Szolnok Megyei Néplap, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-25 / 46. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. FEBRUÁR 25. A szerkesztőség postájából lavuló ellátás a tanyaközpontban Február 19-én este a Me- zőhék központjában lévő kultúrházban mintegy száz­negyven áfész-tag hallgatta nagy figyelemmel Jánoki Lászlónénak, a Tiszaföldvár és Vidéke Áfész elnökasz- szonyának beszámolóját, amely a tanyaközpont életét érintő változásokat vázolta. Mit tett az áfész a tanyaköz­pont lakosságáért? Évtizedes vágya teljesült az érintetteknek azzal, hogy az egyszemélyes kis élelmi­szerboltot tavaly szeptem­berben önkiszolgálóvá ala­kították a ■ kistelepülési program alapján. Megvaló­sításához a megyei tanács, a Szövosz és a Mészöv is hozzájárult. Azóta előren­delés alapján tartós fogyasz­tási cikkekhez is hozzájut­hatnak, nem kell Mezőtúrra, Szolnokra utazniuk. A hozzá­szólásokból az is kiderült, hogy a bolt dolgozóival is elégedettek a vásárlók. Azért még nincs minden igazán rendben... Örülné­nek, ha a tejet, a kenyeret nem fél 9—9 óra között szállítanák, hanem koráb­ban. Kis dolog, de még tel­jesebb lenne az ott lakók elégedettsége. A beszámolót Halász Vin- cénétől kaptuk Mezőitekről. Nem kell ajtót nyitni! Meglepődtünk a levél tar­talmán amely az egyik szol­noki tízemeletes „nagyház­ból” érkezett. Küldője fi­gyelemfelkeltésként vetette papírra esetét. „....Február 13-án hajnal­ban, negyed háromkor arra ébredtem, hogy valaki csen­get. Némi meglepetéssel ta­pasztaltam, hogy egy isme­retlen fiatalember állt az ajtónk előtt. Nagyon udva­riasan bemutatkozott... Ko­vács ......-t keresem, melyik l akásban lakik? — kérdezte. (Az ajtókon mindenütt név­tábla 'van!) Gyanús volt ne­kem, miért éppen hajnal­ban keresi Kovácsékat, ilyen nevű család nincs is a ház­ban! Közöltem, hogy az említett személyt nem isme­rem. Udvariasan elnézést kért, majd távozott. Ez bi­zonyára terepszemlét tartott! gondoltam magiamban. Ezer közül is megismerném. Rög­tön eszembe jutott, hogy ez nem az első eset. Nem is oly régen, ugyanis becsöngetett ugyanilyen időpontban há­rom fiatal legény... ők is „érdeklődtek”.... Mellesleg olykor két-három asszony is kódorog a folyosókon, akik szintén „keresnek” valakit...! Idézhetnénk még T. T. le­velét, de úgy hisszük: eny- nyei elég ízelítőnek. Mindenkinek azt ajánljuk, éjszaka semmiképpen ne nyissa ki az ajtaját semmi­keres valakit, keresse nap­pal! Tanácsos villanyt gyúj­tani, akár egy pillanatra is, hogy gz illető meggyőződjön: otthon tartózkodnak. Eset­leg ajtón keresztül „igazít­sa” el a csengetőt, mi .lenne, ha nappal kutatna ismerőse után... Aki teheti, nézze meg alaposan az „érdeklő­dőt" s reggel tegyen .jelen­tést az esetről a rendőrsé­gen! Egyébként éjjel-nappal tárva-nyitva hagyni a ka­pukat nem lehet! Legalább éjszakára zárják be a bér­házak, az OTP- és szövet­kezeti házak bejáratait! Mindannyiunk biztonsága, jól felfogott érdeke ezt kí­vánja. „Jobb helyeken” nap­pal is zárják a kapukat. Il­letékteleneknek nappal sincs keresnivalójuk a békés csa­ládi fészek tájékán, ame­lyeknek aazdái 'tisztességes kenyérkeresettel vannak el­foglalva! csapok — valóban. Ott a „canti” is. bőven elütik a métert... Bár csak mielőbb elolvadnának! Február 4-én e rovatunkban a szolnoki főutca képét közöltük — éjjel, télen. Ak­kor azt írtuk; re­méljük, hamaro­san „melegebb” foltóval kedves­kedhetünk olva­sóinknak. Nos, ez még — egyelőre — nem időszerű... hogy diplomatikusan fogalmazzunk. A szolnoki Véső ut­ca 14-ből Döme János hívott ben­nünket telefonon, s „elbüszkélke- det” vele, hogy egy méternél is hosszabb jégcsap­jai vannak. Az invitálásnak nem ltudtunk ellenáll­ni. Fotósunk feb­ruár 19-én készítette az itt látható felvételt. Szépek, szépek ezek a jég­„Függöny” A hálás sérül! A rákóczifalvai Sípos Ist­vánná soraiból kitűnik, hogy nem forgat gyakran tollat. Jóllehet, hogy életé­nek 76 évében nem nagyon volt szüksége rá. Most még­is úgy határozott, levelet ír, mert kikívánkozik belőle valami. Január 4-én Szolnokon járt. A 11,55-ös autóbusz- szal akart hazamenni. Fel­szállás közben azonban megbotlott, s olyan szeren­csétlenül esett, hogy egyik keze eltört, a másik csukló­ban elrepedt, s kisebb fo­kú agyrázkódást is szenve­dett. Arra emlékszik, hogy az autóbusz vezetője azon­nal leugrott, fölemelte, s utána a kalauznővel elro­hant mentőért telefonált — amely nagyon gyorsan meg­érkezett. Pillanatok alatt a kórház sürgősségi osztályán találta magát, ahonnan négy nap elteltével engedték ha­za. Azóta Mező József gép­kocsivezetőt lelkiismeretes emberként tartja számon. Elkésett távirat Február 16-án, amikor a feleségem névnapja volt, ép­pen a szolnoki' MÁV-Kór- házban kezeltek. Életem párjának dísztáviratot ad­tam fel 16 óra 45 perckor. Gondoltam, örül majd, hogy a névnapi vacsorán így kö­szöntőm, ha már a sors úgy hozta, hogy nem leheték otthon. Sajnos, nem így történt. A feleségem csak 18-án reggel 7 órakor kapta meg jókíván­ságaimat. Mit mondjak, ne­heztelt érte. Hiszi-e, hogy én figyelmes voltam?... !Ta­lán az szolgál a posta ment­ségére, hogy Szolnokról Tö- rökszentmiklós messze van, meg aztán ez a nagy hideg is most... Jó lenne tudni, hogy a Sándoroknak, Józsefeknek szóló dísztáviratokat fel kell-e már adni most vagy várhatunk még néhány na­pot vele, akkor is odaér ide­jében. Petik István törökszent- miklós (Wesselényi út 39/a) olvasónk megírta a távira­ti adatokat is: Szolnok, 36932 5 16. 1634. Válaszok, hozzászólások Jogszabályt nem sértettek Hová épüljön a maszek virágüzlet ,a községben? — borzolta az idegeket, ez volt beszédtéma Besenyszögön mar tavaly ősszel. Munka­társunk január 24-i lapunk­ban „Kollektív bölcsesség helyett paragrafusok” cím­mel írt a „darázsfészekről”, amelyre a minap kaptunk választ dr. Kuti Györgytől, a megyei Hanács vb titká­rától. ,,..A besenyszögi községi tanács vezetői — az 1984. december 4-i tanácsülést kö­vetően — a tanácsülésen el­hangzott interpelláció ki­vizsgálására a szükséges in­tézkedéseket megtették. Fel­kérték a szolnoki városi ta­nács vb műszaki osztályát — mint közvetlen felettes szak­mát felügyeleti szervet —, hogy az építés engedélyezé­sének törvényességét vizs­gálja felül. A vizsgálat eredményéről a községi tanács elnöke a soron következő, 1985. feb­ruár 1-én tartott tanácsülé­sen a testületet tájékoztatta. A felügyeleti szerv a kivizs­gálás során megállapította, hogy g virágárusító pavilon építési engedélyének kiadá­sa, és az abban foglalt elő­írások az érvényben lévő jogszabályoknak megfelel­nek. Az ismertetett szakvéle­mény és a tanácselnök ja­vaslata alapján ezt, az in­terpellációra adott választ a községi tanács nagy szótöbb­séggel elfogadta. Az eset tanúlságait levon­tuk. Ezzel kapcsolatban a községi tanács vezetőinek figyelmét együttműködésük javítására, a tanácstagokkal való kapcsolattartásra, a la­kosságot érintő ügyekkel történő megfelelő foglalko­zásra helyszíni beszélgetés során felhívtuk”. Humorérzék vagy valami más Egy héttel korábban je­lent meg egy levél „Babot babbal” címmel. Derűs tar­talma miatt került a lapba, írójáról nem rosszindulatot, jó humorérzéket tételeztünk fel. Csupán annyit közöl­tünk: a sorok egy kisváros­ból érkeztek, s egy kis új étteremben történt az eset. Nos, a kisújszállási Kis- új étteremről volt tulajdon­képpen szó, amit nem tar­tattunk szükségesnek meg­nevezni. Most azért tesszük, mert vezetője „vette a la­pot”... „Vehetné” a levél Z-árva a ház... az a bizo­nyos a szolnoki vásárcsar­nokban — írtuk január 4-i lapunkban. Pedig gyakran szükség volna rá, ha úgy hozza a szükség.A pia­con áruló kistermelők, bol­tosok mennének oda legin­kább, de elkerülhetetlenné vált tatarozása. Említettük: esetleg határidő előtt elké­szülhetnének vele! Elkészültek! Mészáros Ist­vánná (Ír. a Csarnok és Pi­ac Intézmény igazgatója írója is! — örülnénk neki. Szándékával illetően ugyan­is most már kételyeink van­nak! Nem nézte meg figyel­mesen (vagy nem is akar­ta?...) az iratlapot, amelyen filctollal írták — írják — ki naponta a menüt az ét­teremben. Február 11-én az A-menü magyaros bableves volt, ser­téspörkölttel, csemege ­uborkával. A B-menü pi­rított tésztalevest, valamint tejfölös babfőzeléket kapott két fasírttal az előfizető. küldte a levelet, amelyben étiről tájékoztatott bennün­ket. A kivitelező Lakásszer­viz Szakcsoport, gyors mun­kájának köszönhető, hogy a tervezett március 15-i hatá­ridő előtt majd egy hónap­pal elkészült a „ház”. Feb­ruár 20-tól a szolgáltatás is­mét rendelkezésre áll. Most már csak az szüksé­ges, hogy óvják-védjék tisz­taságát, segítsék a kulturált üzemelését, akik használ­ják. Elkészült! IA tárgyalóteremből | Csoportosan loptak, raboltak Hatan voltak és bandában jártak. Együtt eszelték ki, hogy hol, mikor és mit lop­janak el. a kivitelezéshez a ■„vezér” jelölte ki azokat, akikről úgy vélte, hogy az adott esetnél legjobban tud­ja majd hasznosítani tapasz­talatait. Ha az életerős fia­talemberek becsületes mun­kára adják fejüket, kiemel­kedő eredményeket is elér­hettek volna. Öik azonban nem a munkának, inkább az alkoholnak hódoltak. A 26 esztendős Nyíri Jó­zsef. Jászberény, Munkás út 1 szám alatti lakos többször volt már büntetve, legutóbb lopás miatt ítélték el. Mik­lós öccse is lopás miatt kap­ta az 1 év 10 hónap bör­tönbüntetést. Az idősebb testvér tavaly márciusban, az öccs 1983 augusztusában szabadult a börtönből. Méltó volt a tagságra a fiatal V. B. is, aki a fiatalkorúak börtönéből szabadult 1983 őszén. A „társulás” másik három tagja: Verebes Sándor, Jász­berény, Nyerges út 2 szám alatti lakos, a fiatalkorú R. A. helyi lakos és Varga István, akinek lakása a Baj­nok utca 59 szóm alatt van. Mindhárman voltak már „beidézett” vendégei a tár­gyalóteremnek, büntetésüket a bíróság próbaidőre felfüg­gesztette. Az összeverbúvált csapa­tot Nyíri József irányította. Szervezésével hatoltak be három alkalommal az Élel­miszer Kisker Vállalat jász­berényi áruelosztójának ud­varaiba, ahonnan 5800 forint értékű italféleségeket loptak el. Beszerzési helyük volt a Jászsági Állami Gazdaság sörpalaokozó üzemének ud­vara és nem restelltek át­mászni a .Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat jászbe­rényi üzemének kerítésén, hogy zsákszámra lopják a szójadarát. Magánházak ud­varába is többször besurran­tak. Ottjártukat a baromfi- állomány megfogyatkozása jelezte. A Nyíri testvérek és fia­talkorú társuk egy rablást is beiktatott a sorozatba. A késő esti órákban bezörget­tek az Alsómuszaly 39 szám alatti tanyába. Az ajtót nyi­tó, idős, rokkant embert le­ütötték, majd pénz után kezdtek kutatni. Pénzt nem találtak, ezért beérték a de- mizsonban és két kólás üvegben talált borral. A jászberényi Városi Bí­róság Nyíri Józsefet társtet- tesi minőségben, folytatóla­gosan elkövetett lopás és csoportosan elkövetett rab­lás miatt 7 év 6 hónap fegy­házbüntetésre ítélte és el­rendelte az alkoholista vád­lott kényszergyógyítását. A hasonló bűncselekményt el­követett Nyíri Miklós 7 év fegyházbüntetést kapott. A fiatalkorú V. B. büntetése 3 év 6 hónap szabadságvesz­tés, amit a fiatalkorúak bör­tönében kell letölteni. A többi vádlottat is társ- tettesi minőségben elkövetett lopás miatt mondták ki bű­nösnek. Verebes Sándor 10 hónap börtönbüntetést ka­pott és le kell tölteni a ko­rábban elengedett büntetést. A fiatalkorú R. A. 8 hóna­pos büntetését 2 év próba­időre felfüggesztették és. el­rendelték a pártfogói fel­ügyeletet. Varga Istvánt 3 év próbám bocsátották és pártfogói felügyelet alá he­lyezték. Vagyonvédelem óh! Gyakran meghívnak a bíróságra, szerencsémre csak mint tudósítót és az újságírónak fenntartott pádon ülök a tárgyalóte­remben. Nincs tehát sze­mélyes okom az izgalom­ra, mégis sokszor izgulok és legtöbbször elképedek. Elképeszt a vádlottak ci­nizmusa, a sértettek hi­székenysége, annál is jobban azonban az, hogy milyen kevés gondot for­dítanak javaik védelmé­re a gazdálkodó' szervek. Jegyzetfüzetemben la­pozva olvasom: a vádlott, vagy vádlottak a kerí­tésen átmászva behatol­tak a Jászsági Állami Gazdaság sörpalaokozó üzemének udvarába ... az Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalat jászberé­nyi áruelosztójának por­tájára ... a Gabonafor­galmi és Malomipari Vál­lalat jászberényi üzemé­nek területére. Átmásztak háromszor, vagy kitudja hányszor, ládaszámra vitték el a sört, a nem olcsó pálin­kaféleségekkel megrakott kartonokat, márkás bo­rokat, sok zsák szójada­rát és egyéb tápot. Vit­tek és senki se tudja mennyit, hiszen a gaz­dálkodó szervek csak a rendőrségen elhangzott bevallások után tudták meg, hogy dézsmálják a rájuk bízott javakat. Az sem ismert, hány hason­ló gazdálkoló egység van még a városban, vagy máshol. Lapozgatok és elképe­dek. Milyenek azok a kerítések és kicsodák, micsodák azok, akik a kerítésen belül őrzik azt az árutömeget, amit a megfelelő raktárak hiá­nyában az, udvaron kell tárolni. Eszembe jut, ami­kor a rendőr megbírsá­golta azt a fiatalembert, aki a parkolóban nyitva hagyta azt a 12 éves Tra­bantját, amiért az autó­vásáron 16 ezer forintot kínáltak. Milyen bírság jár vajon azoknak, akik milliós értékeket bíznak egy alacsony kerítésre? A károsultak — ha megkérdezik őket — el­mondják, hogy ahol nagy mennyiségű árut tartanaik az udvaron, ott éjjeliőr is van. Az őrökkel be­szélve viszont kiderül, hogy leromlott fizikumú, idős emberek ők, van köztük, aki nagyotthall, vagy rövidlátó. Nem vi­tás, a gazdálkodó szer­vek raktár- és létszám- hiánnyal küzdenek. Az is igaz, hogy az ilyen idős ember a legolcsóbb mun­kaerő. Nem szabad azon­ban elfelejteni, hogy a nép vagyonáról van szó, arról se, hogy sok eset­ben az olcsó is nagyon drága. — illés — Szerkesztői üzenetek „A prémiumok megszűn­nek” jeligére üzenjük Szol­nokra: A kamatmentes épí­tési kölcsön visszafizetésé­nek feltétele vállalatonként más és más lehet. Ezt rög­zítik a kollektív szerződések vagy külön, a lakástámoga­tást szabályozó állásfogla­lások. Azt kell tekintenie mérvadónak — amit viszont mi nem ismerünk. A mun­kaviszonyát megszüntetőnek általában egy összegben kell visszatérítenie a hátralévő kölcsönt — és ez a reális! Egy szolnoki, Hajnóczi úton lakó olvasónknak: El­hisszük, amit írt. A kóbor kutyák ügyében telefonon kérünk segítséget az illeté­kesektől.

Next

/
Oldalképek
Tartalom