Szolnok Megyei Néplap, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-24 / 302. szám
XXXV. évf. 302. sz. 1984. dec. 24. hétfő A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Válaszol a megyei tanács elnöke — Vélemények a kongresszusi irányelvekről —Gazdaságirányítás — szabályozók —A termelőszövetkezetek és kisgazdaságok kapcsolata — A családi kassza „kultúrája” — *44 telén Szolnokon —témák mai lapszámunkból Utunk — egymáshoz éke és bizalom — természetszerűen kapcsolódik hozzájuk egy harmadik fogalom: élet. Az előbbi, a béke, a lehetőséget adja hozzá, az utóbbi pedig erejét növeli. Karácsony az egész világon a béke ünnepe és a humánumé, melynek része a bizalom is. Bizalom abban, hogy békében élhetünk, bizalom önmagunkban és bizalom egymásban; bizalom abban, hogy a béke nem csupán afféle karácsonyi ajándéka az életnek, az emberiség számára. Mert bár a békébe vetett, békét váró bizalmunk nem pusztán érzés dolga, a világban ugyanis ma is léteznek erők, melyek békénket féltve vigyázzák és fegyverrel is őrzik, a békének óriási tábora van a világban, karácsony békés derűjében mégis ott kísért a bennünket fenyegető háborús veszélyek tudata, a bizalom mellett az aggodalom is. Az aggodalom, hogy vajon az emberiség jobbik felének sikerül-e végérvényesen elűznie a katasztrófával fenyegető pusztítás rémét. Csaknem negyven esztendeje már béke van Európában, s ezalatt szocializmust építő hazánkban is olyan értékeket teremtett az emberi szorgalom, dolgos népünk igyekezete, amit joggal félthetünk a háborús kalandoktól. Féltjük, de ugyanakkor megvan a bizodalmunk, hogy az a békehadjárat, amelyet a szocializmus és a haladás erői viselnek, élen a testvéri Szovjetunióval, végül is az élet diadalát hozza meg számunkra és az egész emberiségnek. Féltjük elért eredményeinket s a jövő lehetőségeit, ezért is örülünk minden olyan gesztusnak, cselekedetnek, politikai megnyilvánulásnak, amely a fagyos nemzetközi légkör enyhülésének irányába hat. Karácsony a béke, a bizalom, az életszeretet ünnepe. Nekünk megkülönböztetetten is kedves ez a mostani ünnep, mert népünk néhány évtizede karácsony tájt vette igazán kezébe sorsát, alakítását, történelmünk során először vált végérvényesen a maga urává. Történelmi tény: a debreceni Ideiglenes Nemzetgyűlés majd az ország teljes felszabadulásával olyan új korszak nyílott, amely a társadalmi méretű igazságosságot, az alkotó munkát jelentő békét és a tartós boldogulást hozta el számunkra. Elért eredményeinkben ott vannak nagyszüleink, apáink, anyáink, a magunk eszének, kezének nyomai. Ha erre gondolunk, szinte sodom; kezdenek emlékeink. Jelképpé lett tettek sorjáznak elő, a fővárosi Kossuth-híd megnyitása, Túrkeve termelőszövetkezeti várossá válása, a Dunai Vasmű nagyolvasztójának avatása és így tovább. Mintha már me? ’ nne, oly távoli, s mégis közeli, mert azok híve és tulajdona, akik mi voltunk, vagyunk, mi, mindannyian. Persze az emlékek folyama nemcsak azt hordja hátán, ami fénylő, zátonyok, sziklagcrgetegek keserves nyomait úgyszintén és az egykori kenyérjegyes karácsonyokat is. De ez is mintha már mese lenne, oly távoli. S mégis közeli, torokszorítóén az, mert azok műve és tulajdona, akik mi voltunk, vagyunk, mi, mindannyian. Sorsunkat nem oszthatjuk ketté, életünket, múltunkat, hogy ez a miénk, ez meg a másoké, a történelem nem tűri az effajta osztályozást. De nemcsak múltunk, a jövőnkért érzett felelősség is oszthatatlan, a közös teherviselés felelőssége. A szocializmus építésében csak akkor érhetünk el újabb és újabb eredményeket, ha olyan egybetartozás jellemzi továbbra is társadalmunkat, amelyben ugyan más és más lehet a teher a vállakon, de mindenkinek jussa a teher, s mindenkinek része a teendő. A békés alkotó munka ebben az összefüggésben találhatja meg igazi formáját. A béke, a bizalom ünnepe a karácsony. Ilyenkor valahogy jobban bízunk egymásban, egymás jóságában, mint hétköznapokon máskor. Bizalmunkat ajándékok sokaságával, ajándékozás formájában kinyilvánítjuk. Bízunk abban, hogy a csillagszóró fénye mellett, a fenyőfa alatt elhelyezett ajándék örömet szerez majd ismerősnek, barátnak, testvérnek, szülőknek, gyermekeknek. Az ajándékozás: bizalom abban, akinek örömet szerzünk, és bizalom abban, hogy örömért viszonzásul örömmel fizetnek majd nekünk. Egy olyan közösségi társadalomban, amilyen a miénk, természetes ez a társadalmi méretekben kibontakozó karácsonyi bizalomáradat. Érthető, de egyben örvendetes, hogy a családok igyekeznek együtt ünnepelni, vidám társaságban, ajándékokkal, ünnepi ebédekkel, vacsorákkal fűszerezve a meghitt találkozásokat. Jó érzés látni, hogy vidékről elszármazott fiatalok hogyan látogatnak haza, a szülői házba. De fordítva is: idős szülők hogy szánják rá magukat, hogy elutazzanak a városba — gyerekekkel, unokával találkozni; hozzák és viszik az örömet. Az idén különösen hosszúra nyúlik az ünnep. Így talán alkalmat ad, hogy a családtalálkozók mellett összefussanak a régi osztálytársak, megkeressék egymást a jóbarátok, egészséges viták közben fogyasztva a beiglit. Sor kerülhet arra, amire az élet rohanó tempójában egyre ritkábban jut alkalom, vagy még pontosabban, ritkábban szakítunk időt. Pedig az efféle ünnepek, találkozók, amikor emberileg közelebb kerülhetünk egymáshoz, erősíthetik a kölcsönös megbecsülés, a bizalom érzetét is. r s akinek már nincs családja, akinek szeretteit E lekaszabolta a halál? Aki már nem is vesz ma™ gának karácsonyfát, nehogy régi, boldog kará- csonyokkal szembesüljön? Aki maglányos, de egyáltalán nem önszántából? Nem szabad, hogy csak rajta múljon, talál-e más társaságot, mint mondjuk a tévé dobozát. Hisz szomszédok is vagyunk. Jó ismerősök. Az illető valamikor mellettünk dolgozott. Távoli rokonunk lehet, vagy rég elfelejtett gyermekkorunk pajtása. Az ő fájdalmas egyedülléte minket vádol. A szomszédot, aki nem csönget be_ hozzá, hogy meghívja egy feketére vagy teára. Az ismerős, aki már azzal is segítene, ha tíz percre betérne hozzá. A volt pajtást és a távoli rokont, aki meghívhatná őt a sok- napos ünnep egyik családi ebédjére. Ember — ez büszkén hangzik, ismételgetjük a gorkiji igazságot. Ember — ez esendően hangzik tehetjük hozzá, hiszen társas lényről van szó. Valamennyiünknek kell megszabadítani az ünnepi magány kettős szorításából; a humánum parancsára a bizalom jeleként Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk minden kedves olvasónknak!
