Szolnok Megyei Néplap, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-16 / 39. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1985. FEBRUÁR 16. lArcképvázlatl A változatosságra nem lehet panasza Ha a mezőgazdaságra gondolunk, a legtöbbünknek még mindig a natár jut először eszébe, és ha már nem is a néhány tehene mellett serénykedő gazdát látjuk lelki szemeink előtt, hanem a szakosított telepeket, az l-Hár ritkábban villan agyunkba, hogy gépek nélkül a zöldellő táblák korántsem adhatnának annyi termést, amennyire szükségünk van, hogy egyetlen gazdaság ezernyi sertését, szarvasmarháját felnevelni képtelenség volna technikai eszközök nélkül. Persze kevés embert kellene arról győzködni, hogy az agrono- miai eredményekkel együtt a műszaki eredményektől is függ, mennyi termés került a magtárakba, a feldolgozó üzemekbe. Az azonban bizonyos, hogy a közvetlen környezetünkben élőkön, a munkájuktól függőkön kívüi kévéseket érdekel a mezőgazdasági gépszerelők munkája. De mi is lehetne érdekes például egy-egy termelőszövetkezeti gépműhelyben ? Ezekből nemhogy a laikusok fantáziáját is megjnozgató robotok hiányoznak, felszereltségük a legtöbb esetben a ma hazánkban áltlagosnak számító technikai színvonalat sem éri el. Egy — bár valószínűleg elfogult, mert mfazőgazdasági gépész— ismerősöm szerint óriási különbség van a gazdaságok termelő üzemeiben működtetett technika és a fenntartásukra hivatott gépészetek felszerelésének korszerűsége között. Hogy mennyire túlzó ez a vélemény? Sulyok Márton, a rákóczifalvai Rákóczi TerirSelőstzövietkezet I. kerületi gépműhelyének vezetőjét hallgatva úgy tűnik, van igazság benne: — Nálunk is sok célszerszám, a munkát gyorsító, könnyítő speciális berendezés hiányzik. Különösen mostanában, amióta pénzszűkében van a gazdaság, nem is reménykedhetünk abban, hogy a műhely látványosan fejlődni kezd. Hiszen még alkatrészekből sem tarthatunk annyit raktáron, amennyi igazán kellene. Fognunk kell a pénzt — illetve fogják azt helyettünk (mások —, így aztán nagy értékű alkatrészeket nem őrizhetünk hónapokig, hogy egyszer úgyis szükség lesz rájuk. Amikor meg jó lenne levenni a raktár polcáról. hiszen „ennek a traktornak mennie kell, mert nyakunkon az optimális vetési idő vége", az anyagbeszerző nyakába veszi az országot. .. Sulyok Márton valószínűleg nem is álmodott hasonló nehézségekről, amikor a rákóczifalvai általános iskola elvégzése után a tiszaíöld- vári mezőgazdasági gépészeti szakközépiskolába jelentkezett. Gyerekfejjel, traktoros nagybátyja munkáját látva tökélte el, hogy ő is a gépek mellett keresi majd a kenyerét. Amikor 1973-ban learettségizjett, szerelőként mai helyén, a Petőfi tanyai műhelyben kezdett dolgozni. Az iskolapadban elsajátítottak mellé bőven volt mit tanulnia, hiszen a szövetkezetben az első kerülethez tartozik a legtöbb technikai eszköz. És egy mező- gazdasági gépszerelő nem specializálódhat például az erőgépek javítására, értenie kell a munkagépekhez, az állattenyésztésben használt berendezések működéséhez is. Dolgát nehezíti, hogy traktorból is — „jórészt azért, mert hol ilyet, hol olyat lehet kapni” — többféle típust használ a gazdaság: — Szóval a szakma változatosságában nem csalódtam. Még az évszakok is más-más feladatokat hoznak, és itt minden sürgős. Télen, a nagyjavítás idején azért mert nagyon sok gépet. munkaeszközt kell tavaszra biztonságosan működővé tennünk, az öntözési szezonban nem állhat Órákig bénán az elromlott' átemelő szivattyú, aratáskor egyetlen kombájn sem tétlenkedhet. .. Ha baj van, nagyon fontos emberek vagyunk, ilyenkor nem sok jó szót kapunk a „termelőktől”. Persze, mi is elmondjuk érveinket): egy kicsit gondosabb munkával igen sok hiba megelőzhető lenne. Mint nekünk is, a gépkezelőnek is fontos, hogy keressen — de ne a gép „széthajtásá- val”, lestrapálásának árán,..! Ez végül mindannyiunknak csak ráfizetést hoz. Sulyok Márton — mint mindenki — szívesen sorolja el, hogy mások helyében ő mit csinálna jobban. A hibákat, a jobbítás lehetőségét azonban elsősorban saját „háza táján” keresi. Ezt bizonyítják újításai is. Tervei szerint a gazdaságban használt Diesel targoncákba az eredeti, újonnan i k Jk * 1'» Wk ™ mam 4B . %mmm. 120 ezer forintba kerülő motor helyett egy 54 ezer forintért megvásárolhatót építettek be. Ráadásul ez, ha elhasználódott, felújítható, míg a régit ki lehetett dobni . Az ő elgondolásai szerint készítettek két kiselejtezett John Deer traktor motorjából egy használhatót, amit a megfelelő módosítások után egy K—700-as erőgépbe építettek be. („Érdekes dolog ez az újítás — fűzött ötleteihez kommentárt —, ha pénzünk van, ha nem hajt a kényszerűség, talán eszünkbe se jutnak ezek a motorcserék. Pedig a legnagyobb jólét idején is takarékosságot diktálna az észszerűség. na pénz van, erről megfeledkezünk, ha meg nincs, a spórolás lesz a ló célt, az ésszerűségről szinte meg kell feledkezni”.). A 30 éves gépész nemcsak munkája nehézségeit veszi észre, a gondok általában a megoldás felkutatására sarkallják, és mert érti szakmáját, gyakran vannak hasznos ötletei. Valószínűleg ezért bízták rá tavaly augusztusban az I. kerület gépműhelyének vezetését. Vannak más, felelős megbízatásai is, tagja a szövetkezet gazdaságvezetőségének és az üzemi pártbizottságnak, a nyugdíjaspártcsoport vezetője, szocialista brigádvezető. — Ezeknek a feladatoknak a megoldása sokat vesz el a szabadidőmből, de a „befektetett” munkának magam is érzem a nyereségét. A gazdaságvezetőség tanácskozásain például megismerem a szövetkezet anyagi helyzetét, és — bármenynyire nehéz is ez — van amikor be kell látnom, hogy: most a gépészetnek, a á műhelyünknek tényleg nem juthat pénz alkatrészre. Jó dolog, ha az ember megtanul egy kicsit a más helyzetben lévő fejével is gondolkodni. V. Szász József Üj transzformátor-állomást helyezett üzembe az Émász. A korábbi, maximum 100 kilovoltamperes trafó már nem tudta a körzet villamos- energia-szükségletét fedezni. A most beépített 400 kilovoltamperes berendezés hosszú időre biztosítja a zavartalan áramellátást. Felvételeink a munka egyes mozzanatait örökítik meg Tavaszi szél Ha a tavasz az újjáéledést jelenti, akkor 1944 őszének, telének zord hónapjait akár ki is húzhatták volna mifelénk a naptárból... A természet ugyan megszokott rendje szerint ébredt, de a remény sokkal előbb ... A debreceni Néplap 1944. november 30-i, csütörtöki száma közölte Magyarország demokratikus újjáépítésének és felemelkedésének programját, — a Magyar Kommunista Párt javaslatát. Drámai mondatok: Mohács óta nem volt ilyen súlyos helyzetben az ország. Mindennek ellenére a Kommunista Párt azt hirdeti: lesz ‘magyar újjászületés! ... Ha a nemzet kíméletlenül leszámol az or- szágvesztökkel, ha minden becsületes magyar összefog a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontban, az új, életerős, demokratikus Magyar- ország felépítésére, ha a nép veszi kezébe az ország vezetését, akkor Magyarország nem volt. hanem lesz!” E felhívásnak óriási mozgósító ereje volt a felszabadított területeken, ahol már sok helyen ezt megelőzően kiléptek illegalitásból a kommunisták: pártszervezeteket alapítottak. A Magyar Kommunista Párt Központi Vezetősége 1944. november 5-én alakult meg Szegeden, —, a felszabadított tiszántúli területeken ekkor már életképes pártszervezetek dolgoztak. A front továbbvonulása után a kommunisták a városok, községek szovjet katonai parancsnokainál bejelentették szándékukat: pártszervezeteket alapítanak. A katonai hatóságok ezt tudomásul vették, ahogy később más, demokratikus pártok szervezeteinek megalakulását is. A megyében a felszabadulás után elsőként október 10- én alakult legális szervezet a Magyar Kommunista Pártnak, Mezőtúron. Az esemény értékeléséhez tudnunk kell, hogy ekkor a város véglegesen még fel sem szabadult: október 19-én délelőtt 10 órakor a IV. német páncéloshadtest főerői — Gustav Adolf v. Noslitz Walvitz ezredes volt a parancsnok — még betörtek Mezőtúrra, s az elfoglalt területeket csak a támadás összeomlása után, október 22-én hagyták el. Baráti kapcsolatok Érdekes és sokatmondó ez a jelentés, amelyet M. G. Csoporov főhadnagy, Kunhegyes katonai parancsnoka küldött P. I. Gorohov altá- bornagynak az 53. hadsereg politikai vezetőjének. A szovjet főhadnagy ebben a jelentésében leírta, hogy milyen jó hatással voltak rá „a fasiszta uralom idején illegalitásban dolgozó magyar kommunisták”, s milyen baráti kapcsolat alakult ki közöttük és a szovjet katonák között. December 7-én a kun- hegyesi kommunistáknak már pártszékházuk is volt — a Kuthen király utca 688. szám alaH — január első napjaiban pedig már ötszázhetven tagja volt a pártnak. A megyeszékhely még fel sem szabadult, amikor Kisújszálláson november 1-én — megalakult a párt helyi szervezete. November 21- én Jászjákóhalmán, november 26-án Kenderesen alakult meg a helyi pártszervezet, s sorban a többi, a legkisebb falvakban is. December 9-én Szolnokon már a Kommunista Ifjúmunkás Szövetség szervező bizottsága tartotta első, alakuló ülését. A kunszentmártoni kommunisták a község felszabadulását követő napon jelentették be pártalapítási szándékukat a szovjet katonai parancsnokságon, s október 12-én, amikor a községházán — az 1919-es hagyományok alapján — Munkás-tanácsot választott a falugyűlés, abban már helyet kaptak a Magyar Kommunista Párt helyi képviselői, Zsidó Péter. Csepesz István, Berta Márton és mások. Pártalapító egykori vöröskatonák A szovjet katonák — számos utalás van erre a memoárirodalomban — jólesően állapították meg, hogy a felszabadított Tiszán túli települések lakói közül viszonylag sokan beszéltek oroszul, főleg a közép és idősebb generáció férfi tagjai. A magyarázat egyszerű: a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban és az azt követő években Szovjet-Oroszor- szágban harcolt magyar internacionalisták tekintélyes része — Fási Mihály Mezőtúrról, Fodor József Karcagról, Márki Gábor Túrkevéről, Tigyi Antal Kunszentmártonból, Pataki István Kenderesről, Pólyák Mihály Tisza- földvárról, sorolhatnánk tovább a nevek sokaságát — éppen az Alföld nincstelenjei közül verbuválódott. Ezeknek az embereknek személyes élményeik voltak a szovjethatalom megszületéséről, a kommunista gondolatkör számukra nem csupán eszmény volt. 1919 sem múlt nyomtalanul: a pártalapítók, a volt vöröskatonák tízezrei érték meg — közölük igen sokan súlyos megpróbáltatásokkal — cselekvőkészen a felszabadulást. A KIMSZ nemzedékének legjobbjai az 1920-as évek végére az illegális párt tagjai lettek, közülük igen sokan nagy tapasztalatra tettek szert a pártmunkában. Kétségtelen, hogy ezek a kommunista generációk töltötték be a híd szerepét 1918 —1944 között, s a felszabadulás napjait követően hagyományokban gazdagon léphettek ki az illegalitásból a kisebb-nagyobb települések pártsejtei, csoportjai, hogy alapszervezeteket alapítsanak. A történelmi helyzet kedvező volt számukra, hiszen 1944 őszére, 1945 tavaszára, a háború előtt még közömbös rétegek is szívesen vették a kommunisták szándékát, — ezúttal nem is szólva a nincstelen tömegekről. Program a romok fölött A kommunisták a romok fölött hirdettek programot, nem általában, hanem helyhez és időkhöz kötve. A kommunista pártszervezetek önálló megjelenéséből következően erősödött az ország újjáépítésének sürgető gondolata. A különböző városi, községi kommunista csoportok, alapszervek, munkásságának középpontjában az élet újrakezdésének szorgalmazása állott. Ezt a tényleges helyzet indokolta is. hiszen például Szolnok az 57 magyar város közül a háborús károkat számítva a hatodik helyen volt, de a megye más településeit is súlyos veszteségek érték. Mezőtúr környékén például 19 tanyai iskola pusztult el, Jászberényben az úgynevezett kő- hidak, Kunszentmártonban a közúti és vasúti híd, — hosz- szan sorolhatnánk, anélkül, hogy a mezőgazdaságot ért katasztrofális kárról egy szót is szólnánk. A „dolgozni kell, emberek” gondolata hamar tettekké erősödött. A szolnoki MÁV- műhelyben a felszabadulást követő napon, november 5- én már hozzáfogtak a romok eltakarításához. November 6-án a fűtőházban is megindult a munka, a forgalom kiszolgálása. Ránk maradt egy kimutatás, amely a Szajolban, 1944. december 13-án teljesített közmunkákat részletezi. A MÁV pályafenntartásnál, a helybeli szovjet katonai kórháznál, a sebesültek szállításánál az említett napon 398, tizenöt-hatvan éves férfi dolgozott. A debreceni Néplap 1945. január 5-x ’ száma • Kunsági1 riport címmel írta: „Kisújszállás romokban hever. Egész utcasorok égtek - le. Egymás mellett meredeznek a kiégett falak”. De néhány nappal később Kisújszállás Nemzeti Bizottsága már egy vagon búzát ajánlott fel Salgótarján éhező lakosságának. Megmozdult a föld népe, küldte segítségét a városnak: A Nagykunságból 36 vagon lisztet, 300 vagon baromfit, 65 vágómrahát juttattak el február első napjaiig a főváros éhezőinek. Februárban összesen 120 vagon lisztet küldtek Karcagról Budapestre. „Radikális földreformot” 1944. december 8-án, amikor a nyilasok kivégezték Kiss János altábornagyot, Nagy Jenő ezredest és Tar- csay Vilmos századost, a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága elfogott tagjait, a debreceni Néplapban megjelent Erdei Ferenc cikke: A földreform történeti szüksége címmel. Egy hónap se múlott, a kisújszállási Nemzeti Bizottság elhatározta, hogy „kebeléből választandó küldöttség útján memorandumot juttat el az Ideiglenes Nemzeti kormány miniszterelnökéhez, melyben kéri a földreform maradéktalan és radikális keresztülvitelét .. Január 17-én Kisújszállás, Karcag, Túrkeve, Kenderes Kunhegyes nemzeti bizottságának 12 tagú küldöttsége — vezetői: Herpai Nándor, Ná- nási László, Bakó Kálmán, — átadta a Nagykunság népének memorandumát a miniszterelnöknek : „radikális földreformot!” S amikor a természetben is fújdogálni kezdtek a tavaszi szelek, a kommunisták, „ásó, kapa” mozgalmat hirdettek meg a városokban. Várható volt ugyanis, hogy az élelmiszerkészletek mindenhol kimerülnek. Ekkor született meg a felhívás, amely a legnagyobb éhínségtől mentette meg a városok népét: Minden családnak kétkezi munkájával kell megteremtenie a jövőre valót, ásóval, kapával! Tiszai Lajos , J- / k a földnélhiilie Ezt hirdeti a Magyar Kommunista Pált. Felelős kiadó Tóth Sándor. UkBIN« /*»•* R0HY*HY<**»*«*, ItHKJWilX*» Korabeli, a Kunságban terjesztett röplafp
