Szolnok Megyei Néplap, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-06 / 54. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. MÁRCIUS 6. Két műszakban körülbelül 1(50 ezer egység gyógyszert csomagol naponta a Kőbányai Gyógyszerárugyár tiszafüredi üzeme. A gyógyszerek egy részét exportálja a gyár Nincs emberibb a társkeresésnél Magányosok klubja Jászberényben Négy éve egyre kevesebben vagyunk Miért fogy hazánk népessége? A jó szó is gyógyít Sokan talán nem értik, hogy a betegek többsége miért ragaszkodik egy bizonyos orvosihoz. „X. is ltudja azt, amit Y” — legyintenek az értetlenke- dők. — „Akkor nem mindegy, hogy melyik vágja föl a hasamat?” Nem mindegy. Kerestem egy orvost az egyik kórháziban. „Tessék megvárni itt, a folyosón, '• mindjárt erre jön.” — mondta a portás. De én nem ismerem, még soha nem láttam, honnan tudom, hogy melyik az, kérdeztem. „Könnyen fölismeri majd” — így a portás. — „Szemüveget hord, és olyan... szimpatikus, kedves.” Kétségbeesetten nézegettem a folyosón elhaladó fehérköpenyesefcet. Minden másodiknak szemüvege volt. Honnan fogom megismerni ... Megismertem. Valóban kedves volt. Csak ránéztem, és azt mondtam ma- garaton : ő az. Akinek a derű, az emberség a bensőjéből fakad, kívülről is meglátszik azon. Az arcán, a járásán, a mozdulatain. A betegei szeretik. Visszajárnak hozzá, továbbadják a nevét, a bizonytalankodóknak, a félelemmel küszködőiknek: „hozzá menj, ő majd meggyógyít”. Lehetséges az, hogy valaki annyi bajt, nyomorúságot lát nap mint nap, és mégis jókedvű? Egyszer megkérdeztem tőle örökös mosolyának titkát, „a beteg is ember” — mondta, — „szüksége van a jó szóra.” A ibeteg is ember. Mégpedig nagyon érzékeny ember. A kór nem csak a testet támadja, a lélek nyugalmát is megbolygatja. A jó orvos tudja ezt, számol vele. Nem csak a gyógyszerek, az injekciók hatásában hisz, a jó szóéban is. Az együttérzés, a megértés, a segíteni akarás úgy benne van a lelkében, mint kezében az operáció mozzanatai. A jó orvos úgy tud bánni a szavakkal, mint bűvész a kártyákkal, a kendőkkel. Napjainkban az egészségügyi intézményeket is éhi a vád — olykor jogosan —, hogy gépies az ott folyó munka. Nem az embert gyógyítják, hanem a betegséget, az egyén eltűnik a kórlapok, a beutalók, a leletek mögött, személytelen a kapcsolata az orvossal. Talán azzal magyarázható e személytelenség; hogy a kórházakban, a rendelőkiben is egyre nagyobb szerephez jut a technika. Csodálatos képességű, okos, drága gépek álltak a gyógyítás szolgálatába. D a masinák nem szoríthatják ki §z orvost. A technika önmagában még csak félsiker. A beteg bizalmát meg kell nyerni, mert aki fél és bizonytalan, nehéz gyógyítani. Hallgat a bajairól, nem tartja be az utasításokat. A gépies pontossággal adagolt gyógyszerek, a kíméletlenül döfő injekcióstűk rendjében, világában egyedül érzi magát. Társ- taían. Társa csak az orvos lehet. Az ő derűjétől megnyugszik, biztatásától kibotorkál a folyosóra a súlyos műtétekből lábadozó is. Sokán így kérdezik a beteget: „gyógyu- lun, gyógyulunk?” Ezzel is jelziiK, nincs egyedül a bajban. És mennyivel jobban érzi magát, ha ezt nem csak az injekcdóstűk és a szikék „tudatják” vele, hanem a Doktor Űr is, azon a kedves, barátságos hangján. Paulina Éva Múlt év nyarán érdeklődtünk Jászberényben, hogy miért nincs magányosak klubja. Nem