Szolnok Megyei Néplap, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-31 / 306. szám

1984. DECEMBER 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Egy asszony szégyene 3 szelevényiek kötelékei Az agya görcsösen fog­va tartotta a számot. Az emlékezet kíméletlenül raktározott. — Sohasem írtam le, hogy mennyit vettem el és hogy mennyivel tarto­zom. Mint egy elektroni­kus számológépben gyul­ladt ki bennem a végösz- szeg. Nappal összezsugo­rodott valahol az agyte- kervényem egy csücské­ben. de este lefekvés után már nem tudtam másra gondolni, csak a fejemben cikázó szá­mokra: 10 000... 200 000... 300 000... 400 000... 500 000... 600 000... 700 000. Ez volt a végösz- szeg. Négy vagy öt év alatt ennyit vettem el. Az asszony a zsebkendő­jét nézi, gyűri, tépdesi, mint­ha az arasznyi anyag lenne az egyetlen kapaszkodója. — Tudtam, hogy nincs mi­ből visszafizetni, tudtam, hogy előbb-utóbb ez lesz, és börtön a vége. Tudtam! De tehetetlen voltam. Magamba zárva mázsás teherként ci­peltem magammal a szá­mokat. Miért mondja el? Miért enged szégyenének nyilvá­nosságot? Vagy úgy gondol­ja, minden mindegy? Talán megkönnyebbül, ha beszél? Még mindig jobb, mint a fogdában ezredszerre,, tízez­redszerre végigrágni, .töp­rengeni hogyan kezdődött, miért tette, és miért nem volt képes abbahagyni? — Arra, hogy mikor nyúl­tam először a pénzhez, pon­tosan nem emlékszem. Ta­lán öt éve. Valamilyen OTP-részlet volt esedékes, 5 ezer forint kellett, és nem volt pénzein. A fizetés nap­Űj szempontok szerint dol­goznak a Közlekedési Fel­ügyelet Pályaalkalmasság­vizsgáló Intézetében. A jogszabályok előírásai szerint ugyanis előzetes pszi­chológiai alkalmassági vizs­gálaton kell részt vennie mindenkinek, aki gépjármű- vezetői munkakörben kíván dolgozni. Az autóbuszsofő­röknek, taxisoknak, valamint a nemzetközi forgalomban közlekedő kamionvezetők­nek például el kell menni erre a vizsgálatra. Kötelező ez azoknak is, akik már öt alkalommal sikertelenül vizsgáztak, és hatodszor is megkísérlik a jogosítványt megszerezni, valamint azok­nak, akiket az orvosok az 'előzetes egészségügyi vizs­gálatok után ideirányítanak. Vannak különleges esetek is. Ez utóbbira például ha a jogo­sítvánnyal bíró személy mér többször okozott balesetet. Ilyenkor a rendőr, az ügyész, valamint az időszakos vagy rendszeres vizsgálatokat vég­ző orvos küldheti a gépjár­ján visszatettem. Nem sok­kal később újabb hasonló pénzzavar, akkor már sze­mélyi kölcsönt kértem, hogy a hiányt kiegyenlítsem. Az­után csak elvettem a pénz­bő1!... Hol öt-, hol tízezret ennél nagyobb összeget csak egyetlen egyszer, legutoljá­ra októberben vettem ki a pénztárból. Autóra kellett. Kellett? És még mire kel­lett... Az asszony, a férj, a felnőtt leány havi béréből mire nem tellett? — Nem... igazán nem is tudom. A házat, amiben la­kunk, a szüleimtől kaptam. Végül is megvolt minde­nünk. Jobban éltünk, mint ahogyan a férjem és az én fizetésemből, abból a 10 ezer forintból megtehettük vol­na. A lányom havi három­ezrét, amit képesítés nélkü­li tanítóként keresett, hi­ánytalanul a takarékba tet­tem. Édesanyám velünk él, róla is én gondoskodtam. Bármilyen különös, a nyo­mozók arra a következtétés- re jutottak, hogy a százez­reket mindig a legutolsó di­vat szerint összeállított ru­határ emésztette fel. Megle­het. A pesti belvárosi buti­kok. maszek cipészek árait a magyar átlagbérből nem lehet megfizetni. A családban ez a közis­mert tény nem tűnt fel sen­kinek? Jól éltek. Elfogad­ták! Nem számoltak? Nem kérdezték, anya, miből vet­ted? Honnan van ennyi pén­zed? És ha már az asszony feneketlen pénztárcája nem érdekelt senkit a családban, legalább őt figyelték volna meg kicsit jobban. Csak a főpostán a munkatársainak tűnt fel. hogy az egykor mű vezetőjét pszichológiai alkalmassági vizsgálatra. A korábbi rendelet szerint előzetes