Szolnok Megyei Néplap, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-07 / 55. szám
i —a .... 1985. MÁRCIUS 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A karcagi hústársulás az elmúlt két hónap alatt hatszáz sertést vágott le. Évente több mint hétezer sertést dolgoznak fel, négyezret tőkehúsként értékesítenek, a többi egyéb húsáruként kerül piacra Új stratégia kellene Gondok gyűrűjében az ipari szövetkezetek Megyénkben 45 ipari szövetkezet (köztük 4 kisszövetkezet) működik, a 12 ezer 1,00 ember munkáját az Ipari .Szövetkezetek Szolnok megyei Szövetsége (KISZÖV) fogja össze. Az ipari szövetkezetek fontos szerepet játszanak a belföldi áruellátásban, az állami vállalatokkal kooperálva a háttériparban, valamint a szolgáltatásiban és az exportban. Eleget tudtak-e tenni a szövetkezetek a szerepkörükből adódó feladataiknak, hogyan gazdálkodtak és miként alkalmazkodtak az utóbbi időszak változásaihoz — erről beszélgettünk Szikszai Júliával, a KISZÖV elnökével. — Már a ’70-es évek végén is éreztük, hogy szigorodnak — Tavaly nehezebb körülmények közepette a szövetkeztetek nem terveztek jelentősebb növekedést, a hatékonyságuk elmaradt az állami iparétól, s több a veszteséges üzem. Hogyan próbálják gondjaikat leküzdeni, miként alkalmazkodnak a gazdasági változásokhoz? — A termelési értékünk 4,4 százalékkal emelkedett az elmúlt évben, s az exportunk is több mint 30 millióval. — A beszűkülő piacok, a nehezebb értékesítési lehetőségek jószerint minden szövetkezetünket kemény próbára teszik. Az építőink nehézségeit még a maximált árak is tetézik, ők főleg más munka után néznek, így például az Épszöv műanyagüzemet hívott életre^ a karcagiak radiátort gyártanak, az Uniszövben szakcsoporttá alakultak a megmaradt építők. A gépipariak zöme (élen jár a Micoop, a Kátisz és a szolnoki Vasfa) szintén profiltisztítással, korszerűsítéssel igyekszik enyhíteni helyzetén. Népművészeti És a szövetkezetek nagyságához mérten hiányoznak a partnerek a bel- és külkereskedelemben, a kutatásban s a tervezésben, mert ezek az intézmények egy nagyiparra szervezett gazdasági környezetben dolgoznak. A sikeres (a modernebb termékszerkezet kialakítását segítő) kooperáció is stagnál, sőt fogy a nagyvállalatokkal. Az elmondottak szintén nagy gondokat okoznak nekünk. — A fejlődéshez műszaki fejlesztések, beruházások is szükségesek... — Vékony a pénztárcánk. Pedig egyik legégetőbb problémánk a technológiai elmaradottság. Szövetkezetea föltételek, de ’84-ben különösképp élessé vált helyzetünk. Tagszövetkezetein'k termelésének növekedése lelassult, az eltelt 4 esztendő alatt egyenlőtlenül fejlődött: a termelési érték ,1981-ben 10 százalékkal emelkedett, utána megtorpant, sőt az értékesítési és más gondjaink miatt 1982-t mélypontnak is nevezhetjük. Ezt követően mérsékelt növekedésről beszélhetünk. Noha gondjaink szaporodtak, ’80-tól tavalyig több mint 20 százalékkal nőtt a termelés. A múlt évet 2,7 milliárd forintos árbevétellel zárták szövetkezeteink, melyből csaknem 250 millió tőkés exportból s ugyanennyi szocialista kivitelből származott. cikkekből (kerámiából, hímzésekből) kevesebb a megrendelésünk, ezért itt is a „több lábon állás” és a kon- fekciógyártás elvét részesítettük előnyben. A 7 bőr- s textilipari szövetkezetünkben nagyon rap- szodikus az ellátás anyagból, kellékből, ráadásul egyre drágulnak az anyagok, így a tőkés vevő ajánlotta ár (például a cipő és egyes (bútorok esetében) csak az anyag árát fedezi, és ez korlátozza a termelést, az exportot. A textil-ruházati üzemek kis tételeket kérnek a gyártóktól, emiatt gyakorta csupán „maradékot” kapnak, vagyis szűkül a választékuk. romlik a minőség. Képzelje el, mit jelent ez az exportcikkeknél! A hazai alapanyagok gyenge minősége miatt bérmunkára kényszerülünk a tőkés kivitelben, ez pedig nem hoz annyit, mint szeretnénk. Sajnos, a gyors mintakészítés, a konfekció összeállítása sem megy minden üzemünkben... Holott diktálni kellene a divatot! ink az eltelt időszakban 14 beruházást valósítottak meg, főképp építkeztek, mivel ezt a korábbi években elhanyagolták. Néhol a munkakörülmények javítása már elkerülhetetlenné vált, ám egyszerre nem futotta mindenre, így az új létesítményeknek csupán egy részébe tudtunk fejlettebb technológiát telepíteni. A kivitelezések néhol elhúzódtak, zömük pedig ’83—84-ben készült el, tehát csak ezután térülnek meg. Üzemeltetési zavarok is előfordultak, miként belső gondok miatt szintén nem mindenütt nőtt a termelés. A beruházásokhoz az üzemek jelentős hiteleket vettek föl, csakhogy közben szigorodtak a föltételek, 9 szövetkezetei kellett kisegítenünk a törlesztések határidejének átütemezésével. — Az elöbbrelépésben, a fejlődésben hogyan aknázzák ki az emberekben rejlő tartalékokat? — Ez már nehezebb feladat, ugyanis a szűkös anyagiakon talán könnyebb változtatni, mint a régi, beidef*- ződött szemléleten. Néhány üzemünkben a 70-es évek végéig olyan vezetők irányítottak, akik 2—3 évtizeden át nem vették észre a fejlesztési lehetőségeket (noha könnyebben kaptak volna pénzt is.) Aztán jöttek az újak, javarészt tenniakarók, fiatalabbak, ám akkorra megnehezültek a feltételek... Több kezdeményezést Bár a kvalifikáltabb szakemberek nem szívesen jönnek üzemeinkbe, a felsőfokú végzettségűeknek „kis falat” egy ipari szövetkezet, még akkor is, ha „izmosabb” üzemről van szó. Hát még egy kevéssé modern munkahely esetében! Márpedig szövetkezeteink egyharmada ilyen. Szóval, így nem csoda, hogy mindössze 160 felsőfokú végzettségű szakemberünk van, ennek is negyedét a Micoop foglalkoztatja. S nálunk többnyire a textil, a fa, a fém „nyelvén” is értenie kell egyszerre a vezetőnek, aki ugyanakkor fizetését tekintve néhol a 10., netán a 40. helyen áll! Ezen az adott kereteink között is igyekszünk segíteni, például az idén a tavalyinál magasabb fizetésemelést tervezünk. A lemaradt üzemek? 6—8 szövetkezetünkben mindenképpen hathatósabb intézkedésekre lesz szükség, közösen beszéljük meg, milyen lépéseket kell tenni. — Melyek ezek? — Tovább szorgalmazzuk az új vállalkozási formák terjedését (82-től eddig 4 kisszövetkezet, 93 — közte 4 önálló — szakcsoport és 9 gmk működik), persze, ez sem csodaszer... De a nagyobb kezdeményezőkészségtől, bátorságtól, valamint a több találmány, licenc vásárlásától, modem nyugati gépek kölcsönzésétől is föllendülést várunk. Fejlesztenünk kell — többek között — a közös kockázaton alapuló együttműködéseket, a létszám- és bérgazdálkodást, egyáltalán rugalmasabban igazodni a megváltozott körülményekhez. Sz. Tamás Tibor Mérsékelt növekedés Hiányoznak a partnerek LICENCEK Kistermelőknek Ötvenmillió tasak vetőmag A tavaszi hetekben hozzávetőleg négyezer boltban árusítanak zöldség- és virágvetőmagot. A Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat 29 zöldségfaj több mint 300 fajtáját árusítja részben saját boltjaiban, illetve küldi el a megrendelő kereskedelmi vállalatoknak, forgalmazóknak. Növekszik a virágszaporítóanyagok iránti kereslet; a készletek szintén bőségesek, nem kevesebb mint 340 fajta, csaknem 600 tonnányi vetőmagja vár értékesítésre, természetesen nemcsak a tavaszi idényben, hanem nyáron is. A vállalat jelentős mennyiségű import vetőmagot is biztosít a kistermelőknek. Paprikából, paradicsomból, valamint uborkából változatos a fajtaösszetétel. A kiskereskedelem megrendeléseit -visszaigazolták, sőt az értékesítésre váró készletek jórészt már a boltokban, illetve a kereskedelmi raktárakban vannak. Retekből és salátából szintén zavartalan lesz a bolti kiszolgálás. Zellerből külföldi fajtákat is rendeltek, ezek időben érkeznek, jórészüket már át is vette a vállalat. Káposztafélékből a hazai fajtákat import növényekkel egészítik ki. Nem tudják viszont maradéktalanul ellátni a kiskereskedelmet .Juliska karós- babból és egyes hazai neme- sítésű csemegekukorica hibridekből. Az idén ötvenmillió tasak vetőmag áll a kistermelők rendelkezésére. Magyar-svájci vegyesvállalat Dentalccop Fogászati Kft. néven magyar—svájci vegyesvállalat alakul április elsején. A budapesti székhelyű fogtechnikai cég működéséről tegnap a leendő vállalat vezetői sajtótájékoztatót tartottak. A Dentalcoop alapítója a Fogtechnikai Vállalat, a Ge- neralimpex Külkereskedelmi Vállalat és a svájci Litep AG. A tervek szerint elsősorban tőkés országokból érkező, rendelésekre készítenek fogpótlásokat és fogtechnikai termékeket, de késben állnak hazai igények kielégítésére is. A vegyes vállalat az elképzeléseik szerint bekapcsolódik az egyre bővülő gyógyturizmus szolgáltatásaiba is. Vállalják, hogy hazánkba látogató külföldiek részére rövid időn belül készítenek fogpótlásokat. Eddig is érezhető kereslet volt a magyar szakemberek fog- technikai szolgáltatásai iránt. A Dentalcoop az év hátralevő részére mintegy 22 millió forintos forgalmat tervez. Már megszületett az első jelentős külföldi megállapodás is: az NSZK-beli Inter- radent cég öt évre szóló szerződést írt alá az új vegyesvállalattal összesen, 7,5 millió márka értékű fogtechnikai munka elvégzésére. ligha érti az idők szavát, aki nem látja be, hogy milyen fontos szerepe van a szellemi termékek kereskedelmének egy-egy ország vagy hkár egy-egy üzem.; vátla- lalat életében. Vélhetőleg mind kevesebben vannak az ilyenek, hiszen e kereskedelem fontosságát mind több dokumentum, előterjesztés, tanulmány hangsúlyozza. Vajon mi az oika, hogy világszerte megélénkült az érdeklődés a szellemi termékek iránt? A válasz kézenfekvő. A világ szinte valamennyi nemzetgazdaságában ez az a termék, ami viszonylag olcsón és nagy jövedelmezőséggel előállítható. Tudásból szinte mindenütt több van, mint amit helyben azonnal fel lehet használni. Nincs ez másként Magyar- országon sem. Logikusan következnék ebből, hogy ha olyan jól állunk szellemiekkel, hát kereskedni is kellene tudni ezzel a kinccsel. Itt azonban már nem olyan egyértelműek a dolgok. Merthogy nem állunk olyan jól a licencvásárlások terén, mint állhatnánk. Kevés tudást veszünk. Mintha nehezünkre esne belátni, hogy sokkal kifizetődőbb egy pénzügyi akció kenetében szert tenni; jnaigas szintű műszaki ismeretekre, mint nagy fáradsággal és ne(m kevésbé nagy koékó- zattal magunknak kutatok Vannak persze területei a tudománynak, melyeken mi, magyarok is otthonosan mozgunk, sőt, a világ számára is tudunk figyelemre méltót alkotni. Ilyen például a gyógyszerkutatás. Nyilvánvaló, hogy ha itt sikeresebb ia tudományos kísérletezés, nem szabad feladni, sőt, még inkább meg kell erősítenünk pozíciónkat. Nem is erről beszélünk, amikor a külföldi technikai tapasztalatok és tudás minél gyorsabb és minél szélesebb körben történő átvételét szorgalmazzuk, hanem az ipar más szféráira gondolunk, ahol mások tartanak előrébb, mint mi. A számok híven tükrözik a licencforgalomhan megfigyelhető tendenciákat. Japánra szokás hivatkozni, mint az új ipari fejlődés egyik mintájára, az ésszerű és gyors iparépítés iskolájára. Nos, az oly gyakran megcsodált távol-keleti szi- 'getország a licenc mérlegét tekintve: importőr. Vásárolja a tudást: a világ összes licencvásárlással kapcsolatos kiadásának több mint tizenkét százalékát Japán fizeti. Bárki ellen vethetné most: mindez elvileg igaz, de nem szabad többletkiadásokat számon kérni egy gazdaságtól. amelynek takarékoskodnia kell a devizával, amelynek kétszer is meg kell fontolnia, hogy mire költi a pénzét. Tetszetős érv, csak éppen sántít kissé. Több okból i®- Egyrészt: a jól átgondolt licencvásárlás tulajdonképpen igen jövedelmező befektetés. Hazai mezőgazdasági gépgyártásunk példája jól bizonyítja ennek az állításnak az igazát. Hiszen termelőszövetkezeteink, állami gazdaságaink jórészt azért) 1 használhatnak világ- színvonalú gépeket, mert a gépgyártó vállalatok igen sok világcéggel építettek ki gyümölcsöző együttműködést, és megvették a legkorszerűbb berendezések gyártásának jogát. A műszaki színvonal emelkedése óriási — például a vetés pontosságán, a betakarítás gyorsaságán, a veszteségek csökkentésén mérhető —. haszon a nyereség azonban korántsem csak ennyi. A licencek átvételének megfelelő formáját megtalálva az országba „kemény valuta” kiadása nélkül kerülhetnek be a nálunk nem készített, ma a legtöbbet tudó berendezések is. Jó példa erre a Claas NSZK- beli cég és a szolnoki Mezőgép együttműködése: a magyar vállalat adaptereket, részegységeket szállít partnerének, ezek ellenértékéből minden itthoni gazdaságokba kerülő nagy teljesítményű Claas kombájn árát képesek vagyunk megfizetni. Másrészt: nem adunk ki annyit licencekért, hogy bárki is pazarlással vádolhatná ezt az országot. Az összes műszaki fejlesztési kiadásokra szánt Összegnek, átlagosan mindössze 4—6 százalékát költjük licenvásárlásokra. Nem túl nagy arány. A nemzetközi összehasonlítás nem válik a javunkra, úgy tűnik, más országokban jobban odafigyelnek arra, hogy mit lehet ilyen módon megszerezni, mint mi. Pedig a licenc alapján gyártott termékek exportképessége nálunk is meghaladja az ipari átlagot. A licencgyárt- mányok külpiaci értékesítésének aránya az 1980-as évek elején 32—38 százalék körül volt, míg az ipari termelés egészében az exp>ort részesedése 20—25 százalék között változott. Vajon mi az oka, hogy a licencvásárlások oly annyira kívánatos elterjedése, kibővülése még mindig várat magára ? Igen sok ok található. A vállalatok hibás szemléletén kezdve a hibásan értelmezett takarékoskodáson keresztül egészen az engedélyezési eljárások fölöslegesen bonyolított, bürokratikus voltáig. Mire a licenctermékek gyártásában a vállalatok a tervezett mennyiséget elérik, átlagosan negyven hónap telik el, ez p>edig gyakran végzetesen súlyos időveszteség. A verseny nem áll meg a kedvünkért, s a versenytársak elhúznak mellettünk. Ha figyelembe vesszük, hogy a licencvásárlás, elhatározásától a hasznosításig további három-négy esztendő telik el... Nos, ilyen módon aligha csökkenthető a sokat emlegetett követési távolság. alami még ide kívánkozik. Lemaradásunkat a legfejlettebb iparral rendelkező országoktól a licencek vásárlásának puszta ténye még nem csökkentheti. Növelni kell az alkalmazásba vétel sebességét, és a megvett li- cencet haladéktalanul tovább kell fejlesztenünk. Enél- kül ugyanis csak konzerválni tudjuk az élenjárok és köztünk levő távolságot. A szakemberek véleménye egyöntetű: a licencek továbbfejlesztése megoldható, megvan hozzá a szükséges szellemi erő. K. G. A szolnoki Tejipari Vállalat törökszentmiklósi mélyhűtőüzemébe naponta 27 ezer liter tejet szállítanak. Képünkön Szabó Jolán tejkezelő a beérkezett tejet ellenőrzi a laboratóriumban
