Szolnok Megyei Néplap, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-27 / 72. szám
Tanácskozik a Magyar Szocialista Munkáspárt XHL kongresszusa 3 (Folytatás a 2. oldalról.) HERMÁN ISTVÁN, a Szocialista Munka Hőse, a Kőolaj és Földgázbányászati Vállalat kiskunsági üzemé- níek főfúrómestere, Bács- Kiskun megye küldötte személyes emlékkel kezdte hozzászólását: — Húsz éve annak, hogy a zalai dombság kőolajmezőitől többedmasamrml elkerültem a helyenként homokbuckás Kiskunságba, hogy megvalósítsuk a kőolaj- és földgázkutatási programot. Ma is azt mondom, jó, hogy akkor elkezdtük vallatni az Alföldet. Lett és van olaj. Olaj, földgáz, amiből fűtőolaj is, műtrágya is, ipari anyag is születhet. A természet erőit ismerve tudjuk: csak a pontosság, a magas fokú figyelem, egymás segítése és a megfelelő szakértelem hozhat ered- Iményeket. A <pártmunka kérdéseiről szólva Hermán István kiemelte a kommunisták legkisebb közösségei, a pártcsoportok és a pártalapszerve- zetek munkájának jelentőségét. LUKÁCS JÁNOS, a Baranya megyei pártbizottság első titkára, Baranya megye küldötte megállapította: — ötéves munkánk politikai eredményeihez sorolhatjuk belső viszonyaink olyan értékeinek megőrzését, gyarapítását, mint a párt vezető szerepének érvényesülését; a politikánk iránti bizalmat; a megye politikai, állami, társadalmi szerveinek eredményes munkáját; a közállapotok rendezettségét; és a szélesedő demokratizmust. Baranyában elmondhatjuk, hogy több nemzetiségű lakosságunk hangulatát, magatartását a bizakodás és a tenniakarás egyaránt jellemzi. Tudjuk, sokan vannak, akik valós anyagi gondokkal küszködnek, önhibájukon kívül kerültek nehéz anyagi- szociális viszonyok közé. Lukács János önkritikusan beszélt arról, hogy helyileg is többet kell tenni a pályakezdő fiatalok olyan gondjainak megoldásában, mint a beilleszkedés, lakáshoz jutás. A nyugdíjasok társadalmi megbecsülésében, tapasztalataik hasznosításá- sában. átörökítésében mi sem jutottunk lényegesen előbbre — mondotta. — Nem fogadhatják el azonban az olyan széles körben hangoztatott véleményeket sem, amelyek szerint a fiatal és az idősebb nemzedéknek vannak csak gondjaik. DOLEZSÁL KÁROLY esztergályos, a Dunai Vasmű küldötte munkahelye feladatairól szólva hangsúlyozta: napjainkban nem az az elsődleges cél, hogy többet termeljünk, hanem lényegesen jobb minőségben, a piac igényeire időben reagálva versenyképes. keresett termékek előállításán kell fáradozni. Majd mint a karbantartás területén dolgozó esztergályos elmondta, hogy a tartalékalkatrész-gyártás egyre nehezebb, mert sajnos az elmúlt évek folyamán igen sokan távoztak a vasműtől kisebb vállalatokhoz, melléküzemágiakhoz, szövetkezetekhez, amelyek 5— 6 forinttal magasabb órabért tudtak fizetni. Vagy éppen kiváltották az ipart, és a gyártól vásárolt szerszámgépen a vasmű részére gyártják a tartalékalkatrészeket, többszörös áron. Van, aki azt mondja, nekik van igazuk. Én nem osztom e nézeteket. Volt egy tegnap is, amikor mi kaptunk a gyártól, és lesz egy holnap is, amikor a nehezebb időszakon túljutva ismét vonzó lesz a nagyüzem munkásközösségéhez tartozni. Mert nagyüzemi munkásnak lenni rang volt. és lesz is. Biztonságot ad együttműködésünk a szocialista országokkal HA VASI FERENC FELSZÓLALÁSA A szünetet követően az első felszólaló Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára volt. Elöljáróban a XII. kongresszus óta bekövetkezett fejlődést elemezte. — A népgazdaság — mondotta — a legutóbbi években — a kedvezőtlen külgazdasági körülmények ellenére — a XII. kongresszus határozatának megfelelően fejlődött. Megteremtettük az ország pénzügyi egyensúlyát, megőriztük fizetőképességünket, az életszínvonal megvédését — másik fő célunkat — azonban, sgjnos, maradéktalanul nem sikerült elérni. Havasi Ferenc ezután rámutatott a cserearány-romlás következményeire, az 1948 és 1953 közötti gazdaságfejlesztés problémáira, a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésében az 1970- es évek közepén mutatkozó következetlenségekre, s arra, hogy 1979-ig a gazdaságpolitika fenntartotta az extenzív fejlődési pálya elemeit, a dinamikus gazdasági növekedést és felhalmozást, a viszonylag stabil árakat. így a világgazdasági változások közvetlen hatását a vállalatok nem érezték, és a lakosság sem érzékelte. Mindezek alapján megállapította: — Népgazdaságunk jelenlegi nehézségei, egyensúlyi problémái, a növekedés és fel- használás korlátái jelentős részben a legutóbbi évtizedekben gyökereznek. És bár még távolról sem mondhatjuk el, hogy az eladósodottságból származó problémáinkat megoldottuk, jelentős eredmény, hogy úgy tudtuk mérsékelni adósságállományunkat, hogy közben megőriztük a párt és a nép közötti kölcsönös bizalmat, belpolitikai nyugalmunkat. A fő probléma az, hogy a növekedés lassulása nem járt együtt a szükséges szerkezeti változásokkal. A hatékonyság növelésében sem tudtunk a kívánt mértékben előrelépni. A termelékenység növekedett ugyan, de a munka szervezettsége nem javult a szükséges mértékben, s veszteségforrásaink felszámolásában sem tudtunk érdemi áttörést elé'rni. A beruházások csökkentésén belül nem érvényesült kellően a szelektivitás, hatékonyságuk, szerkezetük alig változott. Az átlagos megvalósítási idő nem csökkent, a kivitelezés tervszerűsége és szervezettsége sem javult, a géphányad még mindig alacsony. Mindebből le kell vonni a következtetést: minőségi változások nélkül hiába állítanánk vissza magas beruházási hányadot a régi struktúrában, ezzel felgyorsítanánk ugyan a növekedést, de számolnunk kellene a korábbi feszültségek vissztatfjrésével. A legutóbbi öt év teljesítményei és eredményei nemzetközi viszonylatban is elismerést váltottak ki. Olyan időszakban sikerült megőrizni fizetőképességünket, amikor több mint ötven ország vált fizetésképtelenné, és kérte adóssága átütemezését. Azt, hogy az ismert kedvezőtlen körülmények között is talpon maradhattunk, több tényező együttes hatása tette lehetővé. Ezek sorában elsőként népünk erőfeszítéseit, ha kellett, áldozatvállalását, kiegyensúlyozott belpolitikai légkörünket, a politikát támogató közmegegyezést kell említeni. Fontos stabilizáló tényező, hogy töretlenül folytatni tudtuk szövetkezet- és agrárpolitikánkat, hogy megőriztük a parasztság anyagi érdekeltségét, termelési kedvét, hogy a szocialista nagyüzemek jól integrálják a másfél milliónyi háztáji és kisegítő gazdaság tevékenységét, hogy mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk megfelelő hazai kínálatot és növekvő exportot tudott produkálni. Nehézségeink áthidalásában jelentős szerepet játszott politikai intézményrendszerünk minden elemének céltudatos és következetes munkája is. A Központi Bizottság, az országgyűlés, a kormány, ezek bizottságai, a tudományos intézetek, a társadalmi- és tömegszervezetek testületéi, a területi és Vállalati politikai, társadalmi szervek összehangoltan és fáradhatatlanul dolgoztak egyensúlyi helyzetünk javításáért, gazdasági feladataink megoldásáért. Eredményeink fontos tényezője, hogy ebben az időszakban is támaszkodhattunk a Szovjetunióval és a többi baráti szocialista országgal folytatott gazdasági együttműködésre. A világgazdaság szocialista régiójához való tartozásunk, a KGST-ben megvalósuló együttműködés nélkül terheink és veszteségeink is lényegesen nagyobbak lettek volna. Kölcsönös elonyok Pénzügyi egyensúlyi helyzetünk javításában, fizetőképességünk megőrzésében szerepük volt az ENSZ szakosított nemzetközi pénzügyi intézményeinek is, amelyeknek 1982-től tagjai vagyunk. Az utóbbi időben hallani lehet olyan véleményeket is, hogy gazdasági kapcsolatainkban felerősödött a nyugati orientáció. Akik ezt hangoztatják, megfeledkeznek arról, hogy nem az utóbbi években, hanem a hetvenes években adósodtunk el; hogy ezekben az években csökkentettük az adósságot; hogy a gazdaság pénzügyi egyensúlya nem mostanában bomlott meg, azt most állítottuk vissza; hogy a tőkés importot nem ezekben az években bővítettük, hanem épp a legutóbbi években mérsékeltük, s csökkentettük egész gazdálkodásunk sebezhetőségét. Magyarország ezekben az években is aktív részese volt a KGST-integráció fejlesztésének, a kölcsönös gazdasági kapcsolatok kiszélesítésének, a sokoldalú együttműködés tökéletesítésének. Hazánk számára mindegyik relációnak megvan a maga sajátos szerepe. Ugyanakkor — mint már többször kifejtettük — gazdaságfejlesztési terveink biztonsága nemcsak a külső piacoktól, hanem a külpolitikai környezettől is függ. Egyenlőségen és kölcsönös előnyökön alapuló kapcsolatokat kívánunk a nem szocialista országokkal is. Nem egy esetben azonban politikai indítékú és célú intézkedések szenvedő alanyai vagyunk. Ezekkel szemben is biztonságot ad a szocialista országokkal, a Szovjetunióval való együttműködésünk. Ezért a jövőben is onnan importáljuk mindazt, ami lehetséges és gazdaságos^ Ma valamennyi szocialista ország mérlegeli, hol tart a fejlődésben és hogyan -tovább a jövőben. Tavaly decemberben Csernyenko elvtárs írásában, azt megelőzően az ideológiai konferencián Gorbacsov elvtárs beszédében, de Andropov elvtársnak az 1983 júniusi KB ülésén elhangzott felszólalásában is szerepelt az a gondolat, hogy a Szovjetunió jelenleg hol tart, milyen szakaszában van a szocialista fejlődésnek. Kádár János találkozott az SZKP küldöttségével Kádár János, a Magyar mácsolta a szovjet kom- Szocialista Munkáspárt munisták. a testvéri szov- Központi Bizottságának el- jet nép üdvözletét, és to- ső titkára kedden a Buda- vábbi sikereket kívánt, a pest Kongresszusi Köz- XIII. kongresszus munká- pontban találkozott a jához. Kádár János és Gri- Szovjetunió Kommunista gorij Romanov tájékoztat- Pártjának küldöttségével, ta egymást az MSZMP, il- amely Grigorij Romanov- letve az SZKP napirenden nak, az SZKP KB Politikai lévő feladatairól. Véle- Bizottsága tagjának, a ménycseré.re került sor a Központi Bizottság titká- két ország, a két párt rának vezetésével részt együttműködésének fej- vesz az MSZMP XIII. lesztéséről, valamint a kongresszusán. nemzetközi élet néhány Grigorij Romanov tol- időszerű kérdéséről. Erősödik az a felismerés, hogy a fejlett szocializmus tökéletesítése egy hosszú történelmi korszakot igényel, s a szocialista országok ennek a kezdetén tartanak. Ebből sok minden következik, többek között a termelési viszonyok fejlettségére, a megtermelt javak elosztásának elveire, a szocialista demokráciára és a politikai intézményrendszerre is. A szocializmus felépítésére a legszélesebb társadalmi erőket egységbe kell fogni, a társadalom igazságosságát ki kell tudni bontakoztatni, s ez a társadalom nem lehet a hiány és a szegénység társadalma. A szocializmus a munka társadalma, amelytől idegen a fegyelmezetlenség, a lazaság, a kötelezettségek elmulasztása. A szocializmushoz vezető út azonban göröngyösebb, sokkal több a kitérő, a kudarc, mint azt korábban hittük. Ezért nem baj, sőt jó, ha illúzióinktól megszabadulunk, s erősítjük hitünket eszméink igazában s elérhetőségében. A XII. kongresszus felismerte: ahhoz, hogy új lendületet vegyünk, előbb lassítani kell. Most a XIII. kongresszus egyik fontos feladata felvázolni egy élénkebb, egyensúlyi helyzetünket szilárdító, a gazdaság szerkezeti fejlődését segítő és intenzív forrásokból táplálkozó gazdasági fejlődés programját. A VII. ötéves terv e követelmény jegyébeh formálódik. A gazdasági növekedés élénkülése, a kedvezőbb folyamatok kibontakoztatása fokozatosan valósulhat meg. Az első években az 1985-re /tervezett növekedési ütem a nemzeti jövedelem 2,5—3 százalékos bővülése irányozható elő. Ez biztosítja a belső felhasználás kis mértékű növelését, ezen belül a beruházások és a reálbér szinten tartását. 1987—1988-tól a nemzeti jövedelem növekedése már kis mértékben meghaladhatja a 3 százalékot, s A lakossági jövedelmek mintegy kétharmada közvetlenül kapcsolódik a munkateljesítményekhez. El kell érnünk, hogy a törvényes munkaidőben végzett munka legyen szervezettebb, megbecsültebb, a kiemelkedő teljesítmények erkölcsileg és anyagilag kapjanak megfelelő elismerést. Erre a korábbinál jobb lehetőséget nyújt a módosított keresetszabályozás rendszere. A fő munkaidőn túl végzett tevékenységekre, kisvállalkozásokra továbbra is szükség van. Ezek bővítése azonban nem öncél, tevékenységüknek a népgazdasági érdokekkjel összhangban kell alakulnia. Szociálpolitikánkról szólva az utóbbi időben sokan felvetik, hogy miközben a költségvetés erre fordított kiadásai folyamatosan nőnek, a szociális feszültségek nem mérséklődnek, sőt éleződnek. Jelenleg a nemzeti jövedelem 26 százalékát fordítjuk pénzbeli és természetbeni társadalmi juttatásokra. Ez az arány megfelel az ország fejlettségi szintjének, és a következő években lényegében nem növelhető. A gondot az okozza, hogy a felgyorsult áremelkedés miatt csökkent a juttatások vásárlóértéke. A létbiztonság fő pillérei maradnak a jövőben is. a munkajövedelmek és a társadalombiztosítási ellátások. A létbiztonság fontos feltétele, hogy teljesebb körű és társadalmilag elfogadhatóbb mértékű legyen a pénzbeli társadajm i, jövedelmek , vásárlóértékének megőrzése. Kedvezőbb gazdasági helyzetben egyes juttatások reálértékét esetleg növelni is lehet. A hátrányos szociális helyzetűek segítése, a rászorultsági elv érvényesítése a szociálpolitika fontos eleme. A szociálpolitika egyes lakossági rétegeket érintő elemei. közül a következőket tartjuk lényegesnek: — A gyermekes családok anyagi helyzetére kedvezően hat, hogy a gyermekgondozási díjat fokozatosan kitererre alapozva a belföldi fel- használás is valamivel gyorsabban nőhet: dlőször a nemzeti jövedelmet megközelítő majd azzal lényegében azonos, esetleg azt kissé meghaladó ütemben. Ez lehetőséget ad az életszínvonal-politika mozgásterének bővítésére: a reálbérek növelésére és a társadalmi juttatások reálértékének szélesebb körben történő megőrzésére. A szocialista szektorban öt év alatt beruházásokra — 1981. évi árakon — 850—900 milliárd forint, az 1981—1985. évit meghaladó összeg fordítható. A termelés fejlesztésének exportorientáltnak és gazdaságos importhelyettesítőnek kell lennie. Fontos a meglevő természeti kincsek jobb hasznosítása, illetve a rendelkezésre álló anyagok minél magasabb értékű és minőségű termékekké való hatékony feldolgozása. Az életszínvonal-politikával szemben azt a követelményt támasztjuk, hogy érezhetőbben segítse elő, jobban ösztönözze a gazdasági fejlődést, mérsékelje a társadalmi egyenlőtlenségeket, tompítsa a szociális feszültségeket, legyen igazságosabb, valósítson meg arányosabb közteherviselést. jesztjük a gyermek egyéves korán túl a gyermek hároméves koráig, megőrizzük a családi pótlék vásárlóértékét, a három- és többgyermekesek természetbeni kedvezményeit bővítjük. A családalapító fiatalok az első lakás megszerzéséhez és fenntartásához — különösen, ha az önerő és a családi háttér ehhez nem elég, — több kedvezményt, támogatást kapnak. A nyugdíjasok helyzete életkoruk, egészségi állapotuk, aktív tevékenységre való alkalmasságuk, nyugdíjuk és kiegészítő jövedelmük nagysága, valamint családi és vagyoni helyzetük szerint rendkívül differenciált. Az idősebb, aktív tevékenységre már nem képes, egyedül élő, alacsony nyugdíjban részesülők szociális helyzete azonban nehéz. A nyugdíjasok közül több mint félmillióan egyedülállók. Segíteni mindenekelőtt azokon kell, akik nem támaszkodhatnak A közélet valamennyi területén, a társadalmi és tömegszervezetekben, a szövetkezeti mozgalomban a tanácsi és parlamenti munkában, a vállalatoknál és a kamarai testületeknél erősítjük az önkormányzati elemeket, a demokratizmust, a beleszólás lehetőségét. Akkor lehet jobban érvényesíteni a központi elgondolásokat is, ha a dolgozók, mint köztulajdonosok sokkal jobban beavatottaknak érzik magukat saját sorsuk alakításában A gazdasági növekedés belső és külső feltételeinek gyökeres megváltozása az intenzív típusú növekedés előtérbe kerülése a többi szocialista országban is napirendre tűzte a gazdasági mtechanizmusok fejlesztését. Ez a felismerés nemcsak a KGST felső szintű értekezletét jellemezte, ez nyilvánul meg abban is, hogy jobban megértjük egymás gondjait. Ha egyszerre többen merünk szembenézni a változtatás igényével, ha adottságainkcsaládjukra. A legsúlyosabb gondok enyhítésére még az idén sor kerül. , A KB titkára ezután az árpolitikáról szólt, hangsúlyoz va, hogy az áraknak a gazdasági folyamatok alakulását befolyásoló, sokoldalú szerepéről a jövőben sem mondhatunk le. — A VI. ötéves terv időszakában a termelői és a fogyasztói árak egyaránt a tervezettnél gyorsabban emelkedtek. A termelői árak öt év alatt — az 1985. évi emelkedést is figyelembe véve — IBI—32 százalékkal, a fogyasztói árak pedig mintegy 38 százalékkal nőnek, egyidejűleg az átlagkeresetek több mint 30 százalékkal emelkednek. Az indokolatlan ártámogatásokat ennek ellenére nem sikerült jelentősen csökkenteni. Tisztában vagyunk azzal, hogy az árak alakulása a gazdálkodásban gyökerezik. A jövőben sem mondhatunk le a helyes árarányok kialakításáról, a termelői és a fogyasztói árak együttmozgásáról, valamint az indokolatlan fogyasztói ártámogatások leépítéséről. Az árfunkció erősítését a gazdaságirányítás eszközrendszerével, a piaci viszonyok tudatos fejlesztésével kell segíteni. Arra törekszünk, hogy az árszínvonal-emelkedéseket érzékelhetően, mintegy öt százalékra mérsékeljük, ezért megfelelő inflációellenes program kidolgozását tartjuk szükségesnek. Az áremelkedés mérséklése fokozatosan érhető el. Havasi Ferenc ezután gazdaságirányítási rendünk továbbfejlesztéséről szólott. — Arra törekszünk — mondotta, — hogy á vállalatok és szövetkezetek legyenek a gazdaság főszereplői, és minden lényeges jogi, közgazdasági és politikai feltétel segítse a vállalatokat, hogy azok a lehető legtöbbet tudják produkálni. A vállalatirányítás új formái és a munkakollektívák érdekeltségének erősítése jelentős lépés lesz a társadalmi demokratizmus fejlődésében is. Jól illik e lépés azok (sorába, amelyeket már megtettünk, vagy a jövőben tervezünk megtenni. nak, nemzeti sajátosságainknak és a szocialista közös érdekeknek is megfelelő gazdaságpolitikát folytatunk, ennek megfelelően fejlesztjük a népgazdasági tervezést, közgazdasági eszközrendszerünket, a tervkoordinációt, gondolkodásmódunkat, akkor ez garancia lehet arra, hogy közös erőfeszítésekkel gyorsabban tudunk helyes irányba kibontakozást találni. A gazdaságpolitika nehéz és összetett területe volt a legutóbbi öt esztendőben is politikai életünknek. Most is bonyolult feladatok előtt állunk. Ezeket úgy szeretnénk megoldani, hogy a politikai, ideológiai szféra egésze támaszkodhasson, erőt meríthessen, segítséget kapjon a gazdaságtól. A gazdaság területein dolgozók vállalják és teljesítik a kongresszus határozataiból rájuk háruló feladatokat. Ehhez kérjük a tisztelt kongresszus és dolgozó népünk támogatását. (Folytatás a 4. oldalon) Jövedelmek, teljesítmények Intenzív típusú növekedés
