Szolnok Megyei Néplap, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-19 / 15. szám
1985. JANUÁR 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Három falu egy fedél alatt Ami pótolhatja a hiányzó forintokat A megye lakosságának jelentős hányada él kisközségekben. Olyan településeken, amelyeknek közművelődési intézményei nemigen vállalkozhatnak többre a kulturális alapellátásnál. Megyei „példatár” Heti néhány óra könyvkölcsönzés a könyvtárban, két- három vetítés a moziban, a művelődési otthonban pedig délutánonként gyermekfoglalkozások, esténként az ifjúsági csoportok, a nyugdíjasok számára kell megfelelő körülményeket biztosítani. Havonta egy-két alkalommal — a településen kialakult szokásokhoz, hagyományokhoz igazodva — szórakoztató rendezvényekkel, táncmulatsággal „illik” várni a szórakozni, táncolni vágyókat. Mindez természetesen csak vázlat, modell, s mint minden ilyen meglehetősen „elrajzolt”, hiányos. Ha a valóságban belepillantunk egy- egy kis település kulturális hétköznapjaiba, az derül ki, hogy vagy többről, vagy kevesebbről van szó. Mert hogyan lehet például értékelni annak a könyvtárnak a tevékenységét, amely — könyvtáros nem lévén — hónapokon keresztül nem nyit ki, vagy azét a művelődési otthonét, amelyben pénz, igyekezet és szakértelem híján heteken át semmi sem történik. Nem szólva arról a moziról, amelyben az özönvíz előtti film, ócska kópiájának vetítését alkalomadtán a moziteremben felrebbenő denevérek zavarják. Aligha lehet az alapellátást kielégítőnek nevezni a fenti, — szélsőséges — példák alapján. Szerencsére szűkebb pátriánk közművelődési „példatáráiból” citálhatunk szívderítőbb dolgokat is, amelyeknek a hátterében — szó sincs szerencséről. Sokkal inkább türelmes, tervszerű, a valóság tényeiből kiinduló munkáról beszélhetünk. Igényesen, de takarékosan Tiszaörs — Tiszaigar — Nagyiván. Három falu közös tanáccsal, közös szövetkezettel. A három község összes lélekszáma — 1983 végén — 3971 volt; a legnépesebb Tiszaörs 1614 lakossal, utána következik Nagyiván 1366 lé- lékkel s a legkisebb „testvér” Tiszaigar, amelynek népessége nem éri el az ezret sem. A Tiszafüredre, s máshová eljáró dolgozók száma meglehetősen magas, a legnagyobb gazdasági egység, a Petőfi nevét viselő termelő- szövetkezet korántsem tartozik a legjobb adottságú, leggazdagabb szövetkezetek közé. Volna tehát mentség, indok bőven, ha a három község közművelődése — főiképp a mostani gazdasági körülmények közepette — „beporosodott” volna. Csakhogy erről szó sincs. E három településen a közművelődésre vonatkozó alapelvek valahogy így fogalmazódtak meg: „türelmesen, mindent a leDÉLNYUGATI hetö legigényesebben és mindent a lehető legtakarékosabban.” (Ne tűnjék belemagya- rázásnak: a Tisza menti, Hortobágy-széli lakóközösségek termelőmunkájának is mindig ez volt az „alapelve”.) Lássuk a tényeket! Néhány évvel ezelőtt Tiszaörsön új létesítménybe költözhetett a tanács, a pártbizottság, sőt a földszinten egy ABC-áruház is helyet kapott. A régi tanácsháza a könyvtár méltó otthona lett, a könyvtár korábbi helyével pedig a művelődési ház bővült. Tisza- igaron a ’60-as évek végén épült klubkönyvtár, Nagy- ivánon még a „nagytermes” népművelés korszakában avatták fel a művelődés otthonát. Kisebb-nagyobb átalakításon a közelmúlt esztendőkben természetesen mindegyik intézmény átment. A korábbi olajfűtés helyett ma szénnel fűtik az intézményeket, egyébként így van ez a tanácsi fenntartású többi létesítmény esetében is. Fölösleges részletezni, milyen megtakarítást jelent többek között ez is. Csak így válhatott lehetővé, hogy a tanács, ha szerény mértékben is, de növelni tudta a közművelődésre fordítható összegeket. Ami végső soron a művelődés mindennapi gyakorlatát irányító szakemberék számára nyújt biztonságot. A biztonság kulcsfogalma ennek a szakmának, hivatásnak. A lelkesítő, lebonyolító, szervező ember — a népművelő — nem terem mindegyik bokorban. Semmi kétség, pedagógusok, népművelők, könyvtárosok, anyagi biztonsága nem mellékes körülmény, amikor egy-egy település közművelődését tervezik. Mindebben nem lehet hiány az egy fedél alatt élő három községben, hiszen nemcsak azt sikerült elérni, hogy a (közművelődési intézmények irányítását szakemberek végzik, hanem azt is, hogy a három faluban élő értelmiségiek is bekapcsolódtak a munkába. Színház, klubok, közösségek Tavaly nyáron — nem a rendeletekre, de a mindennapi élet tényeire hivatkozva — létrehozták, a három település művelődését egységes irányítás alá vonva, az általános művelődési központot. Az esemény lényegéről csak annyit, hogy ma már ez a rendszer biztosítja a népművelők, pedagógusok, könyvtárosok, agrárértelmiségiek „beleszólási” jogát a települések közművelődési ügyeibe. S ami a szorosan vett közművelődést illeti: van mibe beleszólni. Ebben az évben több, mint 600 ezer forintból gazdálkodhatnak az intézmények — ennek jelentős része származik úgynevezett koordinációs összegekből, vagyis a termelőszövetkezet és az áfész által biztosított támogatásból. Csak így lehetséges, hogy a három település értelmiségiéit összefogva TIT-tagcsoport működhessen, hogy a legnagyobb befogadóképességű művelődési otthonban (Nagyiván- ban) ebben az évben négy színházi előadásra invitálják az érdeklődőket. És akikor még nem szóltunk arról, hogy Tiszaörs—Tiszaigar— Nagyiván közművelődési intézményeiben nem kevesebb, mint 21 tartós művelődő közösség működhet. Néptánc- csoport, nyugdíjasklub, ci- terazenekar, irodalmi színpad, asszonykórus, ifjúsági klub — és így tovább. Nagy- ivánban hét pedagógus kapcsolódott be — az iskolai munkán túl — a település művelődésébe, valamelyik kiscsoport vezetését vállalva; úgy, hogy az ezért járó tiszteletdíj összegét leírni se nagyon érdemes. « * « A további tervek is a józan realitásokra épülnek, de nem fantáziátlanok. A tisza- örsi tsz-székház közelében adott egy nagy alapterületű, kitűnő állapotban levő régi magtár. Már elkészültek a tervek (Pár Nándor és Nagy István építészek munkája), a magtár szabadidő centrummá való átalakítására. Ha nem jön közbe semmi, három éven belül újabb közművelődési intézménnyel gazdagodik a megye, de elsősorban a három település lakossága. V. J. \ magtár épülete... ÉSZAKKELETI ÉSZAKNYUGAT! A terv egy részlete. Az új létesítmény igazi otthona lehet a három falu művelődni vágyó lakosságának „Szerényen, de mindig bátran...” Száz éve született mlékezetünk olykor háládatlan a múlt történéseivel, nagy alakjaival kapcsolatban. A napi rohanásban nemcsak az évtizedekkel ezelőtti kiemelkedő személyiségek tetteiről, hanem gyakran a tegnap eseményeiről is hajlamosak vagyunk elfeledkezni. S csak akkor ér bennünket szinte döbbenet erejével a ráeszmélés arra, hogy kik éltek és mit alkottak e tájon előttünk, amikor az évfordulók ráirányítják figyelmünket a harcokban és hagyományokban gazdag történelmi közelmúltunk egy-egy pillanatára, kiemelkedő alakjára. Egy kissé talán így vagyunk a száz éve — 1885. január 19-én született — Varjas Sándorral is, akire ma nemcsak azért megtisztelő kötelességünk emlékezni, mert kiváló tanár. filozófus, valamint a magyar és nemzetközi munkásmozgalom jelentős személyisége volt, hanem azért is, mert pályájának, humanizmusa és forradalmi elkötelezettsége kiteljesedésének egyik fontos szakaszát Szolnok megyében, Jászberény ben töltötte. A dombóvári szabómester idősebbik fiáról keveset tud a magyar utókor. Igaz. még a hatkötetes nagy összegező szovjet filozófiatörténet sem a magyar tudósok, hanem a szovjet filozófusok között említi életművét. A hazai lexikonok, kézikönyvek pedig méltálnytalanul kurtán szólnak sokoldalú munkásságáról, sőt az Üj Magyar Lexikon nem is közli adatait. Azoknak azonban, akik olvasták Illyés Gyula egyik legszebb prózai művét, az író élete utolsó éveiben írott Varjas ..Beatrice apródjai-t”, ismerős Varjas Sándor neve. A tanáré, akit a tizenhét éves Illyés Gyula osztálytársaival meg akart szöktetni a váci börtönből. A század első éveiben egy hallatlanul sokfelé ágazó érdeklődésű fiatalember indul el a tudományos pályán kantiánus felfogású doktori disszertációjával, amelynek címe: „A kategóriák transzcendentális levezetése”. Az ifjú diplomás 1908-ban Jászberénybe került tanárnak. Itt kerül szembe a reakcióval, s itt érik. a humán beállítódásé gondolkodóból osztályharcos szociáldemokrata. Akkoriban gróf Apponyi Albert kultuszminiszter — tehát Varjas legfőbb főnöke — volt a jászsági kerület országgyűlési képviselője, s ebből következett első összeütközése az elnyomó hatalommal. Igazságérzete arra késztette, hogy a miniszternek joggal ellenszegülő parasztemberek mellé álljon, s nyíltan fellépjen saját elöljárói ellen. A fegyelmi eljárás nem váratott magára sokáig. A vád: Varjas „ha- zafiatlan szellemben neveli a rábízott ifjúságot”, tehát el kell bocsátani. A jászberényi fegyelmi azonban végül is „jól jött” Varjasnak, sikerül Budapesten a hatodik kerületi felsőkereskedelmi iskolában . állást kapnia. Itt lesz tanítványa Illyés Gyula is. A fiatal tanár a fővárosban azonnal bekapcsolódik a munkásmozgalomba. hamarosan az MSZDP balszámyának egyik ismert alakja lesz, és szoros barátságba kerül Szabó Ervinnel, Lengyel Gyulával és Varga Jenővel. Ismeret- terjesztő előadásokat tart a munkásoknak. 1917-ben egyike a pedagógusszervezkedés vezetőinek, egy évvel később a megalakuló pedagógusszakszervezet vezetőségi tagja. Az 1918-as polgári demokratikus forradalom egyetemi katedrához juttatja és az akkor megszervezett Országos Ismeretterjesztő Bizottság egyik vezetője lesz. Az 1919-es esztendő meghatározó fordulat életében: belép a Kommunisták Magyarországi Pártjába. és március elején már ő ad elő a Marx körben „A forSándor radalom lélektani előfeltételei” címmel. A Tanácsköztársaság győzelme után — a Lukács György vezette — Közoktatási Népbiztosság tudományos és propaganda osztályának vezetője lesz. Nagy lendülettel végzi Marx, Engels és Lenin legfontosabb műveinek megismertetését és népszerűsítését a munkások, a vöröska tonúfc körébep; agitatív kiadványokat, plakátokat készíttet és terjeszt- tet; átszervezi a tömegtájékoztatás és a sajtópropagandát; és dolgozik a nép politikai nevelése rendszerének kialakításán. A mindössze. négy hónap azonban nem adott neki elég időt minden tervére. Az ellenforradalmi bíróság életfogytiglani büntetésre ítélte, s három évet a váci börtönben raboskodott. A szovjet kormány 1922-ben — sok más forradalmártársával együtt — kicserélte fogoly magyar királyi tisztekért. Moszkvában először a Vörös Professzura, majd a Tyi- mirjazev Akadémia, végül a Lomonoszov Egyetem professzora, s felveszik az SZKP tagjai közé is. Másfél évtized alatt művek egész sorát írja a filozófia, a logika, a matematika, a pszichológia. a történelem és a közgazdaságtan legkülönbözőbb témáiban. Közülük is kiemelkedő jelentőségű „Az újkori filozófia története” és a „Lenini dialektika” című munkája. Műveinek többsége ma már magyar nyelven is hozzáférhető az Akadémiai Kiadó által 1971-ben kiadott „Varjas Sándor válogatott filozófiai tanulmányai” c. kötetben. Sajnos, mielőtt tudományos életműbe is igazán kiteljesedhetett volna, 1939-ben — 54 évesen — elragadta a halál. Születésének centenáriumán az utókor emléktáblák avatásával és gondolatainak felelevenítésével emlékezik a század magyar forradalmi és tudományos megújhodásának egyik jelentős alakjára. Varjas Sándorra. Nekünk pedig érdemes emlékezetünkbe vésni egyik ars poe- tikus intelmét: „ ... szerényen, de mindig bátran és kellő tudással az igazságért, a haladásért...” László Gyula E Könyvtárnévadó Vácott Moszkvába utazott a Magyar Állami Népi Együttes Első idei vendégszereplésére Moszkvába utazott tegnap a Magyar Állami Népi Együttes: a Szovjetunió fővárosában a „Budapesti napok Moszkvában” elnevezésű programon vesz részt. A 110 tagú együttes január 2I-én fellép az egyhetes program megnyitó ünnepségén az Állami Központi Koncertteremben, ahol budapesti és moszkvai művészek adnak gálaműsort. A népi együttes három önálló estet is ad a szovjet fővárosban, a teljes társulatot megmozgató, már eddig is nagy sikert aratott „Lakodalmas” című produkciójával lép a moszkvai közönség elé. A műsor keresztmetszetét adja a magyar népművészet gazdag tánc- és zeneanyagának, bemutatva a magyar népviselet színpompás darabjait is. Ezeken az esteken az együttes a Vlagyimir Iljics Gépgyár művelődési házában, a Moszkvai Gördülőcsapágy Gyár kultúrtermében és a Lenini Komszomol nevét viselő gépkocsigyár kultúrtermében lép színpadra. A Magyar Állami Népi Együttes — a rendező szervekkel közösen — az egyik műsor bevételét a Moszkvában megrendezendő XII. Világifjúsági Találkozó javára ajánlotta fel. Katona Lajos néprajztudós és publicista nevét vette fel tegnap a váci városi könyvtár. Az ez alkalommal rendezett ünnepségen elmondták: az 1862-ben Vácott született tudós tevékeny részt vállalt a Magyar Néprajzi Társaság megszervezésében. Megkezdték a legutóbbi tápi ásatás eredményeinek tudományos feldolgozását a győri Xantus János Múzeum régészei. A szakemberek már több éve vallatják a VII— VIII. századfordulóból származó temetőt, amely kedvező elhelyezkedése, viszonylag kis kiterjedése folytán alkalmas az avar kori temetkezési szokások megismerésére. Mostanáig összesen 361 sírt tártak fel. A sírokból előkerült famaradványok, vasszögek, pántok arra utalnak, hogy az avarok koporsóban helyezték a föld alá halottaikat. A használati tárgyakat egykori tulajdonosaikkal együtt temették el. A késeket például mindig, a nők mellé rakták, a férfiaknak viszont a derékövükhöz csatolták, A századfodulón több lapnak volt szerkesztője és munkatársa, cikkeiben alapvetően a népköltészettel, a népszokásokkal foglalkozott. Az 1910-ben elhunyt tudós jelentős életművet hagyott hátjelezve, hogy míg az asszonyok munkaeszköznek használták, a férfiak viseletűk tartozékaként becsülték. Az avar kori temetkezési szokások másik jellegzetessége, hogy az ékszereket is a koporsóba helyezték. A legutóbb feltárt sírok közül többre bolygatott állapotban találtak rá. Ezeket a temetkezések utáni 80—100 éves időszakban szinte teljesen kifosztották a sírrablók. Minden bizonnyal tudták, hogy hol nyugszanak a férfiak és hol a nők, s közülük kik voltak tehetősebbek, kik szegényebbek. Ezzel összefüggésben a régészek feltételezik, hogy a sírokon fejfa- vagy kopjafaszerű sír jelek állhatták, amelyek eligazították a temető felhagyása utáni évtizedekben a sírrablókat arról, hogy hol rejthet értékes zsákmányt a föld mélye. ra. A kopjafák igazították útba a sírrablókat Kutatják az avar kori temetkezési szokásokat
