Szolnok Megyei Néplap, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-27 / 72. szám
4 Tanácskozik a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII1 kongresszusa (Folytatás a 3. oldalróIJ TISZA LÁSZLÓ, a Sza- bolcs-Szatmár megyei tanács elnöke, Szabolcs-Szat- már megye küldötte a terület- és településfejlesztés néhány kérdéséről, valamint a tanácsok jövőbeni szerepéről szólt. Elmondta, hogy a Szabolcs-Szatmár megyei pártértekezlet legsürgetőbb megoldandó feladatként a foglalkoztatás javítását, a megye mezőgazdasága jövedelemtermelő képességének növelését, az iparszerkezet korszerűsítését és a települések ellátási szintjének emelését fogalmazta meg. Tisza László hangsúlyozta, hogy — ismerve a népgazdaság helyzetét — a gondok megoldása rövid távon nem várható. Ezért nemcsak országosan, hanem egy-egy megyében is, differenciálni kell, s a legnagyobb feszültséget jelentő társadalmi kérdések megoldására kell helyezni a súlyt. Ebben a tanácsok keressék meg sajátos lehetőségeiket. — Erősítenünk szükséges a tanácsi testületi munkát, meg kell teremteni a testületek valódi önállóságát a döntéshozatalban. Ezért tulajdonítunk nagy fontosságot a tanácstagi választásoknak. A lakossággal való párbeszéd során a kongresszus^ határozatok megvalósítását tartjuk a legfontosabbnak. DUSCHEK LAJOSNÉ, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke. Budapest küldötte a párt másfél évtizedes nőpolitikái határozatáról szólva megállapította; a döntés helyességét a gyakorlat bebizonyította. Ennek nyomán addig nem tapasztalt fejlődés következett be minden téren, de különösen a gyermekintézmények építésében. — Óvodai ellátottságunk például a világon az elsők között van. Fejlesztése a jövőben is feladatunk, hiszen hazánkban az aktív keresők 45,5 százaléka nő, s a munkaképes korú nőknek 82 százaléka dolgozik. A továbbiakban szólt a nők .szakmai és általános műveltségének növeléséről, annak szükségességéről, majd a család felelősségét hangsúlyozta a gyermekek nevelésében. Utalt rá, hogy fejlődésünk kezdeti szakaszán olyan illúziók voltak, hogy a gyermeknevelés, a háztartás szinte minden gondját leveszik a nők válláról az állami intézmények. Ma már jól látjuk, hogy ez tévedés volt — mondta —, mert a szülői ház szeretetteljes -és péld.a- adó légkörét nem pótolja semmi, s a gyermek nevelését semmilyen intézmény nem vállalhatja helyettünk. Ugyanez vonatkozik az idős szülőkkel való törődésre is. Nagyon fontos, hogy a köz- gondolkodásban kapjon nagyobb megbecsülést és tiszteletet az anyaság, a több gyermek vállalása. Végezetül kérte, hogy a megválasztandó új Központi Bizottság tűzze majd napirendre az 1970-es nőpolitikái határozat végrehajtásának értékelését, tekintse át a nők politikai, gazdasági és kulturális helyzetét, különös tekintettel a családpolitikai tennivalókra. KLEIN ISTVÁN, a tamási Áfész igazgatósági elnöke, Tolna megye küldötte felszólalásának elején megállapította : a megye Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetei a XII. párt- kongresszus óta eltelt időszakban is hozzájárultak az életszínvonal-politikai - célok megvalósításához. Mindez persze nem azt jelenti, hogy nem voltak és nincsenek gondok, hibák. A fogyasztók esetenként bosz- szúsan távoznak az áruházakból, boltokból. A bosszúság oka többféle. Sok helyen még alacsony színvonalú a kereskedelmi kultúra, még nem tanultunk meg eléggé a szó valódi és tisztességes értelmében kereskedni. Továbbhaladásunk feltétele az elmélet alkotó alkalmazása ACZÉL GYÖRGY FELSZÓLALÁSA Csatlakozom küldöttár- saimhoz, akik kifejezték egyetértésüket a kongresszusi dokumentumokkal. Kádár elvtárs és Gyenes elvtárs szóbeli kiegészítésével — mondotta, majd így folytatta: — Az elmúlt években a szocialista építés fő területein — marxista—leninista pártként — új formákat, új szocialista