Szolnok Megyei Néplap, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-13 / 36. szám
1985. FEBRUÁR 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Két újdonság az elmúlt hét műsorából, — egy dokumentumfilm és eigy új sorozat, a Pódium, róluk szólni nemcsak újdonságvoltuk miatt, figyelemreméltó értékeik alapján is, úgy érzem, kötelező. Történelem hót részben Nem az ä fontos, honnan jössz, hanem az, hová igyekszel, öcsém! — írta valamikor régen Illyés Gyula, én pedig most szelíden hozzátenném: az se baj egyáltalán, ha az ember tisztában van vele honnan is érkezett; akkor talán tisztábban iátja azt az utat is, ami előtte van még. Ez jutott eszembe, ahogy a televízió új sorozatának, A velünk élő történelemnek első részét néztem végig szerda este. Egy új sorozatét, amely múltunkat pásztázza és vallatja hét folytatásban, mindig szerda esténként. Egy nép számára ugyanis jövője érdekében múltjának pontos és helyes ismerete elengedhetetlenül szükséges — így tágult bennem a fentebb idézett illyési gondolat. Jelentős televíziós vállalkozás ez a dokumentumfilmsorozat még hogyha tudván tudjuk is, hogy olyan kísérlet, amely csak részben vagy részleteiben sikerülhet igazán. Mert hogyan is lehetne akár hétszer egy órába is belesűríteni annak a negyven esztendőnek a gazdag történéseit, amely a felszabadulástól kezdődve immár mögöttünk van. Néhány órában elmondani azt, ami ben- 'ne lényeges, de nem elvontan, pusztán szavakkal, hanem szemléletesen megjelenítve azaz képekben felidézve, konkrét formájukban is az eseményeket. Ez bizlpny reménytelen válllal- kozás. És mégis értelmes, mert szerencsére, a filmnek éppúgy szerencséjére, inint a nézőnek az idősebb (nemzedékek esetében, akik átélték a filmen megidézett korokat, ott van a megelevenítő és megszínező emlékezet és képzelet, amely egy-egy felvillantott esle- mény nyomán, saját tapasztalatokból kiindulva rögvest képes égész világot fel- idézni-felismerni, azaz kiteljesíteni a látottakat. A földoszfókat bemutató filmkockák, egykori filmhíradó része, vajon nem ébreszthette-e fel százezrekben, egykori résztvevőkben vagy szemtanúkban a történelmi cselekedetnek nemcsak az emlékét, de az adott korszak hangulatát, heroizmusát is? Más kérdés azoknak a „viszonya” ehhez a televíziós történelmi visszapillantáshoz, akik személyes emlékeikre nem támaszkodhatnak, mert mondjuk fiatalabb koruknál fogva nem is emlékezhetnek. Őket viszont minden bizonnyal az új varázsával töltheti el mindaz, amit most históriánkból a képernyőn megidézve látnak. Az első részben például az újjáépítés lázas munkája, az új élet kibontakozásának emberi varázsa, annak a szorgalomnak a látványa — kjonkrét képek! —, amely- lyel hozzáfogott építeni új országát ez a nép. S ami külön is érdekes: az archívfilmek politikai nyelvezetéből az adott korszak stílusa is érzékelhetővé válik, illetve az a különbség, ami elválasztja a mai embert, korunkat a megidézett történelmi időktől. Az első részben saerdán esté az újjászületés kezdeteivel ismerkedhettünk meg, ma este következik a pártok küzdelmeinek időszaka, a koalíciós évek, aztán a „fényes szelek” esztendei, majd egy következő részben az az idő, amelyet a „vas és acél országa vagyunk” jelszó is jellemezhet, az ötödik rész az ellentmondásoktól terhes ’56-ig terjedő időszak politikai eseményeit öleli fel, és végül a két utolsó folytatásban az úgynevezett konszolidációs folyamatok, a békés építőmunka máig tartó szakaszát mutatja be a hétrészes dokumentumfilm. Tartalmában elöljáróban csak azért futottam végig, hogy érzékelni lehessen a filmsorozat logikájának sajátosságát. Szerkezete ugyanis nem annyira történelmi dátumokhoz illeszkedik, sokkal inkább a folyamatok hangsúlyait igyekszik megragadni, kiemelve egy-egy időszak meghatározó vonásait. Már az első részben is tapasztalható volt, hogy nind- errre milyen ügyesen, kifejezően alkalmazza az élő emlékezetet, egy-egy szemtanú vagy hajdani résztvevő megszólaltatását, valamint a holt filmanyagot, régi híradók fennmaradt részleteit; de szükség szerint szívesen nyúl hozzá írásos dokumentumokhoz, például beszédes falragaszokhoz is. A különböző elemeket a rendezés jól tartja egyensúlyban, egy-egy résziét sohasem válik öncélúvá, mindig a nagy gondolat építő köveiként kap helyet az összeállításban. Azt szoktuk mondani; nyugtával dicsérd a napot. Tehát korai még az elismerés, én azonban már azért is örvendezem, hogy egyáltalán „felkelt” ez a naj>, azaz megszületett a Radvá- nyi Ervin szerkesztette és Mátray Mihály rendezte sorozat, mert bizony az a sókat hangoztatott azonosság- tudatunk, hoigy tudniillik kik és mik is vagyunk mi itt Európának ezen a táján, sokkal hiányosabb lenne az ilyen televíziós munkák, filmsorozatok nélkül. Új sorozat: Pódium A másik újdonság is egy sorozat, útjára szombaton indult, s a Pódium nevet jcapta. Benne egy-egy színész mutatkozik be önálló műsorral, mintegy 60 percben. Manapság az önálló színészműsorok korát és egy kicsit divatját is éljük. Hányán járják, művészek az ország falvait, s lépnek flel távoli helységek művelődési házának pódiumán is! Mért ne lehetne ugyanezt megtenni a képernyőn is-.? Hát most megtörtént. A sorozat premierjén Szilágyi Tibor igen komolyan vette az önálló bemutatkozás lehetőségét, s tartalmas, színes irodalmi anyag színvonalas megszólaltatásával már induláskor magasra is tette a Pódium mércéjét. Műsora hasonlított az izzó parázshoz, mely egy-egy fuvallatra, erősebb indulatra fel-fellobbant, s lángot vetett; egy olyan művész izzása volt, akit, vonzanak az Ady megénekelte „új vizek”, s aki semmitől sem irtózik jobban' mint lenni „szürkék hegedőse”; akinek nyugtalanságában korunk nyugtalansága lüktet; keserűsége, mely leginkább az irónia formáját ölti, az önmagával és az emberrel szembeni végtelen elégedetlenségből fakadó keserűség. Ezért kedveli a „keserűbb*, de mély emberiségű poétákat, legyenek akár régiek, akár maiak. Ezért fért meg együtt műsorában a kóbor Villon és a „vodkás” Vi- szockij, s még a humor, Molnár Ferenc humora is fanyarabb az ő tálalásában. (Bánsági Ildikó kitűnő segítőtársa volt a kétszemélyes játékban és más jelenetekben is). A pódiumra lépő színész nem könnyű szórakoztatást kínált a nézőnek, önmagát, egyéniségét, világról alkotott határozott véleményét „ajánlotta” fel, műsora így lett vallomás — a kifejezés igazán művészi értelmében. Az ízléses tálalás Iván Pál rendezői munkája, a gondos szerkesztés Farkas Katalin dicsérete. V. M. Érmek a Balaton körüli várakról Elkészült a Balaton körüli várakat bemutató éremsorozat legújabb darabja. A Magyar Éremgyűjtők Egyesületének keszthelyi csoportja által kiadott plakett a Bala- toníöldvártól délre fekvő Kereki várat ábrázolja. A bronzból készült, öt centiméter átmérőjű érem egyik oldalán az erődítmény régi metszetek és vázlatok alapján rekonstruált képe, a másikon egy török háborúk korabeli páncélos magyar vitéz látható. A sorozatban eddig 11 érem látott napvilágot, ezek a többi között a keszthelyi, a balatonszentgyörgyi, a sümegi, a szigligeti és a tátikái- várat örökítik meg. Még az első negyedévben elkészül a csobánci, valamint a híres nagyvázsonyi Kinizsi várat ábrázoló plakett is. Fennállásának 10. évfordulójára készül a törökszentmiklósi Miklós néptáncegyüttes. A jubileum alkalmából a helyi közönségnek adnak ízelítőt repertoárjukból r Évente száz új hallgató Félévig fővárosi szállodában W gyakorolnak — Elénk érdeklődés a levelező tagozat iránt Három végzős évfolyamtól búcsúzott már fiatal főiskolánk, a Keresikedelmi és Vendéglátóipari Főiskola szolnoki tagozata. Nappali tagozatán évente száz fiatal kezdi meg tanulmányait. Nemcsak Szolnok megyéből jelentkeznek a jövő felsőfokú végzettségű szakemberei, Szolnokkal együtt hét megye — Heves, Hajdú-Bihar, Sza- bolcs-Szatmár, Békés, Csong- rád és Borsod-Abaúj-Zemp- lén — fiataljai küldik rendre év elején jelentkezési lapjaikat, természetesen Szolnokról a legtöbben. Erről beszélgettünk dr. Boros Ottóné tagozatvezetővel. — Élénk érdeklődés jellemzi főiskolánkat, így a mi tagozatunkat is. A főiskola kereskedelmi és vendéglátó üzemgazdászokat képez az áruforgalmi tevékenység szervezésére és irányítására, így elhelyezkedésük éppúgy lehetséges ipari, szövetkezeti termelővállalatoknál, mint a kereskedelemben, vendéglátásban. A szakok között az arány 3/4 — 1/4 a kereskedelmi szak javára, azaz évente a száz elsőévesből hetvenöt a kereskedő, 25 a vendéglátó szakon tanul. Különben már a ’84/85-ös tanévben az új tanterv szerint oktatunk, amely igen erős koncentrált képzést jelent, jobban elmélyedhet a hallgató a tanulmányaiban, alaposan megismeri a számítástechnikát, s a gyakorlati képzést is megerősítettük. A kereskedelmi szak III. évfolyamán vállalkozási gyakorlatot, piackutatást, elemzést végeznek a hallgatók, amit a szolnoki közönség az EzüstFőiskolások az Ady Endre úton fenyő áruház példájából ismerhet. A vendéglátó szakon ez évtől kezdve az úgynevezett tanszállodás gyakorlat kezdődik. A hallgatók egy félévet a fővárosi Erzsébet szállóban dolgoznak. Az államvizsgához különben — jelenleg a vendéglátó, később majd a kereskedelmi szakon is — egy nyelvből felsővagy középfokú nyelvvizsgát kell a hallgatóknak tenni. Örülünk, hogy egyre nagyobb az érdeklődés a nyelvek' iránt. — Hány Szolnok megyei végzett eddig? — Nappali tagozaton ötvennyolc, levelezőn ötvennégy. Három év alatt százti- zenkét felsőfokú képzettségű szakembert kapott a megye, az itt tanulók majdnem egy- harmadát. — Hol helyezkednek el? — A nappalin végzettek jelentős része évről évre a szövetkezetekbe megy. Mondhatnám úgy is, hazamennek, mert a szövetkezetek küldik őket tanulni. Most nyolcvannégy ösztöndíjasunkból húsz hallgató Szolnok megyei ösztöndíjas, közülük kilencen fogyasztási szövetkezettől kapják a társadalmi ösztöndíjat. Megkapó, ahogyan az áfészek törődnek ösztöndíjasaikkal, s ahogy visszavárják őket. A levelező tagozaton száznegyvennégyen tanulnak, közülük ötvenen a megyéből vállalták munkájuk mellett a főiskolát. A Szolnok megyei vállalatok, szövetkezetek szívesen használják ki, hogy az Ady Endre út „főiskolás utca”, dolgozóik megszerezhetik a szükséges felsőfokú képzettséget. — A főiskola tehát ad. Mit kap? — Nagyon sok segítséget. Tartalmilag minden megye segíti az oktatási munkát. Szolnok megye kereskedelmi és vendéglátó vállalatai azon túl is; patronálják, támogatják a sportegyesületet, vállalják a szakmai gyakorlat anyagi oldalát. A gyakorlati képzésben sokat jelent a helyi vállalatok törekvése, mint például legutóbb a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat Véndiák bárjának létesítése. Ez azért van itt a főiskolán, hogy a vendéglátó szakon tanulók a gyakorlatban, a mindennapokban lássák, mi a feladat, hogyan kell a vendéget ellátni, szívesen látni. — Hogy érzik magukat Szolnokon a tagozat hallgatói és oktatói? — Szeretjük Szolnokot. A közéletben szívesen látják oktatóinkat, s ők is szívesen vállalnak részt szerteágazó társadalmi feladatok megoldásában. Hallgatóink igyekeznek megtalálni a kötődéseket a szabadidős elfoglaltságokban is. Szeretnénk remélni, hogy Szolnok is szeret bennünket. — sj — B fejlett szocializmusért Csernyenko és Gorbacsov az SZKP stratégiájáról és taktikájáról A Kossuth Könyvkiadó gondozásában egy kötetben, magyar nyelven megjelentek Konsztantyin Csernyenko és Mihail Gorbacsov írásai a Szovjetunió Kommunista Pártja stratégiájának és taktikájának néhány időszerű kérdéséről. A kötet tartalmazza az SZKP KB főtitkárának, államfőnek a Kommunyiszt című folyóirat 1984. 18. számában megjelent cikkét, amely a fejlett szocialista társadalom építésének feladataival foglalkozik, különös tekintettel a párt XXVII. kongresz- szusának előkészületeire, s ezzel összefüggésben az SZKP programjának új szövegezésére. A válogatásban helyt kapott az az üdvözlet is, amelyet Konsztantyin Csernyenko a tavaly decemberben Moszkvában megrendezett országos tudományos konferencia résztvevőihez intézett. Ezen a tanácskozáson áttekintették, hogyan valósulnak meg a gyakorlatban az SZKP KB 1983 júniusi ülésén elfogadott határozatok a fejlett szocializmus tökéletesítéséről és a párt ideológiai tevékenységéről. A kötetet Mihail Gorbacsov beszéde zárja, amelyet az SZKP KB PB tagja, a KB titkára a tavaly decemberi tudományos tanácskozáson mondott el. Az előadás részletesen elemzi az 1983 júniusi plenum óta eltelt időszakban végzett munkát, 1 s fontos politikai, gazdasági és ideológiai kérdésekben foglal állást, irányt mutatva az SZKP XXVII. kongresszusára való felkészüléshez. A csipke, mint az öltözködés dísze ma is él, szívesen alkalmazzák a hölgyek ruháinak díszítésére is. A Kiskunhalasi Csipkeházban élénk munka folyik, együtt dolgoznak idős csipkevarrók fiatal tanítványaikkal. A bonyolult művészi munkát hajszálnál is vékonyabb, erősen sodrott lenfonallal, varrótű segítségével végzik. A halasi csipke az európai nemes csipkék között rangos helyet foglal el, igen keresett bel- és külföldi piacokon. Képünkön: jellegzetes halasi csipke. Fiú-leány motívum Nemzetiségi bét a rádióban Ismét nemzetiségi hetet rendez a Magyar Rádió: a hazánkban élő kisebbségi népcsoportok életébe bepillantó programsorozat adásait ezúttal február 17. és 24. között hallgathatják az érdeklődők. A nyolc nap alatt csaknem harminc — a rádió hagyományos műsorstruktúrájába ágyazódó, s az intézmény szinte valamennyi műhelyét képviselő — műsor választja témájául a magyar- országi németek, szlovákok, délszlávok és románok mindennapjait, örömét és gondját. Nem áll előzmények nélkül a most sorra kerülő programsorozat: első ízben 1982 januárjában rendeztek a ^rádióban nemzetiségű hetet.
