Szolnok Megyei Néplap, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-29 / 304. szám

1984. DECEMBER 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Országszerte meg­kezdődött a lel­tár. Egyre több boltra van kitéve a tábla „Elnézést kérünk kedves vá­sárlóinktól, leltár miatt zárva”. Fel­vételünk Szolno­kon, a Sztár Áru­házban készült, ahol közöl 17 mil­lió forintos áru­készletet leltároz­nak három nap alatt Jászberény, Cipőipari Vállalat Legfőbb garancia a jó minőség és a betartott határidő Esztendőnként átlagosan 260 napot töltünk munkahe­lyünkön, ám egy-egy időszak bizony a „nem kerget a ta- tár”-féle hamis bölcsességek jegyében telik el. Kúszik az óramutató, peregnek a náp- tár lapjai, s elhárithatatla- nul közeledik a kitűzött idő­pont, ameddig feladatunkat el kell végezni. Az utolsó he­tekben, napokban azután fölgyorsul a tempó, összesű­rűsödnek a tennivalók, gya­kori az idegesség, hisz a munkahelyi hajrára az ünne­pek is rátesznek egy lapáttal. „Hajrá” helyett egyenletes-tempó — Mi sem vagyunk mente­sek efféle gondoktól — bó­lint Hegyesi József né, a jász­berényi Cipőipari Vállalat főkönyvelője és Gyarmati László igazgató, — de nálunk a határidő szent! Ugyanis termékeink zömét exportál­juk. Tavalyi 370 ezer forintos tőkés kivitelünkkel szemben ezt az évet várhatóan 1 mil­lió 700 ezerrel zárjuk; a szocialista exporttervünk 116 millió forint volt, ezt előre­láthatólag 128-ra teljesítjük, vagyis az év végéig 630—640 ezer pár szandált készítünk. Minek köszönhető ez? A jó piackutatásnak, a tervezés­nek, és a minőség­nek, illetve a pontos határ­időnek ! Különben hogyan maradnánk meg a piacon, s miként nyerhetnénk el, tart- hatnónk meg vevőink bizal­mát? A terhelésünk (leg­alábbis a munkahelyen) egész esztendőre eloszlik, egyenletes. Persze, az igaz, hogy ilyenkor többen me­gyünk szabadságra futko­sunk az ajándékok után, a földi jókat is be kell szerez­nünk az ünnepi asztalra. No, és a szünidejüket töltő gye­rekek! Velük is foglalkozni kell, nem ülhetnek örökösen a tévé előtt. Egyszóval, mind­ez kihat a munkahelyre is, dé itt mégis egyetlen érdek, a termelésé határoz meg mindent! Mi szükséges ahhoz, hogy az elszállítás előtt a női szandálok (ez a 230—240 dol­gozót foglalkoztató jászberé­nyi vállalat fő terméke) be­csomagolva várják a meg­rendelőket? Elsősorban ala­pos, körültekintő piackutatás — Helyünkbe nem jön semmi, mindennek utána kell járnunk — szögezi le Baksai Pál főmérnök —, egy-egy szezonra szóló cikknél már a rosszul kiválasztott típus miatt fölborulhat minden, ezért döntő a marketing s a tervezés. Utána következik a fölszerszámozás — a szan­dálok elkészítéséhez sok speciális berendezésre, esz­közre van szükségünk, egy áruhoz 24 pár szerszám is kell. S ha ezek nem megfe­lelőek, nehezebben, lassab­ban tudunk dolgozni. Az alapanyag minőségét, az ellátást puhatojódzó kérdé­semre sokatmondóan sóhaj­tanak. A műanyagtalpat nem Min múlik még a jó minő­ség és a '.pontos határidő? Egyebek közt azon, hogy a dolgozóknak milyen a közér­zete s a keresete? A naponta 2800 pár lábbelit készítő vállalat szinte újjászületett az idén: vedlő vakolatú épü­letei új „ruhát” kaptak. — Az üzemcsarnokok s a szociális létesítmények kor­szerűsítésére 2 és fél milliót költöttünk — tájékoztat He­gyesi Józsefné, s hozzáteszi: — Kell-e hangsúlyozni, hogy sokkal szívesebben jövünk be megszépült gyárunkba. Az is sokat jelentett, hogy ebben az évben (pályázatunk alap­ján) az új típusú keresetsza­bályozás szerint dolgoztunk. Mi volt ennek a lényege? Ügy vihettünk haza vasta­gabb borítékot, ahogy a ha­és -tervezés, hiszen divat diktálta cikkekről van szó. A herényi cipősök saját dol­gozóikból ütőképes tervező­csoportot neveltek ki, mun­kájuk révén valamennyi jövő évi termékajánlatukat elfo­gadták a vevők, napjainkban már az 1986-os modelleken törik a fejüket. számítva, az ellátásuk kielé­gítő, csakhogy a talp meg­határozza a termék karakte­rét, s a bemutatandó divat­cikkre az alapanyaggyártók­nak is legalább fél évvel korábban föl kell készülniük. A herényiek évek óta küsz­ködnek ezen alapanyag ki­fogásolható minősége, az el­látás elégtelensége miatt. Az idén például 20 napi leállás­ra kényszerültek. Más part­ner? Keresnek, de nehéz megfelelőt találni, mivel ez a talptípus egész egyedi, minő­ségi követelményei pedig magasak. Elképzeléseik kö­zül az a legvalószínűbb, hogy más talppal tervezik majd a szandálokat. tékonyságot s az exportot növeltük. Az elmúlt eszten­dőhöz képest 12 százalékos bérfejlesztést tudtunk végre­hajtani, ez jelentős ugyan, sokat behoztunk a lemara­dásunkból, de még így is évi 50 ezer forint az átlagos bér- színvonalunk. — Ez a keresetszabályozás — mondja Baksiai Pál fő­mérnök — jótékonyan hatott a teljesítmény, a minőség ja­vítására, a határidő betartá­sára, s dolgozóink úgy vit­tek haza több pénzt, hogy a keresetek emelésére szánt összeg 40 százalékából az alapbéreket növeltük, a töb­bit mozgóbérre tettük át... Ezért sem voltak hullámzá­sok a termelésben, nem csúsztunk a határidőkkel. SZTT. 11 közérzet sem mellékes Körültekintő piackutatás, pontos tervezés Csapágyak Debrecenből Több betontermék az építőknek A Beton- és Vasbetonipari Művek dunaújvárosi gyára hetvenmillió forinttal telje­sítette túl idei tervét és 900 millió forintos termelési ér­ték előállításéval zárta az évet, s 85 millió forint nye­reséget könyvelhet el. A gyár szocialista brigádjai el­sősorban a családiházépítők által keresett termékekből készítettek többet a terve­zettnél; az eredményt a mun­ka jobb megszervezésével, a gépsorok] hatékonyabb ki­használáséval érték el. A ke­resett E-profilú gerendából t»z elmúlt évinél 450 ezer mé­terrel többet, összesen 2 millió 850 ezer folyómétert gyártottak. H-gerendőból 72 ezer folyóméter hagyta el a gyártósort, a SZIM—KÁR körüreges födémpalló terme­lését megduplázták, belőle 250 ezer négyzetméternyit juttattak a megrendelőknek. Lágyvasas gerendából ere­detileg félmillió folyóméter gyártása szerepelt a tervben, az igényekhez igazodva azon­ban negyedmillió folyómé­terrel többet gyártottak. A dunaújvárosi gyár ter­mékeinek több mint hatvan százalékát a Tüzép-telepeken értékesítik. Több mint huszonkilenc- millió csapágyat gyártottak az idén a Magyar Gördülő­csapágy Művekben; a hatez­res munkáskollektíva ezzel túlteljesítette idei termelési tervét. A debreceni közpon­tú nagyüzemiben átalakítot­ták a termékszerkezetet, így gyártmányaik nagy része ma már alacsony zajszinten működő, korszerű gördülő­csapágy. 1984-ben húsz új csapágytípuist és hatféle gör­gőspapucsot fejlesztettek ki. Az utóbbi gyártmányt eddig tőkés országokból szereztük be; a hazai gyártás megindu­lásával az MGM a magyar szerszámipart teljes egészé­ben ellátja görgőspapuccsal. ‘"‘ST" Kallódó értékek Mi akadályozza a maradványtermékek hasznosítását? Nagyszüleink korosztálya még mindennel takarékosko­dott. A hosszú téli estéken a fajukban összegyűlt a csa­lád, a rokonság és vidám be­szélgetés közben morzsolták a kukoricát. A szemet zsák­ban gyűjtötték, a férfiak kamrába hordták, majd in­nét lassanként a disznók vá­lyújába került. A csutka, vagy ahogy a Bakonyban ne­vezik, a kukorica busája sem számított hulladéknak. Esz­tendőn át ezzel gyújtották reggelente a tüzet, diisznóvá- giáskor a tusa melegével for­tyogott a katlanban a víz. A kukorica szárát a tehenek szólalták, lefekvés előtt min­dig dobott egy .kévét a já­szolba a gazda. Reggel aztán kikotorta a maradékot, gon­dosan összekötötte, mert ez­zel még fűtöttek katlanban, kemencében. Minden. íze hasznosult a növénynek. Ké­sőbb is így volt ez, amikor már elegendő fa száradt a parasztemberek udvarán. Szo­kásuk nem változott, hiszen vérükben volt a takarékos­kodás. Nem mellékes a maradvány Valószínűleg a parasztom-- berek nem is ismerték a mel­léktermék fogalmát, amelyet mostanában oly sokat emle­getünk, A gyakorló szákem­berek kettéválasztják a ter­melést, s azt mondják, eköz­ben keletkeznek a főtermé- kek, amelyekre feltétlenül szükség van, s mintegy mel­lékesen ott vannak a mel­léktermékek is1, amelyeket többnyire kedvük szerint hasznosítanak; Az elméliat- ben jártas szakemberek ta­gadják az efféle szemléletet. Kutatásaik eredményeire, ta­pasztalataikra, nem ritkán a külhoni gyakorlatra hivat­kozva állítják, hogy a fő ter­mék és a melléktermék nem választható el egymástól a termelés, folyamatában, csak a hasznosítás iránya más. Ezért :is javasolják, hogy fe­ledjük el a melléktermék fogalmat,, helyesebb, kife­jezőbb a imaradványtermék használata. Javaslatukat érvekkel is alátámasztják. A becslések szerint ugyanis az erdő- és mezőgazdaságban évente 25 millió tonna maradványter­mék keletkezik, a feldolgozó- ipari és kommunális marad­ványokkal együtt súlyuk 34— 35 millió tonna, szárazanyag­ban kifejezve. Ez a mennyi­ség megegyezik a főtermé­kek súlyával, s; ez egyben fi­gyelmeztet is a hasznosítás fontosságára. A jövőben sem lesz másként. A számí­tások szerint az ezredfordu­lón már 40—45 millió tonna maradványtermék lesz az élelmiszer- gazd as á gban. Göröngyös út a jászolig Hol tart a hasznosításuk? A mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium ki­mutatásai szerint a marad­ványoknak 70—80 százalé­kát felhasználják a gazdasá­gok. Az istállókban keletke­zett szerves trágyának 90 százalékát kiszórják, a híg­trágyának a felét, a talajba bedől gozott iszármarad vót­nyok a tápanyag-utánpótlás­nak a 25—30 százalékát ad­ják. Mindezeknél fontosabb, hoigy 3 millió tonna növényi maradványt, 6 millió tonna élelmiszer-feldolgozási ma­radványt hasznosítanak ta­karmányként. Bármily örvendetes volt is azonban a legutóbbi években a hasznosítás javulása, nin­csenek kiaknázva a lehető­ségek. A Miagyar Tudomá­nyos Akadémia felmérése szerint az ezredfordulón ke­letkező 40—50 millió tonna maradványterméknek a 20 százaléka takarmányként hasznosítható, 55 százaléka ad almot, beszántható a ta­lajba, tíz százalékából ener­giát nyerhetünk, 4 százalé­ka hasznosulhat a biogázo­sítási programban, hat száza­lékát felhasználhatja az ipar, s csak a maradék öt száza­lék veszteség. Messze vagyunk tehát a maradványtermékek teljes körű hasznosításától, holott a lehetőségek kínálkoznak hozzá. Kiváltképpen az olyan esztendőkben lenne célszerű kiaknázásuk, mint az idei, amikor az aszály megtizedel- |te a takarmánynövényeket. A maradványtermékekkel pedig takarmányt lehetne pótolná, mint azt számos gaz­daság gyakorlata bizonyítja iiS. A teljes sikernek azonban számos akadálya van. A felhasználók elsősorban a technológiai hiányosságokat emlegetik. Több olyan ma­radványterméke is van a me­zőgazdaságnak, amelyeket szívesen fogyasztanának az állatok, de nehézkes a beta­karítása, s emiatt többségük a szántóföldön marad. Álta­lánosságban ás megfigyelhe­tő, hogy a gépipar az elmúlt évtizedekben elsősorban a főterméikek betakarítására fordított gondot, s ennek a gépi technológiáját fejlesz­tette. Voltaképpen érthető is törekvésük, mert hosszú ide­ig a mezőgazdasági nagyüze­mek vezetői is lebecsülték a maradványtermókeket. s így nem is sürgették a betakarí­tási technológiák fejleszté­sét. Most már nagyobb igény lenne rá, de a meglévő gép­rendszereket módosítani, vagy újabbakat kifejleszte­ni időigényes munka. Másfe­lől az is igaz, hogy még min­dig nem elég nagy a gazda­sági kényszer a maradvány­termékek betakarítására. s így a gépesítés fejlesztésére sem általános az igény. Sok helyütt kényelmesek a gaz­dasági vezetők, márpedig a legtöbb maradványtermók begyűjtése, kezelése, etetése az átlagosnál nagyobb törő­dést, gondosságot, erőfeszí­tést követelne. Sok a vita a hasznosítás gazdaságosságáról is. Bizo­nyos, hogy a maradványter­mékekkel is csak akkor sza­bad foglalkozni, ha etetésük vagy másféle hasznosításuk jövedelmező a gazdaságok­nak. A jövedelmezőséget ugyanis nem csak a főtenmé- kek értékesítésekor kell szá­mon kérni. A gazdaságosság különösen akikor kerül elő­térbe. ha az üzemek vásárol­ják a maradványtermékeket. A vita legtöbbször a termé­kek áránál bontakozik ki. Az eladó túlértékeli, a vevő líedig .gyakorta alulértékeli az adott terméket. Ilyen helyzetben aztán nehezen születik meg a megoldás, kallódik a maradványtermék, számos esetben szennyezi a környezetet. Voltaképpen egyetlen megoldás létezhet: a közös érdekeltség kialakí­tása. Hitel a takarékosságra Mindenkinek ez az érde­ke, így hasznosulhat a leg­jobban a legtöbb maradvány­termék. Erre ösztönzik is a vállalatokat és a mezőgaz­dasági nagyüzemeket. A Ma­gyar Nemzeti Bánik és az Ál­lami Fejlesztési Bánik támo­gatást, hitelt nyújt a marad- (ványtermékek hasznosításá­hoz­A maradványok ésszerű felhasználása különösen fon­tos most, hiszen az ország több vidékén is kevés takar­mány termett. Az állatte­nyésztők gondjait növeli, hogy soha nem volt annyi állat az országban, mint mostanában. Etetésükről pe­dig mindenképpen gondos­kodni kell, hiszen a növény­termelés veszteségeit éppen az állattenyésztés fejleszté­se mérsékelheti. Voltaképnen nem új gon­dokat kellene felfedezni, csak az öröklött gyakorlatot megújítani Aszályos eszten­dőkben régen is több szal­ma, kukoricaszár került a jászolba. Az idén is „csak” erről van szó, „,csak” erre van szükség. .Farkas József A törökszentmiklósi Gépjavító Ipari Szövetkezet az idén 120 szálastakarmányt kiosztó be x rendezést exportált Hollandiába

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom