Szolnok Megyei Néplap, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-05 / 285. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. DECEMBER 5. IA szerkesztőség postájából | Tilda — tétlenül Tilda a legszebb koriban van, 18 éves lesz! Nem ismerem, csak elbeszélés alapján képzelem maaam elé. Szép, magas, nyúlánk teremtés, barnás haja a válláig ér. Ha édesanyjá­val — karonfogva — jön­ne velem szemben, azt mondanám: de kedvesek így együtt, anya és leá­nya ... Természetesen járnak ők együtt, és legtöbbször ka­ronfogva ... Tilda nem lát. Soha nem is látott. Eddig Bu- daoesten élt. ahol a vakok általános iskolájába járt. Az intézetben megtanult géoími. Ám gyengék, ki­csik a kezei, nem nagyon bíria ezt a munkát, meg aztán .. . amúgy is ne­héz ... Idén júniusban jött végleg haza. Szolnokra. Az aggódó édesanya leg- iobban telefonkezelőnek, hangosbemondónak szeret­né kislányát. Csakhogy a technika ... Olyan telefon- központban dolgozhatna csak. ahol — érthetően — a fény nem játszik szere­pet. .. Tilda értelmes okos lány. megtanulná gyorsan a dolgát. Anyu is szívesen segítené, munká­ba kísérné. érte menne, mindent vállalna lánya érdekében 1 Jártak már sok helyen, mindenhol, ahová a Mun­kaerő Szolgálati Iroda ügyintézője küldte őket. Nem lehet már bírni láb­bal se, s aztán, mikor a helyszínen vannak, kide­rül : a technika.. Ezért kérte az. anya a szerkesztőség segítségét. Reménykedik rendületle­nül. Az újságot sokan ol­vassák ... Kell lennie va­lamilyen munkalehetőség­nek a megyeszékhelyen ... Tildának elfoglaltságra van szüksége, hogy ne kényszerüljön otthon tét­lenségre! Az érdeklődőnek bővebb információt ad e rovat összeállítója:- í. j. ­Táska- és cukorrépaleves, szuszogó A múlt héten sok tiszaugi házhoz kopogtatott be a postás — kezdte november 26-án keltezett levelét Sza­bó Györgyné tanár. — Idő­sek, nyugdíjasok számára vitt meghívót. ..Szombat délután háromkor szeretet­tel várjuk az idősek napjá­ra. Műsor is lesz...” A Szolnok megyei Heté- nyi Géza Kórház-Rendelőin­tézet szakszervezeti bizottsá­ga november 22-én délután­ra háromszáz nyugdíjasát hívta találkozóra. A vendé­geket ia (kórház új ebédlőjé­ben fogadták. Köszöntőt dr. Csépányi Attila |főigazgató főorvos mondott. Valameny­A keinen: A vendéglek egy csoportja Valami szokatlanba, újba is belevágott a tiszaugi Vörös- kereszt, Régi ízek, régi éte­lek címen ételbemutatóra biztatta a nagymamákat. Kicsit féltünk, ugyan lesz-e kedvük elkészíteni azokat az ételeket, amelyeket gyer­mekkorukban nekik főztek az édesanyák? A próbálko­zást váratlan siker koro- •názta. Megkóstolhattuk : a táska-, a cukorrépalevest, a szuszogóu, a mákos gubát, ízlelgethettük a máiét, a görhét, slambucot. Tapasz­talatcsere volt a javából. So­kan bánkódtak, miért nem készítettek ők is valamilyen, feledésbe merült finomságot. Az ételbemutatót uzsonna kö'vette... pyiüknek ajándékcsomaggal kedveskedtek és megvendé­gelték őket. * * * Itt hadd jegyezzük meg: nagyon örülünk a nyugdíjas- taíalkozóról érkező beszá­molóknak. íróik bizonyára elnézik nekünk, hogy mind nem közöljük. Fáradozásuk akkor sem hiábavaló: tájé­koztatóikat „elraktározzuk”, s valahol, valamikor „érté­kesítjük”. .. A levelekből lemérhetjük, hol, miként tö­rődnek az idős emberekkel. lóan ismertessék meg az új terméket vagy termékcsalá­dot a leendő vásárlókkal, be­leértve a várható árat is. lAz effajta reklám hatéko­nyan segítené a meggondol- tabb, takarékosabb gazdál­kodást, mert az ,ismeretek birtokában dönthet a család, hogy igényének és anyagi helyzetének megfelelően mit vegyen meg, ha már az új termék az üzletekbe kerül. Lukács Gábor Jászberény Olvasónk véleményével tulajdonképpen egyetértünk. Javaslata indokolt. Egyéb­ként: rendeletek írják elő, hogy például a tartós fo­gyasztási cikkekhez kezelé­si, használati utasítást köte­les adni a kereskedelem. Hirdetésben is ismertethetik árucikkeiket. Az újságok ezek reklámozására nem vállalkoznak, ám ha közér­dekről van szó... A benzin- fogyasztás csökkentését szolgáló készüléket nemré­giben lapunkban is bemu­tattuk, de említhetnénk más példát is. Élet, erű, egészség. A legfiatalabbaknak, a szolnoki Jósika úti óvodába járó kisgyerekeknek rendezett novemberben tej- és tejtermék be­mutatót a Szolnok megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vál­lalat. A kép tanúsága szerint az ízlésesen tálalt árut nem vitték hiába a gyermekintézménybe, nagy keletje volt a fel­szolgált finomságoknak. Fűtetlen vasúti kocsi, váróterein Nem írtam volna meg . e néhány \sort, ha nem éppen a minap hallom a rádióban a MÁV illetékes főosztály- vezetőjének a nyilatkozatát: a vasúti szerelvényeket és várótermeket mikortól és hogyan kell fűteni, hogy ' a kedves utas kényelmesen érezhesse magát. Gyakran utazom Vámos- györk—Üjszász között — hi- dek kocsiban, amely ráadá­sul piszkos is. Pedig min­denki tudja, hogy hideg vay, fűteni kellene. Sajnos, nem­csak a vonatok, a váróter­mek is jdermesztőek. Élen jár le téren Jászkisér, ahol az utóbbi időben hangosbe- mondó értesíti az utasokat a vonatok érkezéséről. Ar­ról ;azonban nem szólnak, miért fogvacogtató a váró­terem. November 29-én még nem volt kályha benne. Így készültek — illetve nem készültek — fel a téli forgalomra például Jáfizkii- séren, ahonnan naponta mintegy száz diák utazik a jászapáti középiskolába... Egy nyugdíjas : jászkiséri olvasónk pfüstölgőit” \ így levelében — nem névtele­nül! Tavaszra! A szolnoki Gárdonyi Gé­za úti játszótéren a TITÁSZ Dobi István és Bánki Donát Szocialista Brigádja novem­ber közepe táján újította fel a képen látható sergőt. A múlt héten még „üzemelt”, hisz a jó idő kicsalogatta a kisgyerekeket Most már ta­lán pihenhet — tavaszig, de akkor; nagyüzem! Az információt és a fotót Jáger Istvántól kaptuk. Kirándulás Karcagra Válaszok, intézkedések „Kinőtték” a használtcikk-piacot Honismereti szakkörünk a tanév kezdete lóta elméle­ti tapasztalatait gyarapítot­ta. November végén elutaz­tunk Karcagra, hogy az ed­dig tanultakat gyakorlatban láthassuk. Karcagon több híres, kitüntetett népművész dolgozik. Mi Kántor Sándort látogattuk meg. Nagy érdek­lődéssel figyeltük, hogyan készülnek az agyagtárgyak. Ezután a nagynevű néprajz­A háztartási és egyéb munkát ma már számtalan hasznös gép, egyszerűbb ké­szülék könnyíti meg. Az át­lagember azonban ezekről keveset tud, mert egy árcé­tudósról, Győrffy Istvánról elnevezett néprajzi múze­umban megismerkedhettünk a régen élt emberek szer­számaival, u középkori ku­nok sorsával. Végezetül Be­rekfürdőbe mentünk. Az él- . menyekben gazdag napot vi­dám fürdőzéssel zártuk. A levelet a szolnoki Áchim úti Általános Jskola honismereti szakköre nevé­ben Agócs Mónika írta. dula a tájékozatlan vásárló számára nem sokat mond. Javaslom, hogy a forgal­mazó vállalatok, az Állami Könyvterjesztő Vállalat „Űj könyvek” rovatához hason­Szeptember 26-i lapunk­ban — e rovatunkban — Lánc, lánc... címmel egy szolnoki iolvasónk felvetését közöltük, aki ia használt cikk­piacot és környékét kifogá­solta lakótársai nevében, ahol a nagy „idegenforga­lom” már-már a nyugalmu­kat veszélyezteti... Bakos József, a városi ta­nács vb termelés-ellátásfel- iigyeleti osztályának veze­tője hosszú levelet irt, amelyben megnyugtató in­tézkedésein il olvashattunk. iE szerint a tanács illetékes szakigazgatási szervei, a KÖJÁL, a városi rendőrka­pitányság, a Csarnok és Pi­ac Intézmény és á kommu­nális üzem felelős ivezetői­vel helyszíni bejárást és feladategyeztetést végez­tek a piac működési felté­teleinek javítása érdekében. A tett és tervezett intézke­dések remélhetőleg javítják a környezet tisztaságát, > s biztosítják a lakók nyugal­mát. A jogos panasz rövid tá­flz árcédula kevés von nem orvosolható. A hasz- náltcikk-piac kicsi, az áru­sok lés a vevők száma meg­szaporodott. A húsz kiépí­tett autóparkolóra nyolcvan­száz igény jelentkezik. A megnyugtató az lenne, ha a piacot a város más terüle­tén — a jelenlegi igények­nek megfelelően — tudnák elhelyezni, erre azonban egyelőre ígéretet lse tehet­nek. Bővítésre nincs lehető­ség, ennek gátat szab a pa­pírgyár iparvágánya. A meg­lévő területtel „gazdálkod­hatnak” (nyilvános WC, közművek, parkírozó). Tár­gyalnak az érdekeltekkel és a piacbővítés igényét az 1985. évi tervtárgyaló tanácsülés elé terjesztik. Jóváhagyás ese­tén a kivitelezést jövőre el­kezdik. Addig? A Csarnok és Piac Intéz­mény a nyitvatartás alatt felügyeli a piacot. Rendsze­resen takarítanak majd a piacon és környékén! Két­naponként ürítik a szemét- gyűjtő konténereket. A csa- padékvüz-elvezető csatorná­kat, vízelnyelőket kitisztít- tatták. A bejáratot áthelye­zik a parkírozó mellé. A vá­mosi rendőrkapitányság ille­tékese is ígéretet tett: a 1rendfenntartásban fokozott segítséget nyújtanak. Három „pofon” Nagy Károly kunszent- tnártoni olvasónk „A nagy pofon” címet adta levelének, amit ugyan közöltünk no­vember 28-án — más cím- tnel. A boltot bezárták — Bennünket kizártak (a ked­vezményből). .. November 13-án Szolnokra utazott fe­leségével. Szemüvegjeiket ákarták jobbra cserélni. Az Ofotért előtt érte őket a nagy pofon — írták, ahol leltároztak... A második pofont — kép­letesen szintén — az Ofo­tért optikai szakboltja kap­ta, ahol november 13-án is szívesen szolgálták ki a nyugdíjasokat, cseréltek ne­kik szemüveget kedvezmé­nyes áron... A Beloiannisz út 2-ben, a fotó-szaküzlet- ben leltároztak! Ott járha­tott olvasónk, aki ezek sze­rint nem tudta, hogy a tjszemüvegrészleg” onnan több miint 15 éve az Ady Endre útra költözött... És hát... a kirakatban egyet­len szemüvegkeretet sem látva, még csak nem is kér­dezősködött. .. Hátra van még egy po­fon. .. Azt mi kaptuk, no­vember 28-án, amikor Ba- gyinszki László boltvezető telefonon szemrehányást tett nekünk. Jogosan! Ok no­vember 23—29 között leltá­roztak, éppen a kedvezmé­nyes akció miatt halasztot­ták ezt a munkát későbbre. „Vigaszként” álljon itt, hogy az Ofotért optikai szaküzle­tében október 16-tól novem­ber 16-ig 548 ezer forint he­lyett 329 ezret hagytak ott a nyugdíjasok: szép summát, 219 ezer forintot takarítot­tak meg az akción! Nem egyenként November 24-én lapunk 16. ol­dalán Oh, a munkaerő címmel véleményt mondtunk "a Szolnok ABC kubai narancsainak furcsa árusítási módjáról, sajnáltuk a kereskedőket, akiknek darabon­ként kell lemérni és beárazni a déligyümölcsöt, és sokalltuk a többletenergiát a pénztárak­nál • . . Pásztrai György, a Szolnoki és Vidéke Afész elnökhelyettese le­velében többek között ezt __ ír­ta: . . a vásárlók többségé­nek jQgos igényét vettük fi­gyelembe, amikor darabonként is árusítunk kubai narancsot a Szolnok ABC-ben... a kubai narancs nem olyan, keresett, kedvelt. . . nem állnak sorba érte a vásárlók és nem is vi­szik kilószámra. A kisgyerme­kes anyák is szívesebben vesz­nek gyermekeiknek egy kubai narancsot 6,60 Fiiért, mint cso­koládét ugyanennyiért...” Ebben mi se kételkedünk, nem is azért ágáltunk, hogy ne dar- rabonként vásárolják a kubai narancsot. Azért, hogy a rak­tárakban amúgy is sokat dol­gozó kereskedők ne kénysze­rüljenek az előbb már említett haszontalan munkára. Ha egy kosárba árazás nélkül kiteszik a narancsot az áruház bármely pontján, a vásárló annyit vesz ki belőle., amennyit akar, s a pénztárnál például hármat-mé- gyet vagy akár egyet is meg­mérhetnek, zacskóba tehetnek. Szóval nem egyenként árazná­nak. írnának stb. A levél olvasása után egyéb­ként kételyeink támadtak. A kubai narancs akkor most ke­resett, kedvelt vagy nem? . . . Azzal a kisgyermekes anyával értünk egyet, aki csokoládé he­ly (itt narancsot — akármilyet! — vesz. Összeállította: Farkas Ferencné Kommentár nélkül A Kedves Utas (a továb­biakban K. U.) csak a föl nem használt vasúti jegyét akarta visszaváltani Kö- zép-Európa egyik legmo­dernebb pályaudvarán. Ennek lehetőségét keresve az éjszakai órában az in­formációs irodába irányí­tották. K. U. hatodmagával meglepetten tapasztalta, hogy az ajtó nem nyűik. Nyomták, tolták, feszítet­ték, ám az ajtó hajthatat­lan, vagyis nyithatatlan maradt. Ügy tűnt, se visz- szaváltás, se tájékoztatás, töprengtek. Ilyenkor ter­mészetszerűen az ember átengedi magát gondolatai­nak, az egyiklük olyannyira ezt tette, hogy véletlenül nekidőlt az ajtónak, mire az szezám módján előzéke­nyen kitárult. Mire fény gyulladt az üvegablak mö­götti irodában, K. U. az órájára nézett, 23.45-öt mutatott. Csak a jegyemet szeret­ném visszaváltani, vagy igazolást kapni arról, hogy nem használtam föl. A MÁV Alkalmazott I. bólin­tott, majd a hivatalos ira­tokba mélyedt, telefonált, lapozgatott. Az óramutató közben lassan kiúszott a 12- es felé. K. U. kritikus helyzetbe került, hiszen ha éjfél előtt nem váltják vissza, vagy nem kap iga­zolást, kárbavész 82 forint­ja, s ugye, manapság a gazdasági helyzet... A nagymutató csupán két lépéssel volt már a 12- estől, amikor Alkalmazott I. felnézett „mit tehet most már” mozdulattal karját széttárva így szólt: Miért nem jött éjfél előtt? K. U. és bt utastársa csodálkoz­va, majd felháborodva te­kintett órájára. Alkalma­zott I. azonban meg se rezzent, ismét telefon, la­pozgatás ... Egyszer aztán újra megszólalt: Uraim, éj­fél elmúlt, most már iga­zán semmit sem tehe­tek ... K. U. a húszperces idegjáték után a forgalmi irodába nyitott be, itt meg­hallgatták. Alkalmazott II., letelefonált az információs irodába, Alkalmazott I. kö­zölte, hogy K. U. éjfél után 10 perccel érkezett s így ugyebár, nem áll módjá­ban igazolást ilyenkor már kiadni. Alkalmazott II. rá­nézett órájára: de hisz még csak öt perccel múlt éj­fél... ! Ezután felgyorsultak az események, de csupán a te­leírt panaszkönyv, az öt tanú aláírása, s a felhasz­nálatlan jegy maradt az irodában ... K. U. kislsé kábultan, igazolás nélkül indult hazafelé, agyában fölvillant a sokat látott plakát képe, amely a vasú­ti rongálok elleni küzde­lemre hívja fel a figyelmet, arra, hogy védjük a MÁV tulajdonát. Va|jon ebben az esetben, Szolnokon, november 27-én éjféltájban ki volt a szen­vedő alany és ki volt a rongáló? Annyi bizonyos, hogy alaposan megtépázták a MÁV hírnevét. — ács —

Next

/
Oldalképek
Tartalom