Szolnok Megyei Néplap, 1985. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-19 / 15. szám
6 Nemzetközi körkép 1985. JANUÁR 19. Genf ~~Egy hosszú út kezdete Startol az amerikai űrrepülőgépek egyike... A kozmikus utak jelentős része katonai célokat szolgál A Genfben megtartott szovjet—amerikai külügyminiszteri eszmecsere végén nyilvánosságra hozott hivatalos nyilatkozat a lényeget így foglalja össze: „A tárgyalások célja olyan hatékony megállapodások kidolgozása lesz, amelyek arra irányulnak, hogy a világűrben megelőzzék, a földön pedig megszüntessék a fegyverkezési hajszát, korlátozzák és csökkentsék az atomfegyverzetet, megszilárdítsák a hadászati stabilitást.” Sokan kérdezik manapság: miért került annyira előtérbe a7 űrfegyverkezés kérdése? Moszkvában és Washingtonban egyaránt különös jelentőséget tulajdonítanak ennek a problémakörnek, de természetesen más-más előjellel. Addig, amíg a Szovjetunió minden tőle telhetőt megtesz a földi és a kozmikus fegyverkezés korlátozásáért. megszüntetéséért. az Egyesült Államok' szándéka homályban marad. A Szovjetunió abból indul ki, hogy az 1970-es években a két vezető nukleáris hatalom és a két szövetségi rendszer — a NATO és a Varsói Szerződés szervezete — között kialakult katonai egyensúlyt megőrizve, sőt azt alacsonyabb szintre szállítva kell megszilárdítani a nemzetközi biztonságot. Csakhogy ez a paritás, amely az utóbbi évtizedekben biztosította az európai és a világbékét, az amerikai szélsőséges hatalmi csoportok számára sohasem volt elfogadható. Az úgynevezett euro- rakéták nyugat-európai telepítésével megkísérelték felborítani az amúgyis törékeny stabilitást, de miután a Szovjetunió — a szocialista védelmi közösség tagállamaival egyetértésben — megfelelő ellenintézkedéseket tett, az átmenetileg megbillent erőmérleg hamarosan megint azonos ..értékeket” mutatott bár az azt megelőzőnél lényegesen magasabb színvonalon. Ilyen fejlemények után ült le egy tárgyalóasztalhoz Andrej Gromiko és George Shultz. Megbeszéléseik hátterét az a tény befolyásolta döntően, hoyy pillanatnyilag a Szovjetunió és az Egyesült Államok területe azonos módon sebezhető, hiszen jelenleg még egyik félnek sincs hatékony rakétaelhárító rakétarendszere a másik csapásának (válaszcsapásának) kivédésére. Annak idején, 1972-ben. a SALT—1 szerződés aláírásakor ugyancsak ezt a körülményt vették figyelembe, jóllehet akkoriban elhangzottak olyan hivatalos amerikai nyilatkozatok, amelyek szerint az Egyesült Államok már az 1960-as évek első felében „komoly lépéseket” tett a világűr mili'törizálására. A valóságban, persze, csupán a kezdeti lépések voltak ezek. A fölényre törekvő amerikai erőpolitikusokban azonban mindig égett a vágy, hogy valamilyen módon megszabaduljanak a SALT—1 „ballasztjaitól” és újabb minőségi technikai frontáttöréssel szerezzék meg maguknak az első csapás képességét. Más szóval: olyan helyzetet próbáltak teremteni. amelyben a potencális ellenfelet a lehetőség szerint megfoszthatnák a megtorló visszavágás végrehajthatóságától. miközben ők maguk indíthatnák meg az első megsemmisítő nukleáris rajtaütést, vagy ahogyan a Pentagonban megfogalmazták, a Szovjetunió és a szövetségesei elleni „lefejező” csapást. Ezt a Reagan elnök nevével fémjelzett elgondolást „hadászati védelmi kezdeményezésként” tálalták az amerikai közvéleménynek, azt a benyomást keltve, mintha egy „korlátozott”, vagy egy esetlegesen „elhúzódó” nukleáris háború az Egyesült Államok területének veszélyeztetése nélkül megvívható lenne. A „védelmi” kifejezés természetesen félrevezető, és a kozmikus kísérleteknek ilyen célokhoz az égvilágon semmi köze nincs. Ha csupán tényleges védelemről lenne szó, akkor vajon miért fejlesztették eddig a hadászati támadó rakéta-nukleáris eszközöket, köztük az MX interkontinentális rakétát, a B—1-es távolsági bombázót és a „Trident” haditengerészeti csapásmérő fegyver- rendszert? Teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy — ellentétben a washingtoni érveléssel — a világűrbeli és a hozzá kapcsolódó új típusú földi „védelmi” harceszközök nem növelnék meg sem az amerikai nép, sem a világ biztonságát, ellenkezőleg: hallatlanul felfokoznák a nukleáris háború fenyegetését, Nos, éppen ez a felismerés, az összefüggések eme láncolatának felmérése késztette arra a Szovjetuniót, hogy amíg nem késő. elejét vegye egy visszafordíthatatlan folyamat elindulásának. A várhatóan sorra kerülő érdemi tárgyalásokon majd elválik, a Reagan-kormány- zat kész-e a kölcsönös érdekek alapján a becsületes megegyezésre? Ne feledjük, Genf csak a kezdet, egy talán több éves, keménynek ígérkező párbeszéd nyitánya ... Serfőző László Olaszország Robbantás az alagútban Az utóbbi időben sokaknak úgy tűnhetett, valamelyest csökkent a terrorizmus Olaszországban. Egyre kevesebb merényletről érkeztek hírek, a Vörös Brigádok tagjai rács mögé kerültek. Jóllehet Craxi miniszterelnök utalt arra, hogy bizonyos jelek a terrorizmus újjáéledésére mutatnak, a legutóbbi gyilkos merénylet megrázta nemcsak Olaszországot, hanem az egész világot. Bolognában harmadszor követtek el az újfasiszták tömeggyilkosságot vonatrobbantás- sai. Tíz évvel ezelőtt. 1974. augusztus 4-én menetrendszerű útján haladt Róma és München közt az Italicus expressz. Nem messze Bolognától, a San Benedetto Val di Sarnbro alagútnál robbanás történt a vonaton. A merényletnek 12 ártatlan személy esett áldozatul. 48 súlyos sérült került kórházba. A robbantásért az egyik olasz újfasiszta szervezet, a Fekete Rend vállalta magára a felelősséget. 1980. augusztus 2-án bíróság elé állították az Italicus expressz elleni robbantás elkövetőit. E napon, néhány órával ezután a bolognai fő- pályaudvaron borzalmas merénylet történt. Szombat lévén, a pályaudvar váróterme, büféje tele volt az érkező és induló utasokkal. Tíz óra huszonöt perckor hatalmas detonáció rázta meg a pályaudvart és a környező épületeket. Az első percekben csak a sebesültek jajgatását lehetett hallani, a porfelhőtől semmit sem lehetett látni. A romok alól 78 ember holttestét emelték ki, 140 sebesültet szállítottak kórházba. Az első feltételezés, miszerint gázrobbanás okozta a katasztrófát, hamar megdőlt. A váróteremben talált nyomok, a robbanás helyén maradt gödör, a falakon lerakodott égésnyomok egyértelművé tették, hogy merényletről van szó. Szemtanúk szerint két fiatalember egy bőröndöt hagyott a váróterem bejáratánál és sietve távozott. Valószínűleg ebben a kofferben rejtették el a tettesek a robbanóanyagot. A második világháború óta az egyik legsúlyosabb és legtöbb áldozatot követelő merénylet történt ekkor Bolognában. Sajnos, a múlt évben, december 23-án, a szeretet ünnepe, karácsony előtt folytatódott ez a borzalmas sorozat. Az újabb szélsőjobboldali bűncselekmény a Bolognát Torinóval összekötő, 18 kilométer hosszú alagútban történt. A robbanást okozó bombát a beLföldi gyorsvonat egyiik másodosztályú kocsi jódban helyezték el. A robbanás következtében a teljes szerelvény kisiklott a sínekről, két kocsi majdnem teljesen megsemmisült a keletkezett tűzben. A helyszínre érkező mentőalakulatok elé apokaliptikus látvány tárult, mindenfelé roncsok, holttestek. Az áldozatok azonosítása napokig tartott. A több mint 180 sérült közül 80 életveszélyes állapotban került kórházba. Az áldozatok közé tartozik az a fiatal rendőrtiszt is, aki a látványtól idegsokkot kapott, és főbe lőtte magát. Ezért a merényletért is az újfasiszta szervezetek, a Fekete Rend és az Űj Rend, vállalták magukra a felelősséget. Nem nehéz észrevenni a három merénylet közti kísérteties hasonlóságot. És ez Negyven éve történt A Visztulától az Oderáig A szovjet hadsereg és az európai második frontot megnyitó angol—amerikai csapatok nyári és őszi győzelmei jelentős mértékben megváltoztatták a helyzetet a Hitler-ellenes koalíció javára, közelebb hozták a német fasizmus végleges szétzúzását, s kedvező előfeltételeket teremtettek Lengyelország teljes felszabadításához. A lengyelek öt évig szenvedtek a fasiszták csizmája alatt. Terror. koncentrációs táborok. tömeggyilkosságok, rablások, éhség és nélkülözés jelezte a megszállók útját. Mintegy 5 millió 400 ezer ember elpusztult, több százezret a fasiszta Németországba hajtottak kényszermunkára. Az életben maradottaknak rettenetes sorsot szántak: „Mostantól fogva a lengyel nép politikai szerepe befejeződött — jelentette ki cinikusan Lengyelország német helytartója. Frank. — El fogjuk érni, hogy mindörökre megszűnjék maga a Lengyelország fogalom”. 1944. júliusában és augusztusában a szovjet hadsereg felszabadította a Visztulától keletre elterülő lengyel területeket. Annak ellenére, hogy a német fasiszta hadse- sereg hatalmas veszteségeket szenvedett a szovjet—német arcvonáson, még jeflentlős erőkkel rendelkezett, és Lengyelországban volt a berlini irányt fedező erők csapatcsoportosítása. A Lengyelország teljes felszabadítását eredményező hadműveletet a történelem a Visztula—Odera hadművelet név alatt ismeri. A hadművelet 1945. január 12-től február 3-ig tartott. A hadműveletben részt vett az 1. Belorusz Front (parancsnoka G. K. Zsukov), és az 1. Ukrán Front (parancsnoka I. Sz. Konyev). északon együttműködve a 2. Belorusz Front balszárny csapataival (parancsnoka K. K. Rokosszovsz- kij), délen pedig a 4. Ukrán Front jobbszárny csapataival (parancsnoka I. J. Petrov). Az 1. Belorusz Front állományában tevékenykedett az 1. Lengyel Hadsereg. A hadművelet előkészületeit a tervek szerint január 20-ra kellett befejezni. Az újév első napjaiban azonban parancsot kaptunk, hogy rövidítsük meg az előkészületi időt. A hadműveletet 12-e és 14-e között kezdjük, bár az időjárás-előrejelzés nem volt kedvező. Amikor a frontparancsnokot megkérdeztük a határidő váratlan megváltoztatásának okairól, így válaszolt: „Churchill segítséget kért...” A németeknek az Ardennek- ben indított támadása nehéz helyzetbe hozta az angol és amerikai csapiatokat, ezért az angol miniszterelnök azzal a kéréssel fordult Moszkvához, hogy hozzák előbbre a támadás kezdetét, és ezzel könnyítsenek a szövetséges csapatok helyzetén. Január 12-én az 1. Ukrán Front több ezer lövege fergeteges tüzet zúdított a fasiszták védelmi állásaira. A tüzérségi tűzelőkészítés közel 2 óra hosszáig tartott. Nagy pelyhekben hullott a hó, a látótávolság kicsiny volt, nem véletlen. Mindhárom merényletét az újfasiszta szervezetek vállalták, és az ó módszereikre jellemző, hogy bűncselekményeiket mindig nagy tömegben hajtják végre. A pánikra, a félelem eszkalációjára építenek, egy „új rend” nevében, mint arra egyik szervezetük neve is utal. És az emberek, egy-egy ilyen merénylet után, félnek is Itáliában. A bolognai szörnyű bűncselekmény után sokkal kevesebb ember indult útnak vonaton így a légierő nem tudott tevékenykedni. Az ellenséges arcvonal minden egyes kilométerére azonban 250. helyenként 300 löveg és aknavető ontotta tüzet. Az ellenség óriási veszteséget szenvedett. Az egyik fogoly a következőket mondotta: „A katonák és tisztek elvesztették önuralmukat, és önként elhagyták állásaikat. visszavonulva a védelem mélységébe”. Az első két órában a szovjet egységek 7 kilométert nyomultak előre. Nyomukban az ellenségre nagy erejű harckocsicsapást mértünk. Az áttörésbe két harckocsihadsereg „ és három önálló harckocsihadtest hatolt be. A hitleristák megkísérelték a front csapatainak elő- remozgását feltartóztatni. Ez a tervük azonban nem sikerült A fasiszták páncélos hadtestét a találkozóharcban szétzúztuk, maradványait pedig Kelce térségében szétszórtuk. Az ellenség azonban ott sem tudta megtartani állásait. Január 15-én a szovjet csapatok felszabadították Kelce városát. Ez arra kényszerítetbe a fasisztákat, hogy visszavonuljanak a Visztulától, Sandomierztól északra. Az ellenség visszavonulása futássá változott. A bekerítéstől csupán azok a kis csoportjai menekültek meg, amelyek hátrahagyták harci technikájukat és hadtápjukat. A szovjet csapatok hat nap alatt 150 kilométert [nyomultak előret, menetből átkeltek a Varta folyón, és január 17-én elfoglalták Czestochowát. Január végére a front csapatai kijutottak az Oderához, és a folyó túlsó partján hídfőt foglaltak el. Az 1. Belorusz Front csapatai január 14-én kezdték arctevékenységüket. Kihasználva az előrevetett zászlóaljak sikerét, áttörték ez ellenség védelmét. Az áttörés résébe szovjet harckocsik nyomultak be, átkelve a Pilnica folyón, lendületesen haladtak előre, és hamarosan kijutottak a fasiszta csapatok varsói csoportosításának hátába. Hitler megpaOiaszországban. Milánóból több szerelvényt el sem indítottak, miután egyetlen utasuk sem volt. A megfélemlített emberek kerülik a J'orga’mas helyeket, pályaudvarokat, repülőtereket, áruházakat, vendéglőket. A „rend” híveinek brutális akciói következtében az élet fontos területein a zűrzavar, a bizonytalanság uralkodik el. Décsi Katalin összeállította: ' Constantin Lajos rancsolta, hogy Varsót minden áron meg kell tartani. Az. hogy a szovjet csapatok két oldalról mélyen átkarolták a hitleristák varsói tesoportosftását, dezorgani- zálta védelmüket, és a fasiszta hadvezetést arra kényszerítette, hogy megkezdje csapatainak kivonását Varsóból. Kedvező feltételek jöttek létre, az 1. Lengyel Hadsereg csapatainak támadásához. Január 17-én a lengyel katonák behatoltak fővárosukba. Ezzel egyidőben érték el a várost a szovjet csapatok is. A nap végére a lengyel főváros teljesen felszabadult. A Visztula védelme összeomlott. A támadás több mint 500 kilométer hosszú arcvonalszakaszon bontakozott ki. A fasiszta A-hadseregcso- port súlyos vereséget szenvedett. Szétzúzott magasabb egységeinek maradványai nyugat felé vonultak vissza. A szovjet hadsereg lendületesen közeledett a fasiszta birodalomhoz. Amikor az 1. Belorusz Front csapatai elérték Poznant, északról és délről átkarolták a várost, és bekerítették az ott tartózkodó 62 ezer főnyi ellenséges helyőrséget. A helyőrség bekerítésére jelentéktelen erőket hagyva hátra, leküzdötték a pomerániai sánc és a mieszczeritzi megerősített körlet védelmét és január 29-én elérték Németország területét. Január végén a front hadseregei kijutottak az Oderához, átkeltek rajta és hídfőket létesítettek Küst- rintől északra és délre. Hitler igyekezvén megmenteni a helyzetet, jelentős erőket összpontosított Kelet-Pomerániában (a Visztula hadseregcsoportot), hogy északról ellencsapása mérjen a szovjet csapatokra. G. K. Zsukov marsall kitalálta az ellenség elgondolását. A megtett intézkedésiek eredményeképp a szovjet csapatok nemcsak hogy visszaverték az ellenlökést. hanem Scheidemühle (Pula) térségében be is kerítették az ellenséges egységeket. Az 1. sz. Belorusz és 1. Ukrán Front csapatainak az Oderához való kijutásával és a folyó bal partján létesített hídfőkkel befejezték a Visztula^—Odera hadműveletet. Erre az időre a 4. Ukrán Front csapatai Lengyelország és Csehszlovákia déli részének jelentős területeit szabadították fel, 100—200 kilométernyit nyomulva előre nyugatra. Ugyanakkor a 2. Belorusz Front csapatai elérték a Balti-tenger partvidékét, elvágták az ellenség kelet-poroszországi csoportosítását Németországtól. A Visztula és Odera közötti fasiszta védelmet 23 nap alatt szétzúztuk. A szovjet hadsereg támadásának legfőbb eredménye Lengyelország teljes felszabadítása volt. A háború tüze elérte a hitleri birodalom területét, és annak fővárosától, Berlintől 60 kilométernyire lobogott. Az ellenség kénytelen volt a nyugati frontról a támadó szovjet csapatok ellen keletre átcsoportosítani 20 hadosztályt, és be kellett szüntetnie az Ardennekben indított támadását. A szovjet hadsereg így segített a szövetségeseknek a fasiszta csapatok által áttört nyugati arcvonal helyzetének helyre- állításában. A lengyel nép örömmel fogadta a szovjet hadsereg és a lengyel csapatok felszabadító katonáit. A szovjet kormányhoz 1945. január 20-án a városi tanács által küldött üzenetben ez állt: „A lengyel nép soha nem felejti el, hogy a szabadságot és független államéletének helyre- állítási lehetőségét a szovjet fegyverek nagyszerű győzelmének. a hős szovjet katonák kiömlő vérének köszönheti.” Pável Batov a szovjetunió kétszeres hőse (P. I. Batov tábornok: a 2. és 1. Belorusz Front csatlakozásánál tevékenykedő 65. hadsereg parancsnoka volt.) A második merénylet színhelye
