Szolnok Megyei Néplap, 1985. április (36. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-19 / 91. szám

1985. ÁPRILIS 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megkezdődött az országgyűlés tavaszi ülésszaka Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettes beszéde (Folytatás a 2. oldalról.) A terület, és településfej­lesztés hosszú távú feladatai­nak kijelölésében, ebben az igazi nemzeti ügyben okvet­lenül szükség van a legszéle­sebb körű társadalmi egyez, tetésre és a legfelsőbb nép- képviseleti testület állás- foglalására. Ebből kiindulva szerepelnek önálló napirend­ként most — első ízben —a magyar országgyűlés ülés­szakán a terület- és telepü­lésfej lesztés kérdései — mon - dotta bevezetőbein a kor­mány elnökhelyettese. — A kormány a tudomány eredményeire támaszkodva készítette elő azt a doku­mentumot és határozatterve­zetet. A munka szoros össz­hangban folyt az ezredfordu­lóig kitekintő hosszú távú népgazdasági tervezéssel. Faluvégi Lajos ezután az elmúlt évek változásainak a megalapozó és a jövőre ér­vényes tanulságairól szólt; fölidézve azt, hogy negyven évvel ezelőtt honnan indul­tunk el­A korszakos társadalmi változások nyomán a hatva­nas évek végére jelentéke­nyen csökkentek — bár a különféle településtípusok között továbbra is számotte­vőek maradtak — a gazda­sági fejlettség és az életszín­vonal területi különbségei. Erőteljessé vált a népesség koncentrálódása- Meggyor­sult az urbanizációs folya­mat. Egyfelől a megnövekedett szükségletek és a harmoni­kusabb fejlődésnek az igé­nye, másfelől a gazdaságirá­nyítási reform bevezetésének sikereiből és a hatvanas évek végének lendületéből fakadó várakozás óhatatlanul meg­kívánta, hogy átfogó terület- fejlesztési stratégiát és tele­püléshálózat-fejlesztési kon­cepciót dolgozzunk ki. Eze­ket a kormány 1971-ben fo­gadta el. Az azóta eltelt idő­szak hazánk terület- és tele­pülésfejlesztésében eredmé­nyes szakasz volt. Tovább mérséklődtek az országrészek és a megyék között a ko­rábbi nagy különbségek a társadalmi és a gazdasági szerkezetben, a fejlettségben, a tudományos erők területi megoszlásában és lakossá­gunk életkörülményeiben. Felgyorsult a történelmi Az 197tóben elfogadott irányelvek némely szem­pontból olyan belső és kül­ső föltételekre épültek, ame­lyek nem voltak teljességgel előre láthatók, nem bizo­nyultak helyesnek vagy tar­tósnak. Bebizonyosodott, hogy nem lehet egyoldalú­an csak a nagyvárosokat, a kiemelt településeket fej­leszteni, s nem szabad egy- egy település jövőjéről „fö­lülről” határozni. A telepü­lések rendezésig tervei sok helyütt elrugaszkodtak a va­lóságos anyagi lehetőségek­től, sőt a valóságos igények­től is. Egy további tanulság te­hát az, hogy mivel a gazda­sági és társadalmi körülmé­nyek szakadatlanul változ­nak, erre a gazdaságpolitiká­ban és a terület- és telepü­lésfejlesztési politikában egyaránt — egymásra is te­kintettel — nyitottabbá kell válnunk. Érzékenyebben kell figyelnünk a társada­lomtól érkező jelzésekre, az új kérdésekre pedig új vá­laszokat kell adnunk. Az elmúlt években foko­zódó lakosságunk cselekvő részvétele, anyagi részválla­lása a településfejlesztésben. A közösség javára végzett társadalmi munka' értéke eb­ben az ötéves tervidőszak­ban meghaladja az 50 milli­Faluvégi Lajos besaédét mondja okok miatt elmaradott tér­ségek fejlődése. Területileg teljesebbé vált a foglalkoz­tatás, és azáltal, hogy a la­kóhelyhez közeli munkahe­lyeket teremtettünk, mér­séklődött a távolsági ingázás. Miközben Budapest világvá-- rosj jellege tovább erősödött, olyan nagyvároshálózatunk alakult ki. amely megterem­tette az eddiginél egyenlete­sebb és arányosabb telepü­lésfejlesztés alapjait. A más­fél évtized alatt felépült egy és egynegyed millió lakás­Az eredményeket az expo­zé adatokkal is érzékeltette, amelyekből az a fontos ta­nulság adódik, hogy bár szá­mottevő eredményeket ér­tünk el az elmaradott térsé­gek és települések közelíté­sében, felzárkóztatásában, e folyamatnak még korántsem jutottunk a végére. A fel­zárkóztatás tehát időtálló cé­lunk, azt a jövőben is foly­tatnunk. kell! Miközben eredményeink megszülettek, a gazdasági körülményekben mélyreható változások mentek végbe. A megváltozott külső és belső körülmények miatt lelassult a gazdasági növekedés üte­me. Ennek következményei szükségképpen megmutatkoz­tak a terület- és település- fejlesztésben is. Üj jelensé­gek mutatkoztak a társada­lom szerkezetében, az élet­módban és a társadalmi nor­mákban is. Tovább differen­ciálódtak a szükségletek, s módosult azok szerkezete. Helyenként károsodott, egé­szében pedig túlterheltté vált a természeti környezet. árd forintot, s ez két és fél­szerese lesz az előző idősza­kénak. Népünk helytállása az elmúlt nehéz esztendők­ben. az elért eredmények ta­núbizonyságát adják annak, hogy a helyi közösségek csakugyan érettek az önkor­mányzatra. Az expozé ezt követően kiemelte a terület- és településfejlesztés hosszú távú feladatai közül a leg­fontosabb összefüggéseket és célokat. — A területek és a tele­pülések fejlesztése, amely magában foglalja a különfé­le országrészek, a főváros, a megyék, a városok és a köz­ségek jövőjének formálását, csakis arra épülhet, hogy a termelőerők és a gazdasági alapok erősödnek. Amilyen mértékben előbbre tudunk jutni munkánk hatékonysá­gának javításában, s aho­gyan a nemzetközi gazdasá­gi viszonyok alakulása meg­engedi, olyan mértékben fej­lődhetnek városaink és fal- vaink, s javulhatnak a la­kosság életkörülményei. Tudnunk kell azt is, hogy az úgynevezett intenzív sza­kaszban a gyarapodás, a nö­vekedés már nem mehet másképp végbe, mint a ter­melőerők eltérő ütemű fej­lődése révén. Ez pedig arra vezethet,. hogy a különféle térségek fejlődési lehetősé-í gei is jobban differenciálód­nak. Miközben igent mon­dunk a gazdaságunkban végbemenő differenciálódás­ra, társadalmi rendünk lé­nyegéből fakad az, hogy az emberek számára — bárhol éljenek is — egyenlőbb esé­lyeket teremtsünk az elemi fontosságú ellátáshoz való hozzájutásban. Nem kevés az. amit az ob­jektív adottságok folytán vagy történelmi okok miatt elmaradottabb vidékeknek és településeknek a kedve­zőbb adottságúakhoz való közelítéséért tettünk. Még­is. még ma is nagy, helyen­ként növekvő a lemaradás néhány határmenti és apró­falvas térségben. A közelítés útját a következő években abban látjuk, hogy elsősor­ban az ilyen adottságú táj­egységek. városok és közsé­gek gazdálkodó szervezeteit igyekszünk erősíteni, s az eddiginél gyorsabban fej­lesztjük az infrastruktúrát. Ehhez a jövőben is lesz ál­lami segítség: egy olyan ár­nyalt támogatási rendszer működik majd, amely a ked­vezőtlen adottságú térségek hátrányainak leküzdésében a tartós megoldásokat szol­gálja. (Társadalmunk óhajaihoz igazodóan a jövőben is nagy figyelmet kell fordítanunk a város és a falu viszonyára. A jövőben nagyobb hang­súlyt kap a községek fej­lesztése, és ez majd az álla­Az önmagunk okozta és elszenvedett környezeti ká­rok orvoslása már most is jókora erőforrásokat von el más fontos célok megvalósí­tásától. Márpedig e felada­tok egy része — például az, hogy javítanunk kell a Ba­laton vízminőségét, enyhíte­nünk kell a Dél-Alföld víz­ellátási gondjait, ártalmat­lanná kell tennünk a veszé­lyes hulladékokat — tetemes ráfordításokat tesz szüksé­gessé. S ha nem lépünk föl még határozottabban az újabb károsodások ellen, ha nem tudunk a műszaki haladással egyidejűleg kellő szemlélet- változást elérni környeze­tünk megóvásában. akkor ebbéli gondjaink csak to­vább szaporodnak, s nem utolsó sorban: érvényt kell szerezni az idevágó törvé­nyes előírásainknak! A hosszú távú feladatok közül az évtized végéig kie­melt figyelmet kell kapnia az alaofokú ellátás fejleszté­sének. Így annak. hogy mennyiségileg tovább csök­kentsük a lakáshiányt, tele­püléseinket egészséges ivó­vízzel lássuk el, arányosan bővítsük a csatornahálóza­tot, megteremtsük a nagy létszámú korosztályok ok­tatásának föltételeit, továb­bá javítsuk az időskorúak helyi egészségügyi és szoci­ális ellátását. A lakosságot is szolgáló termelő infra­struktúra fejlesztésében az elemzések azt igazolják, hogy elsősorban a távközlést és a vízminőség védelmét kell kiemelnünk. Folytatjuk az egyoldalúan Budapest- középpontú közlekedésháló­zatból fakadó feszültségek feloldását. Ki kell szélesíte­ni a hatékony helyi foglal­koztatás lehetőségeit, külö­nösen az ország északkeleti térségében. A minderre ki­terjedő kormányzati elgon­dolásokat és cselekvési prog­ramokat — a hozzájuk tarto­zó szabályozási föltételekkel együtt — VII. ötéves ter­vünk foglalja majd magjá­ban. — Céljaink megvalósításá­nak fontos föltétele az, hogy mi és a megyei fejlesztési eszközök elosztásában is ki­fejeződik. Be kell látnunk: a városlakóknak is érdekük, hogy javuljanak a környező falvak lakóinak életkörül­ményei, mert ezáltal mér­séklődhet a bevándorlásból a városokra nehezedő nyo­más, és tágíthatok a városi ellátás szűk keresztmetsze­tei. A városok fejlődése ugyanakkor jótékonyan hat a községek lakóinak életkörül­ményeire is, mégpedig azál­tal. hogy közelebbi munka- alkalmat teremt, s hozzáfér­hetőbbé teszi a magasabb fokú szolgáltatásokat. Reálisan abból indulha­tunk ki, hogy a következő évtizedekben folytatódik az urbanizációs folyamat, ese­tenként a nagyközségek vá­rossá válása. De érdekünk, hogy a jövőben a városokba költözés folyamata lassuljon, a várossá válás tervszerűbbé irányítottaibbá váljon. Az ésszerű városfejlesztés köze­pette ezért is kell segítenünk a kisebb településeknek né­pességük megtartását erősí­tő képességét és kommuni­kációs Rendszert, a települé­sek közötti közlekedést és távközlést. A lényeg tehát az, hogy a települési viszonyokat és a gazdálkodás rendszerét olyanná formáljuk, amely minden település számára lehetővé teszi az önálló fej­lődést, amelyet jobban a he­lyi anyagi és szellemi telje­sítményekre, és az ott élők temniakarására kell alapoz­ni! — A célok közül kiemelés­re kívánkozik a természeti, környezeti és települési érté­keink megőrzése. a döntéseket azok hozzák meg, és végrehajtásukról azok gondoskodjanak, akik a szükséges ismeretek birto­kában vannak, illetőleg akik a döntéseket a legjobban tudják végrehajtani. Evégett növeltük meg a vállalatok önállóságát, s ezért korsze­rűsítjük most a tanácsi gaz­dálkodást is. A tanácsi gazdálkodás ön­állóságának erősítéséről szó­ló javaslatot a kormány a közeli napokban vitatja meg. Kialakult elgondolásainknak az a lényege, hogy jócskán megnövekszik a helyi taná­csok — a városok és közsé­gek — feladata és felelőssé­ge. Bővül az anyagi eszkö­zök fölötti rendelkezési jo­guk. A következő években fokozatosan nő majd a helyi gazdálkodó szervezetektől származó bevételeik aránya és csökken az állami támoga­tás. Erősödik a tanácsok ér­dekeltsége abban, hogy be­vételeiket növeljék, mert az elért többlettel szintén sza­badon gazdálkodhatnak. A nagyobb önállóságnak az lesz az első próbatétele, hogy a települések fejlesztéséről al­kotott elképzelésrendszer harmonikus, egyszersmind a helyi közvélemény által is elfogadott tervvé érlelődik-e, s hogy annak megvalósítása is ilyenformán szerveződik-e meg. A megyei tanácsok 1986 első nedvedében hagy­ják jóvá hosszú távú fejlesz­tési elgondolásaikat, a váro­sok és a vonzáskörzettel bí­ró községek tanácsai pedig 1986 derekáig munkálják ki a maguk fejlesztési terveit. Ezekkei párhuzamosan ké­szülnek el vagy korszerű­södnek a települések rende­zési tervei. Azt a követel­ményt támasztjuk, hogy csak az a tanács hagyja jóvá a saját VII, ötéves tervét, amelynek már kiérlelt elgon­dolásai vannak a település- fejlesztés hosszú távú irá­nyairól. A készülő tervek megala­pozásához igénybe kell ven­ni a tudomány segítségét. — Nagyon is tudatos, hogy közvetlenül az. MSZMP Kill. Nem „fölülről” határoznak Kiemelt figyelem az alapfokú ellátásnak a képviselők felszólalása Horváth Lajos (Baranya m.), a Baranya Megyei Ta­nács elnöke az országgyűlés terv- és költségvetési bizott­ságának titkára, a javaslat bizottsági előadója beszámolt arról, hogy az előterjesztést három bizottság — a jogi, igazgatási és igazságügyi, az építési és közlekedési, va­lamint a terv- és költségve­tési bizottság — együttes ülésen vitatta meg. A vita során a szándékok helyességét és tisztességét senki sem vonta kétségbe, de a végrehajtás itt megfo­galmazott eszközeit és felté­teleit jónéhányan nem ta­lálták eléggé kiérleltnek. A bizottságok úgy vélik a ha­tározati javaslat nyitottsága és rugalmassága lehetőséget teremt arra, hogy a társa­dalom és a gazdaság általá­nos folyamataihoz és elkép­zeléseihez menet közben is jól illesszük a területi tör­ténések konkrét céljait és a végrehajtás döntéseit. Az előterjesztés erényei­nek kiemelése után annak néhány a bizottságok véle­ménye szerinti — hiányossá­gáról szólt. — A település- fejlesztési koncepcióban két településcsoport kapott ki­emelést. Budapest és agglo­merációja, valamint a falu­hely, a község. A budapesti­ek hiába keresték a kerüle­tek szerepének meghatározá­sát, a vidékiek pedig a váro­sok, főként a nagyvárosok és környezetük fejlesztésének hangsúlyozását. Ez utóbbi olyan felfogás- mód-váltásra utal, amely ér­zékenyen érint jónéhány megyét, és hevíti a néha fel­izzó véleményeket; nem vá­lik javára a főváros és a vi­dék kapcsolatának — mon­dotta. Megemlítette, hogy a köz­figyelem és a bizottságok ér­deklődése is kissé mostohán bánt az előterjesztés egyik részével, a területfejlesztés­sel. Nem véletlen ez — mondotta —, ugyanis ebben a megyei és helyi szervek nem eiéggé érintettek és ér­dekeltek. A társadalmi viták tapasz­talatairól szólva kijelentette: a közösség megelégedésére szolgál, hogy ezt az immár társadalmi közmegegyezésen alapuló előterjesztést és egy­általán ilyen témát — törté­nelme során első ízben — napirendjére tűzte az or­szággyűlés. — A tervezet el­készítése jelentős társadalmi és szellemi tenniakarást ho­zott felszínre. Érdemes ezt együtt tartani, és a felada­tok megvalósítására is igény­be venni. Végezetül Horváth Lajos a bizottságok egybe­csengő véleménye alapján a javaslatot elfogadásra aján­lotta. A minisztertanács elnök- helyettesének expozéját kö­vető vitában ezután Bihók Istvánná (Csongrád m.), a mórahalmi Vörös. Október termelőszövetkezet kertészeti szakmunkása szólalt fel. Rendkívül fontosnak ítélte a közigazgatási szerkezeti re­formot, amely a mechaniku­san körülhatárolt járási struktúra helyébe a gazdasá­gilag. társadalmilag össze­tartozó településkörzeteket állította. A képviselőnő hangsúlyoz­ta: a helyi tanácsok mellett zeteknek is közvetlenebb módon kell bekapcsolódniuk a településfejlesztési politi­ka alakításába és gyakorlá­sába. Szurdi István (Budapest) nyugalmazott miniszter az előterjesztésnek azon megál­lapításával foglalkozott, hogy a terület- és településfej­lesztésben megkülönböztetett módon kell kezelni orszá­gunk speciális adottságú te­rületeit- Ilyenek azok a tá­jak és helységek is, amelyek őrzik és felmutatják történel­mi. kulturális, ezen belül építészeti hagyományainkat. S. Hegedűs László (Pestm.) a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának alelnöke a terület- és településfejlesztés hosszú távú feladatairól szó­ló előterjesztéssel a népfront- mozgalom sok tízezer akti­vistája és a HNF Országos Tanácsa nevében egyetérté­sét fejezte ki. Az előterjesztés — mond­ta — tartalrpazza azt a sok­sok javaslatot, amelyet 6— 8 éven át a tanyákról, az aprófalvakról, a kisvárosok­ról és általában település- rendszerünk helyzetéről folytatott országos vitákon az állampolgárok jószán­dékkal és felelősen tettek. Elmondta a képviselő, hogy a népfrontmozgalom a kormány felkérésére. — együttműködve a tanácsok­kal. a szakszervezetekkel, a KISZ-szel és más társadal­mi szervezetekkel — széles körű társadalmi vitát szer­vezett, amelynek 10 ezernyi résztvevője volt. Szólt ezután arról, hogy az elmúlt évek településfejlesz­tési gyakorlatának az egyik legtöbbet kifogásolt és bí­rált eleme , volt a költségve­tési források aránytalan el­osztása. A város és a falu ellentéte, illetve egymásra­utaltsága kapcsán igen fon­tosnak mondta az előterjesz­tés azon célkitűzését, amely mind a termelőerők elhe­lyezkedése, mind a település- hálózat fejlesztése tekinteté­ben kiegyenlített és arányos fejlesztésre törekszik. Igen fontos az előterjesztés azon törekvése, hogy a ter­melőerők és a települések fej­lesztését a lehető legnagyobb önállósággal a közvetlenül érdekelt helyi tanácsokra, az ott működő gazdaságokra és intézményekre, nem kevésbé a lakosságra bízza. Gyulavári Pál (Békés m), a Békés megyei Tanács el­nöke összegzésképpen úgy foglalt állást, hogy a koncep­ció számos ponton előrelé­pést jelent a korábbiakhoz képest, ezért javasolja elfo­gadását, több problémára azonban nem ad megoldást, ami szükségessé teszi, hogy időről időre újra elemezzük a fejlődést, és megtegyük a szükséges korrekciódat. * Ezzel az országgyűlés tava­szi ülésszakának első munka­napja — amelyen Cservenka Ferencné, Péter János és Sarlós István felváltva el­nökölt — befejeződött. A ta­nácskozás a terület- és tele­pülésfejlesztés hosszú távú feladatairól szóló javaslat fe- vitával folytatódik. a jövőben a termelőszövetke-letti kongresszusa után ilyen gaz­dag az országgyűlési ülés­szak napirendje. Az oktatás­ról szóló új törvényt szelle­mi jövőnkről és az utánunk következő nemzedékekről va­ló gondoskodás jegyében fo­gadtuk el. A terület- és tele- püléspolitikáról születendő határozat a jövőbeli életföl- tételeinket, a bennünket kö­rülvevő környezet formáló cselekvésnek kíván irányt mutatni. A napirenden sze­replő három törvénymódosí­tásra tett javaslat pedig szo­rosan kapcsolódik gazdálko­dási rendszerünk átfogó kor­szerűsítéséhez, a reformfo­lyamat továbbviteléhez. Valamennyi előterjesztett javaslat tehát arra irányul, hogy segítsen megvalósítani a kongresszusi határozatban megszabott politikai progra­munkat — mondotta Faluvé­gi Lajos, és a Miniszterta­nács nevében kérte, hogy a beterjesztett javaslatokat vi­tassák meg és fogadják el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom