Szolnok Megyei Néplap, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-07 / 55. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. MÁRCIUS 7. IA tudomány világa | « Benzin helyett gáz? Néhány hónappal ezelőtt a rádió és a tévé nyilvánossága előtt is bemutatták és megrótták azit a rajtakapott autóst, aki propán-bu.tán gázzal működtette gépkocsiját. Szabálytalanságát, egyéni vétségét senki sem vitatta, ám sokakban felvetődött a kérdés — elsősorban külföldi példák alapján —, hogy ha ez ilyen olcsó és házilag ás megoldható, miért nem alkalmazzuk országos méretekben is. Hogyan áll valójában a gázüzemű gépkocsik ügye Magyarországon? Erről kérdeztük dr. Cser Gyulát, az Autóipari Kutató Intézet fő- osztályvezetőjéit. — Kévéséin tudják, hogy a belső égésű motorok története a gázüzemű motorokkal kezdődött, azaz előbb használtak üzemanyagként gázt, mint benzint. A probléma tehát nem a motorral kapcsolatos. Működőképes konstrukciók, ha még nem is egészen kiforrottak, léteznek. A legnagyobb gond a gáz tárolása a gépkocsiban. Ahhoz, hogy az autó elegendő meny- nyisiáget vihessen magával, mind a földgázt, mind a pro- pán-butánt cseppfolyósítani kell. A háztartásokban jól ismert propán-butám gáz már 5 —8 bar nyomáson cseppfolyósítható, s nem is kell hozzá különösen nagy szilárdságú tartály. Igaz, még ezek a palackok is jóval nehezébbek, mint a hagyományos ben- zintartályclk. A földgáz viszont atmoszférikus nyomáson nem cseppfolyósítható. Elvileg erősen túlhűtött tartályok kellenének, amelyeket eddig csak az űrhajózásban alkalmaztak. — Ennyi ellenérv után a földgáz már nem is jöhet számításba? — A kérdés nem ilyen egyszerű. Tudniillik földgáz — minden hátránya ellenére — van, a propán-bután gáz pedig kevés, s az is ke'.' a háztartások ellátására. És nem is olyan olcsó, mint amilyennek látszik. Nagyon kedvezményes áron kerül kereskedelmi forgalomba, semmiféle adó nem terheli, sőt dotálják. Az importálásáról pedig azért kell lemondanunk, mert a világpiaci ára gyakorlatilag ugyanany- nyi, mint a benziné. — Vajon miért terjedt el mégis külföldön? — Azért, ment a kőolajfinomítás melléktermékeként keletkező propán-bután gázra — például Hollandiában, Olaszországban — nincs akkora.-háztartási igény, mint nálunk. Mivel a fölösleg gazdaságos elfogyasztása ott is kívánatos, adhatják olcsóbban a benzinnél. Ezek alapján könnyen belátható, hogy nálunk csak a földgáz jöhet számításba. Hazai lelőhelyekről és importból könnyen hozzájuthatunk, bár ez sem korlátlan meny- nyiség, s egy részét valutáért vásároljuk. Említettem, hogy a tárolásához speciális tartályra van szükség. Ennek a súlya személygépkocsinál több száz kiló, teherautónál több tonna lehet. Ez a tekintélyes többletsúly csökkenti a hasznos teherbírást. Európában általában, az a kívánalom, hogy egy hagyományos üzemelésű autó legalább 400 km-t tudjon megtenni egy tankolással. Ha ugyanezt egy földgázüzemű kocsitól várnánk el, a palackok súlya felemésztené a egész hasznos teherbírását. Ha viszont az üzemanyagmennyiséget csökkentjük, az autó használhatósága kerül veszélybe, hiszen nem lehet sűrű töltőállomás-hálózattal számolni, s az autós az üzemanyagának tekintélyes részét arra pazarolná, högv keresné a legközelebbi tankolás! lehetőséget. — Mennyire bonyolult a hagyományos gépkocsik gázüzemre való átállása, és mennyibe kerül? — Egyáltalán nem bonyolult. Az átalakítás egyik része a motort, érinti. A karburátor elé kell beépíteni egy olyan gázszelepet, amely a benzin helyett a gázt adagolja. Emellett azonban meg kell tartani a karburátort és a teljes benzinellátó berendezést, hogy a gáz kifogyása esetén az autót a hagyományos módon is lehessen üzemeltetni. Az átalakítás másik része a gáztároló palackok beépítése, és mindazoknak a biztonsági feltételeknek a megteremtése, amelyek egy esetleges baleset esetén a gáz felncbbanását megakadályozzák. Mindezek az átalakítások a hazai becslések és külföldi adatok alapján 2—30 000 forintot emésztenének fel. Ehhez járul még a speciális karbantartás költsége is. Számítani kell tehát arra is, hogy 20—30 százalékkal megdrágulnak a fenntartási és a javítási költségek. Számításokat végeztünk arra vonatkozóan, hogy ilyen magas ráfordítási költségek mellett hogyan érné meg