Szolnok Megyei Néplap, 1985. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-16 / 39. szám

1985. FEBRUÁR 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Harminc év beidegződései Bpritógépgyári tapasztalatok egy „átmeneti” korszakról Szolnok megye négy évtized tükrében flz életkörülmények változása I A felszabadulást követően az MKP — az egyik legfontosabb politikai követelményként — átfogó tár­sadalmi-szociális programot hirdetett. Az első lépés a kizsákmányolás megszüntetése: a földosztás és az ipari termelőeszközök népi tulajdonba vétele, a társadalmi igazságosság gazdasági feltételének megteremtése volt. A munkához való jogra, az egyenlőségre és a létbiz­tonságra épülhetett ugyanis a tömegek szociális és kulturális felemelkedése. Ügy 1980-ig egészen jól megélt a piacon a Jászberé­nyi Aprítógépgyár, abban az időben állandóan, ikörültne- lül három évre elegendő megrendelése volt. Ez tu­lajdonképpen azt jelentette, hogy — mert volt mit csi­nálni — „mazsolázhatott” a nála dolgoztatni -karók ajánlatai között: „volt idő várni egy kedvezőbb aján­latra”. Aztán — a külföldi és hazai beruházások meg­csappanásával párhuzamo­san — gyökeresen megvál­tozott a helyzet: a rendelés- állomány nagysága (ezzel a mutatóval fejezik ki, hogy egy-egy üzemnek általában mennyi időre elegendő mun­kája van) először 24. majd 18 hónapra csökkent, mosta­nában pedig 14 hónapnál tart. Volt idő Van tehát mit csinálni most is a vállalatnál, a part­nerek kéréseit azonban a 30 éve megszokottól lénye­gesen eltérő körülmények között kell kielégíteni. — Pontosabban az okozott és okoz még ma is nehézsé­geket — magyarázta el az alkalmazkodás „gyötrelme­it” Fehérvári Rudolf igaz­gató —, hogy a vállalat év­tizedekig hatékonyan műkö­dő régi szervezetében nem rtüdtunk kellő gyorsasággal reagálni a piac megváltozá­sára. Amikor a tárgyalások megkezdése után csak évek múlva kellett a kész termé­ket szállítani, például volt arra iis idő, hogy árajánla­tunkat „alaposan meggon­doljuk”, végigjárhatta azt a tízegynéhány vállalati állo­mást, ahová a belső előírá­sok szerint el kellett jutnia. A jtövfendő vevő nem igen mert sürgetni, örült, hogy találkozott valakivel aki a megrendelésével komolyan foglalkozik. Ma viszont... Mi „remegünk”, hogy meg­rendelést kapjunk, és a ve­vő nagyon gyorsan szeretné \tudni,, iriennyiért vállalko­zunk a feladatra — nem vár, kereis mást... Az aprítógépgyári válla­lati szervezet korszerűsítésé­nek első lépései egyikeként ezért alakítottunk ki példá­ul egy árajánlati csoportot, amelyik közvetlen kapcso­latot tart a vállalat kereske­dőivel. Már évek óta a legfonto­sabb feladat a piacszerzés; biztonsággal és gyorsan dön­teni pedig csak akkor lehet egy üzlet sorsáról, ha az ajánlatot mérlegelők között mindig ott van a kért gyárt­mányt műszakilag minősí­teni, a feladatot a vállalati adottságokkal összevetni A Magyar Nemzeti Bank Szolnok megyei Igazgatósá­gán szerdán munkaértekez­leten vitatták meg az 1985. évi finanszírozási feladato­kat. A tanácskozáson részt vett Simon József, a megyei pártbizottság titkára és dr. Palkovits Rezső, a bank el­nökhelyettese. A megyei igazgatóság munkájáról Mrena István igazgató elmondta, hogy a folyamatban lévő fejleszté­sek az 1985. évi hitellehető­ségek nagy részét már lekö­tötték, ezért erőteljesen sze­lektálni kell az új beruházá­si célok között. Az intenzív gabonatermesztési prog­ram következő üteme mellett az állattenyész­tési telepek rekonstruk­ciójára várnak még pá­lyázatokat. A kedvezményes hitelcélok közül a gazdasá­gos anyagfelhasználást és a technológia korszerűsítését, valamint a hulladékok és képes szakember, és az ár­szakértő, aki tudja, milyen munkákat ijs kell elvégezni és ezek Jászberényben mibe kerülnek. — Még mindig sokan „fa­nyalognak” — mondta el az igazgató —, amikor azt hall­ják, nem a termelés a leg­fontosabb. Értetlenkednek, ahelyett, hogy végiggondol­nák, mit is jelent ez. Két évvel ezelőtt még a közvet­len munkatársaim között is volt olyan, aki csodálkozott hogyan tartozhatnak a gyártmányfejlesztők és-tervezők a kereskedelmi igazgató felügyelete alá. Ma, amikor még nehezebb a pia­con maradni, a legtöbben megértik, nekünk magunk­nak kell a vevőt megkeres­ni, kínálnunk másokénál jobb termékeinket. Márpe­dig azt, hogy a vevők mit tartanak korszerűnek, csak a kereskedők információiból tudhatjuk meg. A vevőt a vállalatnak kell ■megkeresni, pontosabban gyakran csak kellene. Mert — sok példa bizonyítja ezt — az igen bonyolult felada­tok megoldására képes Ap­rítógépgyár jó, ha annyi sa­ját tervezésű gyártmánnyal rendelkezik, amennyi egy kézen megszámolható. Évti­zedek alatt sem alakult ki valódi újdonságok „megál­modására” képes műszaki apparátus. Nem is igen volt szükség rá: a vevő készen hozta gépe terveit, a jász- iberényi mérnököknek csak a gyártáshoz szükséges mű • szaki dokumentumokat kel­lett elkészíteniük. Az utóbbi években persze történt- előrelépés, a meglé­vő szellemi kapacitásokat igyekezett jobban kamatoz­tatni a gyár. Hagyomány--«; főleg a szocialista országok ba szállított termékeit, a csőegyengető gépeket a mai kor igénye iszerint alakítot­ták át: a fordulatszámot ma már fokozat nélküli váltó­val lehet rajtuk szabályoz­ni, tirisztorok vezérlik őket. Sokoldalúan A megújításnak lett is ered­ménye, tavaly már tőkés or­szágokból is kértek ezekből a termékekből. Ismeretlen területtel is próbálkoztak, sikerrel kínálnak ma már automata szőlőpréíseket, és megkezdődött az a fejlesztő­munka, amelyiknek végső esed ményéként a szőlő- és bőrfeldolgozás komplex gép­sorának kialakítását vár­ják. Az utóbbi időben — a biotechnológia terjedése je­gyében — készült 150 köb­méteres gyógyszeripari fer­menter, osztrák -kooperáció­ban városi hulladékét és másodlagos nyersanyagok hasznosítását célzó fejleszté­sekre is célszerű nagyobb fi­gyelmet fordítani. A hetedik ötéves tervidő­szak beruházási programjá­nak összeállításához az MNB mjegyei szervei felkészülten adnak tájékoztatást. El kí­vánják érni, hogy a tartós betétállomány növekedjék, mivel ezzel bővíteni tud- .ják hitelkihelyezéseiket. A forgóeszközhitel-kérel­meket az elmúlt évben szi­gorúbban bírálták el. Ezzel kívánták kikényszeríteni a (készletgazdálkodás javítá­sát és a fizetési fegyelem erősítését. A vállalatok fe­szített pénzügyi helyzete azt tükrözte, hogy nem sikerült megállítani a fizetésképte­lenség továbbgyürűződését. Esetenként jövedelmezően gazdálkodó, gazdaságosan exportáló vállalatok sem tudtak időben fizetni, mert szennvvizet komposzttá ala­kító berendezés is. Hogy mi­ért ilyen színes a termék­skála? Erről így vélekedett az igazgató: —.Egyedi gépgyár va­gyunk, de teljesen új ter­mék készítésére korábban nemigen vállalkoztunk. Időnként visszatértek a gyártmányok. Ezek iránt azonban — még ha korsze­rűsített változatukról van is szó — korántsem olyan élénk a kereslet, mint ko­rábban volt. Megélni vi­szont csak akkor tudunk, ha dolgozunk... Valóban kife­jeződik a túlélési törekvés is a szélen termékskálában, de a kényszerűséget hosszabb távra gondolkodva is igyek­szünk kamatoztatni. A sző­lőprésekkel foglalkozva pél­dául megismertük a borásza, ti