kérte senki, hangzott a válasz a Déryné Művelődési Központban, az ifjúsági házban és a Hazafias Népfrontnál, de volt, aki úgy tudta, van ilyen a városiban. Végre november közepén a jászberényi magányosok is találkozót adtak egymásnak. A Hűtőgépgyár Munkás és Ifjúsági Háza adott otthont a klubnak, és azóta harminc ember várja a szombat esti összejövetelt, amikor kimozdulhat otthonról, és társaságban lehet. Megértik egymást, mert közösek egy valamiben : egyedül vannak gondjaikkal, gondolataikkal. Az első összejövetelre huszonötén érkeztek, félszegen, tartózkodón. Mindenki elmondta mi vitte oda őt, fiatalt, középkorút, férfit és nőt: a társaság hiánya. — Ezt a társaságot akarjuk adni a magányosság feloldására — mondja Bathóné Nagy Judit, az ifjúsági ház vezetője. — Egyik terem az övék szombaton esténként 5-től 10-ig, játékokkal, zenével. Nem erőltetünk programot rájuk, csak a lehetőségeink szabnak határt. Ők választanak, mi segítünk a közöst esték eltöltésében. A múlt évben csak ismerkedtek egymással, először elég volt vállalni egymás előtt a közös sorsot. Januárban vezetőséget választottak, tagsági igazolványt osztottak és megbeszélték a rendezvényeket: előadások, farsarfei bál, színház, kirándulás. Felvették a kapcsolatot a szolnoki magányosok klubjával és kölcsönösen meglátogatják egymást. — Most harmincán vagyunk, várjuk újabbak jelentkezését, az ajtó nyitva minden egyedülálló előtt — mondja Éva, egy energikus középkorú nő, a klub vezetője. Tulajdonképpen ő volt, aki létrehozta a közösséget a múlt év őszén. Kilincselt, kért. plakátot hordott, jelentkezőket toborzott. Mindenki úgy gondolta, hogy egy kisvárosban az előítéletek miatt nehezebb megszervezni a klubot, mint Szolnokon, Pesten. Berény- ben végülis csak a szervezésen múlott, és most “már a tagok a szombat esti biztos programjukhoz igazítják a hétvégi elfoglaltságukat. A félszegség hamarosan feloldódott, a beszélgetés, játék, tánc közben. — Férjem meghalt 11 éve, a lányaim felnőttek, egyik el is költözött már otthonról. Magam vagyok, ezt tudják a munkatársaim, a gyerekeim is, de az érzést nem ismerik. A magányos ember vigaszt, együttérzést, megértést vár. Jól érzem itt magam, nagyon örülök, hogy van kikkel színházba menni, presszóba beülni, de mások valahogy a társadalomból kivetetteknek tekintenek minket. — Én is özvegy vagyok — mondja egy másik asszony — még gyerekeim sincsenek. A szomszéd faluban dolgozom, sí mikor hazaérek nem vár senki, én sem várhatok senkire. Kórusban énekelek, hétfőn, csütörtökön esténként, de ott is siet mindenki. Míg ide el nem hozott az ismerősöm a hétvégeken, attól is féltem, hogy elmegy a hangom, nem volt kihez szólni. Van, akinek a házassága nem sikerült, és iskolás gyerekeitől „kéredzkedik” a klubba, vagy beteg szülei miatt maradt társtalan. Nincs emberibb dolog a társkeresésnél, mégis, aki felnőtt fejjel egyedül marad, előítélet veszi körül, özvegyek, elváltak, agglegények, 35—50 év közöttiek egyelőre ebben a klubban találják meg a reményt, a teljesebb, kiegyensúlyozottabb életre. — IP — z! 1985-ös év első napján 10 millió 658 ezer fő volt hazánk lakossága, Magyarország lakóinak a száma; 55 ezérrei kevesebb, mint négy évnek előtte. A népességcsökkenés — ami egyébként pontosan annyi, mint Sopron város teljes lakosságszáma — ismét ráirányította a kormányzat figyelmét a népességpolitikai intézkedésekre, azok korszerűsítésére. Mielőtt e téren bármilyen új intézkedést hozott volna a kormány — éppen, mert az utóbbi húsz év ilyen jellegű intézkedései csak ideiglenes sikert eredményeztek — reálisan fel kellett tárni az okokat. A szociológiai vizsgálatok, a felmérések elkészítésében, és az elemző jelentés megszövegezésében egyaránt részt vettek az Egészségügyi Minisztérium, az Országos Tervhivatal és a Központi Statisztikai Hivatal illetékes intézményei — a népességcsökkenés eredőjéül három fő okot jelöltek meg. Érdemes néhány mondat erejéig mindegyikkel foglalkozni. Első — a statisztika szerint legszembetűnőbb ok — a születésszám csökkenése. Az utóbbi hat évben érezhetően megnövekedtek hazánkban a megélhetés költségei. s ezzel párhuzamosan — az átlagosnál jobban — megnövekedtek a közös életet kezdő ifjú párok otthonteremtési kiadásai. Különösen a bériből és fizetésből élők számára romlottak az önálló lakás megszerzésének lehetőségei. A kevesebb gyermekszületés okaként most jelentkezik a negatív „rekord” is. Nevezetesen, hogy a ma szülőképes korban levő 20—35 év közötti nők nagyobbik hányada már akkor született, amikor — a 60-as évek elején — országosan is a legkevesebb gyermek jött világra eddigi történelmünk során. Tehát: kevesebb a gyermeket szülni képes nők száma — következésképpen ezért is kevesebb a születő gyermek. Ez az ok viszont semmiképpen sem főok! A csökkenő gyermekszületés legfőbb okaként továbbra is azt kell számon tartanunk, hogy a megnövekedett civilizációs 'igények, és a megnövekedett létfenntartási költségek között a vártnál nagyobb szakadék keletkezett. Az ország népességét tekintve a második fő ok még a halálozások — szaknyelven szólva: mortalitás — enyhe, de jól érzékelhető megnövekedése is. Elszomo- morító tény: a mortalitás az elmúlt öt évben a legproduktívabb 40—55 éves korosztályban növekedett, e korosztályon belül is elsősorban a férfiak esetében. A produktív korosztályok mortalitásában ma már vezető halálok az érrendszerit betegség. a szív többféle betegsége. Az a tény, hogy ebben a korosztályban növekszik a halandóság, valamint az, hogy szintén kissé ugyan, de növekszik a daganatos betegségekben elhalálozot- tak száma — hazánkban valamelyest az átlagéletkort is csökkentette az utóbbi években. Harmadik fő ok a koraszülések számának növekedése. illetve ezzel szoros ösz- szefüggésben a csecsemőhalandóság csekély, de jelenlevő növekedése. E harmadik fő ok szinte kizárólag személyekre vezethető visz- sza! A manapság gyermeket szülő anyák nem készülnek fel a magasztos célnak megfelelő módon anya voltuk kiteljesítésére. Az egészség- ügyi statisztika szerint Euró- paszerte nálunk a legmagasabb a rendszeresen dohányzó terhes anyák száma. Ugyancsak szép számmal akadnak közöttük alkohjplfc rendszeresen fogyasztók is! E két tényezőből természetesen következik a koraszülés — a koraszülésből pedig a csecsemők életképtelensége, ez utóbbiból a csecsemőhalandóság növekedése. Magyarországon tervezett, a szociálpolitikai kedvezményrendszerével támogatott népesedéspolitika mintegy 25 éve létezik. A 60-as évek elején — amikor a születések száma aggasztóan, 11—13 ezrelékre lecsökkent! — ki kellett dolgozni egy hosszú távú népesedéspolitikai koncepciót amelynek vezérelve a háromgyermekes családmodell lett. Akkoriban még folyamatosan csökkent hazánkban az évente elha- lálozottak száma. így a bevezetett szociálpolitikai intézkedésektől nemcsak a népesség újratdrmelődése, hanem annak jelentékeny számbeli növekedése is várható volt. A hatvanas évek végétől fokozatosan bevezetett gyermekgondozási segély — az akkoriban oly népszerű gyes — új jelenség volt a szociálpolitikában. Mintegy négy évig éreztette is hatását a születésszám növekedésében. A fent már említett okok — a stagnáló életszínvonal, a növekvő megélhetési költségek, a megnövekedett civi- lizázációs igények, és a jövedelem közötti szakadék mélyülése — viszont azt eredményezték, hogy újból csökkenni kezdett a születésszám. A nyolcvanas években eddig minden esztendőben kevesebb gyermek született az országban, mint ahányan meghaltak. Amennyiben a jelenlegi helyzet alapján számítjuk az ország népességszámának alakulását — tehát kevesebben születnek, mint ahányan elhaláloznak! — az ezredfordulón 10 millió 300 ezer körüli ember élne hazánkban, közel 400 ezerrel kevesebb, mint jelenleg ! Az okoknak és a jelenleg fennálló helyzetnek reális elemzése arra késztette kormányzatunkat, hogy felülvizsgálja, új alapokra helyezze a népesedéspolitikai (intézkedéseket. Le kellett mondanunk arról az — amint azóta kiderült, irreális — mintegy két évtized előtti célról, hogy legyen minden új családban három gyermek. A mostani sokkal reálisabb elképzelés családonként két(!) gyermekkel számol, szemben a jelenlegi, tényleges helyzettel, amikor családonként 1,7 gyermekkel kell számolnunk. A ,családonkénti két gyermek nem jelent mást. mint a népesség egyszerű újratermelését. De mert reális lehetőségek vannak a halálozási arányszám csökkentésére, így elképzelhető, hogy ezen az úton megállítható a népességszám csökkenése. A családi pótlékra jogosultak körének kiterjesztése, a gyermekgondozási segély helyett március elsejétől bevezetendő gyermekgondozási díj — ami a keresményből következő táppénzzel arányos, legfeljebb 4500 forintos ősz- szeg —. a lakásvásárlási kedvezmény felemélse — mind ezt a célt szolgálja. Német Szövetségi Köztársaságban, Norvégiában, Dániában hasonló gondokkal küzd a kormányzat. Ezekben az országokban is kevesebb gyermek születik, mint ahányan meghalnak. A más társadalmi körülményekből adódó másfajta szociálpolitika a fenti országokban eleddig talán a mi szerény eredményeinknél kevesebb babérral dicsekedhet. Gazdasági helyzetünk, ami közeljövőben remélhetően mindannyiónk megnyugvására javul, számunkra ilyen szociálpolitikát enged megvalósítani. A kormányzat azt reméli, hogy az elkövetkező öt-tíz évben új kedvezményekben részesítheti a gyermeket nevelő •családokat, s ezáltal előbb megáll a születések számának csökkenése, majd növekszik. s Magyarországon általánossá lesz a családonkénti két gyermek. Ameny- nyiben ez a remélt 3 tized százalékos családonkénti gyermeklétszám-emelkedés bekövetkezik, — a halálozási számok csökkentésével ismét elérhető a népességszám igen szerény növekedése. H. Z. Az olasz Benetton divatcég a Tricotex Külkereskedelmi Leányvállalat közreműködésévél megnyitotta első magyarországi üzletét. A butikban 4 millió forint értékű árukészlettel várják a vásárlókat. A divatos kötöttárukért, női ruhákért, a strandcikkekért a Skála fa- és fűrészárut ad cserébe