megoldásokat kezdeményeztünk. Új, és legtöbbször jó megoldásokat találtunk. De tévedtünk is. Mindez együtt bizonytalanságot, idegenkedést is keltett, s ez próbára tette a párttagokat és pártonkívülieket. Megélénkültek az ideológiai, a kulturális viták, amelyek elsősorban történelmi utunk, alapértékeink, gazdasági és politikai fejlődésünk kérdéseivel foglalkoztak, és — sajnos — lényegesen kevesebb szó esett magáról a kultúráról. A vitákban némelyek egy korábban kialakult, már akkor is sokban téves szocializmusképet kérnek számon mai valóságunkon, mások nemzeti fejlődésünket féltik, hagyományos értékeket lábnak veszélyben forogni. Itt- ott hangosabbak lettek a marxizmustól idegen nézetek, amiben szerepe van a megélénkült burzsoá propagandának is. Vannak olyanok is, — szerencsére számuk és befolyásuk elenyésző, — akik, látván nehézségeinket, a közérzet romlására játszanak, s az évtizedes munkával megszerzett nemzeti közmegegyezést igyekeznek megbontani. Az elmúlt évek vitáiban nem ritkán és egyidejűleg tapasztaltuk, hogy némelyek parttalan liberalizmust, mások túlságosan merev magatartást vetnek a szemünkre, s ennek megfelelően vagdal- kozó „rendcsinálást” vagy korlátlan engedékenységet szorgalmaznak. Pártunk a beszámolási időszakban sem engedett egyik oldalnak sem. Továbbra is kitartunk amellett, hogy a szellemi életben a legfőbb eszköz a meggyőzés, a következetes elvi magatartás és vita. Ennek feltétele elméletünk igazsága, s ez megvan. Feltétele továbbhaladásunknak az elmélet alkotó, alkalmazása, s a küzdelem eszmei ellenfeleinkkel, amiben elkényelmesedés is mu- ytatkozik. Pedig egyidejűleg kell türelemmel lennünk azokkal, akik a mai bonyolult világban őszintén keresik az előrevezető utat, és következetesen kell fellépnünk minden rosszhiszemű, a közösség ügyének ártó szándékkal szemben. Ennek a kétfrontos politikának szellemében hoztunk fontos, hosszú távra szóló határozatokat a közművelődésről, a művészet- és tudománypolitikáról, a közoktatásról, felsőoktatásról, s ebben a szellemben kell tevékenykednünk továbbra is — hangoztatta Aczél György, majd rámutatott: — Történelmi „fél-múltunknak” volt olyan időszaka, amikor lejáratták, frázissá koptatták azt az alapelvünket, hogy „a szocializmusban a legfőbb érték az ember”. Legyűrve a torzításokat, valljuk, hogy társadalmunk sorsa az emberi minőségen múlik, s a szocializmus végső célja maga az ember. Ne feledjük, hogy a forradalmi munkásmozgalom nem csupán politikai, hanem szellemi, erkölcsi mozgalomként is jelentkezett a történelemben. Ezért háborodnak fel nálunk joggal az emberek, ha azt hallják, hogy a hatalomban való részesedés hatalmaskodássá, a szabadság rendje rend nélküli szabadossággá torzul. És ezért igénylik jogosan a társadalmi együttélés során kialakult alapvető erkölcsi vívmányokat, a segítőkészségtől a megértésig, a szolidaritásig, a jól végzett munka öröméig és önérzetéig. A szocializmust nemcsak világtörténelmi távlatokra szabták, hanem „mindennapi használatra” is. És törvényei nemcsak a messzi jövendőre, hanem jelenünkre is érvényesek. Ezután az oktatásról szólva kiemelte: iskoláinknak nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a szocialista szellemű közösségi nevelésre, a világ- szemlélet megalapozáséra. E|e a szocializmus értékeit nem lehet pusztán tananyagként tanítani. Az oktatásinevelési intézményekben olyan légkörre van szükség, amely bizalmat ébreszt a nevelőintézmény és a társadalom iránt egyaránt, ahol a tananyag és a nevelés összhangban van az iskolán kívüli világgal. Az iskola, ha nem is mindent, de sokat tehet a társadalmi eredetű egyenlőtlenségek, a családban öröklött hátrányok csökkentéséért. De minden fiatalnak tudnia kell, hogy maga is felelős saját sorsáért, arcáért, azért hogy miként él lehetőségeivel. A szocializmus pedig soha nem