Szolnok Megyei Néplap, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-30 / 100. szám
a. >*,rSZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! XXXVI. évi. 100. sz., 1985. április 30., kedd A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Éljen május elsejef a munkásosztály nemzetközi ünnepe! Minden érték forrása mikor néhány híján száz esztendeje a második inter- nacionálé alapítói — korábbi hagyományokra támaszkodva — május elsejét a munka, a nemzetközi munkásosztály ünnepévé nyilvánították, ha a társadalom fejlődésének fő irányát, tendenciáját világosan látták is, előre aligha sejthették a jövő konkrét történéseit, viharos változásait, zegzugos menetét, átmeneti vereségekkel és végérvényes győzelmekkel teli küzdőiméit. Gyökeresen átalakult a világ e szűk évszázad alatt: két világháború, forradalmak és ellenforradalmak, fasizmus és demokrácia, tőkés válságok és szocialista fejlődés, a világ első munkásállamának, majd a szocialista- világrendszernek létrejötte, a gyarmati rendszer széthullása, termonukleáris fegyverkezési verseny és békés egymás mellett élés — ilyen s ha'sonló végletes erők alakították át, s ebben az erőtérben alakult át maga a munka is, minden érték forrása, szülőanyja. Nálunk a századforduló körüli évtizedek kezdeti munkásmájusai, a tizen- kilences első szabad május elseje, az ellenforradalmi korszak tiltott és osztályharcos demonstrációi után valójában és végérvényesen csak a legutóbbi negyven évben szabad a május, csak azóta valódi ünnep a munka ünnepe. Méltó rangja, becsülete csak ott lehet a munkának, ahol minden hatalom a dolgozó népé. A mi világunk ilyen világ; a mi társadalmunk azért emelte magas piedesztálra a munkát mert ez nemcsak az anyagi gyarapodás, nemcsak a közös és egyéni boldogulás forrása, hanem forrása minden jognak, szabadságnak, mércéje minden ember megítélésének; egyedüli forrása az emberi méltóságnak is. A tőkés világ — benne a fejlett tőkés országok munkanélküli tíz- és százmilliói tanúsíthatják, hogy még ha anyagi helyzetük romlása elviselhető is, számukra a munka hiánya az emberi méltóság hiányát, a legmélyebb megalázottságot jelenti. És a szocialista világ dolgozóinak százmilliói, köztük mi is ötmilliónyian tanúsíthatjuk: azért reagálunk élesen minden, nem munkából szármázd vagy nem annak értékével arányos jövedelemre, mert méltóságunkat, a munkához fűződő legszebb szocialista eszményünket sérti. Mert a mi társadalmunk — s ez nem holmi ünnepi alkalomra tartogatott szóvirág, hanem immár mélyen az idegrendszerünkbe ivódott, gondolkodásmódunkat meghatározó valóság — a munka társadalma. A sohasem sima és egyenesvonalú, magának mindig ellenmondáeok legyűrése árán utat törő fejlődés egyik para- doxona azonban, amit a május elsejét ünneppé nyilvánító elődeink végképp nem láthattak előre, hogy csaknem száz év múltán nekünk, a munka társadalma polgárainak, új és nem könnyű problémákkal kell szembenéznünk, épp a munkával, saját munkánkkal kapcsolatban. Hogy a munkáshatalom, a szocialista társadalmi viszonyok ugyan szilárd alapot, de csak alapot adnak fejlődésünkhöz, ám automatikussá nem teszik azt. Hogy a munka ünnepén is — ünneprontás nélkül, de önkritikusan — fel kell tennünk magunknak a kérdést: megfelelő-e a munkánk? Kielégítő-e a színvonala, minősége, szervezettsége, versenyképessége és jövedelemteremtő képessége; nem maradtunk-e el vele nemzetközi összehasonlításban? Miközben évente ünnepeljük a munkát, van-e méltó rangja s becsülete a hétköznapokon? Miközben életünk legma- gasztosabb alapelvének és mércéjének tekintjük, nem siklunk-e el a fölött a prózai de nélkülözhetetlen követelmény fölött, hogy a lehető legszorosabb érdekeltséget teremtsük meg a munkában, érdekeltté tegyük benne önmagun'- kat, a munka társadalmának minden emberét, kollektíváját? Önkritikus, szigorú, realista válaszokat követelnek ezek a gyakran bizony kínzó kérdések; nem egy tekintetben át kell értékelni fogalmainkat. De a munka társadalmának erejét, .életképességét épp az bizonyítja, hogy tud ilyen válaszokat adni. A szocialista világ izgalmas új törekvései — Moszkvában és Budapesten és sok más helyütt — épp abban állnak, hogy a munka hatékonyabbá, gyümölcsözőbbé tételének közös és sajátos útjait-módjait megtaláljuk. Nálunk, néhány héttel ezelőtt a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa ilyen — nem éppen ünnepi, de őszinte, kendőzetlen — szavakkal fogalmazott erről a többi között: „Saját munkánk gyengeségeit is tükrözi, hogy a termékszerkezet átalakulása vontatottan halad, késedelmesség tapasztalható a tudományos eredmények gyakorlati •alkalmazásában, népgazdaságunk jövedelemtermelő képessége á lehetségesnél és a szükségesnél is kisebb”. Igen, a lehetégesnél és szükségesnél; •van tehát lehetőségünk előbbrelépni, és nincs is más választásunk; ezért sugárzik mégis erő és bizakodás napjaink e legégetőbb kérdésére adott válaszunkból. ájus elseje internacionalista ünnep. Keleten és Nyugaton, szocialista és tőkés társadalomban, a fejlődő országokban, a világ különböző égboltjai alatt más-más külsőségek között, de egyazon gondolat és érzés jegyében ünnepük meg azok a milüár- dok, akiknek nincs más eszközük élni és boldogulni, csak a munka. Közös az érdekük, országuk politikai berendezkedésétől, világnézetüktől, bőrük színétől és nemüktől függetlenül. Közös mindenekelőtt abban, hogy kezük vagy agyuk értékteremtő munkája ne a pusztítás mind tökéletesebb és mind fenyegetőbb arzenálját gyarapítsa, hanem a béke, a kölcsönös biztonság, a fejlődés, az élet anyagi és szellemi feltételeit. Szabadon és békében ünnepelhetjük a munkát az idén is, mint négy évtized óta immár minden évben. S ahogy az nálunk szokás: színes, vidám, derűs légkörben. Ám egyúttal azzal az eltökéltséggel, hogy minden erőfeszítésünket, minden fizikai és szellemi képességünket latba kell vetnünk a következő években munkánk színvonalának emeléséért, eredményességének fokozásáért. A munka ünnepének ma ez a legidőszerűbb üzenete számunkra. Kiválóan dolgozó kollektívák kitüntetése Folytatódtak a kiváló vállalati ünnepségek a megyében. Tegnap délután Szolnokon, a Tisza Szállóban adták át a Vörös Csillag Ruházati Ipari Szövetkezet kollektívájának a múlt évi munkával kiérdemelt Kiváló Szövetkezet címet. Az ünnepségen, amelynek elnökségében ott volt Majoros Károly, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának első titkára — Lafferton Lászlóné, a szövetkezet elnöke értékelte a „Vörös Csillag” múlt évi gazdálkodását. Elmondta, hogy 1984- ben a konfekcióipar értékesítési lehetőségei javultak, a piac élénkülése azonban korántsem jelentette azt, hogy a korábbinál könnyebb Volt vevőt találni. A termelők versenye erősödött, és ezt a vásárolni szándékozók ki is használták: csak a minőségileg kifogástalan terméket szállítók maradhattak meg a tárgyalóasztalok mellett, ráadásul főként az igényes termékek iránti kereslet élénkült. A változásokra a szolnoki szövetkezet jól reagált, ennek jele például, hogy gyártmányainak választékát tavaly először bővítette igényes társasági öltönyökkel és szmokingokkal. Vásárlóihoz (Folytatás a 3. oldalon.) Holnap megyénk településein felvonulásokkal, ünnepségeken, majálissal köszöntik május elsejét, a munka ünnepét. Zenés ébresztő a megyeszékhelyen, színpompás felvonulás 9 órától a Kossuth téren; délután a Tiszaligetben majális gazdag programmal. Zenés ébresztő Jászberényben is, délelőtt ünnepség a Béke és Barátság ligetben; látványos felvonulás Mezőtúron, Török- szentmiklóson, Túrkevén, Kisújszálláson, Tiszafüreden; majális Karcagon, a Barátság parkban
