Szolnok Megyei Néplap, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-16 / 63. szám

Nemzetközi körkép 1985. MÁRCIUS 16. Franciaország Erőpróba a járásokban Ismét választási kampány lázában ég Franciaország, s bár csak járási választások­ról, a járásoknak a megyei tanácsokba küldendő képvi­selői megválasztásáról van szó, azok jelentősége idén messze túlnő a helyi kerete­ken. Franciaországban a me­gyei tanácsok tagjainak megválasztásánál az ameri­kai szenátusi választásokhoz hasonló rendszert alkalmaz­nak: két részletben választ­ják hat évre a megyei taná­csok tagjait, s így minden három évben sor kerül a járások felében e választá­sokra. Most azokban a já­rásokban szavaznak, ahol 1979-ben választottak. Az anyaországban össze­sen 1950, a tengerentúli te­rületeken pedig 60 járás­ban voksolnak most a vá­lasztók. A járások száma a hat év előttihez képest most 117-tel több, mert időköz­ben a demográfiai viszo­nyoknak megfelelően új já­rásokat alakítottak. Hat év­vel ezelőtt a Szocialista Párt 574, az FKP 220, a baloldali radikálisok 72, különböző más baloldali csoportok 38 mandátumot kaptak, a jobb­oldalon pedig az RPR 234, az UDF 408, a kisebb cso­portok 287 mandátumot sze­reztek. A jobboldali man­dátumok száma akkor 929: 904 arányban meghaladta a baloldaliakét. Most a jobb­oldal további térhódítást re­mél, s abban bízik, hogy a gazdasági nehézségek, a nö­vekvő munkanélküliség kö­vetkeztében a korábbi bal­oldali választók egy része tartózkodik majd, sőt eset­leg jobboldali pártokra sza­vaz, sí így a jobboldal ' az eddiginél jóval nagyobb többségre tehet szert. A választásokat két for­dulóban tartják. Az elsőben csak az a jelölt győzhet, aki megszerzi a leadott szava­zatok több mint 50 százalé­kát. Az egy héttel később rendezendő második fordu­lóban már csak azok a je­lölték vehetnek részt, akik­re a választójoggal rendel­kező legalább 10 százaléká­nak megfelelő szavazat jut. A mostani választások or- szágbs szempontból legfon­tosabb két nagy kérdése ép­pen az, vajon a szélső jobb­oldali Nemzeti Front, amely korábban csak a szavazatok töredékéhez jutott, de a ta­valyi közöspiaci választáson 11 százalékot kapott, most megismétli-e tavalyi sikerét, s jelöltjei bejutnak-e a má­sodik fordulóba, továbbá az, vajon az FKP, amelynek szavazatai a tavalyi válasz­táson 11 százalékra csök­kentek, a kormányból való kiválása után javít-e ezen az eredményen? Mivel a választók fele, 18 millió francia járul március 10-én az urnákhoz, az első fordu­ló megmutatja az ország hangulatát, azt, hogy az egyesi pártok befolyása mennyire nőtt vagy csök­kent. Növeli az idei járási vá­lasztások jelentőségét az is, hogy akár főpróbának is te­kinthetők a jövő évi döntő fontosságú nemzetgyűlési választások előtt. A választások két fordu­lója között eddig az volt az általános gyakorlat, hogy az egyes pártok, mfnd a jobb­oldalon, mind a baloldalon, megállapodtak abban, hogy az első fordulóban legjobb eredményt elért jobboldali, illetve bololdali jelöltek tá­mogatják. Mostani válasz­tások új vonása — éppen a szélsőjobboldal előretörése következtében — épp az, hogy az RPR és az UDF nyíltan nem vállalhatja a szövetséget a szélsőséges Nemzeti Fronttal, mert ez­zel eltaszíthatja a mérsé­kelt konzervatív választók egyrészét, viszont a máso­dik fordulóban sok helyen szüksége lehet a szélsőjobb- oldali szavazatokra is. Épp ezért a hagyományos jobb­oldal e két nagy pártjának Mitterrand elnök. Az ő négyéves ténykedése is mér­legre kerül. megtartását most az a ket­tősség jellemzi, hogy míg Jacques Chirac, az RPR el­nöke leszögezte: sem orszá­gos, sem helyi megállapo­dást nem fognak kötni a Nemzeti Fronttal, számos helyi RPR-szervezet mégis olyan suba alatti alkut ter­vez, amely biztosítaná vala­mennyi jobboldali és szélső- jobboldali erő összefogását a baloldali pártokkal szem­ben. A baloldali pártok közöt­ti szavazatátvitel kérdése még nyitott, az FKP kam­pányában az első forduló fontosságát hangsúlyozza, mert az ad igazi képet a pártok közötti erőviszonyok­ról. Csak az első forduló után foglal majd állást ab­ban, vajon felszólítja-e vá­lasztóit a második forduló­ban a szocialista p</ti je­lölt támogatására, amennyi­ben az az első fordulóban jobb eredményt ért el, mint a kommunista párti. Az FKP választási kam­pányának középoontjába a gazdasági válság elleni harc kérdését állította, s azt hangsúlyozta, hogy vala­mennyi politikai párt közül csak a kommunisták mu­tatnak kivezető utat. A jobboldal és a szocialisták között folyik ugyan politikai marakodás, de a követendő gazdaságpolitikában nincs igazi ellentét közöttük, a szocialista kormány jelenleg csak „a válságot igazgatja”, de nem hajlandó olyan gaz­daságpolitika folytatására, amely eredményesen csök­kentené az egyre növekvő munkanélküliséget. Éppen ezért az FKP arra szólítja fel a választókat, hogy a kommunista jelöltekre sza­vazva segítsék elő az eddi­gi gazdaságpolitika megvál­toztatását. Rakétából vaskarika? Ki tudja hányadszor ke­rül újra terítékre az ameri­kai törvényhozásban az MX- rakéták ügye. A (megfelelő tömegben) jellegénél fogva lefegyverző első csapásra al­kalmas szuperrakéta meg­építéséről és telepítéséről évek óta folyó belpolitikai vita legújabb menete a kongresszusban zajlik. A honatyák halogatják e raké­ták pénzelését, Reagan el­nök és Weinberger hadügy­miniszter üzenetekkel és nyilatkozatokkal bombázza a kongresszust: ne habozzon már a döntéssel. A sokféle érv között újra és újra felmerül a követke­ző: erre a fegyverre a lesze­relés érdekében van szük­ség a genfi tárgyalások si­kere múlik azon, hogy meg- építik-e. E logika szerint abban az esetben, ha az amerikai tárgyalóküldött­ség iszákjában nem leszott az MX-rakéta, akkor a Szovjetunió ezt a gyengeség jelének értékeli majd. „Amerika megosztott”, vi­szont ha úgy látják a má­sik oldalon, hogy megegye­zés híján Washington erő­teljesen fegyverkezik, akkor majd létrejön a megállapo­dás. Fejtetőre állított, de egy­fajta logikát kétségkívül nem nélkülöző érvelés ez — csak éppen maga a Penta­gon cáfolja meg saját költ­ségvetésének másik indok­lásával, miszerint az ameri­kai fegyverkezésre a Szov­jetunió katonai ereje miatt van szükség. Ami másszóval azt jelenti, hogy az ameri­kai tábornokok szemében a Szovjetunió rakétái megfe­lelő indokot jelentenek az amerikai fegyverkezésre — az új amerikai fegyverek­nek viszont, éppen ellenke­zőleg, a leszerelésre kellene rávenniük a Szovjetuniót. Túl az érvek csatáján, a gyakorlat sem igazolja a „fegyverkezzünk a leszere­lésért” logikát. Eddig még minden fegyverrendszer, amelyet e jelszó jegyében hoztak létre vagy telepítet­tek, a helyén maradt — és! új menetet indított el a fegyverkezési versenyben. Az MX-ek egy-egy példá­nya — attól függően, hogy milyen erős töltetekkel sze­relik fel — 100 vagy akár 300 hirosimai bomba pusz­títóerejét hordozza . Aligha valószínű, hogy pont belő­lük lesz „rakétából vaskari­ka” — illetve „leszerelési ütőkártya”, amikor majd megépítik és indítóállásba helyezik őket. Szíria 1985 koratavaszán Frontország a békés rendezésért Szíria frontország a Kö­zel-Keleten, s ennek jelei már a damaszkuszi utca hét­köznapi forgatagában is megmutatkoznak. A fiatal­emberek gyakran láthatók egyenruhában, és khakiszí­nű uniformist viselnek azok a fiúk és lányok is, akik a ■heti négyórás, kötelező isko­lai honvédelmi képzésről igyekeznek hazafelé. A Szűk Hamidijé-ben, a híres bazár­ban a jómódú aranyműves fia éppen szolgálati szabad­ságon van. A legújabb fehér Mercedesen érkezik, hogy amúgy egyenruhában kise­gítsen az üzletben, testvér- öccse pedig most vonul be. A legérzékenyebb pont Amikor Palmyra felé tar­tunk, hogy az ókor romváro­sát és a páratlan szépségű Bal szentélyt felkeressük, jobbára lakatlan tájon hala­dunk, a jó utak a Szíriái si­vatagon át vezetnek. Időn­ként azonban fel-feltűnik a rolla-beduinok néhány sát­ra és egy-egy katonai állás. Nem messze az országúttól létesültek, álcázást nem lá­tunk, s kísérőink egyenesen felhívják rá a figyelmet: az ország védelmének tudata hozzátartozik a szíriai lét­formához. Igaz, a legérzékenyebb ponton, a Golan-fennsíkon fegyvermentes övezet, demi- litarizált zóna húzódik. Csak az ENSZ-csapatok fehér szí­nű terepjárói közlekednek, a határsorompónál egyetlen szíriai őrszem, az előírás szerint könnyűfegyverrel, odébb a világszervezet kék lobogója, vagy hatszáz mé­terre pedig az izraeli zászló. Az átmeneti demarkációs vonal menti Kuneitra ma kísértetváros, romokban hever, nincs egyetlen lakója sem. Annál több a látogató, iskolai osztályok jönnek rendszeresen, hogy a histó­ria szelét érzékelve tartsa­nak jelenkori történelem- órát, s nagy számban külföl­di küldöttségek- Meg a negy­venezer lakosú település hajdani polgárai, akik szá­mára a Baath nevet viselő új várost építik, arrébb a hátországban. A frontország-jelleg erő­sítését szolgálja, hogy rend­kívül sokat tesznek a társa­dalmi-gazdasági háttér fej­lesztésére. Februárban — ennek tanúi lehettünk — nagy lelkesedéssel további hét esztendőre újjáválasz­tották Asszad elnököt, meg­tartották a Baath-párt tizen­hatnapos kongresszusát, s A Golan-fennsík A világ legjobban őrzött területe Éberen figyelő kamerák a háztetőkön, az üzemek kö­zött cirkáló biztonsági járőr­kocsik, figyelmeztető felira­tok „Ne hagyj papírokat a szemétkosárban”, s — min­denekelőtt — „Tégy lakatot a szádra”. Kaliforniában vagyunk, a Szilícium Völgyben az ame­rikai fejlett technológia és egyben az ezt leginkább fel­használó hadiipar fellegvá­rában. A filmiparáról, a nap- fürdőzésre és szörfözésre csá­bító csodálatos tengerpart­járól ismert állam egyben a külföldi hírszerzők, ipari ké­mek „kedvelt vadászterüle­te” is. Kalifornia adja az ameri­kai űripar termékeinek, nyolcvan százalékát. A Pen­tagon szállítói között több mint nyolcezer a kaliforni­ai cég, amelyek az amerikai hadsereg katonái megrende­léseinek huszonkét százalé­kán osztoznak. Az állam ha­diüzemeiben készül az ame­rikai nukleáris arzenálban szereplő fegyverek negyven százaléka. Itt vannak a ha­ditechnika kidolgozásában szerepet játszó legjelentő­sebb tudományos kutatóköz­pontok és a stratégiai kon­cepciókat és doktrínákat szállító legfontosabb „agy­trösztök”. A Business Week című amerikai hetilap szá­mításai szerint 600 ezer kali­forniai, az állam összes munkaerejének harminc százaléka közvetlenül kato­nai megrendeléseken dolgo­zik. A zavartalanul kék ég alatt — az Egyesült Álla­moknak e leggazdagabb és legdinamikusabban fejlődő államában — elég nehéz el­dönteni hol az üzlet határa és hol kezdődik a politika. Az új fegyverrendszerek ki­dolgozásában vitathatatlanul a Lawrence amerikai tudós nevét viselő livemoorei ku­tatóközpont viszi el a pál­mát. A laboratóriumot a Pentagon felkérésére 1952- ben alapította Ernst Law­rence, a ciklotron feltaláló­ja. A központban dolgozott, a hidrogénbomba atyjaként emlegetett Teller Ede is. A laboratórium szállította az amerikai hadsereg arze­náljának a Polaris és Posei­don rakétákat, a Minuteman interkontinentális rakéták robbanófejeit. A livermoori laboratórium falai között született a neutronbomba és itt dolgoznak a világűrben felhasználható röntgen-lé­zer létrehozásán. A laborató­riumban folyik az amerikai nukleáris kutatások nyolc­van százaléka. A kaliforniai hadiipari komplexum számára újabb kecsegtető lehetőség az ame­rikai kormányzatnak az a szándéka, hogy a világűrre is kiterjessze a fegyverke­zést. A kormányzat az 1989-ig terjedő időszakban 26 milli­árd dollárt szán az űrfegy­verekre. A livermoore-i la­boratóriumon kívül az űr­fegyverrendszer létrehozá­sában résztvesz a Stanfordi Egyetem, a Kaliforniai Mű­szaki Egyetem, valamint az állam déli részében lévő más felsőoktatási intézmények kutató bázisai is. Amerika sajátos módon tükröződik Kaliforniában, ugyanakkor Kalifornia kü­lönös hangsúllyal jelen van Washingtonban. Innen in­dultak az elnökön kívül a kormányzat más jelentős személyiségei és az elnök közvetlen környezetének tagjai. Egyikük sem feledke­zik meg szűkebb hazájáról.’ S a megrendelések tovább érkeznek. újjászervezés alatt áll a ha­ladó Nemzeti Egységfront, amelyben a Baath mellett más szervezetek is résztvesz- hek, így a magukat szocia­listáknak nevező nasszeris- ták és a kommunisták. A gazdasági tervek közül említést érdemel a távlati célkitűzés, hogy mintegy há­rommillió hektárral bővít­sék a művelésre kerülő föl­deket, s ennek érdekében hasznosítsák a szovjet köz­reműködéssel épülő eufrá- teszi nagy gát öntözési lehe­tőségeit. S lehet, hogy Szíri­át nemsokára az olajorszá­gok között is jegyzik. A mo- szuli mező folytatásaként je­lentős lelőhelyre bukkantak Deisz esz-Zor-nál, a hírek szerint az itt talált fekete arany minőségében vetek­szik a szaudi könnyűolajjal. A szíriai fővárosban min­den beszélgetés során szób i került, hogy az ország mé­lyen érdekelt az igazságos és tartós közel-keleti béke­rendezésben, s ennek jegyé­ben elutasítja a Camp Da­vid vonulatának folytatását jelentő különalkukat. Szíria nélkül és különösképpen Szíria ellenére nem lehet el­mozdulni a holtpontról, amint tömören fogalmazzák: nincs se harc, se béke Szíria kizárásával vagy elszigetelé­sével. Szíria szerepe különöskép­pen kézzelfoghatóan jelent­kezett Libanonban. Damasz- kuszban elmondták, hogy az 1983 májusában aláírt izrae­li—libanoni—amerikai kü­lönszerződés után valóságos búcsú járás volt a szíriai fő­városban: a királyok és sejkek különmegbízottai rá akarták beszélni a damasz­kuszi vezetést az alku elfo­gadására. Azzal érveltek, hogy az Egyesült Államok aláírása ellenében az arab világ tehetetlen. A szerződés azonban semmissé vált, amint négy NATO-hatálom csapatainak is vissza kellett vonulni Libanonból, s végül elkezdődött az izraeli kivo­nulás, ha nem is bonyodal­mak nélkül. Szíria ma is a libanoni stabilitás egyik fő tényezője, aligha véletlen, hogy az utóbbi hetekben egymást követték Damasz- kuszban a libanoni delegá­ciók a drúzoktól a falangis- táikig. Pozitív tényező Bonyolultabb a helyzet a palesztin mozgalom eseté­ben, ahol ugyancsak lénye­ges a szíriai tényező. Da­maszkusz a Fatah zendülőit támogatja, s a Nemzeti Szö­vetség, illetve a Demokrati­kus Szövetség tagszervezetei egyaránt Szíriában tartják fenn központjukat. A belső viszály egyelőre lehetetlenné tette a tárgyalást Szíria és a PFSZ Arafat vezette többsé­gi szárnya között, s az am- mani megállapodások ki­élezték a szíriai—jordániai ellentéteket, amelyek nyil­ván gyengítik nemcsak a pa­lesztinokat, de az egész vi­lágot. Szíria nem ellenzi az arab csúcsot, ám következetesen bírálja azokat az arab erő­ket, amelyek nemzetközi bé­kekonferencia helyett külön- tárgyalásokat szorgalmaz­nak. Ezért húzódik is egy lehetséges arab csúcs ügye (jóllehet, a helyszínként szolgáló Szaúd-Arábia veze­tésével korrekt a szíriaiak kapcsolata, s az ország időn­ként élvezheti a szaúdi gaz­dasági segítséget. (Ügy tű­nik, hogy már a csúcs előtt célszerű lenne az alapvető viták tisztázása. Mindenkép­pen pozitív tényező, hogy Szíria támogatja a közel-ke­leti békekonferencia szovjet tervét, s igyekszik ehhez minél több arab erő támo­gatását is biztosítani. (Az Egyesült Államok maga is felismerte Szíria szerepét, s több washingtoni gesztusról, tapogatózásról - beszélnek: ezek célja azonban nem a szíriai elvi álláspont ésszerű mérlegelése, hanem — ígé­retekkel vagy nyomással — el akarják attól téríteni az arab frontországot.) A belső erők fejlesztése, aktív tevékenység a Közel- Keleten, a békés kibontako­zás keresése, a realitások ismeretében, illúziók nélkül — így összegezhető Szíria helyzete. 1985 koratavaszán. Réti Ervin összeállította: Majnár József

Next

/
Oldalképek
Tartalom