pályaalkalmassági vizsgálaton részt kellett vennie a 18. életévét még be nem töltött fiatalnak, vala­mint az 55. életévét már be­töltött gépkocsivezetőnek, és nemcsak a hivatásosaknak. Valójában az új rendelet abban különbözik a régitől, hogy a már említett korosz­tályú személyeket e vizsgá­lat alól felmentette. így a Pály aal kalmass ág-vi zsgáló Intézetben a korábbi évi 55— 60 ezer ember helyett mind­össze 20—25 ezren jelennek meg. Ezáltal színvonalasabb és megbízhatóbb a munka. Ráadásul most már külön személyiségvizsgálatra is. mód van. Ez azért szükséges, mert például a túlzott szo­rongás, netán éppen a ve­szélytudat hiánya, vagy egyéb túlzott érzelmi, han­gulati tényezők igen fontos szerepet játszanak a megíté­lésiben. kedves, jókedélyű, kiegyen­súlyozott, precíz asszony, a főpénztáros néhány éve na­gyon megváltozott. Ideges lett, szótlan és zavart. Fag­gatták az okáról, de... Ha választ kapnak, talán el sem hiszik, hogy Kovács Andrásné. a megbízhatóság, a pontosság, a becsületesség megtestesítője, sikkasztó. Hogy évek óta hamisítja a pénzt dokumentáló okmá­nyok másolatát, és ezreket vesz ki a pénztár napi pénz- maradványából. Hogy az asszony, aki másfél évtizede minden nap milliókkal bánt, egy nagyközség, Tiszafcjid- vár, szinte teljes pénzforgal­ma ment át a kezén, vala­mikor engedett a kísértés­nek és többé sohasem tu­dott már ellenállni. — Végül is hát miért? A szép ruhákért, a flancért, az autóért... — Fejezze csak be nyu­godtan: ...adtam el a becsü­letemet. Tudom, nevetséges a magyarázkodásom, de azt a 100 ezret, amit utoljára kivettem, azt vissza akar­tam tenni. A kocsira meg­volt a pénz, a lányom fi­zetéséből összegyűjtött taka­rékbetétben. Na. persze ki hiszi el. A legfontosabbat eljátszottam mindenki előtt. Nem az az ember vagyok, aki voltam, akinek hinni le­hetett. Csak ez az érzés az elviselhetetlen. Nem latol­gatom, hogy vajon mennyi ideig kell börtönben len­nem, ez már teljesen lényeg­telen. A szégyen, a rácsnál elviselhetetlenebb. Ez az én életfogytig tartó bünteté­sem. Önállósodó intézmények Banki változások A Magyar Nemzeti Bank három intézménye — az In­novációs Alap, a Vállalko­zási Alap és a Budapesti Intézet — a bankrendszer továbbfejlesztése keretében 1985. január 1-től önállóan folytatja működését. Az MNB Innovációs Alap­ja önálló innovációs pénz­intézetté alakul át. Műkö­dési területe azonban nem változik, továbbra is az új­donságok, műszaki fejleszté­sek megvalósítását segítő bankszerű finanszírozással foglalkozik. A bank egy éve működő Vállalkozási Alapjá­nak feladata továbbra is a gazdasági társulások és tár­saságok létrehozásához és működéséhez szükséges tőke biztosítása, amennyiben a befektetés jövedelmezőnek ígérkezik. Vállalkozik gépek, termelőberendezések ha­szonbérbe adására és egyéb pénzügyi szolgáltatásokra is. Az MNB Budapesti Inté­zete a jövő évtől Budapesti Hitelbank néven tevékeny­kedik. Balázs Józsefet Szelevény- szerte afféle ami „a szíve­men, az a számon” típusú embernek ismerik. Azt vi­szont sokan nem értik, hogy a Kunszentmárton és Vidé­ke Takarékszövetkezet elnö­keként nem költözik be a majdnem városba. Pedig hív­ták nem is egyszer, de ő — Falusi gyerekként nőt­tem fel egy másik települé­sen, és képtelen vagyok elvi­selni a panel-életformát. En­gem megölnének a közeli fa­lak, az, hogy munka után az udvarra sem lehet kimenni, mert az sincs. Falun más az élet, mi a feleségemmel együtt a hivatásunk mellett jószágot is tartunk. Ez pedig temérdek elfoglaltságot je­lent. — Mi köti önöket ehhez a faluhoz? — A munkánk, a környe­zeten kívül az emberek. Amikor a hetvenes évek má­sodik felében szépen, sorban, egymás után „kivonult” a faluból a tanács, az áfész, a szövetkezet, nekünk eszünk­be se jutott, hogy követni kellene a példájukat. Igaz, hivatalosan mindenhol úgy fogalmaztak: maradt nálunk egy kirendeltség, egy iroda, dehát ezt mi tudjuk, hogy attól kezdve sűrűbben kel­lett utazgatni a járási szék­helyre az ügyes-bajos dol­gainkat elintézni. Ez idő tájt párttitkár voltam, és úgy döntöttünk, hogy az élet itt sem állhat meg, ha már ennek az ezerötszáz ember­nek ez a pár négyzetkilomé­ter jelenti a lakóhelyét. Ha körülnéz, láthatja, a szelevényiek milyen csodás falut varázsoltak a Körös mentére. Szépek, gondozot­tak a porták, a házak, nya­ranként virágos, ligetes a környék. Járdát évek óta úgy építünk, hogy a tanács csak anyagot ad, de arra is volt példa, hogy a cementet, meg a sódert is az emberek vették. Ezzel azt akarom bi­zonyítani, hogy az átszerve­zések itt nem okoztak külö­nösebb problémát az embe­reknek. A felesége, dr. Barkó Ilo­na, a falu körzeti orvosa, és sajátos módon nemcsak a gyógyítást tekinti hivatásá­nak. — Ma szerintem egy falusi orvosnak kicsit pedagógus­nak, kicsit afféle egészség- ügyi agitátornak is kell len­nie. Egy évtized után már nemcsak a le- és felmenő családtagokat ismerem, de azt is illik észrevennem, ha egy új szőnyeget vagy tele­víziót vásároltak, esetleg va­kációra hazajött a várva várt unoka. Ügy tűnik, ebben a faluban a sertéstartás egyféle általá­nos szokás. Erre utal az is, hogy a település legidősebb lakója, a 99. életévét taposó özvegy Bikler Jakabné is tart még malacokat. — Közösen gondozzuk az egyik lányommal — mondja a matróna, — de ha a sors úgy hozza, egyedül is kivi­szem a moslékot most is. — Anna néni, minek kö­szönheti ezt a magas kort? — Annak kedvesem, hogy világéletemben soványul él­tem: tésztafélén, krumplin, ritkán húson. Régebben nem is tellett annyira, meg arra is emlékszem, szegény édes­anyám azt mondta: a húsos, zsíros étel nem egészséges. Nem tudom, mennyire fo­gadják meg ezt az intelmet mindig nemet mondott. He­lyette több mint egy évtize­de naponta ingázik Szele- vénybőS Kunszentmártoniba. Sőt most a faluban építke­zik, és már tető alá is ke­rült a házuk, nem hagyva kétséget a végleges letelepe­dési szándéka felől. A legtöbb gond erre sajnos az italozás miatt adódik. Akad jó néhány családos, kisgyerekes szülő, aki a ke­resete jó részét a kocsmában hagyja. — Mit tud tenni? —Veszekszem velük. Ha táppénzen vannak, és a kocs­mában, vagy a presszóban találom őket, arra a napra nem igazolom a betegségü­ket. Akkor se, ha valaki a közismert mesét fújja: mi­szerint mindössze egy sört ittam, vagy üdítőt vettem. Annyi eredménye azért van az egésznek, hogy évente néhány ember elkerül az el- vonóra, ahol kigyógyítják betegségéből, azt, aki maga is akarja. És ez már egy csa­ládnak csodálatos dolog, ha a kocsmától visszakapja az édesapát. Szerencsére a falu lakos­ságának túlnyomó többségé­re nem az aszályos torok, ha­nem a sok munka a jellem­ző. Jó leírni, hogy ebből a parányi ékszerdobozhoz ha­sonló településről megállt az elvándorlás. Holott hely­beli munkaalkalom a terme­lőszövetkezeten kívül alig akad, hiszen az itt élők többsége Kunszentmárton ipari üzemeiben keresi a ke­nyerét. Ingázó falu ma Sze- levény — mondják minden­felé. Sokan azért a fizetésük, vagy a nyugdíjuk pótlására jószágtartással is foglalkoz­nak. Közéjük tartozik a ma már 71 éves Patkó János is. — A nyugdíj se sok, meg azért csinálom, mert ebbe születtem bele, nekem ez jelenti az életet. Korábban szarvasmarhát hizlaltam, de most már ehhez öreg va­gyok. Jelenleg a fiammal közösen sertéseket tartunk, ő 'naponta kijár Kunszentről, etetni őket. Évente 38—40 hízót adunk le, és ha az el­képzelésünk jól alakul, ak­kor minden ötödik forint haszonként írható fel. — Gond? — A múlt év elején két hónapig nagyon rosszul ment a szállítás, sokszor késett az átvétel. Szerencsére azóta ez a dolog rendeződött. Ta­karmányt is lehet kapni, bár többen panaszkodnak, hogy nem egyforma a minőség, de én még ezt nem tapasztal­tam a jószágoknál. a település fiatalabbjai, mi­vel pontosan a disznóölési szezon közepén járunk. Aki viszont még nem vágott ser­tést, vásárolhat húsfélét a modern, új (ABC-ben, ma­gam is meglepődtem az áru­kínálaton. Akadt itt többféle tőkehús, éppúgy mint tölte­lékáru, és még narancs is kellette magát. Beszélgetések közben a faluban több prob­léma terítékre került, de egyet nem hallottam: az ABC árukínálatát senki sem kifogásolta. Problémákat említettem az imént, ezek egyike a menet­rend. A Volán buszjáratai­nak pontosságát, találóbban fogalmazva esetenkénti pon­tatlanságát kifogásolták töb­ben. Olykor járatok marad­nak ki, és sajnos erre kará­csony hetében is akadt nem egy példa. Az emberek nem értik, hogy az alaposan fel­emelt viteldíjak következté­ben ma már nem olcsó az utazás, mégis olykor örülnek, ia fél lábon állva, összezsú­folódva eljutnak a volt já­rási székhelyre, vagy vissza. Kellene egy étterem is, meg az öregeknek valami napkö­ziféle, ám úgy itűnik, ezek megvalósítására mostanában nem számíthatnak. Errefelé is adódtak gondok a tüzelő beszerzésével, hi­szen olykor sort álltak érte. Viszont amikor szén volt, fuvaros nem akadt. Nem csoda, hogy néhány helyen, mint Tóth Béláéknál is, új­ból szolgálatba állították a kemencét. Befűtötték a kemencéket — Eljárt felette az idő, meg kell egy kicsit tapasz­tani. hogy továbbra is jól fűtsön. Este három kéve csutkaszárat tüzelünk el, és másnap délutánig meleg van odabenn. Pénzt se kell adnuniki értük, a tehenes gaz­dák idehordják az íziket, csak hogy szabaduljanak tő­le. Háromszáz kéve elég egy fűtési szezonra, és az az ér­zésem, elkövetkezik az az idő, amikor ismét nagy becsben tartják majd a kemencéket •— Imondja az ott tanyázó nagyapa. Ügy tűnik, lehet valami igaza, hiszen ebben a falu­ban is húsznál több olyan házat soroltak fel, ahol már most is a jó öreg búbosok melegítenek. A házakról jut eszembe, hogy a településen évente négy-hat új ház „nő ki” a földből. Ezeket részben a régiek helyére emelik, rész­iben pedig új utcákat nyitnak velük. Ami feltűnő, már nem Kjunszentmártonba költöz­nek innen, hanem megindult egyféle visszaáramlás, az olcsóbb, a nyugodtabb élet reményében. így gondolkoz­tak Szántó Jánosék is, akik­nek az ősszel volt az eskü­vőjük. — Mindketten éltünk fnár nagyobb településen is, de mivel itt születtünk, úgy döntöttünk, itt telepszünk le — mondja az asszonyka. — A férjem egyéni gazdálkodó, most éppen katona, én a pos­tán kezelem a telefont. Hogy hivatalosabb dolgok­ról is essék szó, feltétlenül meg kell jegyezni, hogy a falunak hét tanácstagja van, akik 40 ezer forint tanácstagi alappal rendelkeznek. Bi­zony ez nem sok, de a hely­beliek ötlettel, kétkezi mun­kával megsokszorozták. Az idén ebből az összegből a sportpálya végébe védőrács került, a faluba egy fedett buszváró, ezen kívül még egy buszváró padkára is tellett belőle. Igaz, az itt élőkön kívül segítették az elképzelé­sek megvalósítását a kun­szentmártoni üzemek is. Mint Bozsik József, a település ta­nácsának elnökhelyettese el­mondta, ez a másfélezer la­kos az idén is több mint 2 millió forint értékű környe­zetcsinosítást, utcarendezést, parképítést végzett. Azért azt sem tagadják, tanácsi területen sokat vár­nak az úgynevezett elöljáró­ságtól, hiszen adókból, meg községfejlesztésből itt nem évi 40 ezer forint, de ennek a sokszorosa gyűlik össze. És ha ebből az összegből nekik több maradna, volna mire költeni a kis településen. D. Szabó Miklós A Jászság községének dolgozik a jászberényi Vegyesipari Szolgáltató Vállalat mosó és vegytisztító szalonja. Havonta 7— ezer kilogramm ruhát tisztítanak és vasalnak ügyes kezű asszonyok 10 8 (K. lK. Ki alkalmas gépkocsivezetőnek? Vizsgálat, új szempontok szerint Nyugodtabb életforma A sovány koszt egészségesebb

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom