Szolnok Megyei Néplap, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-13 / 36. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. FEBRUÁR 13. 3 Negyven éve szabadult fel Budapest Nyúl, liba, tyúk és galamb feldolgozásával és exportálásával foglalkozik a FOTK jászberényi1 kisállatfeldolgozó üzeme. A nyulat elsősorban Olaszországba, a libát és a többi szárnyast az NSZK-ba, az NDK-ba és a Szovjetunióba szállítják Javult a népgazdaság nemzetközi fizetési helyzete (Folytatás az 1. oldalról.) továbbiakban megvalósítan­dó programon pedig most dolgoznak. Emellett a bank újabb konzorciális, bankkö­zi hitelek felvételét tervezi külföldön. A nemzetközi kötvénypiacon már 1984-ben megjelent Magyarország, amit elsősorban az tett le­hetővé, hogy javult népgaz­daságunk hitel képességének megítélése. Szólt arról, hogy külföldi hitel igénybe vételével ta­valy jó ütemben haladtak az idegenforgalmi célú beruhá­zások. Két új szálloda, a büki gyógyszálló és a tiha­nyi üdülőfalu előkészítő munkálatainak megkezdésé­vel a hitelfolyósítás némileg meghaladta az előirányzot­tat. A világbanki beruházá­sok üteme viszont a terve­zettnél lassúbb. A vállalatok exportbővítő, import meg takarító fejlesz­tésére a múlt évben 7,4 mil­liárd forint állt rendelkezés­re. Az év első felében azon­ban a hitelkereslet még lanyha volt, és csak külön akciók hatására élénkült meg. Az energiaracionalizáló fejlesztésekre is a számított 3,3 milliárd forintnál keve­sebbet vettek igénybe a vál­lalatok. Éppen ezért a bank tervezi, hogy az energiara­cionalizálási beruházások pályázati rendszerét korsze­rűsíti. A hitelező bankszervek az idén is a legjobb, a gyors megtérülést ígérő, a hite­lek minél előbbi visszafi­zetését biztosító fejlesztése­ket részesítik előnybe. A hitelezés üzleti jellegének erősítését, a hatékonyságon, a jövedelmezőségen alapu­ló hitelnyújtást helyezik elő­térbe. Az idén módosult a beruházások hitelezésének néhány feltétele. A jövőben a hitel lejáratát nem a be­ruházás üzembe helyezéséi­től, hanem az első kölcsön folyósításától számítva ál-> lapítják meg. További változás. hogy megszűnt a beruházások jö­vedelmezőségi minimum-kö­vetelménye. A hitelező szer­vezetek a vállalatok pénz­ügyi helyzetének, hitelvisz- szafizető képességének meg­ítélése alapján döntenek a hitel folyósításáról. 1984 végén 159 vállalat — az elő­ző esztendőnél 8 százalékkal kevesebb — nem tudta idő­ben fizetni tartozásait. Ked­vezőtlen azonban, hogy a fél évnél hosszabb ideig fi­zetésképtelenné váló gaz­dálkodók tartozása az 1983. évi 19,3 milliárd forintról 26,1 milliárd forintra nőtt. Ezután arról szólt, hogy a bankrendszer továbbfejlesz­tésének célja a pénzintéze­tek üzleti vállalkozási jelle­gének erősítése. A Magyar Nemzeti Bank szervezetét a jegybanki és kereskedel­mi funkciók szétválasztása érdekében — továbbfejlesz­tik. A jegybank növekvő szerepet vállal a gazdaság- politika kialakításában, a népgazdasági tervezésben. A Magyar Nemzeti Ban­kon belül két hiteltagozat jött létre. Az egyik hitelta­gozat az ipar, az építőipar, a közlekedés, a hírközlés, és az ágazatok bel- és külke­reskedelmi vállalatainak fi­nanszírozását végzi, míg a másik az élelmiszergazdasá­god és a hozzá kapcsolódó bel- és külkereskedelmet látja el hitellel. Az MNB vállalkozási alapjából Általános Vállal­kozási Bank Rt néven ala­kult önálló leánybank, amely a jövedelmező és gyorsan megtérülő beruhá­zások finanszírozásával, ezekben való részvétellel és más bankszolgáltatásokkal segíti elő a kezdeményező vállalatok jó ügyleteinek megvalósítását. A kamatrendszer, a hite­lek és a betétek kamatainak mértéke jelenleg nem vál­tozik. Vizsgálják azonban egy olyan rendszer működé­sének feltételeit, amelyben a kamatok alakításában — a — a je°vbanki kamat függ­vényében — nagyobb sze­repet játszana a pénzkeres­let, illetve kínálat alakulá­sa. A hitelezési rendszer további korszerűsítése a he­tedik ötéves tervben várha­tó — mondotta az MNB el­nöke. Napjaink­ban sok heyütt lát­juk — új­ságok, fo­lyóiratok habás jain, az ünnep­re készülő ország és benne a főváros számos helyén — a 40-es számjegyet. Ez a szám­jegy emlékeztet. Emlékeztet bennünket a négy évtizeddel ezelőtti sorsfordító esemé­nyekre. 1945. február 12-én este 9 órakor Moszkvában 324 lö- veg 24 össztüze köszöntötte a Vörös Hadsereg Budapes­tért vívott harcának győzel­mes befejezését. A Szovjet­unió rádióállomásai a nap folyamán közvetítették a szovjet Legfelsőbb Főpa­rancsnok 277. számú külön hadparancsát, amely tudatta, hogy a Második és Harmadik Ukrán Front csapatai több mint másfél hónapos, 51 na­pig tartó ostrom és a nagy­városban nehéz körülmények között vívott kitartó és ke­mény harcok után február 13-án befejezték az ellenség Budapesten bekerített had­seregcsoportjának megsem­misítését. Ezzel teljesen el­foglalták Magyarország fő­városát, Budapestet, a néme­tek hadászatilag tonlos vé­delmi csomópontját a Bécs felé vezető úton. A harcok során az ellen­ség óriási, közel 190 ezer fő­nyi hadseregcsoportja teljes egészében felmorzsolódott, megsemmisült. A hitlerista ellenség a katonák és tisz­tek közül több mint 49 ezer halottat és 138 ezer foglyot veszített. Nagy mennyiségű fegyvert, hadfelszerelést vet­tek birtokba a szovjet csa­patok. A Budapestért foly­tatott harcokban részt vett 349 ezer szovjet katonát és tisztet tüntettek ki a na­rancssárga-kék szalagon füg­gő „Budapest bevételéért” bronzéremmel. A főváros felszabadítása három ütemben ment végbe. Január 1—10. között a pe­remkerületek (Újpest. Rá­kospalota, Kispest, Csepel, Kőbánya, Óbuda) szabadul­tak fel, január 11—18. kö­zött a pesti oldal belső kerü­letei, s ennek során a pesti gettó is. Ezt követően került sor a budai oldal teljes fel­szabadítására január 19. és február 13. között. 1944 karácsonyán bezárult a Vörös Hadsereg gyűrűje Budapest körül. December 29-én a szovjet hadvezető­ség parlamentereket küldött a náci csapatokhoz. Osztya- penko és Steinmetz kapitá­nyokat azonban orvul meg­gyilkolták. Ezzel kezdetét vette a fővárosért indított 51 napos kemény küzdelem. A felszabadító szovjet egy­ségek súlyos véráldozatot hoztak azért, hogy Budapes­tet megkíméljék a teljes pusztulástól. Utcáról utcára, házról házra folyt a közel­harc a nehéztüzérség beveté­se nélkül azért, hogy az or­szág fővárosának közművei, műemlékei, csodaszép hidjai ne pusztuljanak el. Az esz­telen fasiszta rombolás azon­ban a Dunába robbantotta teljesen értelmetlenül a hi­dakat, felrobbantotta a há­zak tucatjait, ártatlan em­berek ezreit kergette a ha­lálba. Az ostrom alatt mint­egy 28 ezer lakos vesztette életét a harci cselekmények következtében. A német fa­siszta csapatok és a nyilas csőcselék romhalmazzá vál­toztatták a fővárost. Bár Magyarországon nem került sor a szomszédos or­szágokhoz hasonlóan nemzeti felkelésre, mégis sikerült a partizánharcot megindítani a fővárosban és egyes bánya­vidékeken, a nagyobb ipari Budapest felszabadulásának 40. évfor­dulója alkalmából tegnap ke­gyelettel emlékeztek a budai önkéntes ezred katonáira. A magyar antifasiszta katonai ellenállás legnagyobb alaku­latának a Vérmezőn levő emlékművén a budapesti és a kerületi pártbizottság, a fővárosi és a kerületi ta­nács nevében koszorút he­lyeztek el. Az emlékműnél lerótták kegyeletüket a bu­dapesti fegyveres erők és tes­tületek, a társadalmi és tö­megszervezetek képviselői. A kegyelet virágait elhelyezték a budai önkéntes ezred volt katonái, illetve hozzátarto­zóik. Koszorúzási ünnepséget rendeztek a Déli pályaudvar­nál levő emléktáblánál is, amely arra emlékeztet, hogy a budai önkéntes ezred har­cosai 1945. február 5—9. kö­zött a pályaudvarért vívott harcban estek át a tűzke­resztségen. centrumokban. Ezek jelentő­sége azojiban elsősorban po­litikai és nem katonai. Nem feledkezhetünk meg a buda­pesti akciógárdákról a Laci, a Marót, a Szír csoportról, az újpesti partizánok nagy­szerű akcióiról, a kispest-kő bányai csoport tevékenysé­géről és a Budai önkéntes Ezrednek a nemzet becsüle­tét a 24. órában mentő har­cairól. 1945. február 13-án felsza­badult Budapest. Az új élet kezdetén azonban ott tor nyosultak a szinte megold­hatatlannak látszó súlyos ne­hézségek. Mindenütt a ször­nyű pusztulás nyomai. Ro­mok, temetetlen halottak; nem volt víz, villany, gáz. Járványveszéllyel kellett számolni. A felszabadított városban sem kenyér, sem élelmiszer-tartalék nem volt. Éhínség fenyegette Budapest sok százezer lakosát. Az em­berek agyában pedig ott élt a fasiszta terror friss emlé­ke. Ilyen körülmények között kellett megindítani az éle­tet. A kommunisták kezde­ményezésére, a szovjet vá­rosparancsnokság segítséget nyújtott ahhoz, hogy az éhe­zés megszűnjön, megkezdőd­hessen a romok, eltakarítá­sa, az új élet építése. V. S. A budai önkéntes ezred megalakulásának egykori helyszínén, a XI. kerületi Kecskeméti József utcai ál­talános iskolában levő em­léktáblánál is elhelyezték a tisztelet, a hála koszorúit. Budapest 40 éve címmel kiállítás nyílt meg tegnap a Budapesti Történeti Múze­umban. A főváros jubileumát köszöntő rendezvénysorozat­ba illeszkedő eseményen megjelent Medve László egészségügyi miniszter, Pusz­tai Ferenc, az MSZMP bu­dapesti Bizottságának titká­ra, Ivan Aboimov, a Szovjet­unió magyarországi nagykö­vetségének követ-tanácsosa. A kiállítást Szépvölgyi Zol­tán, a Fővárosi Tanács elnö­ke nyitotta meg. Ivan Tyerentyevics Zamer- cev tábornokról, a főváros egykori városparancsnokáról nevezték el tegnap Budapes­ten a III. kerületben, a Fló­rián tér közelében levő, ed­dig névtelen teret. Emlékét e naptól a pártbizottság fa­lán elhelyezett márványtábla is őrzi. „Nyüzsgő” emberek „fl gép újra forog, - hát nem gyönyörű?” □ „Rólam akar írni? Van még ilyen ma­gamfajta több is a cégnél. Na, jó, mindjárt, de ezt a munkát még befejezem. Tudja, ezt a radiátoros víz­hűtő egységet máris vinnék, tíz perc az egész ...” (Addig egyik vezetőjével, Vígh Mi­hállyal, a Kőolajkutató Vál­lalat szolnoki gépészeti üze­mének irányítójával váltok néhány szót idősebb Török Lajosról. Megtudom, Lajos bácsi azon lakatosok közé tartozik, a Kőolajkutató Vál­lalatnál, aki a gőzgépek ide­jén kezdett itt, és szívós ön­képzéssel jutott el a szakma csúcsáig, s ma a legkorsze­rűbb automaták korában is a legjobbak közé tartozik. — Lelkiismeretes, szolid, na­gyon sok ilyen Lajos bácsi kellene — mondja Vígh Mi­hály.) .I'ía, megjöttem, hát be­szélgessünk. Sárrétudvariban születtem, az általános után, ’41-ben egy maszek mester­hez adtak be a szüleim. Ta­nultam én ott hegesztést, esztergálást, lakatosságot, mindent; ősszel traktoroz- tam nyáron meg fűtöttem a cséplőgépet — tojásért, babért, kukoricáért. Háború dúlt, nehéz idők, kevés mun­ka ... amit épp’ lehetett javí­tottuk, hidat is építettünk, hogy valamiképpen megél­hessünk. Háromszor próbál­tam, mire ’47-ben fölvettek a Maszovolhoz, a Kőolajku­tató elődjéhez. Mire leszereltem, a cég máshová költözött, én meg mentem utána. Esztendő, múltán, ’52-ben megnősül­tem. A feleségem is „kőola­jos” volt, akkor az áramfej­lesztőknél dolgozott, együtt ingáztunk a munkahelyre, megakadt a szemem rajta... Három gyerekünk született. Ma három unokánk van; sze­retem, ha összejön a család, hét végeken pedig vár a kis­kertem. Lajos fiam itt van velem a cégnél, villanyszere­lő. Azt kapta tőlem, útrava- lóul, amit én az apámtól, — bármi az ember munkája, tegye úgy, hogy ne szólják meg érte! Nem könnyű en­nek a belső parancsnak en­gedelmeskedni, hiszen min­denki a legjobbat gondol­ja srját magáról, márpedig az igaz önismeret... Gyújtsunk rá? Rendben, bár a feleségem nemigen szereti, az orvos is tilt a füstöléstől. De így jobban esik a beszélgetés. Szóval, annak a bizonyos parancs­nak a végrehajtását sokszor a külső körülmények is ne­hezítik. Én például 8 évig ingáztam Szolnokra, nem kell ecsetelnem, mit jelentett Sárrétudvariból oda-vissza utazgatni naponta. ’62-ben Szolnokra kerültem, megint csak jöttem az üzem után. Az ingázás ugyan megszűnt, könnyeb lett a helyzetem, ám ha rögtön kapok lakást, még a technikumba is bele­vágtam volna. Sajnálom, hogy nem így történt', mert ma többet tudnék. (Később persze, segített a vállalat a lakás megszerzésében.) Még a külső körülmények­ről: két gőzszivattyú, egy gőzgép és egy emelő — ennyiből állt a „technikánk” 1947—50-ben. Zárt, fűtött kocsi? Ugyan, a kocsi plató­ján bújtunk össze, én is egy nagyobb termetű társam mö­gé húzódtam, s magunk alá aljaztunk szalmával, hogy ne fázzunk. De akkoriban az emberek még ki kutyagoltak a kúthoz, hogy fölvegyék őket. Nekem se számított semmi, hisz jól megfizettek. S különben is: kimegyek egy berendezéshez, áll, belebú­jok . . . egyszercsak újra fo­rog, jár, termel. Hát nem gyönyörű? Egy ideje a komp­resszorokkal foglalkozom szívesen. Elégedett vagyok-e? Igen, mert szeretem a munkámat, szép családom van. S ha a főnökök dicsértek magának, jelesik örülhetnék az óra­béremnek is, 30 forint, a leg­magasabb a csoportban, de csak a túlórákkal, pluszmun­kákkal és pótlékokkal jön össze a tisztes kereset, s a többieknek se magas az órabére; bánt, hogy miért nem becsülik meg jobban a műszakiakat, a karbantartó­kat. Azt is nehezen veszem be, hogy túl sok az admi­nisztráció, az adminisztrátor, sokszor Pilátusig el kell men­ni, hogy megszerezzek vala­mit, ráadásul gyakran felü­letesek a jelentések. S ha rossz az utasítás — kiviszek egy szivattyút, és a kútnál derül ki, kompresszor kellett volna ... s bizony nincs ele­gendő ember; hová lesznek? Vagy: a fúrószerszám kibe­építésénél nincs lazsálás, mivel az óra ketyeg, a dia­gramm mutatja, hogyan dol­goztak. de másutt... köny- nyen csúszik 10—12 perc, ami havonta, évente sokra rúg ám! Mit mondjak még a „minek örülök, s mi bosz- szant ’ kérdésére? A fiata­lok? Fogni kell őket, s pél­dát mutatni, így válnak iga­zán felnőtté szakmában, em­berségben egyaránt. Most is vannak tanulóim (mindig voltak a kezem alatt, hány közülük több évtizede mes­ter), egyikük megy, a másik igyekszik, némelyiket azon­ban hiába „aprítom”. Már­pedig a szakmát, a munkát nem csupán elvégezni, de érezni, szeretni kell!” Kép, szöveg: Sz. Tamás Tibor Több Álba fal és Álba sadi álmennyezet Megkétszerezi az Álba fal ési az Álba sadi álmennyezet gyártását a székesfehérvári Alba Regia Állami Építőipa­ri Vállalat. Már megkezdték egy Álba falat előállító újabb gépsor felszerelését, s az év második negyedétől az ed­digi 250 ezerrel szemben évente félmillió négyzetmé­ternyit állítanak elő a. sok­oldalúan felhasználható, ke­resett termékből. A második félévben kezdik meg az ál­mennyezet-gyártó üzem új gépsorral való bővítését, s ennek nyomán a múlt évi 150 ezer négyzetméter he­lyett már az idén kétszáz­ezer, jövőre pedig három- százezer négyzetméter Álba sadi kerül ki a gyártócsar­nokból. A gyártókapacitás meg­duplázását mindkét termék­nél a piaci kereslet növeke­dése indokolta. Az Álba fal népszerűségének oka az, hogy vakolás nélkül használ­ható, jó hőszigetelő, s ára — bár 12 év alatt kétszer kor­szerűsítették — a gyártás megkezdése óta változatlan.

Next

/
Oldalképek
Tartalom