Szolnok Megyei Néplap, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-29 / 304. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. DECEMBER 29. IA tudomány világa I Mit, mennyit ós mikor ? Táplálkozásunk és a tudomány Napjainkban egyre többet hallhatunk, olvashatunk a táplálkozásról. Ez érthető, hiszen mindenki táplálkozik, s a civilizált ember életmódjában bekövetkezett változások miatt súlyponti kérdés lett, hogy mivel táplálkozzunk és hogyan, milyen körülmények között fogyasztjuk el ételeinket. A kérdést különösen aktuálissá teszik az év végi ünnepek, amikor szokásaink szerint bizony a szükségesnél nagyobb mértékben áldozunk az étkezés örömének. A kérdés sokoldalú elemzésében Antoni Ferenc akadémikus, a Biokémiai Intézet igazgatója van segítségünkre. Az emberiség sajátos fejlődése során a táplálkozás nemcsak biológiai jelenség, az önfenntartási ösztön egyik uralkodó eleme, hanem az emberiség kultúrájának is része, gondoljunk csak a táplálkozás módjára, formáira, az étkezési szokásokra, a táplálkozásra, mint örömszerzés! forrásra is. Furcsa módon a humán táplálkozásról lényegesen kevesebbet tudunk, mint haszonállataink takarmányozásáról. Ennek különböző okai vannak. Egyrészt az ember az állatvilágból kiemelkedvén, maga dönti el, hogy mikor, mit választ környezetéből táplálkozásra. Másrészt az emberi táplálkozásnak ugyan vannak normatívái, szükségletei, de ennek ellenére individuális szükségletek is fellépnek. Hiszen amit az egyik ember szeret, a másik utál. Ezen túlmenően az ember szokások, vallása rítusok által meghatározott hagyományok között él- Az ember számára nemcsak a táplálkozás, hanem annak körülményei is fontosak. A táplálkozásnál a hangsúly tehát nemcsak a mit, hanem a hogyan, milyen körülmények között kérdésén is van. A társadalmi ráhatástól (függfetlenül azt egyénnek! táplálkozási mennyiségi és minőségi összetételére és hogyanjára vonatkozóan döntő befolyása van, amely lehet ösztönös és tudatos. ■Vegyük sorra azokat az összetevőketi amelyekre az egyénnek tudatosan kell törekednie táplálkozása során az elérni kívánt cél érdekében. Ezek: a táplálkozás egészségmegőrző szerepének biztosítása, a benne rejlő betegségkockázati tényezők csökkentése, és az étkezés harmóniájának kialakítása. Először is figyelembe kell venni, hogy az egyén a lakosság milyen igényű korcsoportjához tartozik, hiszen az életkori sajátosságok alapvetően meghatározzák a táplálkozás mennyiségét és minőségét. A kisgyermek- és serdülő korban például sajátos problémát jelent az energiaigény, illetve az egyes tápanyagok iránti igény pontos megfogalmazása. A testépítés, testnövekedés szem - pontjából különösen fontos a gyermek- és serdülőkor. Viszont amennyire kedvező biológiai körülmény a táplálkozási igények kielégítésében az öregkorban általában bekövetkező alapanyagcsere és mozgásaktivitás csökkenése, mely az energiaszükséglet csökkenéséhez vezet, annyira kedvezőtlen az a tény, hogy a nyugdíjasok jelentős hányadának havi jövedelme eieve nem enged meg táplálkozásélettani szempontból kifogástalan étkezést. Így ügyesen kell kialakítani az étrendet. Ugyancsak alapvető probléma az energiaszükséglet és energiabevitel kérdése, mely szorosan összefügg életünk napirendjével. Ugyanis az életmódunkban bekövetkező változások (a mozgásaktivitás csökkenése, anyagi jómód, motorizáció stb.) a korábbit évtizedekben tapasztaltaknál kisebb energia- szükséglettel jár. A hagyományok által meghatározott energiabevitel ezt nem mindig veszi figyelembe, ami elhízáshoz vezet, nem kívánatos egészségkárosító következménye van. Tehát kevesebb zsírt és húst, viszont több fehérjét és vitamint fogyasszunk. Ez utóbbi természetesen nagy mértékben függ a gyümölcs- és zöldségfélék szezonális hozzáférhetőségétől. Arra is érdemes a (figyelmet felhívni, hogy a vitaminok egy részét a hagyományos konyhatechnikai eljárások denaturálják, értéktelenné teszik. A természetes eredetű rostanyagok felvételének csökkenése a tápcsatornát érintő káros következményekhez vezet, ezért szükséges a rostban gazdag zöldség- és gyümölcs- félék fogyasztásának növelése. Kedvezőtlen jelenség az alkoholtartalmú italok és egyéb élvezeti cikkek nagy mennyiségű fogyasztása. Viszont helyes az üdítő italok fogyasztása. Sajátos hazai táplálkozási szokásaink egyik jellemzője bizonyos fűszerek túlzott alkalmazása. Bármennyire is velejárója ez a magyar konyhának, az izgató jellegű fűszerek (például bors, paprika) túlzott használatától óvakodni kell. Ami a szervezet mennyiségi ellátását illeti, különös figyelmet érdemel az ember napi szükséges, energiaigénye. Az energiaszükséglet a kor, a nem, az életkörülmények és a fizikai munkavégzés függvénye. Az energiabevitel átlaga — az egyes kategóriákra való tekintet nélkül — országosan napi kb. 3200 kcal, azaz kb. a rendszeresen középnehéz fizikai tevékenységet folytaío férfiak szükségletének felel meg. A lakosság jelentős része túlzott energiabevitelű táplálkozást folytat. A fokozott energiabevitel hatását tovább rontja a táplálékfelvétel előnytelen napi ritmusa, vagyis a bevitt kalóriák nagy hányada esik a napi utolsó, esti étkezésre, miközben legtöbbször a reggeli étkezés mennyiségi és minőségi szempontból elégtelen. Még ha nehezünkre is esik, keljünk fel egy kicsit korábban, és nyugodt körülmények között fogyasszuk el a bőséges reggelit. Esti étkezésünknél különösen két dologra ügyeljünk, ne együnk túl sokat és túl későn. Az előbbi sorok bizonyos tekintetben tulajdonképpen már táplálkozásunk hogyanjával foglalkoznak. Az előbbiekhez még feltétlenül hozzá kell tenni, a nyugodt körülmények biztosításán kívüli egyéb szempontokat is, például a kényelmes, esztétikus étkezősankot, a tiszta, gondozott asztalterítőt, az ízléses terítéket. És nem feledkezhetünk meg a hangulati tényezőkről sem, például a hangulatvilágításról. Dr. M. tMásolás elektrofotográfiával Az elektrofotográfiai eljárások két széltében-hosszá- ban elterjedt válfaja az elektrográfia és a xe- rográfia; mindkettő forradalmasította a másolatkészítés technikáját. Az eljárás fizikai alapja: villamos töl- tóskép létrehozása a fotokon- duktivitás felhasználásával. A fotokonduktív anyag sötétben szigetel, ha megvilágítják, vezetővé válik. Jellegzetes anyagok ebből a típusból a cinkoxid és a szelén. Az elektrografikus sokszorosításban az egy oldalon cinkoxiddal bevont papír sötét környezetben nagy feszültségre hozott vékony huzal alatt mozog el, miközben csupasz oldala földelt fémlappal érintkezik. Ilyen módon negatív villamos töltést kap a bevont felület. Ha a töltéssel ellátott felületet valamilyen minta szerint megvilágítják, azok a felületrészek, amelyeket a fény ér, vezetővé válnak, és elvesztik villamos töltésüket. Az eredmény a rejtett, láthatatlan töltéskép. Láthatóvá azáltal válik, hogy a felületet pozitív töltéssel ellátott színes, termoplasztikus porral szórják be. A por csak ott tapad meg, ahol a felületen még megvan a töltés. A kép tartósítása ezután, úgy történik, hogy a port „ráol- vasztjják” a papírfelületre. A xerográfia elve azonos az előbb elmondottal, de ott szelénnel bevont fémlapon jön létre a porkép. A képet közönséges papíron rögzítik kontakt eljárással, a papír átveszi a fémlapról a képet. A rögzítés ugyancsak hőhatással történik. Az elektro- fotografikus másológépek mindezeket a műveleteket automatikusan hajtják végre. A másolatok sem szárításra, sem semmiféle vegyi utókezelésre nem szorulnak. Képünkön egy korszerű — bolgár gyártmányú — elektrografikus másológépet láthatunk. Fémes hidrogén? A Cornell Egyetem (USA) tudós^JfP^jjp. földfelszíninéi 320 00V-«®? nagyobb nyomáson egyedülálló fémet hoztak létre; fémes xenont. (A xenon színtelen, szagtalan nemesgáz, a periódusos rendszer 54. eleme.) A fémes xenonról kimutatták, hogy vezeti a villamosságot. Ez az eredmény önmagában is roppant fontos, de a tudósok arra gondolnak, hogy megnyitja az utat a fémes hidrogén készítése előtt. Erre azért is van remény, mert a Cornell Egyetem berendezései a fémes xenon létrehozásához szükséges hatalmas nyomás négyszeresének a létrehozására is képesek. A fémes hidrogén az elméleti számítások szerint szobahőmérsékleten is kitűnő elektromos vezető, s ezért tömérdek energiát takaríthatnának meg számos berendezésben, különösen az űrhajózásban. Nedvszívó hintőpor Több skandináv országban és Nagy-Britanniátaan olyan hintőport használnak, amely molekuláris szerkezetének köszönhetően, a nyílt, nedve- ző sebekből kiszívja a baktériumokat, a baktériummérgeket és egyéb gyulladást keltő anyagokat. Az újfajta hintőpor nagymolekulájú po- liszacharidból áll, s benne a molekulák térhálós szerkezetet alkotnak. A nikotinmérgezés veszélye Nyomás szívtájon Számitógépes órröntgen Az orvosoknak1 eddig a vizsgált szervről egy csomó röntgenfelvételt kellett áttanulmányozniuk, s mindegyiken külön kellett elemezniük a szerv méreteit, formáját ési szerkezetét. A sok időt elrabló eljárás azonban végül is csak statikus jellegű képet eredményezett, míg a mozgásos folyamatok, például a vérellátás, csak közvetve voltak tanulmányozhatók. Ezt a hibát szünteti most meg a számítógépes angiog- ráfia, amelyet Hamburgban munkáltak ki. Az új berendezési egyebek között egy sereg mikroprocesszorból áll, amelyeket egy röntgenkészülékhez kapcsolnak. Az utóbbi készíti a felvételeket, s azökat a berendezés azonnal értékeli, majd a közbeiktatott színes tévé- készülék ernyőjén képsorozatokban megjeleníti. Egy- egy képsorozat 128 képből áll. Az új késizülék 64 000 elemre bontja fel a képet, s minden elemhez kiszámítja a hozzátartozó szín- vagy szürkeség-értékeket. Az ily módon létrejövő kép aztán szemléltethetővé teszi a szerv működését. A mikroprocesz- szorok kiszámítják azt az időt is, amelyre a várnék szüksége van ahhoz, hogy a kontrasztanyag befecskendezésének pontjából a szerv egy bizonyos helyéig eljusson, s a szervet csak ezután jelenteti meg a tévé képernyőjén. Az orvos e kép alapján ismerheti fel a vesék vagy a máj elégtelen vérellátású tartományait, ennek alapján rögzítheti a leletet, sí pontosan lokalizálhatja a bajt. Az új készülék minden közönséges röntgenkészülék és színes tévé közé beiktatható, s így bizonyos, hogy az új eljárás hamarosan bevonul a rönbgenológusok rendelőjébe. Jelzés után fibrinháló Az emberi szervezet rendkívül finoman szabályozott rendszerrel gondoskodik róla, hogy a vér szükség esetén — például sérüléseknél — gyorsan megalvadjon, s ne hagyhassa el nagy mennyiségben az érpélyát, vagy hogy az érrendszeren belül indokolatlanul ne alvadjon meg, E két egymással ellentétes feladatot különféle fehérjebontó enzimek végzik, amelyek csak akkor válnak működőképessé, ha erre „jelt” kapnak. A véralvadást az érfal sérülése indítja meg. Az érfal nyomban összehúzódik, az áramló vérből vérlemezikék tapadnak a sérült érfelszínre, s megindul az alvadási tényezők aktiválódása is. A folyamat végén a vérben addig oldott állapotban keringő fibrinogén fehérje oldhatatlan, fonalas szerkezetű fehérjévé, fibrinné alakul át, s ez szilárd hálót alkotva lezárja a sérült felületet. A fibrin- hálóba azután, bezáródnak a vér alakos elemei, a vöröses fehérvérsejtek, továbbá a Az erős dohányosok naponta a nikotin egyébként halálos adagjának többszö- röí|évél mérgezik magukat, de a szervezetük ehhez hozzászokhat. A megszokás ellenére is gyakran fenyegeti a dohányosokat az idült niko- tjinmérgezés, ami többnyire ideges nyugtalansággal, fej - fájással és álmatlansággal kezdődik. Gyakoriak lehetnek az emésztési zavarok, az étvágytalanság, a makacs székrekedés vagy a hasmenéssel járó idült bélhurut is vagy máskor a vérkeringési zavarok, a heves szívdobogás vagy a rendetlen, kihagyó szívműködés. Ilyenkor egy- egy pulzusütés után hosz- szabb szünet, majd egy erősen érzett szívdobbanás figyelmezteti a beteget arra, hogy szíve is van. Gyakran érez a dohányos ember a szívtájon nyomást, és kisebb-nagyobb szúrást, fájdalmat; ez halálfélelemvérlemezlkék. Később az alvadók összehúzódik, a szerkezet tovább szilárdul, s a vér számára gyakorlatilag átjárhatatlanná válik. Ha a véralvadási rendszerben valamilyen ok miatt zavar áll be, annák; vagy vérzékenység (ihemoíilia), vagy fokozott alvadékonyság (trombózis) lesz a következménye. Mindkét állapot lehet veleszületett (öröklődő), vagy — s ez a gyakoribb — valamilyen betegséget kísérő, azaz szerzett zavar. Régebben a hemofiliások állandó életveszélyben éltek, hiszen amíg az egészséges ember vére kb. 5 perc alatt alvad meg kémcsőben, addig a hemofiliás betegé gyakran egy óránál tovább is folyékony marad. Ma már mind a vérzékenység, mind az alvadékonyság megakadályozására van néhány ellenszere az orvostudománynak. Képünkön — eháttronmik- roszkóposi felvételen — vö- rösvérsejteket és vérlemezké- ket látunk fibrinhálóban. mel járó kínná fokozódhat, és a bal karba is kisugárzik. Ilyenkor már nagy baj van! E tünetek arra vallanak, hogy a szíverek rövidebb-tartó- sabb görcse, esetleg az elme- szesedett szíverek vérröggel való eltömődése folytán a szívizomzat kisebb-nagyobb részének hiányossá vált a vérellátása. A láb és a kéz vérereiben is támadhat érgörcs. Zsibbadtság, lábikragörcs, járási képtelenség is előfordulhat. Enyhébb esetben a végtagok halványak, hidegek és a dohányos úgy érzi, mintha hangyák mászkálnának a bőrén. Ha az érszűkület tartós, a lábujjakon a bőr kifekélyesedhet, és el is halhat. A szem ereinek görcse — jobbik esetben látási zavarokat okozhat, a látótér közepén elsötétedéssel. Képünkön a szenvedélyes dohányos jellegzetes kéztartását láthatjuk, ujjai közt a „koporsószeggel”. Korrózióálló fémek Szovjet kutatók megállapították, hogy a holdkőzet mintáiból származó fémek — a vas, a titán és a félvezető szilícium — az erős oxidálószereknek is ellenállnak. Ugyanilyen ellenáll ólképessé tehető a földi vas is, ha ionokkal bombázzák — például hélium-, neon- vagy argonionokkal, vagyis a napszél alkotórészeivel, esetleg nitrogónionokkal. E 'bombázás nyomán a fém felületén egy „kváziamorf” (csak látszólag alaktalan) réteg keletkezik, amely vegyileg nagyon állandó, a a fémet sok korrodáló hatástól megvédi. Ezt a törvényszerűséget felhasználhatják vasanyagok korrózióvédelmére. Meteorkráter Svájcban A zürichi egyetem kutatóinak feltevése szerint a Ticino kantonban lévő Lago di Tremorgio teknőjét egy hatalmas meteorbecsapódás hozta létre. A kráter átmérője 1360—1420 méter, tehát alakja majdnem kör alakú, mélysége pedig mintegy 180 méter. A méretei tehát hasonlók a híres arizonai kráteréhez. A meteorcsapódásra a tó körüli kőzetekben föllelt roncsolódásokból, és a kőzet finomszerkezetében észlelt elváltozásokból következtetnek. Ezek valószínűleg heves lökéshullámokra vezethetők vissza. A kutatók szerint valószínűtlen, hogy feltevésüket a tó medréből előkerülő meteoritdarabkákkal is sikerül igazolniuk, mert azokat a gleccserek már rég elhordták. Vérzékenység - és alvadékonyság
