Szolnok Megyei Néplap, 1984. november (35. évfolyam, 257-280. szám)
1984-11-03 / 259. szám
1984. NOVEMBER 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Jubileumok jegyében Csapatzászlót avattak a Killián főiskolán Killián György portréjának leleplezése A Killián György Repülő Műszaki Főiskola fennállásának 35. és Szolnok felszabadulásának 40. évfordulója jegyében új csapatzászlót avattak tegnap a katonai intézetben. Az ünnepségen a honvédelmi miniszter képviseletében részt vett Bohun- ka Gyula vezérőrnagy és megjelentek Pompor István, Kovács Béla, Kazai Barna, Komáromi István és Szatmári Miklós vezérőrnagyok. A megyei pártbizottságot Szűcs János, a megyei pártbizottság titkára, a megyei tanácsot dr. Kuti György, a megyei tanács vb. titkára képviselte. A társfegyveres erők és testületek képviselői mellett ott volt a megyeszékhely politikai, társadalmi és gazdasági életének több vezető személyisége. A Tiszamenti Vegyiművek dolgozói nevében Szikszai Ferenc igazgatóhelyettes szólt a főiskola tiszti és hallgatói állományához, majd Zsemberi István mérnök ezredesnek, a főiskola parancsnokának átadta az új csapatzászlót. A parancsnok méltatta a főiskola fennállásának 35 éve alatt elért eredményeket, majd az állomány nevében ígéretet tett arra, hogy méltók lesznek az új csapatzászlóhoz. Az impozáns díszmenet után, a vendégek jelenlétében, a főiskola múzeumában leleplezték az intézet névadójának. Killián Györgynek a portréját. Szederkényi Attila alkotását. Ez alkalommal Killián György példamutató életútját dr. Godó Ágnes ezredes, hadtörténész méltatta. Bohnnka Gyula vezérőrnagy emlékszalagot köt az új csapatzászlóra A délután folyamán ünnepi műsort rendeztek a repülőtéri helyőrségi művelődési otthonban. A műsorban a szolnoki Kodály kórus és a főiskola zenekara mellett fellépett Decsi Ágnes és Leblancz Győző operaénekes is. Az évfordulón a főiskola KISZ-bizottsága vetélkedőt rendezett az intézet történetéből, hogy a hallgatók még teljesebb képet kapjanak arról a főiskoláról, melynek a magyar légierő születése és kiteljesedése jelentős mértékben köszönhető. Van, aki a boltban tudja meg Idősebbeknek is szebb, divatosabb szemüveg Az OFOTÉRT szolnoki szemüvegüzletében az elmúlt hetekben, október 16-a óta szinte levegőt sem lehetett venni, annyi volt a munka. — Rengetegen megfordultak nálunk az utóbbi időben. Nem gondoltuk, hogy ennyi érdeklődő jelentkezik a boltban — mondja Veres Istvánná, az üzletvezető-helyettes, miközben kimutatásokat nézeget. — Ügy tudom, az OFOTÉRT szinte minden évben rendez valamilyen kedvezményes akciót. — Igen. Tavalyelőtt a t?ve- rekek juthattak olcsóbban szemüveghez, tavaly a rokkantaknak kedveztünk. Idén első alkalommal pedig a nyugdíjasokat érinti a negyvenszázalékos engedmény. — A tájékoztatóban az áll, hogy az akció ideje alatt a javításokat díjmentesen végzi a vállalat, ha ahhoz anyagfelhasználás, áru nem szükséges. — Valóban így van. Ha kilazul egy csavar, vagy megrongálódik a keret, most ingyen kijavítjuk. Mialatt beszélgetünk, az üzletben megélénkül a forgalom. Az eladók készségesek, a kiszolgálás zavartalan. Amikor egy pillanatra megürül a bolt, Lehoczkyné Beviz Ilona, az egyik fiatal eladó szól át a pult fölött: — Sokan úgy jöttek vásárolni, hogy nem is hallottak az engedményről. Ilyenkor, ha úgy látjuk, hogy a vevő már elérte a nyugdíjkorhatárt, felvilágosítjuk, hogy most olcsóbban juthat hozzá a szemüveghez. Ezért a legtöbben nagyon hálásak. A kedvezmény csak azokat érinti, akik bemutatják a törzskönyvüket, vagy nyugdíjszelvénnyel igazolják, hogy valóban jogosultak arra. Ezzel kapcsolatban azonban félreértések is előfordulnak. Tegnap például egy idős bácsi a saját nyugdíj- szelvényével akart a feleségének vásárolni. Ezt természetesen nem tehetjük meg. — A tapasztalatok szerint tehát élnek a lehetőséggel az idősebbek. — Igen. Olyannyira, hogy sokan két-három pótszemüveget is megvásárolnak. Az is hozzájárul az akció népszerűségéhez, hogy most nagyobb anyagi megterhelés nélkül juthatnak hozzá szebb, divatosabb szemüveghez a csekély nyugdíjjal rendelkezők is. A kedvezményeket beharangozó tájékoztatón ez áll: „Az OFOTÉRT ezzel az akcióval kíván hozzájárulni az idős. nyugdíjas emberek támogatásához. segítéséhez, mely ma szociálpolitikánknak is egyik fontos feladata.” A szolnoki üzlet példája azt bizonyítja, — sikerrel — — Barta — Hírünk a világban 1 arról beszélünk, iogy milyen a hírünk a világban, illenék arra gondolnunk, hogy a világ nem Hegyeshalomnál kezdődik. Nem is ott végződik. Hogy milyen a hírünk a világban, annak legfőbb eleme, hogy milyen a hírünk idehaza. Nem tévedés: a világbeli hírünk alapeleme, hogy milyen a közérzetünk, anyagi helyzetünk, mennyire szilárd a rendünk, mit játszanak a mozik, a színházak, miféle könyvek jelennek meg, mi mennyibe kerül... Helyben vagy unk! Mindezt firtatja barát és... majdnem leírtam, hogy ellenség. Egyáltalán: számít az valamit, miként vélekedik rólunk az ellenség? Igen is, nem is. De erről egy kicsit részletesebben. A mai világban, amelyről számtalanszor elmondjuk, hogy fő sodrát két, egymással ellentétes rendszer alkotja, mégiscsak létezik — éspedig minden ezelőttinél inkább létezik — az egyetlen összeszűkült emberiség. A tévében egyenes adásiban láthatom, amint az ember a Holdra lép, ebben a világban nincsen igazi titok és elrejthetőség. Mindenki mindenkiről mindent tud. Illetőleg: csak tudhat. Ha akar. Akar? Olvasom az egyik reggeli lapban az ismert író-szo- ciográfus amerikai útijegyzetét benne azt, hogy egy alkalommal elmondta, mi a foglalkozása. Mármint hogy író. Mire a jámbor jenki megkérdezte tőle, hogy milyen nyelven ír. A válaszra pedig, hogy magyarul, csodálkozás volt a válasz, jé, hát olyan1 nyelv is létezik? Ez a tudatlanság a huszadik század ötödik ötödének egyik rákfenéje. Nem a panaszkodás mondatja velem, de hadd mondom el: amit Bajomi Lázár Endre a mb nap a Stúdió ’84-ben elsorolt, hogy tudniillik hány francia mű jelenik meg Magyarországon, és „viszonzásul” hány magyar franciául, ez éppígy áll angol és spanyol és még sok más nyelvre, de oroszra és ukránra & grúzra és örményre bizonnyal nem, mint ahogyan finnre sem. De tovább megyek. A magyar szellemiségről, gondolkodásmódról, egyszersmind művészi alkotó lehetőségről sokat mondanak öt földrész népeinek filmjeink. A hivatásos kritikusok jól tudják ezt, és nagyra tartják. De a film- kereskedők nem. És ezzel olyan ponthoz értem mondanivalómban, ahol világossá kell tennem, hogy noha nem tagadom az emberiség egységét és egyetemességét, és azt sem — fent írom hiszen —, hogy valójában ma egyetlen nép sem lehet intim és diszkrét; mégis: a „hírünk a világban” tárgyköre élesen elkülönül aszerint, hogy melyik világra gondolok. Engem elsősorban az érdekel, hogyan vélekedik rólunk a barát. A nem barátnak legyünk jó partnerei, megbízható szállítói és vevői, legyünk idegenforgalmi vonzerő, folklórérdekesség, ki amit keres, találja meg — de a barátnak legyünk jó barátai. Nekem határozottan tetszik a budapesti Kígyó utca. Talán ha száz méter hosszú. Két oldalán ízléses kirakatok, itt a Kincsesbolt meg a szőrmebolt, a finom falatók 'mackóboltja, még egy ékszerész, aztán a mindig tele dollárbcxlt — itt nem dollárt, hanem dollárért árusítanak — mondom, szép, jó ez a kis utca. De aki azt hiszi, hogy ezzel meg a Váci utcával s a betorkolló utcák feltupirozá- sával, sétálóutcává előléptetésével utolérhetjük, mondjuk, a londoni Ovford Stree- tet vagy a párizsi Grand Boulevard-t az vaskosan téved. A nyugati turista, aki erre vetődik, ha a látványt összeveti az otthoni élvonallal, lemosolyog minket. Mert ő ahhoz mér, ha mér. Márpedig a látvány csak külsőség. Hát a barát mihez mér? A közelmúltban rövid időre Dániában jártam. Módom volt többször is beszélgetnem testvórpártunk vezetőivel, és harmincöt párt- laktivistával, akik ezen a nyáron két hetet Magyarországon töltöttek. Ök azt mondják: pártiskolán. Előadásokat hallgattak magyar előadóktól, sokfelé megfordultak, és el voltak ragadtatva. Mitől? Természetesen attól is, amit mindenfelé — tehát nemcsak a budapesti Belvárosiban — láttak, tapasztaltak; el voltak ragadtatva, noha ők nem azokkal a mindennap bömbölt előítéletekkel érkeztek, amiket a szocialiizimusellenes sajtó terjeszt. De az előző mondatban szerepel egy is szó. Mert amikor azt kérdeztem, mégis, mi keltette bennük a legnagyobb hatást, azt mondták: az az őszinteség, ahogyan különféle témákban az előadó vezető szakemberek gyengeségeinkről szóltak. Olyanokról is, amelyeket különben nem is érzékeltek volna két hót alatt. És mi nem tetszett? Unszolnom kellett elvtársaimat, válaszoljanak erre is. Hát... hát... például az — felelték többen is némi hí- mezés-hámozás után—, hogy milyen díszesen van berendezve a gyárigazgatók meg a helyi politikai vezetők irodája fölösleges pompával, amit semmiféle célszerűség sem igazol. Hogyhogy a munkások engedik ezt? — hangzott a kérdés, és én csak azzal tértem ki a válasz elől, hogy az irodákat nem népszavazás útján rendezik be. Hát még — faggatóztam — mi nem tetszett? Most már bátrabban jöttek a válaszok: hogy szemetesek az utcák, hogy piszkosak a vonatok, hogy a járműveken lökdösődnek, türelmetlenek az emberek. És negyven évvel a felszabadulás után általában ember és ember egymáshoz való viszonyában hogyhogy nem tartunk sokkal előbbre? Tudom, sok pontos megfigyelés és nem kevesebb naivság ötvöződik a hamarjában odavetett kérdésekben, válaszokban. De nem elmélyült tanulmányok, akadémiai székfoglalók keltik „hírünket a világban”, hanem ilyesmik is. Másik élmény. Itt járt régi jó barátom az NDK-ból. Újságíró. Hivatalos minőségben volt itt, s eljutott Szegedre, Kecskemétre és Gödöllőre. Az illető kendőzetlenül őszinte ember. És most tele volt ámulattal, lelkesedéssel. Hogy micsoda szép városaink vannak! Jövőre elhozza a feleségét is. Még ilyent! Kimondani is alig tudja a városok nevét — közölte mosolyogva, miközben tízszer, mint a beszélni tanuló kisgyerek, nyelvére illesztette a Kecskemét szót —, és tudjuk-e m; vajon, hogy milyen gyönyörű az új városközpont? Autóval jön legközelebb, mászkálni másfelé is Magyarországon, hogy más tájékokat is megismerjen. Hírünket a világban az kelti ahogyan élünk és építjük hazánkban a szocializmust. Még annak a számára is, aki ezt — mert nem ilyen koordinátarendszerben gondolkodik — nem tudja, a mai Magyarországot ez adja. Nemhiába kezdtem azzal, hogy hírünk a világiban attól függ, milyen a hírünk itthon. mégis több, mint ha párszáz kilométerre Nyugatról egy bármily éles szemű riporter idetéved, beszélget vele néhány vezető, aztán a kollégánk megírja, hogy a magyarok is fehér emberek, nem igaz, hogy nyereg alatt puhítják a húst, máskülönben az utcán sok autó szaladgál ebben a rejtelmes-sejtelmes kommunista országban. Szántó Jénő Ez azért Elismerés népi ellenőröknek Ünnepélyes átadás november S-én Észak-budapesti közlekedési beruházások A Szolnok megyei NEB és a kilenc területi bizottsága az elmúlt napokban emlékezett meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 67. évfordulójáról. Az ünnepi megemlékezéseket követően kitüntetéseket, okleveleket és tárgyjutalmakat adtak át a legkiválóbb népi ellenőröknek. A Kiváló Társadalmi munkáért kitüntetést kapott Iván István (jászberényi), Gy. Molnár Lajos (kisújszállási), Puskás Lajosné (tiszafüredi), Ábrahám Miklós (túrkevei), valamint dr. Pintér Istvánná, a Szolnok megyei NEB népi ellenőre. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság által alapított Emlékplakettet tíz népi ellenőrnek adták át. A Társadalmi munkáért tanácsi kitüntetésben részesültek ötvennyolcán, a HNF Érdemes és Kiváló Társadalmi munkás kitüntetést kapták hatvannégyen; a 25 éves Kiváló népi ellenőri munkáért emléklappal huszonhat, a 20 éves Kiváló népi ellenőri munkáért oklevéllel pedig száz- huszonöt aktíva munkáját ismerték el. A tervezett határidőre befejeződtek és az előírt költségkereten belül készültek el az Észak-Budapest térségében 1981-ben megkezdődött közlekedési építkezések — jelentette be Stadinger István, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese tegnap azon a városházi sajtótájékoztatón. amelyen a beruházások elkészültével kapcsolatos forgalmi változásokról is információt adtak. A Budapest közlekedésének fejlesztésében egyedülálló, több mint 8,5 milliárd forint értékű beruházáson 45 vállalat mintegy 5000 dolgozója munkálkodott azért, hogy az Árpád-hídon és a Flórián téren, a Róbert Károly körúton és a Metro észak-déli vonalának új szakaszán, valamint e fölött, a Váci úton, minden határidőre elkészüljön — mondotta. Az észak-budapesti közlekedési beruházások naponta csaknem egymillió utas kulturált, gyorsabb közlekedését szolgálják. A november 5-1 ünnepélyes avatást követően 6-án üzemkezdettől megindul a menetrendszerű forgalom az észak—déli metróvonal új. Élmunkás tér és Ár- pád-híd közötti szakaszán, valamint az 1-es gyorsvillamoson a Bécsi út és a Lehel út között. A Flórián téren megnyílik az aluljáróban feltárt, négyezer négyzetméter alapterületű római kori katonai fürdőmúzeum. Újra indul a közúti forgalom a Váci úton, és ekkor helyezik forgalomba a Dózsa György útnál és a Róbert Károly kőrútnál kialakított gyalogos aluljárókat, valamint a kétszer két sávos Váci úti közúti felüljárót is. Az újonnan kialakított útvonalakat tájékoztató táblák jelzik, segítve a járművezetők gyorsabb alkalmazkodását az új helyzethez. A közúti változásokkal együtt módosulnak az egyes útvonalak elsőbbségi viszonyai is, amelyet KRESZ-táblák jeleznek mindenütt.
