Szolnok Megyei Néplap, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-16 / 63. szám
1985. MÁRCIUS 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A szegény emberek festője Negyven éve halt meg Fényes Adolf Hajlott hátú, hófehér ba- juszú öregember áll a Zagyva havas partján. A Tabán házainak parányi ablakai kérdően néznek rá, De ő ezt nem látja, visszafelé néz a művésztelep irányába, ahol élete javarészét töltötte. Költői látomás Fényes Adolf öreg festő a téli tájban című képe. Életrajzírói szerint utolsó szolnoki festményeinek egyike, Chiovini Ferenctől viszont úgy tudom, hogy a művésztelep alapítótagjának ez a gyönyörű kép volt a legutolsó műve, amelyet a Tisza— Zagyva háromszögében festett. Bárhogyan is volt, a lényegen nem változtat: ez a festmény Fényes Adolfhoz méltó búcsúzás volt Szolnoktól, az életétől. Mikor járt először a Tisiza- parti városban a művésztelep egyik alapítója, Fényes Adolf? Ezt azért is fontos tudni, mert életművében ezeknek az éveknek meghatározó jelentőségük van. Részlet Bihari Sándor 1899 nyarán Szolnokról írott leveléből : „ ... itt van Fényes úr is, tehát nem vagyok egyedül, ami mindenesetre igen kellemes, habár egymás munkáit kölcsönösen csak nagyon ritkán látjuk.” A Szegényemberek című sorozatának legdrámaibb képei már Szolnokhoz kötötték. A Tisza partján világosodtak meg színei, itt jelenik meg képén a „fényesi” napfény, ragyogás, amely a Babfejtőket, a Testvéreket utolérhetetlenné teszi. A „művésztelep megalakításának, egy műtermekkel ellátott szervezet” építésének kérelmét Fényes Adolf is aláírta, pártfogolta, sőt, a Szolnoki Művésztelep 1902. június 29-én történt megnyitáséitól a kolónia első évtizedét az ő neve fémjelzi. Életművének kiemelkedő alkotásai kötődnek a század- fordulót követő évekhez. Festészetének különböző szakaszain jól felismerhető az érzékeny művész reagálása a környező világ dolgaira. Nagy hittel, szeretettel dolgozott a magyar paraszti élet szépségeit és keservét bemutató képein. Csupa derű még ez a Fényes. Adolf. Ám egy jó évtizeddel későbbi alakjára Chiovini Ferenc már így emlékezett: „A látszólag nyílt ési derűs, de belső lényegében igen zárkózott Fényes Adolf a paraszti szobák és udvarok meghittségében, az Alföld kis tanyáinak csendjében bújt meg legszívesebben.” Mi történt az 1910-es évek közepe tájt a mesterrel? Szinte hátat fordított a világnak. A háború elviselhetetlen volt számára, menekült a valóság elől. Sajátosan felfogott passzív ellenállás volt ez. Az őszirózsás forradalom hírére újból reménykedni kezdett, majd 1919 tavaszán félreérthetetlenül a forradalom ügye mellé állt. Tagja volt a Kommunista Művészek Végrehajtó Bizottságának, főiskolai katedrát vállalt, s levelezőlap-sorozatban kiadásra készíti elő a Szegényemberek élete ciklusát. önarckép Az 1920-as évekre újra reményét veszítette. Ekkor festett képein — Bújkáló nap, Májusi földek, Alko- nyodik — fojtott bánat érződik. De panaszkodni soha, senki sem hallotta. Hitler hatalomra kerülése után még jobban befelé fordult. Ekkor már nagyon keveset dolgozott, bár a nyarakat változatlanul Szolnokon töltötte. 1936-ban volt életében az utolsó gyűjteményes kiállítása a Frankel Szalonban. A Tisza partján 1942-ben még szerepelhetett a művésztelep kollektív tárlatán. Ekkor látták utoljára Szolnokon . . . 1945. március 14-én Budapesten halt meg. Barátai, tisztelői a romok alól kihúz- gált deszkákból készítettek számára koporsót, a nélkülözésekben elpusztult festőt, a fasiszta barbarizmus áldozatát, az alföldi festészet egyik legnagyobb művészét, kézikocsin vitték ki a temetőbe. .. A Magyar Nemzeti Galéria 1960-ban, majd ezt követően a szolnoki Damjanich Múzeum emlékkiállítást rendezett műveiből. Tiszai Lajos ÉNEKLŐ IFJÚSÁG Harminc együttes hangversenye Hatan kapták meg Az év kórusa címet A jászberényi Lehel Vezér Gimnázium nagy kórusát Bedőné Bakki Katalin vezényli Fotó: Dede Tegnap délelőtt, pontban 9 órakor Szolnokon, egyszerre két helyen csendült fel Borgulya András és Rossa Ernő szerzeménye, a Hálaének. Az országos diáknapok rendezvényeként megyénk KISZ- kórusai a nemzeti ünnep tiszteletére találkozót adtak egymásnak: a gimnáziumok kórusai a Tiszaparti Gimnáziumban, a szakmunkásképzőké és szakközépiskoláké pedig a Pálfy János Vegyipari és Műszeripari Szakközép- iskola aulájában. Az első helyszínen délelőtt, a megyénk nyolc településéről érkezett tizenhat kórus mérte össze tudását negyedórás önálló műsorral, délután pedig a vegyeskarok adtak hangversenyt. A szakközépiskolában Jászberényből, Karcagról, és Szolnokról érkezett KISZ-esek léptek a közönség elé. A kórusok fel- készülten jöttek el a találkozóra, szinte valamennyien magas színvonalon tolmácsolták a klasszikus magyar és külföldi zeneszerzők műveit. A jászberényi Lehel Vezér Gimnázium kamarakórusa műsoron kívül adta elő az Elment a két lány című népdalfeldolgozást. A szolnoki Verseghy Gimnázium kara a gregorián dallamokkal bánt mesterien, de őszinte tapsot váltott ki a Tiszaparti Gimnázium Kodály Kórusának produkciója is. A késő délutánig tartó rendezvény zárásaként a szaktekintélyekből álló zsűri a következő döntést hozta: a gimnáziumok versenyében Az év kórusa címet a tisza- földvári Hajnóczi Gimnázium kamarakórusa, a jászberényi Lehel Vezér Gimnázium leánykara, a szolnoki Verseghy Gimnázium kamarakórusa és a Tiszaparti Gimnáaium Kodály Kórusa kapta. A különdíjat a Tiszaparti Gimnázium nagy kórusa mondhatja . magáénak. Aranyjelvényt 13, ezüstöt 5, bronzot pedig 2 kórus kapott. A szakközépiskolai mezőnyben Az év kórusa címet a szolnoki Szamuely Tibor Gépipari Szakközépiskola és a Vásárhelyi Pál Közgazda- sági és Postaforgalmi Szak- középiskola nyerte el. Hét kórus aranyjelvényt, négy pedig ezüstöt kapott. Örkény-bemutató SÖTÉT GALAMB Tapsi, ütemes és hosszan tartó; boldogan csillogó szemek, elégedettség a nézőtéren. Elégedettség és áhitat, boldogsággal és szomorúsággal terhesen — gazdagon — hagyjuk el a színházat. A premieren, mert erről „tudósítok”, a Sötét galamb egyértelmű siker, közönségi és művészi egyszerre. (Amire példa mifelénk mostanában ritkábban adódik.) Gazdagon távozunk a színházból és hálásak vagyunk, mert valami fontosat tudtunk meg az életről, az emberről, magunkról. Egy volt apáca „kálváriás útkereséséből” mai tanulságokra ismerünk. Például arra, hogy milyen nehéz is eligazodni az élet dolgaiban! Nemcsak egy nővérnek, aki egy teljesen más törvényű rendből érkezik a civileit ^világába, de nekünk is, akik már benne élünk; választani jó és rossz között, mikor egyik sem vegytiszta formában jelentkezik, s mikor tudjuk, hogy minden viszonylagos ebben a széles hazában és világban. Mily keserves, ha váratlanul szakad ránk a választás lehetősége vagy épp kényszere, ahogy a darabbeli Glória- Ilonara is, aki szerzetes- rendjének megszűnését, feloszlatását követően minden tapasztalat és gyakorlat nélkül vág neki a világnak, s próbál eligazodni benne. Ott, ahová útravalóul jószerével csak hitét és akaratát viheti magával, ahol sötét galambként, azaz idegenül kell tanulgatnia a „repülés” tudományát. Hit ési akarat, amiről egyébként kiderül, hogy nélküle nemcsak választani, dönteni, de élni is alig lehet. Komoly dolgok, ha úgy tetszik életfilozófia. Szerencsénkre Örkény minderről úgy „bölcselkedik”, hogy közben vidáman „viccelődik” is. Látván a dolgok humoros oldalát. így tehát miközben a rokonszenves Glória beilleszkedésének sikeréért szurkolunk, jókat derülhetünk az élet megismert furcsaságain. Mert ezek ábrázolására különleges figyelmet fordít Ács Gyula, a Sötét galamb rendezője, aki mellesleg Kaposvárról érkezett, hogy színre vigye Szolnokon Örkény már-már csaknem elfelejtett drámáját. Minden részletet pontosan kidolgoz, már-már naturalista igénnyel, de korántsem naturálisán jeleníti meg a részleteket, jelzé- ses környezetben játszatja például a cselekményt, és lényegretörő szemlélettel és a dramaturgia éles szikéjével itt-ott le is. nyisszant belőle, hogy feszesebbé, tömörebbé, egységesebbé váljék a játék. Hozzáértő igyekezettel ugyanakkor nagyvonalúan rajzolja meg azt a drámai ívet is, jóllehet a sok részletből álló, laza szerkezetű cselekmény nehezíti dolgát Elkészült a könyvheti lista A Művelődési Minisztérium Kiadói Főigazgatóságán elkészült az 1985. évi ünnepi könyvhét kiadványainak listája. A jegyzékben — a tavaszi könyvünnep megújításáról szóló határozatnak megfelelően — az elmúlt évekhez képest jóval kevesebb mű, összesen 78 kötet szerepel. A könyvhét tartalmi változásához igazodva a kiadók elsősorban kortárs magyar írók köteteit jelentetik meg a jelentős kulturális eseményre. Az új, a ma irodalmi valóságát tükröző művek mellett a listán ezúttal is helyet kaptak gyermekkönyvek, kortárs világirodalmi, magyar történeti munkák és induló sorozatok első kötetei. A könyvheti választék újdonságközpontú; főként első kiadások kerülnek a sátrakba. — amely az isten dicsőségére élő Glóriától végül is az életet tudatosan vállaló Ilonáig húzódik, végső pontján a nagy jelenettel, amelyben két egymást mondhatni kiegészítő ember, a hitre és akaratra vágyó Guszti és az életre vágyó Ilona ölelkezik egybe, olvad fel egymásban, s.zinte egyetlen ponttá zsugorodva. Ez az előadás apró szövegbeli módosításaival, a jelenetek tartalmának sar- kosításával talán örkényibb, mint maga az eredeti dráma, amelyben a szerző csupán kóstolgatja még a groteszket. Kivéve azonban egyetlen mozzanatot, s ez épp a befejezés. A jól megkomponált játékban a tapasztalás sokszínű világa bontakozik ki egy meghatározott kor, az ötvenes évek változásainak keretében, középpontban egy sötéten ragyogó galambbal, mely repülni szeretne, de szárnyaival csak verdesni tud. Míg azután —, s ez ama említett nagy pillanat — egyetlen óriás csapóssal a magasba nem akar lendülni. Jelképesen. Az esőverten, ázottan egymásnak eső, majd ölelkezésben egymásba fonódó Ilona és Guszti jelenete, ez az erőteljes drámai végkifejlet azonban alaposan eltér a befejezés közismertebb, játékosan grotesizk változatától. Tragikusabb igényű annál, szemléletében komorabb. Színpadilag ugyan hatásos és még logikus is lehetne, felfogható a furcsa szerelem kibontakozásaként. A baj cs>ak az, hogy ez a megoldás ennek ellenére is kissé meglepő, eszközeiben pedig az Örkényi világtól is idegen. Meglepő, mert a játékbeli előzmények nem adnak elegendő alapot hozzá, magyarán nincs eléggé előkészítve. A fénykörben alahulló csapadék képe és az önmarcan- golásos „neorealisztikus” nagyjelenet vitatható, kimó- doltnak, mesterkéltnek, sőt kissé erőszakosnak tűnik. Nem természetes, művién költői. Olyan, mintha egy közönséges nyárfának a hegyén egyszerre csak tűlevelű fenyőágak nőnének! Főleg Egri Kati Ilonájában nehéz tetten érni azt a belső érzelmi mozgást, amely végül is egyetlen nagy indulati kitöréssel önt el mindent, színpadot, nézőteret, az egész világot. Egri Kati kitűnő, ahogy a magára maradt, védtelen és kiszolgáltatott Ilona félelmeit, szorongásait megmutatja, ahogy kemény hite és vasakarata páncéljával védekezik a számára idegen világ kísértései ellen. De már kevesebbet árul el a női lélek finom színeiből, játéka olykor komoran egysíkú. Vannak szívszorító pillanatai, de valahogy jelképes madárként nem tud a „magasba reppenni”. Alakítása azért természetesen sokkal több, Az 1985—86-os tanévben ismét megszervezik a szakmunkások egyetemi és főiskolai előkészítő — közismert nevén a SZÉT — tanfolyamokat. A műszaki, a közgazdasági, a mezőgazdasági- élelmiszeripari, valamint a jogi karokra felkészítő kurzusokra azok a szakmunkás fiatalok: jelentkezhetnek, akik a 30. életévüket még nem töltötték be, szakmunkásvizsgát tettek, fizikai munkakörben —- legalább 3 éve — kiválóan dolgoznak, a jelentkezés évében is fizikai munkát végeznek, aktív közösségi, politikai magatartást tanúsítanak. Feltétel továbbá, hogy a vállalat mindazon kedvezményeket megadja a jelentkezőknek, a tanfolyam és a felsőfokú tanulmányok idejére, amelyeket a vonatkozó rendelkezések megállapítanak. mint korrekt: ihletett. Gusztiban az említett folyamat érzékletesebben rajzolódik ki, hála Nagy Sándor Tamás gondos, ugyanakkor szipor- kás játékának. A csak mának élő, nagystílű vagányt igen sok bájjal és ötlettel formálja meg, .tehetsége pompásan bontakozik ki e siker-szerepben. Képes kifejezni az üres, felszínes élet tartalimatlanságát is. Játszik, de nem rutinból. A népes szereplőgárdából a továbbiakban nehéz kiragadni bárkit is, ugyanis meglepően sok jó epizódalakítással találkozunk. Koós Olga fegyelmezett, halk rendházfő- nöknője erős asszony, mondhatni nagyasszony. Bajcsay Mária Lujzija erőteljes színfolt, az élet harsányabb színeit képviseli, szerejpii rajongásában azonban van valami végtelenül elszomorító is: egy méltatlan senkire pazarolja érzelmeit. Kátai Endre „bömbölő” operaénekese felfújt hólyag, egyetlen tűszúrásra leengedne, oly üres. Philippovich Tamás vasutasa emlékezetes figura, egy kissé azonban túlrajzolva, karikírozva. Egy-egy életsorsöt képes felvillantani egyéni ízzel és drámai töltéssel Szoboszlay Éva, Fazekas Zsuzsanna. A kövér Blandina nővér szerepében majd civilként Szendrey Ilona szerez derűs perceket a nézőnek. Jó Sebestyén Éva teltózájú Balassánéja — fájdalmát — félbolond lánya vpn — ordenárésóggal takargató anya. Mikor szemébe vágják az igazságot, lelepleződik, összeroskad elnémulva, megható pillanat. Ilona anyját Győry Franciska alakítja kedvvel és kedéllyel ; egy munkásasszony, aki igyekszik kárpótolni magát — az új lehetőségek között — az elvesztett örömökért. Az ő kissé szabados asszonya a gyors átalakulás tipikus emberi vonásait tükrözi. Finom, elégedetlen és szerelemre vágyó úr Kristóf Tibor Rimanóczija, belső bizonytalansága a kispolgár I bizonytalansága. Egy-egy kisebb feladatot jól old meg Fekete András, Bárdos Margit, Turza Irén, Mucsj Zoltán, Roczkó Zsuzsa — elragadóan mulatságos, ahogy Jusíztinaként „nevelőnői” módszereiről előad —, Simó Éva, Czakó Jenő, Vary Károly, Hatvani Margit. A díszlet Antal Csaba munkája, dramaturgiailag Morcsányi Géza segédkezett Ács Jánosnak. A jelmezeket — a kort, az ötvenes éveket és a jellemeket kifejező kosztümöket — Szakács Györgyi tervezte. Örkénynek eddig mindig sikere volt Szolnokon. A Sötét galambbal folytatódik a sikersorozat. Ügy látszik, a szerző jó kabalája a Szigligetinek. Persze a sikerhez kell az a színházi ambíció is, amellyel most ez az előadás is megszületett. Valkó Mihály A tanfolyam ideje alatt, amely öt hónap konzultációs és ugyanennyi intenzív szakaszból áll, a vállalat által felvételre javasoltak megkapják átlagfizetésüket, valamint az utazási és a szállásköltségeket. Azok a fiatalok, akik megfelelnek a feltételeknek és a SZET-tanfo- lyam valamelyikén akarnak részt venni, vállalatuk személyzeti osztályán jelenthetik be szándékukat, ahol részletesebb felvilágosítást és jelentkezési lapot kapnak. A kitöltött jelentkezési lapot, valamint az érettségi, illetve szakmunkás-bizonyítványt április 15-ig kell beadni a munkahelyek oktatási, illetve személyzeti osztályára. A tanfolyamot eredményesen befejezők — a megpályázott felsőoktatási inézmé- nyekben felvételi vizsgát tesznek. Jelentkezés április 15-ig SZET-tanfoiyamok