adhatja föl alapértékei közül a születés véletlene ellen, a társadalmi esélyegyen többségért folytatott küzdelmet Iskolarendszerünkben tovább kell javítani, bővíteni, fejleszteni a hazánkban élő nemzetiségek anyanyelvi oktatásának feltételeit. A lenini tanítást követjük: a többség soha nem lehet elég figyelmes a kisebbséggel szemben. Ez alapvető szocialista nemzeti érdekünk. Ahhoz, hogy iskoláink megfeleljenek ezeknek a sokrétű, nehéz követelményeknek, mindenekelőtt a pedagógusok munkájának kell társadalmi értékrendünkben sokkal nagyobb súlyt kapnia. — A Magyar Szocialista Munkáspárt politikájának szerves része a kulturális politika, amely a párt szövetségi politikáját is szolgálja. Ezt a művelődéspolitikát immár -három évtizede fogalmaztuk meg, s azóta folytatjuk — hangsúlyozta a továbbiakban Aczél György. — E politikát kezdettől a szocialista építés folytonosságának vállalása, és a korábbi torzulásoktól, bűnöktől való elhatárolódás jellemezte. Ez a politika a szellemi élet olyan fellendülését eredményezte, amely a kultúra minden ágában kiemel kedő eredményeket hozott, hozzájárult népünk felemelkedéséhez, a politika stabilizálódásához, a nemzeti egység megteremtéséhez. Üj nemzedékek nőttek és nőnek fel, új törekvések jelentkeznek, új eszmei problémák támadtak és támadnak, új -vitákat kell lefolytatnunk. Felelősségteljes kötelességünk most és a jövőben is megújítani ezt a szövetséget a generációk között és a generációkon belül egyaránt. Itt jegyzem meg, nem vettük észre, hogy nálunk elterjedt egy különös szóhasználat : alkotó értelmiségnek szinte kizárólag az írókat, a művészeket, az elvont tudományok művelőit nevezik. Ez elfogadhatatlan. Ideje már. hogy megillesse ez a rang és elismerés az alkalmazott kutatót; a tervező és fejlesztő mérnököt: az erőforrásokkal és piaci adottKádár János találkozója veteránokkal Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára a kongresszus délelőtti szünetében találkozott a tanácskozáson részt vevő veteránok egy Csoportjával. A szívélyes légkörű bensőséges beszélgetésen jelen volt Németh Károly, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, valamint Baranyai Tibor, a KB osztályvezetője. Kádár János tolmácsolta a Központi Bizottság üdvözletét, jókívánságait, kifejezte a párt megbecsülését idős harcostársai iránt. A KB első titkára hangsúlyozta: a veterán kommunisták múltbeli harca segítette hozzá a pártot, a .népet a mai eredmények eléréséhez, s a kongresszus légköre, hangulata is bizonysága annak, hogy érdemes volt küzdeni, harcolni, dolgozni. Az egykori harcosok tapasztalata ma is nélkülözhetetlen a párt számára. Kádár János szavaira Sebes Sándor válaszolt. Társai nevében köszönetét mondott a párt régi harcosai úánti figyelmességért, megbecsülésért. Szólt arról, hogy a jelenlévők a párt történetének alakítói voltak, s mindenkor a párt ügyéért, a magyar nép becsületéért harcoltak. A kongresszus felelősségteljes munkáját látva megelégedéssel tölti el őket, hogy a megkezdett úton a fiatalabb nemzedék is — az idősekkel együtt — tovább építi a szocializmust és őrzi a békét. Ságokkal kalkuláló közgazdászt; a növénynemesítő vagy -honosító agrárszakembert; a minden egyes emberért másként küzdő gyógyító orvost; az újító szellemű pedagógust; az ipari, mezőgazdasági üzemek szervezőit, a környezetünket alakító és védő szakembereket, a közlekedés, a hírközlés, az információ-feldolgozás rendszereinek, eszközeinek fejlesztőit is. Bizonyára így gondolják ezt a művészek, tudósok is. S ne feledjük: hazánkban mintegy 600 000 értelmiségi dolgozik, is közülük minden harmadik tagja a pártnak. Az életszínvonalnak és az életkörülményeknek az elmúlt évtizedekben végbement gyökeres átalakulása, az iskolázottság jelentős növekedése következtében népünk sokkal igényesebb lett, s nem ic'első sorban nőttek kulturális igényei is. Ez talán a legnagyobb eredményünk, még akkor is, ha sokszor nehezen elégítjük ki a jogos igényeket. Bármilyen problémákat kell is megoldanunk, az utak sosem vezetnek visz- szafelé, sem a Lenin által a kommunizmus gyermekbetegségének nevezett dogmatikus szemlélethez, sem -a nemzet sorsát a nemzetköziségtől elválasztó zsákutcához, sem a polgári demokrácia számunkra történelmileg túlhaladott illúziójához. A folytonosság hangsúlyozásával együtt félreérthetetlenné kell tenni, ahogy tettük eddig is: a párt elutasította a mozgalmunkhoz méltatlan politikát. Valljuk Leninnel, hogy egy párt komolyságát saját hibáihoz való szigorú viszonya is mutatja. S ne tévesszük össze az akkori párt tömegeit egy vezető klikkel, amelynek eltorzult politikája volt az első azok között az okok között, melyek végül is a nemzeti tragédiát okozó ellenforradalomhoz vezettek. Pártu \k negyedszázados munkával bizonyította be, hogy ezzel a politikával végérvényesen szakított. Egyre több szó esik a nemzet sorsáról, a nemzeti értékek és érdekek védelméről. A szocializmus körülményei között is indulatkavaró viták jelzik a nemzeti tudat még le nem küzdött zavarait; Immár történelmi * tény: népünk, nemzetünk jövője végérvényesen a szocializmushoz kötődik. A dolgozó osztályok, a magyar nép nemzetté vált. Hazánk sorsa „a szocializmus állásától” függ. Pártunk a szocializmus építésének internacionalista pártja, mely a nemzet föl- emelkedésének programját képviseli. Szövetséget keres és épít minden építő szándékú emberrel. A „mai magyarok” cselekvő hazafiságából fakadó bármennyi okos tett nem lelhet elég sok. De nacionalizmusból bármilyen kevés is nagyon sok. A nacionalizmus a nemzeti lét nagy kérdéseire adott korlátolt, szűk látókörű, veszedelmes válasz. Rendszerint indulatokra, érzelmekre apellál, s ezért idéig-óráig népszerű lehet. S vannak, akik demagóg módon tudatosan építenek is erre. Van tisztázni való a demokrácia körül örvendetesen bontakozó vitákban is. Programunk a marxista-leninista párt vezető szerepének érvényesülésével, ösztönzésével megvalósítandó demokratizálás. A demokrácia — az beleszólás. A mi társadalmunk a „közöm van hozzá” társadalma. Nem a felelőtlen fecsegés, nem lefelé nivellálás játéktere. Az érvek dönteriek, nem a hangerő. Az igazi szocialista demokrácia a közösségi szigorúság értelmes fegyelme. A demokráciától nem lesz kényelmesebb senki élete; hisz „nehéz iskola” ez. •De értelmesebb, hatékonyabb, gazdagabb lesz. A vita a pártdemokráciának is nélkülözhetetlen feltétele. A Magyar Szocialista Munkáspártban a lenini demokratikus centralizmus szabályának kell érvényesülnie. Nehezebb időkben persze nehezebb képviselni az olykor nem éppen népszerű határozatokat. De a kommunista, aki kiáll a nép elé, nemcsak a tapson, hanem az elgondolkozó, töprengő arcokon is mérheti le szavainak érvényességét. Pártunk cselekvési egysége érdekében továbbra is erősítenünk kell az eszmei egységet. Végezetül kijelentette: — Magyarországon sokak tradíciója volt az a gondolat — egészen 40 évvel ezelőttig —, amit Petőfi úgy fejezett ki, hogy „az élet az ő áldozatos munkájukért nem fog fizetni semmivel”. Most, ma az idősebb és. középnemzedék is elmondhatja, hogy a legnagyobb fizetséget kapta a sorstól: megérte hazánk fel- szabadulását, kivehette részét az új társadalmi rend megteremtéséből és ez feljogosítja arra a reményre, hogy a nemzedékek nehéz munkájával lerakott, megvédett alapokon az új nemzedékek egy még fejlettebb, korszerűbb, demokratikusabb, kulturáltabb, minden embert még magasabbra emelő szocialista Magyarországot fognak teremteni. fl mandátumvizsgáló bizottság jelentése Ezt követően Baliai László, a mandátumvizsgáló bizottság elnöke tett jelentést a kongresszusnak. Mint mondta: a bizottság megállapította, hogy a küldöttek megválasztására a szervezeti szabályzat előírásainak, illetve a Központi Bizottság határozatának megfelelően, demokratikusan és titkosan került sor. A Központi Bizottság határozata értelmében a budapesti, a megyei és a megyei jogú pártbizottságok pártértekezletein minden ezer párttag után egy-egy küldöttet választottak, összesen 888-at. Ahol indokolt volt, ott felfelé kerekítettek. Huszonhat nagyüzemi pártértekezleten 47 elvtársat közvetlenül választották meg küldöttnek a kongresszusra. A küldöttcsoportokban részt vesznek a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság tagjai. Pártunk XIII. kongresz- szusán tehát összesen 1016 elvtárs tagja a küldöttcsoportoknak. Közülük 1010 elvtárs van jelen, a 6 hiányzó igazoltan van távol. A kongresszus határozatképes. Bizottságunk megállapította, hogy kongresszusunkon a párt társadalmi összetételének megfelelő arányban vannak jelen munkások, mezőgazdasági dolgozók, a szellemi élet, az értelmiségiek, az alkalmazottak, a fegyveres erők és testületek, a nyugdíjasok és a tanuló ifjúság képviselői. A munkásosztályhoz és a parasztsághoz tartozók aránya eredeti foglalkozását tekintve 63,8 százalék, jelenlegi foglalkozásuk alapján pedig 30,7 százalék. Közöttük nagy számban vannak jelen szocialista brigádvezetők és brigádtagok. A párt- és a társadalmi szervek függetlenített apparátusában dolgozók aránya 23,1 százalék; államigazgatási, gazdasági és intézményi vezetők 24,9 százalék értelmiségi munkakörben dolgozik 8,4 százalék; alkalmazott 0,4 százalék; a fegyveres erők és testületek tagja 3,3 százalék; tanuló 1,3 százalék; egy küldött önálló kisiparos. A nyugdíjasok aránya 7,8 százalék Az állami és a politikai végzettség is kifejezi a végbement jelentős fejlődést. Felsőfokú politikai végzettséggel rendelkezik 47,9 százalék. Felsőfokú állami iskolai végzettsége van 63,5 százalékuknak, középfokú végzettsége pedig 33,6 százaléknak. A küldöttek közel 10 százaléka szerzett tudományos fokozatot, közülük 9 a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A küldöttcsoportok tagjainak 27,5 százaléka nő, 72,5 százaléka férfi. Az életkorokat vizsgálva elmondhatjuk, hogy a kongresszuson jelen vannak szocialista társadalmi rendszerünk megalapításában részt vevő harcosok, továbbá azok, akik az elmúlt 40 év során alkotó módon vettek részt az építőmunkában. a párt derékhadát képviselő korosztály és a kommunisták fiatal nemzedékének képviselői. Tisztelettel és őszinte megbecsüléssel köszöntőm mindannyiunk nevében a kongresszus legidősebb küldöttét, a 91 éves Hunya István elvtársat, aki magyar internacionalistaként vett részt a szovjethatalom védelmében, aki egyik alapító tagja volt Endrődön a Kommunisták Magyarországi Pártjának, és számos aratósztrájk és kubikosmozgalom szervezője volt a Viharsarokban. Engedjék meg, hogy üdvözöljem a meghívottak közül Szobek András elvtársat, pártunk legrégebbi tagját, akit a közelmúltban köszöntöttünk párttagsága 75. .évfordulója alkalmából. Külön köszöntőm a legfiatalabb küldöttünket is, a 21 éves Paksi Zoltánná elvtársnőt, Fejér megye küldöttét, a Sárbogárd és Vidéke Áfész dolgozóját, aki 1983-tól tagja kommunista közösségünknek. A küldöttcsoportok tagjai között a 30 éven aluliak aránya 15,8 százalék — közülük ölen 21 évesek —; 21 százalékuk 31—40; 25,6 százalékuk 41—50; 27,4 százalékuk 51—60 év közötti életkorú. A nagy élettapasztalattal rendelkező 60 éven felüliek aránya 10,2 százalék. A pártban eltöltött éveket tekintve 57 elvtárs még a felszabadulás előtt kötötte össze életét a mozgalommal. A felszabadulás után közvetlenül. 1944—45-toen 61-en lettek párttagok. Őket párttagságuk 40. évfordulója alkalmából külön is nagy tisztelettel és szeretettel köszöntőm. A kongresszus egyhangúlag elfogadta a mandátumvizsgáló bizottság jelentését. (Folytatás az 5. oldalon)
