Szolnok Megyei Néplap, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-04 / 52. szám
4 TANÁCSKOZOTT A MEGYE/ PÁRTÉRTEKEZLET (Folytatás a 3. oldalról) ben nélkülözhetetlen lépésekről, például a közvetlen termelésirányítók vagy a műszaki, közgazdasági értelmiség helyzetének javításáról volt szó. A differenciálással kapcsolatos központi állás- foglalások és az irányelvek helyi érvényesítésében még sok a tennivalónk. — Szigorú belső szabályozásunk van — folytatta a munkafegyelem kérdéseivel a vezérigazgató —, ennek értelmében fegyelmileg elbocsátott dolgozót a gyárba nem veszünk vissza. Ezek a munkavállalók eddig a gazdasági környezetben el tudtak helyezkedni, újabban SÁNDOR LÁSZLÓ azonban nehezen vagy egyáltalán nem találnak munkát. Bár ebben az esetben munkavállalókról beszélni talán túlzás, mert épp a munka vállalásával van a baj. Ök csupán a fizetést vállalnák, így helyesebb volna, fizetés- vállalókról szólni. De akárhogy is, nevezzük őket, tény: elsősorban a gazdasági szabályozók szigorításának hatására kezd kialakulni egy új réteg, amelyik felelőtlen életmódja vagy a munkához való elfogadhatatlan viszonya miatt most már majdnem képtelen elhelyezkedni. Erre az új, össztársadalmi problémára megoldást kell találni — hangsúlyozta Ma- czó László. a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára Építsünk a bizaSmat keltő emberi szóra A politikában, a gazdaságban, a kultúrában, a közéletben és az élet minden területén a pártnak a munkásosztály érdekeit kell szolgálnia. Aki szolgálatot teljesít, a néppel együtt kelL gondolkodnia, haladnia — mondta bevezetőben, majd így folytatta: — Mi, a Hazafias Népfrontban dolgozó kommunisták azt tapasztaljuk, hogy a pártbizottság munkájának, gyakorlatának ez a jellemzője. Ezután is erre van szükség, hogy a megye dolgozói szorosan összefogva munkálkodjanak nagy céljaink megvalósításán. Az elmúlt öt év bizonysága, hogy az értelmes kommunista szót megértés, cselekvő követés kíséri. A jövőben még hívebben, továbbra is ezt kell politikánkban követni. Egység a pártban, összeforrottság a tömegekkel. Régi igaz jel- Sizavunk ez, és ma is olyan erő, amely a nemzeti egység része, s a megyén belüli összefogás, a tömegek bizalmának forrása. — örömmel hallgattam a beszámolóban, hogy bármennyire is nehéz körülmények között, de az elmúlt öt évben amit így együtt akartunk, meg is valósítottuk. Hat százalékkal nőtt megyénkben a lakásállomány, 16 ezer lakás épült, a megye minden településén vezetékes vízellátás van. Mindezek megvalósításában nagyszerű eredmények fejeződnek ki. Tavaly a megye felnőtt lakosságából 14 ezerrel többen, 64 százalék kért és végzett társadalmi munkát. Segítségükkel a múlt év folyamán öt általános iskolai bővítés valósult meg, ahol a költségmegtakarítás elérte az 50 százalékot. A társadalmi aktivitásra továbbra is szükség van. Talán nem is lenne céltalan eredményeit, lelkes tényeit idézni a gondok túl sok fölemlítése helyett. Sándor László felszólalása második részében a munka elismeréséről, ösztönzéséről beszélt. Fölvetette, hogy Melyenként és esetenként tartalékaink kutatásakor túlságosan az anyagi világot vizsgáljuk, ahelyett, hogy nagy tartalékokat fedeznénk fel az értelmes célokért erőfeszítésekre képes emberekben. Hajlamosak vagyunk erre azért is, mert mintha sok formalitás jellemezné munkánkat, bizottságosdi, papírmunka — jobban építeni kellene az emberibb szóra, annak is őszinteségére, nyíltságára, tettrekészségére. Az emberi munka értékelése nemcsak anyagi, erkölcsi elismeréssel ' is nyugtázható. Sokszor mégis azt tapasztaljuk, nehezebben adjuk a jó szót, azt mondjuk, az emberek jobban örülnek a pénznek, s elfelejtjük, hogy az elismerés, a dicséret sokszor legalább annyira fontos — ha nem fontosabb —, mint a pénz. MARKÓ JÚLIA a szolnoki 15-ös számú körzeti pártalapszervezet titkára Nem nélkülözhető az idősebb nemzedék tapasztalata Markó Júlia, a körzeti pártalapszervezet nyugdíjas párttagsága nevében szólt. Felvetette a kérdést: érdemes-e ma a nyugdíjasok, az idősebb nemzedék gondjairól beszélni ? Valamennyien tudjuk — mondotta —, hogy napjainkban az életszínvonal megőrzése nehéz feladatok elé állítja a társadalmat, s a nyugdíjasok gondjaira nem tud anyagi könnyítéssel, jelentős nyugdíjemeléssel vállas zol ni. Éppen ezért talán jogosan igénylik az idősek a nagyobb figyelmet, emberi törődést. A nyugdíjasok, az idősebb korosztály tapasztalatait nem nélkülözheti a társadalom, hisz nem nélkülözte munkájukat, tenrúakarásukat sem az országópítés elmúlt négy évtizedében. A nyugdíjas párttagok alapállása ma is a párt iránti szilárd bizalom. A körzeti alapszervezetekben aktívan, szívesen teljesítik önként vállalt szolgálatukat. A nyugdíjazás azonban jelentős életfonmaváltozást is jelent. Sokan maradnak egyedül, megszakadnák, meglazulnak emberi kapcsolataik, A magányosság, a feleslegesség érzését oldja, ha munkájukat továbbra is igényli a társadalom, a párt. A munkahelyi pártszervezetek feladata lenne, hogy felkészítsek a nyugdíj előtt állókat a körzeti munkára. Előfordul ugyanis, hogy nem ismerik azt, így elszakadnak az aktív pártélettől. A körzeti pártmunka pedig sok örömöt, szépséget rejt magában, és feladatokat is ad bőségesen. Ügy vélem — mondotta Markó Júlia —, a jövőben még inkább ki lehetne használni a benne rejlő lehetőségeket. A körzeti alapszervezetek alkalmasak lennének a lakosság érdekképviseletére, hisz az életkörülmények, az életmód változásai jónéhány megoldásra váró gondot is felvetnek. Mindinkább előtérbe kerülnek a kereskedelem, a fogyasztás, az egészségügy. de a szabadidő, a művelődés kérdései is. Ha az alapszervezet „gazdaként” figyel azokra a gondokra, amelyek a körzetben élő embereket foglalkoztatják, könnyebb az orvoslás is. Ugyanakkor ennek politikai hasznossága sem vitatható, hiszen növeli a párt tömegkapcsolatait, javítja a lakosság közérzetét, formálja a közhangulatot. A nyugdíjasok elért eredményeinket látva, optimisták — mondta végezetül Markó Júlia. Nem „öreg, beteg, elesett” emberekként kell rájuk tekinteni, hanem úgy, mint egy továbbra is aktív, a közügyek iránt érdeklődő s azokért tenni kész korosztály tagjaira. NAGY LAJOSNÉ a Május 1. Ruhagyár túrkevei gyárának művezetője Éljünk jobban az üzemi demokrácia lehetőségeivel tabban élni kell az elismerésben és az elmarasztalásban egyaránt következetes, rendszeres ellenőrzés nyújtotta lehetőségekkel. Mindezek — mondotta Szabó BéSZALAY LÁSZLÓ la — olyan tartalékok gazdálkodásunkban, amelyeknek a feltárásával különösebb {költségtöbblet nélkül hatékonyabbá tehetjük munkánkat. (Folytatás az 5, oldalon) A munkahelyi demokrácia fejlesztésére tett erőfeszítések a Május 1. Ruhagyár túrkevei gyárában is eredményesek voltak — állapította meg hozzászólásának bevezetőjében Nagy Lajosné. A közös munkasikerek, de a közös gondok enyhítése kedvezően hatott a kollektívákra, erősödött az együtt gondolkodás, ezzel párhuzamosan fejlődött azr üzemi demokrácia. A gyár munkásai mind jobban belátják, hogy érdekeik, szándékaik csak a vállalati érdekek keretében valósulhatnak meg. A nézetazonossághoz persze elengedhetetlenül szükséges, hogy a dolgozók ismerjék a vállalat előtt álló feladatokat, megvalósításuk módját. Ezen a területen az elmúlt években számottevő előrelépés történt, sokat javult a tájékoztatás. Az intézkedések szükségességét a munkások elismerték, ennek eredményeként erősödött a kötelességtudat, javult a munkafegyelem. A továbbiakban a pártdemokrácia és az üzemi demokrácia közötti összefüggéseK- ről beszélt Nagy Lajosné. Megállapította, hogy a pártdemokrácia erősíti a legszélesebben értelmezett üzemi demokráciát. Gyárunkban a jó példa ereje hatott, a munkások minden demokratikus fórumon elmondják véleményüket, hozzájárulnak a különböző döntések előkészítéséhez — hangsúlyozta Nagy Lajosné, majd így folytatta: — Minél erősebb az üzemi demokrácia, annál többen mondanak hozzáértően felelős véleményt. Ezt ma egyetlen vezető sem nélkülözheti, hiszen a feladatokat csak az üzem dolgozóival egyetértésben valósíthatja meg. Ezért arra ösztönözzük munkásainkat, hogy a lehető legteljesebb mértékben legyenek részesei a döntések előkészítésének, a mindennapi munkának, a közhangulat alakításának. Mindezek a tényezők az fizemi demokrácia fontos kérdéskörébe tartoznak, s minél hatékonyabb érvényesülésüket ezért szorgalmazzuk állandóan. a Tiszamenti Vegyiművek igazgatója Csökkenő költségek, nagyobb versenyképesség SZABÓ BÉLA a tiszaföldvári Lenin Termelőszövetkezet elnöke Előrelátó tervezés, következetes végrehajtás A megyei pártbizottság beszámolójának a gazdasági feladatok ütemesebb ^megvalósítását, a hatékonyabb munkát szorgalmazó gondolataihoz kapcsolódott hozzászólásában Szabó Béla, a tiszaföldvári Lenin Tsz elnöke. Mondandójának első ré- részében arról beszélt, hogy milyen változások célszerűek — az elméletet és a gyakorlatot illetően egyaránt — a gazdasági munka megszervezésében. — A megváltozott gazdálkodási feltételek közepette — mondotta — nem könnyű a végrehajtásban élénkebb gondolkodásra és cselekvésre ösztönző terveket készíteni. A kellően megalapozott, a termelés és az értékesítés összhangját biztosító tervezés egyik legnagyobb akadálya a kellő információk hiánya. A gazdasági erőfeszítések hatékonyságát rontja az is, ha a rendelkezésre álló információkkal nem jól gazdálkodunk, mert a lassú reagálás a belső és a külső piaci hatásokra azt jelenti, hogy lekésünk a megfelelő értékesítési, tehát jövedelemszerzési lehetőségekről. — Természetesen a friss információkra alapozott, előrelátó tervezés is csak akkor szolgálhatja jól a gazdálkodás hatékonyságát, — szögezte le a hozzászóló — ha következetesek vagyunk a végrehajtásban. Éppen ezért növelni kell a dolgukat becsülettel tevők tekintélyét azokkal szemben, akik a nehézségek megoldásának keresése helyett a gyengébb munka okainak magyarázatára fordítják energiájukat. — Hasonlóan nagyobb megbecsülést kell szerezni — folytatta Szabó Béla — a teljesítmény szerinti szellemi és fizikai munkának. Ennek alapfeltétele a következetes munkára nevelés, már az iskola padjaiban is. Még a felnőtté válás előtt tudatosítani kell a fiatalokban, hogy csak lelkiismeretes munkával alapozhatják meg a későbbi, a gazdasággal és a társadalommal szemben támasztott igényeiket. Ahogyan a tervezés és a végrehajtás közötti összhangban, ugyanúgy a gazdaságvezetésben és a termelésben dolgozók közötti kapcsolatrendszerben is finomításokra van szükség. A szorosabb, emberibb együttműködés révén ugyanis lényegesen javulhat a vállalati és az egyéni érdekek összhangja. A teljesítmény alapján végzett munka megfelelő értékelése mellett határozotA Tiszamenti Vegyiművek igazgatója hozzászólásában a vállalati jövedelemtermelőképesség növelésének kérdéseivel foglalkozott. Részletesen szólt a költséggazdálkodás javításának és a műszaki fejlesztésnek a jelentőségéről : — Ma igen sok vállalata ; I tőkés, a szoi; .—£.5® hazai piacon Ha termelési lehetőségeit nem tudja kihasználni, a termék előállításának fajlagos költsége megnövekszik. a nyereség csak a költségeket csökkentve növelhető. Ezt az elemi igazságot a legtöbb gazdasági vezető jól megtanulta, a gyakorlatban azonban képtelen tudását kamatoztatni. Azért, mert el sem tudja képzelni, hogy a költségek egy része fölösleges. Pedig a nemzetközi összehasonlítás és az értelmezés módszereinek alkalmazása megmutatná, mennyi pénzt költünk el hiába. Csak hát ezekkel az eszközökkel kevés helyen élnek, amikor a nyereség növelésének útjait kutatják. — Már az árak jelentős része — tért át a témakör egy másik problémájára a TVM igazgatója — az exportárakhoz igazodik. A külföldön elérhetőnél több jövedelmet itthon sem realizálhat a vállalat. Ez bizony kényelmetlen helyzet: a magyar ipar termékeinek jelentős része ugyanis a kevésbé korszerűek közé tartozik. Ha külföldön meg is veszik őket, nagyon rosszul fizetnek értük. Elfogadható jövedelmet csak a gyártmányok korszerűsítése, a műszaki fejlesztés biztosíthatna. Vállalataink legtöbbje azonban az ilyen feladatok megoldására nincs felkészülve. Ezt hangoztatják — pedig a hiányzó fejlesztőgárda kialakításához gyakran nem is kellene új embereket felvenni. Csak a „házon belül” kellene alaposan körülnézni: ki végez a képzettségénél sokkal alacsonyabb színvonalú munkát. A minőség javítása érdekében minden, a vállalatnál meglevő szellemi kapacitást ki kell használni, lehetőséget teremteni a fejlesztő munkára alkalmas emberek anyagi megbecsülésére. — Tudom a költséggazdálkodás szigorítását, a műszaki fejlesztés gyorsítását szolgáló intézkedések sérthetik az egyes vállalati csoportok érdekeit. Ezeket a konfliktusokat azonban fel kell vállalnia minden vállalati vezetőnek. A saját érdekében mert aki — csak azért, hogy senkinek se okozzon kellemetlenséget —. ma késlekedik, az később drágán fizet. A gazdálkodás eredménytelensége láttán a dolgozó kollektíva maga kéri majd számon az elmaradt intézkedéseket. ÜRMÖSSY ILDIKÓ a mezőtúri Teleki Blanka Gimnázium igazgatója Nagyobb figyelmet a példaképekre Helytálló a megállapítás, hogy az értelmiség hatása, sajátos helyzeténél fogva jóval nagyobb a társadalomra, mint azt számaránya alapján gondolnánk. Az értelmiség egyre fontosabb helyet tölt be társadalmunkban, megállapíthatjuk, hogy a tudomány, a technika fejlődésével összhangban szerepe tovább növekszik — mondta Ürmössy Ildikó, majd arról beszélt, hogy a mai értelmiség jelentős hányada már a felszabadulás után született, nevelkedett, s meggyőződéssel dolgozik céljaink eléréséért. Érzi, hogy igen nagy a felelőssége a társadalom különböző területein, különös tekintettel a felnövekvő nemzedék nevelésére. — De hajlamosak vagyunk Előtérben a jászberényi küldöttek belenyugodni, hogy a nevelés csak a pedagógus feladata, pedig ha csupán az iskola nevelő munkájára támaszkodunk. nem érhetünk el olyan eredményéket, mint együtt — mondotta Ürmössy Ildikó, majd a példaadás szerepéről szólott. — Nagyobb figyelmet kell fordítani a pozitív példák megismertetéslére — mondotta, mert ezek társadalmi hatása igen nagy. Az embereket, de az, ifjúságot is különfélte hatások érik. Vállalni kell a vitapartnert is becsülő eszmecseréket, s a pozitív példák segítségével kell igazunkat bizonyítani. Hagyományaink gazdagok, a jó példák hatnak ifjúságunkra, ezért egyetlen percre sem mondhatunk le arról, hogy e nevelési lehetőségeket ne használjuk a felnövekvő nemzedékek magatartásának alakítására. A továbbiakban arról beszélt Ürmössy Ildikó, hogy csak az felelhet meg vállalt értelmiségi feladatának, aki közéleti ember, aki képes a közért cselekedni. A főiskolai, az egyetemi diploma önmagában kevés ahhoz, hogy bárki is igazán értelmiséginek nevezze magát — mondotta. Ehhez több kell, a tudást a szűkebb és tágabb környezet boldogulására kell felhasználni. Kinél-kinél ez másképpen mutatkozik, hiszen az értelmiség differenciálódott, de a közóletiség erős összekötő kapocs lehet. Az értelmiség nagy többsége vállalja és tudatosan szolgálja a párt politikáját, s ha a szocializmus melletti elkötelezettsége aktív ,köz- életiséggel párosul, akkor meg tudunk felelni azoknak a feladatoknak, amelyeket meg kell oldanunk.
