Szolnok Megyei Néplap, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-13 / 36. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. FEBRUÁR 13. Mi közöm hozzá? A lélegző Balaton ,A betűszedés tisztes mestersége Gutenberg örökösei? minap, hazafelé A tartva munkahelyemről, láttam egy embert. Az arca fá- ———* radt volt, már-mór nyűtt, borostás. Ruhája inkább kopott volt, mint keveset hordott, csak egyik cipőjének fűzője volt csokorra kötve. Sokdloptriás szemüveget viselt, és egy olyan szürke inget, ami talán nemcsak a festéktől volt szürke. Kora délután volt, az az időpont, amikor forr az egész kétmilliós metropolisz, amikor mindenki rohan valahová. Azért figyeltem fel arra az emberre, mert ő nem rohant sehová, az egész emberfolyamban ő volt az egyetlen fix pont. Mozdulatlan volt. Feküdt. A járdaszigeten feküdt, a város legforgalmasabb pontján. Amikor a lámpa megengedte, hogy magam is a járdaszigetre érjek, elment mellette egy zsúfolt villamos, többen nem tudtak másfelé haladni, átléptek hát a fekvő ember szétterpesztett lábai fölött. Sok ember ment el mellette, sokan lépték át a két terpesztett lábat — nem hajolt le hozzá senki. Valamiképp úgy alakult a helyzetem, hogy rengeteg hivatali elintéznivalóm akadt a nyáron. Eleinte még csak-csak tűrtem, hogy ügyeimet képtelen voltam elintézni, mert N. előadó szabadságon volt, M. osztályvezető külföldön töltötte idejét, X,, a helyettese költözik, s nem jön be néhány napig. Bátorkodtam megemlíteni — több, sikertelen hivatali vizit után —: én úgy szoktam elmenni szabadságra, hogy minden, folyamatban lévő dolgomat átadom a helyettesemnek. Mintha kínaiul beszéltem volna az egyébként kedves, majdnem udvarias hölgyeknek. Nem értették, hogyan és miért jut eszébe valakinek, amikor jól megérdemelt pihenését tölti, a saját munkáját mással elvégeztetni ? Nem tudom, hogy a járdaszigeten fekvő ember epilepsziás volt-e, netán szívroham érte utói — vagy csak merevrészeg volt. Nem tudom, hogy a hivatal kedves hölgyei milyen részfeladatoA fogalmazás — mi kerülhet az üzletekbe — talán érzékelteti az alapállás lényegét: a forgalmazóknak az esetek többségében meg kell küzdeniük az áruért, különösképp, ha olyanhoz akarnak hozzájutni, amelyet a lakosság kíván, keres. Ez még a viszonylag bőségesen rendelkezésre álló élelmiszerekre is igaz, hiszen a kínálat csak akkor teljés, ha a kereslet olcsóbb termékekből is elegendő van. Még inkább harcolniuk kell a kereskedőiknek az iparcikkekért, amelyek közül jónéhányból 1984-ben kifejezetten hiány volt. Ma sem lehet könnyen hozzájutni például színes televízióhoz — olykor még feketefehérhez sem, —, fagyasztó ládához, hazai hűtőszekrényhez, villanytűzhelyhez, nagyobb bojlerhez, tetőfedő cseréphez, gyermekcipőhöz — hogy csak néhány példát említsünk. Ezeknek,, és más hasonló termékeknek a beszerzéséről folytatnak különösen élénk tárgyalásokat a termelő vállalatokkal a forgalmazók. A hiány okait már számos elméleti munkában, tanulmányban elemezték a közgazdászok. Most itt érjük be néhány jelenség tömör felsorolásával. Az esetek egy részében a gyártó kapacitások szűkek, s a mai helyzet- sem kedvez még a jelentősebb beruházásoknak. Más termékek gyártásához az kát végeznek, mennyiben meríti ki munkájuk szellemi kapacitásukat. Tudok viszont mást. Tudom azt, hogy ebben az országban nem egészen ötmillió dolgozó mindennapi munkájának eredményességétől függ a több, mint tízmilliós állam jelene és jövője. Tudom, hogy van valahol egy járdasziget. amelyiken álldogálva engem is utolérhet az infarktus, s tudom, ha akkor majd nem telefonál valaki a mentőkért, elveszíti egyik szülőjét három gyermekem. Mindezeket pedig azért tudom, mert nekem van közöm hozzá. Egyáltalán — mindenhez van közöm, ami ebben az országban történik. A bőrömön, az életem minőségének alakulásán mérném le, ha egyszer — talán éppen a milliónyi „mi közöm hozzá?” miatt — nem tudnánk teljesíteni nemzetközi fizetési kötelezettségeinket. Tudom, mert tapasztalom, hogy egyes hivatali hölgyek báva- tag pillantása, hanyag munkavégzése juttatott már embereket idegklinikára, s nem egyszer olyan embereket, akiknek műnkája fontosabb az országnak, mint az övék. Tudom, mert megszenvedem naponta, hogy ez a fémkémény közöny, amely nem fogja le a garázda apa gyermekeit ütlegelő kezét, amely átlép a földön fekvő ember fölött, amely nem tiltakozik minden létező fórumon a hanyag, vagy éppen az el nem végzett munka ellen — milliard os károkat okoz a népgazdaságnak, mérgezi a társadalom közhangulatát, veszélyezteti a tisztességesen dolgozó polgárt. izom benne, hogy feltörjük e jeges közöny páncélját. Bízom, mert tudom, hogy az ember értelmes lény, s ha nem másként, saját életének egy-egy kudarcából rádöbben, hogy egyedül, törtetve és rohanva, a földön fekvőn átlépve, a „ ... mi közöm hozzá?”-t naponta többször elmondva, s aszerint élve-dolgozva végtelenül magára marad a szocialista társadalomban. H. Z. alapanyagok, a félkésztermékek vagy éopen a csomagolóanyagok beszerzése okoz gondot, ismét másokat maximált áruk, alacsony nyereségtartalmuk miatt nem szívesen állítják elő, vagy nem szívesen forgalmazzák. Mindezen adottságok ellenére követelményként támasztja az 1985. évi népgazdasági terv, hogy meg kell őrizni a fogyasztói piac egyensúlyát, és mérsékelni kell az egyes termékcsoportokban kialakult feszültségeket. Tehát a terv némi javulást ígér a lakosság áruellátásában. Mint korábban, most is a hazai ipar szállítja a fogyasztási cikkek mintegy 85 százalékát. Az eddigi tárgyalások arra engednek következtetni, hogy az ipar nagyobb mennyiségű hűtőszekrény, televízió, bojler, építőanyag szállítására vállalkozik, ez azonban még nem jelenti azt, hogy mindezekből a termékekből a választék is megfelelő lesz. Már csak azért sem, mert a belföldi szállításokat gyakran módosítják az export- és az importlehetőségek. Számolni kell tehát ezúttal is bizonyos bizonytalan- sági tényezőkkel. Megeshet, hogy valamelyik gyárunk váratlanul előnyös külföldi 'egrendeléshez jut, és emiatt belföldi szállítási kötelezettségének csak késve tesz eleget. Amint az is előAz. 1983-as kormányhatározat érvénybe lépése óta gyorsan javulnak a balatoni partmenti települések higiéniai viszonyai. ? lassan ..levegőhöz jut” a tó leginkább szennyezett nyugati medencéje. Az ember és a természet harmóniájának helyreállítása érdekében következetesen érvényt szereztek annak az előírásnak. amely 1987 végéig megtiltotta az üdülőkörzetben újabb szállodák, panziók, fogadók, pihenőházak. üdülőtáborok. sátortelepek és más átmeneti szál- ’ások építését, gazdasági épületek és állattartási építmények magánhasználatú létesítését. 1983 —8t-ben 1 milliárd 600 millió forintot fordítottak vízvédelmi beruházásokra. s a különösen ..be- szakaszokon — terv szerint — hatékonyan halad a hároméves medertisztítási program. Központi keretből több. mint 4o millió forint céltámogatást kaptak a Balatont övező megyék tanácsai a szemétgyűjtés és -elszállítás javítására. Korlátozták a lakásépítést a parti sávban és néhány, amúgy is túlterhelt háttértelepülésen. A biztató fejlődés mellett szükségessé vált a korábbi terv kiegészítése, kisebb mértékű módosítása — éppen a fő feladat: az egész régió rekonstrukciójának maradéktalan megvalósítása végett. Ennek során kiemelt figyelmet élvez az üdülőterület legkritikusabb helyzetben levő részének szervezett felújítása, a túlzsúfolt részek fellazítása. Alapelv. hogy ennek eredményeként ne növekedjen az üdülők létszáma, s a ..kimentett” területeket'elsősorban sport-, kulturális, egészségügyi és szórakoztató létesítmények felépítésére vegyék igénybe. Cél a szabályoknak megfelelő beépítettsé- gi arányok helyreállítása, s ezzel egyidejűleg az. üdülési intézményhálózat korszerűsítése, az épített környezetnek a tájhoz, a természeti adottságokhoz történő igazítása, s nem utolsó sorban az egyes települések sajátos üdülési-idegenforgalmi arculatának megrajzolása. Szigorító kátétel, hogy a partmenti településeken — a tervszerű és gazdaságos terüietfeLhasz- nálás érdekében — csak szennyvízcsatornával ellátott részeken és megfelelő szennyvíztisztító kapacitás esetén szabad a szennyvízmennyiség növekedésével járó építkezést, felújítást és korszerűsítést végezni. A partmente kertészeti gondozására, a gépjárműparkolók kiépítésére intézkedtek. és 880 ezerben maximálták az üdülőnépesség csúcslétszámát, legfeljebb 445 ezer lehet a szálláshelyek száma. A hosszú távra szóló program célja az üdülőkörzet 2000-ig történő fejlesztési feladatainak, a fejlesztés főbb szakaszainak meghatározása. r>e az üdülőkörzet változatlanul a hazai és a kül- iöldi vendégek tartós ,pihenését szolgálja majd, s így a gyakorlati tennivalók között a fürdésre alkalmas víz biztosítása áll az első helyen. fordulhat, hogy a termeléshez szükséges külföldi alapanyag, gép vagy csomagolóanyag beérkezése késik, s a termelésben bekövetkező fennakadás kihat a bolti árukínálatra. Többet tehetnek — és kell is tenniük — az áruellátás javításáért maguk a forgalmazók is. Az. hogy az élelmiszerüzletek hétfői kínálata szűkös, részben rajtuk múlik. Az iparcikkek választékának bővítéséhez jó eszköz a kereskedelmi vállalatok kezében a termeltetés; a „Vevők vagyunk” kiállítások, amelyeket újabban külföldön is megrendeznek, további kelendő áruk beszerzésére nyújt módot. Javítható a lakosság áruellátása oly módon is, hogy a vállalatok ésszerűbben használják fel az importlehetőségeket, köztük a tőkés behozatal lehetőségeit is. A baráti országokból behozható áruk mennyiségét általában kontingensek szabják meg, de a kereskedelmi vállalatoknak módjukban van különféle csereakciókkal — áruházi csere, határmenti csere — fokozni az importot. Természetesen azt is befolyásolhatják, sőt meghatározhatják, hogy mi érkezzen be az árucserék keretében. Tehát nem kis részben a kereskedelmi vállalatokon, szövetkezeteken is múlik, hogyan alakul