Szolnok Megyei Néplap, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-26 / 21. szám
6 Nemzetközi körkép 1985. JANUÁR 26. Jelentős tényező Málta gazdaságában az idegenforgalom. Száznál több szálloda várja a turistákat, akik közül soktízezren hajón érkeznek Valletta kikötőjébe. Vallettában, Málta fővárorsában a látogatót nem nehéz meggyőzni arról, hogy az apró — alig 316 négyzetkilométeres, vagyis Budapest felénél valamelyest nagyobb — szigetország híd Európa és Afrika között. Szicília déli partjaitól mindössze 93, Tunéziától 288, Líbiától 350 kilométerre terül el. Végigsétálva Valletta főutcáján, a köztársaság kikiáltása — 1974. december 13. — óta Kingsway-ről Republic Streetre átkeresztelt széles sugárúton, az ember Rómában vagy Londonban képzelheti magát. Szebbnél szebb üzletek kirakatában nemcsak máltaiul, vagyis a 350 ezer szigetlakó anyanyelvén, hanem angolul és olaszul is kínálják a portékát. Amióta 1979 tavaszán az utolsó brit katona is elhagyta a második világháborúban legendás hírnévre szert tett erődszigetet, Málta gazdasági helyzete némileg megrendült. Kínai közreműködéssel fölépült ugyan a Földközi-tenger térségének egyik legjelentősebb hajóépítő- és javító őzeibe, amelynek két dokkja akár 300 ezer tonnás vízijármű- veki gyártására is vállalkozhat, a hajóipar azonban világszerte gondokkal küszködik, kevés a megrendelő, önmagában a javítások nem hoznak busás hasznot. A háborús. esztendőkben 23 ezren szorgoskodtak a brit és szövetséges hajók javításán, napjainkban ez az iparág legföljebb négy—ötezer máltainak nyújt megélhetést. A 110 ezer fős aktív népességből a magántőke valamivel több mint 70 ezernek ad kenyeret. Csakhogy a szigeten a kis- és középüzemek ugyancsak nehezen kapaszkodnak meg: a gazdasági válság nem kímélte a kétezer kis — többnyire csak ikét-három alkalmazottal dolgozó — és az ötven középcéget, amely száznál több embert foglalkoztat. A brit támaszpontokon 3300-an találtak munkát, közülük bizony sokan máig sem tudtak tartós elfoglaltságot szerezni. A Dom Mintoff nevével 14 éven át fémjelzett munkáspárti kormányzat kétségtelenül tisztes szándékú törekvései .— a brit támaszpontok felszámolása, a Földközi-tenger térségének de- militarizálásáért folytatott következetes erőfeszítések, a békés együttműködés szorgalmazása Európa tőkés és szocialista országaival, valamint egyes arab államokkal — a sziget helyzetének politikai fölértékelését vonták maguk után. Valletta a hetvenes években szoros barátságot ápolt Tripolival: Málta fővárosának egyik; legdíszesebb palotájában működik a líbiai nagykövetség és kulturális intézet, s néhány fontos beruházáshoz az arab állam nyújtott anyagi támogatást. Egy történelmileg viszonylag rövid szakaszban az Itáliához fűződő kapcsolatok váltak szorosabbá. Dom Mintoff a múlt év decemberében Moszkvában tett látogatást, ahol fogadta Konsztantyin Csernyenko államfő is. A máltai politikus moszkvai tárgyalásairól kiadott közös közlemény nyomatékkai szólt a Földközi-tenger demilitarizálá- sáról, a fegyverkezési hajsza megfékezésének szükségességéről, és a két ország együttműködésének fejlesztéséről. Időközben Dom Mintoff benyújtotta lemondását. Máltai hírek szerint a rendkívül energikus és kitűnő egészségi állapotnak örvendő, temperamentumos politikus taktikai okokból határozta el, hogy 67 évesen búcsút mond az 1971 óta egyfolytában gyakorolt kormányfői tisztségnek. Meglehet, a legmagasabb közjogi méltóságot, a köztársasági elnökét szeretné elnyerni, s — az alkotmány módosításával —, annak kíván a maga számára az eddiginél széRégi hagyományt ápolnak a sziget kézművesei: itt készülnek a világ sok múzeumának szánt lovagi páncél-öltözetek. Ciprus n megosztott sziget Az idegenvezetők a turistákat kísérik, a kereskedők mediterrán temperamentummal, de angolos udvariassággal kínálják portékáikat. Látszólag minden rendben van Ciprusán, Nagy- Britannia egykori gyarmatán. Az angolok csak két katonai támaszponton maradtak ott 1960 után, amikor is a sziget önállóságot kapott. Nicosia, a főváros belterületén sétálva azonban már lépten-nyomon több nyelvű figyelmeztető táblákba ütközik az idegen, amelyek arra intenek, hogy a továbbhaladás tilos és életveszélyes. A figyelmeztetésnek az őrbódékban helyet foglaló fegyveres katonák adnak nyomatékot. Ezek a külső jelek már mutatják, hogy a Földközi-tenger e gyöngyszeme rendkívül súlyos gondokkal küzd, területe megosztott. A függetlenné válás után nem sokkal összecsapások voltak a túlnyomó többségben lévő görög, és az összlakosság mintegy 18 százalékát kitevő törökök között. A zavargások gyakorlatilag aláásták az ország alkotmányát, és a rend csak 1964- ben állt helyre, amikor is az ENSZ Biztonsági Tanácsának döntése alapján a békefenntartó erők kék sisakos katonái érkeztek a szigetre. Az ellentétek azonban a két népközösség között továbbra is fennmaradtak, alkotmányjogilag sem lehetett rendezni a problémákat. A görög szélsőségesek Athénhez fordultak segítségért, ahol abban az időben a „fekete ezredesek” gyakorolták népelnyomó hatalmukat. Sikerült is megszervezni egy Makariosz elleni puccsot, és azt tervezték, hogy a sziget- országot Görögországhoz csatolják. A hatalomátvétel elvetélt, de ez ürügyet szolgáltatott Ankarának, hogy az 1960-as londoni—zürichi keretmegállapodás értelmében — amely Görögországot, Törökországot és Nagy-Bri- tanniát jelöli ki a sziget státuszának és függetlenségének garantálójaként — csapatokat tegyen partra Ciprus északi részén. Mindez 1974 nyarán történ, és azóta a szigetország mesterségesen kettéosztott, a török csapatok ellenőrzik területének mintegy harmadát, negyvenezer török katona tartózkodik a szigeten. Az északi, gazdaságilag legértékesebb területekről 200 ezer görög ciprióta menekült délre, ugyanakkor a ciprusi törökök közül sokan északra költöztek. Ankara ezen kívül az „anyaországból” telepeseket küldött az általa ellenőrzött területre. 1975- ben a ciprusi törökök a sziget északi részén kikiáltották az „autonom ciprusi török államot”, majd mintegy másfél évvel ezelőtt újabb egyoldalú lépés következett: deklarálták az északi terület teljes elszakadását, és megalakították az „Észak-ciprusi Török Köztársaságot”. Jóllehet mindez kész télesebb körű hatáskört teremteni. Utódja a kormány élén régi bizalmasa, az 52 éves Carmelo Mifsud Bonniéi lett. Bonniéi 1983-ban kerülj, a munkaügyi minisztérium élére, majd az egyházi iskolák ügyében kirobbant viták idején átvette a közoktatási tárcát, egyszersmind miniszterelnök-helyettesként tevékenykedett a kormányban. Korábban a nagy befolyású szakszervezeti szövetség, a General Workers Union vezetőjeként fűzték szoros szálak a Máltai Munkáspárthoz és annak vezéréhez, Dom Mintoífhoz. A máltai őrségváltás tehát a szigetország politikai orientációjában semmiféle változással nem jár. Valletta — mint az új miniszterelnök hangsúlyozta — változatlanul arra törekszik, hogy az el nem kötelezett politika híveként egyre szilárdabb és szélesebb hidat képezzen Európa és Afrika között. Továbbra is azon munkálkodik Málta, hogy a Földközi-tenger térségét nyilvánítsák atomméntes övezetté, ahol a független államok békében ápolhatják kölcsönösen gyümölcsöző kapcsolataikat. Ez utóbbi témáról a közelmúltban kilenc európai semleges és el nem kötelezett ország képviselői tanácskoztak a máltai fővárosban. Gyapay Dénes Borobudur, az emberiség közös kincse Fájdalmas hír: ismeretlen merénylők hétfőre virradóra bombákat robbantottak a világ legnagyobb buddhista építményén, az indonéziai Borobudurban. Európai olvasó nehezen értheti meg, milyen kincset ért ez a támadás: talán a Mona Lisa ellopása. vagy Michelangelo Piéta-ja elleni kalapácsos merénylet fogható csak ehhez a barbár tetthez, A közelmúltban — november közepén — a Losonczi Pál vezette magyar küldöttség kereshette íel Jáva-szigeté- nek e páratlan műemlékét, amely 1100 éve. a Sailendra dinasztia idején épült az őserdők közepette. Amikor e buddhista civilizáció évezredünk elején hanyatlásnak indult, akkor Borobudur páratlan templomhegyét visz- szahódította magának a dzsungel — csak századunk elején fedezték fel újra és tárták fel a régészek. A szabad téren álló, belső terekkel. fedett termekkel nem rendelkező építmény állapota az ezt követő évtizedekben ismét leromlott, s legutóbb az UNESCO égisze alatt, 27 nemzet részvételével hajtottak itt végre egy évtizeden át tartó, nagyszabású restaurálást, amely ösz- szesen 24 millió daliárba került. Alig másfél éve nyitották meg újra a nagyközönség előtt, s évente mintegy másfél millió látogatóra számíthatott az azóta eltelt időszak tapasztalatai szerint. Borobudur minden látogatóját lenyűgözi. Szoborvagy templomhegyként írható le. Mértani alaprajza — 123 négyzetméter oldalú négyszög az alapszinten — kultikus előírásokat követ, öt négyszögletes szintje lépcsőzetesen emelkedik, majd három köralakú koncentrikus terasz következik, s az egésznek a centrumában helyezkedik el a harangra emlékeztető fősztupa. amely a hit szerint Buddha valamely relikviáját — hajszálát, csontját — rejti. Ezt a három köralakú teraszon 72 kisebb, áttört falú kőharang veszi körül, mindegyikük az elmélkedő Buddha egy-egy életnagyságú szobrát rejti. Az öt szögletes szint oldalfalait a Buddha életét — és korábbi életeinek eseményeit — bemutató gazdag domborművek és szobrok díszítik, Az ismeretlen merénylők a hírek szerint kilenc pokolgépet robbantottak fel, s nyolc kőharang megsérült. A hatóságok később teszik közzé a pontos beszámolót a pusztításról. De a veszteség nemcsak Borobuduré, nemcsak Jáváé: az egész emberiség közös kincse ellen irányult a barbár robbantás. Baracs Dénes Olaszország: Vita a kormányzásról A helyi tanácsok összetétele szempontjából a programokat, avagy az előre megalakított szövetségeket kell előnyben részesíteni? E kérdés körül kezd kibontakozni az vita Olaszországban, a Kommunista és Kereszténydemokrata Párt között. S bár a helyhatósági választásokig (május 12.) még több hónap van hátra, az olasz belpolitikai életre már most rányomja bélyegét a különböző platformokon álló pártok közötti harc kiéleződése. Ciriaco de Mita, a Kereszténydemokrata Párt főtitkára egy ideje azt szorgalmazza, hogy a helyi tanácsok szintjén is alakuljanak lehetőség szerint ötpárti választási szövetségek. Ennek a gondolatnak az a politikai tartalma, hogy az ötpárti kormányzási forma, amely országos szinten van érvényben (az olasz kormány- koalíciót kereszténydemokraták, szocialisták, szociáldemokraták, liberálisok és republikánusok alkotják) a „periférián”, vagyis a tartományok, megyék és községek szintjén is érvényre jusson. Az olasz kommunisták ezzel szemben azt javasolják, hogy programok alapján jöjjenek létre helyi szinten a pártok szövetségei — azok az erők tömörüljenek egységbe, amelyek egy adott program megvalósításáért együttesen hajlandók mun- 'kálkodni. Ez az álláspont tehát a kereszténydemokratákéval szögesen ellentétes szándékot tükröz. A kommunisták ugyanis a helyi tanácsi szervek önállóságára helyezik a hangsúlyt, A vita semmiképpen sem akadémikus, hiszen az OKP az ország számos fontos helységében tartja kezében a helyi közigazgatást, így a helyi tanácsok fontos hatalmi pozíciókat jelentenek, öt tartomány, harminchárom megyeszékhely és több nagyobb város áll baloldali tanácsi irányítás alatt. Az Olasz Kommunista Párt tehát nem kevesebbet javasol, mint azt, hogy haladó, a valóságos gazdasági, társadalmi változásokat elősegítő programok köré mindenfajta előítélet nélkül, a lehető legtöbb politikai erőt lehessen csoportosítani, legyen az katolikus, vagy más irányzatú. Ezt az álláspontot élesen támadta a napokban egyik beszédében de Mita kereszténydemokrata vezető. Érthetetlennek tartotta ugyanis, hogy az OKP nem is olyan régen még a kereszténydemokratákat kizáró kormányzási formát javasolt, s most esetleges együttműködést helyez kilátásba a helyhatósági szervekben ugyanezekkel a kereszténydemokratákkal. Achille Occhetto, az OKP titkárságának tagja Bormióban, a L’Unitá . fesztiválján elhangzott "beszédében a kommunista álláspont leegyszerűsítésének, eltorzításának minősítette ezt a véleményt. A kommunisták egy zárt front helyett a politikai tevékenység új formáját helyezik előtérbe, amely kiszabadítana minden demokratikus és haladó erőt az ötpárti szövetségek ful- lasztó szorításából —• mondotta. A küzdelem azonban nem csupán a viták szintjén élénkült meg ezekben a hetekben. . Az egyik legnagyobb iparvárosban, Torinóban az egyszínű kommunista tanácsi vezetéstől a szocialisták és szociáldemokraták — akik kívülről támogatták azt — megvonták a bizalmat, s ezzel lemondásra kényszerítették. Rómában egyre-másra bírálják a helyi baloldali tanácsot, annak kommunista polgármesterét. A választások közeledtével ugyanis a hétköznapi problémák is politikai eszközzé válnak. A római tanácsot különösen hevesen támadták politikai ellenfelei amiatt, hogy — a gépkocsiforgalom rovására — radikális intézkedéseket hozott a város" történelmi központjának védelmére. És még az utóbbi hetekben tomboló ítéletidő is kemény próbára tette a tanácsot, amely bírálatok kereszttüzében próbálta állni a sarat. nyék elé állította a törvényes ciprusi kormányt, valójában azonban semmit sem oldott meg. A szakadár államot Törökországon kívül egyetlen más ország sem ismerte el, sőt, még a muzulmán szolidaritás is elmaradt. Ezzel párhuzamosan az ENSZ főtitkára sorozatos kezdeményezéseket tett, hogy a két népközösség hosszadalmas tárgyalásai — amelyek időről időre megszakadtak — eredményt hozzanak. Tavaly New Yorkban sor is került közvetett megbeszélésekre, Rauf Denktas és Szpirosz Kiprianu között. Kiprianu, a törvényes kormány elnöke akkor nem volt hajlandó közvetlenül megbeszéléseket folytatni Denktassal, a török közösség vezetőjével. Ciprusi görög részről azt a feltételt támasztották, hogy vonják ki a sziget északi részéről a negyvenezer török katonát, a közvetlen tárgyalások előtt. Most úgy tűnik, hogy a ciprusi kormány engedményeket tett, amikor beleegyezett abba, hogy — ugyancsak New Yorkban, az ENSZ főtitkárának részvételével tárgyalások kezdődjenek a török közösség képviselőivel. Nicosiái részről el szeretnék érni, hogy a sziget egységének helyreállítása után az ország egész területén szabad munkavállalás és mozgás, valamint szabad tulajdonszerzés legyen. A török oldal ezzel szemben ragaszkodik valamifajta különálláshoz, és mindenféleképpen valamilyen kiterjedt belső önkormányzatot tűzött ki célul. Alkotmányjogilag úgy fogalmazhatnánk, hogy a ciprusi görögök egy föderatív, a ciprusi törökök pedig egy konföde- ratív állam létrehozásán fáradoznak. A közvetlen tárgyalások puszta ténye már eredménynek számít, azonban hosszú időnek kell még eltelnie ahhoz, hogv egy nicosiai sétát ne árnyékoljanak be a barikádok és az őrtornyok. Összeállította: Majaár József