ágazat igényeit, rájöttünk, van esélyünk üzletet kötni ennek a szakmának a teljes technológiai sorát gyártva. A keszthelyi komposztáló készítésébe sem csak a pil­lanatnyi munka kedvéért vágtunk . bele: az osztrák Hut céggel együttműködvVi megismertünk egy másik szakmát, és egy lehetséges tőkés megrendelőt... Most, amikor a beruházási javak iránti kereslet igen lanyha, nagyon fontos, hogy sok do­loghoz értsünk. Élni a lehetőséggel Persze, lényegesen kényel­mesebb volt az az időszak, amikor egy-egy „vivő ter­mék” (legutóbb például a szénőrlő malmok) évekig lekötötték az Aprítógépgyár kapacitásának jelentős ré­szét A vállalat — legalábbis tervei szerint — persze igyekszik a „régi szép idő­ket” visszahozni, a cél eléré­séhez azonban feltétlenül szükséges a beruházási piac élénkülése. No. és egy ütő­képes gyártmányfejlesztő gárda letelepítése Jászbe­rényben, illetve a fejlesztés­ből részt vállaló partnerek felkutatlása. (Jelenleg 10 egyetemistával van társa­dalmi szerződésük). A néhány éve tartó, a gyárban átmenetinek neve­zett időszakban sem vallot­tak kudarcot a jászberényi­ek (az 1980-as 500 millió forintról tavaly 700 millióra nőtt a termelési érték, az 50 milliós nyereség pedig megduplázódott), a teendők, a megkezdett változások be­fejezése azonban igen sür­gető. Valódi lehetőségeit ugyanis csak így kamatoz­tathatja a vállalat. árbevételükhöz csak hosz- szabb idő alatt jutottak hoz­zá. Legtöbbször azonban gazdálkodási hiányosságokat is takart a tartós fizetéskép­telenség. Azzal, hogy most már a vállalatok árukapcsolataik során szabadon nyújthatnak egymásnak kölcsönt (keres­kedelmi hitelt), a pénz for­gási sebessége felgyorsul­hat, és a fizetési morál meg­szilárdulhat. A váltó alkal­mazásával ugyanis a köve­teléseket nagy biztonsággal be lehet hajtani. Simon József, a megyei pártbizottság titkára hozzá­szólásában felhívta a finan­szírozók figyelmét az élel­miszergazdaság meghatározó szerepére a megye gazdasági fejlődésében. Véleménye szerint a bank azzal becsüli meg ügyfeleit, hogy fokozott követelményeket támaszt gazdálkodásunk iránt. Iz életkörülmények — s ezek részeként az élet- színvonal — alakulása és a létbiztonság fontos mutató­ja társadalmunk fejlődésé­nek. Jelenlegi életszínvona­lunkat már megszoktuk, ter­mészetesnek vesszük, éppen ezért eredményeink értékelé­séhez olykor nem árt vissza­pillantani, hogy honnan in­dultunk. A hiteles visszate­kintés nemcsak az eltelt négy évtized fejlődésének számbavétele miatt időszerű, hanem az utóbbi öt év erő- Jteszítéseinek reális értéke­lése miatt is fontos. Ha fi­gyelembe vesszük, hogy a ’80-as években milyen pá­ratlanul nehéz külső kihívá­sok érték gazdaságunkat, ért­hetőbbé válik számunkra, hogy a jelenlegi helyzetben mennyire becsülendő, tisz­tességes eredmény az élet- körülmények korábban meg­szokott szerényebb javulá­sának üteme is. Szolnok megyében a fel- szabadulás előtt az emberek szociális helyzetét, jövedel­mét, fogyasztását, lakáskö­rülményeit és egészségügyi ellátását az alacsony színvo­nal és a rendkívül szélsősé­ges elosztás jellemezte. Jól érzékelteti ezt az is. hogy pl. 1944/45-ben az egy főre ju­tó cukorfogyasztás évi 1 kg volt (ma 38 kg); húsból 8 kg (ma 74 kg); tejből pedig 10 liter körüli mennyiség (ma 89,3 liter) jutott egy lakos­ra. Az 1941 -es népszámlálás adatai szerint a lakóépületek 80 százaléka alapozás nél­küli, egyszobás vályogház volt, s 100 lakásra 419 lakó jutott Még 1949-ben is a lakásoknak csupán 27 száza­lékában volt villany, s mind­össze 3,5 százalékában veze­tékes víz. Nem kelj bizony­gatni a minőségi fejlődést ha a mai komfortarányokat te­kintjük: a lakások 98 szá­zaléka villamosított; fele vízvezetékkel, 36,4 százaléka fürdőszobával felszeréit; 13,6 százaléka pedig vezetékes gázzal ellátott. És 1962-ben — Jászágó bekötésével — a megyében befejeződött a községek villamosítása is. A munkával szerzett jöve­delem nagysága és a fogyasz­tási szerkezet alakulása fon­tos mutatója az életminő­ségnek. A lakosság reáljöve­delme már 1949-ben elérte a háború előtti utolsó békeév szintjét, 1984-ben már 3,5- szerese volt az 1950-esnek. A hatvanas évek közepétől pe­dig több mint egy évtizeden át évente átlagosan 4,5 szá­zalékkal nőtt. A foglalkoz­tatottak átlagkeresete 1984- ben havi 4840 forint volt (1200-zal több. mint 1980- ban), ami közel nyolcszorosa az 1950-es kereseteknek. Ma az iparban és a mezőgazda­ságban dolgozók havi átlag- keresete 5 ezer forint körüli. Az alapvető osztályok jöve­delmi színvonala tehát nap­jainkra tovább közelített egymáshoz. A felszabadulás óta jelen­tősen nőtt a lakosság fo­gyasztása is, 1984-ben már közel négyszerese volt az 1950-esnek. Az egyes csalá­dok, rétegek fogyasztásának összetétele természetesen el­tér egymástól. Ma már nem a mennyiségi különbségek a mérvadók, hanem az eltérő szerkezet, melyet nemcsak a jövedelmek nagysága és a fogyasztási szokások, hanem az áruválaszték és a szol­gáltatások színvonala is be­folyásol. Napjainkban a jö­vedelmek közel 40 százalékát élelmiszerekre; több mint 40 százalékát iparcikkekre (ru­házkodás, gépkocsi, lakásfel­szerelés) fordítjuk, a műve­lődési szükségletekre viszont mindössze 5,7 százalékot. A fogyasztási struktúra változását és ezzel összefüg­gésben az életszínvonal fej­lődését a tartós fogyasztási cikkek arányának alakulása jelzi a legszemléletesebben. Ha csak az utóbbi 20 évet tekintjük, történelmi lépté­kű a fejlődés. 1964-ben 100 háztartásra két hűtőgép ju­tott, ma 98. A mosógépek száma 38-ról 101-re; a rádió­ké 95-ről 150-re; a tévéké 27-ről 112-re; a mag­nóké pedig 2-ről 53-na gya­rapodott. Húsz évvel ezelőtt száz családból kettőnek volt gépkocsija, jelenleg már har­minckettőnek van. Az életkörülmények ala­kulásában fontos helyet fog­lal el az egészségügyi ellátás színvonala. Az e téren elért fejlődés is történelmi lép­tékű, Szolnok megyében a felszabadulás előtt — az or­szágos helyzethez hasonlóan — súlyos népbetegségek, köz­tük a tbc és a nemi beteg­ségek pusztítottak, s magas volt a csecsemő- és gyermek­halandóság is. Kórház csu­pán Szolnokon és Jászbe­rényben működött, a körzeti orvosok száma 50—70 között ingadozott. A települések több mint felének nem volt állandó orvosa. 1945 után fontos célkitűzéssé vált az egészség- ügyi alapellátás feltételeinek: megteremtése és fejlesztése, valamint a társadalombizto­sításkiterjesztése. A megye egészségügyi szervezetei az ötvenes években épültek ki. Legdinamikusabban a körze­ti orvosi hálózat fejlődött. Míg 1952-ben a 101 általá­nos orvosra 4129 lakos ju­tott, 1984-re az orvosok szá­ma duplájára nőtt (205), az egy körzetre jutó lakók szá­ma felére csikként, jelenleg 2150. Bővült és korszerűsödött a fekvőbeteg-ellátás is. 1945- ben létesült Karcagon kór­ház a felszabadulást követő első öt évben kezdte meg működését 220 ággyal a szol­noki Tüdőkórház; állami gyógyintézetté fejlesztették a mezőtúri volt szükségkórhá­zat; s bővítették a szolnoki és a karcagi intézményeket is. 1954-ben Újszászon TBC Gyógyintézet létesült, egy évvel később pedig átadták az új megyei rendelőinté­zetet. A hatvanas években a karcagi kórház új épületének üzembe helyezésével és a szolnoki MÁV-kórház meg­nyitásával tulajdonképpen megteremtődtek a korszerű szakorvosi, intézeti és fekvő- betegelllátás alapvető felté­telei. A hetvenes évtizedben — elsősorban Szolnokon és Jászberényben — a kórházak belső rekonstrukciós fejlesz­tése és a műszerezettség mi­nőségi javítása folyt, és ál­talánossá vált a gyermek- és fogszakorvosi körzeti ellátás. Az elmúlt öt évben az egészségügyi ellátás intéz­ményi hátterének és tárgyi feltételeinek korszerűsítése került előtérbe. Elkészült a megyei kórház új 408 ágyas pavilonja, modern feltétele­ket biztosítva a szülészet- nőgyógyászati, a gyermek- gyógyászati és az orr-fül-gé- ge osztályok működéséhez. Jászberényben 50 ágyas gyer­mekosztály létesült, Karca­gon pedig 250 személyes egészségügyi gyermekotthon kezdte meg működését. Mi­nőségi fejlődést jelez az a tény, hogy a gyógyítómunka korszerű technikai hátteré­nek megteremtése és fejlesz­tése mellett az elmúlt öt évben már jutott erő az el­mebetegek kezelését szolgáló hálózat bővítésére, valamint az alkohol- és mentálhigié­nés betegek megelőző- és utógondozásának megszerve­zésére is. (A megyei kórház­ban pl. hepatológiai és psychiátriai gondozó kezdte meg működését.) A tervszerű fejlesztések eredményeként ma már 3525 kórházi ágy biztosítja a ki­elégítő fekvőbeteg ellátást, hétszer annyi, mint 1944-ben volt. A megyében így 10 ezer lakosra 80 ágy jut. Az orvo­sok száma jelenleg 948, kö­zülük 205 körzetben dolgo­zik, s közel kétharmaduk szákképesítéssel is rendelke­zik. De még ez a jelentős növekedés sem tudja min­denben kielégíteni a szakor­vosok iránti igényeket, pél­dául szemészekből,, fogá­szokból még mindig nincs elegendő a megyében. Az orvosok számának és szakképzettségének gyarapo­dása és az egészségügyi in­tézmények korszerű felsze­reltsége is hozzájárult a la­kosság általános egészség- ügyi állapotának javulásá­hoz, az életkor növekedésé­hez. Az utóbbi újabb szük­ségletet támasztott a szociá­lis otthoni elhelyezés iránt, öt év alatt, több mint száz­zal nőtt a helyek száma, mégsem juthatott be min­den jogos várakozó szociális otthonba. A modem élet­mód több új betegséget ho­zott a felszínre, így az utób­bi évtizedben a daganatos, az ideg-, a keringési és az emésztőszervi megbetegedé­sek jelentik a gyógyítás szá­méra a legnagyobb problé­mát a mi tájegységünkön is. Ezért megnőtt 'a jelentősége a korszerű táplálkozásra és életmódra történő nevelés szélesedésének, valamint a megelőzést szolgáló egészség- ügyi ismeretterjesztésnek. A nők aktív keresővé válása indokolta, hogy — az életkörülmények javításának részeként — 1952-től fokozatosan kiépül­jön a bölcsődei hálózat is. Három évtized alatt az ál­landó bölcsődék száma 20- ról 62-re, a helyek száma pedig 359-ről 2728-ra bővült. Napjainkban száz bölcsödés- korú gyermekre 17,1 hely jut, s így az utóbbi két év­ben már valamennyi felvé­teli igény kielégíthető volt. Korábban a bölcsődék befo­gadóképessége nem tudott mindig lépést tartani a hul­lámzóan növekvő igényekkel, a gyermekgondozási segély rendszerének bevezetésével azonban a szükségletek mér­séklődtek. A lakosság életkörülmé­nyei tehát az utóbbi évek szerényebb ütemű fejlődése mellett is jelentősen javul-1 tak. Néhány központi intéz­kedés pedig, mint például a családi pótlék kiterjesztése, felemelése, a gyermekgondo­zási díj növelése és egyéb juttatások tovább javították az emberek életfeltételeit. László Gyula V. Szász József Szelektálni kell a hitelkérelmeket Tanácskozás az MNB megyei igazgatóságán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom