Szolnok Megyei Néplap, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-24 / 19. szám
1985. JANUÁR 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A jászberényi -Kossuth .Tsz -húsüzeme ebben ftz évben 10 ezer sertés vágását tervezi. (Ez imintegy 52 jniHió forint árbevételt jelent a termelőszövetkezetnek i A tiszafüredi Gépipari Szövetkezet tiszaörsi részlege futball- és medicinlabdák exportképes varrásával foglalkozik. A kis műhelyből hetente 60 exportképes futball-labdát szállítanak a szövetkezeti központba A gyors olvadás sem okozhat árvizet Vízügyi igazgatóságok szakemberei tanácskoztak Szolnokon Hat Tisza-völgyi vízügyi igazgatóság szakágazatának vezető szakemberei és az OVH irányító képviselői tegnap tanácskozást tartottak Szolnokon. Közösen áttekintették a Tisza és mellékfolyóinak helyzetét, a felkészülést az esetleges jégzajlás elleni védekezésre. Megállapították, hogy ha az időjárás továbbra is enyhe marad, egyes szakaszokon várható a jég megindulása. A kritikusabb helyeken, a tiszalöki és a kiskörei vízlépcsőnél, a jégtörő hajók bevetésre készen állnak, a védelmi szervezet a folyó egész magyarországi szakaszán ütőképes. Jégfigyelő szolgálat üzemel, rendszeresen mérik, ellenőrzik a jég vastagságát, a folyó állapotát és naponta továbbítanak jelzéseket a vízrajzi szolgálat részére. A vízügyi szakemberek kedvezőnek tartják, hogy a jégpáncél a Tisza alacsony vízállásán keletkezett, ennélfogva gyors olvadás esetén sem kell árvízveszélytől tartani, a gátak között meglehetősen nagy a folyó befogadó- képessége. A vízgyűjtő területén lehullott hó vastagsága sem volt olyan, hogy belvíz- veszéllyel fenyegetne, a talaj alacsony nedvességtartalma miatt tartós olvadás esetén befogadja a vizet. A vízügyi szervek felhívják a folyók mentén lakók figyelmét, hogy tilos a jégtükrön való közlekedés, korcsolyázás, mert az enyhe időjárásban felül olvad, alul a víz mossa a jeget, aki rámerészkedik, életveszélybe kerülhet. A vízügyi szervek javasolják a folyómenti gazdaságoknak, hogy ahol a nyári gátak koronáján vastagabb hó van, takarítsák le, mert védekezés esetén stabilabbak lesznek a gátak. A résztvevők megállapodtak abban, hogy a következő napokban, hetekben bővítik a rendszeres információcserét a Tisza és mellékfolyóinak állapotáról, netán a beavatkozás szükségességéről. Györffy István öröksége Véget ért a centenáriumi eseménysorozat Györffy István életművéről rendezett ülést tegnap a Magyar Néprajzi Társaság és a Magyar Tudományos Akadémia kultúrantropológiai albizottsága az Eötvös' Loránd Tudományegyetem bölcsészettudományi karának tanácstermében. Ezzel utolsó állomásához érkezett az az eseménysorozat, amely Györffy István születésének 100. évfordulója alkalmából elevenítette fel a neves nép- raiztudós és művelődéspolitikus munkásságát. A kerékasztal-tanácskozást Szabolcsi Miklós akadémikus, az MTA nyelv- és irodalomtudományok osztályának elnöke nyitotta meg. Utalt arra, hogy tavaly több tudományos ülésszakon emlékeztek meg Györffy Istvánról, s a fővárosban a munkásságát dokumentáló kiállítást rendezitek. Karcagon „A magyar nép tudósa” című állandó kiállítással állítottak emléket Györffy Istvánnak, s Budapesten emléktáblát avattak. A megnyitót követően előadások hangzottak el. Új rendelkezés A saját