Szolnok Megyei Néplap, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-05 / 285. szám

1984. DECEMBER 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tévé 'képernyőié előtt Három dologra szívesen emlékszem vissza az elmú.'t hét műsorából!, mégha él­ményeim mindhárom eset­ben nem is szeplőtlenek: A pad című tévéjátékra, a Re- marque-regényből készült angol tévéfilmre és a Linda- 6orozat legújabb darabjára. A pad Azt hiszem, Nemere Lász­ló eszményi drámára lelt Alekszandr Gelman színrnű- . vében — már ami főképp a formáját illeti. Hisz a lé­nyegében kétszemélyes já­ték és valójában egy szín­helyen zajló cselekmény, egy ligeti pádon, igazán képer­nyőre való mű. A tévéjá­tékok „hőskorában”, a ha­zai televíziózás kezdetén az ilyen térben és időben erő­sen összpontosított és a fő- (Csapáson egyenesen haladó cselekményű drámát tartot­ták a műfaj egyik sajátos televíziós lehetőségének. Nos, az is, ezt a kedd es­te látott, A pad című játék újfent igazolta. Ugyanis az efféle, jószerével két ember párbeszédére lecsupaszított drámában valóban az ember kerül a középpontba, s ezzel egyetemben teljes mérték­ben az emberi jut szóhoz. Gelman története meglehe­tősen egyszerű, két házas­ságtörött, a szerelemben csalódott vagy megke­seredett ember váratlan ta­lálkozása és kissé fura játé­ka egymással. Ennyi az egész. Egy magát ..ligeti va­gánynak” kiadó, de valójá­ban vérző szívű férfiú, s egy látszatra csak kalandra éhes nő, de valójában igazi tár­sat kereső asszony találko­zása és kitárulkozása. Egy­szerű, s mégis érdekes já­ték, a két ember „beszélge­tése” tele finom fordulattal és ravaszul megkomponált feszültséggel, új meg új len­dülettel, hogy azután végül is a fecsegő felszín alól elő­bújjék a sokáig hallgató mély, a szerepjátszást fel­váltsa a szomorú emberi valóság, hogy tudniillik mindkét ember végtelenül szenved a reája szakadt magánytól. A szovjet szerző, aki min­dig is a jelen legégetőbb társadalmi kérdéseiről be­szél műveiben — ő teremtet­te meg egyébként hazájában az úgynevezett termelési drá­mát, amelyben közvetlenül szólalnak meg a színpadon a termelés konfliktusai, em­beri feszültségei — nos, Gel­man ha nem is tagadja meg önmagát ezúttal sem még­is új hangot üt meg, közé­let helyett a magánélet konfliktusait veszi célba. De itt sem privatizál, s öncé­lúan nem vájkál a lélekben, és nem is érzelmeskadik, pedig a tárgy talán ezt is megengedné. Itt is ugyanaz az őszinteség, tisztaság és keménység a tárgy feldolgo­zásában, mint úgynevezett közéleti drámáiban. És bár két olyan embert szembesít, akinek a sorsa mondhatni tragikus, hangulatuk, lel­kiviláguk festésére koránt­sem csak egy színt, a meg­határozó komoran sötétet használja, ebben a helyzet­ben- is színesen ábrázolja az emberi lélek gazdagságát. Nemere László rendezésé­ben — ő viszi képernyőre a Színjátékot — ezek a szí­nek nem is halványulnak el, ha kell harsognak, ha kell meleg szelíden fénylenek. Az egyszerű, prózai ligeti pad két ember lelki kitá­rulkozásának színpompás, már-már költői színhelyévé válik a pontosan kidolgozott, de mindvégig természetesen ható játékban. S ebben oroszlánrésze van a két ki­tűnő színészek, főleg, a fér­fit alakító Koncz Gábornak, akiről elhisszük, hogy affé­le csapodár nőcsábász, aki ravasz meséivel szedi ártat­lan nőáldozatait, viszont le­vetve csábító maszkját, szinte fájdalmasan megren- tíítővé válik, ahogy őszin­te keserűségében hangtala­nul felzokog. Egy~ nagyszerű színész találkozása ez a nagy szereppel. Méltó társa a kü­lönös szépségű Kiss Mari, aki látszatra ugyancsak hol­mi könnyűvérű nőszemélyt mutat, de egy-egy óvatlan pillanatában, a figura őszin­te megnyilatkozásában mqg tudja velünk éreztetni a benne lakozó végtelenül emberit is. Kicsit szomorú játék A pad, de nem elszomorító, minden keserűsége ellenére is van benne annyi „édes­ség”, hogy az emberségbe vetett hitet táplálja ben­nünk. Azt az érzést, hogy — természeti képpel talán kis­sé közhelyesen is fogalmaz­va — az eget borító felhők egyszer mégiscsak elvonul­nak és szertefoszlanák, s ak­kor fejünk felett újra ki­süt a Nap. Jó érzés feloldód­ni az ilyen humánus derűt fakasztó játékokban. Linda Ki tudja, hány és hányféle próbálkozás volt már és idejekorán elvetélt ötlet is, hogy a képernyőn megszü­lessék a nyugati importból származó bűnügyi játékok méltó magyar társa, vagy talán még vetélytársa is, amely valamelyest igazodik a műfaj követelményein túl, tartalmában a mi eszmei és erkölcsi igényeinkhez is. Gát György filmje, a Linda most újabb kísérlet erre, az igé­nyesebb szórakoztatásra. Láthatóan idegen példák is közrejátszottak a Linda megszületésében, kezdve a szuperbátor, szuperügyes, és szupererős tizedesnő megte­remtésétől egyes látványos, kalandfilm-elemek szorgal­mazásáig. És kísért benne — sajnos — a régi magyar hagyomány is, az olykor már-már megmosolyogtató naivság, akár tudatos, akár nem. Ezen belül határozott törekvés jellemzi az alkotók munkáját, egy-egy bűneset felderítésére összpontosítják a cselekményt, középpont­ban a karate királynőjével, a csinos és vonzó Lindával. Kétségtelen, Görbe Nóra igen rokonszenves is ebben a „csak” közlekedési rendőr szerepben. Ami azonban kis­sé zavar engem ebben a já­tékban: a szemléletbeli tisz­tázatlanság. Hogy tudniillik bizonyos elemekből arra kö­vetkeztethetünk, hogy itt egy valóságos magyar krimi zajlik, másokból viszont ar­ra, hogy ez a műfajnak va­lamiféle hazai magyaros pa­ródiája. Ez a fajta kettősség a művészi megközelítésben^ kicsit megkontrázza a film hatását, egyik irányban sem hat erőteljesen. Továbbá az is feltűnő, hogy az alkotók túlságosan is részletekben gondolkodnak, s egy-egy mozzanatot aránytalanul növelnek meg — terjedel­mében és hangsúlyában — a nagy egész rovására. Röviden És végül a harmadik él­mény, a Nyugaton a helyzet változatlan című angol té­véfilm, mely ízelítő is a szi­getország magas színvonalú tévédráma-gyártásból is. A regényhez- képest ez a fel­dolgozás talán naturálisább, egyes mozzanataiban „véré- sebb”, az oktalan gyilkolás ábrázolásában végletesebb, de így is megrendítően igaz és felkavaró, ahogy jobb sors­ra érdemes fiatalemberek masíroznak egyenesen az is­kolapadból a lövészárkokba, a vágóhídra. A háborúról, az értelmetlen öldöklésről sok­féle módon szóltak már könyvekben és filmen; ar­ról, hogy a háború miként fosztja meg az embert em­ber mivoltától. De ilyen könnyekig megható, ugyan­akkor vérlázító módon ke­vés alkalommal. Nyugodtan mondhatom ez a tévéfilm békeharcos cselekedet a leghatásosabb művészi for­mában. V. M, Látomások, Anyegin, Parasztbecsület Az Operaház decemberi műsorából Űj magyar balettbemuta- tó, felújított Csajkovszkij- opera, továbbá számos kül­földi és hazai vendégmű­vész fellépése gazdagítja de­cemberben az Operaház és az Erkel Színház műsorát. December 8-án lesz a bemu­tató előadása az Erkel Szín­házban Fodor Antal új. két- Ifelvonásos táncdrámájának. A Látomások — amelynek alcíme Elő- és utójáték „A csodálatos mandarin”-hoz — zenéjét Bartók, Mu­szorgszkij, Csajkovszkij és Albinoni műveinek felhasz­nálásával Mártha István ír­ta és állította össze. Fodor Antalnak, a nagy sikerű A próba című balett alkotójá- , nak ez a második egész estét \ betöltő műve, amelynek té- ' mája az emberi lét alapél-, í ményeit, a születés, a halál, 1 a^ szerelem kérdéseit járja 1 körül. A klasszikus és a i modern balett elemeit ötvö- I ző táncdráma — az emberi emlék- és álomtöredékek mintájára — tizenegy kép -laza fűzérére épül fel. A zeneszerző, Mártha István három esztendeje végzett a Zeneművészeti Főiskola ze­neszerzői szakán: nevét az­óta színpadi művek és fil­mek, valamint önálló kom­pozíciók zeneszerzőjeként idehaza és külföldön is meg­ismerhették már. A Látomá­sokban saját zenei világát Bartók táncjátékára és más klasszikus művekre építet­te fel. A művet párhuzamos szereposztásban december 8- án és 9-én, valamint 15-én és 16-án láthatja a közönség. December 20-án és 23-ári kerül színre az Operaházban Csajkovszkij Anyegin című operájának felújítása. A vi­lághírű operát 1980-ban ját­szották utoljára a dalszín­házban: most pedig Békés András rendezésében Pél Tamás vezényletével új sze­reposztásban láthatja-holí hatja a közönség. December 6-án a Moszk­vai Nagyszínház két világ­hírű művésze vendégszere­pei az Erkel Színházban. Al- gisz Zsurajtisz, a Nagyszín­ház karmestere vezényli az operaest két művét, a „Ba­jazzo”-kát és a „Parasztbe- csület”-et. A színház vendége lész három előadásra Daróczi Tamás, a Kolozsvári Opera­ház fiatal tenoristája is: de­cember 20-án, 22-én és 29- én a „Pillangókisasszony” Pinkertonját formálja meg. December 19-én az Erkel Színházban a „Diótörő” 525, jubileumi előadásán Csar;- nóy Katalin a nyugat-berlini operaház tagja táncolja Má­ria hercegnő szerepét, s ugyancsak vendégművész­ként lép fel majd Sass Syl­via is, akinek előadásában december 23-án a „Tosca” címszerepe, december 31-én a „Don Pasquale” énekbetét­je csendül feL Hogy a mindennapi kultúra részévé váljon... Számítástechnika, közművelődés Számítástechnika a közművelődésben. Ez a témája annak az országos konferenciának, amelynek tegnap és ma Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Köz­pont ad otthont. A téma nem véletlenül került napi­rendre s az sem véletlen, hogy az első ilyen jellegű fó­rumot Szolnokon rendezik. A megyei művelődési köz­pont már a ’70-es évek elején — felismerve korunk kö- veteményeit — élenjárt a számítástechnikai kultúra terjesztésében. Barátunk a számítógép címmel kiállítást rendezett, majd a megye településein sorra alakította meg a kibernetikai, automatizálási klubokat, szakkörö­ket. Az utóbbi években különösen nagy eredményekről adhat számot. Az elmúlt két esztendőben számítógép­építő és programozó klubokat működtetett, s a nyáron tábort is szervezett a korunk, a jövő technikája iránt érdeklődő fiataloknak, szakembereknek. A kétnapos konferenciára csaknem 130 szakember ér­kezett az ország minden ré­széről. Népművelők, könyv­tárosok, muzeológusok, a TIT szervezetek képviselői jöttek el Szolnokra. hogy tapasztalatokat cseréljenek, ismerkedjenek azokkal az új lehetőségekkel, amelyek­kel élve a közművelődési intézmények bekapcsolód­hatnak a számítástechnikai ismeretek terjesztésébe, s saját munkájukban is hasz­nosíthatják a számítástech­nika nyújtotta előnyöket, lehetőségeket. A konferencia célja tehát kettős; egyrészt hogyan válhat korszerűbbé a számítógépek segítségével a művelődési otthoni háló­zat munkája, másrészt mi­képpen segíthetik az intéz­mények azt a folyamatot, amely a számítógépes kul­túra minél szélesebb körben való elterjedéséhez vezet. Tulajdonképpen ezeket a kérdéseket elemezte előadá­sában a konferencia egyik referense, Kiszel Vilmos, a Népművelési Intézet főmun­katársa is, aki válaszolt la­punk munkatársának kérdé­seire. — Mindenekelőtt tudni kell, hogy az Országos Köz­művelődési Tanács jelentős összegű — 11 millió forin­tos — támogatást biztosí­tott azoknak a közművelő­dési intézményeknek, ame­lyek részt kértek a számító­gépes-program, a számító- gépes kultúra elterjesztésé­iben — mondta. — A Nép­művelési Intézet is jelentős támogatóshoz jutott, így vál­hatott valóra az országos művelődési, számítástechni­kai, oktató és információs központ megalakítása. — Milyen céllal hív­ták életre a központot? — Az NSZK szociológu­sai már évék óta „kongat­ják a vészharangot” amiatt, hogy az ország — köztudo­másúlag jól képzett — mun­kásai egy évtized múlva al­kalmatlanokká válnak a modern technika alkalmazá­sára. Ennek okát az auto­matizálás. de főleg a számí- tásteűhnika térhódításában látják. Ha náluk ok van aggodalomra, akkor nekünk magyaroknak azt hiszem méginkább. Ha versenyké­pesek akarunk maradni, ter­mékeinknek piacot, jó pia­cot szeretnénk azt hiszem nincs más választásunk, mu­száj elfogadni a „kihívást”. Sajnos egyelőre még szin­te a „null” ponton állunk. Ügy vélem a közművelődés­nek, a művelődési otthonok­nak, könyvtáraknak s termé­szetesen az iskoláknak nagy feladatuk kell, hogy legyen a számítógépes ismeretek, a modern technika terjeszté­sében. Ez el óbb-utóbb a mindennapi kultúra részévé kell, hogy váljék. Másképp nem létezik előrelépés, de még lépéstartás sem. — Milyen módon kép­zelik el a számítógépes, információs, oktatási központ működését? — Elsősorban a művelő­dési intézmények érdekeit kívánjuk képviselni. Alap­vető, hogy minden művelő­dési ház rendelkezzen szá­mítógéppel, de tudni kell, hogy a gépek beszerzése ma még nagyon bonyodalmas. Dollárért, a különböző kor­látozások miatt nem vásá­rolhatunk számítógépeket, a magyar készülékek pedig túl drágák, illetve olyan ke­veset gyártanak belőlük, hogy az nem elégíti ki az igényeket. Egyébként érde­kes: hivatalos becslések sze­rint ma Magyarországon csaknem 60 ezer személyi számítógép található magán- tulajdonban. Közületek en­nek egytizedével rendelkez­nek. s ha szétnézünk a mű­velődési otthoni hálózatban 100 gépnél aligha találunk többet. Tehát az intézet ar­ra törekszik, hogy lehetőleg minden művelődési ház hoz­zájuthasson legalább egy személyi számítógéphez, an­nak érdekében, hogy meg­szokja, beépítse munkájába, s lehetősége teremtődjön ar­ra is, hogy az érdeklődők­kel megismertesse működé­sét. a számítógép nyújtotta lehetőségeket. alkalmazásá­nak módjait. A majdan megalakuló művelődési ott­honi regionális központok bevonásával országos szer­vizhálózat kiépítését is ter­vezzük. — Az elképzelések sze­rint önök programokat készítenek és forgalmaz­nak is majd. — Szoftver-házként is működünk és — hozzáte­szem tizedáron — olyan számítógépes programokat ajánlunk az intézményeknek, amelyek a közhasznú, helyi információk feldolgozását az intézmények ügyviteli mun­káját, de legelsősorban az oktatást segítenék. Az okta­tás azért is nagyon fontos, mert először is rá kell „szok­tatni” magukat a művelő­dési házakat is arra, hogy használják, mindennapi munkájuk részeként fogad­ják el a számítógépeket. Ezek — a jelenleg rendel­kezésünkre álló, hozzáfér­hető egyszerű gépek — leg­inkább ennek a célnak fe­lelnek meg. Szeretnénk to­vábbképzéseket is szervez­ni népművelőknek, illetve az ügyviteli alkalmazottak­nak. Az utóbbiaknál azt sze­retnénk elérni, hogy mint „felhasználók” alkalmassá váljanak a számítógépek kezelésére, a népművelők­kel szemben pedig az a kí­vánalom, hogy a számítógé­pes ismeretek, a számítógé­pes kultúra terjesztésében váljanak „szakemberekké, a művelődési házakba járó érdeklődők pedig magasabb szinten, a programozás szint­jén sajátítsák el a szá­mítógépek kezelését. Lénye­gében tehát az a cél, hogy a társadalom szélesebb köre ismerkedjen meg az „új” technikával a közművelődé­si intézmények segítségévéi. A közművelődési intéz­mények munkáját célkitűzé­seit alighanem a Naumann János Számítógéptudományi Társaság segíti a leghatéko­nyabban. A társaság, a jövő évtől országos klubhálózat kiépítését tervezi — egyik bázisa egyébként a nemré­giben alakult szolnoki „Lo- gi” klub lesz — a televízió­val közösen előadássorozatot is indít, amely remélhetőleg a társadalom legszélesebb körében talál visszhangra. A televíziós előadásokhoz kapcsolódva a megyei klu­boknak személyi számítógé­pet és tankönyvet is rendel­kezésére bocsát. Egyébként a társaság helyi csoportja se­gítségével hívták életre azt a kiállítást és bemutatót is Szolnokon, amely a konfe­rencia idején látható. A ki­állításon bemutatkoznak azok a magyarországi válla­latok. amelyek személyi szá­mítógépeket gyártanak, for­galmaznak, s olyan számí­tógépes programokhoz is hozzájuthatnak a közműve­lődési szakemberek, amelye­ket munkájukban — akár holnaptól — jól hasznosít­hatnak. A konferencia ma délu­tán programbemutatóval, szoftverHbörzével, illetve az­zal a fórummal fejeződik be. amelyen a számítógépeket gyártó, programokat forgal­mazó vállalatok s a közmű­velődési intézmények képvi­selői vesznek részt. T. E. Mintegy húszezer kötet között válogathatnak a besenyszögi könyvtár olvasói, község lakóinak több mint egyötöde rendszeresen látogatja az intézményt Kétnapos eszmecsere Országos kollégiumi konferencia A KISZ KB Középiskolai és Szakmunkástanuló Taná­csa és a Művelődési Minisz­térium december 8—9-én rendezi meg a IV. Országos Kollégiumi Konferenciát. Az eszmecsere során — amely­nek az MSZMP Budapesti Bizottságának Oktatási Igaz­gatósága ad otthont — plé- náris üléseken, valamint'két felnőtt, illetve öt diák szak­csoportban vitatják meg a napirenden szereplő kérdé­seket. A konferencia résztvevői Ifcicserélik tapasztalataikat arról, milyen szerepe, je­lentősége van az önkor­mányzatnak a diákotthoni, kollégiumi élet irányításá­ban, sziervezésében,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom