Szolnok Megyei Néplap, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-02 / 27. szám
1985. FEBRUAR 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Dudás dalai Tallinnba készül a Tallinnka Tizenöt csupa derűs arcú, vidám kamasz táncospár dalától hangos a környék. Kopog a lányok vadonatúj szegedi papucsának sarka, a fiúk izmos combja már javában piroslik, a kicsit telteb- bek arcán gyöngyözik a veríték, szaporodik a lélegzet. Próbál a Tallinnka. Azaz a szolnoki Tallinn Általános Iskola és az MMIK néptánc- csoportja. A meglehetősen kicsi tornateremben alkalmi közönség is verbuválódott. Szülők jöttek a gyerekeikért, s büszkeséggel figyelik az ügyes táncosokat, s a mester arcát fürkészik: ugyan elégedett-e a produkcióval. Közben arról is beszámolnak, mennyit haladtak a hímzéssel, mert jelenleg kalocsai ruhát varrnak a gyerekeknek. A mester, Molnár Lajos Liszt-díjas koreográfus nem fukarkodik a dicsérettel: — Amikor néhány hónappal ezelőtt először meglát« tam a csoportot, azt hittem, ebben az iskolában tantárgy a néptánc. Ennyi ügyes .szépen táncoló gyerek egy iskolában? Szinte lehetetlen. Nyugodtan merem állítani, nem sok ilyen iskolai néptánccsoport van az országban. A Tallinnka .ráadásul még nem is tekinthet vissza nagy múltra. Pár évvel ezelőtt alakult meg, a két csoport felső, illetve alsótagozatosokból. Az iskola tanulóinak 12 százaléka táncol, a két legnépszerűbb művészeti csoportban. Van közöttük jó tanuló, s akad gyengébb képességű. A tánc azonban mindenkinek nagyjából egyformán jól megy, s mint mondják, a legkedvesebb időtöltésük. — Szebb lesz a mozgásunk, megtanuljuk érteni a zenét, ki tudjuk fejezni érzelmeinket táncban — fogalmazzák meg a hetedikes lányok, egymás szavába vágva, kicsit „felnőttes” véleményüket. Majd azzal dicsekednek, hogy Tallinnba készülnek, jövőre szeretnének fellépni a Dal ünnepén. Már gyűjtenek a nagy útra. Ügy tűnik, túl Próbán Molnár Lajos: „ebben az iskolában a tantárgy a néptánc Kovács József, a táncosok „tanára” vannak azon, hogy csupán a maguk gyönyörűségére táncoljanak, szeretnék megmutatni a közönségnek, a világnak. mit tudnak. — Jó néhány alkalommal -«zerepelt már jz együttes a város közönsége előtt — mondja dr. Bereczki Lajosné igazgatónő. — Nagyon vártuk. hogy az idén ismét fesztiválra hívja az iskolai tánccsoportokat a Magyar Úttörők Szövetsége. Sajnálatos módon erre mégsem kerül sor. Szerencsére viszont lesz alkalmunk bemutatni az új műsort, márciusiban a lakótelepen élők nézhetik meg többek között a Dudás Juli dalaiból készült összeállítást, de fellépünk az országos néptáncfesztivál megnyitóján, s gálaestjén is. A műsort Molnár Lajos írta, koreografálta a Tallinn- kának, s rendszeresen jár a próbákra is. Mint mondja, a gyerekek felkészültsége miatt tett eleget a felkérésnek, de ez egyben elismerés Kovács Józsefnek, a Tallinnka vezetőjének, a Tisza táncegyüttes egykori táncosának is, aki nagy-nagy lelkesedéssel. s ösztönös pedagógiai érzékkel adja át a tudását a gyerekednek. — A táncot nem lehet úgy tanítani, mint a többi tantárgyat — vallja. Ha nem megy egy lépéskombi náció, abba kell hagyni, azt kell járni, amit tudnak, hogy sikerélményük legyen. Nem baj, ha egyelőre kimarad egy-egy motívum, majd megtanulják később. Az a lényeg, hogy jókedvűen, örömmel sajátítsák el a magyar néptánc hallatlanul gazdag „szókincsét”. A Dudás Juli dalaiból készített műsorral persze nincs ilyen gond. — Kifejezetten a Tallinnka táncosai életkori sajátosságainak, testi, lelki adottságainak megfelelően írtam meg a koreográfiát, válogattam össze a dalokat — mondja Molnár Lajos. — En is nagyon sajnálom, hogy az idén nem lesz fesztivál az úttörőknek, hiszen jövőre már „kinövik” a gyerekek ezt a műsort, s lehet, hogy az utánpótlásnak, az alsótagozatosoknak ez nem lesz jó, hiszen egy másik nemzedékről van szó. Természetesen nem felkészületlenek ők sem. Móráné Seres Katalin ének szakos tanárnő — aki hegedűn kíséri az együttest — alapos műgonddal válogatja ki a táncosokat. Még idejében, hiszen a szakemberekkel együtt ő is állítja, minél korábban meg kell barátkoz- tatni a gyerekeket a néptánccal. Lehet, hogy nem lesz közülük később senki sem hivatásos táncos, de nem is ez az igazán fontos. Sokkal lényegesebb, hogy a gyerekek szinte az anyanyelvvel együtt vagy mellette megtanulják „beszélni” népünk egy másik nyelvét, a táncát is. T. G. Krimi a színpadon Miss Blandish nem kap orchideát A krimi ma az egyik legnépszerűbb műfaj. Nem véletlen tehát, hogy a filmek és a televízió műsorai között is a fordulatokban gazdag, pergő cselekményű bűnügyi történetek a legkedveltebbek közé tartoznak. A mindennapok feszültségeiben elfáradó néző ugyanis szeret másfajta, jólesően szórakoztató. kikapcsolódást, nyújtó izgalom részese is lenni. De az is igaz, hogy a keményebb, az erőszakot körmönfont naturalizmussal közvetítő krimik nemegyszer szorongást, alvászavarokat okoznak. A krimi tehát érzékeny, mondhatni veszélyes műfaj, ezért csak mesteriokon szabad filmre, színpadra vinni. A szolnoki Szigligeti Színházat is hasonló felismerés vezérelhette, amikor — repertoárját színesítendő — műsorára tűzte James Hadley Chase regénye alapján készült Miss Blandish nem kap orchideát című darabot. A nagyszabásúnak ígérkező vállalkozás azonban úgy tűnik, valahol léket kapott. Hogy a befektetés a példás színészi igyekezet ellenére sem térült meg, abban a ma már meglehetősen porosnak tűnő történet is ludas, de nagy része van benne a sokkolónak szánt hatások „bosz- szújának” is. A vulgáris pszichologizálással építkező cselekmény ugyanis a hazai nézők többsége által már az unásig ismert fordulatokból van összefércelve (gengszter- ..erkölcs”. a milliós ékszer és viselőjének elrablása, a bandák harca egymás és önmaguk ellen stb.). Nem kell hozzá vaslogika, hogy előre sejtsük a véget: a bűnösök meglakolnak. és közben, hogy jobban sajogjon a szívünk, néhány ártatlan is elhull. csak a colomból naiv- sággal csetlő-botló magándetektív marad talpon. A történet az ötvenes évek legelejének Amerikájában játszódik. Erre következtethetünk ugyanis a jelmezeknek csak erős empátiával nevezhető öltözékekből, és abból, hogy néhány meglehet ően vulgáris mondatban elhangzik egy-két dogmatikus jelző is. S az egész arról, és nem többről szól, hogy adott egy elkényeztetett, a papa által elhanyagolt, de annál gazdagabb milliomos lány és egy csodaékszer. Mindkettőjüket elrabolja két. valószínűtlenül piti bűnöző, de a milliomos papa kétes erkölcsű titkára „leadja a drótot” egy igazi menő bandának. Grissonéknak. akik szadisztikus kegyetlenséggel végeznek a két pitikével, s megszerzik az ékszerrel együtt a lányt is, akiért de- rekas váltságdíj néz ki. De! — és itt jön talán az egyetlen igazi fordulat — Grisson mama aberrált fiacskája. Síim megszereti a lányt, és kizárólagosan magának akarja. Ebből származik aztán az összes többi bonyodalom. A történet azonban ettől és a további vérengzésektől függetlenül is sablonos. Mert — sajnos — krimi kell hozzá, de a javából, hogy az utóbbi évtizedek nemzetközi band it izmusának eseményeit felülmúló fordu- latosságú. igényesen izgalmas történet szülessen a színpadon. De ne legyünk igazságtalanok sem a szerzővel. sem az elődaással szemben. mert mindkettő igyekezett a tőle telhetőre. Azt pedig igazán nem kérhetjük számon, hogy igazi jellemet — Vallai Péter Fenner m agán nyomozó já,t. kivéve — nem találunk a történetben. Viszont el kell ismernünk, hogy az előadás — a darab fogyatékosságai ellenére — harsány ötletességgel és olykor szinte filmszerűen pergett a színpadon; a színészek többsége pedig bravúros teljesítmény- nvel tett eleget a figura vagy a rendező megkövetelte feladatoknak. A színészi bravúrok élményét azonban meglehetősen beárnyékolja néhány sokkoló fogás, és egynémely — inkább filmre kívánkozó — látvány- és hatáselem didaktikus színpadi alkalmazása. A színház mindig is egyfajta csoda volt és ma js az a beavatatlanok számára. Ezért természetes várakozása a nézőtéren ülőknek, hogy az előadás mindig szolgáljon valami új ízzel, meelepetés- sel. élménnyel. Attól tartok, most ez túlontúl sikerült, az első igazi (szerencsére vaktölténnyel leadott) géppisz- tolysorozat úgy összerezzentette a gyanútlan nézőket, hogy néhányan nem is tértek magukhoz a következő sorozatig. Pedig a színpadon közben megszaporodnak a látványelemek. Van itt minden, ami „kell”: vér, whisky, kés. kábítószer, diszkrét férficsók, egy kis ödipusz- komplexus, biliárdasztal, szentkép stb. Alapvetően értem a rendezői szándékot, hogy a maga teljes meztelenségében kell megmutatni: milyen kificamodott, világ a gengsztermiliő, de ez a naturális részletesség színpadon kissé meghökkentő. Egy filmben helyénvaló lenne, mert ott adott egy bizonyos elidegenítő távolság a képernyő vagy a mozivászon és a néző között, a színházban viszont a közönség közvetlen átélő részese a színpadon zajló történéseknek. Éppen ez teszi sajátos hangúlatúvá és élményűvé a színházat. Félreértés ne essék, nem vaVallomások a néptáncról Cziffra — Kocsis — Ránki Bernáth Aurél emlékkiállítás Budapesti Tavaszi Fesztivál Interbalett-bemutatók Politikai revü — A Cziffra-aiapítvány kiállítása Elkészült a március 22—31 között megrendezésre kerülő, immár hagyományos, Budapesti Tavasza Fesztivál végleges programja. Az ünnepi nyitóhangversenyt március 22-én este a Zeneakadémián tartják, a Fesztiválzenekart Fischer Iván vezényli, közreműködik Kocsis Zoltán. Ugyanakkor a Mátyás-templomban Szathmáry Zsigmond orgonaestjére kerül sor, a Kálvin téri református templomban pedig a Magyar Rádió gyermekkórusa ad hangversenyt. Az Intertoalett ’85 sorozatban a Magyar Állami Operaház balettegyütteséé a nyitó előadás, majd március 23-án este a Vígszínházban a párizsi opera koreográfiái kutatócsoportjának vendégjátékára kerül sor. Másnap a kubai nemzeti balett szólistái lépnek fel ugyanitt, március 25-én pedig a leningrádi Kortárs Balettszínház művészei. A következő napon az olasz Aterbalett vendégszerepei a Vígszínházban, március 27-én pedig az Opera- házban lesz premier, Beethoven Fideliója kerül színre. Ugyanekkor a Vígszínházban a Komische Oper balettegyüttesét láthatja a közönség. Március 30-án a Sport- csarnokban rendezik meg a Győri Balett — „Jön a cirkusz” — vendégjátékát. Gazdag a fesztivál folklór- programja is. Kiemelkedik ezek közül is a Magyar Állami Népi Együttes Vallomások a néptáncról című bemutató előadása, amelyre március 27-én kerül sor az Erkel Színházban. A Kertészeti Egyetem fesztiválklubjában naponta rendeznek folklór-estet, a Gyermekszínházban pedig a Kodály Ka- maratánc-együttes ad műsort, a Pataky István Művelődési Központban pedig — március 29-től — a hagyományőrző néptáncegyüttesek országos találkozóját rendezik meg. A IV. országos táncháztalálkozónak március 31- én a Sportcsarnok ad hajlékot. A rangos zenei rendezvényeket lehetetlen maradéktalanul felsorolni. A bőség zavarát érezzük. A Fesztivál- zenekar március 23-i, Erkel Színházi hangversenyével egyidőben a Zeneakadémián Ránki Dezső zongoraestjét rendezik, a Vigadóban pedig Perényi Miklós és Lantos István Beethoven-estjét. A Magyar Kórus Társaság a Mátyás-templomban, Sebestyén János pedig a Kálvin téri református templomban ad hangversenyt. A Magyar Nemzeti Galériában — március 24-én délelőtt — a Budapesti Kamarazenekar lép fel a Vígadóban rendezett hangverseny szólistája pedig Jasidó Jenő lesz. A kiemelkedő zenei események sorát Cziffra György -zongoraestje zárja, amelyet a Kongresz- szusi Központban tartanak március 31-én, vasárnap este. Az Ernst Múzeum ad hajlékot Bernáth Aurél emlék- kiállításának, a Dürer-terem pedig Würtz Ádám tárlatának. Nagyszabású és ígéretes a Magyar Nemzet; Galéria tárlata: a magyar múzeumok képzőművészeti gyűjteményéből tartanak bemutatót. Az elmúlt negyven év szobrai címmel a Budapest Galéria rendez kiállítást, a Vigadóban a Cziffra-alapít- vány legjobb alkotásait mutatják be, ugyanitt rendezik meg Pierre Vago munkásságának tárlatát, a Szépművészeti Múzeumban pedig Kemény Zoltán adományozott műveit láthatja majd a közönség. Szánházi előadások, pódium-műsorok, rangos sport- rendezvények tartoznak még a Budapesti Tavaszi Fesztivál gazdag programjába, amelyből mi csupán szerény válogatást közöltünk. — ti — gyök prűd, most is csupán a mértéket vitatom, a drasztikus effektusok halmozását, melyek olykor feleslegesen elterelik a figyelmet a cselekményről, így — némelyikük — inkább árt. s nem használ az előadásnak. De az is igaz, ha nincsenek ezek a formai eszközök, ez a krimi nem él meg így a színpadon. amit egyébként talán már a darab kiválasztásakor is célszerű lett volna figyelembe venni. De az üzenet tartalma, valamint a sz.óra- koztató műfajra is érvényes igényesség és ízlésformálás követelményei is átgondoltabb szándékokat kívántak volna. A szuggesztív tehetségű Csizmadia Tibor bőven ár^- dó rendezői ötletein érződik, hogy sokféle igénynek akart eleget tenni a krimi felvállalásával. de végül is egyiknek sem tudott maradéktalanul, igényesen szórakoztatva megfelelni. így aztán az izgalmasnak induló fordulatok hatáshalmazzá válnak, a humor pedig olykor erőltetetté. A szereplőkről viszont csak elismeréssel szólhatunk. Vallai Péter (Fenner) rokonszenves derűvel, emberien és kellő humorral alakítja az egyetlen „foltmentes” figurát. Egyedül is olyan atmoszférát képes teremteni a színpadon, hogy elhisszük neki: nemcsak elvetemültökből áll a világ. Tóth József (Síim) játéka — különösen a darab első részében — döbbenetes erejű. Tökéletes külső gesztusokkal és kedélyhullámzással tudja érzékeltetni a perverz elvetemültség mögött rejtőző szánalmas, sérült, gyermeteg embert. Koós Olga Grisson mamája azonban halványabb, mint amit ennek az ördögi főnöknőnek a figurája kívánt volna. Érződött, hogy kiérlelt drámai tehetsége ösztönösen ellenáll a vaskosan közönséges szerepnek. Kátay Endre (Doki) új és régóta hiányolt karakterű színe a társulatnak. (Január 1-vel szerződött ide a Katona József Színháztól.) Hogy eredeti ízű és tehetségű, nem kell bizonygatni. Most viszont a puszta szövegfelmondásnál alig nyújtott többet. Bajcsay Mária (Anna Borg) ragyogó színésznő, ez a szerep azonban talán frusikább lányt kívánt volna. Ettől függetlenül érzékeny eszközökkel formálta meg a nyomorult, kiszoLgálatott. jobb sorsa érdemes sztriptiztán- cosnő alakját. A címszereplő Nyertes Zsuzsa vendégként játszik a darabban. Vonzó, elegáns alkatú színésznő, az elrabolt lány drámáját azonban nem tudta érzékeltetni. Mucsi Zoltán (Chink) kellemesen visszafogott alakítása viszont emlékezetes marad. Ahogyan meghal a színpadon, az királydrámába illő. A másik gengszte.rfiú. Tóth Tamás (Eddie Schultz) inkább lírai, mint, erőszakos, és nem használta ki maradéktalanul a szerep kínálta lehetőségeket sem. A három .törpe” bűnözőt alak;to Takács Gyula (Johnny), Horváth László Attila (Riley) és Vári Károly (Doyle) — kiki egyénisége szerint — eredeti ízzel érzékeltették a gengsztervilág periférikus figuráinak kiszolgáltatottságát. És végül az „Agy”, az egész történet — szerep szerinti — háttérmozgatója. M. Luci, akit Philipphovich Tamás alakít, a darab szerint kulcsfigura. Sajnos éppen ez nem érződött játékán.. Görcsös igyekezettel próbált színt vinni Lucibe, ami csak ritkán sikerült. Végül is egy részben szórakoztató, hatásában és eszközeiben azonban vitatható darabot láthattunk a bemutatón. A színház azonban adós maradt az előadás arisztoteíészi ünnepélménvé- vel. De a dilemmában úgyis a közönség dönt majd. László Gyula