a földgázüzem egyrészt a népgazdaságnak, másrészt a fogyasztónak. A számítás azon alapult, hogy a földgáznak a benzinnel szemben adódó alacsonyabb árából fedezni kell az átalakításiból és a fenntartásból származó többletköltségeket. A felhasználó részéről nyilvánvaló elvárás, hogy az olcsóbb üzemanyag 2—3 éven belül behozza a többletkiadásokat, és a továbbiakban hasznot hozzon. Ezek alapján kiszámítható, hogy mennyivel olcsóbban kellene adni a földgázt a benzinnél, hogy a fogyasztónak gazdaságos legyen. Ha viszont a földgáz annyival olcsóbb lenne, népgazdaság gi szinten nem érné meg, figyelembe véve a magas beruházási költségeket és a földgáz világpiaci árát. Hogy országos szinten is gazdaságos legyen, olyan magas adóval kellene megterhelni a földigázt, hogy akkor már a fogyasztónak lenne ráfizetéses. Lényegében tehát arra a következtetésre jutottunk, hogy a szénhidrogének pillanatnyi világpiaci ára mellett a földgázüzem szélesebb körű bevezetése Magyarországon gazdaságtalan volna. Persze egy olyan változás esetén, ha az ország csak előnytelen pénzügyi feltételek mellett tudna kőolajat vásárolni, változhat a helyzet, s a földgáz gazdasági mutatói javulhatnák. Ez azonban néhány éven belül nem várható. — Hagyományos gépkocsiszállító partnereink kísérleteznek-e gázüzemű autók gyártásával? — Ebből a szempontból csák a Szovjetunió, Csehszlovákia, Lengyelország és Románia jöhetnek számításba, mert a kétütemű NDK- gyártmányolkat nem is lehet földgázüzemre átalakítani. Az említett országok autógyárai kísérleteznek a földgázzal, de információim szerint 4—5 éven belül ilyen gépkocsi még a gyártó országokban sem fog kereskedelmi forgalomban megjelenni, ezért beszerzésük sem várható. Németh Géza A sivatag fája Földünk szárazföldi felü- tének jó egythamnada sivatagos vagy félig-meddig sivatagos, aszályos, kietlen, művelésre, vagy a puszta tengődésnél jobb színvonalú megélhetésre voltaképpen alkalmatlan táj. Roppant terület ez, legalább 57 millió négyzetkilométer. Csaknem a fele bármily szerény élet- körülmények megteremtésére is használhatatlan homoksivatag. De vagy 30 millió négyzetkilométer — háromszor akkora, mint Európa — visszahódítható vagy megvédhető lenne az elsiva- tagodástól. Ismeretes egy fa, a szak- szaul amellyel részben termővé tehető a sivatag. Ez mindenekelőtt megköti a mozgó homokdűnéket, fékezi a szél erejét, felfogja a havat. Továbbá egyenletesebb mikroklímát teremt, s így kedvezően hat más növények fejlődésére. A szakszaulokon végzett szovjet megfigyelések kimutatták, hogy a növény minden megvilágított decimétere óránként átlagosan 9 milligramm széndioxid-gázt nyel el. A fa friss hajtásának minden grammja egy év alatt négyszeresére növeli saját tömegét. Ez pedig kétszeresen meghaladja például a mérsékelt égöv erdei növényeinek növekedését. A szakszaul tíz faja ismeretes, melyek közül legismertebb a féhér és a fekete szakszaul. Elő-. Közép- és Kelet-Azsia homoksivatagjainak egyedüli fás növénye, mely hat-hét méter magasra is megnő. A szakszaulok tűzifának is használhatók, ezért újabban azért is telepítik, hogy a fában szegény közép-ázsiai országokban legyen elég fűtőanyag. Egyébként a bibliai manna is a szakszaul gyümölcse, a Si- nai-félszigeten terem. Pásztorok és beduinok gyűjtik az édeskés, ennivaló „mannát”. Képünkön: egy szakszaul- lal beültetett, részben termővé tett sivatagi részt láthatunk a türkméniai Kara- kumban. A méhészkedés az egyik legősibb foglalkozás. A méhészkedő embert már az ősi Ibarlangrajzok is megörökítik, de több ezer éves kínai, egyiptomi és római írások és Hippokratész is ajánlják a mézet, mint az életet meghosszabbító, legegészségesebb táplálékot. István király idejében hazánkban az egyházi dézsmát mézben is lehetett fizetni. Méz volt az őslakosság egyetlen édesítőszere: erdőirtás idején az odvas fákban talált méheket hazavitték, és már saját „háztáji” gazdaságukban termelték a mézet és a gyertyák készítésére használt viaszt. Értékes volt a méz a török hódoltság korszakában is, amikor a megszállók a keleti édességek készítéséhez mézben kérték a hadisarc egy részét, sőt arra is van adat, hogy egy-egy hadifoglyot egy icce — 4,5 ki- logrammnyi — mézért szabadon engedték. A magyar méhészetnek nemzetközi rangja van: eredményeit, korszerű technológiáit a világon mindenütt értékelik. A Kárpát-medence éghajlata, flórája, és termékeny talaja kedvez a méhészkedésnek. Hosszú ideig csak kasokban és kis keretes kaptárakban — úgynevezett álló méhészetekben — folyt a termelés. A múlt században telepített hatalmas akácerdők azonban fényes lehetőségeket kínáltak, és űj korszakot nyitottak a méhészetben: az 1900-as évek elejétől a méhészek már nagy keretes vándorkaptá- rákkal termelik ki az akácosok kimeríthetetlen nek- tárkiincset. A vérbeli hivatásos méhész egy évben legalább háromszor vándorol kaptáraival. Gyors helyzet- viáltoztatássafl a méztermelés kifizetődőbb és hatékonyabb. Az eltérő idejű virágzások kihasználása alap- feltétel. Képünkön a tavasz első meleg napjai során méhcsaládjaival foglalatoskodó méhészt láthatunk a korszerű kasok félkörében. Tudományos könyvvédelem Termetes kígyók Az óriáskígyók főleg trópusi és szubtrópusi területek lakói. Földön, sziklákon, fákon, barlangokban, homokban, sőt vízben is élnek. Színük különböző. Az egyik legismertebb faj, a világos tigrispiton egyszerű, s mégis nagyon feltűnő színezetű. Ugyancsak igen egyszerű a nagy anakonda színezete is. Sok faj bonyolultabb mintázatú; a boák mintázata olyan változatos, hogy alig van két egyforma egyed. Az őserdei fajok mustrázata beleolvad környezetükbe, a lombokon átszűrődő fényárnyékhoz hasonul. Az emberi civilizáció terjedése, az urbanizáció, a vg7 dászat és a kereskedelem kiterjedése és módszereik tökéletesedése az óriáskígyókat is megritkította. Ma már az ún. Vörös Könyvekben, melyek a veszélyeztetett állatfajok helyzetét regisztrálják — egy sor óriáskígyó-fajt találunk. Az óriáskígyókat bőrükért ejtik el. Cipőket, táskákat, dísztárgyakat stb. készítenek belőle. A kígyóbőr keresett cikk volt, helyenként ma is az. Úgy becsülik, hogy évente egy egyenlítő körüli övét lehetne készíteni a forgalomba kerülő kígyóbőrökből. Á tiltó rendszabályok miatt ma már sok bőr illegális utakon kerül a nemzetközi kereskedelembe. Több helyen a kígyóhűs kedvelt táplálék. Dél-Amerika. Dél- és Nyugat-Afnika, Dél-Ázsia egyes vidékein az óriáskígyókat háziállatként tartják, mert az egereket és a patkányokat elpusztítják. Veszélyesek-e az óriáskígyók az emberre? Csak öt faj van, amelynek nagyra nőtt alakjai veszélyeztethetik az embert: az óvilági sziklapiton, a tigrispiton és a kockás piton, valamint az újvilági kék anakonda. Emberre azonban csak a legritkábban támadnak. A könyvtári és levéltári állomány védelme igen nagy feladatot ró mindazokra, akik világszerte őrzik a következő évszázadok számára. A könyvhigiénia az az új tudományág, amely ezzel a sokrétű, szerteágazó és bonyolult kérdéssel foglalkozik. E tudományág elméleti és gyakorlati művelői — könyvtárosok, levéltárosok, fizikusok, vegyészek, papír-, bőr-, textil- és műanyag- szakértők — eljárásokat dolgoztak ki a károkozó tényezők megszüntetésére, a károsodás megelőzésére, illetve a már belkövetkezett károk kijavítására. így alakult ki a „könyvterápia” rendszere. A könyvtári állomány védelmével kapcsolatosan igen sok belső és külső tényezővel kell számolni. Belső tényezők: a könyvtári épület anyaga, a raktározásra szolgáló helyiségek hőfoka, relatív nedvessége, a levegő tisztasága, a természetes és mesterséges fény hatása stb. A külső tényezők csoportjába tartoznak az éghajlati sajátosságok, a könyvtári épület fekvése (tájolása), a külső levegő szennyeződése (gyárak füstje, korom-, pores gáztartalma stb.). A könyvvédelem kérdése különösen azóta vált fontossá, amióta az igények óriási növekedése következtében rongy helyett elsősorban fa lett a papír alapanyaga. Míg a régi, kézi technológiával előállított rongypapírfajták megőrzése jó tárolási körülmények esetén ma sem okoz különösebb gondot, a lignittartalmú papír már egy-két évtized alatt a használhatatlanságig megváltozhat. Napjaink egyik legsúlyosabb könyvtári problémája éppen ezért a gyatra papírból készített könyvek, folyóiratok és elsősorban napilapok konzerválása, továbbá a már rongált állományegységek vagy részek restaurálása. Persze a régi időkből származó könyvek sincsenek mindig jó állapotban, mint például a képen látható, restaurálásra váró XVII. századi könyvtári kincsek.