az idén a lakosság iparcikk ellátása. Általában elmondható, hogy óvatos optimizmussal ítélhetjük meg az 1985. évi fogyasztási cikk kínálatot; van okunk remélni némi javulást a közismert nehézségek ellenére is. G. Z1S. Vadnai Károly, a múlt század második leiének jeles tárcaírója eképpen ír a „világ legnemesebb mesterségének” művelőiről; a nyomdászokról: . . . Tisztelet nekik, miután éppoly nehéz, mint üdvös munkát teljesítenek, s szárnyaik alatt mindig egy csomó apró fickót tanítanak, a betűszedés tisztes mesterségére”. Napijaink krónikása csak egyetérthet a több, mint száz esztendeje leírt sorokkal. Igaz, az idő jócskán eljárt. A mai nyomdák riiár nem hasonlíthatók Emich Gusztáv korában mégoly híres pesti műhelyéhez — Vadnai ott tett látogatásáról számol be idézett cikkében — a nyomdászok munkája azonban ma sem könnyű. Ám nem is kevésbé üdvös, mint volt valaha, .Jlnformáció- terhes és információéhes'’ világunkban — semmi kétség — nagy „missziót” teljesítenek Gutenberg örökösei. S ami az „apró fickókat” illeti, az is igaz. Leendő nyomdászaink ma is az ólombetűk birodalmában sajátítják el a ,,betűszedés tisztes mesterségét”. S, hogy ők maguk mennyire érzik „tisztesnek” leendő szakmájukat? Kevesen vannak A szolnoki 633-as számú Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatóhelyettese, Tóth László szerint sajnos a pályaválasztás előtt álló gyerekek körében nem eHéggé ismert ez a szép s nagy hagyományokra visszatekintő szakma. — Persze ez csak az egyik oka annak, hogy az utóbbi esztendőkben egyre kevesebb fiatal választja a nyomdaipari szakmát — mondja. — Sajnos, a képzés is megannyi gonddal küszködik. Iskolánkban utoljára a Szolnoki Nyomda korszerűsítésének idején indíthattunk az egyes nyomdaipari szakmákból osztályokat. Akkor megfelelő szakmai képzettséggel rendelkező pedagógus is dolgozott nálunk. Ebben a tanévben a három évfolyamon mindössze huszonhét diák tanul. Kevesen vannak ahhoz, hogy osztályt vagy akár szakcsoportot indíthassunk. Ezért aztán a képzésük meglehetősen „szétszórt”. A közismereti tárgyakat itt Szolnokon, a szakmai tárgyakat íredig Budapesten tanulják. Szakmunkásvizsgát is a budapesti iskolában kell tenniük. Kéthetente utazgatnak a fővárosba. A gyakorlati ismereteket viszont már megint csak Szolnokon szerzik meg. Többségük a Vörös Csillag úti nyomdában, né- hányan pedig a Verseghy könyvtár könyvkötészetében, illetve az olajipari nyomdában töltik az egyhetes gyakorlatokat. Amikor megismerik az oktatás feltételeit, sokan visszariadnak. Tanulóink többsége egyébként is a megye más településeiről való, bejáró vagy kollégista. Ez a tény végzés után is csökkenti a pálya megtartó erejét. A szakma helyhez kötött, a kezdő szakmunkások fizetése pedig meglehetősen alacsony. A három esztendő alatt sajnos kevesen „szeretik meg” annyira a szakmát, hogy vállalják érte a bejárást vagy a drága albérletet. „Átirányított” gyerekek — Ez valóban így igaz — erősíti meg a fenntieket Ábrahám Lajosné. a Szolnoki Nyomda személyzeti, oktatási 'vezetőjd. Tanulóinknajk jó,: ha feje marad a vállalatnál végzés után. A szerencsés az volna, ha több szolnoki fiatal választaná a nyomdaipari szakmákat, de ezt ezidáig nem tudtuk elérni. Volt időszak pedig, nem is olyan régen, amikor het- ven-nyolcvan fiatal tanulta a szakmát a Szolnoki Nyomdában. — A hetvenes években ez bizonyos fokú „túlképzést” is eredményezett — folytatja Ábrahám Lajosné. — Ma már évente csak 10—12 tanulót veszünk fel a különböző szakmákra. A vállalat igényei és azok az új gazdasági rendelkezések, amelyek a létszám csökkentését írták elő, teszik ezt indokolttá. Végsősoron ekkora gondunk nem is lenne a szakmunkásutánpótlással, ha —1 mint már említettem ■— végzés után nem menne el annyi fiatal tőlünk. — A vállalat élhetne a különbökő ösztönzési formákkal is, köthetne például társadalmi szerződést a tanulókkal. — Feltétlenül, de ez sem lenne biztosíték arra, hogy itt maradnak szakmunkásként is. Az is lehetséges volna, hogy a harmadéveseket már szakmunkásbérben foglalkoztassuk. Sajnos idén egyetlen tanulót sem javasolt erre a szakoktatója. Nem eléggé szorgalmasak, érdeklődőek a fiatalok. S ez persze nem csupán az ő hibájuk. Nem mindannyian akartak nyomdászok lenni. Gyakran előfordul, hogy „átirányított” gyerekeket kapunk, ök azok, akik eredetileg más szakmát választottak és csak jobb híján kerültek a nyomdaipari szakokra. Sajnos az is igaz, hogy olykor a tanulók képességei is alatta maradnak a szükségesnek. A Szolnoki Nyomdában jelenleg huszonhárom tanuló sajátítja el a gyakorlati szakmai ismereteket. Csoportos oktatásban csak a szedők vesznek részt. Tanműhely kialakítására nincs lehetőségünk. A csoportos oktatás természetesen minden szakmában előnyösebb lenne, de egyedül a szedők vannak annyian, — tizenegyen, — hogy csoportot alkothassanak. Velük Bállá - Balázsné foglalkozik. — A gyerekeknek általában nem sok fogalmuk van a szakmáról, amikor idekerülnek. — mondja. Nehezen szokják, nehezen barátkoznak vele. Az első két évben majdnem mindegyik menni akar, de azért mindig akad néhány ügyes, szorgalmas fiatal, aki megszereti a szakmát és marad. Ez még Medgyesi Emesével is megtörténhet, aki a kisújszállási közgazdasági szakközépiskolában elvégzett egy év után került a szedőterembe. — Nem nagyon szerettem és nem is ment valami jól az az iskola. Ez sokkal könnyebb és eléggé érdekes is a szakma. Persze nem hiszem, hogy kitartok mellette. Inkább irodai munkát szeretnék majd végezni. A cél világos... A leendő gépmesterek, nyomdai fényképészek, montírozók — tizenketten — szakmunkások mellett tanulják a mesterséget. Azok a szakemberek, akik vállalják az oktatás nem is mindig jhalás feladatát, aligha tteszik ezt azért, mert „megéri” nekik. Munkabérük 2 százalékával honorálják tevékenységüket. Tóth András ofszet-gépmester mindemellett „szerencsésnek” mondja magát. — Két olyan tanulóval foglalkozom, akik tudatosan választották a szakmát és igyekeznek minél jobban meg is tanulni azt. Az ilyen érdeklődő gyerekekkel érdemes foglalkozni. A három év elegendő ahhoz, hogy megtanulják azokat az ismereteket, amelyekkel végzés után már „elboldogulnak”. Ma már nagyobbak a követelmények a vállalatnak is, az a célja, hogy olyan szakmunkásokat neveljen, akik megfejelnek ezeknek. A cél tehát világos ... Török Erzsébet A fiataloknak lehetőségük van arra, hogy Budapesten a Nemzeti Lovardában megtanuljanak lovagolni. Egyelőre csak barátkoznak a négylábúakkal, de ez a lovaglás alapja I parcikkellátás Némi javulás várható 0 Több árut kér a fogyasztó 0 Segít az ár hivatal % Ésszerűbb importot!
