” is engedetlen. „Hát én nem könyörögök neked, ha ilyen lüké vagy” — hangzik valahonnan a lesújtó anyai „vélemény”. Süt a nap, délután 3 lehet. Telik az idő, a szabad idő. Ma nincs munkanap. Azaz ezt csak én hiszem. Nagyon is. munkanap ez a mai. Délelőtt bevásárlás közben ismerős fiatalasszonnyal beszélgettem. Nem sokat kellett várnom az utolsó mondatára: „Jaj, de rohanok is már, mert annyi a dolg’om, hogy ki sem látszom belőle!” Faggatnom sem kellett ahhoz, hogy tudjam; főzés, nagy mosás, takarítás és „Este úgy huppanok a tévé elé, hogy alig látok a fáradtságtól”. A hétköznapok pedig? Munka, rohanás a gyerekért, vacsora, fürdetés, esetleg televízió, rövid álom. „Csak egyszer lenne annyi időm, hogy úgy istenigazából. kialudjam magamat.” Jól nézünk ki, ha már pihenésre sincs elég időnk — hümmögök magamban. S hol vannak ilyenkor a- férfiak? Buta kérdés — hallom a választ. „Mit gondolsz, miből élünk viszonylag elfogadhatóan? A fizetésből?” A férjek tehát géem- káznak, túlóráznak, ott fogják meg a pénzt, ahol tudják. Mert szükség van rá, mert ha van is már lakás, sok az adósság, mert ha már nem is olyan sok az adósság- akkor is egyre drágább az élet. „Csak kajára elmegy •kétezer. Soroljam?” Isten őrizz! — vágom rá hamarjában és eszembe jut, hogy délután tulajdonképpen én is munkába indulok .. . Manapság ez cseppet sem feltűnő dolog. A szabad idő — amelyről' valaha még azt „tanultam", hogy tartalmasán eltöltött, művelődésre, szórakozásra, sportolásra, kirándulásra stb. fordított idő — már rég nem egyenlő önmagával. Egyre „kötöttebbé” válik. Az emberek a szorosan vett munkaidőn túl is egyre többet dolgoznak. Előző beszélgetőtársam . családjának élete akár minta is lehetne. Akárkit kérdeztem meg ugyanis, többnyire az derült ki, hogy nincs, vagy nem elég a szabad ideje. Közismerten könyvbúvár ismerősöm pedig azért háborgott a múltkorában, mert ő ugyan szívesen áldoz péozt kedvelt időtöltésére, „no, de ennyit?” És igaza van. Ma már be kell látnunk, hogy a kultúra is pénzbe kerül. „Valaha négyen ül- lünk egy húszasért a moziban, ma négyszer ennyiért sem kapnánk jegyet!” — folytattuk a háborgást közösen. Persze, aki „igényes” és kíváncsi még azt is megteszi, hogy időnként „kirúg a hámból.” Fővárosi színházunk két éve „futó” sikerdarabjára majd kétszáz forintért szoronghat a nagyérdemű a „kakasülőn”. Szorong és egy szót se szólhat, mert ő legalább kapott jegyet. A színháznak is meg kell „élnie” valamiből, mint ahogy valamennyi művészeti, közművelődési intézményünknek. A jegy azért drága, mert drága a műsor is, ami minket szórakoztat, kikapcsol, művel (vagy nem, de ez már más „lapra” tartozik) ... Mindenesetre a szabad idővel rendelkező ember elkezd gondolkodni azon, hogy „mennyibe is kerül” a szabad idő? S akármilyen „bóvlival” már nem hagyja becsapni magát... „A Tisza- part nem kerül semmibe és nagyon jól érezzük kint magunkat — mondja a gyesen lévő anyuka. A férjem pecá- zik„ a fiam örül fűnek, fának, virágnak, ismerkedik azzal a világgal, ami egyébként elérhetetlen volna számára a városi lakásból. Én napozok, olvasok ... Kedvünk szerint, kellemesen töltjük a szabad időnket.” Való igaz, a szabad idejével mindenki kedve szerint „szabadon” rendelkezhet. Ha körülményei úgy diktálják munkával tölti, vagy olvas, túrázik, könyvtárba, moziba, színházba, múzeumba is jár. Örvendetes, hogy az utóbbi időtöltéseket is sokan választják., A múzeumok iránt kifejezetten megnőtt az érdeklődés, 1980-hoz képest csaknem 3 millióval nőtt a látogatók száma. Lényegesen nem csökkent a könyvtárak, a művelődési házak látogatottsága sem. A műkedvelő művészeti csoportokban például, több, mint kétszázezren tevékenykednek. Mindez biztató, de az is kétségtelen, hogy napjaink nehéz gazdasági körülményei mellett jó- néhány nemkívánatos jelenség, nevelési hiányosság is gátolja a szabadidő-szokások kívánatos alakulását. Sok például a csellengő, önmagával, idejével kezdeni mit sem tudó fiatal. A velük való törődés fokozottabb társadalmi figyelmet igényelne — akár szabad időnk „rovására” is. Mert való igaz, fegyorsult az élettempónk, több időt kíván a mupka, de a szabadidő és a művelődési, szórakozási lehetőségek adottak. Rajtunk, igényeinken is múlik hogyan, mennyire hasznosan és értelmesen élünk velük. — te — Az utolsó Petuhov Fél évvel ézelőtt mutatkozott be először és szombaton már búcsút is vett kisszámú közönségétől a szolnoki Madame Petuhova együttes. A jórészt végzős gimnazistákból álló csoport olyan zenei irányzatot képviselt, amelyet jobb híján art-púnknak szokás nevezni. Lefordítva ez annyit jelent: zenei különállás, útkeresés a nyolcvanas évek közepén. Erre vállalkoztak a 18 éves zenészek, amikor megalakították a már nevében is különleges, tiszavirágéletű Madame Petuhova együttest. Búcsúfellépésükön az elmúlt időszak saját szerzeményeit szólaltatták meg újra. Első rosszul sikerült — koncertjük óta sokat változott a zenei hangzás, • összességében érettebbek,. tisztábbak, kidolgozottabbak lettek számaik. A korábbi próbálkozások után ezen az estén jó volt hallgatni őket. Különösen énekesnőjük (a márciusi amatőr fesiztiválon a zsűritől előadói díjat kapott) és orgonistájuk nyújtott kiemelkedőt, bár úgy tűnt, az orgonán • nincs hangerőszabályozó. Érdekes színfoltja volt - a szolnoki könnyűzenei életnek a Madame Petuhova együttes. Akkor hagyták abba a játékot, amikor még nagyon az út elején jártak, csak kezdett kialakulni a stílusuk. A szétválásra kényszerűség vitte a zenekart: a tagok végzős diákok, két hét múlva ballagnak.
