Szolnok Megyei Néplap, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-24 / 302. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1984. DECEMBER 24. Stockholmi üzenet Gazdaság, kereskedelem Kinai—szovjet megállapodások Csao Ce-jang és Ivan Arhipov megbeszélése zavar ba- ejtő és megkapó volt. Sokat látott tapasztalt diplomaták ácsorogtak meg- illetődötten a Kulturhuset hatalmas előcsarnokában Stockholmban, hogy lássák a fény királynőjét. Évszázados és kedves hagyomány Svéd­országban a Luca-napi ün­nepség. „Majd meglátja, ilyenkor a svédek egészen megváltoznak, kinyílnak jó értelemben — mindenki és minden számára” — mond­ta a stockholmi konferencia svéd sajtófőnöke. S a szép szőke, kékszemű svéd Lucia valóban elbűvölte a diplo­matákat. Stockholm szívében a Kul­túrpalota tetején 35 ország zászlaja lobog, mindenki számára jelezve, hogy nem­zetközi tanácskozás színhe­lye a svéd főváros. MégDe- dig nem is akármilyen ta­nácskozásé. Az esztendő ele­je óta 33 európai ország va­lamint az Egyesült Államok és Kanada képviselői foly­tatnak eszmecserét itt a bi­zalom- és biztonságerősítés, a leszerelés kérdéseiről. Földrészünkről — Európá­ról. A város képe egyébként ugyanolyan ályenkon, mint bárhol másutt: karácsonyi fényruhában fogadja az oda­látogató idegent. De mert Stockholm 1984-ben jelkép­pé nőtt az európai közvéle­mény szemében, sajátos va­rázsa van ennek a fényára­datnak. Hatására tompulnak a kétségek és új erőre kap­nak a remények kontinen­sünk jövőjét illetően. S per­sze, gyorsan követik egy­mást a kérdések. Milyen munkát végzett ez a konfe­rencia eddig? Közeledtek-e egymáshoz az álláspontok? Van-e esély érdemi megálla­podásokra, és ha igen, mi­kor? A diplomaták készségesen válaszoltak, bár mindjárt óvtak a túlzott várakozástól. A Stockholmban zajló tár­gyalási folyamat nem függet­len a nemzetközi helyzettől, és az itt elért apróbb-na- gyobb eredmények is visz- szahatnak arra. Wlodzimierz Konarski, a lengyel delegá­ció vezetője nagyon találóan láthatatlan eredményekről beszélt. S rögtön szólt azok­ról a korlátokról, amelyek miatt a látható eredmények még váratnak magukra. Amikor 1984 januárjában ez a tanácskozás összeült, hosz- szú idő óta nem tapasztalt feszültség terhelte a kelet— nyugati viszonyt, ezen belül a két nagyhatalom, a Szov­jetunió és az Egyesült Ál­lamok kapcsolatait. Ráadá­sul a konferencia nyugat-eu­rópai rakéta tel építés árnyé­kában zajlik kezdettől fog­va. Ilyen körülmények között az idei az első esztendő a bizalomépítés szempontjából egyáltalán nem kedvezett az itteni tanácskozásnak. Ám az a tény, hogy hogy a Hel­sinkiben megkezdett folya­mat részeként a konferencia összehívásáról megállapodás Az AKEL, Kiprianu döntéséről Időszerűtlennek és politi­kailag indokolatlannak te­kinti a Ciprusi Dolgozó Nép haladó Pártja (AKEL) Szpi- rosz Kiprianu elnöknek azt a döntését, amelynek értel­mében felmondja az általa vezetett demokrata párt és az AKEL közötti együttmű­ködési megállapodást. A Cip­rusi Kommunista Párt KB Politikai Bizottságának rend­kívüli ülésén részletesen fog­lalkoztak az ország politi­kai helyzetével. Az AKEL meggyőződése, hogy a demokratikus együtt­működés egyoldalú meg­szüntetése a mai, különösen bonyolult helyzetben, ami­kor a ciprusi kérdés döntő szakaszához érkezett, ellen­tétben áll a minden ciprusi politikai erő akcióegysége megteremtésének szükséges­ségével, és kárt okoz a cip­rusi nép érdekeinek. született tavaly ősszel a madridi európai utótalálko­zón, már önmagában óriási eredmény. „Az a cél vezérel bennünket, hogy a politikai enyhülést kiterjesszük ka­tonai' térre” —hangoztatta dr. Günter Bühring, az NDK küldöttségének vezetője. „A szocialista országok ezen munkálkodnak itt Stock­holmban is. Éppen a jelen­legi igen bonyolult és feszült nemzetközi helyzet miatt mindenekelőtt átfogó politi­kai megállapodásokra törek­szünk”. Mit is javasolt a Szovjet­unió és a többi szocialista ország. így hazánk a konfe­rencián? Indítványozták: a tanácskozáson résztvevő atomhatalmak vállaljanak kötelezettséget arra, hogy el­sőként nem vetnek be nuk­leáris fegyvert. Javasolták továbbá, hogy a résztvevő államok szerződésben mond­janak le a katonai erő alkal­mazásáról; hogy tiltsák ki földrészünkről a vegyi fegy­vereket; hogy létesítsenek atomfegyvermentes övezete­ket a Balkánon. Európa észa­ki részén, valamint a Varsói Szerződés és a NATO közöt­ti érintkezési vonalak mind­két oldalán; hogy ne növel­jék, inkább csökkentsék a katonai kiadásokat. Oleg Grinyevszkij, a szov­jet delegáció vezetője az idei utolsó plenáris ülés után újságírók sokasága előtt újó­lag leszögezte: a szocialista országok a konstruktív, konkrét tárgyalások, a lénye­ges megállapodások remé­nyében jöttek a svéd fővá­rosba. Amennyiben az Egye­sült Államok és a többi NATO-ország is arra törek­szik, hogy valamennyi fél jogegyenlősége és biztonsága érdekei tiszteletben tartásá­val keresse a megállapodás útjait, akkor a konferencia hozzájárulhat a bizalom erő­sítéséhez. A kérdésre, hogy mikorra várható megállapo­dás Stockholmban, így vála­szolt: „Bízom benne, hogy lesz megállapodás, de hogy mikor, azt nem tudom”. Hosszú ideig az árnyékolta be a konferencia munkáját, hogy az Egyesült Államok és a többi NATO-tagállam hal­lani sem akart a szocialista országok javaslatainak meg­tárgyalásáról. Kizárólag a maguk által előtérbe állí­tott katonai-technikai intéz­kedésekről kívántak tanács­kozni. A szocialista orszá­gok nem zárkóznak el ezek­től az intézkedésektől, de kölcsönös alapon garanciá­kat igényelnek, egyoldalú lé­pésekre, engedményekre nem hajlandóak. Beszélgető partnereim 'kö­zül szinte mindenkit meg­kérdeztem arról, hogy mi­ként ítélik meg a konferen­cia jövőjét. Dr. Lynn Han­sen, az Egyesült Államok de­legációjának helyettes veze­tője magát optimista-realis­tának mondta e tekintetben. Megítélése szerint lehetséges valamiféle megállapodás a Szombaton befejezte mun­káját az észak-jemeni fővá­rosban az Iszlám Konferen­cia Szervezetének éves kül­ügyminiszteri értekezlete. A tanácskozás végül is nem tu­dott érdem; haladást elérni két tagországa — Irak és Irán — több mint négy éve tartó háborújának befejezése érdekében. A külügyminiszterek elfo­gadtak ugyan egy olyan ha­tározatot, amely felszólítja a két hadban álló felet, hogy konfliktusuk rendezése ér­dekében működjenek együtt a szervezett békéltető bizott­ságával. Ali Akbar Velajati iráni külügyminiszter azon­ban egy nappal később kije­lentette. hogy országa a tel­lj,es győzelemig folytatja a háborút. Megismételte kor­mánya korábbi követeléseit, katonai erő alkalmazásáról való lemondásról, a katonai technikai intézkedésekről. „Az azonban lehetetlen, hogy a nukleáris fegyverek első- kénti alkalmazásáról le­mondjunk” — hangsúlyozta többször is. „Ez az esztendő a javaslatok éve volt. az ér­demi munka 1985-ben kez­dődik Stockholmban” — mondta dr. Klaus Citron, az NSZK küldöttségének veze­tője. „A két munkabizottság felállításával sor kerülhet a javaslatok konkrét átte­kintésére, a közös pontok felfcutatlásjára,‘amelyek au tán megállapodásokhoz vezet­hetnek. Addig azonban még sok jóakaratra és türelemre van szükség, s persze, jó kül­ső légkörre. A januári szov­jet—amerikai külügyminisz­teri találkozó után talán már könnyebb lesz minderről be­szélni”. Nehéz, de távolról sem meddő tárgyalások folynak tehát Stockholmban. „Har­mincöt ország biztonsági ér­dekeit közös nevezőre hozni nem akármilyen feladat” —• magyarázta Alekszander Bo- zovic, a jugoszláv küldöttség vezetője. „S ilyen sokan, ennyiféle országból először tanácskozunk katonai kérdé­sekről”. Ebben a bonyolull tárgyalási folyamatban az el nem kötelezett és semleges államok arra törekszenek, hogy a híd szerepét töltsék be. A házigazda Svédország delegációjának vezetője, Curt Lidgard elmondta, hogy a nemzetközi feszültség el­lenére itt eddig mindvégig jó volt a légkör. A küldöttsé­gek aprólékosan megvizsgál- ták-értelmezték a madridi mandátumot, előterjesztet­ték javaslataikat és kialakí­tották a munkastruktúrát. Mindenki számára, aki nagy várakozással és egyre türel­metlenebbül figvel a svéd fővárosra, ez természetesen kevésnek tűnik. az esztendő­ben sehol sem folytak ilyen intenzív megbeszélések Ke­let és Nyugat között, mint itt Stockholmban” — kezdte be­szélgetésünket Szigeti Ká­roly, a magyar küldöttség vezetője. „Én ezt az eddig lezajlott tanácskozás egyik legnagyobb eredményének tartom. A másik nagy ered­mény, hogy a szocialista or­szágok meg tudták védeni javallataikat, elérték, hogy érdemi tárgyalások kezdőd­jenek róluk. Végül a harma­dik eredmény a két munka- csoport létrehozásához kö­tődik. Velük egy dinamiku­sabb szakaszba lépett a kon­ferencia. A két munkacso­portban heves, de jószelle­mű vita alakult ki, a téli szünet előtt két hét alatt több mint száz küldött szólalt fel. Összefoglalva: én optimista vagyok a jövőt illetően, még­pedig azért, mert ennek a konferenciának a fenntartá­sában ma már mindegyik fél érdekelt”. Kocsi Margit amelyeket a háború befeje­zésének előfeltételeként szi- bott: Irán ragaszkodik a há­borús kártérítéshez. Szaddam Husszein irak; elnök eltávo­lításához és ahhoz a bagdadi beismeréshez, hogy Irak rob­bantotta ki a háborút. Az iszlám szervezet a ta­nácskozás végén kiadott zá- róközleményében újból el­ítélte az egyiptomi—izraeli különalkut és támogatásáról biztosította a Palesztinái Fel- szabadi tási Szervezetet az önálló, független palesztin állam eléréséért folytatott harcban. A záróközlemény állást foglalt az ENSZ fenn­hatósága alatt rendezendő nemzetközi. Közel-Kelet-érte- kezlet megtartása mellett és határozottan visszautasította a Reagan-féle rendezési ter­vet. Usztyinov ravatalánál Lerótta kegyeletét a magyar küldöttség Tegnap is folytatódott a szovjet emberek búcsúvétele Dmitrij Usztyinov marsall- tól, a Szovjetunió december 20-án elhunyt honvédelmi miniszterétől. A szakszervezetek házának oszlopcsarnokában, ahol Usztyinov marsall ravatalát felállították, ugyancsak teg­nap tisztelegtek az elhunyt emléke előtt a temetésre Moszkvába érkezett külföldi delegációk. Az Oláh István vezérezredes, honvédelmi miniszter vezetésével a szov­jet fővárosban tartózkodó magyar küldöttség is lerótta kegyeletét a ravatalnál, s koszorút helyezett el a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Ma­gyar Népköztársaság kor­mánya és a Magyar Néphad­sereg nevében. Málta Lemondott Dominic Mintoff Lemondott Dominic Min­toff máltai miniszterelnök, kormányzó munkáspárt Car- melo Mifsud Bonniéi minisz­terelnök-helyettest és köz­oktatási minisztert választot­ta utódjául a kormányfői posztra. Mintoff szombaton este a parlament előtt mondott be­szédében jelentette be távo­zását a kormány éléről. A 68 éves politikus nem indokolta meg döntését, megfigyelők azonban tudni vélik, hogy már hónapok óta készült a távozásra. Továbbra is par­lament; képviselő és a kor­mányzó munkáspárt vezére maradt. Az 52 éves új miniszterel­nök nyomban letette a hiva­tali esküt. Bonniéi viszonylag újonc az aktív politikai élet­ben. Tavaly kooptálták a parlamentbe és röviddel ez­után miniszterelnök-helyet­tessé nevezték ki. Wojciech Jaruzelski Varsó­iban fogadta iGiulio Andreotti olasz külügyminisztert Amerikai bányászszerencsétlenség Újabb áldozatok Üjabb bényászholttesteket találtak meg szombaton a mentőalakulatok az Utah államban lévő Orangeville Wilberg szénbányájában, ahol szerda este tűz ütött ki és huszonheten lennreked­tek az egyik vágatban. A halálos áldozatok szá­ma ezzel huszonötre emelke­dett. A Reuter iegírisebb jelen­tése szerint a mentőalakula­tok lemondtak a még meg nem talált két bányász fel­kutatásáról. A bánya szóvi­vője elmondotta hogy a mentők minden lehetséges helyet átvizsgáltak, ahol még túlélők tartózkodhattak vol­na. A kutatás eredménytele­nül fejeződött be, így a bá­nyatársaság illetékesei arra a meggyőződésre jutottak, hogy mindannyian a tűzvész áldozatai lettek. Kína és a Szovjetunió megállapodott abban, hogy a jövő év első felében 1990- ig szóló gazdasági és keres­kedelmi megállapodást ír­nak alá. Ez az időszak egy­beesik a 7. kínai ötéves terv időszakával. Megvitatták továbbá annak lehetőségét is, hogy külön egyezménye­ket írnak alá gazdasági-ke­reskedelmi, valamint tudo­mányos-műszaki együttmű­ködésről, gazdasági-, keres­kedelmi- és műszaki-tudo­mányos vegyes bizottságot állítanak fel. A megállapodások Jao Ji­lin kínai miniszterelnök-he­lyettes és Ivan Arhipov szov­jet első miniszterelnök-he­lyettes pekingi tárgyalásain születtek. A két államférfi összesen háromszor tárgyalt egymással, a harmadik fordu - lóra tegnap délelőtt került sor. E megbeszéléseken kí­vüli a két ország szakembe­rei csoportokban is megvi­tatták a gazdasági és mű­szaki-tudományos együttmű­ködés bővítésének lehetősé­geit. Ivan Arhipov küldöttség élén pénteken érkezett a kí­nai kormány meghívására Pekingbe. Személyében 15 év óta a legmagasabb rangú szovjet politikust látja ven­dégül Kína. Arhipovot va­sárnap délután fogadta Csao Ce-jang miniszterelnök, majd pedig Csen Jün-nel, Kína vezető közgazdászával találkozik, akivel Arhipov még az ötvenes években * kö­tött ismeretséget, amikor ve­zető gazdasági tanácsadóként dolgozott Kínában. A kínai szóvivői tájékoztatás szerint Arhipov az elmúlt három napban is találkozott már ré­gi ismerőseivel. A szóvivő bejelentette, hogy Arhipov Pekingen kívül ellátogat Vu- hanba, a dél-kínai kantonba és a sencseni különleges gaz­daság; övezetbe is. A kínai külügyminiszté­rium illetékese Jao Ji-lin és Arhipov tárgyalásait úgy jel­lemezte, hogy azok a barát­ság. a kölcsönös megértés építő szellemű légkörében, zökkenőmentesen zajlottak, a három nap alatt összesen -négy órán át tárgyaltak. Mindkét fél kifejezésre jut­tatta azt a kívánságát, hogy bővíteni kell a kínai—szovjet gazdasági, kereskedelmi és műszaki-tudományos együtt­működést. Jao Ji-lin kifej­tette, hogy egyelőre a jó kez­detnél tartanak, de a nagy lehetőségeket figyelembe véve a jelenlegi szint egyáltalán nem kielégítő. A íelzett te­rületeken széles távlatok nyílnak, a lehetőségek való­ra váltása haszonnal szolgál­ná a két nép alapvető érdé1 keit. Jao Ji-lin és Ivan Arhi­pov tájékoztatta egymást a kínai és a szovjet gazdasági helyzetről, véleményt cserél­tek kétoldalú kérdésekről és kölcsönös érdeklődésre szá­mot tartó nemzetközi prob­lémákról is. A szovjet kormány nevé­ben kínai miniszterelnök-he­lyettest hívott meg szovjet- unióbeli látogatásra Ivan Ar­hipov, a Szovjet Miniszter- tanács elnökének első he­lyettese. aki tegnap Peking- ben találkozott Csao Ce-jang kínai kormányfővel. A meg­hívást kínai részről elfogad­ták. A kínai kormányfő kije­lentette, hogy Kína nagy becsben tartja Kína és a Szovjetunió, valamint népe­ik hagyományos barátságát. Kína őszintén reméli, hogy a kínai—szovjet kapcsolatok valóban megjavulnak, kap­csolataik jószomszédiak és barátiak lesznek. Csao Ce- jang szerint bár Kína és a Szovjetunió a nemzetközi élet és a belső építés egyes vetületeit eltérően ítéli meg, ez nem fogja akadályozni kétoldalú viszonyuk javulá­sát és fejlődését. Kínai tá­jékoztatás szerint ugyanak­kor a kínai kormányfő ar­ról is beszélt, hogy vannak „nagy akadályok” a kínai- szovjet kapcsolatok útjában. Mint ismeretes, Kína a Szovjetunió harmadik orszá­gokhoz — Afganisztánhoz, »ínamhoz, Mongóliához — fűződő viszonyát, valamint a kínai határok mentén ál­lomásozó szovjet erőket te­szi meg „nagy akadálynak”. Szovjet megítélés szerint a kínai—szovjet normalizálás nem történhet harmadik or­szágok rovására. A tegnap délutáni találkozón Csao Ce- jang azt is kifejtette, hogy Kína a nemzetközi helyzet, a kelet—nyugati viszony, a szovjet—amerikai kapcsola­tok enyhülését remélt Thatcher—Reagan találkozó Általános ígéretek Általános jellegű ígérete­ket kapott Margaret That­cher brit miniszterelnöknő Reagan elnöktől arra, hogy az Egyesült Államok figye­lembe veszi európai szövet­ségesei álláspontját a Szov­jetunióval folytatandó tár­gyalásokon, mindenekelőtt (Gromiko szovjet és Shultz amerikai külügyminiszter januári genfi találkozóján. Reagan cserébe megkapta Thatcher asszony nyilvános támogatását ahhoz, hogy az Egyesült Államok folytassa fűrítegyvertoezési programját. A szombaton a Washing­ton közelében lévő elnöki rezidencián, Camp Davidben tartott háromórás találko­zón Reagan csupán arra tett ígéretet, hagy az Egyesült Államok csak akkor telepít fegyvereket a világűrbe, ha előbb tárgyalásokat folytat a Szovjetunióval a rakétaelhá- ■rító fegyverekről korábban megkötött SALT—I szerző­désről, illetve a világűr 'fegyver mentesítéséről lét­rejött nemzetközi egyez - ményről, s e tárgyalások nem vezetnek eredményre. Ugyanakkor a két fél egyet­értett abban, hogy az űr- fegyverkezési kutatásokat folytatni kell. Reagan azt is megígérte a brit kormány­főnek, hogy az Egyesült Ál­lamok egyrészt változatlanul elkötelezi magát az ..erőtel­jes nukleáris elrettentés” folytatása mellett, másrészt az esetleges új leszerelési tárgyalásokon törekedni fog a nukleáris fegyverek szá­mának jelentős csökkentésé­re. Az előbbi ígéret azért fontos, mert Nyugat-Európa az űrfegyverkezési tervek egyik következményét abban látja, hogy az Egyesült Ál­lamok ezzel mintegy „szét­kapcsolná” azt az európai partnereihez fűződő kapcso­latot, amely a „nukleáris elrettentés” politikájából származik, s amely a jelen­legi NATO-stratégiában a legfőbb biztosíték az európai országok számára, hogy Wa­shington adott esetben nem hagyja magukra őket. Ugyanígy nyugtalanságot okoz Nyugat-Európ'ában a nukleáris fegyverek számá­nak növekedése is, és az űrfegyverkezési program miatt attól tartanak, hogy ezt a problémát Washington figyelmen kívül hagyja. Az általános ígéretek el­lenében a brit miniszterelnök­nő egyetértéséről biztosítot­ta az amerikai kormány po­litikáját, beleértve a genfi találkozóra történő előkészü­leteket is. Margaret Thatcher a tár­gyaláson ismertette azoknak a megbeszéléseknek tapaszta­latait, amelyeket Mihail Gorbacsovval, az SZKP KB Politikai Bizottságának tag­jával folytatott és tájékoz­tatást adott pekingi tárgya­lásairól is. A látvány Iszlám Konferencia Befejezte munkáját a külügyminiszteri értekezlet „Ebben

Next

/
Oldalképek
Tartalom