Szolnok Megyei Néplap, 1984. december (35. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-15 / 294. szám
1984. DECEMBER 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A tiszafüredi Háziipari Szövetkezetben készülnek a keresett fűzfotelok. A 280 dolgozót foglalkoztató szövetkezet termékeinek több mint a kilencven százaléka tőkés exportra kerül II SZOT megvitatta a jövő évi népgazdasági tervet Lépést tartani a korral Beszélgetés a párt tisztségviselőinek újjáválasztásárél Kunszentmártoniján és annak vonzáskörzetében — ugyanúgy, mint az ország többi részein — befejeződtek a pártalapszervezetek beszámoló taggyűlései, és a pártkongresszusi felkészülés szerves részeként a közeljövőben sorra kerülnek a vezetőségválasztó taggyűlések és a pártértekezletek. Ezek előkészítése során a kádermunkában milyen feladatokat kell megoldani a kunszentmártoni területen? — erről beszélgettünk Karancsi Lajossal, a városi jogú párt- bizottság első titkárával. Első kérdésünk így hangzott: (Folytatós az 1. oldalról.) Utalt arra, hogy a gazdaságirányítás ikorszeúűsí lésének előkészületei során a társadalmi szervezetek is széles körben megvitatták az 1979. óta folytatott gaz- dasiágpol i ti ka tapasztalat ait, s egybehangzó a véleményük, hogy ez a gazdaságpolitika eredményesnek bizonyult. Sikerült megőrizni az ország fizetőképességét, és a tervezettnél valamivel előbb elkezdtük az ország adósságállományának a csökkentését. A gazdasági élet bizonyos területein — mint például az energiagazdálkodásban a munkaszervezésben — az intenzív fejlődés je- ígyei; kezdenek kibontakozni. A kormány és a szakszervezetek együttműködése a fhqtedik ötéves terv készítése során új elemekkel is Minden forint számít, ami exportból származik! Ennek jegyében munkálkodott az idén is megyénk 45 ipari szövetkezetének többsége, megmegkülönböztetett figyelmet fordítván a külföldi értékesítésre — változott, fejlődött termékszerkezetük, tevékenységük. Elsősorban a bőr-, szőrme-, házi- ési kézműipari üzemek alkalmazkodtak eredményesen az export követelményeihez, de nem szakadt meg sikersorozata a karcagi Kátisznak vagy a jászberényi Micoop Műszeripari Szövetkezetnek sem. Ök immár hagyományosian 'különös gondot szentelnek a műszaki fejlesztésre, valamint arra, hogy bel- és külföldi megrendelők között nem téve különbséget, évek óta jó minőséggel őrzik cégük jó hírnevét. Megyénk ipari sizövetkeze- tei kivitelre gyártott termékeinek értéke az idén várhatóan megközelíti a félmilli- árd forintot, az összes termelési érték mintegy 3 milli- árdót tesz majd ki, ebből 250 millió forint szocialista, javarészt szovjet^ megrendelésekből származik. A többletet főiképp bőr-, szőrme- ésl gépipari termékek jó értékesítései adták. A szocialista export az idén megközelítően 5 százalékkal haladja meg a tavalyit, a tervhez képest pedig 5,7 százalékos túlteljesítést jelent. A tőkés piacon Várhatóan 6,6 százalékos exbővül — hangsúlyozta Faluvégi Lajos. A kormány a terv készítéséhez a szakszervezetek véljem ényét két Szakaszban klvánjía megismerni, vagyis a szakszervezetek álláspontját már az előkészítés szakaszában is kikéri, majd később a tervezés menetében ismét számít a szakszervezetek véleményére. A tanácsok hatáskörének, a vállalatok önállóságának növekedésével mélységében is bővül a kormányzati szervek és a szak- szervezetek együttműködése. Egyre növekszik például az ágazati szakszervezetek és a minisztériumok, valamint a szakszervezetek megyei tanácsai és a tanácsok kapcsolatainak, nézjeteik egyeztetésének jelentősége, hiszen az ágazatok, a szakmák gondjait, a helyi problémákat a legeredményesebben saját szintjükön oldhat portnövekedést nyugtázhat ’83-hoz viszonyítva a Ki- szöv; (a szövetkezetek eredményei igen eltérően alakultak) igaz, változatlan árfolyamon, az idei feszített tervhez képest 5,1 százalékos a lemaradás. Ez főképp a cipőipari üzemek gondjaival függ össze: a honi alapanyagok ára magasabb, a minőségük gyengébb, mint a külföldieké; ugyanakkor az egyenetlen ellátás, a technológiai fölkészületlensiég sem javította ezen szövetkezetek esélyeit. (Jóllehet, némely határon túli partner szerényebb minőségű árut is elfogadna.) A házi-, kézmű-, valamint a textilipari szövetkezetek megrendelésikönyvei viszont vastagodtak, sőt. sokkal többet kértek partnereik, mint amennyit el tudlak készíteni. Megjegyzendő, ez alól kivételt jelentett a Bőrtex, amelytől az Adidas cég nem kért annyi árut, mint ameny- nyiben az év eleji, egyezhető tárgyaláson megállapodtak. Az imént említett kevesebb megrendelési, az esztendő küszöbén égető gondként jelentkező hazai alapanyaghiány, a kései szállítás, a technológiai elmaradó :tság nem csupán a textileséket és a bőrösöket sújtotta — éppúgy kedvezőtlenül hatott a vas- és gépipari szövetkezetek tevékenységére is. Az sem mellékes azonban, hogy az üzemek zömével szemben némely helyen kevéssé kezdelelpökhelyetliese a kormány nevében sok sikert kívánt a szakszervezetek további munkájához. A tanácsülés egyhangúlag elfogadta az 1985. évi nép- gazdasági tervvel kapcsolatos szakszervezeti feladatokról szóló beszámolót. Ezután személyi kérdésekről tárgyalták. A Szakszervezetek Országos Tanácsa dr. Csehák Ju- ditot — érdemei elismerésével — felmentette a Szak- .szervezetek Országos Tanácsa, a SZOT Elnöksége és Titkársága tagjainak sorából és titkári funkciójából, mivel a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Miniszterta- njácd elnökhieltetlesévé (választotta meg. A tanácsülés dr. Nagy Sándort kooptálta a Szak- szervezetek Országos Tanácsának tagjai sorába és megválasztotta a SZOT elnöksége, illetve titkársága tagjának, a SZOT titkárának. ményező, az új iránt közömbös a vezetés, a kényelmesség, az egykor megszerzett babérokkal való megelégedés uralkodik... Ez is hozzájárult ahhoz, hogy nem sikerült maradéktalanul teljesíteniük idei terveiket. A vasasok, a gépipari üzemek egy része pedig még mindig csak a közvetett exportba tudott bekapcsolódni, s így nem számolhatta el külpiacról származó bevételnek azt, amit a kivitelre dolgozó üzemek keze alá gyártottak. És amíg „bedolgozók” maradnak, valójában csupán egy szűk vevőkör igényeit képesek kielégíteni. Sajnos, a nagyvállalatokkal sem tudták bővíteni kooperációs kapcsolataikat, noha az ipari szövetkezetek kapacitásgondjaik miatt szorgalmaznák ezt. Az éltéi ő érdeke't- ség, a gazdasági munkaközösségek elterjedése az állami nagyüzemeket nem sarkallja arra, hogy szélesítsék, szorosabbra fűzzék termelési együttműködésüket az ipari sizövetlkezetekkel. Természetesen ez alól is vannak kivételek : így a jászberényi Micoop és a Hűtőgépgyár, illetve a karcagi Kátisz, valamint a Magyar Hajó- és Darugyár kooperációja az érdekek összehangolásával s okos, egymásra hosszabb távon is számító stratégiájával ma is gyümölcsöző. SZ. T. T. — Milyen méretű munkáról van szó? — A térség tizenegy községének pártirányításáról. Ebben a munkában két és félezer párttag vesz részt. Üjjáválasztanak 65 alapszervezeti vezetőséget, egy községi és öt üzemi pártvezetőséget, két üzemi, négy községi pártbizottságot. Több mint ötszáz tisztségviselőt választanak most meg térségünkben. Ez is érezteti a feladat nagyságát, hiszen minden számításba vehető jelöltet külön-külön kell mérlegelni. — A Járási Hivatal megszüntetése jelent-e új helyzetet a vezetőségválasztások idején a térség politikai munkájában? — A szó szoros értelmében ríj helyzet alakult ki, amely nemcsak igényli, hanem meg is követeli a merőben új módszerek alkalmazását. Kissé paradoxonnak tűnik, hogy a megyei tanács a községekét közvetlenül irányítja, míg a párt- irányítás közvetetten, a városi jogú pártbizottság útján érvényesül a térségben. Ez a helyzet politikai realitást és szükségletet tükröz. Nem megmerevedett, hanem ideiglenes állapot, amely munkamódszerbeli változásokkal feloldható. Azt szeretnénk elérni, hogy a községek minél előbb társadalmi, politikai és gazdasági tekintetben legyenek szilárdak és növekedjék önállóságuk. Az önállóság és a felelősség nem választható el egymástól. Ezt azért hangsúlyozom, mert a közvetett irányítás modelljében a felsőbb politikai, állami és gazdasági szervek több direktívát biztosítottak és azzal együtt több felelősséget is átvettek. Akkor egyes községekben úgy érezhették a vezetők és a tisztségviselők, hogy az ő felelősségük is megosztottabb. Nyilvánvaló, hogy az önállóság érvényesülésének nemcsak szervezési, tárgyi-technikai, hanem személyi feltételei is vannak, amelyek a legtöbb esetben perdöntőek. Az előbb említett paradox helyzetet tehát, csak akkor tudjuk megszüntetni, ha a pártve- zetőség-választást előkészítő kádermunka során a személyi feltételek biztosításával elvi-politikai eszközökkel úgy foglalkozunk, mint az önállóság megteremtésének legfontosabb feltételével. — A tisztségviselők kiválasztásakor mit tartanak a legfontosabbnak? — Az alkalmasságot. Amikor a községekben mérlegeltük a pártszervezetek tisztségviselőinek alkalmasságát, amikor egyénileg vagy csoportosan elbeszélgettünk a párttagokkal és — munkánk során szinte új mód- szexiként a pártonkívüliek- kel — akkor azt akartuk elérni. hogy a politikai tisztségviselőkkel kapcsolatban mindenki egyformán értse elveinket. Alapelvünk az, hogy az alkalmasság fogalma olyan alapvető emberi értékekét foglaljon magába, mint a korszerű szakmai-politikai képzettség, az élettapasztalat, a politikai megbízhatóság, a szó nemes értelmében vett emberség. Ha ezeket az elveket a vezetőségválasztások során érvényesítik pártszervezeteinkben, akkor testületeink erősödnek, és így közelebb jutunk ahhoz a célhoz, hogy közvetlenebbé váljon a községek pártirányítása is. — Ilyenkor, a vezetőségválasztások előtt sok a szóbeszéd is. Hallani olyan hangokat, hogy a tisztségviselők jó része alkalmatlan, ezért nagyarányú cseréjükre lehet számítani. Mi erről a véleménye? —• Először azt szeretném aláhúzni, hogy nincs szó arról, hogy a politikai irányvonalban bármilyen alapvető változás bekövetkezzen. A kongresszusi irányelvekből is egyértelműen kitűnik, hogy politikai céljaink változatlanok. Tehát nem a célok változtak, hanem a körülmények lettek mások. Azokhoz kell alkalmazkodnunk. Ez azt jelenti, hogy most eredményt elérni a po- Kfikjali, gazdasági, vagy a társadalmi életben csak a korábbinál másabb módszerekkel és nagyobb erőfeszítéssel lehet. Ennek is megvannak a személyi feltételei, ez igaz. Az is igaz viszont, hogy a jelenlegi tisztségviselők túlnyomó többsége képes munkáját a kor színvonalának megfelelően ellátni. Elősegítette ezt az. hogy az utóbbi öt esztendőben jelentősen növekedett a párt- tisztségeket betöltők állami iskolai és politikai végzettsége, képzettsége. A túlnyomó többség tehát méltó a további bizalomra, mert nemcsak akar, hanem lépést is tud tartani a korral. Persze vannak olyanok is. akik hosszú évtizedek tisztességes munkája után, vagy rossz egészségi állapotuk miatt kérik felmentésüket. Vannak riéhányan olyanok is, akiket környezetük nem tart alkalmasnak további politikai tisztségviselésre. A cserélődés mértéke eddigi ismereteink szerint most sem lesz magasabb, mint az előző kongresszusok előkészítő munkája során volt. Azzal számolunk, hogy az alapszervezetektől a városi jogú pártbizottságig a tisztségviselőknek hozzávetőlegesen egyharmada cserélődik. Ez azt jelenti, hogy megfelelően tudjuk biztosítani a politikai munka folyamatosságát és a testületek jogfolytonosságát. Véleményeket már ismerünk, hiszen a jelölő és jelölést előkészítő bizottságok már elkezdték tevékenységüket és az eddigi tapasztalataik igazolják az előbb elmondottakat. Szeretném hangsúlyozni, hogy a jelölő bizottságok a párttagok véleménye alapján döntik el, kiket jelöljenek a párttisztségekre, az alapszervezetek vezetőségébe és a felsőbb pártfórumok küldötteinek. — A káderek kiválasztását elősegítő beszélgetések csak a párttisztségekre jelölendők körére terjedtek ki vagy egyéb célokat is szolgáltak? — Helytelen lett volna, ha az említett beszélgetések csak a pártfunkciókat érintették volna. A pártkongresszust követően ugyanis — a politikai gyakorlatnak és a szervezeti rendnek megfelelően — várható a tanácsi, a tömegszervezeti, és a mozgalmi tisztségviselők új- jáválasztása is. Ezért akkor járunk el helyesen, ha a káderhelyzetet komplexen vizsgáljuk és a személyi ügyeket a különböző testületek között nem egymás rovására, hanem a közügy érdekében, egymást segítve intézzük. Munkánk során messze • menően szeretnénk eleget tenni a Politikai Bizottság által megfogalmazott azon elvnek, hogy egy-egy párttag lehetőleg csak egy testület tagja legyen. Ma még sok olyan párttagunk van, aki erejét meghazudtolóan is ragaszkodik az évek során rárakott terhek cipeléséhez. Néhányan roskadoznak a súlyok alatt;, önszántukból mégsem kérik tehermentesítésüket. Nekünk kell figyelmet fordítani rájuk. Nem akarjuk mentesíteni őket a pártmunka alól, csupán terheiket csökkentjük. Ugyanakkor tapasztaljuk azt is, hogy vannak olyanok, akik nagyobb terhet bírnának, mégsem visznek, — mégpedig — legtöbbször azért, mert nem kapnak számukra megfelelő megbízatást. És ha a kádermunka komplexitásáról beszélünk, mindezt figyelembe véve, nem vagyunk kevesen, a feladatokat megfelelően el lehet osztani. — Nem mond ennek ellent az a tény, hogy ha egy párttagra az eddigi több megbízás helyett csak egy jut, akkor jóval több tisztségviselőre lesz szükség? — Az a tapasztalatom, hogy az emberék értelmes társadalmi munkát ugyanúgy vállalnak, mint régen. Természetesen mi is észlelünk helyenként visszahúzódást, de csak ott, ahol egyébként is gondok vannak a gazdasági munkáiban, a munkafegyelemmel, ahol a pártszervezet nem irányítója, hanem csak regisztrálója az eseményeknek. Egyre több helyen tapasztaljuk viszont — főleg a jelölő és a jelölést előkészítő bizottságok munkája során —. hogy a párttagok döntő többsége jelöltként, vagy küldöttként való javasolását megtiszteltetésnek veszi és örömmel vállalja. Ahol megkérdeztük a párttagságot, hogy kit javasolnak a pártértekezletre küldöttnek, mindenhol több járvaalat hangzott el. nymodon olyan embereket ismerhettünk meg, akik tisztességesen dolgoznak, becsülettel élnek, élvezik környezetük bizalmát és tiszteletét. Meggyőződésem, hogy a javasoltak bármelyike örömmel vállalna párttisztséget. A fiatalokkal sincs semmilyen komolyabb gondunk. Ha az (értelmes célokat igénylik a társadalom tagjai, akkor a fiatalok sokszorosan igénylik azokat. Helyzeti hátrányt mindössze a kellő tapasztalat hiánya jelent számukra. Azt viszont megszerezhetik. Akiket megkerestünk közülük, azok mindannyian örömmel vállalták az ügy szolgálatát. — Még nem beszéltünk a nők jelöléséről... — A Tiszazugban különösen fontos szerepe van a nőpolitikának. A harminckétezres lakónépesség több mint fele nő. Foglalkoztatásuk túlnyomó többségében megoldott. Élhetnek a munka- vállalói jogaikkal, viszont a munkavállalói szabadságnak nem tudunk eleget tenni — mégpedig egyrészt azért, mert kevés a munkahely, s így beszűkül a választási lehetőség, másrészt a női munkaerő többnyire képzetlen. Szak- és politikai képzésük dinamikus, de évtizedes hátrányok nehezítik a frontáttörést ezen a területen. Ennek ellenére a társadalmi-politikai életben a nők egyre inkább arányúknak megfelelően képviseltetik magukat. A pártvezető- ségek újjáválasztása során jelentős előrelépést szeretnénk elérni a nők számának növelésében a testületekben. — Hogyan összegezné a pártvezetőségek újjáválasz- tásával kapcsolatos reményeit? — Hiszem, hogy a pártvezetőségek és a pártszervek tagjainak újjáválasztásával erősödnek alapszervezeteink és testületeink, alkalmasak lesznek a XIII. pártkongresszus határozataiból adódó helyi feladatok kimunkálására és megvalósítására. — Köszönöm a beszélgetést. Simon Béla jak meg. Végül a Minisztertanács Szövetkezeti export gyorsmérlege anyagellátási gondok a cipőipari üzentekben - Nem javult a technológiai színvonal — Jó példák az együttműködésre
