Szolnok Megyei Néplap, 1985. március (36. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-14 / 61. szám

1985. MÁRCIUS 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Március 22-tol Budapesti Tavaszi Fesztivál ’85 Cziffra György zongoraestje — A Kubai Nemzeti Balett vendégjátéka — Eszperantó színházi találkozó Jászapáti külterületén a 31-es utat keresztező vasútvonalat új nyomvonalra telepítik. Az új pálya alá az út mindkét oldalán betonátereszt építenek II szegtük kétszer átmentek a haláron Egy rendhagyó ausztriai IBUSZ-utazás pillanatai Idén ötödik alkalommal rendezik meg a Budapesti Ta­vaszi Fesztivál rendezvénysorozatát. Már a megnyitó napja — március 22 — is számos zenei, színházi programot kínál az érdeklődőknek. A Zeneakadémián a Budapesti Fesztivál- zenekar ad ünnepi nyitóhangversenyt Fischer Iván vezény­letével, közreműködik Kocsis Zoltán. A Magyar Állami Ope­raház balettegyüttese pedig A cédrust mutatja be. Az IBUSZ Szolnok megyei irodája tizenöt éve minden nőnapon néhánynapos ki­rándulást szervez a szomszé­dos országokba. Az idén Ausztriába utazott százhet­ven Szolnok megyei, többsé­gük persze lány és asszony. A nő Bécsben is nő. Nem ta­gadja meg önmagát, szoká­sait; világát, véleményét vi­szi magával. * * * A szolnoki asszony beszé­desnek bizonyult. Elmondta, hogy sok -országban járt már, ez a bécs—burgenlandi kirándulás csak amolyan szomszédolás. Amikor csak teheti, családdal vagy anél­kül, utazik, világot lát. Leg­utóbb például Törökország­ban járt. Utjai során sok tapaszta­latot, élményt összegyűjtött. Valami azonban ismeretlen maradt előtte; a turistacipő. Magas, tűsarkú csizmában rótta a bécsi utcákat, járta szorgalmasan a Máriahilfer- strasse csillogó kirakató üz­leteit. A sok gyaloglás meg is hozta az eredményt: a lábfájást. Többen javasol­ták, hogy az autóbuszban vegye le az egyébként tet­szetős, dpága bőrcsizmát. Csak a fejét rázta. Hősiesen viselte a csizmát Szolnoktól (Bécsen keresztül) Szolnokig. * * * Ausztriában nem tartanak nőnapot március 8-án. Feb­ruár 14-én, a virágok napján köszöntik a lányokat, asz- szonyokat. No, de attól, hogy pillanatnyilag külföldön va­gyunk, még hazai szokások szerint élünk. Nőnapon vi­rággal köszönti a csoport hölgyeit az idegenvezető. A vörös, fehér szegfűk több száz kilométert utaznak Megjárják Burgenlandot. Bécset. Két napig virítanak vizespohárba állítva egy golsi panzió szobáiban. Át­mennek kétszer a határon, szoronganak sok-sok bőrönd, szatyor, táska mellett. Ami­kor visszaérkezik a csoport Szolnokra, még mindig ott nyílnak a lányok, asszonyok kezében. » * * Sokan családot, gyereket hagytak otthon. Szerveztek, kértek, férjre bízták az ott­hont, hogy eljöhessenek. Most boldogok. Szabadon járkálhatnak az áruházak­ban, nézhetik a múzeumo­kat, a schönbrunni kastélyt, nem kell rohanni haza, va­csorát főzni, gyereket für­detni. Felszabadult mosoly- lyal jegyzik meg: istenem, milyen csodálatos, hogy né­hány napra kiszakadnak az otthoni munkából, világot látnak, élményeket szerez­nek. Az utolsó napon azon­ban mind többen sóhajtanak föl: „Vajon megfürdette-e a gyereket tisztességesen a férjem?” „Vajon megtalál­ták-e a hűtőszekrényben az ennivalót?” Az étel sokak fantáziáját izgatta. Vajon beveszi-e a „magyar” gyomor, ami az osztrák konyhában készül? Az aggodalmaskodók meg­könnyebbült sóhajjal szem­lélik a tányért beborító rán­tott húst. Csak akkor kezde­nek nyugtalankodni, mikor köretként salátát tálalnak fel. No, de sebaj, pár pilla­nat alatt, szót értenek a ven­déglőssel, s az készségesen kiegészíti a menüt, — a ma­gyarok kérésére — kenyér­rel. * * * Az egyik este Wallernban, a Gasthaus Turnnban ven­dégeskedtek a magyarok. A wallerni népdalkórus oszt­rák népdalokat énekelt. A vendégeknek sós süteményt, bort szolgáltak fel. Jó han­gulat kerekedett, osztrákok és. magyarok együtt énekel­ték: „Az a szép, az a szép. akinek a szeme kék...” Előkerült a tangóharmonika is, a táncolok keringő vei kezdték, csárdással folytat­ták. Az egyik, már nem fia­tal, szolnoki férfi feleségét is táncba vitték. A férj néz­te, nézte a csárdást vígan ropó asszonyt, aztán csak ennyit mondott; — Most nem fáj a lába, otthon meg jajgat nekem! Paulina Éva A további programok is gazdagnak ígérkeznek. Már­cius 23-án a Zeneakadémián rendezik meg Ránki Dezső zongoraestjét, s ugyancsak ezen a napon tartják a nemzetközi zeneszerzői ver­seny díjkiosztó, ünnepi kon­certjét, a Kálvin téri refor­mátus templomban pedig Se­bestyén János csembaló- és orgonaestje várja a közön­séget. Az Interbalett ’85 cí­mű sorozatban az érdeklődők a Párizsi Opera koreográfiái kutatócsoportjának vendég­játékát tekinthetik meg a Vígszínházban. Ugyanezen a napon a III. Eszperantó szín­ház találkozó műsorán — a Radnóti Miklós Színpadon — Tabi László: A végzet asz- szonya című műve szerepel. Március 24-én, vasárnap a Zeneakadémián a koncertlá­togatókat Kocsis Zoltán, Fal­vai Sándor, Rohmann Imre és a Liszt Ferenc kamaraze­nekar hangversenye várja. A Mátyás templomban ugyanakkor Kovács Endre orgonaestjét rendezik meg. A Vígszínházban a Kubai Nem­zeti Balett szólistái mutat­koznak be, a Kertészeti „Bűnös dal a föld” Élményt adó előadást lát­hattunk március 2-án a KISZ megyei bizottsága és a budapesti Scene szervezé­sében Szolnokon járt cseh­szlovák Studio A Prága előa­dásában. Az együttes a Divad- lo na Okraj hivatásos szín- társulat műhelye, Timo K. Mikka finn író 1981-ben Magyarországon is megjelent regényének színpadi változa­tát mutatta be Bűnös dal a föld címmel, Andrzej PowJ- ka rendezésében. Egy, a világtól elzárt, kis északi település szigorú er­kölcsi rendjét felkavarva lép be a fiatal Martta életé­be a vándor lapp Oula, az idegen. Kölcsönös vonzal­Egyetem Fesztivál Klubja pedig a nemzetközi gyermek­találkozónak ad otthont. Es­te a televízióban Osztrovsz- kij: Erdő című komédiáját láthatjuk. Másnap a Zeneakadémián a Magyar Állami Hangver­senyzenekar, Erdélyi Miklós vezényletével Haydn, Men­delssohn és Weiner műveket szólaltat meg, a Magyar Ál­lami Operaházban Cziffra György zongoraestjét rende­zik meg, a Vígszínházban pe­dig a leningrádi Kortárs Ba­lettszínház vendégjátékát lát­hatja a közönség. A Zene- akadémián március 26-án a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarának hangversenye, a Vígszínház­ban az olaszországi Aterba- lett műsora várja a közönsé­get. 27-én a Pesti Vigadó ka­maratermében rendezik meg a Magyar Rádió jazzfóru- mát, a Mátyás templomban ugyanakkor Händel: Messiás című művét szólaltatja meg a rádió szimfonikus zeneka­ra és énekkara. Az Erkel műk ellenére a törvényt meghatározó apa, Juloni egy másik férfinak akarja Mart- tát, a lappnak az apa aka­rata szerint, tragikus körül­mények közepette el kell tűnnie Martta életéből. A tömör, balladisztikus hangvételű történet színpa­di megjelenítéséhez a cso­port azt a színházi eszköztá­rat használja, amelyet a hat­vanas években ismertté vált, és magyarországi együt­tesek munkáira is ható len­gyel színházi alkotó, Jerzy Grotowski a wroclawi La­boratórium Színházban dol­gozott ki. A felfokozott szí­nészi jelenlétre épülő előa­dás színpadi eszköztelensége Színházban a Magyar Állami Népi Együttes Vallomások a néptáncról című műsorának premierjére várják az _ ér­deklődőket. Csütörtökön, — március 28-án a Pesti Viga­dóban kerül sor a Cziffra-ala- pítvány hangversenyére, az Interbalett ’85 sorozatban — a Budapest Sportcsarnokban — a Győri Balett vendégjá­tékát láthatják az érdeklő­dők. A Radnóti Miklós Színpa­don március 29-én, pénteken az NSZK-beli Keller Theá- ter vendégjátéka, a Fővárosi Operett Színházban pedig Ribnyikov — Voznyeszensz- kij: A remény című művé­nek bemutató előadása várja a nézőket. A Pataky István Művelődési Központban ek­kor kezdődik a hagyomány- őrző néptáncegyüttesek III. országos találkozójának több napos rendezvénysorozata. Másnap, március 30-án, a Budapesti Kongresszusi Köz­pontban a Magyar Állami Hangversenyzenekar és a Budapest Kórus, Kóródi András vezényletével, Bach Máté-passiójával lép a kö­zönség elé. A Budapesti Tavaszi Fesz­tivál zárónapján, március 31-én, a Kongresszusi Köz­pontban újra hangversenyt ad Cziffra György, s a Buda­pest Sportcsarnokban ekkor kerül sor a hagyományos táncháztalálkozóra. a szegény színház jegyeit hordozza. Jellemzője a bel­ső érzelmi állapot hanggal, mozgással való expresszív megjelenítése, a fizikai ak­ciók nyers realizmusa. Sok­koló, felkavaró élmény jön létre így a nézők és ját­szók szorosan zárt terében. A prágai Rubin klubban működő együttes úgyneve­zett .alternatív színházi al­kotóközösség. Több hasonló csoport működik Csehszlová­kiában. Az alternatív szín­házak jellemzője, hogy ama­tőr együttesek megfelelő színvonalú munkával lehe­tőséget kapnak arra, hogy színházként működjenek. A Studio a tulajdonképpen egy, ezen az úton már professzi­onistává vált együttes után­pótlás-csoportja. A mintegy tív éve műkö­dő Divadlo na Okraj stúdió­ja két éve alakult. Jelenlegi tagjai érettségire készülő kö­zépiskolások, akik elsősor­ban közösséget keresve ta­láltak egymásra. A csoport a színházteremtés folyamatá­nak első évében nem hozott létre produkciót, műhelygya­korlataikban egymás kölcsö­nös megismerésére, nyílt, őszinte kapcsolatok kilakítá- sára törekedtek. Kollektív élményük volt Timo K. Mukká regénye. Közös beszélgetésekkel, nem­zedéki önismeretük, tapasz­talataik alapján, a hangsú­lyos jelenetek felépítésével kezdték a munkát. A szerep- osztásban fontosabbnak tartják a szereplő karakte­rének, személyiségének vo­násait, azt, hogy hogyan tud azonosulni az ábrázolandó alakkal. A kész produkció állandó elemeit rögzítik, de az egyes előadások mindig új elemek­kel, a pillanat sugallta rög­tönzésekkel, variációs lehe­tőségekkel bővíthetők, ezzel teszik élővé az előadásokat. A helyzetek pontos felraj­zolásával, a nyelvi akadá­lyok ellenére is érthető volt az előadás. Rigó József Szocialista brigádok részvéteiével Közművelődési nap Jászladányban A szalag mellett egymásra utaltak Tízéves hagyomány, hogy a szocialista brigádok szá­mára közművelődési napot szerveznek Jászladányban. Az ideit tegnap tartották meg a község termelőszö­vetkezeténél, vegyesipari szövetkezeténél, a Minta Nőiszabó Szövetkezet helyi részlegénél és a Jászapáti és Vidéke Áfésznál dolgozó brigádok részvételével. Dél­után a gyermekeknek a Nép­színház együttese bemutatta a Mese a tűzpiros virágról Megkezdték legutóbbi ása­tásuk tudományos feldolgo­zását a győri Xantus János Múzeum szakemberei. A Rá­ba és a Marcal folyó által határolt területen kora ró­mai település rejtőzik a föld felszíne alatt. Az egykori Mursella nevű település fel­tárása több éve folyik. A című darabot, este a felnőt­tek tekinthették meg Ker­tész Ákos Névnap című ko­médiáját. A közművelődési nap keretében két kiállítás is nyílt a művelődési ház­ban: a bélyeggyűjtő klub az utóbbi negyven év legszebb bélyegeiből nyitott tárlatot, a szocialista brigádok egyik munkacsoportja pedig Sza­badság, tégy gazdaggá min­ket! címmel emlékkiállítást rendezett, ahol néhány he­lyi dokumentum is látható április 8-ig. Gégészek legutóbb egy III. század elején épült kőépüle­tet tártak fel. Az egyik hulladékgödör­ből igen jó minőségű, piros­sal keretezett, fehér alapú íVeskótöredékek, I—II. szá­zadi bronz- és ezüstpénzek és kerámialeletek kerültek elő, — Amikor a gyárba kerül­tem a művezetőm minden munkafolyamatot megtaní­tott velem, — mondja Végh Károlyné, a Május 1. Ruha­gyár túrkevei gyárának mű­vezetője. Komoly arcú, csön­des szavú asszony. — Fel­nőtt fejjel végeztem el a szakmunkásképzőt, úgy, hogy közben otthon gyerek várt. A nagyszülők segítsége nél­kül nem tudom, hogy bol­dogultam volna. Amikor a gyár megnyitot­ta kapuit, ott volt az első, felvételre jelentkezők kö­zött. — Azelőtt soha nem varr­tam. Kellett a pénz, azért jöttem a ruhagyárba dolgoz­ni. Később megszerettem a munkát is. Otthon ma is én varrók mindent a családnak. Művezetőként visszakerült a szalagja mellé. Akit kine­veznek munkatársai vezető­jének, nincs könnyű hely­zetben. — Nehéz tekintélyt szerez­ni — vallja. — Eleinte meg­esett velem, hogy sírva fa­kadtam, vagy kirohantam a műhelyből. Akkoriban még sokszor megkaptam: „Ne beszélj, te is itt kezdted, köztünk!” Csak akkor van tekintélye az embernek, ha ismeri, tudja a munka min­den részletét. E tudás nél­kül semmire se mennék, hi­szen én tanítom be a lányo­kat, az asszonyokat a mun­kára. A gyárban — a feladatok jellegénél fogva — nők dol­goznak. Mégpedig többnyi­re fiatalok. — Mindenki más, min­denkihez másként kell szól­ni, közelíteni. Szeretem a munkám, mert tudom, hogy miért vagyok felelős. Igaz, hogy nem foghatom min­denkinek a kezét, de lehet ösztönözni a jó munkárg. Nálunk ez mozgóbérrel, dif­ferenciált bérezéssel törté­nik. Az az igazság, hogy a legtöbb munkánk monoton. Az egyhangúságon csak a változó fazonok enyhítenek, meg az, hogy egy bizonyos idő után más-más munka- folyamattal bízzuk meg az embereket. A szalag mellett egymásra utaltak a nők- Mindenki a mások munkájától függ. Nem lehet lazítani, mert a szomszéd, a munkatárs vár­ja a darabot. Véghné a pártalapszerve- zet titkára. Megbízatásai, társadalmi munkái sok időt elvonnak a családtól. — Néha elgondolkozom azon, hogy több időt kellett volna a lányaimmal tölteni. Már kiskorukban önállóság­ra neveltem őket. így, meg a férjem segítségével tudtam plusz munkát vállalni. A férjem soha nem szólt érte. Ö is sok társadalmi munkát végez, a munkásőrség váro­si parancsnoka. — pé — Árpás határában Római település A Studio A Prága vendégjátéka Szolnokon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom