Szolnok Megyei Néplap, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-16 / 63. szám

1985. MÁRCIUS 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A szegény emberek festője Negyven éve halt meg Fényes Adolf Hajlott hátú, hófehér ba- juszú öregember áll a Zagy­va havas partján. A Tabán házainak parányi ablakai kérdően néznek rá, De ő ezt nem látja, visszafelé néz a művésztelep irányába, ahol élete javarészét töltötte. Költői látomás Fényes Adolf öreg festő a téli táj­ban című képe. Életrajzírói szerint utolsó szolnoki fest­ményeinek egyike, Chiovini Ferenctől viszont úgy tu­dom, hogy a művésztelep alapítótagjának ez a gyö­nyörű kép volt a legutolsó műve, amelyet a Tisza— Zagyva háromszögében fes­tett. Bárhogyan is volt, a lényegen nem változtat: ez a festmény Fényes Adolfhoz méltó búcsúzás volt Szolnok­tól, az életétől. Mikor járt először a Tisiza- parti városban a művészte­lep egyik alapítója, Fényes Adolf? Ezt azért is fontos tudni, mert életművében ezeknek az éveknek megha­tározó jelentőségük van. Részlet Bihari Sándor 1899 nyarán Szolnokról írott le­veléből : „ ... itt van Fényes úr is, tehát nem vagyok egyedül, ami mindenesetre igen kellemes, habár egy­más munkáit kölcsönösen csak nagyon ritkán látjuk.” A Szegényemberek című so­rozatának legdrámaibb ké­pei már Szolnokhoz kötöt­ték. A Tisza partján világo­sodtak meg színei, itt jele­nik meg képén a „fényesi” napfény, ragyogás, amely a Babfejtőket, a Testvéreket utolérhetetlenné teszi. A „művésztelep megalakí­tásának, egy műtermekkel ellátott szervezet” építésé­nek kérelmét Fényes Adolf is aláírta, pártfogolta, sőt, a Szolnoki Művésztelep 1902. június 29-én történt meg­nyitáséitól a kolónia első év­tizedét az ő neve fémjelzi. Életművének kiemelkedő al­kotásai kötődnek a század- fordulót követő évekhez. Festészetének különböző szakaszain jól felismerhető az érzékeny művész reagálá­sa a környező világ dolgai­ra. Nagy hittel, szeretettel dolgozott a magyar paraszti élet szépségeit és keservét bemutató képein. Csupa de­rű még ez a Fényes. Adolf. Ám egy jó évtizeddel ké­sőbbi alakjára Chiovini Fe­renc már így emlékezett: „A látszólag nyílt ési derűs, de belső lényegében igen zár­kózott Fényes Adolf a pa­raszti szobák és udvarok meghittségében, az Alföld kis tanyáinak csendjében bújt meg legszívesebben.” Mi történt az 1910-es évek közepe tájt a mesterrel? Szinte hátat fordított a vi­lágnak. A háború elviselhe­tetlen volt számára, mene­kült a valóság elől. Sajáto­san felfogott passzív ellen­állás volt ez. Az őszirózsás forradalom hírére újból reménykedni kezdett, majd 1919 tavaszán félreérthetetlenül a forra­dalom ügye mellé állt. Tag­ja volt a Kommunista Mű­vészek Végrehajtó Bizottsá­gának, főiskolai katedrát vállalt, s levelezőlap-soro­zatban kiadásra készíti elő a Szegényemberek élete ciklu­sát. önarckép Az 1920-as évekre újra reményét veszítette. Ekkor festett képein — Bújkáló nap, Májusi földek, Alko- nyodik — fojtott bánat ér­ződik. De panaszkodni soha, senki sem hallotta. Hitler hatalomra kerülése után még jobban befelé fordult. Ekkor már nagyon keveset dolgozott, bár a nyarakat változatlanul Szolnokon töl­tötte. 1936-ban volt életében az utolsó gyűjteményes kiál­lítása a Frankel Szalonban. A Tisza partján 1942-ben még szerepelhetett a mű­vésztelep kollektív tárlatán. Ekkor látták utoljára Szol­nokon . . . 1945. március 14-én Buda­pesten halt meg. Barátai, tisztelői a romok alól kihúz- gált deszkákból készítettek számára koporsót, a nélkülö­zésekben elpusztult festőt, a fasiszta barbarizmus áldoza­tát, az alföldi festészet egyik legnagyobb művészét, kézi­kocsin vitték ki a temető­be. .. A Magyar Nemzeti Galé­ria 1960-ban, majd ezt köve­tően a szolnoki Damjanich Múzeum emlékkiállítást ren­dezett műveiből. Tiszai Lajos ÉNEKLŐ IFJÚSÁG Harminc együttes hangversenye Hatan kapták meg Az év kórusa címet A jászberényi Lehel Vezér Gimnázium nagy kórusát Bedőné Bakki Katalin vezényli Fotó: Dede Tegnap délelőtt, pontban 9 órakor Szolnokon, egyszerre két helyen csendült fel Bor­gulya András és Rossa Ernő szerzeménye, a Hálaének. Az országos diáknapok rendez­vényeként megyénk KISZ- kórusai a nemzeti ünnep tiszteletére találkozót adtak egymásnak: a gimnáziumok kórusai a Tiszaparti Gimná­ziumban, a szakmunkáskép­zőké és szakközépiskoláké pedig a Pálfy János Vegyipa­ri és Műszeripari Szakközép- iskola aulájában. Az első helyszínen délelőtt, a megyénk nyolc településé­ről érkezett tizenhat kórus mérte össze tudását negyed­órás önálló műsorral, délután pedig a vegyeskarok adtak hangversenyt. A szakközép­iskolában Jászberényből, Karcagról, és Szolnokról ér­kezett KISZ-esek léptek a közönség elé. A kórusok fel- készülten jöttek el a találko­zóra, szinte valamennyien magas színvonalon tolmá­csolták a klasszikus magyar és külföldi zeneszerzők mű­veit. A jászberényi Lehel Vezér Gimnázium kamara­kórusa műsoron kívül adta elő az Elment a két lány cí­mű népdalfeldolgozást. A szolnoki Verseghy Gimná­zium kara a gregorián dalla­mokkal bánt mesterien, de őszinte tapsot váltott ki a Tiszaparti Gimnázium Ko­dály Kórusának produk­ciója is. A késő délutánig tartó rendezvény zárásaként a szaktekintélyekből álló zsűri a következő döntést hozta: a gimnáziumok versenyében Az év kórusa címet a tisza- földvári Hajnóczi Gimná­zium kamarakórusa, a jász­berényi Lehel Vezér Gim­názium leánykara, a szolnoki Verseghy Gimnázium kama­rakórusa és a Tiszaparti Gimnáaium Kodály Kórusa kapta. A különdíjat a Tisza­parti Gimnázium nagy kóru­sa mondhatja . magáénak. Aranyjelvényt 13, ezüstöt 5, bronzot pedig 2 kórus kapott. A szakközépiskolai mezőny­ben Az év kórusa címet a szolnoki Szamuely Tibor Gépipari Szakközépiskola és a Vásárhelyi Pál Közgazda- sági és Postaforgalmi Szak- középiskola nyerte el. Hét kórus aranyjelvényt, négy pedig ezüstöt kapott. Örkény-bemutató SÖTÉT GALAMB Tapsi, ütemes és hosszan tartó; boldogan csillogó sze­mek, elégedettség a nézőté­ren. Elégedettség és áhitat, boldogsággal és szomorúság­gal terhesen — gazdagon — hagyjuk el a színházat. A premieren, mert erről „tu­dósítok”, a Sötét galamb egyértelmű siker, közönségi és művészi egyszerre. (Ami­re példa mifelénk mostaná­ban ritkábban adódik.) Gazdagon távozunk a színházból és hálásak va­gyunk, mert valami fontosat tudtunk meg az életről, az emberről, magunkról. Egy volt apáca „kálváriás útke­reséséből” mai tanulságokra ismerünk. Például arra, hogy milyen nehéz is eliga­zodni az élet dolgaiban! Nemcsak egy nővérnek, aki egy teljesen más törvényű rendből érkezik a civileit ^vi­lágába, de nekünk is, akik már benne élünk; választani jó és rossz között, mikor egyik sem vegytiszta formá­ban jelentkezik, s mikor tudjuk, hogy minden vi­szonylagos ebben a széles hazában és világban. Mily keserves, ha váratlanul sza­kad ránk a választás lehe­tősége vagy épp kényszere, ahogy a darabbeli Glória- Ilonara is, aki szerzetes- rendjének megszűnését, fel­oszlatását követően minden tapasztalat és gyakorlat nél­kül vág neki a világnak, s próbál eligazodni benne. Ott, ahová útravalóul jósze­rével csak hitét és akaratát viheti magával, ahol sötét galambként, azaz idegenül kell tanulgatnia a „repülés” tudományát. Hit ési akarat, amiről egyébként kiderül, hogy nélküle nemcsak vá­lasztani, dönteni, de élni is alig lehet. Komoly dolgok, ha úgy tetszik életfilozófia. Szeren­csénkre Örkény minderről úgy „bölcselkedik”, hogy közben vidáman „viccelő­dik” is. Látván a dolgok hu­moros oldalát. így tehát miközben a rokonszenves Glória beilleszkedésének si­keréért szurkolunk, jókat derülhetünk az élet megis­mert furcsaságain. Mert ezek ábrázolására különle­ges figyelmet fordít Ács Gyula, a Sötét galamb ren­dezője, aki mellesleg Kapos­várról érkezett, hogy színre vigye Szolnokon Örkény már-már csaknem elfelejtett drámáját. Minden részletet pontosan kidolgoz, már-már naturalista igénnyel, de ko­rántsem naturálisán jelení­ti meg a részleteket, jelzé- ses környezetben játszatja például a cselekményt, és lényegretörő szemlélettel és a dramaturgia éles szikéjé­vel itt-ott le is. nyisszant be­lőle, hogy feszesebbé, tömö­rebbé, egységesebbé váljék a játék. Hozzáértő igyekezettel ugyanakkor nagyvonalúan rajzolja meg azt a drámai ívet is, jóllehet a sok rész­letből álló, laza szerkezetű cselekmény nehezíti dolgát Elkészült a könyvheti lista A Művelődési Miniszté­rium Kiadói Főigazgatóságán elkészült az 1985. évi ünnepi könyvhét kiadványainak lis­tája. A jegyzékben — a ta­vaszi könyvünnep megújítá­sáról szóló határozatnak megfelelően — az elmúlt évekhez képest jóval keve­sebb mű, összesen 78 kötet szerepel. A könyvhét tartal­mi változásához igazodva a kiadók elsősorban kortárs magyar írók köteteit jelente­tik meg a jelentős kulturális eseményre. Az új, a ma iro­dalmi valóságát tükröző mű­vek mellett a listán ezúttal is helyet kaptak gyermek­könyvek, kortárs világirodal­mi, magyar történeti mun­kák és induló sorozatok első kötetei. A könyvheti válasz­ték újdonságközpontú; fő­ként első kiadások kerülnek a sátrakba. — amely az isten dicsőségé­re élő Glóriától végül is az életet tudatosan vállaló Ilo­náig húzódik, végső pontján a nagy jelenettel, amelyben két egymást mondhatni ki­egészítő ember, a hitre és akaratra vágyó Guszti és az életre vágyó Ilona ölelkezik egybe, olvad fel egymásban, s.zinte egyetlen ponttá zsu­gorodva. Ez az előadás apró szövegbeli módosításaival, a jelenetek tartalmának sar- kosításával talán örkényibb, mint maga az eredeti dráma, amelyben a szerző csupán kóstolgatja még a groteszket. Kivéve azonban egyetlen mozzanatot, s ez épp a befe­jezés. A jól megkomponált já­tékban a tapasztalás sokszí­nű világa bontakozik ki egy meghatározott kor, az ötve­nes évek változásainak ke­retében, középpontban egy sötéten ragyogó galambbal, mely repülni szeretne, de szárnyaival csak verdesni tud. Míg azután —, s ez ama említett nagy pillanat — egyetlen óriás csapóssal a magasba nem akar lendülni. Jelképesen. Az esőverten, ázottan egymásnak eső, majd ölelkezésben egymásba fonó­dó Ilona és Guszti jelenete, ez az erőteljes drámai vég­kifejlet azonban alaposan eltér a befejezés közismer­tebb, játékosan grotesizk vál­tozatától. Tragikusabb igé­nyű annál, szemléletében komorabb. Színpadilag ugyan hatásos és még logi­kus is lehetne, felfogható a furcsa szerelem kibontako­zásaként. A baj cs>ak az, hogy ez a megoldás ennek ellenére is kissé meglepő, eszközeiben pedig az Örké­nyi világtól is idegen. Meg­lepő, mert a játékbeli előz­mények nem adnak elegendő alapot hozzá, magyarán nincs eléggé előkészítve. A fénykörben alahulló csapa­dék képe és az önmarcan- golásos „neorealisztikus” nagyjelenet vitatható, kimó- doltnak, mesterkéltnek, sőt kissé erőszakosnak tűnik. Nem természetes, művién költői. Olyan, mintha egy közönséges nyárfának a he­gyén egyszerre csak tűlevelű fenyőágak nőnének! Főleg Egri Kati Ilonájá­ban nehéz tetten érni azt a belső érzelmi mozgást, amely végül is egyetlen nagy indulati kitöréssel önt el mindent, színpadot, nézőte­ret, az egész világot. Egri Kati kitűnő, ahogy a magá­ra maradt, védtelen és ki­szolgáltatott Ilona félelmeit, szorongásait megmutatja, ahogy kemény hite és vas­akarata páncéljával védeke­zik a számára idegen világ kísértései ellen. De már ke­vesebbet árul el a női lélek finom színeiből, játéka oly­kor komoran egysíkú. Van­nak szívszorító pillanatai, de valahogy jelképes madár­ként nem tud a „magasba reppenni”. Alakítása azért természetesen sokkal több, Az 1985—86-os tanévben is­mét megszervezik a szak­munkások egyetemi és főis­kolai előkészítő — közismert nevén a SZÉT — tanfolya­mokat. A műszaki, a közgaz­dasági, a mezőgazdasági- élelmiszeripari, valamint a jogi karokra felkészítő kur­zusokra azok a szakmunkás fiatalok: jelentkezhetnek, akik a 30. életévüket még nem töltötték be, szakmun­kásvizsgát tettek, fizikai munkakörben —- legalább 3 éve — kiválóan dolgoznak, a jelentkezés évében is fizikai munkát végeznek, aktív kö­zösségi, politikai magatartást tanúsítanak. Feltétel továb­bá, hogy a vállalat mindazon kedvezményeket megadja a jelentkezőknek, a tanfolyam és a felsőfokú tanulmányok idejére, amelyeket a vonat­kozó rendelkezések megálla­pítanak. mint korrekt: ihletett. Gusz­tiban az említett folyamat érzékletesebben rajzolódik ki, hála Nagy Sándor Tamás gondos, ugyanakkor szipor- kás játékának. A csak má­nak élő, nagystílű vagányt igen sok bájjal