Szolnok Megyei Néplap, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-16 / 63. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5------------------------------e1985 . MÁRCIUS 16. Bővítik Jászapátiban a szennyvízhálózatot. Felvételünk a Beloiannisz úton készült, ahol a 31-es út alatt vezetik át a vezetéket A természet őrei Vadlesen a vezsenyi tájvédelmi területen Egészen más ügyben kértem bebocsátást Lőrincz István Kassai úti lakásába Szolnokon. Aztán, amikor az „iroda” előterébe, — merthogy a Középtiszai Tájvédelmi Körzet vezetőjének otthoni íróasztala „pillanatnyilag” az iroda —, belépett a tájvédelmi körzet másik munkatársa, Füri András, és főnöke megkérte, „ugrana ki” vaddisznólesre Vezseny- re, természetesen útitársnak ajánlkoztam. Szigorúan védett... Szolnoktól Vezsenyig nem hosszú az út, annyira elég csak, hogy kölcsönösen bemutatkozzunk. Füri András huszonéves fiatalember, a nyáron végzett Gödöllőn, az Agrártudományi Egyetemen. Természetvédelmi őr, december ll'-i dátummal szárad a pecsét erről szerzett oklevelén, akkor tett vizsgát Budapesten, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatalban. — Ennyire friss hát a „tudomány”. Tényleg, mi a természetvédelmi őrök dolga? — Az adott területen levő természeti értékek, létesítmények védelme, károsításuk megelőzése, az élővilág vizsgálata, óvása, a környezeti változások megfigyelése. Ezt persze csak akkor csinálhatjuk jól, ha együttműködünk a területen gazdálkodó mezőgazdasági üzemekkel, erdőgazdaságokkal. Hátunk mögött a falu házai, jobbra a vezsenyi rét, balra a Tisza ártere. A nyári gáton haladunk. Négyszögletes tábla figyelmeztet: „Szigorúan védett terület. Az élővilág nyugalma érdekében belépni tilos ” És az aláírás: „OKTH, Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága”. — Hogy kerül a hortobágyi igazgatóság aláírása a vezsenyi Tisza-partra? — Ügy, hogy a Középtiszai Tájvédelmi Körzet „gazdája” a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága. Mi ketten Istvánnal, a Középtiszai Tájvédelmi Körzet természetvédelmi őrei, a HNP igazgatóságának „alkalmazottai” vagyunk, azaz onnan kapjuk a fizetésünket, és természetesen a szakmai útmutatást is. — Az aláírást már értem. Következik a „Szigorúan védett terület” megfejtése. — A Középtiszai Tájvédelmi Körzet közel 10 ezer hektáros területen a kiskörei Tisza-hídtól a tiszaugi hídig terjed — Szolnok kivételével (ott már nem volt mit megvédeni) — és a gátak közötti részt, tehát a folyót és annak árterületét foglalja magába. Három megyét — Heves, Szolnok, és Bács-Kiskun — érint, a Tisza 134 folyamkilométere mentén. A tájvédelmi körzetben jelenleg három helyen találkozni hasonló táblákkal, tehát három szigorúan védett területünk van; a pélyi madárrezervátum, az óballai gémtelep az erdővel, és itt a Vezseny melletti. Az ilyen területekre vonatkozó „kezelési előírások” sokkal szigorúbbak, például csak engedéllyel’ kísérővel látogathatók és természetesen tilos a vadászat. — Aha, szóval ezért vagyunk itt? Lehet, hogy a megsebzett vaddisznó nemcsak betévedt a szigorúan védett területre, hanem . . . — Nem, nem, ne bonyolódjunk bele fölöslegesen! A vadászok szóltak, hogy szeretnék megkeresni a vadat, de nekik is csak kísérővel lehet belépni — int józanságra András. A fehérséget barna foltok szakítják meg itt is, ott is a gátoldalon; halomba szórt gabonaszemek. Rengeteg a fácán, a nyúl, csak úgy cikáznak a kocsi előtt. A vadászok tehát nemcsak kilövik a vadat, hanem vadgazdálkodást is folytatnak. Fölcsapunk nyom keresőnek Nyomok keresztezik a nyári gátat, a hóban jól kivehető, hogy emberek követték a vaddisznót. A vad tényleg sérült lehetett, mert még az is látszik, hogy erősen húzta valamelyik lábát. Mi is fölcsapunk nyomkeresőnek, jócskán benn járunk az ártéri erdőben. Lehet, hogy mégsem vártak meg bennünket a vadászok? Megállunk Semmi nesz, csak egy héja hangja hallatszik. Na, itt aligha találunk valakit! De András nem adja jelét, hogy föladná a keresést. — Mekkora lehet a vezsenyi természetvédelmi terület? — próbálom „kerülő úton” lebeszélni egy nagyobb gyalogtúráról a területkezelőt. — Megmondom pontosan! Hetvennyolc hektár. — Hát akkor menjünk tovább a gáton kocsival — ajánlom. A vadetetőről aprócska madarak röppennek föl a motorzajra. — Fenyőpintyek — mutatja András. — Északról jönnek, csak télen fordulnak elő nálunk, ilyenkor — láthatóan szívesen lakmároznak a vadaknak kitett eleségből. — Melyek még a vezsenyi természetvédelmi terület értékei? — A legfontosabb a gémtelep. Megtalálhatók itt olyan fokozottan védett fajok, mint az üstökös gém, a kis- kócsag, vagy a fekete gólya. Aztán vannak itt énekes madarak; a szürke légykapó, a kúti rozsdafarkú, a fekete rigó, az énekes rigó. Előfordul bakcsó, ami nem más, mint a vakvarjú. A kerítést nem drótból fonják A vadetetőtől visszafordulunk. Tószegen, majd Tisza- jenőn keressük a vadászokat, akik — már-már úgy tűnik — hiába riasztottak mára bennünket. Aztán Tiszajenőn mégis rájuk akadunk, csakhogy nekünk már menni kell; •András természetvédelmi szakkört vezet az úttörőknek Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. A, nem baj — így a vadászok. Megtalálják ők maguk is azt a vaddisznót! Tulajdonképpen igaz, minek ahhoz még egy ember. Csakhogy a tábla. Ott van a tábla. Ha komolyan vesszük ... Füri András szerencsére határozott, hajthatatlan. Majd holnap, együtt. .. A vadászok — búsan ingatják bár a fejüket — látszólag beleegyeznek a másnapi keresésbe. És ha tényleg úgy gondolják, már nem is volt hiábavaló a mi „túránk”. Mert minden rendelet any- nyit ér, amennyi megvalósul belőle, és ez a természetvédelemre is igaz. Még akkor is. ha a szigorúan védett terület kerítését nem drótból fonják. Egri Sándor Országos kísérlet a megyében Családsegítő szolgálat Családsegítő szolgálat. Űj elnevezés és új... Nem tudom pontosan, hogy melyik szó hordozná, vagy fejezné ki legmegközelítőbben a tartalmat. Nem intézmény. Nem sorolható a már létező kiépített intézetek közé, amelyekre a súlyos konfliktustól összeroppanó, vagy összeroppanni készülő családok, fogyatékosok, magányos öregek, védelemre szoruló veszélyeztetett vagy pártfogást igénylő, bűncselekményt elkövető gyerekek, az alkoholisták, a szegények, a hátrányos helyzetűek problémája, ellátása, segítése tartozik. Ezeknek feltétlen közük kell, hogy legyen egymáshoz, együttműködést feltételez a munkájuk. Talán az újonnan kialakított, sajátos humán szolgáltatást vállaló kis csoportok összekötő kapcsok lehetnek, az egymástól kissé elszigetelten, különváltan működő intézmények között. Az új szervezetet (ez sem igazán találó megnevezés) életrehívó törvényhozói szándékot értelmező és magyarázó szakemberek azt hangsúlyozzák, hogy nem szervezeti változásról, a különböző szakigazgatási irányítás alá tartozó feladatok egymás mellé rendeléséről, az eddig külön csatornákon folyó tevékenységek egy szervezeti keretbe foglalásáról van szó. Nem. Valami teljesen másról, amely eszközeiben, módszereiben lehetőleg ne hasonlítson a jelenlegi intézményekhez. Legalábbis ezt szeretnék. A kísérlet egyik célja éppen az, hogy kiderüljön, melyek azok a jogszabályok, vagy joszokások, amelyek az eredményes munka gátjai olykor, s melyek azok a helytelen ügyintézői módszerek rossz reflexek, amelyek inkább ártanak, mint használnak az ügynek. A szemléleti és tartalmi változás reményével és igényével hozták létre a család- segítő szolgálatokat néhány helyen az országban. Három megye — köztük Szolnok — három településén és a főváros két kerületében, egyelőre kísérletképpen. A megyék közül miért éppen Szabolcs-Szatmár, Bács-Kiskun és Szolnok megyére esett a választás? Mindhárom országrésznek egymástól eltérőek az adottságai, sajátosságai. Szolnok megye népességének kor, nem és foglalkozás szerinti összetétele nagyjából az átlagot hordozza, míg Bács-Kiskun a kiterjedt tanyavilágával, az idős emberek nagy számával, Szabolcs-Szatmár a tömeges ingázóival és népes cigány lakosságával egy más, egy speciálisabb területet képvisel. El térő környezetben kezdődnek meg a kísérletek. Szolnok megyében három településen Jászberényben, Já- noshidán és Csépán április 1-től. A családsegítő szolgálatok létrehozói a tanácsok. A tanácsülés testületének döntése az alapítás feltétele. Jogállása hasonló, vagy mondhatnánk azt is, hogy megegyezik a tanácsi intézményekével. Nem hatóságok! Kis szervezetek, ahol fő és mellékállásban olyan szakemberek dolgoznak, akik hivatásuknál fogva eddig is kapcsolatban voltak — mondjuk egyszerűsítve — a problémás családokkal. Védőnő, hivatásos pártfogó, pedagógus, pszichológus, orvos, jogász, államigazgatási szakember adja majd a humán szolgáltatást. A kísérlet útkeresés is egyben. A közös továbbgondolás, finomítás, formálás igényével teremtették meg a működés feltételeit. De már most az indításnál is egyértelmű és világos a cél: nevezetesen, hogy nyitott, bárki számára hozzáférhető legyen. Bárki igénybe vehesse a szolgáltatásokat akinek valamiféle konfliktustól terhelt az élete. Ez egyben válasz is arra, hogy kiket várnak a szolgálat dolgozói. Ez a széles és nyílt fogadókészség eddig még sohasem tapasztalt és várt komplexitást igényel, amelynek csak úgy tud eleget tenni a szolgálat, ha a már meglévő speciális intézményekkel: a gyermek- gondozóval, a nevelési tanácsadóval, a szociális otthonnal, munkaközvetítő irodával, a gyámhatósággal, a gyermek- és ifjúságvédő intézettel, a kórházzal, rendelőintézettel, a rendőrséggel, bírósággal, ügyészséggel és így tovább, együttműködik. Valami olyasfajta szerepet próbál betölteni, mint a belgyógyász, aki az egész embert vizsgálja, de részdiagnózisokat a szakorvosoktól kér és a vizsgálatok eredményei alapján ő, a belgyógyász összegzi a képet, írja elő a gyógymódot. És éppúgy, mint az egészségügyben, a kór, a betegség elhatalmasodásának megelőzése az egyik leglényegesebb funkciója a családsegítő szolgálatnak is. A családban elkezdődő bajok megjelenésének idején nyújtott mentálhigiénés vagy egyéb szolgáltatások megelőzhetik az esetleges későbbi alkoholelvonó kúrát a válási traumákat, a veszélyeztetetté válást. A szolgáltatást nyújtók ázt szeretnék, ha mindazok akiknél ezek a tünetek megjelennek, saját érdekükben, maguk kérnék a szolgálat segítségét. Senki sem hiszi, hogy néhány szakember (a három ■'településen 12 főállású alkalmazott lesz) bármilyen lelkiismeretes, önzetlen és hozzáértő, képes egyedül az új típusú humán szolgáltatás igényeinek megfelelni. A szakemberek körül kialakuló problémaérzékeny, laikusok csoportjai nélkülözhetetlenek. Ma még riktán találkozni a lakosság, úgynevezett önsegélyező csoportjaival, ahova ugyanazzal az intim problémával küszködő emberek tartoznak például özvegyek, (volt alkoholisták). Ezek szerveződését, kialakulását a szolgálat lesz hivatott segíteni, tanácsokkal ellátni, s ha jól csinálja a szociálpolitikai új ellátások egész sora bontakozhat ki. Miért? Nem hiszem hogy ezeket a sorokat olvasva, bárkiben is felvetődhet, hogy vajon mi szükség minderre? Csak néhány tény a teljesség igénye nélkül. Az elképesztő válási statisztika közismert. Valahol közvetetten, vagy közvetlenül is összefügg mindezzel a veszélyeztetett gyerekek, az ifjúkori bűnözők számának emelkedése. Szolnok megyében az elmúlt időben évről évre egyre többen vannak. A veszélyeztetett gyerekek száma 1983-ban még nem érte el a négyezret, tavaly már háromszázzal meghaladta. Pillanatnyilag kétszázhatvan olyan gyereket tartanak nyilván a megyében, akik bűncselekményt követtek el, és hivatásos pártfogók igyekeznek a veszélyes zsákutcából kivezetni őket. És ez még csak a legsötétebb árnyoldal. Az érvek önkényes példatárából azonban nem lehet kihagyni a magányos, vagy családban élő de gondozásra szoruló öregeket és azokat a családokat sem, akik a létminimum alatt élnek. Kovács Katalin Májusi akciósorozat Készülődés a békehónapra Kistermelők, építkezők kapják Telkek tartás használatra Növekszik az érdeklődés a tartós földhasználat iránt. Erre — mint ismeretes — 1977 óta van lehetőség. A •jogszabály megjelenése után, 1983-ig termelésre összesen 16.800 földrészletet adtak az arra jelentkezőknek, az összesítés szerint 2600 hektár területen. Egy- egy telek átlagos nagysága hozzávetőleg 1500 négyzet- méter. Tavaly a földek átvétele jelentősen meggyorsult, ezt bizonyítja, hogy 1984- ben hatezerrel nőtt a béreit telkek száma, és a korábbinál lényegesen nagyobb ütemben bővült a termőterület is, ezer hektárral. Az építési célú belterületi földrészek igen kapósak lettek. 1984-ben a földhasználók száma — a magánház- építkezési kedv növekedésével arányosan — emelkedett: egyetlen év alatt 13 800 telek talált „gazdára”. Már formálódik a béke és barátsági hónap programja. Az Országos Béketanács Titkárságán elmondták, hogy a május 9-ével kezdődő akciósorozat politikai tartalmát a fasizmus felett aratott győzelem 40. évfordulója, a Szovjetunió és a szocialista országok békekezdeményezései, valamint az országgyűlési képviselők és tanácstagok választása határozza meg. A békehónap alkalmából rendezendő eseményeken — az MSZMP XIII. kongresz- szusán elfogadott dokumentumoknak megfelelően — áttekintik az elmúlt 40 évben megtett utat, számba veszik az eddig elért eredményeket, megfogalmazva azt is, hogy milyen teendők várnak dolgozó népünkre. A béke és barátsági hónap során olyan rendezvényeket kívánnak szervezni, amelyek egyaránt hatnak az, értelemre és az érzelmekre, segítik az eligazodást a világpolitika hagy kérdéseiben. Arra is törekednék, hogy a hagyományos, jól bevált formák mellett új módszereknek adjanak zöld jelzést, olyan utak nyíljanak meg, amelyek lehetővé teszik, hogy társadalmunk minden rétege kifejezésre juttathassa békevágyát. A hónap sikerét a széles körű társadalmi ösz- szefogás szavatolja. Ennek érdekében az OTB cselekvő részvételre, önálló kezdeményezésekre kéri fel a Hazafias Népfront területi bizottságait, a szakszervezeteket, a KISZ-t, äk MSZBT-t, a szövetkezeteket, az egyházakat. valamint a közművelődési intézményeket. A programok sorából kiemelendő az OBT május 8-i, kibővített nyitóülése, amelyet még aznap este díszünnepség követ a Magyar Állami Operaházban. A magyar békemozgalom képviselői részt vesznek a fasizmus felett aratott győzelem 40. évfordulója alkalmából, a Béke Világtanács égisze alatt rendezendő moszkvai emlékülésen.
