Szolnok Megyei Néplap, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-23 / 45. szám
1985. FEBRUÁR 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Szélesebb és szorosabb kapcsolat országgal-világgal A Televízió híradójának önálló körzeti Irodája Szolnokon Szegedi regionális adás megyénk híreivel Miskolc, Győr, Szeged- Pécs, Zalaegerszeg és Debrecen után hamarosan újabb körzeti irodája nyílik a Tv- Híradónak, a szolnoki. Ami eddig csak szórványos és a tárgyi feltételek miatt esetleges, most állandóvá és szorossá válik: Szolnok megye és a televízió „napilapjának” kapcsolata. A Szolnokon megnyíló iroda háromtagú stábja szorgalmasan járja majd a megyét, sőt, ellátogat a megye határain túlra is, hogy e vidék szüntelenül gazdagodó és színesedő valóságáról adjon hírt, hogy tudósítson a nap mint nap végbemenő változásokról. Ugyanakkor a magyar televíziózás új hajtásaként április elején megkezdődik a regionális adás is, ami ugyancsak közvetlenül érinti Szolnok megyét, az itt élő tévénézőket is.. A két új- lehetőségeket tartogató kezdeményezés gyakorlati megvalósításának céljából a közelmúltban Szolnokra látogató, közvetlenül érdekelt televíziós vezetőktől az említettekre vonatkozóan érdeklődtünk. Vajon hogyan született meg az önálló, szolnoki iroda létesítésének gondolata? Matuz József né, a Tv-Hlr- adó főszerkesztője: — Érdekeink kölcsönösen találkoztak; a megye tiszteletre méltó és áldozatkész igyekezete, hogy az eddigieknél is szeretné magát jobban megmutatni országnak és világnak, és mi pedig boldogan fogadtuk ezt az igyekezetei. Hisz az ország híradója kívánunk lenni, olyan „képes újság”, amelyben minden vidéknek, tájegységnek egyelő esélyei lehetnek a megismertetésre, értékeik közrebocsátására. Ez ha úgy tetszik, hozzátartozik a hazai információáramlás demokráciájához. Eddig sem volt rossz kapcsolatunk Szolnok megyével, most azonban a személyi és technikai feltételek úgy alakulnak, közösen a megyével úgy alakítjuk őket, hogy kapcsolatainkban nemcsak mennyiségi, minőségi előrelépés is remélhető. Eddig is rajta voltunk, hogy Híradónk az ország mindennapi életének hű napi tükre legyen, ez az újabb körzeti irod'a közelebb visz, remélhetően, céljaink teljesebb eléréséihez. Aminek külön is örülök, hogy az ötlet kipattanásától néhány hónapra már minden a sínen is van. Ez a példás gyorsaság is mutatja, hogy valóban igazi társadalmi szükséglet hívta életre a Híradónak ezt az újabb, előretolt „kommunikációs őrszemét”. Regős iSándor, a szegedi stúdió vezetője> a regionális televíziózásban érdekelt félként vett részt az említett szolnoki látogatáson. Mit jelent a regionális tévé, és hogyan érinti ez Szolnok megyét? — kérdeztük tőle. — Valójában számunkra most valósul meg, amit a szegedi és a pécsi, téhát a vidéki stúdiók alapítólevelében egyik fő feladatként meghatároztak, hogy tudniillik legyünk az adott régió televíziója. Április 2-től keddi naponként minden héten a második csatornán fél 7-től 7 óráig, tehát félórányi regionális híradóval jelentkezünk, amikor az ország más részeiben Baranyában a pécsieknek, a főváros körzetében a budapestieknek szóló adás lesz majd fogható. Mondhatni ebben a félórában egyszerre három televíziója lesz az országnak. Ami közvetlenül Szolnok megyét érinti: Békés, Csorjgrád és Bács- Kis'kun mellett most már Szolnok is a mi „felségterületünkhöz” tartozik, azaz három helyett négy megye szolgálatát kell vállalnunk, amit örömmel teszünk, mert a dinamikusan fejlődő és változó Jászkunság eredményeivel, gondolataival bizonyára sok közérdekű információval szolgál — nézőinkhek. Én azt szeretném, ha kamerával a különböző vállalatokhoz, intézményekhez bekopogtató munkatársaimat mindenütt szívesen fogadnák, hisz a közügyét szolgáló munkatárs szándékával igyekszünk, hírül adni majd a megyéből mindazt, ami szép, nemes és tanulságos. Megtudtuk a szegedi stúdió vezetőjétől azt is, hogy az évente mintegy 1300 percnyi- a központi műsorban szereplő programjainkban ezentúl Szolnok megyei témák is szerepelnek, s ez kétségtelen újabb lehetőség, ha úgy tetszik a harmadik, hogy a köztudatban megyénk minél reálisabban lehessen jelen, minél erősebben kapcsolódjék be az információ országos vérkeringésébe. V. JW. Az én könyvtáram A könyv, közös emlékezet Beszélgetés Kaposvári Gyulával — Emlékszik még első olvasmány-élményére ? — Hogyne. Nyolcéves lehettem, amikor kölcsönkaptam Verne Két évi vakáció című könyvét. Fantasztikus élmény volt. Ha tehettem volna, egyhuzamban végigolvasom. A legnagyobb élményt aztán még siók nagy élmény követte. Kaposvári Gyula nyugalmazott múzeumigazgató gazdag életútját végigkísérték a könyvek. Szolnoki otthona ma kész „kincsesbánya” lehet annak, aki szereti, hiszi a könyvek szép, okos szavát. — Egész életemben nagyon szerettem olvasni. — mondja. — Gyerekkoromban, fiatalságom éveiben azonban még nem ábrándozhattam saját könyvtárról, öten voltunk testvérek, apám a MÁV-nál mérleglakatos volt, egyszóval nehezen tellett könyvre. Ezért aztán minden forrást felkutattam az olvasmányokért. -Nagyon jó gyűjtemény volt akkoriban a MÁV Milleneumi könyvtára, amelynek ifjú olvasója voltam. A Verseghy Ferenc Gimnáziumban pedig osztálykönyvtárunk, önképzőkö- ri könyvtárunk is volt. De a legnagyobb megtiszteltetés akkor ért, ha segíthettem a tanári könyvtárban. Ott olyan könyvek is a kezembe kerültek, amelyek másképp soha. Nem felejtem el azt sem, hogyan ismerkedtem Jókaival, a klasszikusokkal. 1927-ben nyílt meg itt Szolnokon a Fa- és Fémipari Szakiskola. A bátyám révén, aki ott tanult, végigolvashattam a Jókai centenáris kiadás valamennyi kötetét. Szép. vadonatúj könyvek voltak, ez már önmagában is nagy élményt jelentett. Aztán Mikszáth tál. Gárdonyival js ez a könyvtár ismertetett meg. Pesti egyetemi éveim alatt már magam is vásárolgattam könyveket. Kiapadhatatlan forrás volt a Teleki tér. Fillérekért jutottam hozzá a legjobb könyvekhez. Emlékszem ott vettem meg Thury Zoltán köteteit, felvágatlan példányban! Az antikváriumok is kész kincsesbányák voltak a kispénzű egyetemistáknak, no és az egyetemi könyvtár, a maga csodálatos gyűjteményével. Ott találkoztam először Bóka Lászlóval, Sőtér Istvánnal. Tőlük vehettem át a könyveket, tudniillik akkoriban ott dolgoztak az egyetemi könyvtárban. Beszélgetésünk során derült ki, hogy Kaposvári Gyula tulajdonképpen természet- tudományi pályán indult. Az egyetemen földrajzot, természetrajzot tanult. — Persze, őslénytannal, geológiával miegyébbel is foglalkoztam, de hadd mondjam meg, irodalomból ezen a szakon is vizsgázni kellőit. Ügy formálták műveltségünket, hogy az ne váljék egyoldalúvá. A szépirodalommal később már úgy voltam, hogy csak a „többször is olvasható” könyveket vásároltam meg. Amint látja tekintélyes helyet foglalnak el a polcokon Illyés Gyula művei. Először a versei és a korai munkái tetszettek meg, a Puszták népe című regényét ma is remekműnek tartom. És persze talán kevesen tudják, hogy Illyés Szolnokhoz is kötődött. Fiatal vöröskatonaként, a Tanácsköztársaság idején járt Szolnokon. Egyébként azt nagyon sajnálom, hogy történelmi drámáinak sorában nem .írta meg a Tanácsköztársaság „drámáját”. — Azt hisizem nem tévedek, ha feltételezem. Kaposvári Gyula olvasmányaiban is állandóan keresi, kutatja a szolnoki vonatkozásokat. Látom Széchenyi naplója is kapott néhány cédulát, gondolom a szolnoki utalásoknál. — A könyvek arra jók, hogy azokból megtanuljon az ember valamit, és amit megtanult azt továbbadja. Munkám szerint is arra voltam hivatott, hogy minél több adatot hozzak „felszínre” ennek a városnak, ennek a megyének a múltjából. Természetesen azzal a céllal, /hogy azok közkinccsé váljanak. Könyvekből megszerzett ismereteivel, kutatásainak eredményeivel sohasem „fukarkodott”. Bizonyság erre az a számtalan könyv, kiadvány, amelynek szerzője, szerkesztője volt Kaposvári Gyula. Ezekből a könyvekből lakásának könyvespolcain is őriz egy-egy példányt és tudja mindegyiknek a történetét is. A könyvekkel ugyanis nem mindig az olvasásra szánt kellemes órákban találkozott. Némelyik megszületésénél bizony nem is volt olyan egyszerű dolog a bábáskodás. — Ha nem lennének a könyvek, nem kevesebbet, mint közös emlékezetünket vesztenénk el. Ezek a könyvek, kiadványok is azt szolgálják, hogy ez ne történjen meg. T. E. Művészeti életünk új értékei Szocialista társadalmunk negyvenéves évfordulójának, pártunk XIII. kongresszusának közeledte- akarva-akaratlanul számvetésre késztető. Történelemszemléletünk már kellően érzékeny a múlt, a jelen és a jövő összefüggéseire. Művészeti életünk mai állapota sem nélkülözi a történelmi gyökereket — és előrevetíti perspektívájának várható alakulását.-Hogyan jellemezhetjük globálisan megyénk mai művészeti arculatát, a produktumokban miként élnek tovább a haladó hagyományok, és miben teremtettünk új értékeket? (Nem szólva most a tárgyi feltételek gyarapodásáról, de nem feledve azok lényeges voltát és tartalmi (hatásait). A nagyobb múlttal és hagyományokkal rendelkező művészeti ágak — a képző- és színházművészet —őrzik domináns szerepüket. Üj vonás és örvendetes jelenség, hogy mellettük élénkült a zenei élet és jelentős fejlődés bontakozott ki -más művészeti ágakban is — a népi iparművészetben, a tjáncmozgal.omjban, a fotózásban, a filmezésben. A Szolnok megyei Fiatalok Alkotó Klubja Tükörképek ’84 című antológiájának megjelenése pedig azt jelzi, hogy az irodalom világában is képesek vagyunk értékek teremtésére. Az is /kedvező, hogy a kibontakozás a megye különböző tájegységeihez, településeihez kötődik. Ügy tűnik, Szolnok művészeti pri-vilé*- giuma szűnőben van — ami egyáltalán nem baj. Bár a művészek jelentékeny része Szolnokon él és alkot, itt zajlik le a rendezvények többsége, az utóbbi években a megyeszékhely mellett égy- egy művészeti területen figyelemre méltó munka bontakozott ki a megye más városaiban is. E tényből kézenfekvő a kérdés: vajon milyen tényezőkön múlik az, hogy egy-egy városban otthont keres és talál a művé- szét? Nyilvánvalóan nincs ennek különösebb titka. Az akarat, a fogadó- és kezdeményezőkészség, a település közélete és közszelleme az a talaj, amelyben a művészet tartósan gyökeret ereszt. A példák sora bizonyítja, mire képes a szándék és az akarat e téren is. A művészi alkotások pedig döntően szocialista és humanista eszmeiség jegyében születnek, ' esztétikai szélsőségek nem tapasztalhatók'. Az eredmények mellett persze művészeti életünk nem mentes a gondoktól, az ellentmondásoktól sem. Az ismert gazdasági, társadalmi nehézségek a művészetekre is hátrányosan hatottak. Változtak a művelődési igények, szokások, az ízlésvilág, a szabadidő. Mindezekkel az alkotóknak mint új jelenségekkel kellett számolniuk. A művészetek közül legnagyobb múltra képzőművészetünk tekint vissza. Reprezentánsa hosszú ideig a Szolnoki Művésztelep volt. Története többé-kevésbé ismert. A telep fennállása óta következetesen progresszív irányt képviselt, itt bontakozott ki az alföldi táj- és népéletkép-festészet. Ez az a történelmi hagyomány, amit érdemes volt átörökíteni és folytani — ■alkalmazkodva az új élethez, a változásokhoz. Hogyan tükröződik a mai alkotásokban a mintegy százéves múltú hagyaték? A táj látványainak igényes ábrázolásában, a népközelségben, a nyitottságban és abban a felelősségben, amit a mai művészek vállalnak a városért, közügyeinkért. A Szolnoki Művésztelep ma nem jelent sajátos, elkülönülő profilt a képzőművészetben. De megtalálható ott mindaz, ami a mai magyar művészet fő vonulatait foglalkoztatja. A megye képzőművészetét sem kizárólag a Művésztelep jelenti, Neves alkotók dolgoznak az alkotótelepen kívül is, és nem kisebb a más településeken alkotó művészek szerepe — számuk örvendetesen gyarapszik — a megye képzőművészeti arculatának formálásában. Képzőművészeink munkáival gyakran találkozunk megyei kiállításokon. Országos tárlatokon már ritkább a megyei képviselet. Az országos jellegű, Szolnokon rendezett Festészeti Trien- nálé pedig a külső művészeti értékek megismertetésének és befogadásának szándékával szerveződött. Színházművészetünk kialakulása és fejlődése már csaknem kizárólag a felszabadulás utáni évekhez kötődik. Igaz, még a század elején színház épült Szolnokon, de a város évtizedekig nem tudott önálló társulatot fenntartani; ez csak 1954-ben valósulhatott meg. Az első bemutató óta. immár három évtized telt el. Ezalatt a Szigligeti Színház rangos helyet vívott ki magának az ország színházi életében; összességében magas színvonalú, sajátos irányultságú művészi munka jellemző rá. Űj színt jelent színházi életünkben a néhány éve megalakított szobaszínház. Kísérletező * műhely, amely sajátos közönségigényt is kielégít. üz utóbbi két évad tapasztalatai viszont — a csökkenő nézőszám, a ritkuló szakmai elismerés — azt mutatják, hogy a színház életének olyan szakaszához érkezett, amikor pa- rancsolóan szükségessé vált a megújulás. Talán megfontolásra érdemes lenne egy 'olyan nagyszínházi műísor- politika kialakítása, amelyik — a művészi színvonal csökkenése nélkül — jobban magán hordja a népszínház karakterét —, amelyre évtizedeken át a közönség bizalma épült. A hagyományok újragondolása — párosulva a megújulással — minden bizonnyal jó megoldási módokat vethetne fel. Természetesen a megye színházi élete ennél gazdagabb. Űj elemek is beépültek, mint például a Zenés Színházi Találkozók, a Nyári Színház, vagy az opera- és operettelőadások. Az utóbbi években szembetűnően fejlődtek a kisebb múltú komolyabb hagyományokkal nem rendelkező — művészeti ágak. Ilyenek például a filmezés, fotózás, vagy a videózás, amelyek a vizuális technika elterjedésével hódítottak teret. E művészeti ágak gyorsan népszerűvé váltak, számos fotóklub alakult a megyében és hosszú életűeknek ígérkeznek. A nevesebb klubok pedig több hazai, sőt nemzetközi sikerrel is dicsekedhetnek. Reneszánszukat élik a né-. pí hagyományokban gyökerező művészetiek. Erőteljesen fellendült a népművészet, a népi díszítőművészet. Különösen kiemelkedő színvonalú a fazekasság. A szakma ismert nagy öregjei mellett pedig egyre inkább hallat magáról egy tehetséges fiatal fazekas generáció is. A fazekasság országos rangját jelzi, hogy megyénk a Fazekas Triennálé gazdája. A néptáncmozgalmat sokáig egyedül a Tisza Tánc- együttes képviselte a megyében. Megérdemelten illette és illeti ma is elismerés az együttest színvonalas művészi munkájáért. Mellettük — és talán példájukra — később új együttesek kezdtek kibontakozni. Köztük a Jászsági Népi Együttes, amely rövid idő alatt felnőtt, megerősödött és ma már szilárdan tartja élvonalbeli pozícióit a hazai és nemzetközi porondokon. A néptánc-hagyományok erejét a csoportok nagy száma is jelzi; egyben a neves együttesek utánpótlás-nevelő munkáját is érzékelteti. Az, hogy a megye ad rendszeresen otthont az Országos Néptáncfesztiválnak, mindenképpen táncmozgalmunk magas színvonalát tükrözi. Az utóbbi években rendkívül magas színvonalú zenei élet bontakozott ki a megyében. Ez egyrészt saját együtteseink — zenekarok, kórusok — művészi színvonalának fejlődésével vált lehetővé. Másrészt azáltal, hogy zenei életünk nyitott az országos és a nemzetközi értékekre. A megyei együttesek mellett a hazai és- a külföldi zene neves képviselői koncerteznek rendszeresen a megyében. Igényes programok jelzik pezsgő zenei életünket — csak néhány példa erre: Székely Mihály zenei napok, a szolnoki kulturális hetek zenei rendezvényei, a Vándor Sándor Fesztivál stb. Nem utolsósorban jelentősek azok az eredmények, amelyeket a zenei nevelés terén értünk el. A művészet legfontosabb éltetője és ösztörizője az értő közönség. A közönségkapcsolat tehát lényegi kérdés. E tekintetben számos területen vannak további tennivalóink. Az igazsághoz tartozik: kedvezőtlen jelenségek is tapasztalhatók. A megváltozott társadalmi és közönségigényeket az alkotók igyekeznek figyelembe venni, törekednek arra, hogy ne csökkenjen a művészetek tömegbázisa. Az újhoz való alkalmazkodás azonban nem egyszerű és könnyű dolog, szükségképpen kísérletezésekkel, útkereséssel — ebből eredően esetleges tévedésekkel, kudarcokkal is járhat. A kulturális szolgáltatások költségeinek növekedése is akadályozó tényező. Mindezek olyan természetű gondok, amelyek bizonyára nem könnyen szüntethetők meg, de körültekintő munkával feltétlenül oldhatók. Ennek meg is vannak a feltételei, hiszen a megye művésztársadalma megbecsült, közösségi közéleti emberekből áll, akik érzékenyek a változásokra és életünk alakulásának nem passzív szemlélői. Művészeti életünk gazdagságát csak érzékeltetni lehet egy rövid írásban. De színesebb annál is,, amit művészetpropagandánk tükröz — ebben is időszerű előbbre lépni, hogy értékeink igazán ismertté váljanak. Megyénk művészi élete tehát korszakos változáson ment keresztül negyven esztendő alatt, és ami a Legfontosabb: a művészet szellemi életünk elválaszthatatlan részévé, a tömegek közkincsévé vált. Teendőnk még van bőven, lehetőségeinket. nem merítettük ki. A továbbhaladásra megvannak az elképzelések, következetes megvalósításuk biztosítani tudja a fejlődés helyes irányát és ütemét. A művészet életünk természetes tartozéka, amelyből ismeretet szerzünk, gondolatokat, érzelmeket merítünk, amely segít eligazodni a bonyolultabb viszonyok között. Ezért is természetes igény és akarat, hogy a művészetek jelentősége, szerepe a jövőben növekedjék. Berki Imre a megyei pártbizottság munkatársa