és ötlettel formálja meg, .tehetsége pompásan bontakozik ki e siker-szerepben. Képes kife­jezni az üres, felszínes élet tartalimatlanságát is. Ját­szik, de nem rutinból. A né­pes szereplőgárdából a to­vábbiakban nehéz kiragadni bárkit is, ugyanis meglepően sok jó epizódalakítással ta­lálkozunk. Koós Olga fe­gyelmezett, halk rendházfő- nöknője erős asszony, mond­hatni nagyasszony. Bajcsay Mária Lujzija erőteljes szín­folt, az élet harsányabb szí­neit képviseli, szerejpii ra­jongásában azonban van va­lami végtelenül elszomorító is: egy méltatlan senkire pazarolja érzelmeit. Kátai Endre „bömbölő” operaéne­kese felfújt hólyag, egyetlen tűszúrásra leengedne, oly üres. Philippovich Tamás vasutasa emlékezetes figura, egy kissé azonban túlrajzol­va, karikírozva. Egy-egy életsorsöt képes felvillantani egyéni ízzel és drámai töl­téssel Szoboszlay Éva, Faze­kas Zsuzsanna. A kövér Blandina nővér szerepében majd civilként Szendrey Ilona szerez derűs perceket a nézőnek. Jó Sebestyén Éva teltózájú Balassánéja — fáj­dalmát — félbolond lánya vpn — ordenárésóggal ta­kargató anya. Mikor szemé­be vágják az igazságot, le­lepleződik, összeroskad elné­mulva, megható pillanat. Ilona anyját Győry Francis­ka alakítja kedvvel és ke­déllyel ; egy munkásasszony, aki igyekszik kárpótolni ma­gát — az új lehetőségek kö­zött — az elvesztett örömö­kért. Az ő kissé szabados asszonya a gyors átalakulás tipikus emberi vonásait tük­rözi. Finom, elégedetlen és szerelemre vágyó úr Kristóf Tibor Rimanóczija, belső bizonytalansága a kispolgár I bizonytalansága. Egy-egy ki­sebb feladatot jól old meg Fekete András, Bárdos Mar­git, Turza Irén, Mucsj Zol­tán, Roczkó Zsuzsa — elra­gadóan mulatságos, ahogy Jusíztinaként „nevelőnői” módszereiről előad —, Simó Éva, Czakó Jenő, Vary Ká­roly, Hatvani Margit. A dísz­let Antal Csaba munkája, dramaturgiailag Morcsányi Géza segédkezett Ács János­nak. A jelmezeket — a kort, az ötvenes éveket és a jelle­meket kifejező kosztümöket — Szakács Györgyi tervezte. Örkénynek eddig mindig sikere volt Szolnokon. A Sö­tét galambbal folytatódik a sikersorozat. Ügy látszik, a szerző jó kabalája a Szigli­getinek. Persze a sikerhez kell az a színházi ambíció is, amellyel most ez az elő­adás is megszületett. Valkó Mihály A tanfolyam ideje alatt, amely öt hónap konzultációs és ugyanennyi intenzív sza­kaszból áll, a vállalat által felvételre javasoltak meg­kapják átlagfizetésüket, va­lamint az utazási és a szál­lásköltségeket. Azok a fiata­lok, akik megfelelnek a fel­tételeknek és a SZET-tanfo- lyam valamelyikén akarnak részt venni, vállalatuk sze­mélyzeti osztályán jelenthe­tik be szándékukat, ahol részletesebb felvilágosítást és jelentkezési lapot kapnak. A kitöltött jelentkezési lapot, valamint az érettségi, illetve szakmunkás-bizonyítványt április 15-ig kell beadni a munkahelyek oktatási, illetve személyzeti osztályára. A tanfolyamot eredménye­sen befejezők — a megpályá­zott felsőoktatási inézmé- nyekben felvételi vizsgát tesznek. Jelentkezés április 15-ig SZET-tanfoiyamok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom