Szolnok Megyei Néplap, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-04 / 52. szám
3 TANÁCSKOZOTT A MEGYEI PÁRTÉRTEKEZLET (Folytatás a 2. oldalról.) let: mondjuk meg a társadalmi, gazdasági fejlődés pontos irányát, kézzelfogható céljait. Kiolvasható a véleményekből, — hangsúlyozta —, hogy a párttagság helyesen érzékeli, hogy az irányelvek valóban a lényegi kérdéseknek adnak elsőbbséget. Nemzetközi vonatkozásban a háború és béke ügyének, a Varsói Szerződés, a Szovjetunió történelmi szerepének, hovatartozásunk egyértelmű megjelölésének. Fontosnak tartjuk itt is leszögezni, hogy külpolitikánkat — amely nemzeti érdekeinknek éppúgy megfelel, mint a szocialista közösség érdekeinek —, párttagságunk helyesli és támogatja. Beszédének befejező részében a megyei pártbizottság első titkára ismételten azokról az eredményekről szólott, amelyeket gondok és erőfeszítések közepette értünk el. A pártértekezlet elé terjesztett írásbeli és a rncst elhangzó szóbeli jelentésből kitűnik, — hangsúlyozta — hogy a beszámolási időszak gazdag volt a gyarado- dás örömeiben éppen úgy, mint az erőfeszítésekben, a reményekben, a megújuló távlatokban. Eredményeink elérésében döntő volt szövetségeseink bizalma, a különböző korosztályok együttes munkája és helytállása. A helytállás embert próbáló éveiről jelentve néhány mondat aligha értékelheti megyénk dolgozóinak fegyelmezett, odaadó törekvéseit. Javaslom, hogy megyei pártértekezletünk mondjon köszönetét és fejezze ki nagyrabecsülését mindazoknak, akiknek munkája hozzájárult eddigi eredményeinkhez. A jövő szempontjából nagy jelentőségű, hogy társadalmunk minden tagja, megyénk valamennyi lakója felismerje: közösek céljaink, érdekeink, közös a munka, a gond és a felelősség is. Végül vitára, mérlegelésre és elfogadásra ajánlotta a megyei pártbizottság első titkára mind az írásos beszámolót, mind a szóbeli előterjesztést, mind a következő időszak feladataira tett javaslatokat, valamint kérte, hogy a pártértekezlet hagyja jóvá a kongresszusi irányelvek. vitájának tapasztalatairól készült összegzést és a határozattervezetet.. 11 beszámoló vitája SZABÓ ISTVÁN a jászberényi városi pártbizottság első titkára A községi pártbizottságok nagyobb önállósága A pártértekezlet vitájában elsőként Szabó István, a jászberényi városi pártbizottság első titkára kért szót. Mondanivalóját a pártmunka korseerűsítésének témaköréhez csoportosította. Elmondta, hogy a közigazgatás átszervezéséből adódó új helyzetben új irányítási formák, módszerek kialakítására volt szükség, amelyek erősítették a községi pártszervek önállóságát, fokozták felelősségüket. Tapasztalataik szerint a községi pártszervek önállóságának, felelősségének erősítését célzó politikai munkának kedvező irányai vannak. A községi pártbizottságok elismert irányítóivá váltak a politikai munkának. Alapvetően sikeresen alkalmazkodnak a változó körülményekhez, egyre inkább megfelelnek a velük szemben támasztott követelményeknek. Fejlesztették munkamódszerüket, munkastílusukat. Növelték a párttestület szerepét, döntéseik egyre megalapozot- tabbak. A határozatok végrehajtására történő mozgósítás sokféle, többnyire eredményes' módszerét alkalmazzák, megfelelően irányítják, segítik és ellenőrzik a párt- alapszervezeteket, biztosítják a gazdasági egységek önállóságát. A tanácsi munka pártirányításában figyelembe veszik a községi tanácsok növekvő jog- és hatáskörét, öntevékenyen, a helyi társadalmi összefogás továbbfejlesztésével elősegítik a településfejlesztési célok elérését. Hangsúlyozta, hogy a községi feladatok eredményesebb megoldása, főként azok összehangolása és segítése érdekében fontosnak tartják a rendszeresebb kapcsolat kiépítését a megyei tanács tisztségviselőivel és osztály- vezetőivel. Több, kölcsönösen kezdeményezett konzultációra lenne szükség ahhoz, hogy partneri vitákbán oldják meg a felmerült ellentmondásokat, elősegítve ezzel az indokolatlan hátrányok leküzdését is. MACZÓ LÁSZLÓ a martfűi Tisza Cipőgyár vezérigazgatója Szerezzünk érvényt a teljesítmény elvének * Megyénk legtöbb — ötezer — embert foglalkoztató vállalata, a martfűi Tisza Cipőgyár vezérigazgatója hozzászólásában először gazdálkodásúnk eredményeiről beszélt : — Az elmúlt években magas szinten tartottuk az exportot, és erőteljesen javítottuk gazdaságosságát — mondotta. — Olyan súlyos gondok közepette tettük ezt, mint az importanyagok beszerzési nehézségei, a technikai fejlesztési lehetőségek beszűkülése, a tőkés válság okozta piaci problémák. Nem volt könnyű, de megőriztük vállalatunk stabilitását, dolgozóink szociális biztonságát. Elég, ha az utóbbit csupán azzal jellemzem, hogy öt év alatt nálunk, 12 millió forint kamatmentes vállalati kölcsönnel, 310 család jutott lakáshoz. Ezután a teljesítményekről és az ösztönzés szerepéről beszélt; — Jelentős különbség van a futószalagos vagy egyszerűen a magas teljesítménykövetelményekkel dolgozó vállalatok és a népgazdaságban átlagosan kialakult intenzitás, termelékenység között. Ezért mi most már csak akkor tudunk jelentősen továbblépni, ha a követelmények az egész gazdaságban fokozatosan nőnek, és mindenütt érvényesül a teljesítményelv. Dolgozóink csak akkor fogadják el szigorú követelményeinket, akkor maradnak nálunk, ha máshol sem számíthatnak kevésbé feszített tempóra. Bízunk benne, hogy az új szabályozó ezt ki fogja kényszeríteni. Vállalatunk az elmúlt években jelentős összeget használt fel mozgóbérként ösztönzésre. Ezzel a kollektíva, ha nehezen is, de megbarátkozott. Azonban ma még mélyen él az emberekben az egyenlős- di elve, „az árak egyformán emelkednek” nézet. így sokszor nehéz vitákra és kompromisszumos megoldásokra került sor, még olyan esetben is, amikor a fejlődés érdeké(Folytatás a 4. oldalon.) Pártunk erős és tapasztalt párt, kiállta a történelem próbáját — Mindenekelőtt szeretném átadni a Szolnok megyei pártértekezlet küldötteinek, résztvevőinek és általuk Szolnok megye kommunistáinak a Központi Bizottság üdvözletét — kezdte felszólalását Óvári Miklós, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára. Majd így folytatta: — Örömmel hallgattam a szóbeli bevezetőt és az azt követő hozzászólásokat. Ha ehhez még hozzáveszem, hogy az elmúlt öt esztendőben úgy alakult a munikám, hogy több alkalommal volt szerencsém Szolnok megyébe látogatni, ezeknek a látogatásoknak a tapasztalatai az előbbiekkel együtt számomra meggyőzően bizonyítják, hogy Szolnok megye kommunistái, együtt Szolnok megye dolgozóival, nagy felelősséggel és eredményesen dolgoztak az elmúlt öt évben a XII. kongresszus határozatainak végrehajtásáért. Ezt követően elemezte az elmúlt öt év alatti gazdasági nehézségeink külföldi és hazai okait, a fizetőképesség megőrzésének eredményként elkönyvelhető körülményeit. — Az elmúlt öt évet tulajdoniképpen végigkísérte egy nagyon idegfeszítő, úgyszólván mindennapos harc az ország fizetőképességének a megőrzéséért — hangsúlyozta Óvári Miklós elvtárs. — Ebből aztán szükségképpen következett, hogy vissza kellett fogni a beruházásokat, és az, hogy nem mondhattunk többet, mint azt, hogy megvéd - jük a kialakult életszínvonalat. Már az ötéves terv elején sem lehetett ígérni az emelkedést. Tény, hogy nagy terhelésnek volt kitéve az ország, a nép, nagy terhelésnek volt kitéve maga a párt is, és az egyes dolgozó ember is. Ebben a helyzetben a kérdés az volt, hogy tudjuk-e jobb munkával ellensúlyozni a növekvő nehézségeket? Vajon nehézségeink nőnek-e gyorsabban, vagy a mi munÉletszínvonal — — Nagyon nagy eredménye volt az elmúlt öt évnek, hogy sikerült megőrizni az ország fizetőképességét — hangsúlyozta az eredményeket bizonyító tényeket sorolván. — És nemcsak teljesítettük, kényszerűségből túl is teljesítettük ezt a tervet. Azt terveztük, hogy 1985-re megáll az adósságok növekedése, most azt lehet mondani, jelenleg mintegy 15 százalékkal csökkent is a konvertibilis valutában fennálló adósság. —• Őszintén kell beszélni az életszínvonalról is — tért át felszólalásának újabb témakörére Óvári Miklós. — Célunk az volt, hogy megőrizzük a kialakult életszínvonalat. Az igazságnak az felel meg — és a kongresszus is nyilván ebben a szellemben fog állást foglalni —, hogy sajnos, ezt a célt teljes mértékben nem sikerült elérni. Van, amiben sikerült, van amiben nem. Teljes mértékben, úgy ahogy szerettük volna, nem sikerült elérni. A reáljövedelem, a reálfogyasztás, igaz, 6 százalékkal nőtt öt év alatt, de ez országos átlag. Az országos átlagot pedig nagyon kevés ember érzi, legfeljebb az, aki pont az országos átlagon van. Akinek ennél jobban sikerült ez az öt esztendő, az nem nagyon jelentkezik, hogy nálam nem 6 százalék, nálam megvolt 10 százalék is. Vannak ilyenek is, és nem is munka nélkül szerzett jövedelmekről van itt feltétlenül szó. Az átlagból következik, hogy egy rész viszont, sokszor nem is jelentéktelen rész, nemcsak úgy érzi, hanem a valóságos helyzete is olyan, hogy neki nem sikerült a korábbi reáljövedelmet megtartania. Országos átlagban 6 százalékos a növekedés, de ez egyenetlenül oszlik meg, és ezért én megértem és a párt megérti azokat, akik azt mondják, hogy ezt nem érzékelik. Annál is inkább, mert nemcsak reáljövedelem van, hanem Ó VÁRI MIKLÓS FELSZÓLALÁSA w kánk minősége, színvonala javul nagyobb ütemben? Másképpen fogalmazva, úgy is fel lehet tenni a kérdést, hogy vajon helyt tudtunk-e állni ebben az öt esztendőben? Tiszta lelkiismerettel válaszolhatjuk magunknak, a kongresszusnak, majd a népünknek is, hogy igen, helyt tudtunk állni. A nehézségek nagyrészét javuló munkával ellensúlyozni tudtuk. Tehát ez az elmúlt öt esztendő nem a stagnálás, nem a visszaesés, nem a válság, vagy valamiféle csőd, hanem a helytállás időszaka volt. A megyei adatokat nem akarom most idézni, ezek is azt bizonyítják. Csak egyre hadd emlékeztessek, arra, hogy ebben az öt évben is húsz olyan beruházás volt ebben a megyében, amelynek értéke egyenként 100 millió forintnál magasabb volt. Csák annak bizonyítására, hogy nem visszaesés, stagnálás, csőd vagy válság, hanem a helytállás jellemezte ezt az öt esztendőt. De az országos adatok is ezt bizonyítják. A nemzeti jövedelem, ilyen nehéz helyzetben is, négy év alatt közel 8 százalékkal 1 emelkedett. életkörülmények reálbér is, és az emberek elsősorban ezt érzik, ezt számolják — és a reálbér az elmúlt öt évben csökkent. Ezt becsületesen meg kell mondani. A nyugdíjak, a társadalmi juttatások reálértéke is csökkent az elmúlt öt esztendőben. Meg kell ezt is őszintén mondani, és nyilván meg is fogja mondani a kongresszus. Persze, hadd tegyem hozzá: hogy romlott az életszínvonal, az nagyon különböző dolgokat jelent. Van, akinél a rosszabb életszínvonal is még egy egész jól elviselhető életszínvonalat jelent, és vannak olyanok, akik valóban nehéz helyzetbe kerültek a romlás miatt. Az életszínvonal kérdéseiről szólva a továbbiakban kiemelte a Politikai Bizottság tagja: a XII. kongresz- szusnak volt egy olyan határozata is, hogy az életszínvonalat próbáljuk megőrizni, de az életkörülményeket javítsuk. — Nyugodtan mondhatom, hogy az életkörülményeket tudtuk javítani a kongresszus határozatainak megfelelően. Gondolok például arra, hogy meg tudtuk őrizni a kereslet és a kínálat egyensúlyát. Tudjuk, hogy vannak hiánycikkek, egyszer ez, másszor az nem kapható. de azért Magyarországon az ellátás mégiscsak kiegyensúlyozott, akinek pénze van, el tudja költeni, nincs sor- banállás, jegyrendszer. Szó volt a beszámolóban és a Majoros elvtárs szóbeli előterjesztésében is a lakásépítés helyzetéről. Drágábbak lettek a lakások, kevesebb az állami lakás, de összességében mégis teljesült a lakás- építési terv, és a következő öt évet, vagyis a második 15 éves lakásépítési tervünk befejezési szakaszát úgy kezdhetjük. hogy megvan minden feltétel ahhoz, hogy ez a 15 éves lakásépítési terv is teljesüljön. Fejlődött az infrastruktúra: az iskolaépítés, az egészségügyi ellátás, _ minden nehézségével együtt, új kulturális létesítményeket adtunk át ezekben a nehéz években is. El lehet tehát mondani, hogy az életkörülmények javítására tett intézkedések eredményesek voltak, a XII. kongresszus határozatai szerint dolgoztunk, és az -azokban kitűzött fő célokat, ha nem is minden vonatkozásban, nem is minden részletében, de lényegét tekintve elértük. Ha elismerjük ezeket az eredményeket, ezzel nemcsak a párt, hanem egész népünk munkájának az eredményét becsüljük meg, Nem szabad lebecsülni, nem mi csináltuk, nemcsak a párt, — a párt is sokat tett, de ezek az eredmények az egész nép helytállásának, munkájának az eredményei. És szólni kell róluk a történelmi igazság kedvéért is, de még inkább azért, hogy legyen megfelelő önbizalmunk a következő öt esztendőben. — hangsúlyozta Óvári Miklós, majd a gazdaság továobi fejlődésének, fejlesztésének feltételeit taglalta. A teendők között szólott a döntő láncszem megragadásának fontosságáról. Teljesítőképesség és fejlődés — Ez a bizonyos döntő láncszem a teljesítmény növelése. Mégpedig az élet minden területén. Ez a mi szocialista törekvésünk fő kérdése. — Természetes, hogy a teljesítmény növelésére mindenekelőtt a gazdálkodásban van szükség. A termelésben és a gazdálkodásban, mert nemcsak a termelő vállalatok gazdálkodnak. A gazdasági fejlődés élénkítése révén tudjuk elérni, hogy már a következő öt év alatt az életszínvonal érzékelhető javulásáról beszélhessünk, ahogy ez az irányelvekben és a kongresszusi dokumentumokban is benne van, illetve benne lesz. A gazdasági növekedés révén tudjuk elérni, hogy hatékonyabbb és igazságosabb legyen szociális politikánk. Ezáltal tudjuk elérni az életkörülmények javítását az ismert lakásgondok megoldását, az infrastruktúra fejlesztését, az egészségügy és a kultúra fejlesztését is. Sőt hozzátenném : még külpolitikánk eredményessége is nagy mértékben múlik azon, hogy a gazdaság teljesítőképességét tudjuk-e növelni, és milyen mértékben. Anélkül, hogy részletezném, úgy érzem, van még lehetőség arra, hogy érzékelhetően növekedjék a gazdaság teljesítménye. Vannak tartalékaink, hogy hatékonyabban dolgozzunk, jobban kihasználjuk a termelőeszközöket, a munkaerőt, szervezettebben, fegyelmezettebben,, takarékosabban, ésszerűbben dolgozzanak vállalataink, és ezáltal megteremtsük a forrásokat a technológiai fejlesztéshez. De ehhez mindjárt szeretném hozzátenni, hogy a teljesítmény növelése nemcsak gazdasági kérdés. Az egész társadalmi folyamatban növelni kell a követelményeket és a teljesítményt is. A politikai munkában is; áll ez a párt munkájára, áll ez a KISZ munkájára, a szakszervezetek, más társadalmi szervezetek munkájára, ahogy mindez elég nagy hangsúllyal az irányelvek vitája során is szóba került. Külön is kitért Óvári elvtárs az ideológiai munka eredményességének kérdéseire, kiemelvén: a legjobb kongresszusi és megyei határozatok sem érnek semmit, ha nem sikerül ezeknek a határozatoknak a helyességéről meggyőzni az embereket. Tehát el kell érnünk, hogy az emberek először megértsék, azután elfogadják, végül támogassák azokat a határozatokat, amelyeket mi hozunk megyei és országos szinten, és tudjunk lendületet adni a szocialista fejlődésnek. Ezt követően az egészséges közszellem fontosságáról szólott a Központi Bizottság titkára, mely a rrtunkát és a teljesítményt teszi első helyre az emberi értékek sorában. Beszélt a társadalomban felbukkanó nem szocialista jelenségekkel szemben megnyilvánuló elégedetlenségről is, hangsúlyozván: a kongresszus után nagyon sokat kell még dolgozni, hogy olyan közszellemet teremtsünk, amely egyre kevésbé tűri a nem szocialista jelenségeket, és amely a munkát, a teljesítményt teszi az emberi értékek között az első helyre. Majd a kongresszust megelőző vitákról szólva Óvári elvtárs leszögezte: vannak olyan alapelveink, a szocializmus alapelvei, amelyek semmiképpen nem képezhetik vita tárgyát. Dlapelveink — vívmányaink Ilyen alapelv — mondotta —, hogy Magyarországon szocializmus épül, és nem valami más társadalom. Szocializmus épül akkor is, amikor a gazdasági reformon dolgozunk, s amikor megreformáljuk a gazdaságirányítást; a szocializmusról van szó, amikor az államigazgatás tökéletesítéséről gondolkodunk és cselekszünk, és a szocializmusról van szó, amikor a kulturális alkotás, a tudományos kutatás szabadságának elvét valljuk. Akkor is szocializmusról van szó, ha egyik vagy másik eleme a változtatásnak eset-' leg nem válik be, és később módosítani kell. De a cél akkor is az, hogy jobbá, tökéletesebbé, működőképesebbé tegyük ezt a mi szocialista társadalmi rendszerünket. Másik alapelv, hogy a mi pártunk hazafias párt és egyben internacionalista párt — mondotta — és harmadik, hogy a mi egész eddigi harcunknak, munkánknak, küzdelmeinknek. áldozatainknak legfőbb vívmánya a népi hatalom Magyarországon és a szocialista nemzeti egység, majd aláhúzta: Az új társadalom építésének megvannak az új tudományos törvényei, és éppen ezért szükség van egy vezető-szervező erőre — hangsúlyozta Óvári elvtárs — s Magyarországon ez a vezetőszervező erő a Magyar Szocialista Munkáspárt, a magyar munkásosztály forradalmi pártja, amely fejlődése során x fokozatosan az egész nép pártjává alakult. Tehát szükség van a párt vezető szerepére. Végül szólt a Központi Bizottság titkára a párt és a tömegék közötti kapcsolat ápolásának szükségességéről, és arról, hogy pártunk erős és tapasztalt párt, kiállta a történelem próbáját. — Pártunk sok mindent átélt már. Sok nehézséget leküzdött, meg fogja oldani a most következő feladatokat is — zárta felszólalását.