gépjárművek hivatalos használata Emelkedhet a kilométerpénz Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökének rendelkezése szerint 1985. április l-ftől a munkáltatók egyes munkakörökben az alkalmazás feltételeként kiköthetik a saját motorkerékpár, sze- fhélygépkocsi vagy teherautó hivatalos használatát. Ilyen munkakör lehet például a termelés, a szolgáltatások vagy az államigazgatási munka szervezésében és ellenőrzésében közvetlenül részt vevő dolgozóké, vagy azoké a termelés- és forgalomirányítóké, akik a vállalatuk telephelyén kívül végzett szolgáltatásokat, illetőleg a szétszórt telephelyeken dolgozók munkáját irányítják, ellenőrzik. Az érintett munkaköröket az ágazati miniszterek határozzák meg. Azokban a munkakörökben, amelyekben a feladatok ellátásához szükség van gépjárműre, a dolgozók eddig is használhatták térítés ellenében saját gépkocsijukat vagy motorkerékpárjukat, de minden különösebb kötelezettség nélkül. Az új rendelkezés értelmében viszont a munkáltatók a helyi sajátosságoknak megfelelően kiköthetik, hogy mely munkakörökben kötelező a saiját gépjármű használata. Ezeket a munkaköröket a vállalat; kollektív szerződésben és a munkaügyi szabályzatokban is rögzíteni kell. E kikötést a munkaszerződésnek is tartalmaznia kell, illetőleg a korábbi munkaszerződést eszerint szükséges módosítani. A személyi tulajdonú gépjárművek hivatalos használatát — a rendelkezésben rögzített feltételek mellett — a vállalatok az átlagosnál nagyobb térítési díjjal honorálhatják. Ez azért indokolt, mert a többet használt gépjármű előbb meghibásodhat, alkatrészei előbb elkophatnak, így karbantartása, javítása többe kerül tulajdonosának, mintha csak saját céljaira használná. A saját gépjármű használatához kötött munkakörökben a dolgozók kilométerenként motorkerékpárnál 1,50 forint, személy- gépkocsinál 4,50 forint, tehergépkocsinál pedig 5,40 forint térítési díjat kaphatnak. A kilométerenkénti elszámolás helyett e díjtételek alapján számított átalánydíjban is megállapodhatnak a munkáltatóval. Fiatal műszaki értelmiségiek a Hűtőgépgyárban te. Tevékenységük a hiányzó munkaerőt pótolja. A működésük sokféle feszültséget jelez, és máris számos tanulságot hozott. Föltárta például a tartalékainkat, ráirányította a figyelmet a veszteségforrásokra. Azon vagyunk, hogy mondjuk három év múlva már ne legyen szükség a vállalati gmk-ra, azaz kevesebb „élőmunka” ráfordítással szeretnénk növelni a termelékenységet, a hatékonyságot. — A dolog másik oldala hogy mint műszaki szakembernek, nekem se okoz egyáltalán örömet, hogy fiatal kollégáim tízegynéhány évi tanulás után betanított vagy segédmunkával -kénytelenek kiegészíteni jövedelmüket. — De ha a termelékenység, a hatékonyság növelésének másfajta módját választják, a vgmk mint jövedelemszerzési forma megszűnése után (mi lesz a jövedelmekkel? — A tisztánlátás érdekében keil elmondanom a következőket: az elmúlt három év mindegyikében nagyobb arányú — mozgó bérrel együtt 10 százalékot meghaladó — berendelést hajtottunk végre. Ez az arány „versenyképes” az áremelkedésekkel, tehát arra elég, hogy az elért életszínvonalat tartani lehessen. Igaz, én is belátom, hogy a pályakezdés legtöbbször együtt jár az önállósulással, a családalapítással, tehát fokozott terheket jelent. Nos, azt hiszem, nálunk az az egyik legfőbb megtartóerő, hogy a fiatalok igenis lehetőséget kapnak a bizonyításra. Abban igazuk van, hogy ez eleinte, az induláskor független az anyagi elismeréstől, de idővel — a produkció arányában — az is megadatik. Stabil szakembergárda — Szívesen jönnek tehát a Jiatalok? — Az az idő elmúlt amikor csapatostól érkeztek az egyetemről a pályakezdők, de nem is érezzük szükségességét. A műszaki szakembergárdából évente négyen, öten mennek nyugdíjba, a helyüket fiatalok foglalják el. Üj jelenség a második generáció jelentkezése; olyan fiatalok jönnek mostanában, akiknek az édesapjuk is itt volt kezdő mérnök. — Elvándorlás? — A hetvenes évekre jellemző nagymértékű, veszélyes elvándorlás megszűnt. Stabil gárdával és elegendő tapasztalt szakemberrel rendelkezünk. — Tudom, hogy (nehéz erre mércét lelni, |mégis megkérdezem; milyen mértékben sikerül lekötni a fiatal rrtérnökök szellemi kapacitását? — Nemrég zajlottak le az ifjúsági parlamentek, és ilyen panaszok nemigen hangzottak el, pedig egyébként őszinte, kritikus véleményeknek nem voltunk híjával. Mindenesetre, akinek a szellemi kielégítetlenség okoz problémát, az magára vessen! Mert ha a fiatal a termelésben nem talál elegendő feladatot, az vagy azért van, mert nem is keres, vagy azért — elismerem, hogy ilyen előfordulhat —•, mert a közvetlen műhelyvezetéssel van probléma. — Mindenesetre ez a közel félszáz diplomás fantasztikusan nagy erő és olyan kohéziót jelent, ami több annál, amit havi egy-kétszáz pluszért érdemes lenne feladni. Erre bizonyságul azokat említhetem, akik időközben eltávoztak tőlünk a nagyobb jövedelem reményében és ha az anyagiakkal kapcsolatos elképzeléseik meg is valósultak, bejárnak hozzánk „nosztalgiázni". Fiatal műszaki értelmiségiekkel beszélgettem a jászberényi Hűtőgépgyárban, Elsősorban arra voltam kíváncsi, érzésük szerint „szellemi kapacitásukat" milyen mértékben használják ki munkahelyükön. A beszélgetés közben természetesen szóba kerültek a pályakezdés egyéb vetületei is. Elsősorban nem rajtam múlott, hogy azután mindegyikük mondanivalója az anyagiakra terelődött. Véleményük ismeretéiben kerestem meg a gyár műszaki igazgatóját. A műszaki igazgatóság foglalkoztatja ugyanis az ötezer fős nagyüzem diplomásainak jó részét; a műszaki igazgatóság irányítása alatt négy- százhíetvenkilenc diplomás dolgozik. Nagyobb jövedelem — biztonságérzet Kármán József Miskolcon véglett gépgyártástechnoOó- gia szakon 1973-ban. — Jászberényi vagyok, a bátyám is gépészmérnök, ő az Aprítógépgyárban dolgozik. Gondoltam, két dudás sok egy csárdában, ezért választottam annak idején a Hűtőgépgyárat. Az egyetemen négy éven keresztül támogattak vállalti ösztöndíjjal. A hetvenes évek elején a gyárban érezhetően nagy volt a fejlesztési szándék. Sok fiatal műszakit akartak „leigazolni”. A kecsegtető ajánlatot a lakás jelentette. Ez sokakat vonzott ide az ország más vidékeiről is. — Hamar magával ragadott kollégáim lendülete. Javában tartott a nagy rekonstrukció, a kompresszoros háztartási hűtőgépgyártás fejlesztése, akkoriban érkeztek a nyugati licencek. örültem, hogy kezdőként bekapcsolódhattam a munkába, úgy éreztem, bízjk bennem a gyár, nyilván én is bizakodtam. Csakhogy a hetvenes évek elején élezhető nagy felfutás kezdett alábbhagyni, és a fiatal műszakiak anyagi — ezzel együtt erkölcsi — megbecsülésének háttérbe szorulását jelkzte, hogy megkezdődött a fiatal műszaki értelmiség elvándorlása a gyárból! Én is gondolkoztam azon, hogy érdemesebb lenne máshol próbálkozni. Valahogy elvesztettük a perspektívánkat. Hogy mi adta vissza? Egy éve neveztek ki a műszaki ellenőrzési főosztály (másként a meo) műszaki osztályának vezetőjévé, tehát középvezető lettem 35 évesen. Kétségtelenül biztonságot ad, hogy anyagilag előbbre léptem. Ugyanakkor látom, hogy a gyárban folytatódik az irányító szervezet „reformja". Azt azonban hiányolom, hogy nem „állnak sorban az ajtó előtt” a kvalifikált szakemberek. Kaszab László (32 éves) műszaki előadó: — 1970-ben kerültem a gyárba technikus ként. Munka mellett végeztem el a főiskolát, az elsajátított műszaki intelligenciával mindenképpen jól jártam. Nemrég az egyik kollégámmal szinte autodidakta módon kezdtünk el a számítógépekkel foglalkozni. Ebben a témakörben viszont — mivel nem tartozik szorosan véve a munkahelyi feladataimhoz — csak otthon, a szabadidőmben képezhetem magam tovább. Csakhogy nincs szabadidőm! — A feleségem gyesen van a két gyerekkel, a fizetésemből nem élnénk meg. Minden második napon benn maradok, és a rendes munkaidő után odaállok a présgép mellé. Hogy az mennyire kvalifikált munkakör? Egyszerű betanított munka. A gyárban hozzám hasonlóan nagyon sok műszaki értelmiségi végez fizikai munkát. örülünk a lehetőségnek, mert lehet vele keresni. Tanczikó Tibor (29 éves) a Bosch-üzem vezetője. — Én is munka mellett végeztem el a főiskolát, ráadásul közbejött a katonaság is. Leszerelés után nem is akartam visszajönni a „hűtőbe”, mert akadt olyan munkahely, amelyik bővebb anyagiakkal, lakással kecsegtetett. Nos, a Hűtőgépgyár sem zárkózott el, és egy éven belül valóban beköltözhettünk, itt a lakótelepen. Tehát maradtam. — Hogy mire mentem a főiskolával? Nem mondom, hogy a munkámat nem tudnám az ott szerzett ismeretek nélkül is ellátni, de az biztos, hogy nem ilyen színvonalon. Arra gondolok, hogy mára eljutottunk odáig; a főnökök, a beosztottak egyaránt elvárják, hogy ne csak a probléma felvetésénél legyen jelen az ember, hanem a megoldásra is tegyen javaslatot. Helyzeti előnyöm, hogy fizikai állományban vagyok, tehát ha a feladatomat a napi nyolc órán túl látom el, a túlórákat kifizetik. így látom az értelmét, hogy ha a helyzet Úgy kívánja ne halasszam, hanem oldjam meg a feladatot. Gál Ferenc (28 éves) villamosmérnök. — Én is gmk-zom és nagyon örülök neki. Nem mintha annyira jó lenne szalag melletti munkát végezni, de most ezzel lehet keresni, és a hozzám hasonló fiatalembernek minden fillérre szüksége van. Nemrég építkeztem, közismert, hogy ez milyen anyagi terhekkel jár. Persze az lenne az igazán célszerű, ha a szakmánkban tudnánk pluszt nyújtani és azzál nagyobb jövedelemre szert tenni. Segédmunka csak szükségből — És az ilyenfajta pluszmunka elképzelhetetlen? Arra gondolok például, alakulhatna-e szellemi munkát végző vállalati gazdasági munkaközösség? — fordultam Pázmándi István (42 éves) műszaki igazgatóhoz. — Nem, ezt semmiképpen nem tartom járható útnak. Tisztázzunk valamit! A vállalati gazdasági munkaközösségeket a kényszer szülMéltó feladatot! Aki keres, talál Egri Sándor
