Szolnok Megyei Néplap, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-27 / 98. szám
JL Nemzetközi körkép 1985. ÁPRILIS 27. Szovjet kezdeményezések —amerikai A világ közvéleménye kedvezően fogadta azokat a szovjet kezdeményezéseket, amelyeket Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára ismertetett a Pravdának adott nyilatkozatában. Ezekből újólag kiderült, hogy a Szovjetunió a fegyverkezési verseny megakadályozására törekszik, és meg akarja akadályozni, hogy ez a verseny a világűrre is kiterjedjen. Az amerikai kormány részletes tanulmányozás nélkül sietve elutasította a szovjet kezdeményezéseket. A Fehér Ház „semmi újat” nem talált a javaslatokban és kinyilvánította azon szándékát, hogy a korábbi terveknek megfelelően folytatja a rakétatelepítést. Az űrfegyverkezést és a hadászati támadó fegyverek befagyasztását illetően nem történt hivatalos reagálás, csupán ködös utalások hangzottak el amerikai részről a jelenleg folyó genfi tárgyalásokkal kapcsolatban. Ha megvizsgáljuk Washington érveit, például a „semmi új’ kifejezést, akkor emlékeztetnünk kell arra: a szovjet— amerikai tárgyalásokat megelőzte egy olyan közös nyilatkozat, melyben meghatározták a tárgyalások tárgyát és Célját. Ebben az Egyesült Államok kötelezte magát, hogy hatékony megállapodásokat ér el a fegyverkezési verseny meg- szünetése, a világűrre való kiterjesztésének „ellenérvek” megakadályozása, az atomfegyverek: korlátozása és csökkentése érdekében. A közös nyilatkozat szellemében most a Szovjetunió rámutatott arra, hogy véleménye szerint mivel kell kezdeni a probléma megoldását. Nem felel meg a valóságnak az az amerikai állítás sem, hogy a nyugat-európai rakétatelepítést azért nem hagyja abba, mert akkor a Szovjetunió megbontja a jelenlegi erő- egyensúlyt. Az erőegyensúly mérlegelésénél nem szabad csupán egyetlen fegyverfajtát — a földi telepítésű középhatótávolságú rakétákat — figyelembe venni. Teljesen világos, hogy számításba kell venni minden előretolt állomásoztatású földi, légi és vízalatti eszközt, továbbá A_nglia és Franciaország ebbe az osztályba tartozó nijkleá- ris fegyvereit is. Semmi sem igazolja annak jogosságát, hogy a Fehér Ház elutasítja a hadászati támadó eszközök befagyasztására vonatkozó javaslatot. Felmerül a kérdés, hogyan egyeztethetők ösz- sze a gyakorlatilag korlátlan amerikai fegyverkezéssel a washingtoni kormányzatnak a leszerelés ügyét elvben támogató kijelentései? A legelemibb logika is azt kívánná, hogy legalább a fegyvercsökkentési tárgyalások idején ne növekedjék a fegyverek száma. Szvjatoszlav Kozlov 0 sosemvolt elnök halála Huszonegy évi katonai uralom után gyásznapokkal köszöntött a polgári demokrácia Brazíliára. A majd emberöltőnyi szünet után megválasztott első polgári államfő Tancredo Neves nem léphetett hivatalba: súlyos betegség és hét műtét után elhunyt egy Sao Paulo-i kórházban. Neves, aki 75 éves volt, közvetlenül a beiktatási ünnepség előtt megbetegedett, már az esküt is helyettese, Jósé Samey tette le a parlament előtt. Sarney március 15-e óta ügyvezető elnökként szolgált. Most az új polgári alkotmány értelmében jogilag is átvette az elnöki posztot és Neves politikájának, terveinek megvalósítását ígérte. Vajon sikerül-e? Sarney — még a megválasztott elnök betegsége idején — kényszerű-kelletlen támogatást kapott Neves pártjától, a többségi Brazíliai Demokratikus Mozgalom Pártjától. Ez tulajdonképpen széles választási koalíció: a •liberális centristáktól — Neves híveitől — a kommunistákon át egészen a szélsőbaloldalig * terjed. Ügyhogy a támogatás csak azzal magyarázható, hogy minden alkotmányellenes lépés újabb katonai hatalomátvétel rémét idézi fel. Csakhogy Sarney nem Neves. A> elnökhelyettes — immár elnök — nem is olyan régen ,,dezertált” a katonai elnökök idején kormányzó Szociáldemokrata Párt éléről, amely élvezte a hadsneg támogatását Bravúros politikai manőverek segítségével ..szállt fel” Neves vonatára, átutazni a brazíliai jövőbe. Sarney tavaly még fennen támogatta a katonai hatalmat, országában ma is a liberális jobboldal és a hadsereg emberének tekintik. K ormányzása szétbomlaszthat- ja a kényes politikai művészettel — Neves művészetével — ösz- szeállított kormánykoalíciót, amelyen a demokráciához való visszatérés nyugszik. És még azv sem kérdezte meg senki, mint vélekedik maga a lakosság, amely szemmel láthatóan Neves kormányzásába vetette reményét. Sarney hétfőn ígéretet tett: 1983-ban megrendezik az alkotmányban előírt közvetlen elnök- választást. Nevest — és helyettesét — .ugyanis most még elektort testület választolta meg. A kérdés: valyon elviseli-e addig az új brazil félig-meddig demokrácia a tehertételt, hogy Nevest várták és — Sarney jött? Argentína Kilenc tábornok — harmincezer áldozat? A per megkezdődött. Az argentin főváros, Boenos Aires ostromlott erődhöz hasonlít: a rendőrség és a biztonsági szolgálat hadseregnyi embere próbálja távol tartani a tömeget az igazság- ügyminiisztérium épületétől, amelynek egyik kis földszinti termében kilenc nyugalmazott tábornok — köztük három volt államfő — jelent meg a bíróság előtt. Államcsíny felkérésre A vádlottak 1976 márciusa és 1983 decembere között három egymást követő katona; junta tagjai voltak a hadsereg három haderőnemének főparancsnokaiként, s a katonai kormányzatok íratlan szabályai szerint a szárazföldi erők vezetője beköltözött a Casa Roáada-ba. a Rózsaszín palotának nevezett elnöki rezidenciába is. A két dátum között eltelt több mint hét esztendő az argentin történelem talán legsötétebb korszaka. 1976- ban a gazdasági és politikai káosz miatt széthulló ország láttán az akkori államfő, Maria Martinez de Perón asszony a hadsereg segítségét kérte az erőszak megfékezésére. A tábornokok hallgattak a hívó szóra, a polgári kormányzatot azonban feleslegesnek ítélték és hogy teljes legyen mozgásszabadságuk, vérteien államcsínynyel magukhoz ragadták a hatalmat. (Perón asszonyt évekig házi őrizetben tartották, a mostani tárgyaláson a tábornokok mégis arra építik védekezésüket, hogy az ő felszólítására tették, amit tettek.) A vérteien hatalomátvétel után a „szennyes háború” évei következtek: a rezsim leszámolt ellenfeleivel. Tatán soha nem derül ki pontosan, hány áldozata is volt a „rendcsinálásnak”: a hivatalos források szerint tíz ezer, a különböző humanitárius szervezetek által összeállított listákon viszont harminc ezer ember meghalt, illetve nyomtalanul eltűnt személy neve szerepel. A vád alapját 711 bizonyított eset jelenti: Videla, Viola, Galtieri, Massera, Lamib- ruschini. Agcsti, Anaya, La- mi Dozo és Graffigna tábor* nokokat ennyi ember törvénytelen letartóztatásáért, megkínzásáért, meggyilkolásáért vagy eltüntetéséért vonják felelősségre. A várhatóan több hónapiig tartó tárgyalás során ez a lista minden bizonnyal bővülni fog, de az eredeti vádpontok alapján is az Argentínáiban legsúlyosabb büntetéssel — életfogytiglani szabadság- vesztéssel — sújtható mind a kilenc vádlott. A mundér becsülete A per történelmi precedenst teremt Latin-Ameri- kában: a katonai államcsínyek földjén először fordul elő, hogy leszerelt tábornokoknak a törvény előtt, kell felelniük a kormányzásuk alatt elkövetett bűnökért. Az ingatag argentin belpolitikai helyzet nem teszi lehetővé, hogy a vádat képviselő főügyész valóban következetes legyen: a vádpontok között nem szerepei a legsúlyosabb — a demokrácia elleni összeesküvés, az, hogy Argentína népét a legalapvetőbb szabadságjogaitól fosztották meg hosszú éveken át. Raul Alíonsín, Argentína törvényesen megválasztott elnöke nehéz helyzetben van. Bármi is legyen az ítélet, keveseket fog megnyugtatni: a katonai terror áldozatainak életben maradt hozzátartozói nemcsak a főbűnösek, hanem a gyilkosságokban, kínzásokban résztvevő minden katona megbüntetését követelik. A hadsereg viszont a „mundér becsületét” védi, abba még. beleegyezett, hogy kilenc tábornok polgári bíróság előtt feleljen tetteiért, de a további tisztogatást a fegyveres erők elleni támadásnak minősítené. Fenyegető példa Dél-Aimerikában több katonai rendszer is kénytelen volt az elmúlt években, hónapokban visszaadni a hatalmat a civileknek. Argentína előtt Bolíviáiban, majd Brasíiiában és Uruguayban távoztak a katonák, a kaszárnyák ajtajai azonban nyitva állnak: az argentin kormánynak azt is figyelembe kell vennie, hogy a tábornokok elítélését a szomszédos országok nemrégiben még hatalmon lévő főtisztjei fenyegető példának fogják tekinteni. A térség hadseregei pedig, bár vívtak egymással néhány háborút, az első számú ellenségnek a kiváltságaikat és büntetlenségüket veszélyeztető civileket tartják, s ellenük bármikor készek összefogni. A per mégis megkezdődött. A tábornokok ismét vereséget szenvedtek: a demokráciához való visszatérés Argentínában a Falkland (Malvin)-szigetekért indított háború csúfos kudarcával indult meg. A tárgyalás reggelén pedig egy elvetélt katonai összeesküvés hírére ébredtek az argentinok. A kilenc vádlottat 22 jogász védi, de valójában abban bíznak, hogy a tisztikar nem mond le sérthetetlenségéről. így a per végső kimenetele nemcsak attól függ, ami a tárgyalóteremben történik. AZ ENSZ 40 EVE Az üvegpalot évtizedei Naponta ismétlődő jelenet: a New York-i 1. Sugárút és a 42. utca sarkán guggoló turisták keresik a megfelelő szöget, hogy megörökítsék a folyó partjáh magasodó negyvenemeletes üvegpalotát és előtte az ENSZ 159 tagállamának lobogóját. A fennállásának 40. évfordulójához közeledő világszervezet egyszerre fóruma és jelképe ma is a békének és a népek együttműködésének — még akkor is, ha tudjuk, hogy a szervezet nemzetközi befolyása, konfliktusmegoldó képessége távol áll az eredetileg megálmodott hatékonyságtól. Az Alapokmány céljai Az ENSZ létrehozása 1945- ben szorosan összefüggött a II. világháborús antifasiszta - koalíció győzelmével. Elsődleges célja az volt, hogy — mint azt az Alapokmány megfogalmazza — „fenntartsa a nemzetközi békét és biztonságot, ... az igazságosság és a nemzetközi jog elveinek megfelelően rendezze, vagy oldja meg azokat a nemzetközi viszályokat és helyzeteket, amelyek a béke megbontására vezethetnek.” A közvetlen előzményekhez tartozik, hogy 1942. január 1-én Washingtonban a Hitler, ellenes koalíció 26 tagja nyilatkozatot írt alá, amiben először használták az Egyesült Nemzetek elnevezést. 1943. októberében a moszkvai külügyminiszteri értekezleten amellett szálltak síkra, hogy a szövetséges hatalmak világszervezetet hoznak létre a béke fenntartására. Az Alapokmány tervezetét 1944. őszén dolgozták ki a Washingtonban megtartott szakértői értekezleten: itt egyeztek meg arról, hogy a kulcsszerv a Biztonsági Tanács legyen, amelynek öt állandó tagja — a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Kína és Franciaország — vétójoggal rendelkezik. 1945. április 25- én San Franciscóban ült ösz- sze első alkalommal az ENSZ: a tanácskozáson 50 ország képviselői két hónapon át fogalmazták az Alapokmány végleges szövegét. Az ünnepélyes aláírás napja június 26-a volt. Röviddel ezután Lengyelország is elfoglalta a számára fenntartott üres helyet, így> tehát a szervezet végül 51 alapító taggal jött létre. A Magyar Népköztársaság 1947. április 22-én kérte először felvételét — ám ezt visszautasították, mert a magyar békeszerződés még nem lépett életbe. Később hiába szűnt meg ez a jogi akadály, az Egyesült Államok kormánya évekig megakadályozta a felvételt, mert a szocialista államok részvétele a szervezet munkájában akadályozta volna saját politikai céljainak elérését. Ezt az amerikai fődelegátus maga is elismerte, amikor a BT egyik ülésén „elszólta” magát, mondván: „Az Egyesült Államok támogatná a népi demokratikus országok felvételét, ha azok megváltoztatnák politikájukat.” Magyarország felvétele Az USA szavazógépezete főleg a szervezetbe szinte beerőltetett latin-amerikai országok révén — több mint egy évtizeden át eredményesen működött, a nemzetközi erőviszonyok változásával azonban ez a helyzet egyre kevésbé volt tartható, lev érkezett el 1955. őszén a közgyűlés X. ülésszaka. A december 13-i eseményekről Naev János külügyi államtitkár így írt: „A Tanács ülésterme zsúfolásig megtelt, számos delegátus, újságíró és hallgató, akiknek nem jutott már ülőhely, állva hallgatta a vitát, amire soha azelőtt nem volt példa. Mindenki érezte a percek jelentőségét. Washington a háttérbe vonult és megjelent a szinen a kuomintaneista Kína (akkor még bitorolta a Kínai .Népkqztársaság helyét a világszervezetben), hogy elvégezze a „piszkos munkát”, s megvétózta a 18 ország egyikének. Mongóliának a felvételét... Az eredménytelen ülés utáh az ENSZ épülete olyan volt, mint egv hangyaboly. Borús hangulatban váLtak el egymástól a küldöttségek tagjai. Akkor még egyikük: sem . gondolt arra. hogy 24 órával később 60-ról 76-ra emelkedik a tagállamok száma. Az eseményeket a szovjet diplomácia mozdította el a holtpontról, az a szovjet diplomácia, amely éveken át következetesen képviselte — a többi érintett állammal együtt — hazánk felvételének ügyét. Rendkívüli ülés összehívását kérte azzal, hogy Mongólia és Japán ügyéről (Japán szovjet „válasz” volt a Mongólia elleni vétóra) majd később döntenek, a többi 16 ország felvételét viszont azonnal tűzzék napirendre... Az események innen már villámgyorsan peregtek: délután három órakor a BT, éjjel pedig a közgyűlés is elsöprő többséggel fogadta el a Szovjetunió javaslatát a 16 ország felvéte-, léről. Magyarország felvétele ellen ... csak a Battista- féle kubai és a csangkajsek- ista képviselő szavazott.” Nem telt bele egy év és az ellenforradalomkor hazánk ismét az ENSZ napirendjén szerepelt. Az ENSZ Alapokmánya ugyan egyértelműen leszögezi, hogy a világszervezet nem avatkozhat bele a tagországok belső ügyeibe, az újra működésbe lépő „szavazógépezet” azonban minden eszközt megragadott, hogy érvénytelenítse a magyar küldöttség megbízólevelét. Hollai Imre így emlékezett azokra a napokra: „Kegyetlenül nehéz időszak volt. ami 1956. október 24. és november 4. között eltelt. Küldöttségünk tiltakozott a BT összehívása ellen, s erre volt is hazai felhatalmazásunk. .. Ma már elmondhatom, hogy mint a magyar misszió helyettes vezetője, nem továbbítottam Nagy Imre táviratát arról, hogy Magyarország kilép a Varsói Szerződésből és kéri ehhez az ENSZ támogatását. Nem volt könnyű döntés, de abból indultam ki, hogv én nem egy miniszterelnökre esküdtem fel, hanem a Magyar Népköztársaság Alkományára és arra, hogy a legjobban fogom szolgálni hazám érdekeit ..Aztán teltek a hónapok és a „magyar kérdés” napirenden tartása mind eről- tetettebbé vált. Formálisan végül csak 1962. decemberében került le a közgyűlési témák listájáról. Talán történelmi elégtételnek: is tekinthető, hogy — igaz, több mint két évtizeddel később — az ENSZ-köz- gyűlés elnöki posztját egy teljes esztendeig az a Hollai Imre töltötte be, általános megelégedettségre, aki a „magyar kérdés” vitájában annak idején „minden volt, csak úriember nem”. A szervezetben, pontosabban a titkárság munkájában, évek óta több magyar vesz részt, nem beszélve azokról a szakosított intézményekről, amelvek ugyancsak számítanak a magyar szakemberek közreműködésére. S New York Manhattan kerületének 75. utcájában 1956. tavasza óta működik hazánk állandó Jcépvi- seleteként a Magyar Népköz- társaság ENSZ-missziója — kevésbé látványos, hétköznapi tevékenységgel öregbítve a magyar diplomácia tekintélyét. Hatalmas apparátus Négy évtized alatt az ENSZ hatalmas nemzetközi apparátussá növekedett, amelynek a New York-i székhelyen kívül a világ több országában vannak szervei és intézményei. A méretekkel és a tagországok által fedezett költségvetéssel — sok bírálója szerint — nincs arányban a világszervezet hatékonysága, s különösen a legfontosabb probléma, a leszerelés terén alig tud önmagában hathatós intézkedéseket hozni. Az ENSZ ugyanakkor mindmáig az egyetlen fórum, ahol valamennyi ország kifejtheti nézeteit, előterjesztheti problémáit, s ahol minden küldött protokolláris külsőségektől mentesen azonnal találkoahat más államok képviselőivel. Jól fogalmazta meg a helyzetet Pérez de Cuellar főtitkár egyik idei előadásában: „Az eltelt negyven év alatt az ENSZ közreműködött a béke fenntartásában a konfliktus sújtotta területeken. Fontos szerepe volt a viták megoldásában. Számos esetben a főtitkár alakított ki és tartott fenn olyan csatornákat, amelyek — a kapcsolat- felvétel és a tárgyalások eszközével — lehetőséget biztosítottak a megegyezésre. Az ENSZ szociális, humanitárius és fejlesztési programjai javították az emberi létezés minőségét. Voltak természetesen kudarcok és téves lépések, sok vállalás teljesítetlen maradt... Mindezeket a pozitívumokat és gyengeségeket gondosan át kell tekinteni, hogy az első 40 év után eredményesebb legyen a jövő. Két dolog azonban rendkívül fontos és világos: egy hatékony világ- szervezetre nagy, vagy még nagyobb szükség van a jövőben és a háború megelőzése változatlanul az ENSZ fő feladata marad.” összeállította: IMajnár József
